Karácsonyi karakter postok

[Nathaniel A. Rosenberg]

Üdv Mindenkinek!

Arra gondoltam, hogy ha már úgyis olyan sokan befagytak kalandokban, de szeretnek postot írni, akkor itt lenne a remek alkalom. Szeretnék megkérni Mindenkit, hogy írjon egyetlen postot úgy, ahogy a karaktere töltené a Karácsonyt. Multizni persze lehet, sőt, az lenne a legjobb ha az összes karakterükkel ünnepelnének (elég vicces lehet egy technikus és egy sötét jedi különböző ünneplése).

A lényeg, egyetlen post és ide semmi mást ne írjatok azon kívül (értelemszerűen minden játékos minden karakterével egyet írhat).

Jó szórakozást és kellemes ünnepeket,
Nate és Tsai

[Miracle Arundel]

Coruscanton emberek tíz, sőt százezrei ünnepelték az utcákon legszentebb ünnepüket, szinte már karneváli hangulatot teremtve. Természetesen a Birodalom, hogy megóvja embereit, több osztagnyi rohamosztagost küldött ki, hogy óvják az ünnepség rendjét. Az egyik osztag élére a Császári Testőrség gyémántját, Miracle Arundelt állították, aki szokásos testőri páncélját ezúttal egy más milyen hacukára váltotta fel.

A rohamosztagok szokásukhoz híven egységesen meneteletek, majd egy adott pillanatban felemelték sugárvetőiket, az ég felé céloztak és tüzeltek. Azonban mielőtt a kimozdult nép megijedhetett volna lassan-lassan észrevették hogy a rohamosztagosok fegyvereiből ezúttal lézersugarak helyett különféle kisebb cukrok, csokik repültek kifelé. Mások a sorokban elvegyülve osztogattak cukorkákat a népnek.

A legtöbb ember Vaderes cukorka adogatót akart

//folyt. köv.//

[Den Dastar]

Az ezredes karácsonya

Az ünnepi készülődés már épp kezdett a tetőfokára hágni; A Gogolak testvérek megterítették az ünnepi asztalt, Jack a corelliai maki eltörte a karácsonyi díszek legdíszesebb elemét, a csúcsot, Den elment karácsonyfát vásárolni, Rika és Stower épp a konyhában sütötték a bejglit, Dor Dor Nass pedig épp egy fontos holofonbeszélgetést bonyolított le Gungan testvéreivel. Tájékoztatnia kellett őket, hogy a halászlé csak 20 fő részére készült, így rendelniük kell maguknak, hacsak nem akarnak éhen maradni. A gungenek, jó gungenhez méltóan, elfogadták ezt az ajánlatot, és máris rendeltek maguknak odahaza, a víz alatti kis erődítményükbe, de vagy 200 fő részére. Az étteremben, majd gondolják, biztosan karácsonyi lakodalmat tartanak… Minden bizonnyal? Á dehogy.
No, de visszakanyarodva az előkészületekhez, Dastar ezredes épp most toppant be a Szövetség privát faházába, maga mögött egy törpe karácsonyfát vonszolva.
-Hát ez meg? Kisebb nem volt?-Kérdezte Mex, majd kezeit csípőre téve körbejárta a fát.
Den megengedett magának egy fanyar mosolyt, aztán válaszolt.
-Feldíszíteni ezt is elég lesz…! Ha meg nem tetszik, jövőre te mész el vásárolni.
-Jó lesz, jó lesz.-Morogta a dagadék, majd arcára széles vigyor ült ki. –Dorten úgy is csak telefonált egész nap, majd ő feldíszíti.
-Őő… Ugye szóltatok neki, hogy ezúttal rendeljen a gungeneknek kaját? Tavaly, amikor átjöttek a barátai, 1 perc alatt felfalták az egész kondér halászlét… Egy kanálnyi nem jutott nekem. Tudod te, hogy mennyit vesződtem a karácsonyi ponty beszerzésével?
-Hát persze. Holoneten rendelted…
-Nem is! Az tavaly előtt volt… Tavaly léket vágtam a jégen, és kifogtam.
-Jah… Akkor kaptál tüdőgyulladást. Jill naphosszat rohangált a gyengélkedőn, mire egy üres bachta-tartályt szerzett neked.
-Jah. De végül nem kellett… Nem volt annyira súlyos. Nah, hogy áll a kaja?
-Kész. A vendégek bármelyik pillanatban megérkezhetnek.
-Remek. Intézkedj, hogy a karácsonyfa fellegyen díszítve, jah, és öltözzön fel mindenki szép ünnepi ruhába. Végre, eljönnek!
-Meglesz, Den.
Dastar ezredesnek nem kellett kétszer mondani, hogy meglesz. Látta társai tekintetében az elhivatottságot, és az ünnepi lakoma utáni olthatatlan szomjat…
20 perc múlva, valamennyien el is készültek: Ki-ki a maga módján, de felöltötte ünnepi ruháját, és felkészült a vendégek fogadására. Den csak úgy virított új sötétszürke öltönyében,bal kezében egy pohár jófajta corelliai whiskyt szorongatva. Így állt a bejárati ajtóban, és nézte a feléjük közeledő vendégsereget…

Elsőként Strabo Dastar érkezett meg. Den örömében megütögette öccse pofázmányát, majd kezet rázott rég látott rokonával. A rokon meg csak tűrte a kemény kézszorítást, és fancsali vigyort vágott.
-Strabóó… -Üvöltötte el magát Mex, mikor meglátta a legifjabb Dastart. –Den bátyád hiányolt már.
-Nos igen. – Fogalmazott tudományosan Strabo. –Den, Mex, nagyon örvendek!
-És nekem nem?-Vágott közbe Jill, csípőre tett kézzel. Strabonak nem is kellett több, máris elvörösödött a feje. A helyzetet végül Den mentette meg, midőn elvezette öccsét a tágas nappaliba.
-Húzd meg magad… Most rád fog szállni.- Súgta neki, aztán visszatért a bejárati ajtóhoz.
A következő vendéget maga Stower Miráll tábornokvezette be, Sandra Loran személyében. Den egy biccentéssel üdvözölte a Vihar Lovagok parancsnokát, aztán kacsintott Stower felé egy „sok-szerencsét”-et.
-Ohó, az csak nem Ar Kun?- Szűkítette össze szemeit Mex. –Hogy a fenébe ne Ar Kun lenne…
-Hát persze. Pedig meg se hívtam. –Morogta Den, de arcára egy természetfeletti okból, természetellenesen széles vigyor ült ki. Valahogy mindig elkapta a röhögés, amikor közeledett felé egy nagy kék paca, vörösen világító szemekkel.
-Nocsak, kik jönnek…-Den érdeklődve kitekintett az ajtó melletti ablakon. –Vyn Krace és társai! Mex… Mex! Tedd ki azt a szép, Vyn hőstetteit megörökítő festményt!
-De hát már kitettem Den.
-Ó… Ez esetben, örülni fog neki.

Den és Vyn, miközben védelmezik Corellia új királynőjét

-Üdv Mr. Krace! Érkezését már vártuk!-Köszöntötte Corelliai, a Corelliait.
-Áh, üdv Mr. Dastar! Ez a kép... Khm. Szerencséje, hogy Jedi vagyok.
-Valóban.-Vonta meg a vállát Den, aztán elvigyorodott. Bali, Nate? Dev? Ők nem jönnek?
-A Galaktikus BKV sztrájkol, Dev pedig még nem javtotta meg a legutóbb - Sieron által - összetört siklót.
-Ha ezt tudom... És maga mivel jött?
-Jedi Mester vagyok, vannak kedvezményeim.
-Akkor én most mennyek el nyugdíjba? Áh... Majd máskor. Mex, kerítsd elő Rikát.
-Ó, a vezéred.
-Tegeződés? Ám legyen.

Vyn elröhögte magát, aztán lenyomott egy új skillt az épp érkező Rikának, és Jillnek. Erővel eléjük lebegtetett 2 pohár whiskyt, ám mikor kinyúltak volna felé, a poharak magasba lendültek, és megálltak a levegőben.
-Ne játsz az Erővel, Jedi!!!-Zengett Ar Kun kék hangja.
-Tee... Fúúú... -Morogta Vyn, és máris kezébe röppent fénykardja.

-Jaj ne. Hirtelen energiacsúcsot észleltem! Shepard! Ez az energiacsúcs nagyon ismerős valahonnan...-Szólt közbe, a hirtelen felbukkanó Rodney McKay.
-McKay?-Ráncolta össze homlokát Vyn. -Ez itt Den karácsonya, nem Atlantis.
-Hm, üdv Lorne!

Most már Den is homlokát kezdte ráncolni, de azért biccentett McKay felé.
-Akkor... Visszamegyek... Dr. Keller úgy is vár, megígértem neki hogy elviszem egy körre az egyik Pocsolyaugróval. Zelenka is... Megfog találni... Azt akarja, hogy kalibráljam át az érzékelőket a tengerfenék letapogatására... Nem maradhatnék? Kicsit?
-NEM! McKay, nyomás dolgozni. Keller is vár, nem beszélve Zelenkáról. Majd megyünk mi is, ha az itteni szerepünkkel végeztünk.
-Oké-oké Shepard. Jó mulatást!-Válaszolta McKay, aztán amilyen gyorsan érkezett, olyan gyorsan távozott is.

-Lorne... A fenébe... Den! Ugye nem gondolod, hogy a Lidércek rátalálnak erre a galaxisra is? Ha Rodney idetalált...
-Áá, dehogy is...-Válaszolta Den, aztán kitekintett az ablakon.- Jut eszembe, mi a helyzet Toddal?
-Todd cimbora? Úgymond, fogalmam sincs. Mr. Woolsey szerint 2 hete nem jelentkezett, de annyira nem is hiányzik.
-Hát ja, nekem se. No igyunk erre!

-Emelem poharam - Ekkor végigtekintett az egybegyűlteken. - Erre a szent ünnepségre. Legyen bő a termés, a nők legyenek jövőre is szépek... Ne jöjjenek a lidércek. - ezen a ponton Rikáék összenéztek. - Ar Kun ne bunyózzon Qui-Gonnal, Yoda pedig főzzön levest. - Ekkor poharát a magasba emelte, és koccintott Rikával, Stowerral, Vynnel, Mexel, Straboval és Jillel (ez előbbi még mindig fülig vörös volt, utóbbi pedig csúnyán nézett rá.)

Az ezt követő karácsonyi ebéd nagyon jó hangulatban telt el. Stower és Rika Firerreo pásztornótákat énekeltek, Vyn fénykardozott Tutuval az asztal tetején, aztán Rodney másodszor is megjelent, és közölte hogy Atlantison bekapcsolták az önmegsemmisítőt... Ekkor már sajnos nem lehetett mit tenni, Den és Vyn elkéstek, így McKay a nyakukon maradt Dr. Kellerrel, Teylával és Chewieval, azaz Ronon Dexel. Utóbbi felzabálta a corelliai (swéd) asztal 2/2-ét. Aztán mikor Tutu legyőzte Vynt, társasjátékozni kezdett a csapat: gazdálkodj okosan.

Vyn utolsó lett, mert egy Jedinek nem lehet háza. Dent Tutu ejtette ki, Tutut pedig Rika. Végül a nyert összeget átutalták a Tatooinei Jawa Segélyszolgálatnak, így most ők játékpénz-milliárdosok lettek.

A társasjátékot követően, Sandra elvitte az egyik csoportot (Stowieval) ARC-170-essel repülni, Den, Vyn, Rika és Mexék pedig kajacsatázni kezdet. Vyn szabálytalanul az Erőt használta, hogy visszalökje Denre a kaját, aki ezért fejbedobta Jillt a karácsonyi pulykával. Midőn a pulyka Jill fejére szorult, akkora nevetésben tört ki Dastar, hogy majdnem megfulladt. Ha mindez nem lenne elég, Jill azt hitte hogy STrabo dobta a fejére a pulykát, ezért Den helyett rossz Dastart kezdett el üldözni. Végül Strabo bemenekült az egyik hálószobába, ahová Jill követte. Nos, khm. Den mindig is gyanította, hogy Mex húga gyengéd érzéseket táplál az öccse iránt.

-Kár hogy nem irántam.-Magyarázta röhögve Vynnek a helyzetet.

Fél óra elteltével megérkezett Zayne Etison is, Blekmórral és Kennel. A trió köszöntötte a már ünneplőket, aztán valami ennivaló után néztek. Blekmór összedobott magbának egy teát, Ken rágyújtott egy szivarra, Zayne pedig megtalálta Rikát, és egy kereskedelmi egyezményt akart vele kötni.

-Azt hiszem ennyin áll a vásár.-Mondta Mex Dennek. - Nem várunk több vendéget... Vagy mégis?
-A slussz poén még hátra van. -Vigyorodott el Den, aztán a bejárati ajtóra szegezte a tekintetét.

Az ajtó egyszer csak feltárult, és a Birodalom elitkatonái körgyűrűjében, maga Palpatine Császár tette tiszteletét a faházikóban. Horan Főadmirális, Jack Stemper, Nathan Ward, Piett Kommodore, egy kis csapat Lidérc, Todd vezetésével, és egy szakasz rohamosztagos. A Császár csak biccentett Denék felé, aztán 2 lidérc alátett egy széket, így az öregember leülhetett.

-Arundel lányom, olvasd fel a megjutalmazandók listáját...-Zengte Palpatine.

Miracle átvett egy adattáblát, majd felolvasta a listán szereplő egyetlen nevet.

-I. Dantius Palpatine Császár.

Hatalmas taps tört ki a rohamosztagosok és a lidércek körében, ellenben Denék nem tapsoltak.
-Nah, erre volt jó ez cécó, Palpi idejön és már megy is.-Morogta Vyn.
-Nem megy. Itt marad, és felzabálja a maradék kaját.-Suttogta válaszul Den.-Úgyhogy, szerintem hívd fel Cartert, hogy jöjjön értünk a Daedlusssal.
-Ááh, ez egy remek ötlet. Még ünnepelnünk kell Atlantison is... Mr. Woolsey állítólag egy hatalmas fát állított fel a kaputeremben.
-Nagyon jó...! Remélem ő bőkezűbb lesz, mint Palpi volt.

-=30 perccel később=-

Hatalmas búcsúzkodás, Den és Vyn egymásmellé álltak, kezükben a P-90-esekkel, harci felszerelésben. A lidércek már menekültek, Strabo is előkerült, Mex, Rika és Stower egymást vigasztalva bömbölnek.

-Ugyan már gyerekek, csak egy évadra megyünk el...-nyugtatta őket Den (Lorne), de nem használt.
-Majd küldünk Carter csokis süteményéből, amit csak a főtiszteknek süt.-vígasztalta őket Vyn (Shepard), majd Lorne felé fordult.-őrnagy, felkészült?
-Igen uram. Mehetünk.-Válaszolta Lorne. Ekkor hirtelen fényár öntötte el a kis helységet, és mire elhalványult a fény, Dennek, Vynnek és Rodneyéknak se híre, se hamva nem volt...

VÉGE

[Nathaniel A. Rosenberg]

Havazott. A hópelyhek ráérősen ereszkedtek az összefüggő hófehér felhőkből. Amerre csak a szem ellátott, mindenfelé csak havat lehetett látni. Nate valamiért jobban szerette Dantooine-t nyáron, amikor gyönyörködhetett a naplementében. Nem volt baja a téllel vagy a hóval, de azokat jobban szerette egy sokkal nagyobb infrastruktúrával rendelkező bolygón látni -mint például Coruscant, Corelliai vagy éppen az Alderaan. A férfi becsukta az ablakot és leült az ágy szélére. Metina a meleg paplan alatt feküdt, mint valami betakargatott házi kedvenc, csak a feje látszott ki. Kinyitotta a szemét, de úgy nézett, de látszott a tekintetén, hogy nehezére esett nyitva tartania a szemét. Nagyon elfáradt az elmúlt pár órában és ahogy elfeküdt, átölelve a nagypárnát, úgy is maradt. Nate megsimogatta a lány arcát, aztán bebújt mellé az ágyba. Másnap kezdődött igazán az ünnepség, ki akarta magát pihenni.

***

- Felkelni fiatalok! - érkezett a reggeli ébresztő Nate édesanyjától, három kopogás kíséretében

- Fent vagyunk - válaszolta Nate ösztönösen.

Remek érzés volt arra kelni, hogy kedvesét a karjai között tarthatta. Metina igazi kis lustaság volt, ugyan mocorgott, de ezen kívül semmi jelét nem adta annak, hogy felébredt volna. Rosenberg még egy pár percig elnézte szerelmét, míg ténylegesen felébredt, aztán felöltözött és odarakta az ágyra a lány ruháit is.

- Fel kéne kelni - mondta mosolyogva.

Válasz nem érkezett, csak Metina keze emelkedett a magasba, tapogatni kezdte a levegőt, aztán tenyerével megtalálta Nate arcát és visszahúzta a férfi az ágyba, aztán átölelte mint egy kislány a plüssállatát. A férfi néhány röpke másodpercig kiélvezte a pillanat örömét, aztán az orrával megbökdöste a lányt.

- Akkor sem úszod meg.

Azzal kiszabadította magát a "fogságból" és felnyalábolta Metinát, aki ösztönösen a másik nyakába kapaszkodott. Most először nyitotta ki a szemét meg mert volna esküdni rá, hogy érezte amint a kis ólomsúlyok leszakadt a szemhéjáról. Átcibálta a magatehetetlen lány a szobán és leültette az íróasztal előtti székre.

- A ruhám ott maradt - vetette oda Metina, továbbra is igencsak álmosan.

Nate csak mosolygott, egyik kezével hátranyúlt, majd az Erő segítségével odarepítette a kiszemelt ruhadarabokat. Ezzel egyidőben egészen pontosan meg tudta volna mondani, hogy Vyn Krace most a fejének melyik szegletére mért volna atyai pofont a kis cirkuszi mutatvány miatt. Amíg kedvese, kinézett az ablakon. A nagy havazás véget ért, de a földet több centi vastag hótakaró borította. Valószínűleg a tavasz beköszöntéig ez így is fog maradni.

Metina közben elkészült, végigsimította zöld ruháját, hogy ne maradjon egyetlen apró gyűrődés sem, aztán odabújt Natehez. A párocska lesétált az emeletről. A konyha felől nagyon finom illatok terjengtek szét az egész lakásban, de a szerelmes pár nem tudott felkelés után rögtön enni, ők majd valamikor délben fognak csatlakozni a családhoz.

Vicky már rég ébren volt és a kanapén ült felhúzott lábakkal, egy párnát ölelve. A fát fixírozta, ami sehogyan sem akart magától ajándékokat növeszteni a lombja alá. Az ajándékokat gondosan el kellett rejteni a legifjabb Rosenberg elől, különben először a saját ajándékait rohanta volna le, aztán kíváncsiságának behódolni, a többiek csomagjait is kibontotta volna, hogy meggyőződjön arról, ő kapta a legértékesebb ajándékot. Ami idén nem volt így.

***

A nap eseménytelenül telt el, Nate, Metina és Vicky ünnepi holofilmeket néztek, míg a Rosenberg anyuka ideje nagy részét a konyhában töltötte. Lassan beesteledett, Nate pedig felkapcsolta az égőket. Gyönyörű látvány volt, édesapjával előző nap az egész lakást feldíszítették, most mindenhonnan piros, kék, zöld, narancssárga színekben pompázó izzók világítottak. A család végül hozzálátott a vacsorához. Nagyon finom ételeket sikerült összeütni, ezért nem beszélgettek, hanem a lehető leginkább kiélvezték a fantasztikus ízeket. Talán Nate volt az aki közben másra is gondolt:

~ Hát ennyi lenne? A világon töltött pár évünk egy ciklikus eseménysor? Tavaly is ünnepeltünk, jövőre is fogunk. Pár évvel ezelőtt még nagypapa is itt volt, ma pedig...Aztán eljön az idő, amikor már egyikük sem lesz itt - körbenézett a családon és látta, hogy egyedül lelki társa, Metina vette észre, hogy elkalandozott a tekintete, ezért finoman megsimogatta az alkarját. - Nem érzem. Már nem érzem az ünnep jelentőségét, elveszett valami belőlem, amiről nem is tudtam, hogy létezik. Ez mostmár mindig így lesz?

Miután végeztek a vacsorával, mindannyian a fa alá rakosgatták az ajándékaikat. A család körbeállta az ünnepi fát és egymásra néztek. Vicky egy helyben toporgott, végül mindenki egyöntetűen bólintott neki, hogy elsőként bonthatja ki az ajándékát. Úgy ugrott neki mint éhes wookie az ünnepi pulykának. Nagyon boldog volt, szebbnél szebb ajándékokat kapott.

Azonban ezen az estén Metina kapta a legnagyobb ajándékot. Egy apró kis dobozban érkezett, amiben megpillantott egy jegygyűrűt, amikor kinyitotta. Senki sem jutott szóhoz, csak Vicky volt az, aki hamar visszanyerte a lélekjelenlétét és sikítozni kezdett:

- Báááááááááááááááátyus megházasodik!

- Lassan a testtel, még nem kaptam választ - mosolyodott el Nate és letérdelt Metina elé.

- Hozzám jössz feleségül? - tette fel a kérdést, a hagyomány kedvéért

- Igen - mondta a lány és elmosolyodott míg Nate felhúzta az ujjára a gyűrűt.

Az ünnepig hangulat igazán csak most hágott a tetőfokára. Kibontották két üveg alkoholmentes pezsgőt (Vicky legnagyobb bánatára természetesen) és ünnepeltek.

Este tizenegy lehetett már, amikor a család tagjai elváltak és ki-ki ment a maga dolgára. Nate és Metina felmentek a szobájukba. Nate leült kedvenc fotelébe, ami most az ő karácsonyfája mellett volt, amit szerelmével együtt díszítettek fel. Bekapcsolta a világítást és nézte kint a hóesést. Metina az ölébe ült és így bóbiskolt el. Natenek még eszébe jutott valami elalvás előtt.

~ Azt hiszem mégis megérte. Vannak dolgok az életben, amiért minden szenvedés eltűrhető. Fura, de most tudom kimondani először, hogy örülök annak, hogy megszülethettem és részese lehettem ennek az egésznek. Ezért élnek a jedik. Hogy mindenki egy olyan világban élhessen, ahol örül annak az esélynek amit az Erőtől kapott.

Megcsókolta Metina arcát, aztán finoman odahajolt szerelméhez és lehunyta a szemét. Így aludtak el kettesben, a fa meghitt fényében, míg kint a hófehér tiszta hó ismét esett és beborította a végtelent.

Boldog Karácsonyt Mindenkinek!