Post by Rendon Star on Sept 17, 2008 17:13:39 GMT 1
Teljes név: Rendon Star
Becenév: Saber
Kor: 21 (született Birodalom Előtt 11)
Nem: Férfi
Faj: Ember
Születési hely: Naboo
Foglalkozás: fegyverforgató.
Felszerelés: egy lézerpisztoly és két vibropenge
Megjelenés:Rövid, szökésbarna haj, kékes-zöldes-szürkés szemek, nyugodt természetű.170-175cm körüli a testmagassága.Egyszerű világos felsőt visel, fekete nadrágot és bakancsot.Öve, kicsit ferdén helyezkedik el, kisebb táskákkal.
Előtörténet:
Erő érzékeny családba született Rendon, öt évvel idősebb bátyjával együtt.Apjuk, Roden – aki erőhasználó volt és jedi egyben – Örült a gyerekeknek.Alaposan átgondolta, hogy szerelmével mihez is lássanak, de mivel a szerelmük szabályszegésnek számított, így elfordult a rendtől és visszavonult szerelmével, hogy nyugodt élete lehessen.
Aleena az édesanyjuk, szintén jedi volt és férjéhez hasonlóan elfordult a rendtől.Nem szerették volna viszonyukat titokban tartani, és nem is akarták a szabályokat megsérteni.
Elsőszülött gyermekükön, ki a Petron nevet kapta, egy két évesen már meglátszott, hogy fogékony az Erőre, így később elkezdték tanítgatni, hogy feltudja majd használni a tudását, esetleg ő is jedinek állhasson.Amikor öt éves lett, nem sokkal azután derült ki, hogy Aleena ismét állapotos, bár nem tervezték Rodent, mégis örültek neki.
Megérkezett a galaxisba Rendon is, kilenc hónappal később, egészségesen.Szemei olyan színben ragyogtak, mint Aleena és Roden szemei egyszerre – a mai napig nem tudják neki pontosan megmondani szemeinek a színét, mindig csak olyan válaszokat kap, hogy „kékes szürkés zöldes „ de konkrét színt, egyet még sosem hallott.
Négy éves koráig, teljesen nyugodt élete volt, figyelte, ahogyan a testvére fejlődik, ahogy az apjával van szinte egész nap és egy kicsit elnyomva érezte magát Rendon.Szóvá tette ezt az anyjánál, aki csak annyit mondott, hogy majd eljön az ő ideje is.
Valóban nem kellett sokat várnia, mert a következő évben, azaz öt évesen vele is elkezdett foglalkozni Roden, habár nem olyan intenzíven, így nagyon lassan haladt az Erő használatának tanulásában, és egy idő múltán meg is elégelte és nem kért többet abból, hogy állandóan, csak a testvére árnyékában éljen, így megpróbálta mással elfoglalni magát.
Édesanyja megpróbálta jobb belátásra téríteni, de Rendon hajthatatlanul, csak azt mondta, hogy maximum a kardforgatást hajlandó megtanulni, mert az Erő használatában úgysem segítené úgy, mint a testvérét.
Valóban, igaza is lett, habár nem olyan lassan haladt, mint az apjával, de a kardok használatával is éppen hogy csak „kocogott” Miután azt mondta az anyja, hogy mára végeztek, ő folytatta egyedül a gyakorlatokat, és így próbált meg haladni.
Tíz éves korára, már egészen belejött a kard használatába, de az Erő használata megmaradt, az apróbb tárgyak mozgatási szintjén, mert azt csak arra használta az évek alatt szinte.Bár nem is bánta, hogy az Erő használata nélkül nő fel, hiszen ezzel a döntésével, nem kell azt hallgatnia, hogy „A bátyád ezt a képeséget gyorsabban megtanulta” erre tudta volna azt válaszolni, hogy „Na igen, mert őt rendesen képeztétek!” néha amikor arra gondolt, hogy mostanra, már mennyire tudná használni az Erőt kicsit dühös lett, de gyorsan lenyugodott, hiszen tudta, hogy ez a Sötét Oldalhoz vezet.
Hiába nem volt mélyebb kapcsolata az Erővel, mégis mindig a sötét oldal volt a rémálmainak a főszereplője.Hogy belép egy sötét jedi a családjuk életébe, és végez velük, ő pedig egyedül marad.
Tizenegy éves volt, amikor a jedik nagy része elhullott a 66-os parancsnak köszönhetően, pedig egy két híres mester, a példaképe volt.Szülei csodás és egyben szörnyű történeteket meséltek.Hogy a csatákban, milyen nagy színvonalú mesterek harcoltak a droidok ellen, de a történet sötét oldala, a jedik halála volt.
Amikor ők is megtudták a hírt, hogy a Jedi Rendnek vége, féltette a szüleit és a testvérét, hiszen bennük az erő jobban észlelhető volt.Érezték, hogy egy kicsit meg kell húzódniuk, de hogyha valami nagyszájú ember, aki tudja, hogy miként segítettek az embereken és azt elkotyogja valami idegennek, aki a támadók közül való, akkor biztos, hogy könnyen rájuk találnak.Sajnos túlságosan jók voltak, bíztak benne, hogy nincs rossz akarójuk és senkisem árulja el őket.Tisztában voltak vele, hogy úgy is rátud találni valaki egy Erőhasználóra, hogyha beveti az egyik képességét, amivel tudja észlelni őket.Ezért is féltette szüleit Rendon, persze senkisem tudta a családban, hogy az ifjú Star midiklorian száma nagyobb volt, mint testvérének, de mivel nem volt nagy a befolyása az Erő felett, így nem kellett félnie attól, hogy a kíváncsi Erő használó kutatók rátalálnak.
Ez a tudat, hogy az utolsó jedik közé tartoznak szülei, még jobban elkezdte gyakorolni a kardforgatást, bár tudta, hogyha a rémálma valóra válik, akkor az erő használata nélkül, nem fog sokra menni, és egy fénykard ellen, egy sima vibropengével, nem veheti fel a harcot.Öt év telt el hasonló módon, gyakorlással és tanulással tele.
Tizenhat éves korára bekövetkezett a rémálma.Valahogy rátaláltak az otthonukra.Rendon éppen edzeni volt messze otthonuktól, a nyugalomban szeretett gyakorolni.Az Erő használatát próbálta tovább fejleszteni, de nem haladt vele, még mindig csak a nem olyan nehéz tárgyakat tudta mozgatni.Maximum a kardját tudta, pár méterről közelebb parancsolni, bár bizonytalanul, hiszen volt, hogy megfordult a kard és a hegye közeledett Rendon felé, bár csak apróbb vágásokat szerzett így szerencsére.
Dolga végeztével, amikor hazafelé tartott, valami furcsa érzés kerítette hatalmába, de csak tompán.Soha nem érzett hasonlót azelőtt, csak amikor felriadt a rémálmából.Léptei felgyorsultak, ahogy sietett hazafelé, ám amikor haza ért, megdöbbenve látta, hogy szüleit lemészárolták és testvére is holtan hevert.
Könnyei ellepték az arcát, de erőt vett magán.Nem volt sok ideje, biztosan tudják, hogy nem csak hárman éltek és biztos a keresésére indultak, de az is elképzelhető, hogy a lakásban még voltak támadók.Amilyen halkan tudott berohant a szobájába, elővett egy táskát, beledobott egy két ruhát és egy képet ami a polcán volt.Egy holokép volt a családról, amikor nagy boldogságban voltak éppen.Pár kerditet is mellé, ami elegendő volt arra, hogy egy kis ideig ellegyen belőle és hogy elhagyja a bolygót.
Negyed óra múlva, már messze volt otthonától és azon gondolkozott, hogyan legyen tovább.Eleinte más néven mutatkozott be, Gary Devinként.De mivel, várakozásaival ellentétben, nem keresték, így nem volt már oka másként bemutatkoznia, így visszatért eredeti nevéhez.
Munkát keresett magának a legközelebbi városban, hogy keressen magának némi pénzt, hogy tudjon magának venni enni valót.A szállás az pedig eleinte maga a természet volt.Egy boltban kapott munkát, ahol takaríthatott, és egy kis hátsó helységben ellakhatott.Nem volt nagy luxus, de volt ágy, egy kis asztal és tudott fürdeni.
De mind ez nem befolyásolta abban, hogy folytassa a kardforgatás gyakorlását, amit az évek alatt, már egészen jól elsajátított, és mindezt édesanyjának köszönheti.
Tizennyolc éves korában, amikor éppen nem dolgozott és nem is edzett, a kicsit sötétebb helyekre ment, röviden az alvilági élet felszínét súrolta.Kisebb fogadásokat tett, esetleg nagyobbakat.Próbált összeszedni megfelelő mennyiségű Kreditet ahhoz, hogy szerezzen magának egy kisebb űrhajót.
Nem lehet azt mondani, hogy mindig nyert, de azt se, hogy örök vesztes volt.Általában jók voltak a megérzései, csak egyszer kétszer elbízta magát és nagyobb összeget vesztett.De úgy összességében sikeresnek könyvelte el magát.
Tizenkilenc éves korában rájött, hogy így nem fogja összeszedni a szükséges kreditszámot ahhoz, hogy vehessen egy hajót, így nem tehetett mást, minthogy egy lapra tette fel mindenét…Egy viszonylag jó állapotban lévő Shaddaa-10-H40es gépet tudott csak a másiktól tétnek rakatni, mert jobbat nem akart feltenni.
Nem sokon múlt, hogy Rendon mindenét elveszítse, de megnyerte a hajót.Tekintve, hogy nem ért a hajóhoz, technikailag, így elvitte egy szerelőhöz, hogy megtudja, hogy akkor most milyen állapotban is van.A szerelő azt mondta, hogy egész tűrhető, bár egy kis karbantartásért biztosan nem sértődne meg a gép.
Rendon ott hagyta a gépet, hogy bütykölje meg neki és egy kis előleget is hátra hagyott.
Egy-két héttel később visszament a gépért.Már jól is nézett ki, csak apróbb javítások hiányoztak már.Elhozta a gépet a szerelőtől és egy hangárt bérelt a számára.A kardforgatás gyakorlásával egy időre alábbhagyott, hogy a repülést gyakorolja az újonnan szerzett gépével.
Húsz éves lett.Rájött, hogy ideje elmenni a Nabooról.A boltba ment, ahol már szinte családtagnak számított és elbúcsúzott az ottaniaktól, összepakolta a cuccait visszament a géphez, bedobta a kis raktérbe és felszállt a Nabooról, hátrahagyva mindent, amivel eddigi életében kapcsolatban állt.
Elhatározta, hogy megpróbálja fejleszteni a tudását az Erővel kapcsolatban, hogy esetleg egy jedi a szárnyai alá vegye, habár reméli nem késő.Húsz éves…és általában négy éves korban szokták a kis jedi jelölteket elvinni a családjuktól.De ha sikerül neki az, amit szeretne, akkor máris bizonyíthatja, a családjának, hogy nem hagyja, hogy a jedik nevének vége szakadjon a családban.Ezzel próbálva emléket emelni nekik.
Mindkét szülő, a szokásos módon kerültek a rendhez.Négy éves korukban, elvitték őket a családjuktól, hogy jedik lehessenek.Tekintve, hogy a kettejük között, csak pár hónap eltérés volt, és ugyan arról a bolygóról származtak, így ismeretségük, már vissza vezethető, az első gyakorlatokhoz, mivel ugyan abba a csoportba jártak, látásból már ismerték egymást.
Később, mikor már érettebbek lettek és küldetésekre is mentek csapatként dolgozva, akkor kezdett elmélyülni ismeretségük.Kik eddig csupán ismerősök voltak, lassan barátok lettek, tekintve, hogy csapatként dolgoztak, a bizalom legmagasabb fokáig elmélyítették egymás felé a bizalmukat.
Ahogy telt az idő, és együtt dolgoztak, tanultak, tovább mélyült ez az érzelmi szál kettejük között, hiszen a csapattársuk iránti aggódás egymás felé egyre erősebb lett, valamint amikor külön váltak, hogy külön bolygókon teljesítsék a küldetésüket, nem telt el nap, hogy ne gondoltak volna egy kicsit a másikra, hogy mégis mi lehet vele.
Lassan, rádöbbentek, hogy ez már átlépte a puszta csapattársi, baráti határokat és egy mélyebb érzelmi kötelékké növi ki magát, bár nem szerették volna, hogy ez történjen, de nem tehettek vele mást.Egymás iránti érzéseiket nem tudták titkolni a másik féltől így először Roden mondta el Aleenának, hogy szeretne többet ettől az érzéstől, de nem szeretné megszegni a Jedi Rend szabályait.
Aleena félénkebben, de végül beismerte Rodennek, hogy ő sem állt meg a barátságnál érzelem tekintetében.A külön töltött küldetések még jobban fokozták érzelmeiket, aggodalmukat egymás iránt.Habár érezték az Erőnek köszönhetően, hogy szerelmük még ép és sértetlen, nem tudták elképzelni, hogy mégis mitévők legyenek.
Maguk sem tudták, hogy a Jedi Rend miért ellenzi a komolyabb érzelmeket, kapcsolatokat.Talán attól félhetett a Rend, hogy ez elgyengíti a Jedik és nem tud a saját küldetésére koncentrálni, esetleg, ha elvesztik életük értelmét teljesen magába szippantja a szenvedő félt a Sötét Oldal, és a bosszú hajthatja az életét.
Akárhogyan is, de sokat szenvedtek lelkiekben azért, amiért nem akarták feladni a szerelmüket és erre fel is figyelt a mesterük, hogy nincs minden rendben velük…valahogy megváltoztak, amikor külön voltak.Sejtette, hogy mi lehet a háttérben, azért el is beszélgetett velük, külön külön.Habár nem ellenezte a szerelmet, megkérte őket, hogy küldetéseken legalább, de tegyék félre egymás iránt érzett érzelmeiket.
Tudták, hogy a mester nem tudja milyen a szerelem, mert egy ilyen fontos és mély érzelmet, félresöpörni egy kis időre lehetetlen.
Sok gondolkodás után arra jutottak, hogy bármikor elveszíthetik egymást, és nem élnék túl, ha elvesztené egyikük a másikat.Másrészről viszont féltek a következményektől, mi lesz, hogyha mesterük beszámol a Tanácsnak érzelmeikről és akkor megszégyenülve, kitagadják őket a Rendből.Tudták, hogy egymás nélkül az életük értelmetlen, hiszen az érzelmeket feledni nem tudták, hazudni pedig sem egymásnak, sem maguknak nem akartak, hogy már vége van, hisz gyötrődtek volna.
Teljesítményükön, néha néha, már meglátszott, hogy amikor külön vannak, gyengébben teljesítenek, ha együtt, akkor jobban, erőt adva egymásnak, de ettől eltekintve, pozitívumnak akkor sem lehetett tekinteni, a szabályok miatt.Habár tisztelték a Rendet a Tanácsot és a Szabályokat, addig, amíg meg nem tapasztalták milyen a szerelem, a nézetük egy két szabállyal megváltozott.A Jediknél eme tilos érzelem sajnos számukra egyben volt áldás és átok.Bújkálni a kíváncsi szemek elől és titokban tartani azt amit szinte lehetetlen, és ezt nem csak szóval, kellett takarniuk, hiszen érezhette volna bárki körülöttük lévő, hogy valami nem stimmel.
Sok idő után, a bujkálást megelégelve, közös döntésből, kiálltak a Jedi Tanács elé, hogy elmondják azt, hogy el szeretnék hagyni ezt a köteléket, hogy ne veszélyeztessenek másokat az érzelmeikkel.
A Tanács jóváhagyta a kérvényüket, és útjukra engedték őket.A Tanács még talán támogatta is inkább őket, hiszen nem szerettek volna bajt a Renden belül.
Ekkor voltak huszonegy évesek, és egy évre rá, megérkezett első gyermekük, Petron.Kiderül, hogy a gyermek nem közömbös az Erő felé, tehát elhatározták, hogy később elkezdik tanítani.
Attól, hogy elhagyták a Rendet, nem ellenezték a Jedik életét, csak egy két alapvető szabállyal nem értettek egyet, de a tudás, amit át tudnak adni a gyermeküknek, nem lehet hátrány, egyetlen tekintetben sem.Ezért is kezdték el saját gyermekeiket tanítani.Hogy hasznosítani tudják majd a későbbiekben, hiszen érezték, hogy a gyermekeik nem térhetnek rossz útra…de legalábbis remélték.
Ők maguk is, mint volt Jedik, segítettéka rászorultakat a környezetükben, mert nem tudták tétlenül nézni, hogy szenvednek páran.Az Erő feletti hatalmukat jó célra fordították mint eddig, és talán még elégedettebbek voltak az így elért sikereikkel, mint a harc közbeniekkel.Akkor látták elesni társaikat, más fajok katonáit, kik az oldalukon harcoltak, itt viszont a nyugalom honolt.
Remélték, hogy Petron is hasonlóan jó lelkű lesz, mint szülei, és hogy segíti majd az embereket.Tudták, hogy az Erő segítheti ebben, ezért tanították meg, az alapoktól kezdve, szinte mindenre amit ők tudnak, a Gyógyításon keresztül.Legalábbis ez volt a terv…
Öt évre rá, megérkezett Rendon is, aki szintén erő érzékenynek bizonyult, de az ő tanítása nem volt olyan intenzív, mint Petroné.
Rendon tanítása öt évesen kezdődött meg, de csigatempóban haladt, és mint általában minden fiatal léleknél, nála is fellelhető volt a türelmetlenség, ami később viszont elhalványult s végül eltűnt.
Habár az ifjabbik Star felhagyott az Erő manipulációjával, a fegyverforgatást választotta helyette, mert abban érezte, hogy tud majd jeleskedni és így is lett.De erre a tehetségre, csak édesanyja figyelt fel, mivel apja el volt foglalva Petronnal.
Hiába szerette volna Aleena, hogyha Rendon is tanulta volna az Erő használatát, hasonló okokból, mint testvére, a fiú makacssága miatt, ez nem valósult meg.(Később Rendon megbánja, ez irányú döntését és legszívesebben visszajönne ebbe az időbe, hogy tanulja az Erő használatát)
A szülőknek persze igazuk volt, a fiúk nem csak az Erőérzékenységet örökölték tőlük, de a bennük lévő jóságot is, aminek szívből örültek.
Hiába jeleskedett a kard használatában, mindig úgy érezte, hogy testvére árnyéka, még mindig rávetül, és ezt nem viselte a legjobban.Lelkiekben, mindig versengett, hogy az árnyékból a fényre lépjen, és megelőzze testvérét, vagy egy szintre kerüljön vele.Nagy szó lett volna, hogyha egy szintre kerülnek, hiszen az az öt év korkülönbség, már sok előnyt adhatott Petronnak.
Tekintve, hogy szüleik meséltek nekik a régi időkből, a jedikről, a Sötét Oldalról, így hamar rájött Rendon, hogy hiába legyen csak erő érzékeny, a Sötét Oldal őt is megérintheti, és ez vált legnagyobb félelmévé, amitől tartott egész életében.
Néha vele is előfordult fiatalabb korában, hogy megfeledkezve legnagyobb félelmétől, irigykedett testvérére, hogy több figyelmet kap, és dühös volt apjára, de ezektől az érzelmektől eltekintve, szerette őket és minden gondolatát, amik ehhez a két érzelemhez kötődtek feledni próbált és némán kért bocsánatot magától, amiért bármilyen rosszat is kívánt nekik, de hát ifjonti elme volt, ki a társaság középpontjában szeretett volna lenni, egy kis figyelemre vágyott csak.
Szülei még meséltek nekik a Jedi Rend alapszabályairól, követelményeiről és persze a Sithekről is meséltek nekik.Rendon sokat tűnődött rajta, hogy mi és miért van a Jediknél, persze egy két dolgot a mai napig nem ért.
Rájött, hogy a szerelmet miért tiltották, legalábbis volt egy elképzelése.De nem értette, hogy miért gyengítik a Jedit az érzelmei.Hiszen ha jól tudja azokat használni, akkor segítik a gonosz elleni harcban, nem pedig a sötétségbe taszítják.Vannak kétségei ebben a dologban, de bárhogy is állt a dologhoz, annyiban biztos volt, hogy az Erő Világos Oldalán a helye és eddigi életében bármit is csinált, akkor próbált a jóra törekedni.
Amikor tizenegy éves lett, akkor szűnt meg a köztársaság és lett Első Galaktikus Birodalom, és a Sith Nagyúr szemében minden jedi már áruló volt, csak a puszta létével.A nagy közönségnek úgy adta elő a történetet, hogy a Jedik át akarták venni a hatalmat.
Mikor hírt kaptak arról, hogy a jedik ellenségnek számítanak, meghúzódott a Star család, és egy kis idő múlva Rendont rémálom gyötörte, visszatérően.
Becenév: Saber
Kor: 21 (született Birodalom Előtt 11)
Nem: Férfi
Faj: Ember
Születési hely: Naboo
Foglalkozás: fegyverforgató.
Felszerelés: egy lézerpisztoly és két vibropenge
Megjelenés:Rövid, szökésbarna haj, kékes-zöldes-szürkés szemek, nyugodt természetű.170-175cm körüli a testmagassága.Egyszerű világos felsőt visel, fekete nadrágot és bakancsot.Öve, kicsit ferdén helyezkedik el, kisebb táskákkal.
Előtörténet:
A Csillagok születése
Erő érzékeny családba született Rendon, öt évvel idősebb bátyjával együtt.Apjuk, Roden – aki erőhasználó volt és jedi egyben – Örült a gyerekeknek.Alaposan átgondolta, hogy szerelmével mihez is lássanak, de mivel a szerelmük szabályszegésnek számított, így elfordult a rendtől és visszavonult szerelmével, hogy nyugodt élete lehessen.
Aleena az édesanyjuk, szintén jedi volt és férjéhez hasonlóan elfordult a rendtől.Nem szerették volna viszonyukat titokban tartani, és nem is akarták a szabályokat megsérteni.
Elsőszülött gyermekükön, ki a Petron nevet kapta, egy két évesen már meglátszott, hogy fogékony az Erőre, így később elkezdték tanítgatni, hogy feltudja majd használni a tudását, esetleg ő is jedinek állhasson.Amikor öt éves lett, nem sokkal azután derült ki, hogy Aleena ismét állapotos, bár nem tervezték Rodent, mégis örültek neki.
Megérkezett a galaxisba Rendon is, kilenc hónappal később, egészségesen.Szemei olyan színben ragyogtak, mint Aleena és Roden szemei egyszerre – a mai napig nem tudják neki pontosan megmondani szemeinek a színét, mindig csak olyan válaszokat kap, hogy „kékes szürkés zöldes „ de konkrét színt, egyet még sosem hallott.
Négy éves koráig, teljesen nyugodt élete volt, figyelte, ahogyan a testvére fejlődik, ahogy az apjával van szinte egész nap és egy kicsit elnyomva érezte magát Rendon.Szóvá tette ezt az anyjánál, aki csak annyit mondott, hogy majd eljön az ő ideje is.
Valóban nem kellett sokat várnia, mert a következő évben, azaz öt évesen vele is elkezdett foglalkozni Roden, habár nem olyan intenzíven, így nagyon lassan haladt az Erő használatának tanulásában, és egy idő múltán meg is elégelte és nem kért többet abból, hogy állandóan, csak a testvére árnyékában éljen, így megpróbálta mással elfoglalni magát.
Édesanyja megpróbálta jobb belátásra téríteni, de Rendon hajthatatlanul, csak azt mondta, hogy maximum a kardforgatást hajlandó megtanulni, mert az Erő használatában úgysem segítené úgy, mint a testvérét.
Valóban, igaza is lett, habár nem olyan lassan haladt, mint az apjával, de a kardok használatával is éppen hogy csak „kocogott” Miután azt mondta az anyja, hogy mára végeztek, ő folytatta egyedül a gyakorlatokat, és így próbált meg haladni.
Tíz éves korára, már egészen belejött a kard használatába, de az Erő használata megmaradt, az apróbb tárgyak mozgatási szintjén, mert azt csak arra használta az évek alatt szinte.Bár nem is bánta, hogy az Erő használata nélkül nő fel, hiszen ezzel a döntésével, nem kell azt hallgatnia, hogy „A bátyád ezt a képeséget gyorsabban megtanulta” erre tudta volna azt válaszolni, hogy „Na igen, mert őt rendesen képeztétek!” néha amikor arra gondolt, hogy mostanra, már mennyire tudná használni az Erőt kicsit dühös lett, de gyorsan lenyugodott, hiszen tudta, hogy ez a Sötét Oldalhoz vezet.
Hiába nem volt mélyebb kapcsolata az Erővel, mégis mindig a sötét oldal volt a rémálmainak a főszereplője.Hogy belép egy sötét jedi a családjuk életébe, és végez velük, ő pedig egyedül marad.
Tizenegy éves volt, amikor a jedik nagy része elhullott a 66-os parancsnak köszönhetően, pedig egy két híres mester, a példaképe volt.Szülei csodás és egyben szörnyű történeteket meséltek.Hogy a csatákban, milyen nagy színvonalú mesterek harcoltak a droidok ellen, de a történet sötét oldala, a jedik halála volt.
Amikor ők is megtudták a hírt, hogy a Jedi Rendnek vége, féltette a szüleit és a testvérét, hiszen bennük az erő jobban észlelhető volt.Érezték, hogy egy kicsit meg kell húzódniuk, de hogyha valami nagyszájú ember, aki tudja, hogy miként segítettek az embereken és azt elkotyogja valami idegennek, aki a támadók közül való, akkor biztos, hogy könnyen rájuk találnak.Sajnos túlságosan jók voltak, bíztak benne, hogy nincs rossz akarójuk és senkisem árulja el őket.Tisztában voltak vele, hogy úgy is rátud találni valaki egy Erőhasználóra, hogyha beveti az egyik képességét, amivel tudja észlelni őket.Ezért is féltette szüleit Rendon, persze senkisem tudta a családban, hogy az ifjú Star midiklorian száma nagyobb volt, mint testvérének, de mivel nem volt nagy a befolyása az Erő felett, így nem kellett félnie attól, hogy a kíváncsi Erő használó kutatók rátalálnak.
Ez a tudat, hogy az utolsó jedik közé tartoznak szülei, még jobban elkezdte gyakorolni a kardforgatást, bár tudta, hogyha a rémálma valóra válik, akkor az erő használata nélkül, nem fog sokra menni, és egy fénykard ellen, egy sima vibropengével, nem veheti fel a harcot.Öt év telt el hasonló módon, gyakorlással és tanulással tele.
Tizenhat éves korára bekövetkezett a rémálma.Valahogy rátaláltak az otthonukra.Rendon éppen edzeni volt messze otthonuktól, a nyugalomban szeretett gyakorolni.Az Erő használatát próbálta tovább fejleszteni, de nem haladt vele, még mindig csak a nem olyan nehéz tárgyakat tudta mozgatni.Maximum a kardját tudta, pár méterről közelebb parancsolni, bár bizonytalanul, hiszen volt, hogy megfordult a kard és a hegye közeledett Rendon felé, bár csak apróbb vágásokat szerzett így szerencsére.
Dolga végeztével, amikor hazafelé tartott, valami furcsa érzés kerítette hatalmába, de csak tompán.Soha nem érzett hasonlót azelőtt, csak amikor felriadt a rémálmából.Léptei felgyorsultak, ahogy sietett hazafelé, ám amikor haza ért, megdöbbenve látta, hogy szüleit lemészárolták és testvére is holtan hevert.
Könnyei ellepték az arcát, de erőt vett magán.Nem volt sok ideje, biztosan tudják, hogy nem csak hárman éltek és biztos a keresésére indultak, de az is elképzelhető, hogy a lakásban még voltak támadók.Amilyen halkan tudott berohant a szobájába, elővett egy táskát, beledobott egy két ruhát és egy képet ami a polcán volt.Egy holokép volt a családról, amikor nagy boldogságban voltak éppen.Pár kerditet is mellé, ami elegendő volt arra, hogy egy kis ideig ellegyen belőle és hogy elhagyja a bolygót.
Negyed óra múlva, már messze volt otthonától és azon gondolkozott, hogyan legyen tovább.Eleinte más néven mutatkozott be, Gary Devinként.De mivel, várakozásaival ellentétben, nem keresték, így nem volt már oka másként bemutatkoznia, így visszatért eredeti nevéhez.
Munkát keresett magának a legközelebbi városban, hogy keressen magának némi pénzt, hogy tudjon magának venni enni valót.A szállás az pedig eleinte maga a természet volt.Egy boltban kapott munkát, ahol takaríthatott, és egy kis hátsó helységben ellakhatott.Nem volt nagy luxus, de volt ágy, egy kis asztal és tudott fürdeni.
De mind ez nem befolyásolta abban, hogy folytassa a kardforgatás gyakorlását, amit az évek alatt, már egészen jól elsajátított, és mindezt édesanyjának köszönheti.
Tizennyolc éves korában, amikor éppen nem dolgozott és nem is edzett, a kicsit sötétebb helyekre ment, röviden az alvilági élet felszínét súrolta.Kisebb fogadásokat tett, esetleg nagyobbakat.Próbált összeszedni megfelelő mennyiségű Kreditet ahhoz, hogy szerezzen magának egy kisebb űrhajót.
Nem lehet azt mondani, hogy mindig nyert, de azt se, hogy örök vesztes volt.Általában jók voltak a megérzései, csak egyszer kétszer elbízta magát és nagyobb összeget vesztett.De úgy összességében sikeresnek könyvelte el magát.
Tizenkilenc éves korában rájött, hogy így nem fogja összeszedni a szükséges kreditszámot ahhoz, hogy vehessen egy hajót, így nem tehetett mást, minthogy egy lapra tette fel mindenét…Egy viszonylag jó állapotban lévő Shaddaa-10-H40es gépet tudott csak a másiktól tétnek rakatni, mert jobbat nem akart feltenni.
Nem sokon múlt, hogy Rendon mindenét elveszítse, de megnyerte a hajót.Tekintve, hogy nem ért a hajóhoz, technikailag, így elvitte egy szerelőhöz, hogy megtudja, hogy akkor most milyen állapotban is van.A szerelő azt mondta, hogy egész tűrhető, bár egy kis karbantartásért biztosan nem sértődne meg a gép.
Rendon ott hagyta a gépet, hogy bütykölje meg neki és egy kis előleget is hátra hagyott.
Egy-két héttel később visszament a gépért.Már jól is nézett ki, csak apróbb javítások hiányoztak már.Elhozta a gépet a szerelőtől és egy hangárt bérelt a számára.A kardforgatás gyakorlásával egy időre alábbhagyott, hogy a repülést gyakorolja az újonnan szerzett gépével.
Húsz éves lett.Rájött, hogy ideje elmenni a Nabooról.A boltba ment, ahol már szinte családtagnak számított és elbúcsúzott az ottaniaktól, összepakolta a cuccait visszament a géphez, bedobta a kis raktérbe és felszállt a Nabooról, hátrahagyva mindent, amivel eddigi életében kapcsolatban állt.
Elhatározta, hogy megpróbálja fejleszteni a tudását az Erővel kapcsolatban, hogy esetleg egy jedi a szárnyai alá vegye, habár reméli nem késő.Húsz éves…és általában négy éves korban szokták a kis jedi jelölteket elvinni a családjuktól.De ha sikerül neki az, amit szeretne, akkor máris bizonyíthatja, a családjának, hogy nem hagyja, hogy a jedik nevének vége szakadjon a családban.Ezzel próbálva emléket emelni nekik.
Aleena és Roden
Mindkét szülő, a szokásos módon kerültek a rendhez.Négy éves korukban, elvitték őket a családjuktól, hogy jedik lehessenek.Tekintve, hogy a kettejük között, csak pár hónap eltérés volt, és ugyan arról a bolygóról származtak, így ismeretségük, már vissza vezethető, az első gyakorlatokhoz, mivel ugyan abba a csoportba jártak, látásból már ismerték egymást.
Később, mikor már érettebbek lettek és küldetésekre is mentek csapatként dolgozva, akkor kezdett elmélyülni ismeretségük.Kik eddig csupán ismerősök voltak, lassan barátok lettek, tekintve, hogy csapatként dolgoztak, a bizalom legmagasabb fokáig elmélyítették egymás felé a bizalmukat.
Ahogy telt az idő, és együtt dolgoztak, tanultak, tovább mélyült ez az érzelmi szál kettejük között, hiszen a csapattársuk iránti aggódás egymás felé egyre erősebb lett, valamint amikor külön váltak, hogy külön bolygókon teljesítsék a küldetésüket, nem telt el nap, hogy ne gondoltak volna egy kicsit a másikra, hogy mégis mi lehet vele.
Lassan, rádöbbentek, hogy ez már átlépte a puszta csapattársi, baráti határokat és egy mélyebb érzelmi kötelékké növi ki magát, bár nem szerették volna, hogy ez történjen, de nem tehettek vele mást.Egymás iránti érzéseiket nem tudták titkolni a másik féltől így először Roden mondta el Aleenának, hogy szeretne többet ettől az érzéstől, de nem szeretné megszegni a Jedi Rend szabályait.
Aleena félénkebben, de végül beismerte Rodennek, hogy ő sem állt meg a barátságnál érzelem tekintetében.A külön töltött küldetések még jobban fokozták érzelmeiket, aggodalmukat egymás iránt.Habár érezték az Erőnek köszönhetően, hogy szerelmük még ép és sértetlen, nem tudták elképzelni, hogy mégis mitévők legyenek.
Maguk sem tudták, hogy a Jedi Rend miért ellenzi a komolyabb érzelmeket, kapcsolatokat.Talán attól félhetett a Rend, hogy ez elgyengíti a Jedik és nem tud a saját küldetésére koncentrálni, esetleg, ha elvesztik életük értelmét teljesen magába szippantja a szenvedő félt a Sötét Oldal, és a bosszú hajthatja az életét.
Akárhogyan is, de sokat szenvedtek lelkiekben azért, amiért nem akarták feladni a szerelmüket és erre fel is figyelt a mesterük, hogy nincs minden rendben velük…valahogy megváltoztak, amikor külön voltak.Sejtette, hogy mi lehet a háttérben, azért el is beszélgetett velük, külön külön.Habár nem ellenezte a szerelmet, megkérte őket, hogy küldetéseken legalább, de tegyék félre egymás iránt érzett érzelmeiket.
Tudták, hogy a mester nem tudja milyen a szerelem, mert egy ilyen fontos és mély érzelmet, félresöpörni egy kis időre lehetetlen.
Sok gondolkodás után arra jutottak, hogy bármikor elveszíthetik egymást, és nem élnék túl, ha elvesztené egyikük a másikat.Másrészről viszont féltek a következményektől, mi lesz, hogyha mesterük beszámol a Tanácsnak érzelmeikről és akkor megszégyenülve, kitagadják őket a Rendből.Tudták, hogy egymás nélkül az életük értelmetlen, hiszen az érzelmeket feledni nem tudták, hazudni pedig sem egymásnak, sem maguknak nem akartak, hogy már vége van, hisz gyötrődtek volna.
Teljesítményükön, néha néha, már meglátszott, hogy amikor külön vannak, gyengébben teljesítenek, ha együtt, akkor jobban, erőt adva egymásnak, de ettől eltekintve, pozitívumnak akkor sem lehetett tekinteni, a szabályok miatt.Habár tisztelték a Rendet a Tanácsot és a Szabályokat, addig, amíg meg nem tapasztalták milyen a szerelem, a nézetük egy két szabállyal megváltozott.A Jediknél eme tilos érzelem sajnos számukra egyben volt áldás és átok.Bújkálni a kíváncsi szemek elől és titokban tartani azt amit szinte lehetetlen, és ezt nem csak szóval, kellett takarniuk, hiszen érezhette volna bárki körülöttük lévő, hogy valami nem stimmel.
Sok idő után, a bujkálást megelégelve, közös döntésből, kiálltak a Jedi Tanács elé, hogy elmondják azt, hogy el szeretnék hagyni ezt a köteléket, hogy ne veszélyeztessenek másokat az érzelmeikkel.
A Tanács jóváhagyta a kérvényüket, és útjukra engedték őket.A Tanács még talán támogatta is inkább őket, hiszen nem szerettek volna bajt a Renden belül.
Jedi léttől visszavonulva
Ekkor voltak huszonegy évesek, és egy évre rá, megérkezett első gyermekük, Petron.Kiderül, hogy a gyermek nem közömbös az Erő felé, tehát elhatározták, hogy később elkezdik tanítani.
Attól, hogy elhagyták a Rendet, nem ellenezték a Jedik életét, csak egy két alapvető szabállyal nem értettek egyet, de a tudás, amit át tudnak adni a gyermeküknek, nem lehet hátrány, egyetlen tekintetben sem.Ezért is kezdték el saját gyermekeiket tanítani.Hogy hasznosítani tudják majd a későbbiekben, hiszen érezték, hogy a gyermekeik nem térhetnek rossz útra…de legalábbis remélték.
Ők maguk is, mint volt Jedik, segítettéka rászorultakat a környezetükben, mert nem tudták tétlenül nézni, hogy szenvednek páran.Az Erő feletti hatalmukat jó célra fordították mint eddig, és talán még elégedettebbek voltak az így elért sikereikkel, mint a harc közbeniekkel.Akkor látták elesni társaikat, más fajok katonáit, kik az oldalukon harcoltak, itt viszont a nyugalom honolt.
Remélték, hogy Petron is hasonlóan jó lelkű lesz, mint szülei, és hogy segíti majd az embereket.Tudták, hogy az Erő segítheti ebben, ezért tanították meg, az alapoktól kezdve, szinte mindenre amit ők tudnak, a Gyógyításon keresztül.Legalábbis ez volt a terv…
Öt évre rá, megérkezett Rendon is, aki szintén erő érzékenynek bizonyult, de az ő tanítása nem volt olyan intenzív, mint Petroné.
Rendon tanítása öt évesen kezdődött meg, de csigatempóban haladt, és mint általában minden fiatal léleknél, nála is fellelhető volt a türelmetlenség, ami később viszont elhalványult s végül eltűnt.
Habár az ifjabbik Star felhagyott az Erő manipulációjával, a fegyverforgatást választotta helyette, mert abban érezte, hogy tud majd jeleskedni és így is lett.De erre a tehetségre, csak édesanyja figyelt fel, mivel apja el volt foglalva Petronnal.
Hiába szerette volna Aleena, hogyha Rendon is tanulta volna az Erő használatát, hasonló okokból, mint testvére, a fiú makacssága miatt, ez nem valósult meg.(Később Rendon megbánja, ez irányú döntését és legszívesebben visszajönne ebbe az időbe, hogy tanulja az Erő használatát)
A szülőknek persze igazuk volt, a fiúk nem csak az Erőérzékenységet örökölték tőlük, de a bennük lévő jóságot is, aminek szívből örültek.
Hiába jeleskedett a kard használatában, mindig úgy érezte, hogy testvére árnyéka, még mindig rávetül, és ezt nem viselte a legjobban.Lelkiekben, mindig versengett, hogy az árnyékból a fényre lépjen, és megelőzze testvérét, vagy egy szintre kerüljön vele.Nagy szó lett volna, hogyha egy szintre kerülnek, hiszen az az öt év korkülönbség, már sok előnyt adhatott Petronnak.
Tekintve, hogy szüleik meséltek nekik a régi időkből, a jedikről, a Sötét Oldalról, így hamar rájött Rendon, hogy hiába legyen csak erő érzékeny, a Sötét Oldal őt is megérintheti, és ez vált legnagyobb félelmévé, amitől tartott egész életében.
Néha vele is előfordult fiatalabb korában, hogy megfeledkezve legnagyobb félelmétől, irigykedett testvérére, hogy több figyelmet kap, és dühös volt apjára, de ezektől az érzelmektől eltekintve, szerette őket és minden gondolatát, amik ehhez a két érzelemhez kötődtek feledni próbált és némán kért bocsánatot magától, amiért bármilyen rosszat is kívánt nekik, de hát ifjonti elme volt, ki a társaság középpontjában szeretett volna lenni, egy kis figyelemre vágyott csak.
Szülei még meséltek nekik a Jedi Rend alapszabályairól, követelményeiről és persze a Sithekről is meséltek nekik.Rendon sokat tűnődött rajta, hogy mi és miért van a Jediknél, persze egy két dolgot a mai napig nem ért.
Rájött, hogy a szerelmet miért tiltották, legalábbis volt egy elképzelése.De nem értette, hogy miért gyengítik a Jedit az érzelmei.Hiszen ha jól tudja azokat használni, akkor segítik a gonosz elleni harcban, nem pedig a sötétségbe taszítják.Vannak kétségei ebben a dologban, de bárhogy is állt a dologhoz, annyiban biztos volt, hogy az Erő Világos Oldalán a helye és eddigi életében bármit is csinált, akkor próbált a jóra törekedni.
Amikor tizenegy éves lett, akkor szűnt meg a köztársaság és lett Első Galaktikus Birodalom, és a Sith Nagyúr szemében minden jedi már áruló volt, csak a puszta létével.A nagy közönségnek úgy adta elő a történetet, hogy a Jedik át akarták venni a hatalmat.
Mikor hírt kaptak arról, hogy a jedik ellenségnek számítanak, meghúzódott a Star család, és egy kis idő múlva Rendont rémálom gyötörte, visszatérően.
A karaktert elfogadom! Jó játékot!