Coruscanti Körzeti Kórház //KM: Kenail//

[James Kenail]

A betonsivatag egyik külső szélén ahol csak azért van telepített növényzet, hogy a betegeknek jó legyen egy hatalmas épület emelkedik ki.



Az épület James Kenail és családja tulajdona. A kórház több részlegből áll:

• Gyermek osztály
  
• Sebészeti osztály
  
• Belgyógyászat
  
• Szülészet
  
• Idegosztály
  

Az épület körül buja, zöld növényzetet hoztak létre. A bolygó többi képével szemben ez békés. Ezen a környéken béketisztelő és szerető emberek élnek, szóval a kórház és területe mentes a rablóktól, hackerektől, csempészektől...

[James Kenail]

James Kenail és családja egy légitaxival érkezik a kórházhoz. Flen gyorsan odaadta a férfinek a gyereket. A szenátor csak rohant. A droidok meg akarták állítani, de nem sikerült nekik. James megállított egy gyermek-gyógyászt.
- Kérem! Nézze meg a lányomat. Szerintünk beteg! - lihegett a szenátor. Az orvos megfogta a gyereket és elvitte egy vizsgálóba.

Pár óra múlva James és Flen együtt izgultak a gyerekért. Az orvos kijött. Levette maszkját és így szólt:
- Sajnálom! - szünetet tartott - De az ön gyerekük. Meghalt. - mondta, majd lehajtotta a fejét. Jameséknek leesett az álla. Flen ráborult a szenátor vállára és sírni kezdett.
S miben halt meg? -kérdezte könnyekkel küszködve az Onderoni.
- Ezt pontosan mi sem tudjuk. Őszinte részvétem.

A pár döbbenten hagyta el a kórházat. Flen semmit sem szólt. Csak beült a taxiba. James még az ajtóban is beszélt az orvossal.
- Roney! Ha lehetséges a sajtó ne tudja meg. A szenátorokat a temetésre én hívom meg. - szólt a szenátor. Az orvos bólintott és kezet ráztak. Ezután a szenátor beszállt a légitaxiba és elindultak hazafelé.

Sajnos a taxiban is beszélgettek arról Flenék, hogy miben halhatott meg a kisgyerek. Nem vették számításba, hogy a taxis elmondhatja bárkinek azt amiről beszélnek, így lehet, hogy a sajtó is értesül róla.
~ Bár lehet, hogy jó lenne, hogyha a holoneten is látnák az emberek, hogy mi történt... igen... amint hazaérünk felrakom. - gondolta tovább a Roneyval való beszélgetését a szenátor.

[Léonard Beaumagnan]

Hector kifelé bámult az ablakon. Nézte a teret, az embereket. Elgondolkodott azon, hogy mi lesz a zöld szigetből, ami most a kórház előtt terül el. Mindig elérzékenyült, mikor apró hasonlóságot vélt felfedezni a Naboo és Coruscant között. Pedig a kettőnek köze nem volt egymáshoz és ezt nagyon jól tudta. Pusztán a zöld szín, a természet apró, halovány illúziója keltette benne azt az érzést, hogy otthon van. Legalábbis néhány másodpercre. Elméje hamar visszatért röpke szárnyalásából és újra az üvegablak mögött volt, egy kissé túlzsúfolt irodában.

Pedig tágas tárgyaló volt és több szék is üresen állt. A légkör volt fojtogató. Ügyvédek, képviselők küzdöttek egymással. Az egyik oldalon egy tragédiától szenvedő család, a másikon egy könyörtelen...talán lassan megtébolyult politikus. Hector az utóbbi pártján állt. Hiszen így benne lehetett a játékban. A birodalom embere volt és egy nagyra hivatott személy talán leginkább számító alkalmazottja.

- Uram...uram...- hallatszott és Hector megfordult - végeztünk. Sikerült megegyeznünk.
- Mennyit kap a szenátor? - kérdezte egykedvűen, miközben visszasétált az asztalfőre.
- Havi tízezer kreditet az alapítványtól. Élete végéig. Amennyiben újabb gyermekáldás száll a családra, a gyermek is megkapja a pénzt...tovább nem örökölhető. Több gyermeknél, az összeg sem változik. Nincs semmilyen egyéb ellenszolgáltatásra követelés.
- Ez így jó... - nyugtázta Hector és szignálta a szerződést.

Kellett néhány perc, míg kiürült a tárgyaló. Csak Kotto és az ügyvédei maradtak.
- Uraim. A Manus Nigrum ezennel birtokol egy kórházat. Megkezdhetjük az átalakítást. - mondta ki örömteli mosollyal Hector és elindult kifelé.

//Az üzlet, Kenaillal egyeztetve történt...itt is jelezném, hogy szeretném kérni a topic archiválását.//