Post by Kalor Nordak on Dec 12, 2008 6:35:04 GMT 1
Teljes név: [Kalor Nordak]
Születési idő: [B.E. 18 (28 éves)]
Születési hely: [Arkania]
Nem: [Férfi]
Faj: [Arkániai]
Kaszt: [Kalandor \ Harcos]
Fegyverek: [Egy darab BlasTech DL-22-es sugárpisztoly, valamint egy vibrokard.]
Járművek: [Egy „Forgotten Abyss” nevet viselő YT-1500-as.]
Kinézet: [Középmagasságú izmos férfi. Arcáról általában semmilyen érzelem nem olvasható le, meg amúgy is mindig kibontva hordja hosszú, fehér, kissé ápolatlan hullámos haját. Ruhái nem változatosak, (ismét) hosszú, itt-ott kifakult barna bőrkabát, fekete átlagos bakancs, illetve egyéb kiegészítők csuklóján, vagy a nyakában stb.]
Jellem: [Kalor furcsa egyéniség. Nem túlzottan beszédes alak. Senki sem szereti, de nem is ismerik igazán. Sok érdekes pletyka és rejtély lengi körül az ő nevét, hisz többnyire kantinokba üti el az időt, mintha várna valamire (vagy valakire?). A helyi rosszfiúk sem igen kötekednek vele, bár ő sem zavar sok vizet – megvannak egymás mellett. Továbbá Kalor szigorú, és fontos erénye hogy kitartó.]
Történetünk ezennel egy Kalor Nordak nevű fiatalember életéről fog szólni, egy messzi, messzi bolygón a galaxis peremén.
Az egész egy kantinban kezdődött. Kalor, mint minden unalmas napját, ma is ugyanúgy kezdte. A bolygó perzselő hőmérséklete minden embert megvisel. A kábaság, és a bódultság Tatooine ezen időszakában nem volt újdonság, hisz az ikernapok ekkoriban deleltek, ebből következően pedig rendkívül meleg van napközben… Csak magába mélyedve ült ott a kantin egyik eldugott sarkában, valamilyen olcsó szeszt szopogatva Kalor, amikor a kábaság, és némi alkohol az ő fejébe is beleszállt, és halkan, éber álomba szenderült.
Kalor, anyját elvesztve születésekor nem is volt esélye megtapasztalni az anyai szeretetet. Ehelyett apja nevelte meg az életre. Volt egy családi hajó, ami a legnagyobb értéknek, és gyakran megélhetési pillérnek szolgált. Apja gyakorlott pilóta volt, ez generációkon keresztül így ment a családban. Titokban fogatversenyeken is vett részt, pár baráttal, közönség nélkül, csak az élvezet kedvéért. A fogat csak rövid ideig játszott szerepet apja életében, ugyanis eladta, hogy megszerezhesse régi álmát, egy YT-1500-ast. Kalor, és apja Woll Nordak ketten barangolták be szinte az egész galaxist. Ilumtól Arkaniáig szinte minden bolygón megfordultak, mindenféle felszerelést szállítva egyes alapítványok, cégek között. Ezek a munkák gyakran élelmiszerszállításról, illetve egyéb átlagos termékek ide-oda cipeléséről szóltak. Elég unalmas volt egy ilyen út, ezért volt ideje tanítgatni Wollnak fiát.
A tehetség hamar kiütközött, egy-két szóból belejött az YT-1500-as típusú teherszállító hajó manőverezésébe. Nem egyszer volt rá példa amikor egyedül ki tudta vezetni a gépet egy meteorzáporból, vagy meg tudott lógni esetleges kisebb kalózrajtaütésektől. Apja, nem véletlenül választotta az YT-1500-ast. Köztudott róla hogy könnyen módosítható vagy javítható. Nem hagyta figyelmen kívül ezen értékek ápolását sem, pár üzlet alkalmával sikerült hasznos kütyüket szerezni a hajóhoz, amit természetesen bele is szerelt. Ez plusz sebességet, manőverezhetőséget és végül szépséget kölcsönzött a hajónak, ami – mi tagadás – rá is fért…
Az űr, s annak nyugalma amolyan békét, örök nyugalmat, és végtelen hatalmat jelentett Kalor számára. Az űrben mindenki egyedül van, és aki bízik benne, annak segít valami, valami megfoghatatlan, onnan, túlról.
Apjával, boldogságban, senkinek nem ártva kalandoztak, érdekesebbnél érdekesebb bolygókat fedeztek fel. De ennek hamar vége lett. Egyik napról a másikra történt az egész. Igaz, messze, a galaxis közigazgatási egységeitől, méghozzá ide a hírhedt Tatooine-ra nem gyakran ért el a hatalmi szervek keze, de egyszer, a korai Birodalom idején egy akkoriban nagyon becses kincsre tett szert Woll. Sajnos többet Kalor sem tud, sem senki más. Rengeteg kérdést hagyott maga után az a nap, ott Tatooine-on.
Az éjszaka nemrég bújt ki az éjjeli állatok szárnya alól, amikor a leszállóplatformon, ahol ők parkoltak, két hangos robbanás hallatszódott kintről. A robbanások megrázták a hajót, és félő hogy egyenesen nekik volt célozva az. Kalor ekkor látta édesapja arcán azt némi kis rémületet, amit soha eddig. Fegyverét szorongatva lassan, halkan felállt, s a fiához fordult. -Ne kövess, és soha ne válj olyanná, amilyenné én váltam. Semmi áron, soha, ameddig élsz fiam. Büszke vagyok rád. - Amint elhagyta az utolsó szó a száját, egy harmadik robbanás érte a hajót, ami viszont már akkora volt, hogy emlékeiben is csak egy sötét lyuk maradt e pillanatra….
Nem értette apját. Amiket mondott, teljességgel ellent mondtak az eddig látottaknak, és annak, amit tőle tudott. Az a sok tapasztalat, a megannyi kitartás, és erő amit apja emlékéből mai napig merít, az mindaz, amit eddig azt hitte hogy az igazság takart. De kérdések fenn maradtak, és emésztik onnan, túlról.
… A szemei lassan kinyílnak. Még a hajóba van. Ahol lenyílik a hajó alja, pont az a rész volt kirobbantva, pont ott hogy az kiszakadjon a helyéről. Nem tátongott lyuk a robbanás helyén, ezért tűnt profi munkának az imént leforgó esemény. Biztosan megtervezett volt, és biztos, hogy sikerült is a terv. Woll Nordak aznap éjjel eltűnt, s akármennyit kereste őt Kalor, úgy tűnik az űr őt is magáévá tette…
Csak ketten maradtak. Ő, és a Forgotten Abyss. Napokig csak kutatta apját, de ő sehol nem volt. A kutatást feladta, és mivel otthonuk a hajó volt, ezért Arkaniára is felesleges volt visszautazni. Kénytelen volt a hajót ott hagynia, ahol volt, és elhozni belőle mindent, amit lehet, hisz megvenni tőle úgyse fogják, megjavítani pedig egyedül úgyse tudja. Összeszedve cókmókját útnak indult…
Fehér haján halkan suhant át pár kósza szellő, s az idő rendkívül meleg volt. Szemének egy pillanatra sem volt elviselhető, hisz köztudott, hogy az Arkaniaiaknak különösen érzékeny a szemük az infravörös sugarakra. Az apjától kapott pántos szemüveget felhúzta, és bár így elég feltűnő volt, csupán így volt képes a látásra. Mos Eisleyben volt. Némi pénz volt nála, így tudott kivenni magának egy szobát valamelyik lepukkant „hotelszerűségben”, hogy legalább alhasson valahol. Ez a lakás körülbelül csak arra is volt jó, hiszen volt benne egy ágy, egy polc, és ablak amin ha kinézünk csak egy dohos falat látunk. A lehető legolcsóbb lakás, amit talált a környéken. A tulajdonos annyira nem vette figyelembe, hogy néha sikerült fizetés nélkül megúsznia egy hónapot. Hogy miért volt értelme egyáltalán annak, hogy egyáltalán éljen, maga se tudja. Az ilyen pillanatokban mindig tudott erőt meríteni apja emlékéből, illetve abból, amit már nagyon régóta mélyen hitt. Az „űr hatalmából”. Megmagyarázhatatlan, és megfoghatatlan dolog, aminek gyakorlatilag eddig még haszna se volt, de belül mégis hitt valamiben, amit egyszerűen űrnek nevezett el, egyenesen az apjával eltöltött időről az űrben…
Itt viszont végképp megedzette az élet. Gyakran keveredett balhékba, és olykor elkerülhetetlen volt a verekedés, esetleg rosszabb. Az ilyen esetekre szerezte be magának a mai napig használt két fegyverét, a sugárpisztolyát és a kardját, mellyel feltűnően jól tud bánni. Ugyan ölni még nem ölt Kalor, de már az sem igazán hatná meg. Egy ember, akinek nincs mit veszteni, attól mi mást lehet várni?
Az évek során sikerült visszaszereznie hajóját is, egy balek verpin szakembertől, aki ócska kacatként árulta. Az ára ugyan ettől függetlenül nem volt kevés, de viszonylag olcsón megúszta, pedig számára a Forgotten Abyss egy felbecsülhetetlen értéknek számít.
Szigorú, eltökélt, és belevaló férfivá nőtte ki magát az itteni évek alatt a mi kis történetünk szereplője, és esze ágában nincs feladni a reményt, hogy egyszer majd feltárhatja apja legendáját, és megtalálja azokat, akik miatt elvesztette őt.
… Hangos koppanás rázza meg az asztalt, s hirtelen Alastor nem is tudja, most hol lehet… A foltok lassan kitisztulnak, és kiderül, hogy csupán elaludt, és a szokásos visszatérő álma gyötörte ez alkalommal is. Csak a csapos tradoshai követeli a pénzét, amit oda is dob neki Kalor, majd le is lép a kantinból… És amikor kilép…
Fehér haján halkan suhan át pár kósza szellő, s a meleg is egy pillanatra elviselhetővé válik. Az idő mintha lelassulna, s lehunyja szemét… A homokot fújó levegő szárazon kúszik bele tüdejébe, s az űr mintha valamit súgni akarna… És végül, nem tudja hogy, de megérti…
// Névváltoztatás történt! A karakterem eredeti neve Alastor Nordon. Az új van most (Kalor Nordak). Azért cseréltem nevet, mert kiderült hogy már máshol is (Harry Potter) szerepel ilyen név. Én erről nem tudtam egyébként, teljesen véletlenül raktam össze így a nevet. Írtam Palpatine-nak hogy lecserélhetem-e a nevet, ő pedig engedélyezte. Köszi a megértést. //
Születési idő: [B.E. 18 (28 éves)]
Születési hely: [Arkania]
Nem: [Férfi]
Faj: [Arkániai]
Kaszt: [Kalandor \ Harcos]
Fegyverek: [Egy darab BlasTech DL-22-es sugárpisztoly, valamint egy vibrokard.]
Járművek: [Egy „Forgotten Abyss” nevet viselő YT-1500-as.]
Kinézet: [Középmagasságú izmos férfi. Arcáról általában semmilyen érzelem nem olvasható le, meg amúgy is mindig kibontva hordja hosszú, fehér, kissé ápolatlan hullámos haját. Ruhái nem változatosak, (ismét) hosszú, itt-ott kifakult barna bőrkabát, fekete átlagos bakancs, illetve egyéb kiegészítők csuklóján, vagy a nyakában stb.]
Jellem: [Kalor furcsa egyéniség. Nem túlzottan beszédes alak. Senki sem szereti, de nem is ismerik igazán. Sok érdekes pletyka és rejtély lengi körül az ő nevét, hisz többnyire kantinokba üti el az időt, mintha várna valamire (vagy valakire?). A helyi rosszfiúk sem igen kötekednek vele, bár ő sem zavar sok vizet – megvannak egymás mellett. Továbbá Kalor szigorú, és fontos erénye hogy kitartó.]
Az Előtörténet
[Bevezető]
[Bevezető]
Történetünk ezennel egy Kalor Nordak nevű fiatalember életéről fog szólni, egy messzi, messzi bolygón a galaxis peremén.
Az egész egy kantinban kezdődött. Kalor, mint minden unalmas napját, ma is ugyanúgy kezdte. A bolygó perzselő hőmérséklete minden embert megvisel. A kábaság, és a bódultság Tatooine ezen időszakában nem volt újdonság, hisz az ikernapok ekkoriban deleltek, ebből következően pedig rendkívül meleg van napközben… Csak magába mélyedve ült ott a kantin egyik eldugott sarkában, valamilyen olcsó szeszt szopogatva Kalor, amikor a kábaság, és némi alkohol az ő fejébe is beleszállt, és halkan, éber álomba szenderült.
[Fiatal évek]
Kalor, anyját elvesztve születésekor nem is volt esélye megtapasztalni az anyai szeretetet. Ehelyett apja nevelte meg az életre. Volt egy családi hajó, ami a legnagyobb értéknek, és gyakran megélhetési pillérnek szolgált. Apja gyakorlott pilóta volt, ez generációkon keresztül így ment a családban. Titokban fogatversenyeken is vett részt, pár baráttal, közönség nélkül, csak az élvezet kedvéért. A fogat csak rövid ideig játszott szerepet apja életében, ugyanis eladta, hogy megszerezhesse régi álmát, egy YT-1500-ast. Kalor, és apja Woll Nordak ketten barangolták be szinte az egész galaxist. Ilumtól Arkaniáig szinte minden bolygón megfordultak, mindenféle felszerelést szállítva egyes alapítványok, cégek között. Ezek a munkák gyakran élelmiszerszállításról, illetve egyéb átlagos termékek ide-oda cipeléséről szóltak. Elég unalmas volt egy ilyen út, ezért volt ideje tanítgatni Wollnak fiát.
A tehetség hamar kiütközött, egy-két szóból belejött az YT-1500-as típusú teherszállító hajó manőverezésébe. Nem egyszer volt rá példa amikor egyedül ki tudta vezetni a gépet egy meteorzáporból, vagy meg tudott lógni esetleges kisebb kalózrajtaütésektől. Apja, nem véletlenül választotta az YT-1500-ast. Köztudott róla hogy könnyen módosítható vagy javítható. Nem hagyta figyelmen kívül ezen értékek ápolását sem, pár üzlet alkalmával sikerült hasznos kütyüket szerezni a hajóhoz, amit természetesen bele is szerelt. Ez plusz sebességet, manőverezhetőséget és végül szépséget kölcsönzött a hajónak, ami – mi tagadás – rá is fért…
Az űr, s annak nyugalma amolyan békét, örök nyugalmat, és végtelen hatalmat jelentett Kalor számára. Az űrben mindenki egyedül van, és aki bízik benne, annak segít valami, valami megfoghatatlan, onnan, túlról.
Apjával, boldogságban, senkinek nem ártva kalandoztak, érdekesebbnél érdekesebb bolygókat fedeztek fel. De ennek hamar vége lett. Egyik napról a másikra történt az egész. Igaz, messze, a galaxis közigazgatási egységeitől, méghozzá ide a hírhedt Tatooine-ra nem gyakran ért el a hatalmi szervek keze, de egyszer, a korai Birodalom idején egy akkoriban nagyon becses kincsre tett szert Woll. Sajnos többet Kalor sem tud, sem senki más. Rengeteg kérdést hagyott maga után az a nap, ott Tatooine-on.
Az éjszaka nemrég bújt ki az éjjeli állatok szárnya alól, amikor a leszállóplatformon, ahol ők parkoltak, két hangos robbanás hallatszódott kintről. A robbanások megrázták a hajót, és félő hogy egyenesen nekik volt célozva az. Kalor ekkor látta édesapja arcán azt némi kis rémületet, amit soha eddig. Fegyverét szorongatva lassan, halkan felállt, s a fiához fordult. -Ne kövess, és soha ne válj olyanná, amilyenné én váltam. Semmi áron, soha, ameddig élsz fiam. Büszke vagyok rád. - Amint elhagyta az utolsó szó a száját, egy harmadik robbanás érte a hajót, ami viszont már akkora volt, hogy emlékeiben is csak egy sötét lyuk maradt e pillanatra….
[Az Űr Útvesztője]
Nem értette apját. Amiket mondott, teljességgel ellent mondtak az eddig látottaknak, és annak, amit tőle tudott. Az a sok tapasztalat, a megannyi kitartás, és erő amit apja emlékéből mai napig merít, az mindaz, amit eddig azt hitte hogy az igazság takart. De kérdések fenn maradtak, és emésztik onnan, túlról.
… A szemei lassan kinyílnak. Még a hajóba van. Ahol lenyílik a hajó alja, pont az a rész volt kirobbantva, pont ott hogy az kiszakadjon a helyéről. Nem tátongott lyuk a robbanás helyén, ezért tűnt profi munkának az imént leforgó esemény. Biztosan megtervezett volt, és biztos, hogy sikerült is a terv. Woll Nordak aznap éjjel eltűnt, s akármennyit kereste őt Kalor, úgy tűnik az űr őt is magáévá tette…
Csak ketten maradtak. Ő, és a Forgotten Abyss. Napokig csak kutatta apját, de ő sehol nem volt. A kutatást feladta, és mivel otthonuk a hajó volt, ezért Arkaniára is felesleges volt visszautazni. Kénytelen volt a hajót ott hagynia, ahol volt, és elhozni belőle mindent, amit lehet, hisz megvenni tőle úgyse fogják, megjavítani pedig egyedül úgyse tudja. Összeszedve cókmókját útnak indult…
Fehér haján halkan suhant át pár kósza szellő, s az idő rendkívül meleg volt. Szemének egy pillanatra sem volt elviselhető, hisz köztudott, hogy az Arkaniaiaknak különösen érzékeny a szemük az infravörös sugarakra. Az apjától kapott pántos szemüveget felhúzta, és bár így elég feltűnő volt, csupán így volt képes a látásra. Mos Eisleyben volt. Némi pénz volt nála, így tudott kivenni magának egy szobát valamelyik lepukkant „hotelszerűségben”, hogy legalább alhasson valahol. Ez a lakás körülbelül csak arra is volt jó, hiszen volt benne egy ágy, egy polc, és ablak amin ha kinézünk csak egy dohos falat látunk. A lehető legolcsóbb lakás, amit talált a környéken. A tulajdonos annyira nem vette figyelembe, hogy néha sikerült fizetés nélkül megúsznia egy hónapot. Hogy miért volt értelme egyáltalán annak, hogy egyáltalán éljen, maga se tudja. Az ilyen pillanatokban mindig tudott erőt meríteni apja emlékéből, illetve abból, amit már nagyon régóta mélyen hitt. Az „űr hatalmából”. Megmagyarázhatatlan, és megfoghatatlan dolog, aminek gyakorlatilag eddig még haszna se volt, de belül mégis hitt valamiben, amit egyszerűen űrnek nevezett el, egyenesen az apjával eltöltött időről az űrben…
Itt viszont végképp megedzette az élet. Gyakran keveredett balhékba, és olykor elkerülhetetlen volt a verekedés, esetleg rosszabb. Az ilyen esetekre szerezte be magának a mai napig használt két fegyverét, a sugárpisztolyát és a kardját, mellyel feltűnően jól tud bánni. Ugyan ölni még nem ölt Kalor, de már az sem igazán hatná meg. Egy ember, akinek nincs mit veszteni, attól mi mást lehet várni?
Az évek során sikerült visszaszereznie hajóját is, egy balek verpin szakembertől, aki ócska kacatként árulta. Az ára ugyan ettől függetlenül nem volt kevés, de viszonylag olcsón megúszta, pedig számára a Forgotten Abyss egy felbecsülhetetlen értéknek számít.
Szigorú, eltökélt, és belevaló férfivá nőtte ki magát az itteni évek alatt a mi kis történetünk szereplője, és esze ágában nincs feladni a reményt, hogy egyszer majd feltárhatja apja legendáját, és megtalálja azokat, akik miatt elvesztette őt.
… Hangos koppanás rázza meg az asztalt, s hirtelen Alastor nem is tudja, most hol lehet… A foltok lassan kitisztulnak, és kiderül, hogy csupán elaludt, és a szokásos visszatérő álma gyötörte ez alkalommal is. Csak a csapos tradoshai követeli a pénzét, amit oda is dob neki Kalor, majd le is lép a kantinból… És amikor kilép…
Fehér haján halkan suhan át pár kósza szellő, s a meleg is egy pillanatra elviselhetővé válik. Az idő mintha lelassulna, s lehunyja szemét… A homokot fújó levegő szárazon kúszik bele tüdejébe, s az űr mintha valamit súgni akarna… És végül, nem tudja hogy, de megérti…
Eljött a te időd...
// Névváltoztatás történt! A karakterem eredeti neve Alastor Nordon. Az új van most (Kalor Nordak). Azért cseréltem nevet, mert kiderült hogy már máshol is (Harry Potter) szerepel ilyen név. Én erről nem tudtam egyébként, teljesen véletlenül raktam össze így a nevet. Írtam Palpatine-nak hogy lecserélhetem-e a nevet, ő pedig engedélyezte. Köszi a megértést. //
