Ishin-Il-Raz

[Ishin-Il-Raz]

Ishin-Il-Raz

Nemesi Rang: főherceg
Kor: 37 standard galaktikus év
Beosztás: császári tanácsos, az Új Rend Megőrzéséért alalkult Bizottságnak, és a Birodalmi Biztonsági Főhivatalnak a koordinátora

Előtörténet:

Ishin-Il-Raz története – A gyűlölet útja

A Bukott Politikus – Bevezető – B.E. 28

Togo-Il-Raz főherceg

Egy ezüst fényű, elegáns, luxus kivitelű AG8-as légi suhanó sebesen száguldott az esős coruscanti éjszakában. Szabad szemmel az ember, csak egy összeolvadt elsuhanó foltot láthatott, már ha egyáltalán észrevett valamit. A legtöbb coruscanti most amúgy sem kóválygott kint a szakadó esőben, hanem szűk lakásában ünnepelt, vagy éppen szomorkodott. Ugyanis közvetlen szavazással ma választották meg új szenátorukat, aki képviselni fogja őket a Galaktikus Szenátusban. Ráadásul galaxisméretű szenzáció, erőteljes kampány után végül a befutó a helyi kisebbségek támogatását is élvező, non-humán barát Reebok lett.

- Két százalék! Ennyivel vert meg Reebok! Két százalék! – bámulta az esőt fásultan Togo-Il-Raz a luxusjármű pilótája. Coruscant egyik utolsó főnemesi családjának tagja volt, vérvonalát jóval a Köztársaság megalakulása előttig vezette vissza, amikor ez még számított. Kampánya során az ősi, hagyományos értékeket próbálta visszahozni a társadalomba, mint az emberi büszkeség, méltóság, egymás tisztelete, Coruscant érdekeinek védelme, a túlzott bevándorlás korlátozása. Megfontolt, konzervatív politikát ígért.

- Minden jól ment volna, ha az a jött-ment rodián-imádó nem kényszerít bele ebbe a hihetetlen ígérgetési licitbe – gondolta elkeseredetten. Persze nem ez volt a baj, és nem is az hogy vesztett. Hanem azok az utolsó nagy összegű, kétes származású pénzek, amit felvett, hogy megnyerje a választást. Szinte biztos volt a győzelmében, és végül elbukott.

Jól tudta ezek a bűnözők hamarosan fel fogják prédálni minden családi vagyonát, ráadásul még korrupciós botrányokba fog keveredni. Hogy ne keverje adósságokba a családját, kitagadta őket az örökségből, mivel tudta, felesége önként sosem mondana le róla, büszke asszony lévén, inkább bevonulna az adósok börtönébe.

Oda lett mindene: az álma, a becsülete, a vagyona. Tehetetlen dühében legszívesebben lelőtte volna Reebokot. Sokáig el is gondolkozott rajta, de tudta, hogy nem lehet. Ez nem a tisztességes ember útja. Innen már már csak egy megoldás volt számára, hogy eltörölje a szégyent. Lekapcsolta a robotpilótát, majd az éjjellátó szenzorokkal kiválasztott egy elhagyatott felhőkarcolót. Felgyorsította a gépét.

A több ezer kredites AG-8-as légisuhanó, szinte láthatatlanul tette meg az utolsó kilométereket. Togo utoljára a családjára gondolt, főként egyetlen fiára, a legkisebb Ishinre, akit alig ismerhetett meg. Végül a sűrű esőn keresztül egyre jobban kivehetővé vált a rohamosan közeledő acélfal, és egy hatalmas tűzgolyó világította be az éjszakát. Ez lett végül a bukott politikus utolsó, fénypontja...

Száműzetésben - 1. rész – B.E. 21

Aiko sosem hitte volna, hogy ide jut. Gazdagnak született, egy nagy nevű család utolsó tagja volt. Szerette a férjét, Togot, aki főherceg volt, és mellette tisztességes ember, fényes jövővel maga előtt. Családjaik mindig hittek abban, hogy a „A köz szolgálatában, mivel a nemesség kötelez” Sosem hitte volna, hogy életük ilyen borzalmas tragédiába fullad, és ő szorul a végén segítségre. A férje vagyonát ellenségei felprédálták, és őt is kiforgatták kevés pénzéből.

Az alsó szinteken töltötték keserves életüket. Aiko undorodva nézett végig a büdös, szűk utcán. Tulajdonképpen csak így, vagy mindent lenézve szokott nézni.
- Utálom ezt a helyet, ezeket a mosdatlan szerencsétleneket, és ezt a hihetetlen bűzt – fintorgott. Korábban sosem gondolt bele hova kerül az a rengeteg szemét, amit a felsőbb szinteken termeltek. Hát most kiderült. Ide. Még csak azokat a kiváló szemétszállítókat sem látta soha, amik Coruscanton összeszedték a felgyülemlett hulladékot, hanem mindenféle fél illegális társaság ócska, kopottas szállítói rakták le a hatalmas kupacokat a felül nyitott utcákon. Persze az itt élők legtöbbje vagy nagyon szegény volt, vagy törvényen kívüli, esetleg illegális bevándorló, ezért senkinek se jutott eszébe perelni. A legtöbbjük még örült is neki, mert gyakran hasznos dolgok kerültek elő innen.

A közbiztonság akkor volt, amekkorát megteremtettél magadnak. A híresen kiváló Courscanti Rendőrség őrjáratai csak nagy ritkán merészkedtek le ide, akkor viszont nagy számban, és állig felfegyverezve. A rengeteg illegális tevékenység folyt itt, mindennek a háta mögött. Főleg különböző narkotikumok feldolgozása. A legtöbben ilyen gyárakban dolgoztak, kiszolgáltatva a bűnbáróknak.

Úgy egy 200-300 ezer fős emberi közösségben éltek itt, körülvéve különféle non-humánok negyedeivel. Ennek köszönhetően az emberek között szokatlannak számító összetartás jellemezte őket. Olyan dolgokat is tudtak finanszírozni, mint például egy iskola. Voltaképp szerencsésnek mondhatták magukat, hogy ilyen helyre kerültek gondolta Aiko.

- Ideje elmenni Ishinért, meg lányokért az iskolába! – gondolta fáradtan, majd eltűnt a fénytelen sikátorban.

Csavargók – 2. rész – B.E. 18

[/i][/center]

Rexxan egyik legjobb barátja Ishin volt. Tizenkettő volt, két évvel volt idősebb nála, mégis tökéletesen megértették, kiegészítették egymást. Ishin okos volt, tudta mikor mit kell tenni, Rexan pedig masszív, erős gyerek volt. Egymást segítették mindenütt. Most is ott ültek az egyik utca szélén, a lábukat lógatták lefelé.
- Unatkozom! Menjünk diagonára vadászni! – adott hangot annak, ami a szívét nyomja.
- Jó ötlet! – értett egyet Ishin – Menjünk a csatornához!

A diagona az univerzum egyik mindenütt előforduló, ősi állata. A Vodran bolygóról származik, de a hatalmas szállítóhajók fedélzetén, lárvaformájában szinte eljutott mindenhova. Van egy gömb alakú, nyálkás testűk, amihez kapcsolódnak a csápszerű végtagjaik. Az egyik ilyen csáo végén van egy hatalmas hólyagszem, amivel igen kiválóan lát. A diagonák eredetileg dögevők, és szó szerint a szemétben élnek, csak akkor veszélyesek, ha éheznek, mégis nem könnyű dolog rájuk vadászni. Kell hozzá egy sugárvetőtelep, egy hegyes végű fémbot, valamint egy kis szerkezet, egy gombbal, ami lenyomásra áramot termel a telepből. Ha ez mind megvan, akkor kész is a sokkoló.

Most ennek a beszerzésével nem kellett vesződni, hiszen Ishin épített már egy ilyet, és Rexannak adta. Általában ő forgatta a primitív fegyvert, míg fiatalabb, gyengébb társa figyelte hol lehet a diagona. Egyetlen jól irányzott döféssel könnyedén le lehetett teríteni. A gyerekek általános véleménye szerint rendkívül jó szórakozás volt, bár eddig még egyetlen kártevőt sem sikerült leteríteniük.

- Menjünk délre, a tíz kilométerre lévő szeméttócsáshoz! – javasolta Ishin – Ott biztosan lesz fogás!
- De hiszen az, már túl van a területünkön - ellenkezett hirtelen hevesen Rexan.
Látva társa reakcióját Ishin kihúzta magát, majd biztatóan elmosolyodott:
- Elfelejtetted, hogy nemes vagyok! Bennem megbízhatsz! – nyugtatta meg.
- ööö... Igazad lehet – adta be a derekát Rexan, majd már futott is a mutatott irányba, Ishin kicsit lemaradva követte a kanyargós utcákon. Boldogan szaladtak.

Végre megérkeztek a szeméttelephez, ahol iszonyatos bűz uralkodott.
- Abban a zöld lötyben lesz! Érzem! – mutatott rá arra a hatalmas szennyezett víztömegre, amire a szemetet rászórták a gépek. Rá is ugrott az egyik ilyen szemétszigetre és onnan figyelte a mélységet:
- Én itt nézem! – hallotta a távolból Ishin lelkes hangját, de addigra már a diagonákkal volt elfoglalva. Leste mikor tűnik fel egy. Csak akkor figyelt fel, amikor valaki hátulról megragadta a vállát:
- Nem most Ishin! Épp az előbb láttam egy diagonát! – fordult hátra bosszúsan, de annál nagyobb volt a meghökkenése.

Négy ragadozó niktó állt mögötte. Fogva tartották Ishint, aki láthatóan nagyon meg volt rémülve, és tőle is azonnal elragadták a lándzsáját. A kisfiú számára félelmetesek voltak, kék-zöld, érdes bőrükkel, és torz fejükkel, amikből tüskék álltak ki. Valamit acsarkodtak ugatós nyelvükön, és átkutatták Rexxant is, de nem találtak semmit. Láthatóan csalódottak, és mérgesek voltak, aztán az egyik alacsonynak eszébe jutott valami, mire mindannyian furcsa hangot hallattak, olyan volt mintha nevetnének.

Rexant megragadták a két lábánál, aztán már repült is a zöld löttybe. Egy tompa csobbanás jelezte, hogy Ishin is őt követte. Bár egyikőjük sem tudott úszni, az idősebb fiú ügyességének köszönhetően sikeresen kimászott, viszont Ishin kétségbeesetten kapálódzott. Végül csak sikerült megkapaszkodnia egy kiálló vasdarabban, és Rexan pedig kihúzta.

A tízéves fiú nagyon le volt sújtva.
- Utálom, gyűlölöm őket – mondta sírós hangon – Legszívesebben leszámolnék az összessel! – fogadkozott nagyban.
- Rendben, rendben, csak tűnjünk el innen! – javasolta Rexan, akit vakahogy nem rendítettek meg ennyire a történtek.
- Igazad van, pucoljunk innét! – értett egyet szipogva Ishin – Onnan menjünk ahonnan jöttünk – mutatta az irányt Ishin, majd futólépésben mentek vissza a közösség hátáráig...[/color]

[Ishin-Il-Raz]

A Banda – 3. rész – B.E. 10

Jake ma lett tizenhat éves, és életében először valami igazi ajándékot fog kapni. Kis csapatával mára fejezik be a saját suhanóját. Egy suhanóbanda tagja volt, eddig hátul ült mindig, de most végre ő is vezethet egy járgányt. Roncstelepeken összeguberált darabokból építették össze őket. Anyja szerint életveszélyesek, de ő ezzel nem törődött. Szeretett a többiekkel lenni, szeretett valahová tartozni. Úgy döntött első nagyobb útja felső szintekre fog vezetni. Eddig csak egyszer látta rendesen az eget, nagyon nem volt rá pénzük, hogy felmenjenek, gyalogszerrel pedig igen veszélyes, és a távolság miatt szinte lehetetlen megtenni az utat.

- Nemsokára odaérek – gondolta izgatottan. Ma nem volt semmi dolga, ugyanis az iskolában tanítási szünetet rendeltek el, mert a közösség kifogyott a pénzből és jelenleg nem tudták finanszírozni a fenntartását. Minden évben bekövetkezett ez, a hivatalos év vége előtt valamivel. Ehhez igazították a tanévet.

Vagy 100 méter lépcsőzés, és 3 kilométer gyaloglás után végre elérte a „Műveleti Központot”. Így hívták azt az elhagyatott, kiégett lakást, aminek bedőltek a falai és így hangárnak használhatták. A Banda vagy 100 tagot számlált. Többségében kisebb gyerekeket. A nagyobbak alkották a „lovasságot”, ők voltak akik rendelkeztek saját suhanóval. Tizenöten voltak, illetve holnaptól már tizenhatan. A ”lovasok” voltak azok, akik már elmehettek komolyabb akciókra is.

A kapuból lesett be. Épp Ishin beszélt. Már közelítette a tizennyolcat, ennek ellenére nem volt saját suhanója. Ő amolyan tudós volt kis társaságukban, ő volt az ész. Mindig tudta, hogy mit csináljanak, és eddig az összes tippje bejött.

- És akkor lecsapunk a mocskokra..., senki nem keresztezheti.... Az emberek ereje... Nemes vagyok... – hallotta Jake a hangfoszlányokat, amik eljutottak hozzá. Mindig furcsának találta, hogy Ishin miért olyan büszke rá, hogy „nemes”. Lehet azért, mert nem teljesen értette a szó jelentését. Minden esetre ő volt itt az irányító, ő találta ki a banda 4 alapelvét:

1. Tiszteld az idősebbet!
2. Segítsd az embereket!
3. Soha ne hagyj cserben senkit!
4. Gyűlöld az idegeneket!

Ez volt számukra a szent parancsolat, a kisebbek szinte ezen nőttek fel. Ez biztosította számukra, hogy épségben maradjanak az itt élők non-humánok között.

Végül rászánta magát, és belépett. Heves kézfogások, és rajongás közepette üdvözölték Jake-t.

- Elmúltál tizenhat! Mostantól lovas vagy! – lelkendeztek. Ott is állt az ő csodálatos, tulajdonképpen szemétből összerakott suhanójárgánya. Egyedi volt, ahogy mindenkié. Srácokkal gyűjtötték össze a szükségeseket, majd elvitték egy közeli műhelybe, ahol sok hasonló bandának készítettek suhanókat, majd a kispórolt pénzből megcsináltatták. És most végre felülhetett rá.

- Ideje átesni a tűzkeresztségen! – lépett hozzá Ishin – Hallottuk, hogy azok a szemét rodiánok elvertek úgy fél éve. Majd most megleckéztetjük őket. Kövessétek a főmadarat! – ült fel Ishin a vezér suhanó pilótája mögé. Sorban mindenki követte, összesen heten voltak, öt suhanón.

- Indulás – üvöltötte el magát, mire a gépek sorban felröppentek, egymást követve a szűk utcákon. Úgy két perc vad cikázás után beértek a rodiánok területére. Itt keresgélték a célpontukat.

- Ott van – szúrta ki Jake az egyik dagadt zöld figurát a mélységben – Az a nagy darab volt!

- Rendben! Kapjátok el! – utasította őket Ishin, mire mindannyian mélyrepülésbe kezdtek. A kis fickó is kiszúrta őket, és megpróbált bemenekülni az utca jobb oldalán lévő felhőkarcolóba, de a banda tagjai gyorsabbak voltak. A felszín közelébe érve lelassították a gépeiket, azt első kettő kifeszített egy hálót, amibe beleakadt a rodián, és emelkedtek is a levegőbe. A társai alig tudták felfogni mi történt. Mire észbe kaptak a suhanósok már felszívódtak.

Miután kiértek rodiánok területéről újra felfelé indultak el, szoros alakzatban, négyen fogták a kapálódzó figurát tartó hálót.
- Maradj veszteg, vagy különben elejtünk! – mondta gonoszul Ishin, mire a piros szemű humanoid azonnal abbahagyta a rángatózást, csak enyhe remegés utalt halálfélelmére. Jó negyedórát repültek felfelé, elérték a felhőkarcolók tetejét, a terület határát is. Itt szálltak le. Sokkal tovább nem merészkedhettek, hiszen a szűkös üzemanyagot nagyon be kellett osztani.

Lehajították a „csomagjukat”, majd lepattantak a gépeikről. Rexan és Barrett a két izomfiú megragadta karjainál a kocsonyaként remegő szerencsétlen rodiánt. Jake oldalról figyelte őket. Ő is egy kicsit megrettent, nem nagyon tudta mit fognak vele csinálni. Dermedten figyelte ahogy odalép elé Ishin, majd behúz neki egyet.

- Mocskos rodián – köpte oda neki az alacsony srác – Te voltál az aki megverted őt – mutatott Jake-re. A fickó hevesen rázta a fejét – HAZUDSZ! JAKE FELISMERT! TUDJUK HOGY MEGVERTED TE TAKONY! – üvöltötte hirtelen jött hangerővel Ishin, majd egy újabb hatalmasat húzott be neki. Ahogy Jake figyelte, már nem is volt teljesen biztos benne, hogy ő volt az, aki úgy elverte, hogy két helyen is eltört a bordája. Igazából ezek a rodiánok mind teljesen ugyanolyanok voltak, csak a ruhájából és a testalkatából vélte felismerni támadóját.

- Elfáradtam! Fejezzétek be ti! – utasította a másik két társukat, akik neki láttak, hogy kezelésbe vegyék a zöld figurát. Jake, Ishin, meg még egy srác figyelték őket zordan. Jake elég nehezen viselte a szenvedő rodián látványát, sőt egy pillanatra meg is bánta, hogy eljött, de aztán rájött, ők jót cselekednek, és ez megerősítette a lelkét. Végül valami zúgásra lett figyelmes.

- Odanézzetek! Járőrök! – mutatott az égre, ahonnan egy villogó, elől hegyes orrú gép közelített. Mindenki felkapta a fejét, a következő pillanatban pedig már ugrottak is fel a suhanókra, otthagyták a rodiánt, és száguldottak vissza.

A Műveleti Központban Ishin dühöngött:
- Legközelebb gyorsabbnak kell lennünk! – nézett végig szigorúan társain.
- Miért? Megleckéztettük nem? – kérdezte idegesen Jake, bár sejtette mi maradt elintézetlenül. Ishin ránézett, majd összeszűkült szemmel közölte:
- Még közel sem volt vége... Még közel sem... – majd otthagyta az ifjú srácot gyötrődni...

[Ishin-Il-Raz]

A törekvő – 4. rész – B.E. 8

Professzor Rennek Sundarr modern történelmet oktatott a Coruscanti Központi Egyetem Bölcsészettudományi Karán. Merőben új, reformer nézeteinek köszönhetően ünnepelt tudóssá vált szülőbolygóján, és a Magvilágokon, viszont a tudományosan „igényes” helyeken nem népszerűsítették írásait. Maga a jóságos Palpatine támogatását élvezte, és valószínűleg csak ennek köszönhette, hogy még taníthatott. Persze ezt meg is hálálta neki. A fiatal gólyák naphosszat hallgathatták, hogy a jóságos kancellár így, a jóságos kancellár úgy. Most is épp egy órára igyekezett. Hallgatók ezrei az egyik kisebb előadóteremben, és a külsősök közül pedig valószínűleg százezrei a Holoneten keresztül figyelték az előadását.

Egy hangos köhintéssel intette csöndre az embereket. Szerencsére a kihangosítók segítségével bárkit túl bírt harsogni, ezért sosem volt nyüzsgés az óráin.
- A mai órán a Köztársaságról felépítéséről lesz szó. Mint tudják ez a jelenlegi ismereteink szerint a létező legjobb államrendszer, bolygók milliárdjai képviseltetik magukat a Szenátusban, immáron 25 000 éve szilárdan áll. Mégis van egy nagy baja! Mit gondolnak mi? – nézett körbe.

Ishin-Il-Raz, az egyik legjobb tanulója azonnal jelentkezett. Történelmet, és filozófiát tanult. Több ösztöndíjat is elnyert, és ennek, meg a kiváló jegyeinek köszönhetően a teljes tandíjat be tudta fizetni, így neki felszólalási joga is volt. Rennek sok mindent hallott róla, olyanokat, hogy ő valóban a 28 éve hallott Togo-Il-Raz főherceg leszármazottja, és azt is, hogy nagyon alacsony sorból küzdötte fel magát. Állítólag ő az Emberi Önvédelem nevű betiltott, rasszista szervezet egyik vezető tagja, amivel titkon maga a professzor is szimpatizált.

- Igen Il-Raz? Mit gondol a dologról? Mi a baj a Köztársasággal? – kérdezte meg.
- Antidemokratikus! – vágta rá büszkén Ishin.
- Helyes válasz! Látom nem tétlenkedik, azt is tudja miért?
- A bolygóképviseleti rendszer alapján! – érkezett gyorsan a válasz.
- Bizony-bizony! – mosolygott rá a professzorúr – Mondok is egy egyszerű példát, hogy miért: A Galaxisban élő lényeknek lélekszámot tekintve több mint a fele ember, de viszont területileg, csak a 20%-át foglalják el, ezért csak egynegyed-részt képviseltethetik magukat a Szenátusban, holott egy igazságos rendszerben többségben lennének! Persze lenne ezer féle megoldás a probléma de a mindenhová beférkőzött korrupció folyamatosan próbálja meggátolni ezeknek az irányzatoknak a terjedését. – ennél a résznél látványos, színpadias mozdulatokat tett, és úgy folytatta – Bizony-bizony! Engem is többször megfenyegettek már! Nem is akárkik, hanem a Jedi Rend tagjai. Igen-igen ők valójában a korrupt erők hadserege. Tőlük függ a Köztársaság létezése, és ezért azt tehetnek, amit csak akarnak. Állandóan papolnak a békéről, meg egyéb álszent dolgokról, de nézzenek csak körbe! Önök szerint ilyen a tökéletes világ?...

Rennek szokásához híven, most is belejött a lázító beszédbe, az előadás végére már egészen felemelte a hangját, és szemei is csak úgy izzottak. Közben persze elégedetten figyelte az emberi arcokra kiülő bámulatot, és tiszteletet. A non-humán hallgatókkal nem nagyon foglalkozott, szerinte amúgy sincsen helyük ilyen nagy nevű intézményekben. Ehhez az is hozzájárult, hogy nem ismerte ezeknek a lényeknek a gesztusait.

Az óra után Renneknek sikerült elkapnia a kifelé igyekvő Ishint:
- Maga igen kiválóan dolgozik! Nagy karrier előtt áll! – dicsérte meg.
- Köszönöm szépen professzor úr! Végzem ami a dolgom – álszerénykedett.
- Ugyan már, legyen büszke, és ami a legfontosabb vigyázzon magára! Hallottam egyesmást, és nem szeretném, ha ez az ígéretes pálya rombadőlne – figyelmeztette.
- Nem lesz gond professzor úr! Vigyázok magamra! – mondta Ishin. Ezután már csak elköszönt, majd gyorsan felszívódott...

Az Áruló – 5. rész – B.E. 6

[/i][/center]

Barrett még sosem volt együtt twi'lek lánnyal. Merőben más élmény volt, mintha ember nővel szeretkezne. Az ismeretlen ajkak fűszeres íze, bőrének tapintása egészen más volt. Lehet valami abban, hogy szülőbolygóján, a Rylothon a nőket eleve erre nevelik, ugyanis az egész valami fantasztikus érzést nyújtott. A külvilág megszűnt létezni, csak ők ketten maradtak. Kétség kívül beleszeretett ebbe a lányba állapította Barrett. Minden amit eddig gondolt, egy nap alatt, egy hihetetlen nap alatt megdőlt. Egész addigi beszűkült életét egy teljesen új, megértőbb látásmód váltotta fel.

Valaki csöngetett, de igazából ezt sem hallották meg, kizárólag egymásra koncentráltak. Végül egy hirtelen, éles fény zavarta meg őket, ami az ajtó felől érkezett. Valahogy kinyílt és egy alak állt ott. Nem látta rendesen, mivel még mindig hunyorgott, a folyosóról beszűrődő világosság miatt.
- Barrett... Elkezdődött.. Már azt hittem... – lihegte egy ismerős hang, ami aztán hirtelen elakadt. Egy pillanattal később az ismeretlen elkezdett dühödten kiabálni – MIIII?? MIT TETTÉL? EZ... EZ... EZ UNDORÍTÓ!!

- Ishin – döbbent rá Barrett, a legjobb barátja volt az, és egy sugárvetőt tartott a kezében. Halkan becsukta az ajtót, mire az éles fény megszűnt. A twi'lek lány közben megpróbált elmenekülni a „betörő” elől, mire a barátja felemelte a karját, majd megeresztett két célzott lövést, sistergő hang hallatszott, majd a lány elterült. Volt barátja ráemelte a fegyvert.

Barrett félelemből, és hirtelen jött dühéből elkeseredett lépésre szánta el magát. Lekuporodott, és egy gyors ugrással megrohamozta Ishint, kiverte a kezéből a fegyvert, utána meg leterítette a földre.
- MÉRT TETTED EZT TE MOCSOK?! – üvöltötte rá dühtől eltorzult arcával Ishin, majd egy erős bal horoggal válaszolt Barrett rohamára, ami meglepte a felül lévő férfit, és így sikerült kikászálódnia alóla. A sugárvető után nyúlt.
- Tévedsz Ishin, tévedsz! Az egész életed tévedés volt, ahogy idáig az enyém is! – válaszolt Barrett, miközben összeszedte magát, aztán volt barátja után kapott, sikeresen megragadta a lábát, és kirántotta alóla, ezzel újra a földre terítve, csak centikre a sugárvetőtől.
- ELÁRULTÁL! A BARÁTOM VOLTÁL, ÉN SZERETTELEK, TE MÉGIS ELÁRULTÁL! - vágott vissza Ishin, miközben próbálta elérni a sugárvetőt. Egy erős rúgással sikerült állon vernie Barretet, hangos reccsenés, és ömlő vér jelezte, hogy eltört az orra. A vér, és a fájdalom megzavarta a férfit, aki az orrához kapott. Ishin végre elérte a sugárvetőt, felpattant, és térdelő barátjára fogta.

- Ne tedd ezt Ishin! Tévedsz! Nem mind rosszak, vannak közöttük jók is! – hörögte Barrett.
- Átvertél Barrett, elárultál! Pont a győzelmem napján!
Barrettet egy nagyon erős gyomorszorító érzés kerítette hatalmába, rádöbbent, lehet barátja le fogja lőni.
- Ne Ishin! Kérlek ne tedd ezt velem! Nem ölhetsz meg egy embert! Kérlek! Bocsáss meg! sajnálom! – könyörgött, egy pillanatra sikerült is elbizonytalanítani Ishint, aki hátrébb lépett, és felemelte a sugárvetőjét.

- Most, vagy soha! – határozta el a férfi, és nekilódult, hogy kikapja a fegyvert volt barátja kezéből. Már-már elérte, amikor egy jellegzetes, erős hanggal kísért, éles villanás tántorította el. Szörnyű fájdalmat érzett mellkasában. A következő pillanatban a földön feküdt, és erőtlenül rángatózott. Ishin rálépett a vállára, leszorítva őt a földre. Egy sugárvető csövével nézett farkasszemet. Aztán egy újabb éles villanás következett...[/color]

[Ishin-Il-Raz]

A Tárgyalás – 6. rész – B.E. 5

Rast Thiddex általános tiszteletnek örvendett. A Coruscanti Legfelsőbb Bíróság főbírója volt. Idáig legtöbbször csak a legfontosabb ügyek kerültek. Mélyen lojális volt a Köztársasághoz, mégis az utóbbi időben egyre inkább megérezte annak gyengülését. A Szeparatista frakció feltűnése aggodalmat váltott ki az emberekből. Ugyanakkor nem csak ez volt az egyetlen gond.

Pontosan egy éve olyasmi történt Coruscanton, amire nagyon rég óta nem volt példa. Tíz millió ember, főleg városi szegények az alsóbb szintekről, egyszerűen fellázadt. Tömegesen jöttek fel a felsőbb szintekre, ahol aztán kirakatokat törtek be, rongáltak. Néhányuk fegyvert is szerzett magának. Nagyobb jogosítványokat követeltek a kancellárnak, hogy megfékezze a korrupciót, és rasszista szövegeket skandáltak. Gátlástalanul romboltak, a kár felmérhetetlen, bár nem is ez volt a legsúlyosabb, hanem az, hogy minden útjukba kerülő non-humánnal végeztek, az áldozatok száma százezres nagyságrendű. A Coruscanti Rendőrség húsz milliós állományának háromnegyed részét vissza kellett hívni az őrjáratokból, és a szabadságról, hogy megfékezzék őket, és elkapják a bűnösöket. Még így is két nap kellett mire a helyzet rendeződött.

A tragikus eset után azonnal erőteljes nyomozásba fogtak. Sikeresen felgöngyölítették a szálakat, ami az Emberi Önvédelem nevű rasszista szervezethez, és annak vezetőjéhez, egy fiatal, szélsőséges filozófushoz Ishin-Il-Razhoz vezetett. Azonnal letartóztatták, majd szigorú őrizet alatt a Coruscanti Központi Börtönbe vitték. A tárgyalás hamar megkezdődött.

Palpatine kancellár természetesen elhatárolódott az ügytől, viszont kifejezte azon a véleményét, hogy azok az emberek nem véletlenül lázadtak fel, velük is kell foglalkozniuk, ez egy újabb üzenet, hogy feltétlen lépni kell a korrupció felszámolásának ügyében, és a Szeparatisták kérdésének megoldásában.
- Az áldott jó Palpatine! Ő igazi, bölcs vezető, az egyetlen egyenes politikus – gondolta Thiddex bíróúr.

Il-Raznak viszont már mindenképp befellegzett. Az esküdtszék mind az összes vádpontban (gyilkosság, felbujtás, gyűlöletkeltés, tömeg izgatása....) bűnösnek találta. A büntetés pedig a Coruscanton létező legsúlyosabb: halál. Más nem is lehetett volna. Thiddex mindig jól megfontolta, ha halálbüntetéssel van dolga, de most érezte ez a jó döntés.
- Az az ember. Az igazi gonosz- borzongott bele. Még sosem látott ilyen bűnözőt. Nem áradt más belőle mint gyűlölet, és fanatizmus.

Végre megérkezett a legfelsőbb bíróság impozáns tárgyalótermébe. Méreteit tekintve a Szenátushoz lehetett hasonlítani. Kameradroidok röpködtek mindenfelé, az erkélyeken ülő riporterek irányítása alatt. Mivel a vádlott nem tiltakozott ellene, sőt kifejezetten kérte a nyilvánosságot, ezért beengedték ide őket az ítélethirdetésre.

A legfelsőbb bírák hatalmas platformja belebegett az óriási terem közepére. Elé repült, kissé lejjebb a vádlott, és ügyvédje platformja, melléjük meg egy picit távolabb az ügyészeké. Miután mindenki a helyén volt megkezdődött az ítélethirdtés:

- Ishin-Il-Raz főherceget a Köztársaság, és Coruscant alkotmánya által felhatalmazva halálra ítélem! – mondta ki Rast Thiddex bíró az ítéletet, vele párhuzamosan a jelenlévők egy része ünnepelni, míg a másik része pfujolni kezdett – Kíván szólni az utolsó szó jogán?

- Igen bíróúr! – felelte Il-Raz, majd a közelítő kameradroid felé fordult – Amit tettem a jóért cselekedtem! Nem bántam meg, hiszen nincs mit megbánnom, sőt büszke is vagyok rá. Bármit mondjanak is elnyomóink, én állok az igazak pártján, és ők a hamisakén. Az utókor, és az igaz emberek igazolnak majd engem! Igen Emberek! Ébredjetek fel! Ne hagyjuk, hogy az idegenek kizsákmányoljanak minket! A ma élő fajok közül mi vagyunk egyikei az elsőknek, akik űrutazásra képesek voltak, mi vagyunk a legfejlettebbek, a legnagyobb ipari kapacitással mi rendezünk, és mi vagyunk a legtöbben! Ne hagyjuk, hogy néhány undorító idegen elnyomjon minket! Mi felsőbbrendűek vagyunk! Lázadjatok fel a Köztársaság ellen, mert azt a korrupt non-humánok irányítják, és a Szeparatisták segítségével felprédálják, töröljetek el mindet, és építsetek egy új világot, amelyben végre MI uralhatjuk a Galaxist! Én, ha majd meghalok, büszkén halok meg, ha a többi vádlottat is halálra ítélik ők is büszkén fognak, ahogy azok az emberek is, akik már életüket adták a forradalmunkért. Mindannyian mártírokká válunk, és egy szebb korban dicsérni fogják a nevünket! – fejezte be rövid beszédét Il-Raz.

- Az ítélet megszületett, a tárgyalásnak ezennel vége! – zárta le az egészet Thiddex. Örült, hogy vége volt ennek.
- Nehéz lesz elfelejtenem az egyszer biztos – nézte Il-Razt, ahogy elrepült a platformja. Az öreg bírónak úgy tűnt, mintha őt figyelné. Szinte látta is a jéghideg, sötét szemeket. Soha nem fogja elfelejteni...

Egy Új Rend születik – 7. rész - B.SZ. 1

Crueya Vandron Palpatine tanácsadója volt, a Senex-szektorban a Vandron ház feje. Megbeszélésre igyekezett a Kancellárhoz. A Klónháború a végéhez közeledett, a Köztársaság minden fronton egyre inkább előretört, a Szeparatisták pedig egyre kétségbeesettebb ellentámadásokkal próbálkoztak. Tudta, hogy valami igazán nagy dolog van készülőben. A Kancellár beváltja ígéretét és új alapokra helyezi a Galaxist. Valami centralizáltabbra, ahol véget érnek az örökös hatalmi csatározások.

Ishin-Il-Raz-zal is találkozni fog. Együtt kapnak valami nagyon fontos feladatot. Ahogy Vandron hallotta a fiatal srác a Síralomházban töltött három éve alatt elismert filozófussá vált. Több könyvet írt, és kidolgozta az Emberi Felsőbbrendű Kultúra alap tételeit. A háború kitörése után egy évvel engedték ki, Palpatine-tól titokban kegyelmet kapott, és onnantól kezdve a háború népszerűsítésével foglalkozott, mint propagandista. Ő lett a Köztársaság megőrzésért alapított bizottság elnöke, és a Köztársasági Ifjak Brigádjának megalapítója, és vezetője.

images.wikia.com/starwars/images/thumb/e/e4/70RepublicYouthSpeechFinal.jpg/250px-70RepublicYouthSpeechFinal.jpg

[/img]
A Köztársasági Fiatalok Brigádjának egyik találkozója[/center]

- Minden tekintetben, igen derék munkát végzett ez a fiatalember! – gondolta elismerően Vandron, miközben belépett az irodába.

- Üdvözöllek barátom! – köszöntötte Vandront a saját irodájában a kancellár. Ott ült vele szemben Il-Raz is – Engedd meg, hogy bemutassam Ishin-Il-Razt! Igen derék ember, ügyünk egyik leghűségesebb támogatója! – mutatott felé a kancellár. Vandron szívélyesen rázott kezet vele – Foglaljatok helyet!

- Nem sokára kikiáltjuk az Első Galaktikus Birodalmat! – kezdte a közepébe kancellár, és figyelte az izgatott arcokat – Itt van! – nyújtott két adattáblát Vandronnak,és Il-Raznak Palpatine – Az Új Rend filozófiai tételei! A munkásságotoknak nagy szerepe van ebben! Ti vagytok az új világ első hősei, és most egy nagyon fontos feladatot kell rátok bíznom! Egy olyan szervezet felépítését, és irányítását , aminek elsődleges feladata a morál fenntartása, Birodalmunk népszerűsítése, és prosperitásának elősegítése lesz! Nézzetek be az adattáblák tartalmába!

A két férfi gyorsan átnézte az első néhány oldalt, majd ünnepélyes, átszellemült arccal néztek fel Palpatine-ra. A Kancellár elmosolyodott:
- A következő hónapokban titokban fogtok dolgozni, az egyik klónhadosztály vigyáz majd rátok a vezérkari épület egyik lezárt részében. Semmi esetre sem hagyhatjátok el!
A két férfi szinte egyszerre hajolt meg, és kórusban válaszolt:
- Igenis fenség...[/color]

Hatalmon – Befejezés – B.SZ. 5

Ishin-Il-Raz csodával határos módon felépült végzetes állapotából. Tulajdonképpen egyenesen hihetetlen, hogy teljesen épen, és egészségesen itt lehet. Miután az Uralkodó meghalt, úgy érezte nincs értelme tovább az életének, ezért a sugárvetőjével fejbe lőtte magát. Persze Tarkin nem ölethette meg, túl népszerű volt a BURMosok között. Annyira jó propagandista volt, hogy még öngyilkosságának hírét is eltussolták. Bedugták az egyik Birodalmi Klinikára és reménykedtek, hogy majd hamarosan elfelejtik, és akkor csendben lelőhetik.

Végül még sem így lett. A Császár megerősödve tért vissza, leszámolt ellenségeivel, és most még hatalmasabb mint valaha. Bölcsességével újra elkápráztatott mindenkit a Birodalomban. Il-Raz szervezete is újra fellendült, és a mai napon belépett utolsó taggal együtt a BURM immáron 10 trillió emberből állt. Fogadást rendeztek Byssen ahol megünnepelték a nagy esemény, de ami a legfontosabb: A Császár űsége, és képességei jutalmául a BURM alá fogja rendelni Birodalmi Biztonsági Főhivatalt, aminek felállításában Il-Raz eddig is nagy szerepet játszott, és szoros kapcsolatot ápolt vele. Innentől kezdve a BURM lesz a Galaxisban az egyetlen szervezet, ami a Birodalomban a hűség fenntartásáért felelős, és közvetlen a Császár irányítása alatt van.

- A Birodalom csillaga a csúcsra tör – gondolta elégedetten miközben Coy Moffnak, majd jó barátjának Rexan Marr admirálisnak rázta meg bajtársiasan a kezét – Bárcsak itt lehetnétek – érzékenyült el, és közben megboldogult anyjára... a nővéreire... és igazán sohasem ismert apjára gondolt – Büszkék lennétek, láthatnátok a non-humán uralom leáldozását, egy jobb világ felemelkedését!

Éljen a Birodalom!

[/center]

[Ishin-Il-Raz]

Nem játékos beosztottak:

1. Wullf Yularen ezredes

Egy nagyon magas rangú tiszt a hivatalon belül, Tarkin nagymoff személyes csapatához tartozik, elhárítói, és hírszerzői feladatokat végez neki, mindenben alá veti magát a nagymoffnak, de ha valami elhajlást tapasztal azt jelenti, és ha a helyzet valami folytán krízissé fajulna felhatalmazása szerint közbe tud lépni.

Jellem: Egy tipikus Új Rend fanatikus. Karrierista, törtető, és hűsége megkérdőjelezhetetlen.

2. Jonathan Evax ezredes

Szintén egy rendkívül magas pozíciójú ezredes. Ő képviseli főhivatalt a vezérkari gyűlésen, hírszerzési tanácsokkal, illetve információkkal látja el a főadmirálisokat, segít kijelölni a következő célpontot. Rendkívül nagy szaktudással rendelkezik, ugyanakkor legtöbb rangjabélivel ellentétben kevéssé törődik az Új Rend ideológiáival. Nem feladata a vezérkar tagjait megfigyelni, hisz azok úgyis közvetlen a Császár alá tartoznak.

3. Poltiphar Migg ezredes

Vorru moff vezérkarához tartozik. Főként neki (és persze az Uralkodó jóindulatának) köszönhető, hogy a szektor tökéletes autonómiát élvez a Birodalomban. Az őrnagy kézben tartja a BURM összes helyi szervezetét, és megakadályozza őket abban, hogy tevékenyen lépjenek fel a korrupcióval szemben. A corelliaiak ideológiai nézeteivel amúgy sincs gond, mivel ezek az emberek természetszerűleg hajlamosak a rasszizmusra. A nyugalomért cserébe Vorru moff a szindikátusbeli, és egyéb kapcsolataival (amik jóval túl nyúlnak a Corellia Szektoron) segíti Migg ezredest a lázadók felkutatásában, aki így kimagasló hatékonysággal végzi elhárítói feladatát a szektorban. Migg maga is corelliai, baráti viszonyban van Vorruval. Egyes rossz nyelvek szerint majdnem annyira tiszteli a moffot, mint a Császárt, persze ezek csak rosszindulatú pletykák.

4. Tom Drelfin őrnagy

Moff Panaka megfigyelője. Rendkívül gyanakvó természetű ember, eleve gyanús neki a moff gyors hatalomba emelkedése, lázadót sejt a fekete bőr alatt. Nagyon rossz viszonya van a moffal, és ezt csak kiélezte az az incidens, ami a közelmúltban történt a Naboon. Persze semmi konkrét lépést nem mer megkockáztatni, mert tudja azért az életével fizetne, de folyamatos készültséget tart fenn. Egyébiránt saját tisztjeiben sem bízik meg, sőt senkiben az egész BBFHban. Sokszor végez tisztogatásokat, hogy elkerülje a fertőző elemek beférkőzését. Szakmai kapcsolata azonban az ellentétek ellenére továbbra is kiváló a szektorkormányzóval, az elhárítás tökéletesen kooperál a helyi erőkkel.

5. Erik Landvir ezredes

A byssi Coy moff megfigyelője. Egy Új Rend fanatikus. Számára egy fő cél van: a hűség fenntartása. Amíg ez biztosítva van, addig meg van elégedve a dolgok alakulásával. Karrierista, de leginkább teljesítményelvű, tartózkodik a mostanában elharapódzó hatalmi harcoktól. Jó barátja Coy Moffnak, de persze ez semmi esetre sem akadályozhatná meg abban, hogy a hűség megingása esetén eltávolítsa őt a posztjáról. Az átalakítások miatt, az ő feladata megszervezni az elhárításhoz beérkező adatok feldolgozását végző hivatalrendszert, ami aztán továbbítja a kiértékelt adatokat Coruscantra.

6. Elelna Shelvay őrnagy

Wessex moff vezérkarához tartozik. Ő a legmagasabb rangú nő a hivatalban. Rangjához képest fiatal, ez utal rendkívüli törtetésére. A moffnál való szolgálatot is csak egy állomáspontnak képzeli el, egy megoldandó feladatot, amin mihamarabb túl kell jutni, és még magasabbra emelkedni. Természetesen a végletekig hűséges az Új Rend ideológiájához, amellett rendkívül precíz is.

7. Phobos Corely őrnagy

Moff Jessza Namora elhárítási segédtisztje. Ő is viszonylag fiatal, és a Birodalommal kapcsolatban nagyon naiv, gond nélkül elhiszi, hogy a Birodalomban a nem humanoid lényeknek is csak a legjobb, ahol minden tökéletes, ahol a Császár a létező legjobb lény stb. Úgy érzi, hogy ő keresztes hadjáratot folytat a jó védelmében a gonosz ellen, és ennek érdekében minden eszköz megengedett számára. Namorát igen nagyra becsüli.

8. Aaran Tobian ezredes

Moff Jerjerrod vezérkarába tartozó megfigyelőtiszt. Technokrata akárcsak Jerjerrod, így nagyon jól megértik egymást a moffal. Bár az Új Rend ideológiájához fanatikusan hűséges, első sorban gyakorlati szempontból közelíti meg a dolgokat. Meg van róla győződve, hogy az Arkanis szektor flottája van a legjobban fegyelmezve, és megszervezve az összes közül (még ha igazából különbség két birodalmi hadtest között szinte nincs).

Az előtörténetért köszönet illeti a karakter eredeti gazdáját, Trachta Coy Moffot.

[Yoda]

Szia!

A karakter elõzetes engedély és egyeztetés alapján készült, ezért természetesen engedélyezem.

Azt gondolom, hogy mindenkinek érdemes elolvasnia ezt a kimagasló elõtörténetet.