Post by Marcus Arbel on Feb 20, 2009 13:38:53 GMT 1
Személyes adatok
Név: Marcus Arbel
Kor: 25
Nem: Férfi
Születési hely: Lucazec
Faj: Ember
Foglakozása/karakterkasztja: Birodalmi felderírő (Őrmester)
Felszerelése, személyes tárgyai: Munkában a megszokott fehér öltözék, civilben nem nagyon tartózkodik, de ha mégis akkor nagyon egyszerű ruhákat hord.
Előtörténet
Gyerekkora
Születésének pontos helye, nem ismert, hiszen egy űrhajón született. Ekkoriban szülei Lucazec bolygóján laktak, így azt nevezték meg születési helynek.
Szülei, kis rangú hivatalnokok (a mai napig) a bolygón, kisebb adminisztrációs munkákat végeznek, első sorban a kikötő környékén. Akik ismerik őket, szeretik, mert jó emberek és segítő készek. Minden fajú lényt elfogadnak és elfogadják létüket. Így nevelték a kis Marcust is.
Marcus nagyon szerette ezt a bolygót, ma már nem, sőt gyűlöli, de ennek hosszú a története, ezt fokozatosan kifejtem.
Marcus már 6 éves korában írt és olvasott, igaz számolással még akadtak kisebb gondjai, de korához képest jól számolt. Ezzel sok helybélit kapásból lepipált, de hát ez minden bolygón így van ez.
Ahogy a bolygó törvényei meg szablyák, 7 évesen beíratták az iskolába. Az iskolában semmiben sem volt különb társainál, ugyan olyan kis fiú volt mint a többi ember gyerek (igaz nem voltak sokan). Ez egészen addig igaz volt, míg 10 éves kor körül, pár gyerek, ki nem merészkedett az erdőbe. Szigorúan meg volt tiltva, hallottak éppen elég rém történetet. Minden tiltás és fenyegetés ellenére, mégis kimerészkedtek. Kiosontak a kerítésen és kezdetleges fegyverekkel (fa husáng, botok, stb) elkezdték felfedezni. Nagyon félelmetes volt, alig 10 perc mentek, mikor egy árny suhant el mögöttük, nem tudták mi volt az, hiszen csak egy árnyat láttak, nem kockáztattak, egy nagyobb kerülővel vissza jutottak oda ahonnan jöttek. Szerencsére titokban maradt, soha senki nem tudta volna meg, DE! De sajnos, az élet szigorú. Az a négy srác akik kimentek, vissza vágytak. Nem értette maga Marcus sem, hogy miért vágyik vissza, tudta hogy ott bármikor meghalhat, de lehet pont ez miatt. Többször vissza mentek és soha nem történt velük semmi baj. Már-már kezdtek maga biztosak lenni és kérkedni is kezdtek vele. "Hehe, persze, mi voltunk kint!" nagyoskodtak, pont úgy ahogy pár beszari gyereke szokta.
Végül mondhatni azon kapták magukat, hogy már nem rejt számukra elég izgalmat, az erő azon része, beljebb akartak menni, beljebb oda hol idáig nem jártak. Tudták, hogy az már tényleg nagyon veszélyes, de annál inkább vágytak rá. Sok időt töltöttek el, azzal, hogy felkészüljenek. Hoztak az erdő külső részéről hosszabb ágakat és komolyabb fegyvereket csináltak, ha tudtak volna szerezi valami kész fegyvert ez lett volna a legjobb, de arra esély sem lett volna, meg hát így megvan a maga fílíngje. Az első erdős kirándulás után egy évvel akarták a másik, sokkal veszélyesebb kirándulást megtenni.
El is készült minden, spórolt pénzükből, nagyon jó kis bőrövtáskákat vettek, amiben sok hasznos cucc elfér. Ugyanis ez kellett, hogy élelmet, esetleg jelző pisztolyt tegyenek el. Nem voltak annyira, meggondolatlanok, gondoltak arra, hogy ha mégis nagy bajba kerülnének, akkor egy jelzőpisztoly csak jól jöhet, tudták, hogy a lila a sürgős veszélyjele ezen a vidéken, így csak olyat raktak be. Továbbá tettek be még, pár energiacellát az elemlámpákhoz és kis inni valót is. A kis bőrszütyők hamar megteltek.
Végül csak elindultak az erdőbe. Reggel indultak, a szülőket azzal vezették félre, hogy azt mondták, hogy mindenki a másiknál alszik, tehát minden anyuka azt hitte, hogy a másik anyukánál vannak. Úgy gondolták, hogy felesleges túl komplikált alibit gyártani, így maradt ez. Mint említettem, reggel indultak, még sötét volt, éppen világosodott mikor átmásztak a kerítésen.
Bent a rengetegben, a megszokott úton mentek, vittek magukkal egy kötelet, amit egy ismerős fához kötöttek, így biztos vissza találnak. Mentek, mendegélek, sokáig nem volt semmi, már azon tanakodtak, hogy vissza menjenek-e, mikor eszükbe jutott, hogy sötétedés előtt vissza kéne érni a városba. A kötelet fogva, elkezdtek vissza menni. Igen-ám, de alig tettek meg 100 métert mikor kiderült, hogy a kötél elszakadt.*
- Ez nem elszakadt! *Jegyezte meg Marcus és rámutatott, a nyilvánvalóra, ezt inkább elvágták. Tisztán látszott a vágás nyoma. Ekkor kezdtek igazán félni. Fogalmuk nem volt merre vannak és hogy jussanak vissza.
Elkezdett esteledni.
Az eső is eleredt
Egyre rosszabb lett a helyzetük, de ekkor Marcusnak fény gyúlt a fejében. Mintha, megérezte volna, elkezdte vezetni társait és közel 5 órás bolyongás után már látták az ismerős fát. Ebben a pillanatban, éles fájdalom hasított a fiú lábába. Összeesett és csak azt vette észre, hogy a combjából egy kés áll ki csak ekkor látta meg azt hogy a kést egy kéz is fogja ami meg egy fekete ruhás lényhez tartozott. Nagyon ijesztő volt. Főleg azt, hogy megmozdulni sem tudott, a lábai nem engedelmeskedtek. Azt látta, hogy a többi fiú hanyatt homlok menekül, az egyiket nyilvánvalóan megölték volna és a teteme soha nem került elő, ha a többiek nem reagálnak jól, mert a mikor volt egy pillanatnyi idejük, kivonszolták a sérült Marcust aki közben a megpróbálta távolt tartani a lényeket. Idő közben tűnt fel, hogy nem egy ilyen késes alak van itt, hanem több, nem tudták a számukat pontosan, de négyen biztosan voltak. Éppen hogy sikerült vissza jutniuk a városba, ahova nem merték őket követni.
Az esetről, azonnal hatalmas botrány lett. Marcust kórházba vitték, ahol 1 hétig lábadozott, sérülése nem volt olyan súlyos, de a kés átszórta a szövetet, de szalagot, ütőeret szerencsére nem károsított. A gyógyulás ennek ellenére nem volt zökkenő mentes, mire normálisan járni tudott vagy egy félév eltelt.
Közben történt egy s más a városban. A négy fiút, több hónap szoba fogság és amit ellehet képzelni minden fajta büntetés kitaláltak. Például az egyik fiúnak, minden nap, végig kellett söpörni a város, egy másiknak az volt a dolga, hogy az összes nyilvános WC minden nap kitakarítsa. Marcus a rossz lába miatt, inkább szüleinek segített. Persze mellette iskolába is kellett járni. Azaz igazság, hogy nem sajnálta, mert így nem tudott a srácokkal külön, suli után találkozni és így nem fog rosszra csábulni. A büntetés valószínűleg a mai napig tartana ha...
A háború alatt
Nem jön közbe a háború.
Szerencsére a háború nem érintette annyira őket, de azért igen. Egy kisebb csata is játszódott a bolygó légterében, de lent a felszínre, klón, vagy droid soha nem lépet. Nem is lett volna értelme, itt nincs semmi.
Persze a háború érintette őket, anyukája az állását elvesztette apukája meg félállásban dolgozott. Kezdtek nyomorogni, megéltek, de jóval kisebb lábon mint az előtt. Az éhezés megszokott jelenségévé vált. Első sorban ez volt az ami miatt elkezdte megutálni ez a bolygót, persze az erdő eset sem tett jót neki, de az mégsem volt olyan nagy hatással rá, maga sem tudja miért.
16 éves volt, mikor megelégelte az hogy minden nap éheznie kell. Eldöntötte, hogy végleg elhagyja ezt a bolygót. Sikerült annyi pénz össze lopnia, hogy felszálljon egy űrkompra (ami így sem volt egyszerű). Innen az útja akkor még békés, bolyóra a Fondor-ra vezetett. Nem sokkal később, alig egy héttel érkezése után, itt is tombolni kezdett a háború.
Első pár napban nagyon megvolt ijedve, de végül megérezte azt amit az erdőben és nem tudott ellenállni. Egy nap, mikor éppen a két háborús fél erőt gyűjtött, kimerészkedett, hogy valami élelmiszert találjon magának. Amikor fura dolog történt. A történetet ott kell kezdenünk, hogy ő mikor megérkezett ide, nem tudta mit és hogyan csináljon, örült hogy megszabadult otthonról, hát még annak, hogy sikerült ilyen időkben találni egy kompot ami biztonságban elhozta ide. Amikor megérkezett, nem tudta mit és hogyan fog csinálni, elsőnek valami munkát keresett, amit talált is. A kikötőben mint pakolómunkás, igaz nagy részét robotok végezték, de voltak olyan árufajták, amiket jól csak egy ember tud pakolni, így ő ilyeneket pakolt. Nagyon kevés pénzt kapott, de tudta, hogy ez csak egy ideig tart, majd csak talál valami jobb állást. Egy munkásszállón húzta meg magát, egy szobában 12-en voltak. Egy kis élelemre is volt pénze, magyarul eléldegélt. Sajnos alig két hétig tudott itt megélni így, mert érkezett pár hajónyi droid és hatalmas tűzpárbaj vette kezdetét. Mindenki futott amerre tudott.
Marcus, nagyon félt hogy most itt meghal, de aztán rájött, hogy talán van valami megoldás. Mint említettem feljebb, elment élelemért, ami általában kukákból szedte. Ekkor eszébe villant valami. Végig ott volt benne, de most valamiért pont most szánta el magát, lehet azért mert elege volt már a szemét ételből, lehet mert egyszerűen veszélyre vágyott, vagy mind kettő, nem lehet tudni. Minden esetre, elhatározta, hogy valahogy kiveszi a részét a háborúból. Sokat töprengett, hogy hogy próbálja meg ezt, Végül, úgy döntött, hogy a szakadárok oldalára állt. A indoklás számára egyszerű, ha a köztársaságiak mellé áll, akkor a droidoknak ő csak egy ellenfél lesz, ellenben ha a droidok oldalára áll, sokkal többet tud kémkedni és könnyebben tud a másik oldalra állni. Ugyan akkor, úgy vélte, hogy egyik oldal sem jobb a másiknál, tehát oda áll ahol biztosabb hogy életben marad.
Így is tett, lassan és nagyon óvatosan, kifigyelte, hogy hol található meg a droidok főhadiszállása, mármint az amit ide a bolygóra lehelyeztek. Tudta, hogy ha most oda menne biztos lelőnék, ezért szerzett egy jó hosszú rudat, és nyíltan fehér zászlót lengetve, megállt az épület előtt. Végig azt hitte, hogy most lelövik, az igaz, hogy már majdnem feladta, mikor már vagy második órája ott állt. Nyilván kielemeztették őt, és miután semmi adatot nem találhattak róla, bizonyára azt hitték valami titkos ügynök vagy valami hasonló, ezért tartott ilyen sokáig az hogy egyáltalán jelezzék, hogy észrevették.
Marcus háta mögül egy gépies hang szólalt meg.
"Igazolja magát!" *Marcus nem kapott engedélyt így nem fordult meg, de sejtette hogy kik állnak ott.*
- Nevem Marcus Arbel, békés szándékkal jöttem, csatlakozni szeretnék dicső hadseregükhöz. *Pár másodpercnyi csönd után egy rövid válasz érkezett.* "Ne mozduljon!" *Marcus nem is mozdult érezte, hogy ha most nem így tesz biztos lelövik. Nem akart korán meghalni, így még a lélegzetét is vissza fogta. Nem tudja mennyit állhatott ott, de már kezdett a keze fájni amivel a zászlót fogta. Végül, újra megszólalt a gépies hang.* "Dobja el a rudat!" *A fiú mindent pontosan úgy tesz ahogy a hang kéri* "Ha van magánál fegyver, dobja el!"
-Nincs nálam, semmilyen fegyver. *Pár perc csend után, ismét megszólal.* "Rendben van, most tegye a kezét a tarkójára és forduljon meg." *Nem ellenkezik végre hajtja. Mikor megfordul pont az fogadja mit amit várt. Illetve majdnem, azt tudta, hogy droidok vannak ott, de azt nem hitte volna, hogy egy nagyobb harci droid is van ott, azt hitte pár kisebb és kész.
Tévedett, de azért a "megszokott" Standard battle droidból is volt kettő. Megkötözték, elvezették, be az erődbe. Nem sokkal később, kintről csata zajokat hallott, nyilván megint folytatódik az öldöklés.
Most, nem nagyon törődtek vele, bezárták egy csellába és úgy saját becslése szerint, két napot töltött. Egyszer csak, zajokat hallott kintről. Nyílik az ajtó és egy szürke ruhás idegen lépbe, egy tiszt volt. Rangját nem tudta megmondani, hiszen akkor még nem ismerte a rangjelzéseket. A tiszt így szól hozzá:
- Neve? *Kérdezte határozottan.*
- Marcus Arbel....uram! *Uramot, kis szünettel a tiszt nézése miatt tette hozzá.*
- Mit keres itt?
- Azért jöttem, hogy csatlakozzak és meg tegyek mindent, hogy győzelmüket elősegítsem.
- Rendben. *Szólal meg, eléggé ridegen. Pár perc hallgatás után, felteszi következő kérdését.* - Miért pont ide jött, miért nem a Köztársaság pártiak mellé állt?
* Erre Marcus, gondolkodás nélkül válaszolt.* - Mert itt több lehetőséget láttam a boldogulásra. *Lehet nem ez volt a legjobb válasz, de őszintén felelt. a tiszt nem felel erre semmit, csak megfordul és távozik egy szó nélkül. Marcus újabb két napra egyedül marad, a négy nap alatt egyszer kap enni, de vizet kap, így nem olyan vészes a dolog. Mondjuk meg kell jegyezni, hogy volt már jobb helyzetben is. Két nappal később újra nyílik a cella ajtó, de most egy másik tiszt lép be.* - Jöjjön! *Szólítja fel. Nem kérdez automatikusan követi.
Egy fehérre meszelt kis szobába viszik, még nem látott ilyet az előtt. Persze hamar kiderült, ez egy vallatószoba. Ez a tiszt, jó sokáig elbeszélgetett Marcussal, annyit tud, hogy reggel volt mikor elvitték és sötét volt mikor befejezték. Vissza vitték cellájába, ahol újabb 4 napot töltött. Enni egyszer kapott, már kezd nagyon kifáradni, egyre kevesebb ereje van. Nyilván ezt akartál elérni. A negyedik napon, megint elvitték, de most egy merőben más szobába vitték. Ez lényegesen nagyobb szoba volt mint az előző, szürke falak, alacsony mennyezet. Több asztal is volt itt, megdöntve, vagy éppen fekvő helyzetben. Mint kiderült ez egy modern kínzókamra. Marcust, ahogy lehetett megkínozták, de láthatóan ügyeltek arra, hogy életét ne veszítse el. A kínzás nem tartott sokáig, legalábbis alig egy óra lehetett, de ez neki olyan volt, mintha egy hét lett volna.
Megint csak vissza küldték a cellájába és megint 4 napig egyedül hagyták. A negyedik napon, ismét érte jöttek. Most megint a vallatóba vitték, válaszai nem különböztek az múltkorin adottakról. Ezt a periódus, közel tízszer megismételték és a kínzás annyira elviselhetetlen volt, hogy már az öngyilkosságon gondolkozott, valahogy biztos megtudta volna oldani.
Most viszont nem kellett négy napig várnia, egy nappal később érte jöttek, most nem tisztek jöttek. Hoztak neki, ételt és vizet, jóval többet mint az előtt. Gyorsan belapátolta, ekkor felszólították, hogy kövesse az egyik őrt. Végül, egy tisztálkodó helyre mentek, ahol lemosakodott és tiszta ruhát kapott.A következő állomás, egy űrkomp volt, egy szót nem szóltak hozzá. Elvitték egy bolygóra. Itt hosszas beszélgetés után, elkezdték a kiképzését.
A kiképzés
A kiképzés hosszadalmas és nehéz volt. Elsőnek a fizikumát erősítették. Napi több kilométeres futás, erő gyakorlatok, súlyemelés, nyújtások, hasizom erősítés és állóképesség javítás. Ez a folyamat úgy félévig tartott, a végén már jóval többet bírt mint előtte. Soha nem hitte volna, hogy ennyire sokra is képes lehet. A napi 10-15 kilométer futás már meg sem kottyan, nem úgy mint az elején, amikor még ennek az ötödét sem bírta.
A kiképzés második felében, elméleti oktatást kapott. Megtanították, hogyan kell jól írni, olvasni, számolni. Egy nyelvet is megtaníttattak vele, ezek nem más mint a neimoidiak nyelve a Pak Pak. Egész tűrhetően beszéli a mai napig, igaz nem sokat használta. Voltak azonban olyan pillanatok, mikor jól jött a háború ideje alatt.
Értelemszerűen, az elméleti képzés alatt sem maradt abba a testi edzés, csak most már nem a fejlesztés, hanem a megtartás volt a cél.
Az elméleti képzésben sok mindent megtanult, a bolygókról, fajokról, a fizikai törvényekről és amiről csak lehet még egy minimális képzést az erőről is kapott, persze csak annyit, hogy kik használják és hogy lehet őket felismerni.
A kiképzés harmadik szakaszában a fegyvereket kezdték neki elmagyarázni. A sugárfegyverekkel kezdték majd a közelharci fegyverek, végül a robbanó szerekkel folyatták. Ez a szakasz tartott a legtovább. Közel egy évig tanulta ezeket. Közel harcban nem volt valami jó, de a távolsági, azokból is kimondottan a mesterlövész fegyverekkel jól bánt. Annyira azért nem jól, hogy a mesterlövész osztagba beválogassák. Ellenben a felderítő osztagba kimondottan jól jött, hiszen nem csak felderítésre volt így alkalmas, hanem elterelő akció indítására, de mindenféleképpen jó így, mert betud segíteni, sokkal több hasznára tud lenni a társainak. Nem is ellenkezik, hiszen nem is tehette volna.
A kiképzés utolsó szakasza nem más, mint a megfelelő rejtőzködő, álcázási és lopakodási technikák megtanulása. Ez a szakasz nem tartott annyira sokáig, mert Marcus nagyon tehetségesnek tűnt. Igaz így is két hónapig tartott.
Háborús részvétel
A képzés befejezve, elküldik első bevetésére. Ez nem máshol van a küldetése mint a Felucia bolygón.
Felucia bolygó
Itt feladta az volt, hogy felderítsen egy szektort. A küldetés nagyon nehéz volt, mert ez volt az első és egyedül dolgozott. A szektor hatalmas volt és nem volt könnyű elrejtőzni. Kapott terepszínű ruhát, de így is eléggé nehéz volt a dolga. Könnyített viszont az, hogy kapott egy nagyon jó messze látót és hogy élvezte a dolgot. A küldetés picit hasonlított a gyerekkori erdős kalandhoz. Öt napon keresztül ment egy irányba, mikor meglátott valamit.
Mozgást egy kő mellett, mire oda nézett sehol. Megkerülve pár fát, a szikla másik oldalához ment, majd gyors fegyver rántással a szikla mellé ugrott és fegyverét az idegenre tartva. Aki ott állt nem volt más, mint egy ember, aki hasonló cipőben járhatott mint ő. Mennyire kicsi a világ! Mikor meglátta még nem ismerte fel, de pár perccel később már tudta ki az.
- Te mit keresel itt? *Szólalt meg az idegen, meglepetten, akinek a fegyverét nem sikerült előhúznia. Nem más állt vele szemben, mint az egyik haverja a bolygójáról. Az akinek az életét köszönheti, mert ő volt aki megragadta Marcust és kihúzta az erdőből. Marcus, nem késlekedett és fegyverét a fiú fejének tartotta.
- TE, Mit keresel itt!? *Kérdezett vissza parancsolóan. Megtanították neki, hogy csatamezőn nincs érzelem.*
- Én, hát pont az amit te, felderítem az ellenséget. Tudod jól. *Mosolyodik el és barátian széttárja karjait. Ebben a másodpercben, lábon lövi a fiút. Mármint Marcus, a "barátját"*
- Most pedig elmondod, honnan jöttél! *Parancsol megint, a fiú össze esik és lábát fogva nyögdécsel.*
- Mit csinálsz, te hülye! Én vagyok az, tudod jól! *Marcus, megint lő egyet, de most csak a fiú mellé.* - Ne csináld kérlek, tudod jól, hogy nem mondok semmit! Inkább meghalok!
- Nem öllek meg, de fájdalmat tudok okozni. *Ekkor belelő a srác kezébe, aki így már nem tudja fogni lábát. Látszik rajta, hogy nem kell sok és beadja a derekát, vagy meghal. - Beszélj, mert tudok olyan veszteséget okozni, ami nagyon kényelmetlen lesz. *Majd a fiú lányégkára céloz, ezt ő is látja és így folytatja.*
- NEEEE! *Könyörög és kezével a hadonászik.* - Elmondok mindent, csak ne kínozzál tovább! *Marcus a fegyvert leereszti.* - Innen, keletre, úgy húsz kilométerre van egy bázis, onnan jöttem. Most pedig enged el! *Könyörög életéjért. Marcus tudja, hogy nem tehet mást, mint hogy megöli. Kivételesen, nem csak azért mert ellensége és még a küldetése megkeseríthetője lehet, hanem azért mert nem akarja hogy egykori barátja szenvedjen. Felemeli fegyverét és habozás nélkül fejbe lövi.
Keletre megy, úgy ahogy a srác mondta, valami csapdától tartva, nagyon óvatosan, kisebb kerülővel közelíti meg a bázist. A fiú nem hazudott. Pontosan ott van hol ő mondta. Körbejárja és megfigyeli, hogy mennyen lehetnek és mire kell biztosan számítani. Erre jó pár órája ráment, de nem akarta túl sokáig húzni, hiszen annál nagyobb a leleplezés esélye.
Gyorsan beszólt a főhadiszállásra, meghatározta hol van a célpont, hányan vannak és hogy ő milyen taktikát javasol.
Alig telt pár percbe és jó pár lépegető és tank jelent meg a távolba. Elbújt, nehogy azt higgyék, hogy ellenség. Mikor tisztázta a központtal hogy ő éppen hol van, felemelkedett és mesterlövész puskájával, elkezdte leszedegetni az ellenséget. Úgy nyolc katonát szedhetett le, mikor hívás érkezett. Megparancsolták neki, hogy azonnal térjen vissza a központba, új küldetésre megy.
Amilyen gyorsan csak tudott vissza tért. Azt hitte, hogy ezen a bolygón kell valahová máshova elmennie. EZ nem így történt. Parancsnoka azt mondta, hogy kivételesen jó munkát végzett és most van egy olyan hely ahol jobban kell, mint itt. Ez nem más hely mint a Ryloth bolygó.
Ryloth bolygó
Az itteni küldetése jóval összetettebb volt mint az előző bolygón. Itt a feladta nem csak az volt, hogy a hadsereg előtt járva felderítse az ellenséget, hanem az is, hogy össze zavarja azt. A harcok már javában folytak a bolygón, mikor ők megérkeztek. Vele együtt jött egy hadosztálynyi droid is. Feladata pont az volt, hogy ezeknek a droidoknak megfelelő információt szolgáltasson.
Marcus, ahogy parancsolták elindult, Szerencsére most nem egyedül, hanem kapott még egy társat, Zalot-ot. Ő egy szintén ember férfi, de első sorban nem felderítő, hanem mesterlövész. Ketten e megjelölt irányba indultak. nehéz volt a rejtőzködés, mert tulajdonképpen sík, tereptárgyak nélküli tájon kellett átvágni.
Este volt mire átértek ezek a részen, ezután egy kicsit dombosabb, pár szilával díszített vidék következett. Nem aludhattak, mert a küldetésük fontosabb. Kaptak éjellátót, így a sötét nem volt hátráltató tényező, sőt így még gyorsabban lehetett haladni. Egész éjszaka, mindössze egy órát pihentek, hiszen azért egy kis élelem és pihenés kell, akármilyen kemény is legyen valaki. Arról nem is beszélve, hogy fogalmuk nincs mi vár rájuk az elkövetkező napon. A pihenés után, mikor már világosodott az égalja.
A távolban a dombok között mintha, valami építményt látnának. Úgy félóra gyaloglás után (természetesen, nem sima gyaloglás, hanem bujdosás és lopakodás), szemük eltárult, egy építmény ami látszólak kihalt volt, egy teremtett lelket sem találtak. Gondolták, hogy biztos valami ősidőkben készül épület. Zalot, hirtelen lerántja társát és szája elé teszi kezét, hogyx maradjon csöndben. Marcus azonnal sejti, hogy mégsem az, ez az építmény mint aminek látszik. Jobban megnézve feltűnik az hogy gőzölgő edény vagy mi van kirakva a ház elé. Ki az a hülye, aki így buktatja le magát? Bizonyára, éjszakára rakta ki, mert akkor nem nagyon látszik az ilyen, egy biztos ,nem valami nagy észkombájn aki ezt csinálta. Persze ez nem jelenti egyből azt, hogy ez lenne a főhadiszállás, vagy bármilyen számukra érdekes épület.
Biztos ami biztos, megfigyelik. A megfigyelés borzasztó unalmas volt. Már éppen tovább indultak volna, amikor hirtelen a házból egy barna csuhás, valaki lépett ki. Össze néztek mind a ketten, nem tudták mire vélni. Egy biztos, nem helybéli farmer (már ha van itt ilyen).
Ezt a lényt követte nem egy katona is. Klón katonák. Már sejtették ki lehet.
Ebben a pillanatban, egy lövés érkezett a hátuk mögül, Marcus társát el is találta a vállán. Begurultak egy szikla árnyékába és a többi lövés a sziklába csapott. Fegyvereiket elővették. Marcus, értesítette a bázist és elkezdték összezavarni az ellent. Marcus jobb, Zalot baloldalon bukott fel. Mind ketten egyszerre lőttek, egy klónkatonát terítettek le, mögötte további négyen érkeztek, egész tisztességes tűzpárbaj robbant ki. A négy klónból, kettőt leszedtek, de a másik kettő jóval okosabb volt. Szerencsére időközben megérkeztek a droidok is. Mondjuk a káosz így csak fokozódott. Célja már az volt Marcusnak, hogy minél távolabb kerüljön innen. Jó sokat vonult vissza, úgy 5 kilométert, időközben, nem egy katonát leterített. Több kisebb tanácsot adott a parancsnokságnak, hogy véleménye szerint mit kéne csinálni. Nem tudja, hogy megfogadták-e, nem is érdekelte annyira. A hatalmas káosznak hamar vége lett, alig két óra volt. Sajnos azt a barna ruhás illetőt sehol nem találták. Ma már tudja, hogy egy Jedi lehetett. A Jedikkel való kapcsolata ennyiben merült ki.
Az itt nyújtott teljesítményéért kitüntették. Őrmesteri rangot kapott. Egyenlőre egyedül dolgozik. Még pár kisebb küldetésre elküldték, de az előbbiekhez képest, nem számottevő. Nem sokkal később a háború véget ért, így egy ideig nem kapott munkát.
Háború után
Persze gyakorlatozással eltudta ütni az időt. Sokáig nem is nagyon tehetett mást. Egy ideig beosztotték, normál rohamosztagosnak, ez alig pár hónapig tartott. Utána vissza osztották és újabb küldetésekre küldték. Ezek annyira nem voltak számottevőek. A legtöbb erről szólt, hogy derítsen fel egy bolygón valamit, vagy figyeljen meg egy épület esetleg ha a célszemély ott van ölj e meg, igaz nem bérgyilkos volt, de elég sok rétű tevékenység a felderítő, nem olyan mint ahogy azt többen hiszeik.
Ma már erősen megért a törzsőrmesteri rangra, de még nem nagyon látszik hogy ezt terveznék. Marcus meg nem fog szólni. Szóval így áll most.
Jelent pillanatban Eriadun teljesít szolgálatot. Időközben kiképezték, hogy motort tudjon vezetni, ez kiválóan megtanulta. Ma a motoros alakulathoz van beosztva. Elsősorban a gyors információ áramlás biztosítása a feladta. Mindenről értesíteni a parancsnokságot amiről lehet.
Egyéb dolgok
A motorvezetésen kívül és a fegyver elsütésén kívül máshoz nem nagyon ért, hobbija nincs. Imádja a szolgálatot és a gyakorlatokat így maximum évente 5 napot szokott szabadságon lenni, azt is azért mert akkor van a körlet karbantartása.
Háza-lakása nincs, csak a barakkban él. Magán élte nincs. Mindene a birodalom.
Utálja a non-humánokat, ha teheti megöli őket, vagy elkergeti.
Egyéb fontos dolgok
Kinézete
Magassága: 185 cm
Súlya: 80 kg
Haj típusa: nagyon rövidre vágott
Hajszíne: fekete
Szeme színe: barna
Bőrszíne: Kicsit barnás, de inkább fehér
Különleges azonosító jegy: Egy anya jegy van a jobb térdén (amit leszedett, de a piris folt örökre ott marad) és még van egy anya jegye a jobb vállán.
Hobbi: Nincs
Állatok: Nincs
Legjobb barát: Nincs
Szabad nap: Nincs
Kedven színe: Nincs
Kedvenc zenésze: Nincs
stb...
Alap felszerelés:
1 db egyenruha
1 db Aratech 74-Z suhanómotor
1 db BlasTech DT-12 sugár pisztoly, amit könnyen tud használni akár a motorról is.
1 db Sugárkarabély amit mindig mindenhova magával visz.
Továbbá
1 db elemlámpa, mind két fegyverhez 1-1 pót energia cella.
KÉSZ
