Merciless Ghost KM: Vader //Raod kalandja//

[Darth Vader]

A Merciless Ghost teherhajó, aktív álcázóberendezéssel suhan az űrben. Fedélzetén legtöbb esetben fontos személyeket szállít. Rendeltetését azonban csak az igazi beavatottak ismerik. Ezért is van ellátva a legfontosabb birodalmi kódok egyikével, amit csak kiadtak valaha.

A teherhajó célja ismeretlen volt utasai számára. Utasai pedig nem ismerték egymást. Legalábbis egyelőre. Coruscant, avagy a Birodalmi Központ felett került be a hajóba a legújabb utas, Raod aki egyelőre a raktérben kereste a válaszokat...

[Raod Serrault]

Raod egyedül ült a Ghtroc teherhajó rakterében, ellenõrizve, hogy vajon sikeresen eltörte e a lábujját, vagy egyszerûen csak nagyon bevágta. Egy pillanatig fel sem tûnt saját egyedülléte, aztán feleszmélt, hogy behúzták a hajóba, viszont rejtélyes megmentõi mintha azonnal el is párologtak volna. Szemét erõltetve állt talpra, de a lábában felizzó fájdalom megfontoltabb mozgásra kényszerítette.
Ismét az Erõt hívta segítségül, hogy lecsillapítsa saját fájdalmát, és pár pillanat múlva már érezte, hogy ha tompán sajog is, mégsem vonja el minden figyelmét. A hajón hatalmas volt a csend, hiába várta a férfi az üldözésükre induló vadászgépek lövéseit, vagy bármi mást, a hajó útja nyugodtnak tûnt.
Mivel egyelõre minden nyugodtnak tûnt, a férfi kiterjesztette az érzékeit, hogy megtudja, kik is megmentõi, egyáltalán hol vannak. Ezután már csak a világítás kérdését kellett megoldania. Kardjának markolatából elõhúzott egy apró, ceruza nagyságú lámpát, és a gyengécske sugár segítségével igyekezett fényforrást, vagy a raktér kijáratát megtalálni…

[Darth Vader]

Raod könnyedén eljut a raktér kijáratáig. Az ajtót is nyitva találja, hiszen amikor rátenyerel az ajtónyitó gombra, az egy halk szisszenéssel kitárul. Közben egy pillanatra érzi, ahogy menekülőhajója a hiperűrbe lép. Tehát nem követték. Vajon mi lehet ennek az oka?

Ahogy Raod elindul a folyosón gyanús lehet neki az a makulátlan tisztaság, ami a hajón található. A padló fényesen csillog, akárcsak a falak, akárcsak minden egyes ajtó. A kör folyosón előre haladva, a hang mely már a Csillagromboló fedélzetén is az elméjébe mászott újra megszólal:
*Légy üdvözölve a hajómon ifjú tanítványom! Egy mesés és egyben elképesztő kalandra viszlek téged. Kérlek keresd meg a segédemet, ő majd mindent elmond...* - mondja, miközben Raod halad egyre előrébb, majd egyszercsak szinte beleütközik egy hatalmas termetű emberbe. A férfin fekete csuklyás ruha van, arany szegéllyel. A bőre nem látható, mert azt elrejti a csuklya, de a szeme színe kék, és az szinte késként hatol Raod tekintetébe.
- Üdvözöllek idegen. Az én nevem... - mondja, és egy pillanatra, mintha elgondolkodna, majd folytatja - nevezz Gordonnak. Én leszek a segítőd és a mentorod, amíg meg nem ismered a mestert...

[Raod Serrault]

*Légy üdvözölve a hajómon ifjú tanítványom! Egy mesés és egyben elképesztõ kalandra viszlek téged. Kérlek keresd meg a segédemet, õ majd mindent elmond...*
A hang ismét kéretlenül hatolt Raod elméjébe.
- Remek – morogta magában – még valaki. Ha ezt tudom annak idején…
Egyelõre nem volt más választása, minthogy kövesse a hang által tanácsoltakat, és megtalálja azt aki a „segédnek” nevezi magát. A hajó méretébõl is adódóan, nem tartott sokáig a keresés. Az egyik sarkon befordulva Raod szinte beleütközött egy nagydarab, csuklyás férfiba. A tetovált ex-padawan sem volt egy pigmeus, mégis egy lépést hátrált, hogy nyak kitekerés nélkül nézhessen a csuklya alól villogó kék szemekbe.
- Üdvözöllek idegen. Az én nevem... – majd rövid szünet után folytatta - nevezz Gordonnak. Én leszek a segítõd és a mentorod, amíg meg nem ismered a mestert...
Raod halványan elmosolyodott a pillanatnyi szüneten. Manapság sokan mondták ki az elsõ nevet, ami eszükbe jutott, így nem volt meglepõ, hogy a másik is valószínûleg álnevet használ. Viszont miután senki mást nem érzékelt a hajón //ugye?// lazított a testtartásán. Úgy érezte, némi köszönettel mégiscsak tartozik, miután kihozták arról a rombolóról.
- Üdvözlöm Gordon – biccentett egy aprót – az én nevem Doar. Igazán hálás vagyok, amiért ilyen simán kihozott arról csillagrombolóról…
Vesébe látó pillantással Raod is rendelkezett, de ez még nem volt az az idõ, amikor ezt használni érdemes. Még volt egy udvariassági kör.
- Igazán szép hajó. Emlékeztet a sajátomra, ami sajnos ottmaradt – bökött saját háta mögé.
Sajnos Raod mindig is rosszul viselte ha megpróbálták felhasználni, irányítani, és amióta a hang „ifjú tanítványom”-nak szólította, egyre gyûlt benne a Rennek Hendykerr és fajtája iránt érzett lappangó düh. Elérkezett a késpenge tekintet ideje a megmentett férfinál is.
- És mondd csak Gordon – hajolt egy kicsit elõre – miért is kéne találkoznom a mestereddel?

[Darth Vader]

//Ha élet érzékelést, vagy esetleg erő érzékelést csinálsz, kérlek jelezd és leírom mit érzékelsz. Mert a hajón bizony többen is vannak... //

"- Üdvözlöm Gordon az én nevem Doar. Igazán hálás vagyok, amiért ilyen simán kihozott arról a csillagrombolóról..." - emlékezett meg Raod a nem túl régi eseményekről, melyek kapcsán az idegen levette fejéről a csuklyát. Egy fekete bőrű férfi állt Raod előtt. Szája mosolyra húzódott, ahogy hallgatta Raod szavait, és úgy is maradt, egészen addig míg Raod a "mester" említéséhez nem ért.
- Tehát úgy gondolod Doar, hogy véletlenül kerültél erre a hajóra? Vagy épp úgy gondolod, hogy mi éppenséggel véletlenül voltunk annak a hajónak a hangárjában, amikor TE landoltál ott? Az Erő útjai kifürkészhetetlenek barátom - mondta Gordon és hangos nevetésben tört ki. Nevetésében volt valami hűvös gonoszság, ami megérintette Raod lelkét, de mielőtt reagálni tudott volna, Gordon folytatta - A mestert azért kell megismerned, mert ő tudja megmutatni neked az Erő igazi természetét. De addig még rengeteg dolgot kell megtanulnod. Gyere utánam - mondja és elindul a lakrészek felé. Rövid gyaloglás után egy ajtónál állva annak nyitópaneljára helyezi kezét. Raod csak ekkor láthatja, hogy a hatalmas fekete kéz minden ujján drágaköves gyűrűk vannak, és hogy az alkarján egy tok van, amelyben egy ismerős fémhenger lapul. Mikor Gordon megnyomja az ajtónyitó gombját, az ajtó egy halk szusszanással félresiklik. Egy szépen, mégis puritánul berendezett lakószoba tárul Raod elé. Van benne minden, ami kellhet, hogy egy akármilyen hosszú utazás során elegendő legyen. Kényelmes ágy, egy szék és egy kicsiny asztal, amin egy adattábla hever, valamint egy ruhák tárolására alkalmas szekrény, amiben néhány jellegtelen edzőruha lóg, pontosan olyanok, mint amilyeneket a padawanok a jedi templomban viseltek.
- Íme. Utazásunk során ez lesz a szobád. Itt pihenheted ki a fáradalmakat, és itt tanulhatod meg az elméletét az új tudásodnak. Mint mondtam... - mosolyodik el ezúttal barátságosan - sokat kell tanulnod. Most rendezkedj be. Majd érted jövök. Persze az ajtó nincs bezárva, oda mész, ahová akarsz - mondja és mielőtt egy szót is szólhatna Raod, elindul a pilóta fülke irányába...

[Raod Serrault]

A tetovált férfi úgy érezte, mintha visszacsöppent volna újból a tanulóévekbe. Kapott egy szobát, padawantunikát, adattábla, minden ami a tanuláshoz szükséges lehet. Gordon nyilvánvalóan szintén ismerte az Erõt, erre is utalt a fénykard markolat a csuklóján. Viszont a férfi szinte tapintható gonoszságot árasztott magából, ami határozottan nem tetszett Raodnak. Egyelõre azonban nem volt sok választása. És ez a mester kifejezetten piszkálta a kíváncsiságát. Elhatározta, hogy kivár addig, amíg le nem szállnak, aztán majd minden kiderül.
Ledobta magát az ágyra, tarkója alatt összekulcsolt kézzel. Továbbra is kíváncsi volt a hajó többi utasára, ezért egy rövid pihenõ után ellazította magát, és nekiállt, hogy az Erõ segítségével alaposabb vizsgálatnak vegye alá a hajó utasait…

[Darth Vader]

Miután Raod kényelmesen elheveredett, és kiterjesztett érzékeivel meditációba kezdett igen fura élményekkel gazdagodott. Az első meglepetés akkor érte, amikor elméjének csápjai a szomszéd szobában egy hasonló kíváncsi elmével találkozott. Ráadásnak szobatársával vele volt az Erő. Aztán, ahogy egyre inkább tolta ki az érzékeit még egy hasonló kíváncsi, Erővel nyújtózó elmét talált. Aztán az érzékek láthatatlan csápjai egyre kijjebb értek. A pilótafülkében volt valami élettelen, viszont ott volt Gordon, akiből csak úgy sütött a gonoszság, és egy élő, akivel valami fura volt, hiszen érezte, hogy él, de a gondolatait nem.
A rakterek egyikébe azonban gondolatainak csápjai nem tudtak behatolni. Láthatatlan pajzsba ütköztek, bármerről is próbálkozott. Így aztán tovább állt és egy másik raktérben keresett tovább. Egy újabb értelmes lényre talált, aki elég jól bánt az Erővel, de belőle is áradt a gonoszság, a rosszindulat. Érezte, ahogy a raktérben állandóan változik a környezet. Az ott lévő idegen rombolt...
Aztán egyszer csak egy közelgő Erő kitérítette a meditációból. Megérezte, ahogy Gordon érkezik, de mire kinyitotta szemeit, a hatalmas fekete fickó már ott állt az ajtóban.
- Ahogy éreztem, alaposan körül "néztél" a hajón. Így aztán most gyere, bemutatlak a társaidnak - mondta, majd a szekrényre mutatott - öltözz át kérlek, én szólok a társaidnak - mondta és átment Raod két szomszédjához...

[Raod Serrault]

- Öltözz át kérlek, én szólok a társaidnak – mondta Gordon, majd távozott.
A férfi egyelõre úgy döntött, engedelmeskedik a kérésnek. Közben gondolatai viszont az újonnan felfedezettek körül forgott. Nem tetszettek neki sem a számok, sem az arányok, sem különösképpen semmi. Ugyan a két elsõként megismert elme gazdája barátságosnak tûnt, ugyanez nem mondható el sem Gordonról, sem a raktérben tomboló ismeretlenrõl. Felõlük egyértelmûen hullámokban áradt a rosszindulat. Az ötödik elme most még rejtély volt Raod számára, ötlete sem volt, hogy mit kezdhetne vele. A másik rejtélyt a raktér jelentette, hiszen nem hogy semmit sem talált, de be sem jutott a helységbe. A tetovált padawanban feltámadt a kíváncsiság, miközben öltözködött, de egyelõre féken tartotta. Nem tudta, hogy társai mit láthattak õ benne, illetve, hogy hogyan viszonyulnak majd õhozzá. Sejtette, hogy a lelke nem éppen makulátlan, köszönhetõen a Tarisnak, de nem is olyan, mint Gordon. Raod mostanáig inkább felhasználóként tekintet az Erõre, de érezte, hogy a hajón majd választania kell, hogy melyik oldalra áll. Vagy ha nem, majd neki kell megteremtenie az oldalakat…
A raktér egyelõre kevésbé izgatta, hiszen az utazás végéig még lesz rá ideje, hogy utánajárjon, mi is van odabent. Gordon mestere már jobban aggasztotta. Ha a férfi ennyire, nyilvánvalóan gonosz, akkor a mestere sem lehet különb…sõt. Raodnak semmi kedve nem volt ahhoz, hogy egy újabb, önzõ akarat játékszere legyen. Viszont ha a feltételezése helyes a titokzatos mesterrõl, akkor annak nem lehet más célja, mint hogy õket is felhasználja… A férfi félretette a gondolatokat, mire végzett az öltözködéssel. Egy saját maga által kitalált mantrára koncentrált, és mintegy fél perc múlva már az visszhangzott az elméjében. Ez ugyan nehezebbé tette az Erõ más irányú használatát, de a férfi elméjébe is bajosabb volt a behatolás. Semmi kedve nem volt kiadni a titkait, kételyeit egy kíváncsi elmekukkolónak. Fénykardját a tunika ujjába rejtve lépett ki a folyosóra, kíváncsian várva, hogy kiket lát majd a szomszéd helységekbõl…

[Darth Vader]

Gordon a másik két "barátságos elme" tulajdonosát is meginvitálta egy kis körsétára a hajón, mert amikor Raod kilépett alvóhelyíségéből, ott találta a másik két embert is. Mindketten ugyanolyan jellegtelen padawan öltözetet viseltek, mint ő maga. Gordon kicsit elidőzött az egyik helyiségben, hagyott egy kis időt az ismerkedésre. Előbb az egyik padawan, majd a másik is közelebb lépett Raodhoz. Egyikük alacsonyabb volt, körszakállat viselt, feje tarra volt borotválva, és egy-egy karika volt mindkét fülében. Hihetetlenül erős testalkata volt, egész teste borzalmasan ki volt gyúrva, most is úgy nézett ki, mintha szét akarna robbanni minden izomcsoportja. A másik kifejezett ellentéte volt a kisnövésűnek. Nyurga volt és szálkás. Izomzata neki is ki volt dolgozva, de nem volt eltúlzott. Kicsiny kecske szakállat viselt, viszont az feltűnt Raodnak, hogy szemöldöke nem volt. Szemei is nagyon furák voltak, aztán Raod rá is jött, miért. A fickó feltehetően Arkánia bolygójáról származott. Haja platina, vagy inkább ezüst szőke volt, rövidre nyírva.
Előbb a nyurga mutatkozott be, jobbját előre nyújtva:
- Kruk Varik vagyok. Arkán. Mestere vagyok a levitációnak - mondja Raodnak bemutatkozásként, és ahogy Raod végigtekint rajta, látja, hogy igaza lehet, tekintettel arra, hogy Kruk jó pár centivel a talaj felett lebegett, amint kezet fogtak.
- Az én nevem Tyris Danjapa - mutatkozott be a kisnövésű izom kolosszus - jóra használom az erőmet... - kicsit tétovázott, majd folytatta - ... mindkettőt. Hát te ki vagy? - kérdezte végül Raodtól, miután kis híjján szétmorzsolta erős markával Raod kezét. Markának szorítása egy satut is megirigyelt volna. Nem mintha Raod kézfogása erőtlen lett volna, de Tyris mellett eltörpült.

[Raod Serrault]

A két barátságos elme két férfihoz tartozott, akik mint egy furcsa testvérpár ellentétes testfelépítéssel rendelkeztek. Mindketten legalább annyira egyéni jelenségek voltak, mint maga Raod a tetovált arcával, de ez egyelõre – úgy tûnt – nem zavarja õket. A nyurgábbik férfi – Kruk Varik – valóban a levitáció mestere lehetett, mivel most is a föld fölött lebegve köszöntötte Raodot. Az alacsonyabb – Tyris Danjapa – ellenben szívesen használta testi erejét is az Erõ mellett. A két férfi másodpercekig próbálgatta egymás erejét, végül a tetovált férfi egy könnyed mosollyal feladta. Valószínûleg úgysem fog szkanderozni az apró vasgyúróval, a kezére viszont még szüksége lehet. Egy fintorral megropogtatta a kézfejét, majd enyhén biccentett.
- A nevem Doar Barrott. Gyanakvó, jó helyzetfelismerõ. Kissé sérült – vigyorodott el barátságosan Tyris felé. – Látom ti már egy ideje itt vagytok – vágott rögtön a közepébe. – Mégis mi folyik itt?

[Darth Vader]

"- A nevem Doar Barrott. Gyanakvó, jó helyzetfelismerõ. Kissé sérült – vigyorodott el barátságosan Tyris felé. – Látom ti már egy ideje itt vagytok – vágott rögtön a közepébe. – Mégis mi folyik itt?"
- Hadd válaszoljak én a kérdésedre - kezdte Kruk - mind a hárman más helyről származunk, viszont mind a hárman ismerjük az Erőt. Engem Gordonék mentettek ki egy igencsak szorult helyzetből. A birodalom ügynökei rajta ütöttek azon az erődön, ahol a mesterem és mi, pár tanítványa edzettünk. Egyedül én maradtam életben. Mindenkit megöltek. Volt ott egy férfi, vörös színű fénykarddal harcolt, és megállíthatatlan volt. Senki nem tudott harcolni vele. Engem bízott meg a mester, hogy rejtsem el a tudományát. Gordonék pont akkor érkeztek, amikor már körbevettek a rohamosztagosok. Alacsonyan repültek el felettem, és könnyedén be tudtam ugrani a gépbe.
- Én harcoltam, mikor megjelentek - mondta Tyris - egészen véletlenül rám is akkor találtak, amikor szorult helyzetben voltam. Szinte dobáltam szét a rohamosztagosokat, de egyre többen voltak. Gordonék akkor bukkantak fel. Maga Gordon jött értem. Amikor megjelent, egy erő alkalmazással szétröptette a rohamosztagosokat, aztán felkapott és rohant előre. Ez a hajó ott szállt le, ahol kellett mi pedig kijutottunk.
- Egyelőre semmit sem tudunk - mondta újra Kruk. Minden nap edzettünk. Edzettük a testünket és az erőnket is. Nekünk csak annyit mondtak, hogy még egy emberre szükség van. Úgy látszik, te leszel az...
Ekkor lépett ki Gordon abból a helyiségből, ahol eddig időzött.
- Így van. Ti hárman értékes tudást hordoztok magatokban. A tudásotokat meg kell menteni. Ezért választottunk ki titeket - mondta, miközben egy-egy fémrudat nyújtott feléjük. Raod nyomban felismerte a henger alakú tárgyat. Gyakorló fénykard volt. - most jöjjön egy kis éles vívás gyakorlás. Éles, mert fénykarddal csináljátok, de gyakorlás, mert csak gyakorló fénykard. Gyertek!

Gordonnal az élen a három padawan az egyik raktérbe vonult. Abba, ahol korábban az agresszív ember vagdalkozott. Raod felismerte a helyet... Nem volt túl magas, és nem volt túl nagy, de ahhoz pont elég hely volt benne, hogy a főbb mozdulatokat el lehessen gyakorolni.
- Egy - egy ellen fog küzdeni, a harmadik vár, és próbálja kielemezni a küzdelemben erősebb mozdulatait és a gyengébbét is egyaránt. Ki kezdi? Két önként jelentkezőt kérek! - mondta Gordon és körbe tekintett a hármukon.

[Raod Serrault]

Raod összevont szemöldökkel hallgatta a két férfi beszámolóját. Volt egy érzése, hogy ezúttal nem csak paranoid énje berzenkedik. „Véletlenül szorult helyzetben voltam”, érdekes módon a tetovált férfi is hasonló helyzetben volt. Ráadásul amekkora felhajtással jártak ezek a mentõakciók: „szétszórta a rohamosztagosokat”; ha a Birodalom annyira ellenzi a jedik létezését, akkor hogyan szaladgál ez a kompánia még mindig szabadon? És hogy hogy nem buktak le a csillagrombolón, ahol Raod lebukott? Hiszen õk átmentek az ellenõrzésen, mivel a hajó éppen indult, amikor a férfi beesett…
- …most jöjjön egy kis éles vívás gyakorlás. Éles, mert fénykarddal csináljátok, de gyakorlás, mert csak gyakorló fénykard. Gyertek!
Az arca azonban egész mást mutatott. A bal kezében tartott fénykardot alaposan szemügyre vette, hogy lássa, nem –e változtattak meg rajta valamit. Ha társai közül valaki ránéz, némileg aggódó arcot vágott, jelezve, hogy nem igazán jó a fénykard használatában.
Gordon egy gyakorló helységbe vezette a kis csapatot.
- Egy - egy ellen fog küzdeni, a harmadik vár, és próbálja kielemezni a küzdelemben erõsebb mozdulatait és a gyengébbét is egyaránt. Ki kezdi? Két önként jelentkezõt kérek!
- Õk akarnak felmérni minket – futott át a férfi agyán – ez az egymást elemezzük ki színjáték csak átverés!
A tetovált férfi továbbra is ijedt arckifejezéssel szemlélte társai reakcióit. Közben a tekintete azonban körbejárt a helységben. Szemügyre vette a másik két fénykardot. Nem véletlenül volt ez a kedvence, nem csak kiváló vívó volt, de értett is a fegyverekhez. Kifelé azonban azt mutatta, hogy a kard bekapcsolása is gondot okoz, és inkább a bal kezére igyekezett koncentrálni. Ugyan nem volt olyan jó, mint jobbal, de meglepetéseket okozhat…
Esze ágában sem volt önként jelentkezni, ezért lapos pillantásokkal várta, hogy majd a másik kettõ megteszi helyette. Két dolgot tett közben belül: felmérte, hogy mit tud felhasználni, elmozdítani a helységben, és megpróbálta az Erõvel megtalálni az agresszív alakot, aki nem olyan régen még itt volt…

[Darth Vader]

Raod érzései, megérzései helytállóak voltak, de ezt most még nem tudta. Valóban nem egymást kellett felmérni a tanítványokat, hanem őket mérték fel, leginkább Gordon. Mivel Raod nem jelentkezett önként, a másik kettő egy-egy vállvonással reagálva átvette a két gyakorló kardot, és a raktér közepén elhelyezkedve előbb meghajoltak egymás felé, majd bekapcsolták a valóban gyakorló fénykardokat. Vívásuk kiegyensúlyozott volt, és egyikük sem használta sem a ritka Makashi sem a Djem-so stílust.
Vívásuk nyugodt volt, egy pillanatra sem tértek ki a koncentrációból, és nem tűzdelték tele akrobatikus mozdulatokkal azt, persze túlságosan sok hely nem is lett volna rá.
Raod kutatott az erőszakos férfi után, de nem lelte. A láthatatlan "erő pajzzsal" lefedett helyiség azonban továbbra is ott volt a hajón. Gordon elméje azonban meglepte, hiszen önkéntelenül is "letapogatta" az eddig gonosznak tűnő fekete férfit. Gordon érdeklődő volt, és a korábban érzett velejéig gonosz Gordon eltűnt, s helyére egy jóságos alak aurája költözött.
Már jó 20 perce küzdött a két tanítvány egymással, mikor Gordon intett, hogy befejezhetjék és az erővel egymás után húzta ki a kezükből a fénykardokat.
- Most te jössz Doar. Ellenfeled pedig Kruk lesz. Kezdhetitek a gyakorlást! - mondta, és átadta a két gyakorló fegyvert...

[Raod Serrault]

Raod a nyurgábbik férfit, Krukot kapta ellenfélnek. Az elmúlt húsz percben eléggé sikerült feltérképeznie a férfit, aki az alap stílust használta, így a tetovált férfi sem érzett késztetést arra, hogy megmutassa, mit is tud a Djem-so-ról. Sõt, igyekezett a lelkes, de gyakorlatlan amatõr látszatát kelteni. Arra azért vigyázott, hogy ne Kruk ne találja el, de az õ támadásaiban sem volt túl sok rendszer. Miután Raodnak a specialitása volt a fénykardvívás, nem esett nehezére ennek a látszatnak a fenntartása.
Gordon azonban meglepte. Hiszen a korábbi gonosz férfi helyett, most egy jóságos alakot mutatott a „letapogatás”. Az egykori padawanban egy skizofrén jedi képe merült fel, bár nem ismerte annyira az Erõt, hogy egyáltalán biztos lehessen ebben. Talán az Erõ nem engedi meg az ilyesmit?
Közben visszatért a jelenbe. Két mozdulatra várt… két kicsi hibára, ami elõfordulhat akkor, ha valaki egyszerûen az alapstílust használta. Az elsõ szerint a fegyvert mindössze kifelé kell, hogy sodorja, majd kihasználva a súlyfölényét, egyszerûen közelebb lépve egy rövid lökéssel a földre tudja döntenie a vékony férfit. Raodban szemlátomást megvolt a testi erõ, hogy kivitelezze a mozdulatot, és nem árul el túl sokat a vívásban való jártasságából.
A másik már valamivel bonyolultabb volt, bár Kruknak egy egyszerû mozdulata is elég lenne hozzá. Raod hajlandó volt még a védelmét is nyitottá tenni, csak hogy kiváltsa a mozdulatot. Amint Kruk a végsõ csapásra emeli a kardját, Raod balra félrelép, és egy erõteljes mozdulattal jobbra sodorja ellenfele pengéjét. Ezután már csak lefelé kell mozdítani a pengét, hogy a hegye elérje Kruk csuklóját. Ha szerencséje van, a gyakorló kard is elég, hogy a vékony férfi elejtse saját pengéjét, amit a frissen érkezettnek már csak a sarokba kell pöccintenie egy lábmozdulattal.
Egyik technika sem igényelt különösebb tudást, pusztán jó reflexekkel és ítélõképességgel megoldható volt, annyira pedig értett a fénykardokhoz, hogy mozdulatait úgy irányítsa, hogy a sikerét nagyrészt a szerencse számlájára írják. Amennyiben egyik kínálkozó alkalom sem jönne el, Raod csak végigvívja a számukra kiszabott idõt, és „döntetlennel” fejezik be a gyakorlatot…

[Darth Vader]

A párbajok után Gordon hamar összeszedi a kardokat, és visszakísér mindenkit a hálókörletébe. Meg is kéri mindhárom "tanítványt", hogy maradjon ott további utasításig. Senki nem tudja mire vélni a dolgot, de mindhárom "Padawan" megteszi, hiszen eltökéltségük is erre vezeti őket.

Alig 2 óra elteltével a Merciless Ghost megrázkódik, és persze mindenki érzi, hogy a hajó kilépett a hiperűrből. Talán végre a céljukhoz érkeztek és folytatódhat a tanításuk, de röviddel ezek után megtudták, hogy ez nem így van, sőt. A Ghtroc teherhajó leszállt egy űrkikötőben, és Gordon mindhárom tanítványt kivezette a hajóból...

Folytatás az űrkikötőben...