Corelliai Birodalmi Elmegyógyintézet Aktája

[Wesshee „Dugó” Keh]

Corelliai Birodalmi Elmegyógyintézet Aktája
Wesshee „Dugó” Kehhwessh

Faj: Thakwaash
Nem: Hím
Születési hely: Thakwaa – Wukhhaanhaa
Születési idő: B.E. 16.
Kor: 26 standard év
Magasság: 204 cm (alacsony)
Súly: 128 kg (vézna)
Foglalkozás: Gyógykezelt a Corelliai Birodalmi Elmegyógyintézetben. (jóindulatú pszichopata)

Kinézet: Hosszú sötétbarnás vöröses haj, világos barna szőr, megnyúlt „lószerű” állkapocs, és elálló fülek, ébenfekete nagy szemek, sötétbarnás vöröses kecskeszakáll, narancssárgás átlagos öltözet, magassága, és súlya fajtársaihoz képest kicsi, ám így is jóval meghaladja fizikai ereje az átlagemberekét.

Elmeállapot: Skizofrén. Nem tudni pontosan hány személyisége van, eddig úgy egy tucatot számoltak össze. Labilis idegállapot, személyiségzavarok, rögeszmés kényszerképzetek figyelhetők meg. Navigátornak, és másodpilótának képzeli magát egy teherszállító-hajón. Agresszivitásra hajlamos. Deviáns magatartást mutat, szocializációra alkalmatlan.

Diagnózist megállapította: Dr. Valance Grumb elmeorvos
Diagnózis felállításának ideje: B. Sz. 6. Nelona hónap, 09.(Katunda nap), 14 óra 43 perc.

Csatolt holofelvételek Dr. Valance Grumb és a paciens kezeléseiből:

Terápia szoba

B. Sz. 6. Nelona hónap, 10. (Satunda nap) 15 óra 37-59 perc:

Dr. V. G.:
- Mr. Kehhwessh, ha jól emlékszem igaz? Nos Mr. Kehhwessh a következő időszakban bőven lesz lehetőségünk elmerülni az Ön problémáiban, és azok kezelésében. Kezdjük talán a skizofréniájánál. Mit is, mondott pontosan hány tudattal is rendelkezik saját bevallása szerint?

W. K.:
- Már mondtam, hogy nálunk normális, hogy sok tudatunk van. Mi folyton fejlesztünk ki új tudatokat, ahogy felnövünk, tapasztalunk, tanulunk. Minden feladatnak megvan a saját tudata. A hangok is megmondták: mi normálisak vagyunk. Most pedig el akarunk menni innen. Ez rossz hely nekünk. Mi navigátorok vagyunk. Nekünk, muszáj menni a hajónkra dolgozni.

Dr. V. G.:
- Mr. Kehhwessh, Ön egyenlőre nem mehet el innen, amíg meg nem szüntetjük a skizofrén hajlamait, és kényszerképzeteit. Ezek nem normálisak. De addig is kérem, beszéljen a gyerekkoráról.

W. K.:
- Mi nem értjük mért kellene itt maradnunk. Mi normálisak vagyunk. Mi el akarunk menni. Miért jó nekünk, ha beszélünk gyerekkorunkról? Akkor elmehetünk?

Megjegyzés:
Dugó nagy ártatlan fekete szemeivel szinte könyörgően nézett a doktorra. Mint egy nagyra nőtt gyerek, aki nem akarja megenni vacsoránál a nabooi hínárspenótot. Dr. Grumb megcsóválja a fejét, majd válaszol.

Dr. V. G.:
- Nézze Mr. Kehhwessh most fel fogjuk tárni közösen, hogy milyen problémák vezettek az Ön skizofréniájának kialakulásához. Ezt a gyermekkora feltárásával kezdjük. Kérem, meséljen nekem arról, hogy történt-e valami trauma ebben az életszakaszában Önnel. Sajnos addig, amíg meg nem találjuk a probléma gyökerét, addig nem mehet el innen. Szóval térjünk vissza a gyermekkorára.

Megjegyzés:
Dugó szemei hirtelen elkerekednek, és egy pillanatra elhomályosult a tekintete. Nagy kifejező fekete szemei hirtelen tágra nyíltak, hogy aztán vészjóslóan összeszűküljenek.

W. K.:
- Mi már megmondtuk, hogy úgy alakul ki, hogy minden tudásunkhoz kialakul egy új tudatunk! Mi így tanulunk! Mi nem keresünk gyökereket! Mi nem keresünk problémákat! Nekünk nincs problémánk! Mi elmegyünk!

Megjegyzés:
Dugó hirtelen felpattan és előbb az asztalt dobja neki a falnak, majd a székét, majd a doktort… felvétel vége…

Következtetés:
A székeket és asztalokat rögzíteni kell a padlóhoz.

B. Sz. 6. Relona hónap, 12. (Natunda nap) 15 óra 16-54 perc:

Dr. V. G.:
- Mr. Kehhwessh most, hogy kissé lenyugodtak a kedélyek, talán folytathatnánk. Szóval arra kértem Önt legutóbb, hogy meséljen a gyermekkoráról.

W. K.:
- Mi jelenleg nem az a Kehhwessh vagyunk, mint akkor. Mi nem szeretünk emlékezni gyerekkorunkra. Nekünk nem volt jó. Most elmehetünk?

Dr. V. G.:
- Nem. Addig nem, amíg részletesen nem mesél nekem a gyerekkoráról. Kérem, beszéljen róla. Mért nem szeretett gyerek lenni?

W. K.:
- Mi nagy csalásban éltünk. Nekünk volt 5 bátyánk. Minket folyton piszkáltak a bátyáink. Ők olyan nagyok, szépek és egészségesek voltak. Mi meg valami hormon izé betegséget kaptunk, és nem nőttünk meg szép nagyra. Mi törpék maradtunk. Minket folyton dugónak, meg törpének, meg gebének csúfoltak. Mindig mi voltunk a kicsik. Nem szerettünk kicsik lenni. De mi mindig kicsik, és törpék leszünk. Mi már nem növünk meg szép nagyra, mint bátyáink. Mi mindig dugók maradunk. Ezért minket mindenki Dugónak hív. Régen zavart minket. Nem szerettük, ha így hívtak. Most már nem zavar. Most mindenki így hív minket. Mi nem voltunk nagyok, és erősek, de mi okosak voltunk.

Megjegyzés:
Dugó hirtelen elvigyorodik, vagy legalábbis így értelmezhető az a mozdulat, amellyel széthúzza az ajkait, és kivillannak hatalmas agyarszerű fogai. A doktor feláll, és rémülten hátrál 2 lépést.

W. K.:
- Mi jártunk iskolába, és nagyon sokat tanultunk. Mi lettünk nagyon okosak. Nekünk lett sok fejlett jó tudatunk. Mi elkezdtünk tanulni Basic nyelven. Minket irigyeltek bátyáink, mert mi tudtunk olyan nyelven, amin ők nem. Így még többet piszkáltak minket. Ők lettek nagy vadászok, mi meg 16 évesen elkezdtem repülőirányító iskolába járni, hogy Wukhhaanhaa egyetlen légikikötőjében dolgozhassunk. Ez nem tetszett a bátyáinknak. Szerintük inkább vadászni kellett volna meg tanulnunk. Szüleinknek se tetszett nagyon. Ők is azt szerették volna nagy vadászok, lennénk. Azt mondák ilyen munkával nem lesz nőstényünk. Minket ez nem érdekelt. Mi összevesztünk családdal, és elköltöztünk kicsi lakásba 18 évesen. Akkor alakult meg a Birodalom. Jöttek a sok fehér katonák a légikikötőbe is. Mi nem szerettük őket. Ezért mi megszöktünk. Eljöttünk a nagy Galaxisba. Mi elmeséltük gyerekkorunk. Mi most már elmehetünk? Doktor mért állt fel, és hátrált el?

Megjegyzés:
Dugó nagy ártatlan fekete szemekkel néz a doktorra. Nem érti, mért hátrált el tőle a doktor. Zavartan néz körbe.

Dr. V. G.:
Nos őőő… izé… Mr. Kehhwessh mára azt hiszem ennyi…

Megjegyzés:
Felvétel vége…

Következtetés:
A non-humánok mimikája kiszámíthatatlan.

B. Sz. 7. Relona hónap, 14. (Katunda nap) 10 óra 23-42 perc:

Dr. V. G.:
- Nos akkor folytassuk a gyermekkoránál Mr. Kehhwessh. Azt mondta, hogy nem szeretett gyerek lenni. Kérem mesélje el részletesen, hogy mért nem szeretett gyerek lenni. Meséljen el egy konkrét példát.

W. K.:
- Mi nem az a Dugó vagyunk, aki ezt mondta. Ezt beszélje meg vele. Mi nem szeretjük azt a Dugót, mert mindig megvertek miatta bátyáink. Azt a Dugót idegesítette, hogy bátyái mindig csúfolták, mert kicsi törpe, csak két méter magas, és nem nőtt meg szép nagy 3 méteresnek, mint ők. És az a Dúgó mindig csúnyákat mondott bátyáinak, akik megverték érte. Ezért egyszer mi meg is szöktünk. Elmentünk a nagyvárosba, a légikikötőbe. Mi fel akartunk szállni egy teherhajóra 14 évesen, de elkaptak minket, és haza vittek minket. Otthon Dugó apja is megvert minket. Minket mindig csak bántottak. De mi akkor elkezdtünk tanulni közös nyelven, és 16 évesen a légikikötőbe is elkezdünk előbb kicsi munkákat végezni, majd tanfolyamot elvégezni, hogy nagy munkát is elvégezhessünk. Aztán 18 évesen be is költöztünk kicsi lakásba, a városba, és már dolgoztunk is a nagy légikikötőbe. Mi most már elmehetünk? Mi nem szeretünk itt lenni.

Dr. V. G.:
- Nem, nem mehet el. Kérem, meséljen magáról az elszökés esetéről részletesebben.

W. K.:
- Mért meséljünk róla? Mi nem szeretünk mesélni róla. Ha elmondjuk elmehetünk? Az úgy volt, hogy délután volt, és Mekwessh a legidősebb bátyánk megint csúfolt minket. Az mondta nekünk, hogy gebék, csúnyák, és alacsonyak vagyunk, és sosem lesz nekünk szép asszonyunk, és így is maradunk, hogy buta az összes tudatunk, hogyha azt hisszük, hogy kellhetünk bárkinek is… Másik tudatom nagyon dühös lett, és azt mondta neki, hogy jobb kicsinek, meg dugónak lenni, mint buta tudatlan kevés tudatú capreolusnak lenni, ami egy állat, amit a népünk vadászik, és megeszik. Nagyon buta állat. Nagy sértés ilyet mondani valakinek. Bátyánk erre mérges lett ránk, és megvert minket. Mi meg eljöttünk otthonról. Elmentünk gyalog egészen a légikikötőig. Ott volt sok szép lenyűgöző hajó. Mi úgy ámultunk a sok csuda hajóra, mint bantha az új legelőre. Nekünk minden nagyon varázslatosnak tűnt. Úgy döntöttünk, hogy megtanuljuk közös nyelv a basic nyelvet, meg mi is ilyen varázslatos helyen dolgozunk majd. Bátyáink meg pukkadjanak csak meg. Ők lehetnek ránk irigyek, mert nekünk lesz asszonyunk majd, aki szeretni fog minket a sok bonyolult, okos tudatunkért, és nem az erőnkért. Mert mi még most is kicsik és gyengék vagyunk. Legalábbis bátyáinkhoz képest. Szóval, mi csak bámultuk a nagy hajókat, aztán úgy döntöttünk, hogy nem jó nekünk otthon, elmegyünk az egyik ilyen csodahajóval. Mi fel akartunk menni egyik ilyen hajóra, amire éppen valamilyen ládákat raktak be. Mi megfogtunk egy ládát, mintha mi is be akarnánk rakodni, fel is mentünk a rámpán a ládával a raktérbe, és leraktuk a ládát. Ott volt sok-sok láda már. Mi el akartunk bújni a ládák között, de jött hajó kapitánya, és megkérdezte, hogy mit keresünk ott? Mi mondtuk neki, hogy csak ládákat hordjuk fel a hajóra, de nem hitte el. Azt mondta, mi túl fiatalok vagyunk hozzá, és különben sem látott még soha minket. Mi megpróbáltunk elfutni, de jöttek a légikikötő őrök, és elkaptak minket. Aztán meg hazacipeltek minket. Apánk nagyon dühös lett. Akkor nagyon megvert minket. Mi kicsik voltunk minket mindenki csak bántott. De minket már nem érdekelt. Tanulni akartunk, úgyhogy mi tanultunk is, és oda költöztünk később a légikikötőhöz közeli lakásba. Nekünk ott jó volt. Most már beszéltünk gyerekkórról, most már elmehetünk?

Dr. V. G.:
- Értem. Nos nem. Ön még nem mehet el. Most beszéljünk arról, amikor a városba költözött, és utána elhagyta a bolygóját. Kérem, meséljen nekem erről.

Megjegyzés:
A doktor feljegyezi, a páciens gyermekkorából levonható traumatikus következtetéseit. Dugó hírtelen hiszti rohamot kap, mely leginkább egy elkényeztetett kisgyerekre jellemző, amikor nem kap cukorkát. A doktor inkább hátrál néhány lépést.

W. K.:
El akarunk menni! Mi el akarunk menni! Mi elmegyüüüünk! Mi beszéltünk gyerekkor! Mi most elmegyünk!

Megjegyzés:
Felvétel vége…

Következtetés:
Sose tudhatod, melyik mondatod hoz ki újabb hisztis személyiséget egy skizófrénből…

B. Sz. 8. Elona hónap, 19. (Atunda nap) 17 óra 16-51 perc:

Dr. V. G.
- Mr. Kehhwessh akkor folytassuk. Tehát kérem, meséljen azokról az időkről, amikor a városban lakott. Mivel is foglalkozott pontosan abban a bizonyos légikikötőben?

W. K.:
- Ha elmondjuk megint akkor elmehetünk? Mi már nagyon unjuk magunkat ismételgetni. Mi el akarunk menni innen. Elmehetünk?

Dr. V. G.:
- Nem. Kérem, válaszoljon a kérdésemre.

W. K.:
- Mi nagyon szerettünk a városban lakni. Mi akkor a kikötőben először csak rakodómunkások voltunk, meg csak apróságokkal foglalkoztunk, de annyi pénzt kaptunk, hogy eltartsuk magunkat a kis lakásunkban. Közbe mi elvégeztünk egy tanfolyamot is! Mi utána felkerültünk légiirányítónak! Az nagyon-nagyon tetszett nekünk. Végre voltak barátaink, és jó munkánk. És volt egy nagyon szépséges lány. Magas volt karcsú, szép gesztenyebarna szőrzettel, és szőke hosszú hajjal. Ő nagyon kedves volt ám! Mindenki szerette. Mi is szerettük! Minden olyan szép volt. Sok mindennel foglalkoztunk akkor. Például alekap nevernto anto olage. Enito tuima karraaah bereero ahaajno. Mirokan mernolen aahhanorka…

Dr. V. G.:
- Kérem a közös nyelvet használja! Ebből egy szót sem értek.

W. K.:
- De mi nem tudjuk, hogy mondják, közösül azokat a kifejezéseket.

Dr. V. G.:
- Nah jó… Akkor térjünk át a Galaktikus Birodalom megalakulására. Ezt hogyan élte meg? Mért, és hogyan szökött meg a bolygójáról?

W. K.:
- Mi nem szeretjük a Birodalmat. A birodalmiak csak katonákat küldenek, és bántják a fajtánk. Amikor birodalmi katonák jöttek a bolygónkra minden rossz lett. Shaalhao a szépséges lány nem akart velük menni, nem akarta azt tenni, amit fehér páncélos katonák mondtak. Ezért katonák megverték, és elhurcolták őt. Akkor én nem voltam ott, de ezt mondták, akik igen. Mindenki félt a katonáktól. Nem akartuk, hogy ott legyenek, de nekik vannak olyan fegyvereik, és olyan sokan vannak, hogy nem tehetünk ellenük semmit se. De gyűlöljük őket, mert bántották azt, akit szerettünk.

Megjegyzés:[/u][/i]
Dugó hirtelen vicsorogni kezd, amitől kilátszanak éles cseppet sem biztató fogai. Tekintete vészjóslóvá válik, miközben halk morgásfélét hallat, majd folytatja. [/color]

W. K.:
- Mi úgy döntöttünk, hogy nem maradunk itt, ahol a katonák vannak, és mindenkit bántanak. Mi adtunk sok pénzt egy ember pilótának, hogy elbújhassunk a hajóján, és amikor lejárt az ügyeletünk az irányító központban nem haza mentünk, hanem elbújtunk az ember pilóta hajóján. A Pilóta felszállt, és mi elhagytuk a bolygót. A Pilóta Nar Shaddaa-ra vitt minket a Hutt űrbe. Ott nagyon sok féle fajú egyének mászkáltak. Mi csak csodálkoztunk, hogy hogyan lehet ennyi különböző fura lény a Galaxisban. Pilóta csak nevetett, amikor ezt mondtuk neki. Azt mondta fura egy fajzatok vagyunk. Mi mondtuk neki, hogy mi nem fajzatok, hanem thakwaaiak vagyunk. Erre a Pilóta megint nevetett. Azt mondta jó humorunk van. Mi megkérdeztük, hogy mi az a humor? Ő megint nevetett. Azt mondta ez jó vicc volt. Mi nem értettük őt. Az emberek furák. Néha nagyon furák. Most már elmehetünk?

Megjegyzés:
Dugó hirtelen bólogatni kezd, amitől a nagy fülei játékosan fel-le csapkodtak.

Dr. V. G.:
Nem. Nem. És még mindig nem. De azt hiszem mára, befejeztük…

Megjegyzés:
Felvétel vége…

Következtetés:
Nem csak a non-humánok furák az emberek szemében, hanem az emberek is a non-humánok szemében.

B. Sz. 9. Nelona hónap, 22. (Katunda nap) 11 óra 06-27 perc:[/u][/color]

Dr. V. G.
Mr. Kehhwessh akkor,ma folytassuk onnan, hogy mi történt Önnel, és a pilótával a Nar Shaddaa-án. Kérem, meséljen erről?

W. K.:
- Mi már sokszor mondtuk, hogy hívjon minket Dugónak. Ha beszéltünk Pilótáról, meg Nar Shaddaaról elmehetünk?

Dr. V. G.:
- Nem. Nem mehet el. Beszéljen, kérem a Nar Shaddaaról.

W. K.:
- Hát, az úgy volt, hogy a Pilóta nagyon megkedvelt minket. Azt mondta csuda vicces alakok vagyunk. Aztán Pilótával mentünk Nar Shaddaa egyik bűzös utcáján, utána meg bementünk Pilótával egy kocsmába. Pilóta sokat ivott, meg játszott valami fura kártyajátékot, és úgy tűnt, hogy nyert, de ennek a többi fura ember, akikkel játszott nem örült, megpróbálták bántani Pilótát, mert szerintük csalt. Mi mérgesek lettünk, és megvédtük Pilótát. Dugó rossz énje vicsorgott, és csúnya dolgokat kiabált nekik. Rossz emberek meg elkotródtak. Pilóta meg azt mondta, hogy igazán vele is maradhatnánk. Kedvel minket. Aztán mindig Pilótával tartottunk, és ő megtanított használni a navigációs számítógépet a hajóján meg ilyenek. Most mi navigátorok, és másodpilóták vagyunk. Elmehetünk már?

Dr. V. G.
- Nem. Még mindig nem. Addig nem, amíg nem tudja leküzdeni a súlyos skizofrén hajlamait.

W. K.:
- De mi már megmondtuk, hogy mi normálisak vagyunk! Nálunk mindenkinek van sok tudata. Mi így tanulunk.

Megjegyzés:
Dugó hirtelen felpattan, és átvág a szobán, és kitépi az ajtót a helyéről, és kirohan rajta…
Felvétel vége…

Következtetés:
tudhatod, mit vált ki belőle…

B. Sz. 10. Elona hónap, 13. (Natunda nap) 09 óra 03-21 perc:

Dr. V. G.
- Mr. Kehhwessh ma beszélgessünk arról, hogy mért jött Corelliára, és hogy jutottunk el idáig. Kérem, meséljen arról, hogy mikor, és mért érkezett Corelliára.

W. K.:
- Mi nem rég jöttünk Pilótával Corelliára, azért mert Pilótának ide kellett szállítania egy nerpf szállítmányt az Alderaanról. Mi meg mint mindig Pilótával jöttünk. Pilóta kapott sok pénzt, aztán elmentünk egy kocsmába. Aztán Pilóta mondta, hogy nem 2 nap múlva lesz egy újabb megbízásunk a Hutt űrbe, ami jól fog jövedelmezni, utána Pilóta megint sokat ivott, Pilóta szeret sokat inni, meg kártyázni is. Megint kártyázott. Ezt gyakran csinálja. Mi mindig mondjuk Pilótának ne igyon annyit, meg ne kártyázzon annyit, de Pilóta mindig csak nevetett rajtunk. Pilóta sose hallgat senki másra csak magára. Mi már beszéltünk róla mért jöttünk ide, most elmehetünk? Pilóta már régóta várhat ránk! El akarunk menni. Nekünk nem jó itt.

Dr. V. G.:
- Nem. Nem mehet el. Most mondja el, hogy mért tartóztatta le a CorSec, és mi történt, a kihallgatáson.

W. K.:
- Mi szóltunk Pilótának ne igyon sokat, de megint nem figyelt ránk. Akkor jött két fura zöld disznó pofájú alak jött be a kocsmába. Pilóta valami fura játékot mutatott nekik, de biztos nem tetszett nekik, mert bántani akarták Pilótát. Mi akkor megint meg akartuk védeni Pilótát. Rossz tudatunk vicsorgott, és morgott, kivillantottuk nagy karmainkat, de nem hagyták békén Pilótát, meg nekünk is nekünk támadtak, és akkor rossz tudatunk nagyon dühös lett, és bántotta a fura zöld disznópofákat, meg már mindenki verekedett a következő pillanatban, aztán jöttek fura egyenruhás alakok, mi nem láttunk a dühtől, és velük is verekedtünk. Akkor verekedés közben láttuk utoljára Pilótát. Aztán elsötétült minden. Amikor felkeltünk egy fehér szobában voltunk, és nem tudtunk kimenni. Aztán olyan fura egyenruhás alakok jöttek, és az egyikük mindenfélét kérdezett. Most már elmehetünk?

Dr. V. G.
- Nem. Addig amíg skizofrén kényszerképzetei vannak nem mehet el. Meséljen arról, hogy mit kérdezett az egyenruhás alak, és maga mit válaszolt.

W. K.:
- Azt kérdezte, hogy mért kezdeményeztünk verekedést abban a kocsmában? Mi mondtuk neki, hogy nem mi voltunk. Akkor azt kérdezte, hogy akkor ki kezdeményezte a verekedést? Mondtuk, hogy hát mi. Ekkor furán nézett ránk. Azt kérdezte, hogy akkor mégis ki kezdeményezte a verekedést, és mért? Mondtuk, hogy mi voltunk, de mégse mi. Az ember nem értette meg. Mi elkezdtük magyarázni, hogy nekünk sok tudatunk létezik, és rossz tudatunk volt. Megkérdezte, hogy akkor a rossz tudatunk mért verekedett, és sebesített meg 4 társát súlyosan? Mi mondtuk, hogy nem tudjuk, kérdezze meg Dugó rossz énjét, mert mi most nem az a Dugó vagyunk. Furán nézett ránk. Mi mondtuk, hogy ne nézzen ránk így, nem szeretjük, de még mindig furán nézett, és megkérdezte, hogy mért ne nézzen ránk így? Dugó rossz tudata mérges lett, és vicsorogni kezdett. Az egyenruhás ember kihátrált és becsukta az ajtót. Dugó rossz énje mérges volt, és megpróbálta kitörni az ajtót. Nem szeretünk bezárva lenni. Mi el akarunk menni. Mi már régen itt vagyunk. Mi azóta itt vagyunk, hogy utána elhoztak ide minket egyenruhás emberek. Most már elmehetünk?

Dr. V. G.:
- NEM! NEM, ÉS NEM! FOGD MÁR FEL, TE OSTOBA ÁLLAT, HOGY EZ EGY ELMEGYÓGYINTÉZET! INNEN SOSEM FOGSZ ELMENNI! NEM, NEM , ÉS MÉG MINDIG NEM! AKÁRHÁNYSZOR KÉRDEZED MEG A VÁLASZ NEM LESZ TE IDIÓTA HÜLYE SKIZOFRÉN!!!

W. K.:
- Doki nem kéne, kivennie néhány nap szabadságot, és pihennie egy kicsit? Kissé kimerültnek látszik idegileg.

Megjegyzés:
A doktor magából kikelve ordibál, Dugó érdeklődve néz rá.
Felvétel vége…

Következtetés:
Ha túl sokáig bizonygatod egy skizofrén elmebetegnek, hogy skizofrén elmebeteg, akkor előbb-utóbb még te lehetsz az elmebeteg, és a beteged az orvos…

[Spar]

Érdekes koncepció A karaktert elfogadom, 2. szintről indulhat. Pénzed nincs.