Post by Szél on Dec 20, 2008 13:54:05 GMT 1
Név:[/b] Zolta fia Shkul
Faj:[/b] Turáni
Kor:[/b] 26
Nem:[/b] Férfi
Kaszt: [/b] Elit harcos
Jellem:[/b] Magába forduló, keveset szól. A Basic-et beszéli, de ha nem feltétlenül szükséges, nem szólal meg rajta. A Flottától való elszakadása után nem esett kétségbe: elhatározta, és vérével esküdött meg rá, hogyha kell, egyedül fejezi be a küldetést, melyre egész életében képezték.
Kinézet:[/b]
Lásd az alábbi képeket.
Ruházata pedig itt látható (oldalán a tok, melyben tőreit tartja):
Felszerelés:[/b] Kard, plazmaíj, speciálisan kiképzett dobótőrök (ld. lentebb), és egy Turáni vadászgép, mely a Villámlás nevet viseli.
Előtörténet:[/b]
A Kiválasztott születése
Shkul Zolta, Levend turra legidősebb öccse, és egy Sosanna nevű nő gyermekeként látott napvilágot. A táltosok születésekor megáldották, és megjövendölték, a gyermek nagy tettekre hivatott: a fiú ugyanis két foggal jött világra.
Zolta három napon és három éjjelen át tartózkodott a törzsfő sátrában, ahol Levenddel és Sztenegárd mogurral tanácskozott a csecsemő sorsáról. Ez idő alatt a táltosok vezére a szellemvilágot kémlelte óvatosságra intő jelekért. A megbeszélés pontos részleteiről hármukon kívül senki nem tud semmit, egy azonban biztos: végül úgy határoztak, a fiúból nem lesz táltos. Ha a jövendölés igaz, és még Levend életében lehetőség nyílik a Szent Korona visszaszerzésére, akkor előkészületeket kell tenniük.
Így, bár a csecsemő szinte még fel sem sírt, máris vezére lett egy hatalmas inváziós seregnek, melynek küldetése majdan a Szent Korona visszaszerzése lesz.
Ifjúévek
„És a csecsemőből gyermek lett, a gyermekből pedig ifiember. Ahogy cseperedett, úgy lett testben és lélekben a Turáni harcosok egyik legnemesbje. A ló mintha alá született volna, az íj és a tőr mintha karja folytatása lenne. Fél tucatszor zajlott le az Új Hold Születésének rituáléja //új év// , mikor első vadját ejtette, és életének tizenkettedik évében két vállra fektette Behemót Azgal-t, a törzs legnagyobb erejű vadászát.” – Jegyzi a Cronica Turanorum.
Való igaz, Shkul úgy nyargalt a pusztán, mintha a lóra teremtették volna, és minél többször pendült íjának idege, annál kevesebbszer hibázta el a célt. Tizenéveinek derekán kiválasztottságának új jelét mutatta: arca szőrtelen maradt. A vadászatokon kívül rengeteg időt töltött nagybátyja és Sztenegárd mogur társaságában, akik a Nagy Turáni Nép ősi hagyományairól, történelméről tanították.
Művelt ember és remek harcos lett belőle. Bár a plazmapisztollyal is tűrhetően lőtt, kedvencei mégis az íj, a kard, és oly szeretett hajítótőrei voltak. Ezeket a tőröket tizenkét generáció óta örökítette az utódokra az apja családja. Minden ifjú születésének tizennegyedik ünnepén kapta meg a fegyvereket, de a lehető legjobb kiképzés érdekében Zolta úgy döntött, nem vár addig.
A tőröknek speciális súlyozásuk volt, így ha képzett forgató hajította azokat, képesek voltak irányt változtatni a levegőben.
Első portyáján tizenhárom évesen vett részt, egy évvel később már kisebb rajtaütéseket is vezetett. Legalább olyan jó pilótának bizonyult, mint amilyen lovas volt.
Rheara
A fiú 16 éves volt (azaz már felnőttnek számított), mikor párt talált magának. Egy portya után ült közös ünnepet két törzs, ekkor ismerte meg a fiatal lányt, aki a Rheara névre hallgatott. Nagyon megkedvelték egymást, és a barátság rövid idő alatt őszinte, mély tiszteletté, szerelemmé mélyült. A megfelelő szertartások elvégzése után a jurtájába vitte a lányt, másfél hónappal találkozásuk után.
Bár kiképzése kemény volt, hiszen a legjobbak között kellett a legjobbá válnia, nem panaszkodhatott. Bőven maradt ideje arájára is, bár a gyermekáldás még nem jöhetett szóba.
Kettesben Rhearával
A lány a harcos kasztba tartozott, így hamarosan közösen jártak portyákra is. Rheara fürge, és ügyes volt, valamint tehetséges pilóta. Temérdekszer mentették meg egymás életét, és minden alkalommal, mikor vérüket hullatták a másikért, szerelmük tovább és tovább mélyült.
Az elszakadás
Kitekintek a Villámlás oldalsó ablakán. A Cirkáló – az otthonom – megnyugtatóan magaslik a gépemtől jobbra. Eltolom a botkormányokat, mire a vadász bonyolult orsót írva halad tovább, messze maga mögött hagyva a Birodalom kiégett transzportját.
- Arnath, Galen, kezdjétek a kipakolást! – szólok a kommba, miközben a műszereket lesem az esetleges vadásztámogatás nyomait kutatva. Semmi.
- Már elkezdtük, Shkul, ne aggódj! – elmosolyodom. Ezekre a fiúkra mindig lehet számítani.
Ekkor érem el a Cirkáló orrát, így felhúzom a vadászt, és megfordítom. A Lambda sikló a látóterembe kerül, a dokkolónyíláson ott lóg két társam gépe, a másik irányból pedig Skalef közeledik egy, az enyémhez hasonló gépen. A vadásztámogatás még mindig sehol. Furcsa, ez nem jellemző a Birodalomra. Már amikor erre a területre merészkednek. A kommból Arbath és Galen vitája hallatszik. Nem igazán figyelek oda rájuk, ez szokásos a testvérpárnál. Talán valamiylen fegyveren vagy berendezési tárgyon osztozkodnak.
Ismét körbenézek, és ekkor feltűnik: a harmadik fedező-vadász sehol nincs.
- Agar, jelentkezz. Vétel. Agar, bejelentkezést! – csak süket csend.
- Sehol nem látom.
Na, ha a többiek is elvesztették, akkor baj van.
- Mi az utolsó koordináta?
Skalef lediktálja, én pedig arrafelé irányítom a gépet.
Percekkel később érem el a helyet, a kísérővadásznak nyoma sincs.
- Agar, hol vagy?
Agar nem válaszol, ellenben végre előkerül a birodalmi vadászraj. A kötelékvadászok úgy rajzanak elő – hogy honnan, az rejtély, és pillanatnyilag nem is fontos – mint méhek a kaptárból.
Vad ívben döntöm a gépemet, épphogy elkerülve egy torpedót, és megszórom az egyik TIE-t plazmával. Szánalmas, hogy nincsenek pajzsaik.
- Skalef, segíthetnél egy kicsit!
- Vedd úgy, hogy ott vagyok! – hangzik a válasz, és a következő fordulónál már látom is a gépét. Valószínűleg már a parancs előtt rástartolt az ellenségre.
A szenzorok megint villognak. Két rakéta indult meg. Gyors rántott orsó – bejön! A rakéták keresztezik egymás pályáját, és felrobbannak.
Újabb plazmazápor, és újabb vadász tűnt el a színről. Fura a taktikájuk. Mintha terelgetnének minket valamerre. Na azt nem!
A Villámlás felfelé tör, elhúzok két vadászgép között és szabad vagyok. Megfordítom a gépet, nagy ívben kerülök mögéjük. A vadászok, Skalef és a Cirkáló egyszer csak eltűnik a látóteremből. Aztán megint felbukkannak. Térferdülés! Ez baj! Mire észbe kapok, már olyan mélyen járok a görbülésben, hogy nem tudok kikeveredni. Megállok, pár mély lélegzet, majd hátramenetbe állítom a hajtóműveket.
- Skalef, Arnath, Galen. Hallotok? Vétel! – csak statikus sercegés. Újabb kört teszek. A távolban apró kék pontra figyelek fel. Talán bolygó, de nem ismerős. Hiszen nem is volt bolygó a közelben! Ezek szerint…
Elszakadtam a Flottától.
Az eredetileg a [Hiányzó .GIF animáció]-k helyén szereplő képek sajnos elvesztek, később ezeket pótlom. Az előtörténet többi része készen álla a bírálásra.[/color]
Faj:[/b] Turáni
Kor:[/b] 26
Nem:[/b] Férfi
Kaszt: [/b] Elit harcos
Jellem:[/b] Magába forduló, keveset szól. A Basic-et beszéli, de ha nem feltétlenül szükséges, nem szólal meg rajta. A Flottától való elszakadása után nem esett kétségbe: elhatározta, és vérével esküdött meg rá, hogyha kell, egyedül fejezi be a küldetést, melyre egész életében képezték.
Kinézet:[/b]
Lásd az alábbi képeket.
Ruházata pedig itt látható (oldalán a tok, melyben tőreit tartja):
Felszerelés:[/b] Kard, plazmaíj, speciálisan kiképzett dobótőrök (ld. lentebb), és egy Turáni vadászgép, mely a Villámlás nevet viseli.
Előtörténet:[/b]
A Kiválasztott születése
Shkul Zolta, Levend turra legidősebb öccse, és egy Sosanna nevű nő gyermekeként látott napvilágot. A táltosok születésekor megáldották, és megjövendölték, a gyermek nagy tettekre hivatott: a fiú ugyanis két foggal jött világra.
Zolta három napon és három éjjelen át tartózkodott a törzsfő sátrában, ahol Levenddel és Sztenegárd mogurral tanácskozott a csecsemő sorsáról. Ez idő alatt a táltosok vezére a szellemvilágot kémlelte óvatosságra intő jelekért. A megbeszélés pontos részleteiről hármukon kívül senki nem tud semmit, egy azonban biztos: végül úgy határoztak, a fiúból nem lesz táltos. Ha a jövendölés igaz, és még Levend életében lehetőség nyílik a Szent Korona visszaszerzésére, akkor előkészületeket kell tenniük.
Így, bár a csecsemő szinte még fel sem sírt, máris vezére lett egy hatalmas inváziós seregnek, melynek küldetése majdan a Szent Korona visszaszerzése lesz.
Ifjúévek
„És a csecsemőből gyermek lett, a gyermekből pedig ifiember. Ahogy cseperedett, úgy lett testben és lélekben a Turáni harcosok egyik legnemesbje. A ló mintha alá született volna, az íj és a tőr mintha karja folytatása lenne. Fél tucatszor zajlott le az Új Hold Születésének rituáléja //új év// , mikor első vadját ejtette, és életének tizenkettedik évében két vállra fektette Behemót Azgal-t, a törzs legnagyobb erejű vadászát.” – Jegyzi a Cronica Turanorum.
Való igaz, Shkul úgy nyargalt a pusztán, mintha a lóra teremtették volna, és minél többször pendült íjának idege, annál kevesebbszer hibázta el a célt. Tizenéveinek derekán kiválasztottságának új jelét mutatta: arca szőrtelen maradt. A vadászatokon kívül rengeteg időt töltött nagybátyja és Sztenegárd mogur társaságában, akik a Nagy Turáni Nép ősi hagyományairól, történelméről tanították.
Művelt ember és remek harcos lett belőle. Bár a plazmapisztollyal is tűrhetően lőtt, kedvencei mégis az íj, a kard, és oly szeretett hajítótőrei voltak. Ezeket a tőröket tizenkét generáció óta örökítette az utódokra az apja családja. Minden ifjú születésének tizennegyedik ünnepén kapta meg a fegyvereket, de a lehető legjobb kiképzés érdekében Zolta úgy döntött, nem vár addig.
A tőröknek speciális súlyozásuk volt, így ha képzett forgató hajította azokat, képesek voltak irányt változtatni a levegőben.
Első portyáján tizenhárom évesen vett részt, egy évvel később már kisebb rajtaütéseket is vezetett. Legalább olyan jó pilótának bizonyult, mint amilyen lovas volt.
Rheara
A fiú 16 éves volt (azaz már felnőttnek számított), mikor párt talált magának. Egy portya után ült közös ünnepet két törzs, ekkor ismerte meg a fiatal lányt, aki a Rheara névre hallgatott. Nagyon megkedvelték egymást, és a barátság rövid idő alatt őszinte, mély tiszteletté, szerelemmé mélyült. A megfelelő szertartások elvégzése után a jurtájába vitte a lányt, másfél hónappal találkozásuk után.
[Románc - Hiányzó .GIF animáció]
[/img][/center]Bár kiképzése kemény volt, hiszen a legjobbak között kellett a legjobbá válnia, nem panaszkodhatott. Bőven maradt ideje arájára is, bár a gyermekáldás még nem jöhetett szóba.
Kettesben Rhearával
A lány a harcos kasztba tartozott, így hamarosan közösen jártak portyákra is. Rheara fürge, és ügyes volt, valamint tehetséges pilóta. Temérdekszer mentették meg egymás életét, és minden alkalommal, mikor vérüket hullatták a másikért, szerelmük tovább és tovább mélyült.
[Shkul íjásztudása - Hiányzó .GIF animáció]
Az elszakadás
Kitekintek a Villámlás oldalsó ablakán. A Cirkáló – az otthonom – megnyugtatóan magaslik a gépemtől jobbra. Eltolom a botkormányokat, mire a vadász bonyolult orsót írva halad tovább, messze maga mögött hagyva a Birodalom kiégett transzportját.
- Arnath, Galen, kezdjétek a kipakolást! – szólok a kommba, miközben a műszereket lesem az esetleges vadásztámogatás nyomait kutatva. Semmi.
- Már elkezdtük, Shkul, ne aggódj! – elmosolyodom. Ezekre a fiúkra mindig lehet számítani.
Ekkor érem el a Cirkáló orrát, így felhúzom a vadászt, és megfordítom. A Lambda sikló a látóterembe kerül, a dokkolónyíláson ott lóg két társam gépe, a másik irányból pedig Skalef közeledik egy, az enyémhez hasonló gépen. A vadásztámogatás még mindig sehol. Furcsa, ez nem jellemző a Birodalomra. Már amikor erre a területre merészkednek. A kommból Arbath és Galen vitája hallatszik. Nem igazán figyelek oda rájuk, ez szokásos a testvérpárnál. Talán valamiylen fegyveren vagy berendezési tárgyon osztozkodnak.
Ismét körbenézek, és ekkor feltűnik: a harmadik fedező-vadász sehol nincs.
- Agar, jelentkezz. Vétel. Agar, bejelentkezést! – csak süket csend.
- Sehol nem látom.
Na, ha a többiek is elvesztették, akkor baj van.
- Mi az utolsó koordináta?
Skalef lediktálja, én pedig arrafelé irányítom a gépet.
Percekkel később érem el a helyet, a kísérővadásznak nyoma sincs.
- Agar, hol vagy?
Agar nem válaszol, ellenben végre előkerül a birodalmi vadászraj. A kötelékvadászok úgy rajzanak elő – hogy honnan, az rejtély, és pillanatnyilag nem is fontos – mint méhek a kaptárból.
Vad ívben döntöm a gépemet, épphogy elkerülve egy torpedót, és megszórom az egyik TIE-t plazmával. Szánalmas, hogy nincsenek pajzsaik.
- Skalef, segíthetnél egy kicsit!
- Vedd úgy, hogy ott vagyok! – hangzik a válasz, és a következő fordulónál már látom is a gépét. Valószínűleg már a parancs előtt rástartolt az ellenségre.
A szenzorok megint villognak. Két rakéta indult meg. Gyors rántott orsó – bejön! A rakéták keresztezik egymás pályáját, és felrobbannak.
Újabb plazmazápor, és újabb vadász tűnt el a színről. Fura a taktikájuk. Mintha terelgetnének minket valamerre. Na azt nem!
A Villámlás felfelé tör, elhúzok két vadászgép között és szabad vagyok. Megfordítom a gépet, nagy ívben kerülök mögéjük. A vadászok, Skalef és a Cirkáló egyszer csak eltűnik a látóteremből. Aztán megint felbukkannak. Térferdülés! Ez baj! Mire észbe kapok, már olyan mélyen járok a görbülésben, hogy nem tudok kikeveredni. Megállok, pár mély lélegzet, majd hátramenetbe állítom a hajtóműveket.
- Skalef, Arnath, Galen. Hallotok? Vétel! – csak statikus sercegés. Újabb kört teszek. A távolban apró kék pontra figyelek fel. Talán bolygó, de nem ismerős. Hiszen nem is volt bolygó a közelben! Ezek szerint…
Elszakadtam a Flottától.
Az eredetileg a [Hiányzó .GIF animáció]-k helyén szereplő képek sajnos elvesztek, később ezeket pótlom. Az előtörténet többi része készen álla a bírálásra.[/color]