MediCorp - Kórház és Kutatóintézet

[Léonard Beaumagnan]

Egy zöld sziget a bolygóváros duracél dzsungelében.

Ott, ahol régen James Kenail által finanszírozott borzasztó kórházépület állt, ott most egy parkkal körülvett, modern magánkórház és kutatólaboratórium tör az ég felé. Hosszú hónapok és nabooi befektetők kreditmillióniak köszönhetően épült meg ez az orvoslásban csúcstechnológiát képviselő intézmény. Az elkészülte után egyből beköltözött a MediCorp vezetősége és több kutatólabor a felsőbb szintekre. Alul és középen pedig luxus kórtermek és speciálisan felszerelt műtők kaptak helyet. Az orvosi gárda is magasan képzett, valamint nagyfokú diszkréció jellemzi őket.

[Moff Miranda do Valarale]

Impozáns épület. – jegyezte meg magának Reyes szenátornő, mikor úgy két nappal a szenátusi ülésszak első ülése után a kórházépület felé indult siklójával.
Miután titkárnőjével együtt kiszállt, a két nő az épület bejáratához ballagott.
- Leonard Beaumagnan úrral szeretnék beszélni. – fordult Kelly a portáshoz.

[Léonard Beaumagnan]

Meglepő, de a bejárat, az előtér, sőt az onnan látható folyosók is üresek. Szinte kong a hely, bár ezt a hatást tompítja, hogy nem csupa fém veszi körül a belépőt. A padlót márvány szerű anyag borítja, a bútorok alapja pedig világos fa. Egy-két fotel, illetve dívány az előtérben, barna bőr párnázatot kapott. A falak egyébként vajszínűre vannak festve.

A recepció láthatóan üres. Amikor azonban a szenátor közelebb ér, egy hologram elevenedik meg. A férfi egykedvűen néz fel az érkezőre. Lenyúl és ezáltal keze kikerül a képből. Aztán felnéz és kedves mosollyal az arcán, csillogó szemekkel. Üdvözli az érkezőt.

- Elnézést szenátor asszony, nem ismertem fel elsőre. Beaumagnan úr már várja. Kérem kövesse a felvillanó piros sávot a liftig. Az elviszi Beaumagnan irodájának szintjére. Kellemes napot.

Ezennel a hologram eltűnik. A padlón pedig egy poros fénycsík jelenik meg, mely egyenesen egy ajtóhoz vezet. Amint odaér a szenátor, az ajtó halk szisszenéssel feltárul és ezáltal megadja a lehetőséget, a felvonó használatára.
Néhány másodperccel és több tucat emelettel később újra feltárul az ajtó. Egy homokszínű előtér következik, ahol egy titkárnak kéne ülnie egy asztal mögött. De az asztal üresen áll. Helyette a szemközti falon egy lengőajtó tátong nyitva. Onnan érkezik is egyből Léonard, kedves ámde észrevehetően protokollmosollyal az arcán.

- Üdvözlöm szenátor asszony. Elnézést a fogadtatásért, de a kisegítő személyzet még képzés alatt, így csak kevesen tartózkodnak az épületben...

[Moff Miranda do Valarale]

A szenátorasszonyt igen meglepte, hogy senkit sem talált a bejáratnál. Éppen körül kezdett nézni a pazarul berendezett épületben, amikor egy hologram jelent meg előtte, mely lenyúlt valamiért, majd a nőhöz fordult.
- Elnézést szenátor asszony, nem ismertem fel elsőre. Beaumagnan úr már várja. Kérem kövesse a felvillanó piros sávot a liftig. Az elviszi Beaumagnan irodájának szintjére. Kellemes napot. – ezzel el is tűnt.
Kelly úgy tett, ahogy azt a férfi mondta.
A felvonó ajtaja ki is tárult előtte. Beszállt titkárnőjével együtt, majd kiszállt ott, ahol az megállt.
Az előtérben, ahová jutott, nem volt senki. Éppen belépett volna az előtérből nyíló ajtón, mikor Beaumagnan lépett ki azon.
- Üdvözlöm szenátor asszony. Elnézést a fogadtatásért, de a kisegítő személyzet még képzés alatt, így csak kevesen tartózkodnak az épületben... – szabadkozott.
- Ugyan… nem kell elnézést kérnie. – válaszolt szintén mosolyogva.
- Mint gondolom sejti, a szenvedélybetegek megsegítése ügyében jöttem. – próbálta valahogy elkezdeni a társalgást.

[Léonard Beaumagnan]

- Fáradjanak beljebb...

Tessékeli be vendégeit Léonard az irodájába. Ez a helység is a minimalista stílust hozza, mint az egész épület. Bár a falak homokszínűek, de az asztal csak üveg és acél. Egyenlőre nem lehet eldönteni, hogy ez csúcstechnikával párosul e vagy egyszerűen hiányzik a helységből a komputer. Az egyszerű, de tetszetős asztal mögött egy egyszerű fém vázas bőrszék áll. Ugyanolyan, amilyen az asztal előtt. Bár utóbbi helyen három. A háromból kettőt kínál, mint helyfoglalási lehetőséget Léonard a vendégeinek.

- Igen, a szenvedély betegek. Hát a Naboo fel tud ajánlani, két alternatívát. Orvosokat, némi felszerelést és gyógyszereket tudunk küldeni. Illetve egy meglehetősen kedvező konstrukcióban tudunk olyan gyógy szanatóriumot felajánlani, amit a tehetősebb, kiemeltebb páciensek vehetnek igénybe. Luxus körülmények között.

[Moff Miranda do Valarale]

- Fáradjanak beljebb... – invitálta be a politikus a két látogatót.
- Igen, a szenvedély betegek. Hát a Naboo fel tud ajánlani, két alternatívát. Orvosokat, némi felszerelést és gyógyszereket tudunk küldeni. Illetve egy meglehetősen kedvező konstrukcióban tudunk olyan gyógy szanatóriumot felajánlani, amit a tehetősebb, kiemeltebb páciensek vehetnek igénybe. Luxus körülmények között.
Reyes gondolkodóba esett. Míg az előbbi több ember segítését teszi lehetővé, az utóbbi jóval többet jövedelmezne, jobban visszajönne a befektetés.
- Nos… jól hangzik… szeretnék többet megtudni a lehetőségekről, főleg az utóbbiról.

[Léonard Beaumagnan]

- A pontos számadatok nincsenek a fejemben, de természetesen adok majd egy adattáblát, amin minden kimutatás megtalálható. Nagy vonalakban. A Nabooi kormányzat az elmúlt években jelentős anyagi forrásokat áldozott a gyógyszeriparára. Többek között a MediCorp elődei foglalkoztak a különböző fajok és főleg az emberek agytevékenységének vizsgálatával és a felmerülő mentális betegségek kezelésével. Amennyiben igénylik, kutatásaink mellék ágaként megvizsgáljuk a szenvedélybetegségek, játékfüggőségek neurológiai okait. Kutatóink úgy vélik, hogy a jelenlegi ismereteik mellett, egy kísérleti kezelés, gyógyszeres kezelés kifejlesztése, csupán néhány hónapot venne igénybe. Ez után tudnánk megkezdeni az éles tesztelést. Körülbelül fél évre rá kéne önöknek először anyagiakat áldozni, a gyógyszerre, illetve a kezelés bevezetésére.

Léonard néhány másodpercre hátradől. Újabb nagy levegőt vesz, mint aki folytatni akarja a monológját. Ellenben szép lassan, kifújja a levegőt. Megérinti az asztalát és egy kék színű hologram jelenik meg, mely valószínűleg monitorként szolgál. A vendégei azonban nem láthatják mi kerül a kivetítőre. Néhány gombot lenyom, az üveglapba rejtett billentyűzeten s a helység légkondicionáló berendezése alig észrevehetően aktiválódik. Néhány perc alatt, mintegy két fokot csökken az iroda hőmérséklete.
Léonard deaktiválja a kijelzőt és folytatja az előadását.

- A luxus szanatórium, politikailag egy kicsit instabilabb. Jelenleg a Naboo tengereit járja egy szép nagy hajó. Ez a szanatórium. Az ott kezeltek, teljes megvonásban részesülnek, ami a szenvedélyüket illeti. Ezen kívül, a külvilág elől is elzártan élik mindennapjaikat. A projekt már nem kísérleti, viszont egyelőre még ismeretlen a nagy nyilvánosság előtt. Igaz, szeretnénk ha ez így is maradna. Jelenleg kétféle pácienstípusunk van. Vannak a gazdag családok eltévelyedett sarjai, akik kényszer gyógykezelésre szorulnak. Illetve vannak azok, akiknek...hogy úgy fogalmazzak, az elmeállapota miatt megvan annak a lehetősége, hogy politikailag inkorrektek legyenek. Ellenben népszerűségük vagy a korábbi státusukból adódó kapcsolataik megvédik őket az állami felelősségre vonástól.

Léonard tart egy kis hatásszünetet.

- Mindkét páciens típusnál, sajnos kénytelenek vagyunk, kényszer gyógykezelésről beszélni. Csúnya dolgokra lehet képes az agyunk sajnos. Mindkét esetben természetesen állandó az orvosi felügyelet. Folyamatosan jelentések készülnek a páciensek állapotáról. A gyógykezelés mértékét és hosszát is az orvos javasolja. Ellenben a családok, illetve a cégek és kormányok azok akik fizetnek. Így előfordul, hogy valaki sajnos nem gyógyultan hagyja el a hajót, mivel előbb kérik a kiengedését. Másokat pedig az orvos által javasolt időn túl is az intézményben tartanak. A biztonság kedvéért. Minden a páciensért van természetesen.

[Moff Miranda do Valarale]

A szenátornő figyelmesen hallgatta Beaumagnan szavait.
Mikor az végzett monológjával, a nő egy bólintással jelezte, hogy megértette a férfi szavait.
Már épp készült volna megkérdezni, hogy mi van a másik lehetőséggel, mikor látta, hogy a politikus maga elé meredve néhány gombot lenyom.
Csak nem hívása van…? – töprengett Kelly.
Ám hamar meggyőződött az ellenkezőjéről, mert Leonard újra beszélni kezdett.
- A luxus szanatórium, politikailag egy kicsit instabilabb. Jelenleg a Naboo tengereit járja egy szép nagy hajó. Ez a szanatórium. Az ott kezeltek, teljes megvonásban részesülnek, ami a szenvedélyüket illeti. Ezen kívül, a külvilág elől is elzártan élik mindennapjaikat. A projekt már nem kísérleti, viszont egyelőre még ismeretlen a nagy nyilvánosság előtt. Igaz, szeretnénk ha ez így is maradna. Jelenleg kétféle pácienstípusunk van. Vannak a gazdag családok eltévelyedett sarjai, akik kényszer gyógykezelésre szorulnak. Illetve vannak azok, akiknek...hogy úgy fogalmazzak, az elmeállapota miatt megvan annak a lehetősége, hogy politikailag inkorrektek legyenek. Ellenben népszerűségük vagy a korábbi státusukból adódó kapcsolataik megvédik őket az állami felelősségre vonástól.
A nő élénken bólogatott. Hallott már lecsúszott politikusokról, akik egyszer csak eltűntek a közéletből. Tehát egy részük ilyen helyre került…
- Mindkét páciens típusnál, – folytatta a férfi -sajnos kénytelenek vagyunk, kényszer gyógykezelésről beszélni. Csúnya dolgokra lehet képes az agyunk sajnos. Mindkét esetben természetesen állandó az orvosi felügyelet. Folyamatosan jelentések készülnek a páciensek állapotáról. A gyógykezelés mértékét és hosszát is az orvos javasolja. Ellenben a családok, illetve a cégek és kormányok azok akik fizetnek. Így előfordul, hogy valaki sajnos nem gyógyultan hagyja el a hajót, mivel előbb kérik a kiengedését. Másokat pedig az orvos által javasolt időn túl is az intézményben tartanak. A biztonság kedvéért. Minden a páciensért van természetesen.
- Értem. – bólintott újra Reyes szenátornő, majd pár másodpercig az állás simogatta. Látszott rajta, hogy épp döntést hoz.
Mindkét lehetőség mellett szólnak érvek. Az első kevésbé kényes ügy, és szélesebb rétegekhez jut el. A második viszont több pénzt hoz, hiszen főleg gazdagabbak vennék igénybe, jobban mondva vetetnék igénybe velük.
- Nos… mennyibe kerülne egy ilyen szanatórium felépítése a Bespinen? Pontosan hogyan járulna ehhez hozzá a Naboo? – érdeklődött. Szavaiból kitűnhetett a politikai tanácsadó számára, hogy a nő főképp a második megoldást tartja előnyösnek.
Noha valóban kényes ügy, mivel nem a nyilvánosság előtt történik, bizonyára a felsőbb politikai körök is elfogadnák, vagy legalábbis megtűrnék, ha egy ilyen működne a Bespien.

[Léonard Beaumagnan]

Léonard hátradől a székében, majd összekulcsolja az ujjait és így támasztja meg az állát.

- A Naboo sehogy sem járulna hozzá egy építkezéshez. A szolgáltatáshoz, már annál inkább. A legtöbbször, mikor egy állam veszi igénybe a szolgáltatásainkat, az adott bolygón létrehoznak egy szervezetet. Ez rendelkezne orvosi és állami támogatással. Ez a szervezet intézi a hivatalos ügyeket. A pénzügyeket is beleértve. A Naboo időben eltolt, harminc százalékos támogatást tud nyújtani. Ez azt jelenti, hogy a havi kezelésre utalt összeg, mintegy harminc százalékát visszautaljuk, harminc nap után.

[Moff Miranda do Valarale]

- Értem. – bólogatott a nő.
- Harminc százalék… jól hangzik. Mit kérnek érte cserébe? – kérdezte.

[Léonard Beaumagnan]

- Tudom különösen hangzik, de lényegében semmit. A szanatórium nem üzemel teljes kapacitással. Még sok a tartalék erőforrásunk. Lassan és óvatosan építjük ki a kapcsolatainkat ebben az ügyben. Gondolom megérti miért. Illetve a beutaltak kezelése alatt szerzett orvosi tapasztalat is, a nyereségrovatba írandó.

[Moff Miranda do Valarale]

- Értem... - bólintott Kelly.
- Amennyiben megállapodunk, ezt egy szerződésben hitelesítjük, igaz? - kérdezte.