Az Aliit klán települése

[Nomar Aliit]

Az Aliit klán

Az Aliit klán igen régóta létezik, ám történelme során sohasem vitt véghez olyan hőstetteket, amelyek felemelhették volna a nagyobb klánok köreibe. Mindig becsülettel adta a harchoz a mandalóriai ifjakat, ezért nincsen is okuk a szégyenkezésre. A hagyományokat a végletekig tisztelő klánról van szó, még a legrégebbi mondákat is ismeri minden egyes tagja. Székhelyük a Mandalore-on van (a klán települése a Kar'tayl erdőben található, amely tartalmazza a Runi tavat is.), de a legtöbb tag ideje nagy részében a világot járja, ahogyan azt őseik tették. A Polgárháború során nem is volt kétséges, hogy Jaster Mereel oldalán állnak. Többen is hősi halált haltak a Korda 6-on történt akció során, illetve a Galidraan is utolsó útja volt sokuknak. Amikor Spar létrehozta a Mandalóriai Védelmezőket az Aliit klán az elsők között volt, akik csatlakoztak ezen igaz ügyhöz. A Norval II után azonban a klán tagjainak száma igen megcsappant, azok maradt csak életben akik éppen otthon tartózkodtak gyereknevelés, vagy valamilyen egyéb, rendkívül fontos ok miatt.

Az Aliit klán hadi jelvénye, azaz Aliikja

[/size]

[Nomar Aliit]

Nomar körbesétált a lakásban és elégedetten konstatálta, hogy sikeresen átrendezte az egykori családi fészket. Immáron ő egyedül lakott benne, sem feleség, sem szülők nem népesítették be a szobákat. A hatékonyságot tartotta szem előtt, amikor rendet rakott, a lakás fele üresen kongott, a többiben pedig a legszükségesebb felszerelései voltak. Tudta, hogy idővel majd ki fog bővülni a repertoár, de egyelőre voltak fontosabb feladatai is. Az egész klán értesült arról, hogy visszatért és egy ügyet keres amiért harcolhat, ezzel bizonyítva, hogy méltó gyermeke Mandalorenak. Remélte, hogy valamelyik klántársa tudomást szerez valami neki való harcról. Azonban rég megtanulta, hogy az ember igazán csak magára számíthat, ezért a holonetet is böngészte, hátha akad valami, ami felkelti az érdeklődését. Sokáig volt távol a hazájától, már nem igazán volt képben a helyi eseményekkel kapcsolatban.

[Tobbi Dala]

Nomar Aliit

A géped elõtt ülve a Holonetet böngészed, és közben szépen rádesteledik. Egy pillanatra nem tudod megállni, és kinézel az ablakon. Az itthoni alkonyatok valamiért mindig is megdobogtatták minden mandalóri szívét, legyen az férfi, nõ, fiatal, õreg, egészséges, vagy beteg. Egy pillanatra eszedbe jut az itt hagyott, régi életed. Rég meghalt szüleid, két elvesztett kedves...ám gyorsan lerázod magadról a bánat közeledõ érintését. Az évek nem csak keményebbé, gyakorlatiasabbá is tettek téged. Egyszercsak kopognak az ajtódon, majd a klán tanácsának egyik tagja szól be.

-Su'cuy, Nomar! A klán tanácsa összehívta a férfiakat és nõket egy tanácskozásra. Vendég jött hozzánk, és beszélni akar a nagytanácsunk elõtt. Siess, szinte mindenki ott van már!

Majd hallod, amint sietõs léptekkel távozik a már meglett korú férfi.

[Nomar Aliit]

Sok év telt el. Sok-sok hosszú év, amelyek mindegyike tartogatott néhány kellemes és általában sokkal több kellemetlen pillanatot a madalóriai nép számára. Nomarhoz az elmúlt években ezek a hírek nem igazán jutottak el, így most egyetlen délután alatt pótolta a lemaradását. Észre sem vette, hogy elrepült vele az egész délután, még emlékezett rá, hogy nemrég felnézett és látta hogy süt a nap. Most pedig már lemenőben volt. A férfi felkelt és az ablakhoz lépett. Elgyönyörködött a látványban, miközben emlékeivel küzdött.

-Su'cuy, Nomar! - zavarta meg egy hang, amiért igen hálás volt

- Su'cuy Vod! - köszöntötte társát Nomar miután megfordult

A klán tanácsa összehívta a férfiakat és nõket egy tanácskozásra. Vendég jött hozzánk, és beszélni akar a nagytanácsunk elõtt. Siess, szinte mindenki ott van már!

- Vor'e! Azonnal indulok - mondta és kikapcsolta a terminált.

A másik mandalóriai már elindult, Nomar pedig rögvest utána is indult. A település kihaltnak tűnt, csak az őrszemek voltak a helyükön, ők sosem hagyták el posztjaikat. Utolsóként érkezett, ezért nem akart nagy feltűnést kelteni, keresett magának a többiek között egy helyet és onnan figyelte, hogyan alakulnak tovább az események.

[Tobbi Dala]

Nomar Aliit

Lea Dala

Mikor beérkezel abba a kunyhóba, melyet direkt ilyen nagyobb tanácskozásokra tartottak fenn, már javában folyik benn valami vita. A duruzsoló beszédtömegbõl csak pár foszlányt tudsz kivenni..."felháborító, hogy ilyet mern...", "minden erõnkkel...", "elõször valami tervet kéne ková...".
A halvány megvilágításban feltûnik a középen egyelõre csendben gubbasztó hírnök. Teljes mandalóri vértezetben, törökülésben várakozik. Ekkor veszed csak észre, hogy a vendég nõ. Aztán hirtelen feláll, ezzel elég gyorsan csöndre intve a bent tartózkodókat, és beszélni kezd.

-Su'cuy, Vode! Lea Dala vagyok a Dala klánból! Egy közös ügyért jöttem el hozzátok, hogy a segítségeteket kérjem. Népünket egyre csak kizsákmányolják, hagyományainkat megerõszakolják! Csatlakozzatok a nemes ügyhöz, és vágjunk vissza!-rövid, tömör beszéde után újra leült törökülésbe, jelezve ezzel, hogy befejezte mondandóját. Aztán sisakos feje körbefordult, ezzel keresve, vajon ki fog szólásra emelkedni.

[Nomar Aliit]

Mire Nomar Aliit megérkezett, már javában folyt a diskurzus. Finoman próbált előrehaladni az összegyűltek között, hogy senkit se lökjön meg. Elsőre nem igazán tudta kivenni, hogy miről lehet szó, az egyetlen dolog ami biztosnak tűnt, az az volt, hogy valami igazán fontos történt. Ritkán látta a klánját ennyire izgatottnak, sokan spekuláltak és próbáltak rájönni dolgokra. A férfi végül előre jutott az első sorba és onnan vette szemügyre a dolgot. Egy nő várt arra, hogy beszélhessen. Mikor elérkezett az ideje, csak ennyit mondott:

-Su'cuy, Vode! Lea Dala vagyok a Dala klánból! Egy közös ügyért jöttem el hozzátok, hogy a segítségeteket kérjem. Népünket egyre csak kizsákmányolják, hagyományainkat megerőszakolják! Csatlakozzatok a nemes ügyhöz, és vágjunk vissza!

Csönd következett, mindenki meghányta-vetette magában a dolgot, senki sem akart elhamarkodott választ adni, noha a helyiségben tartózkodó összes klántag pontosan tudta, hogy csatlakozni fognak ehhez az ügyhöz. Az Aliit klán sosem vitt véghez igazán nagy dolgokat, de mindig a tradíciót és a hagyományokat követte, ezért biztosra lehetett venni, hogy most sem hazudtolják meg önmagukat. Ugyan Nomarnak most nem volt sok előjoga, mégis ő törte meg a csendet.

- Én megyek - mondta határozottan.

Ránézett a nőre, aki teljes páncéljában -oh a páncél, amitől meg kellett fosztania önmagát és amit talán egy napon visszakaphat- majd körbenézett az egybegyűlteken. Várta, hogy egyetértő morajlás hangzódjon fel.

[Tobbi Dala]

Nomar Aliit

Mikor felálltál, és jelezted, hogy te mindenképpen jössz, a sisakos fej feléd fordult, és barátian biccentett feléd a lány. Majd újra az egybegyûltek felé tekintett, és várt. Hamar még három másik klánbeli jelezte, hogy csatlakozna a dologhoz. Lea feléjük is szertartásosan biccentett, majd pár perccel késõbb, mikor kicsit már oldottabb lett a hangulat, a lány hármótok mellé férkõzött, és egy kissé távolabb esõ sarokba invitált titeket. Ott halkan megszólalt:

-Örülök, Vode, hogy csatlakoztatok, sokat jelent ez nekem személy szerint is. Kérlek, mihamarabb csomagoljátok össze felszereléseiteket, és találkozzunk a település északi határánál harminc standard perc múlva. Ott fogok várni rátok egy siklóval, és elmegyünk a többiekhez. Még egyszer, köszönöm!-majd sietve hátat fordított nektek, és óvatosan utat törve a tömegen keresztül, elhagyta az épületet.

Magad maradtál a gondolataiddal. Három másik társad némán a szemedbe nézett, majd kisiettek a helyiségbõl. Már csak Te maradtál bent a jelentkezettek közül...

[Nomar Aliit]

Nomarnak nem kellett csalódnia, három másik klántársa is hamar jelentkezett. A klán tagjainak száma erőteljesen megcsappant, sok családfő, illetve idős is ott volt, akik nem mehettek harcba. A férfi ennek még valahol örült is, hiszen így bizonyíthatta rátermettségét. Végül a küldönc és a három jelentkező elkülönült a beszélgető tömegtől, a nő pedig a következőket mondta:

-Örülök, Vode, hogy csatlakoztatok, sokat jelent ez nekem személy szerint is. Kérlek, mihamarabb csomagoljátok össze felszereléseiteket, és találkozzunk a település északi határánál harminc standard perc múlva. Ott fogok várni rátok egy siklóval, és elmegyünk a többiekhez. Még egyszer, köszönöm!

Ezután elsietett. Miután a másik három jelentkező is távozott, Nomar sem látta értelmét tovább maradni. Visszasietett a házába és összepakolt. Magához vette minden fegyverét, illetve magára öltötte közepes páncélját. A mandalóriai páncélra egyelőre még nem volt méltó, ezért muszáj volt így mennie. Tudta, hogy ki fog lógni a sorból, de nem törődött vele különösebben, a harcban majd biztosít. Új perspektívában látta a "Verd ori'shiya beskar'gam"¹ mondást.

Negyedórával később már úton is volt a megbeszélt találkozóhely felé.

---

¹ = "Egy harcos több a páncéljánál."

[Tobbi Dala]

Nomar Aliit

Amint a találkozó pont felé mész, alig fertályórával késõbb, már ott vár rád mindhárom klántársad és Lea is. Kettõ MandalMotors által gyártott Shadow V harcisikló várakozott rátok. Az elsõbe beszállították három klántársad, a másodikba pedig Lea terelt téged, majd utánad õ is beszállt. Körülbelül öt perce mehettetek, mikor Lea, aki idõközben könnyített vértezetén, és levette sisakját, odafordult hozzád, és megszólalt.

-Nomar, az Aliit klánból. Dicsõ klán, mindig nemes harcosok kerültek ki tõletek.-majd mélyen a szemedbe néz.

-Mesélj magadról, Nomar. Szeretnélek kicsit jobban megismerni. Az út úgyis hosszú lesz, van idõnk beszélgetni.-kurta mosoly villant az arcára, majd érdeklõdve bámult rád továbbra is, várva, hogy megszólalj.

Lea sisak nélkül

[Nomar Aliit]

Az út nem tartott sokáig. Egy kicsit különös érzés volt újra azokon az ösvényeken sétálni, ahol annak idején mikor még gyerek volt, az apjával rótták a vadont. Kellemes és kellemetlen élmények kavalkádja között evickélt lélekben, míg testben a fák között vándorolt. Hamar megérkezett és örömmel látta, hogy már mindenki más ott volt, ezért nem kell várakozni. Az igazat megvallva nagyon várta már az akciót, égett benne a tettvágy és a bizonyítani akarás. Beült a siklóba, majd összefonta karját a mellkasán és kitekintett a tovaszáguldó erdőre.

- Nomar, az Aliit klánból. Dicső klán, mindig nemes harcosok kerültek ki tőletek. Mesélj magadról, Nomar. Szeretnélek kicsit jobban megismerni. Az út úgyis hosszú lesz, van időnk beszélgetni - törte meg a férfi számára egyáltalán nem zavaró csöndet Lea.

Nomar visszafordult, az ekkor már fedetlen fővel mellette helyet foglaló nőre. Kicsit hirtelen váltás volt ez a már majdnem meghitt furikázás, mikor még pár perccel ezelőtt a csatatér hívta őt harcba. Lea ennél rosszabb kérdést valószínűleg fel sem tudott volna tenni. A "mesélj magadról" szópárosítás volt az, ami villámcsapásként érte az Aliit klán tagját. Egyetlen röpke pillanat átfutott az agyán azok az emlékek, amik a legelevenebben éltek benne.

- Köszönöm Vod, megtisztelsz a szavaiddal. De sajnos nem leszek jó útitársad, még nem bizonyítottam, hogy megérdemlem az Aliit klánba tartozásomat.

A férfi ismét kitekintett a kinti világra. Lea számára elég egyértelmű lehetett, hogy a férfi súlyos terhet cipel a múltjából, amit most nem akart vagy nem tudott megosztani senkivel.

[Tobbi Dala]

Nomar Aliit

Lea hirtelen arrébb kapta a pillantását, maga elé meredve a plasztacél burkolatra. Pár percig csak a szállító halk, duruzsoló hangja hallatszott. Aztán csöndesen szólalt meg. Talán most lehetett leginkább látni, hallani, érezni rajta, mennyire fiatal még.

-Bocsáss meg nekem, Vod! Mély sebbe téphettem bele. Nézd el nekem.-aztán többet nem is kezdeményezett beszélgetést Veled. Ha megszólítod, természetesen válaszol, de zavarában és szégyenében jó ideig nyugtod lesz a kérdéseitõl.


//Folytatás a Gra'tua tábor nevû topikban!//