Post by Darius Biaggi on Oct 3, 2008 18:20:14 GMT 1
NÉV: Darius Biaggi
NEM: Férfi
KASZT: Erőérzékeny, fallanassi erőhasználó
KOR: 28 éves
FAJ: Fallanassi ember
FELSZERELÉS: CC-1450-es szállítóhajó, titkos rekeszében: lila pengéjű fénykard erőkristály nélkül. Baloldalán combjához szíjazva egy LPM-1-es sugárvető pisztoly, jobbon egy vibropenge. Jótékonyan takarja egy hosszú, fekete köpeny, csuklyája általában arcába húzva. Egy egyszerű könnyű páncélt visel alatta. Egy kis garzon Aldera külkerületében.
ELŐTÖRTÉNET:
1. Fejezet
Egy új élet
Helyszín a Lucazec bolygó, fásított, ligetesített rét. B. E. 20. évet írjuk Yelona hónap első napja. Fiatal férfi várakozik a réten, magas, vállas alkatú, a haja barna, a sötétebbik fajtából, szeme is barna, átható tekintet... Ő név szerint Nathen Biaggi.
~Milyen lassan telik az idő nélküle. A sors iróniája... Vele csak úgy szalad. Hiányzik, állandóan ő jár a fejemben, bárcsak itt...
A gondolat itt szakad meg. Nathen szeme felcsillan, meglátja őt, karcsú alkatú, vállig érő sötét szőke hajú, mosolygós nőt.
~Igen... Ő az...
A nő teljes családi neve Oisi Sepren, átlagos polgári család gyermeke. Amint meglátja Nathent, siet karjaiba. Átöleli, csókot lehel ajkaira.
-Már alig vártam, hogy végre lássalak! -hangzik Nathen szájából-
-Én sem bírtam már nélküled!
-Mi lenne, ha egy kellemesebb helyen töltenénk ezt a kis időt? Mit szólsz egy étteremhez?
Természetesen Nathen a kérdésre egyértelmű választ kapott. Az étteremben elmesélték a napjukat, azt, hogy mennyire nem bírják egymás nélkül. De miért kell egyáltalán külön lenniük? Mindketten már huszas éveiket tapossák, nem függnek szüleiktől, akkor mégis miért? Ezt egyenlőre a homály fedi be... A vacsora után a férfi hazakíséri a nőt, szerelmes csókban forrnak össze, majd Nathen felkíséri Oisit lakásába. Nem úri lakás, semmi luxus, átlagos középpolgári lakás. Izzik körülöttük a levegő, csók csókot vált. A felmelegedett hangulatban egyre inkább lekerülnek a ruhák...
-Ez nem helyes Oisi! Ez sokba kerülhet mindkettőnk részéről...
-Hallgass, most ne gondolj a jövőre...
Hangzik Oisi szájából egyre elfúló, vágyakozó hangon. Az éjszaka megtörténik az elkerülhetetlen. Ők még nem tudják, de új életet teremtettek...
Helyszín a Lucazec, orvosi negyed, 3 szülőszoba. B. E. 19 évben, Helona hónap 10 napján. Orvosidroid és segéd droidok sürgölődnek a leendő anya, Oisi körül. Hosszú vajúdás, mint a legtöbb első szülőnél 10-12 óra. Oisi immár a szülő ágyon fekszik, a droidok sürgölődnek, nem akar előbújni a gyermek, félő, hogy Oisi nem éli túl a szülést. A fájdalmak egyre jönnek, nyomás nyomást követ. Lassan felbukkan a gyermek feje, késő délután van már, itt volt az ideje. Komplikációk nélkül jön a világra. A köldökzsinór nincs a nyaka köré tekeredve, ép, egészséges, erőteljes gyermek.
-Fiú.
Hangzik az orvosi droid kellemes, nyugtató, női hangja. Nyilván a szülés elősegítése érdekében van ilyen hangja, nem pedig tipikus droid.
-Darius
Mondja Oisi el-el akadó hangon. A fáradság erőt vett rajta. Csak egy pillantást vethet gyermekére, már viszik is fürdetni. Késöbb, mikor már az újdonsült anya az ágyában fekszik, hozzák gyermekét, alaposan bebugyolálva. Alaposan szemügyre veszi. Arcán mosoly húzódik végig, halvány pír azért még van az arcán, nem pihente ki magát ilyen gyorsan. Benne azonban vegyes érzelmek vannak, de persze azért a boldogság vesz rajta igazán erőt.
Helyszín immár ismét a kispolgári lakás Helona hó 19. napján. Oisi a lakásban Dariussal játszik, Nathen a gondolataiba merülve néz rá a városra. Így telik el pár perc, majd Nathen megszólítja Oisit, aki éppen a "kukucska" játékot játsza a kicsivel.
-Beszélnünk kell! -mondja Nath- Mit tettünk Oisi? Soha nem lehetne gyermekünk! Te egy jedi vagy!
-Ő akkor is a mi vérünk, még ha meg is szegtem a rendnek tett eskümet.
-De... hogy élhetnénk így boldogan? Csak...
-Te nem tudsz erről semmit! Hallgass!
-Rendben... Meglátjuk mi lesz a vége!...
A gyermek sírni kezd, nem tud másként reagálni a hirtelen támadt hangzavarra. Nathen kiviharzik az ajtón, Oisi sírva fakad. Nem így képzelte a jövőt. A gyermek az elkövetkezendő éveit veszekedések közepette tölti le...
Helyszín Lucazec bolygó, jedi templom. B. E. 10. év, Telona hónap 28. napja. A jedi rendben a mesterek félkörben ülnek, mind életük hajnalán már, azomban igen erőteljesen. Oisi sétál be a rendbe, tisztelettel üdvözli a mestereket. Közöttük a twi'lek Zost mester, aki a rend feje. Oisi abba a képzetbe ringatja magát, hogy kap egy padawant, hisz jó ideje lovag már. Nem sejti, hogy a tanács tud a gyermekéről.
-A Fehér Áramlat teljesítse napjaidat Zost mester.
Hangzik mindennemű érzelem nélkül Oisi szájából meghajlás közepette.
-Tudod miért vagy itt Oisi?
-Sejtem Zost mester...
-Nos?
-Esélyt kapok egy padawan kiképzésére?
-Sajnos nem adhatunk erre esélyt neked lovag. Tudomást szereztünk gyermekedről és szerelmedről.
-De...
-Erre nincs mentség. Esküszegés a vád ellened. Tudod jól mit von ez maga után. Kizárunk a rendből.
-Mi?! Nem tehetitek! Mit csináljak, ha kizártok? Nincs egy kreditem sem... A családom!!
-Vigyázz. Az érzelmek a sötét oldal bejáratai.
-Mit tudtok ti az érzelmekről?! Egy világot romboltatok porig bennem! Akkor is...
-Elég az arcátlanságból.
-De a fiam jó jedi lehetne! Egyszerűen...
-Tudod, hogy mi nem képzünk ki férfiakat, se fiúkat. Ez a hagyomány.
-Ti meg az ostoba hagyományaitok... Egy jedi miért nem szerethet? Miért nem érezhet?!
-Elég. Esküt tettél. Megszegted. A Fehér Áramlat teljesítse napjaid.
-Megbánjátok ti ezt még...
Dörmögi, majd mindennemű tiszteletadás nélkül távozik a tanácsteremből. A tanács, mikor már nem érzik Oisi jelenlétét, tanácskozásba kezdenek.
-A gyermeke egyértelműen fogékony az Áramlat iránt. -szólal fel Fergon mester- Ketten veszélyesek lehetnek ránk. Bár mi nem tanítunk férfiakat, de ő taníthatja... Nem hagyhatjuk őket együtt. Szét kell őket választani és Oisit börtönbe vetni. A férfi nem tehet semmiről, a gyermeket ő gondozza majd tovább.
A tanácsban kisebb zúgolódás kezdődik. Zost mester csöndre inti őket.
-A gyermek még tíz éves sincs. Nem tudnánk rendesen kiképezni, túl sok benne az érzelem és valóban, rendünk elzárkózik a férfiak tanításától. Az apjánál hagyjuk, de Oisi egyértelműen veszélyes ránk. Nem hagyhatjuk, hogy ellenünk forduljon. Kiküldünk egy mestert és a padawanját, hogy hozzák be Oisit. Még ma cselekszünk.
A tanács elfogadja a mester döntését, mi mást tehetnének. A rendben ezekután minden folyik tovább a megszokott medrében...
Aznap este Oisi lakásában.
-Mi történt? Olyan zaklatott vagy. Csak nem? -kérdi Nathen egyértelműen a gyermekükre és a tanácsra célozva.
-Tudják és ki is zártak.
-De ugye nem cselekedtél semmi olyat, hogy esetleg le is tartóztassanak?!
-Nem érdekel, mit akarnak tenni, nem fogom hagyni, hogy szétválasszanak!
Ekkor az ajtón kopogás hallatszik...
Oisi az ajtóhoz rohan, szemében gyilkos dühvel. Nathen elkapja a karját, magához rántja és kezét a nő szájához szorítja, nehogy egy hang is kicsússzon rajta. A gyermek megijed, a sarokba szalad, leül, felhúzza térdét, kezét összekulcsolja elötte. A nő ellöki magától a férfit.
-Bújj el! Én lerázom őket!
Súgja Nathen a nő fülébe. Oisi az ajtó melletti tároló egység mellé rejtőzik, így aki benéz az ajtón nem láthatja. A férfi félve lép az ajtóhoz, remegő hangon teszi fel az ilyenkor szokásos kérdést.
-Ki az?
-A jedi templom küldöttei.
Nathen ajtót nyit, két jedi áll hátul, elöttük két köztársasági katona, oldalukon K-23-as sugárvető. A férfi, mivel azért talpraesett, gyorsan arculatot vált.
-Oisi Seprent keressük, tudjuk, hogy kapcsolatban áll vele. -hangzik az egyik katona szájából-
-Mit szándékoznak vele tenni?
-Az csak a jedi tanácsra tartozik.
-Nem láttam őt mostanában...
Hazudik szemrebbenés nélkül. A katonák talán el is hitték volna, de egyikük a férfi válla felett beles a szobába és gyanúsnak találja, hogy egy gyermek kuporog a sarokban.
-Bemehetnénk körülnézni?
A férfi hangja kicsit elakad a "Természetesen" szó kimondása közben. A férfi a fia védelmére siet, hisz sejti mi fog következni. Ez feltűnik a katonáknak. Hangtalanul veszik elő fegyverüket és lassan belépnek a szobába. Ahogy Oisi látókörébe kerülnek, nem tétovázik, fénykardjához nyúl.
-Nem vehetitek el a családom!
Ezekután hallatszik a fénykard bekapcsolásának jellegzetes hangja. A szobát lila fény lepi be, majd az Oisihez közeli katona csak egy villanást láthat... A kard fejmagasságban csap le. Egy köztársasági katonával kevesebb. A másik azonnal tüzet nyit, Oisi számított rá, ezért azt könnyedén hárítja. Utána egy erőlökés repíti ki a katonát az ablakon. Ezzel együtt a szobában hallja, ahogy egy test a földre hull. Odaveti pillantását... Nathen fia testének védelme közben lelte halálát az arra terelt sugár miatt.... Oisinak nincs ideje szomorkodni. Elméjét a düh keríti hatalmába. A folyosón váró jedikre ront, kik már "kivont" kardal várják őt. A mester egy sárga, a padawan egy zöld fénykardal várja. A padawan csupán a Shi-Cho stílust ismeri, míg a mestere a Soresut is. Azomban Oisi az Ataru stílussal győzelmet arathat. A padawant gyorsan a földre kényszeríti, hisz az fiatal még, egy erőlökéstől a falnak csapódik és eszméletét veszti. A sárga fénykard nem csap le, hisz a forgatója ismeri a stílusa hátrányosságait, ez a stílus bizony nem hatásos a támadásokban. A lila fénykard viszont azonnal lecsap, átlósan, a bal váll irányából, könnyedén hárítja a mester, majd ellentámadást is indít, az ellenfél kardját elirányítva csap le amarra térd magasságban. Itt hibázott... Az Ataru stílus erőssége az akrobatikus mozdulatok bemutatása. Így Oisi egy oldalirányú szaltóval könnyedén kikerüli a pengét, így könnyedén lecsaphat az éppen berogyasztott jedire, amaz csak odakap, így nem végez vele egyből Oisi, csak a bal alkarját csapja le. Itt eldőlt a küzdelem. A mester a hátára esik. Oisi nő létére ismét habozás nélkül öl, de immár nem önvédelemből, a düh vezérli, nem önmaga. A mesterrel egy pillanat alatt végez, nem hagyja szenvedni, nem ad neki lehetőséget utolsó kívánságra, egy mozdulattal döfi a kardot a nyakába. A mester elhagyta a Fehér Áramlat folyamát....
Darius már rettentően sír. Az elhunyt Nathent próbálja felkelteni. Apja keblére borul. Kicsi, de már érti mi is történhetett, érzi, hogy nem láthatja édesapját többé, nem érezheti az apai szeretet, az apai szigor nem fog belőle férfit faragni... Borzasztóan zokog apja keblén...
Eközben a folyosón a padawan magához tér, éppen láthatja mestere kivégzését. Oisi felé összpontosítja figyelmét. A kard még mindig bekapcsolva, a padawané viszont nincs a kezében. Oisi lábánál van. Nem tudja mi fog most következni, hirtelen mindent elfelejt, amit a kiképzésen tanult. Oisi két méterre lehet a padawantol.
-Élni akarsz, vagy követed a mestered? -kérdi Oi-
-É.. élni!
-Legyél a tanítványom, és meghagyom az életed!
-Életem a t... tiéd mester!
Az ifjú nem tudja még mit tett, hisz a tanács nem közölte vele miért is kellene letartóztatniuk ezt a nőt. Oisi hanyag mozdulattal löki oda kardját az ifjúnak lábával.
-Hogy hívnak padawan?
-Lusci.
Oisi egy bólintással veszi tudomásul. A padawan valóban igen ifjú, alig húsz éves, törékeny alkatú, rövid, fülig érő fekete haja van. Származását tekintve ember, jedi növendék... legalábbis eddig az volt, de most a sötét oldal felé fordult... vagy mégsem? Ezt még homály fedi....
Oisi a fiáért megy, megragadja zokogó fia kezét, aki nem akarja otthagyni apját, de Oisi nem törődik vele, hogy fia mit akar, pedig a családja miatt tette azt amit tett. A fiú hevesen tiltakozik, nagyon sír, ekkor jött az amit nem kellett volna megtennie Oisinak, lekevert egy pofont fiának. A fiú egy ideig még zokogott, de valami történt a lelkivilágával, hisz ezekután teljesen elnémult, feltétel nélkül követte anyját. Az épületet nem volt nehéz elhagyniuk, de a bolygót nem lesz egyszerű. Miután kijutottak az emeletes épületegyüttesből a hatalmas város terült el elöttük, nem volt tervük... Csak elindultak, hogy mozgásban maradjanak.
-A következőt fogjuk tenni: betörünk az egyik hangárba, szerintem az ócskás melletti a legmegfelelőbb választás a számunkra. Kicsi, alig őrzik, bár nem a legjobb cirkálók és vadászgépeket fogjuk ott találni, arra pont megfelelő hajók lehetnek ott, hogy elhegyjuk ezt a féltékeny bolygót... -mondja Oisi-
-Hogy érti, hogy féltékeny mester?
-Nem közölte veled az a beszűkült agyú rend miért kell elfognod engem?
-Nem, mester.
-Jellemző... Ő a fiam, Darius. A rend nem képes elfogadni őt, ezért szét akartak minket választani, te lettél volna a kézbesítő!
-És az a férfi?
-Ő... ő már halott. Sokat veszekedtünk a gyermek születése után, lelkem mélyén a halálát kívántam, de nem akartam megölni, de most már mindegy... nem?
-De nem értem... Hogy-hogy nem tűnt fel a tanácsnak, hogy terhes vagy? Hisz annak vannak látható külső jelei.
-Fiatal vagy gyermek, a tanács egy szó nélkül vette az "eltűnésemet". Bármikor elvonulhat egy jedi, ha tanulni szeretne... Én is ezt mondtam a tanácsnak... Tanulni... Hogy is hívnak lányom?
-Lusci Seliet
-Halottam rólad... Tehetséges, feltörekvő. És ha jól tudom értesz a hajó vezetéshez...
-Igen értek hozzá némileg.
-Helyes, mert az én tudásom igencsak hiányos...
Eközben elérték céljukat... Elöttük volt az ócskás, amellett egy lepusztult kis szálló és az igazi céljuk is a hangár... Nem volt koromsötét, de nem a tipikus városi világítás volt itt, ide csak éppen hogy elért pár fénycső fénye, de a legnagyobb fényforrás az ócskás villogó emblémája volt.
-És most mit teszünk? Megöljük őket?! -kérdi Lus-
-Így is elég nagy bajban vagyunk, nem kell még két őr a rovásunkra.
Ez a rövid párbeszéd bizonyítja, hogy Oisiben még van némi emberi... Lassú, komótos léptekkel közelítik meg a hangárt, végig a fel-fel villanó fényben maradva, nehogy az őrök bármi fenyegetést lássanak bennük. Természetesen azért a fegyverük markolatán a kezük.
-Mit keresnek itt ilyen késői órán? -kérdi az egyik őr-
-Itt dokkol a hajónk.
-A dokkolási és landolási engedélyeket kérhetném?
-Nincs szükség az engedélyre.
Vet be egy elmetrükköt Oisi, amit az őr mindennemű ellenállás nélkül fogad be elméjébe. Még pár szabvány kérdés, mindre elmetrükk és hamarosan be is jutnak. Nem igazán van válogatási lehetőség, két hajó dokkol itt egy Paranji Orbit-Ugró, de annak nincs megfelelő időre ellátmánya és egy CC-1450-es szállító hajó, ami pont megfelelő, 3 havi ellátmány és viszonylag gyors, el is férnek rajta rendesen. A feljutás ismét elme trükkökkel történik, hisz bent is áll pár őr. Felszállnak a hajóra mindhárman, majd Lus indít. A motor könnyedén felbőg, ami meglepő egy ilyen hajónál, akármennyire is szépnek, megkíméltnek látszott kívülről. A hajó megkapja az engedélyeket a felszállásra, lassan emelkednek is. Már elhagyták a hangár területét, amikor alattuk jedik tűnnek fel, magyaráznak valamit az őröknek, de azok láthatóan tanácstalannak tűnnek. Ezek után már nem is látni senkit a hajóról, csak a hangár sárgás fényét, ami a dokkból jön, de lassan az is eltűnik és a hajó már kint is van az űrben.
Hamarosan a bolygó is aprónak tűnik, nem látszanak fények, a gondok immár távolinak tűnnek, Darius lenyűgözi a csillagok sokasága, a bolygó szépsége és a végtelen űr. A két jedit nem érinti ez különösebben, ők már látták az űrt, láttak idegen bolygókat...
-Végre, nyugalomban fogunk élni...
Hangzik Oisi szájából. Naiv gondolat. Egy jedi gyilkos és annak tanítványa, meg gyermeke... Már csak ez a kotyvasz is elég ahhoz, hogy egy normális ember tudja, hogy ők nem fognak nyugalomban, békében élni.
-Anya... ez az űr gyönyörű, de hova fogunk most menni?
Kérdezi a kis Darius, akit ezek a cselekmények nagyon furcsán érintettek.
-Nem tudom kicsim... Csak nyugalmat akarok végre, hogy együtt élhessünk.
-De apa nélkül nem tudunk együtt élni.
-Hallgass... az apád nem akart téged! Ő miatta van ez az egész és egyébként is ő már halott, nem jön vissza! Ne is emlékezz rá! Temesd el mélyen az emlékeidben! Vagy a legjobb, ha egyszerűen elfelejted.
A kis Darius nem igazán érti ezeknek a szavaknak a jelentősségét. Miért nem akarta őt apja? Miért kellene elfelejteni? Hisz szerette... Hiába fiatalsága, tisztelte apját, mindig ő ment érte az iskola elé, sokat ő vigyázott rá, hisz édesanyja nem akart mutatkozni a gyermekével. Így most Dariusban vegyes érzelmek kavarognak, úgy érzi inkább anyja nem akarta őt...
-És most hova? -kérdi Lus félbeszakítva civakodó anyát és a tűrő gyermeket.-
-Régebben jártam egy bolygón, kis perem menti bolygó, szinte semelyik fennhatóságnak nem ér el oda a keze. Bár sivár és szinte lakatlan, mindössze 1%-át borítja víz, de a nincstelen ne válogasson. Irány a Tatooine! Megadom a koordinátákat...
Eltelik az első nap, majd a második... ez így megy közel három hónapon keresztül, félő, hogy elfogy az élelem, az utolsó napokban már alig esznek inkább, minél tovább maradhasson étel és ital. Ez a dilemma közelebb hozza egymáshoz a csapatot. Oisi Darius számára is láthatóan átveszi a vezér szerepet, Lusci mint beosztott és a kis Darius az aki inkább csak egy koloncnak érzi magát, aki csak eleszi előlük az ételt. Oisi is így látja ezt, nem tudja hasznát venni a kölyöknek, igyekszik még itt is Lust tanítani... Azonban Lus látja a kis Darius szenvedését és ő foglalkozik vele. Darius kezd valamit érezni a nő iránt, de az nem anyai szeretet, valami egészen más...
Hova is menekülhetne egy jedi gyilkos? A helyszín a Tatooine. A B. E. 10. év, Melona hónap 12. nap. Hosszú menekülés áll a három szökevény mögött. De itt egy bolygó a peremen. Nincs felügyelet, szinte teljesen a törvényen kívül esik. Még engedélyt sem kellett kérni a leszálláshoz. A város határán dokkoltak, tipikus első benyomás, miután Oisi elhagyta a hajót.
~Micsoda egy sivár bolygó...
Darius a hajón maradt, nem érezte túl jól magát... Beteges volt, bár az ellátmány kabin tele volt, mostanra kiürült és eddig sem egy ilyen korú gyermeknek volt benne étel, ital és az elmúlt napokban szinte nem is evett... Oisi és Lusci ketten elindultak a városba, hogy ételt vegyenek, de nem azt amit eddig ettek, hanem normális ételt, némi gyümölcsöt és húst. Oisi nem gondolt Darius egészségi állapotára, szerencsére Luscinak volt némi pénze, amin tudott gyógyszert venni a fiú számára. Eközben Darius a hajón a műszerekkel foglalkozott, az iskolában már jól elsajátította az olvasás művészetét és írni is kiválóan írt már, természetesen a számvetést is ismerte. Könnyedén olvasta le a kezelőfelületről a szavakat, bár nem tudta mi mit jelent pontosan. Oisi és Lus visszaérkezése után Darius azonnal abbahagyta a nézelődést, hisz anyja parancsba adta, hogy ne merjen semmihez nyúlni. Bár nem nyúlt semmihez, akkor is rettegett anyja haragjától. Miután lenyílt a hajó feljárója kíváncsian leste a fellépőket, nagyon éhes volt már, enni szeretett volna.
-Mit leskelődsz te kis éhenkórász?
Kérdezte Oisi, majd a hajó belsejébe ballagott. Lusci meg is simogatta a gyermek fejét miközben elindult a hajó belseje felé. Darius kisomfordált a hajóról, kíváncsi volt az új bolygóra. Bármerre nézett, csak homok, pár száz méterre látszott csak némi civilizáció, de a rendszeres szélátfúvások miatt nem láthatta igazán, mert a szél természetesen homokot is szállított magával. Már késő délután volt, alkonyodott is, kezdett sötét lenni. Leültek mindhárman vacsorázni az aznap vásárolt ételből. Az első este teljes csendben zajlott, a kimerült embereknek nem volt ereje beszélgetni, nyilván az új környezet miatt. Oisi tért nyugovóra elsőnek a saját különálló hálókamrájába. Lus ezek után adta oda a gyereknek a gyógyszereket, amit a régebbről megmaradt pénzéből vett. Darius is fáradt volt, bement a több ágyas kamrába, ahol Lusci is aludt. Darius kis idő után felgyógyult, a hó 20. napjára teljesen egészséges volt...
9. Fejezet
Keserves évek
Helyszín a tatooinei városhatár. B. E. 6. év, Helona hó 10. napján... Darius magányosan ült a hajó munkapadján. Mennyi elvesztegettet év... Hallja ahogy anyja a raktérben szentségel. Benéz és látja, hogy Oisi egy Darius számára ismeretlen helyre helyezi be a fénykardját... Nyilván egy titkos rekesz, amit azok a ródiánok szerelhettek fel, akik pár napja ügyködtek a hajón... egy kód védi... Nyilván ezzel szenved Oisi. Miután végzett meglátja fiát az ajtóban.
-Te mit kémkedsz Darius?
-Elnézést anyám, nem fordul elő...
-Nem is ajánlom, mert követed apád a sírba!
A gyermek csak állt, megvárta míg anyja kellő távolságba ér tőle. Ekkor a fiú szemeiben könnyek kezdtek gyülekezni, nem először az évek folyamán... Sírt, mint aznap este... Hiába a négy év a fiú előtt még nagyon erősek a képek, nem halványultak az emlékek. Oisi elméjét teljesen bekerítette az erő sötét oldala az elmúlt pár év során.
A hajón kívül éppen Lusci várt a mesterére, Oisire aki meg is érkezett.
-Mester, készen állok a tanulásra!
-Rendben ifjú tanítványom.
Oisi mostanra megbízott annyira tanítványában, hogy ne hozza magával fegyverét, de ma nem is fegyveres gyakorlatokat vesznek, Oisi megtanítja az igazi fallanassi erőalkalmazásokat Luscinak...
-Ma megtanulhatod miért van az, hogy népünket különös figyelem övezi... Ma megtanítom neked az úgynevezett Belemerülést. A lényege, hogy teljesen eggyé válj a Fehér Áramlattal.
Oisi bemutatja a technikát és azon nyomban a szem számára láthatatlanná válik. Persze ez a technika sok erőt kivesz az alkamazójából, de nagyon hasznos lehet. Oisi, aki már régóta ismeri ezt az alkalmazást, ő maga sem bírja egy percnél tovább fenntartani ezt az állapotot. Oisi aprólékos instrukciókat ad tanítványának, hogy teljesen el tudja sajátítani ezt. Gyorsan halad, a nap végére már egy pillanatra el is tud tűnni. Darius jobb játék híján, figyeli a felnőtteket, ő is tanul a látottakból... Oisi így tanítja meg Luscinak a Belemerülés másik formáját, amikor egy másik tárgyat, esetleg személyt merítenek a Fehér Áramlatba, majd az Írás és Írás észlelés technikát, melynek lényege a Fehér Áramlat segítségével örökké tartó írást létrehozni valamilyen tárgyon, ezt az írást csak a Fehér Áramlat követői láthatják az Írásészlelés segítségével. És legvégül a legnehezebben tanulható technikát, a Képet. A Kép alkalmazás lényege egy érzékletes, élethű kép létrehozása csupán az elme és az Áramlat segítségével, kitűnő, ha a megtévesztés a cél. A következő évek a technikát és a vívóstílus kifejlesztésével telnek...
A Tatooine bolygó... B. E. 2. év. Yelona hó, 12. nap. Mire Darius betöltötte a tizenhetet, Lusci teljesen tudta uralni a mestere által tanított erőalkalmazásokat és az Ataru technika képzett alkalmazója lett. Oisi nagy meglepetéssel várja Luscit, ma vizsgát tehet és megkaphatja a lovag címet Oisitol. A helyszín adott, a hajó feljárata előtt várja Oisi tanítványát, aki meditált egészen eddig. Darius az anyja mellett áll, már jóval magasabb nála, szép szál férfi lett, leginkább az apjára hasonlít. Jobb oldalán egy vibropenge, a balon pedig egy LPM-1-es sugárvető pisztoly, de a hosszú köpeny még hiányzik róla. Anyja a hajó feljárata, vagy lejárata (az éppen rajta közlekedő egyéntől függően) mellé küldi Dariust, így Lusci nem láthatja őt mikor lefelé jön. Lusci elsőnek mesterét látja meg, majd Darius felé veti pillantását és egy mosollyal ajándékozza meg azt.
~Szépsége magával ragad teljesen, ő az aki gondoskodott rólam... nem az a... az a szörnyeteg. Fordul meg Darius fejében miközben anyjára veti pillantását miután Lusci elfordult felőle.
-Üdv neked tanítvány... -szól Oisi,-
-Üdv neked is mester.
Majd Lusci meghajol Oi elött, végigfürkészve a nő testét, hogy nála van-e a fegyvere. Mint az elmult évek során megszokhatta, nincs a nőnél a fénykardja.
-Egy meglepetéssel készültem neked Lusci... Ma megkaphatod a ranglétrán következő fokozatot, azaz ma elérheted, hogy ne tartozz nekem az életeddel és bármit kezdhess a világban. Eleget portyáztunk mi ketten a tehetősebbek és a buckalakók rejtekein, hogy elég pénzt gyüjthessünk össze ahhoz, hogy külön is boldoguljunk. A feladatod meglehetősen egyszerű lesz. Kapsz egy ellenfelet akit meg kell ölnöd... Az ellenfél nem más mint a fiam!
Lusci arcára kiül a megdöbbenés, elsápad, de gyorsan arculatot vált. Darius a hajó feljárójánál mindent tökéletesen halott. Érezte, hogy valami hasonló fog történni... Lusci hátat fordít mesterének és előveszi kadját. A zöld fény megcsillan, bár nem olyan látványos, mint amilyen egy kis sötét szobában lehetne, ez mégis mindig monumentális pillanat. Dariusnak esély sincs a vibropengéjével egy fénykard ellen. Egy kacsintást enged el Darius Lusci felé, aki ennek láttán egy pillanat alatt Belemerül a Fehér Áramlatba. A szem számára immár láthatatlan, így Oisi láthatja fiát, azaz csak láthatná, mert csak az LPM-1-es sugárlövedéket látja ami egyenesen a hasfalában oltódik ki. Oisi a földre rogy és Lusci, a mestertől egy lépésre, végre látható lesz.
-Vége. -szól Darius-
-Azt h... hiszed ennyivel v... -Oisi vért köhög fel, mely gyorsan felszívódik a homokon- vége? Ezért mindketten azzz... az életetekkel fizettek!
Oisi a földön térdel, jobb kezével támaszkodik, míg baljával a sebhelyét fogja. Hirtelen kaja el a balját és egy mozdulatot tesz a hajó iránya felé, azon hirtelen vörös alakzatok futnak végig, majd hirtelen el is tünnek. Nyilván az Írás alkalmazást használta a hajón. Élete utolsó tette volt ez, hisz ezután holtan rogy a porba. Lusci zokogva rogy térdre, Darius siet mellé és átkarolja, csitítja.
-Vége van... Végre nem csak titokban szerethetjük egymást! Bőségesen el vagyunk látva, annyi kreditet szereztetek, hogy tíz évre is elég lenne! Ne sírj szerelmem!
-Hát nem érted? Mivel vagyunk jobbak, ha ugyanazt tesszük mint ő? Halott emberek pénzét költjük? És mindketten gyilkosok vagyunk?
-Mi... mi áldozatok voltunk csupán...
Majd csókot lehel a nő ajkára, ki immár abbahagyja a sírást és teljes szerelemmel csókolja a fiút. A nap hátralévő része immár nyugalomban tellik, Oisit Darius földelte el, miután Lusci nyugovóra tért.
A helyszín a Tantooine, a hajó óvó menedéke két szerelmes számára. Az év B. E. 1, Melona hó 5. nap. Az elmult év Darius tanításával telett, ő is ismeri immár a népére jellemző erőalkalmazásokat, a Belemerülést és egyéb Belemerítését nem használja túl jól, csak pár másodpercre tud eltünni és mást is csak pár másodpercre tud eltüntetni, de az Írás és annak érzékelése nagyon jól megy neki, a Kép alkalmazás a kedvence, jól tud megjeleníteni szinte bármit amit meglát és rögzít fejében, de ezt is alig egy perc erejéig... A vibropengét jól forgatja, a célbalövés is megy neki és megtanulta a hajó teljeskörű kezelését, egyedül a titkos rekesz hozzáférhetetlen számára... Az egyetlen fénykard amihez hozzáférhetett volna, az Luscié volt, de ő eladta, nem a pénz hajtotta erre megoldásra, hisz eleget szereztek Oisival egy jóideje, hanem nem akar emlékezni semmire a múltjábol. Egyedül Darius és a hamarosan születő gyermek a fontos számára... Darius a hajó elött gyakorolja a bajvívást, míg Lusci a hajón pihen, mostanában nem megy neki a tanítás, hiszen két ember súlyátcipeli a vállán. Darius mostanra gyűjtött elég erőt és szerezte meg a tudást ahhoz, hogy elolvassa Oisi mit írt a hajóba halála elött. Darius használja az Írásérzékelést és látja, hogy anyja a következőt üzente neki: "Sajnálom, szerettelek" Dariust nem érinti mélyen az üzenet, hisz anyja nem mutatott érzelmet felé és a halál elött könnyű bánkódni.Kiabálás hallatszik a hajóról. Darius elteszi kardját és felrohan Luscihoz a hajóra. Lusci egész nap az ágyat nyomta, nem ismerte be Dariusnak, hogy halálos beteg volt, ez a végső stádium, a betegség és a születés elötti végső stádium... de úgy érezte ki tudja hordani közös gyermeküket...
-Mi az Lusci?
-Hozd világra a gyermekünket! Én nem fogom túlélni, de te neveled fel! Tudom, hogy képes vagy rá! Fiatal vagy, de sokát láttál... tedd meg Darius!
-De...
-Most ne... Segítsd világra a gyermeket!
Ez a szülés vége már, a vajjúdás lefolyt, a fájások jönnek. Darius szerencsére tájékozódott, hogyan folyik le egy szülés, mindent megtesz amit tud, a fájásoknál kéri a nőt, hogy nyomjon, az megteszi, a gyerek megszületik, de nem sír fel... Hiába minden, a gyermek élettelen és Lusci is egyé vált a Fehér Áramlattal... Darius magához szórítja gyermekét, zokog... Aki fontos volt számára, mostmár mind halott...Késöbb este, az anyja sírjától messze temeti el szerelmét és lányát, mert lánya született, de őket nem névtelen sírba temeti... "Itt nyugszik Lusci Seliet és Juno Biaggi. A homoktenger vigyázza örök álmuk..."
12. Fejezet
A megszállás
Tatooine bolygó, Darius hajója. B. Sz. 1... Darius, a vállas, magas, szálkás alkatú, rövid, tépett fekete hajú, borostás, barna, semmitmondó szemű férfi naplóbejegyzése:
"Az emberek nem tudhatják min mentem keresztül. Az életemben volt öröm, csak egy évnyi, mikor Lusci Seliet még velem volt. Ő volt a mindenem és közös lányunk, ki nem láthatta a Nap fényét, a dűnék végtelen hullámait, a száguldó szelet, amint átrendezi a sivatag arculatát újra, meg újra. Ő nem tehetett semmiről... Anyám a hibás az életemért, nincs semmim és senkim! De hiába hibáztatnék bárkit... Nincs kin bosszút állnom... Van értelme az életemnek? Legyek jedi mert fogékony vagyok az erőre? Az érzelmek kipusztultak bennem az biztos... Igen... nem fecsérlem az időm! Elhagyom ezt a bolygót, túl rossz emlékek fűznek hozzá... Keresek egy mestert, aki kitanítja nekem a jedi erők alaklmazását... Igen..."
A gondolatmenet idáig tartott. Készletei feltötve, pénze még bőven bírja, bár nem vehet drága holmikat, csak ételre elegendő még jó időre. Egyedül egy könnyű páncélt vett magának, azonkívűl szokásos felszerelése, az LPM-1-es sugárvető és a vibropenge, és immár a köpeny mely ezeket jótékonyan takarja. A jó öreg CC-1450-es szállítóhajó, benne a hozzáférhetetlen rekesszel. Így vág neki az űrnek, új mestert keresve... Éppen csak elhagyta a légkört, amikor birodalmi rombolók léptek ki a hipertérből a szeme láttára. Nem értette miért küld a szenátus csapatokat egy ilyen félreeső bolygóra.
~Talán felszámolják ezeket a bűnbarlangokat?
Nem tudhatta, hogy Palpatine szenátor, azaz mostmár császár, egy vezércsellel átvette a hatalmat Coruscant (sok más bolygó melett), és az egész birodalmi hadsereg felett. Azomban Darius erről nem halott, nem figyelte a holo hálózat híreit se semmi ilyesmit. Viszont azt tudta, hogy Coruscanton volt a jedik egyik szentélye, amit fel szeretett volna keresni. Nem tűnt fel a birodalmiaknak az éppen a hipertérbe lépő, aprócska szállítóhajó. Az útja egyenesen az imént említett bolygó felé vezetett. Kilépve a hipertérből, egyből megszólították a rádióján.
-Idegen hajó! Itt a Rencar őrszem, azonosítsa magát, hajóját és szállítmányátés ideérkezésének célját!
-Darius Biaggi, a Sharp Blade hajót, egy CC-1450-es szállítóhajót vezetek, rakománya csupán élelem számomra. Ideérkezésem célja felvenni a kapcsolatot a Jedi Rendel.
Darius meghökkenti a látvány, Lusci mesélt neki erről a bolygóról, de nem így festette le. Ekkor újabb üzenet hangzott a rádióból.
-A jedik a birodalom ellenségei, Palpatine császár parancsára a nép ellenségeként tekint rájuk. Mit akar a jediktöl?
A zöldfülű rádiós túl sokat mondott Dariusnak, hogy ne mondja meg idejövetele igazi célját.
-A jedik az ellenségeim, bosszúra szomjazom...
-Az Első Galaktikus Birodalom nem pártolja az öntörvénykezést. A belépést megtagadom. Azonnal hagyja el a bolygó körzetét!
Nem is kelett több Darius számára, a hajóját azonnal elkormányozta a bolygó irányábol. Darius nem értette miért lehet az összes jedi ellensége a Birodalomnak és a népnek. Felkavaró volt ez Darius számára. Immár végleg kiábrándult az emberekből. Azt érti, ha egy jedit vagy esetleg többet ellenségnek tekint a nép, mert a sötét oldal felé fordultak, de hogy az összes jedit... Darius nem is tudta immár mit szeretne a jövőben, de álma, hogy jedi lehessen... Talán egy bolygó jött szóba számára, ha a Coruscant immár a Birodalom tartja a markában. Ez a bolygó nem más mint az Alderaan. Ez a másik bolygó amiröl Lusci sokat mesélt, végtelen havas vidékek, béke... A hajó ismét gond nélkül lép be a hipertérbe és hosszas utazás után Darius meg is érkezik az Alderaan külső körzetébe, ahol a határellenörzés zajlik. Darius szerencsére itt nem látott birodalmi rombolókat se semmit ami a birodalomhoz kötődne. Kis idő után kapta is a rádió üzenetet.
-Idegen hajó! Azonosítsa magát, a hajóját és annak szállítmányát!
-A nevem Darius Biaggi, a Sharp Blade nevű CC-1450-es szállítóhajó pilótája. Szállítmányom csupán élelem a számomra.
-Mi idejövetele célja?
-Letelepedés.
-Semmi szabályellenest nem találtunk a rendszerünkben. A belépési engedélyt megadom! A leszállási vektorok hamarosan megérkeznek, kövesse azt Aldera űrkikötőjéig!
-Rendben, köszönöm.
A vektorok kisvártatva megérkeztek, Darius azokat követve hamarosan landolt is a kikötőben. Igyekezett egy kisebb lakást vásárolni itt, ami kisvártatva meg is történt Aldera külkerületében. Aprócska lakás, benne egy kis asztal, egy ágy egy külön szobában, fürdésre alkalmas helyiség és egy szekrény benne némi váltásruhával. Pénze igencsak megfogyatkozott így alkalmi munkákból tartja el magát, szabaidejében a fallanassi erőalkalmazásokat fejleszti... Így jutottunk el a mai B. Sz. 9. évhez, Darius immár 28 éves, de nem tett le arrol az álmárol, hogy jedi lehessen, de ő is jól tudja, hogy ehhez már kissé túlkoros, de az erőt azért már némileg ismeri... Persze az elmúlt pár évben az Alderaanon mentek végbe változások, például a bolygóra immár nem lehet fegyverrel belépni, de ő nem is hordja fegyvereit, a hajón tartja, amit elég gyakran karbantart...
NEM: Férfi
KASZT: Erőérzékeny, fallanassi erőhasználó
KOR: 28 éves
FAJ: Fallanassi ember
FELSZERELÉS: CC-1450-es szállítóhajó, titkos rekeszében: lila pengéjű fénykard erőkristály nélkül. Baloldalán combjához szíjazva egy LPM-1-es sugárvető pisztoly, jobbon egy vibropenge. Jótékonyan takarja egy hosszú, fekete köpeny, csuklyája általában arcába húzva. Egy egyszerű könnyű páncélt visel alatta. Egy kis garzon Aldera külkerületében.
ELŐTÖRTÉNET:
1. Fejezet
Egy új élet
Helyszín a Lucazec bolygó, fásított, ligetesített rét. B. E. 20. évet írjuk Yelona hónap első napja. Fiatal férfi várakozik a réten, magas, vállas alkatú, a haja barna, a sötétebbik fajtából, szeme is barna, átható tekintet... Ő név szerint Nathen Biaggi.
~Milyen lassan telik az idő nélküle. A sors iróniája... Vele csak úgy szalad. Hiányzik, állandóan ő jár a fejemben, bárcsak itt...
A gondolat itt szakad meg. Nathen szeme felcsillan, meglátja őt, karcsú alkatú, vállig érő sötét szőke hajú, mosolygós nőt.
~Igen... Ő az...
A nő teljes családi neve Oisi Sepren, átlagos polgári család gyermeke. Amint meglátja Nathent, siet karjaiba. Átöleli, csókot lehel ajkaira.
-Már alig vártam, hogy végre lássalak! -hangzik Nathen szájából-
-Én sem bírtam már nélküled!
-Mi lenne, ha egy kellemesebb helyen töltenénk ezt a kis időt? Mit szólsz egy étteremhez?
Természetesen Nathen a kérdésre egyértelmű választ kapott. Az étteremben elmesélték a napjukat, azt, hogy mennyire nem bírják egymás nélkül. De miért kell egyáltalán külön lenniük? Mindketten már huszas éveiket tapossák, nem függnek szüleiktől, akkor mégis miért? Ezt egyenlőre a homály fedi be... A vacsora után a férfi hazakíséri a nőt, szerelmes csókban forrnak össze, majd Nathen felkíséri Oisit lakásába. Nem úri lakás, semmi luxus, átlagos középpolgári lakás. Izzik körülöttük a levegő, csók csókot vált. A felmelegedett hangulatban egyre inkább lekerülnek a ruhák...
-Ez nem helyes Oisi! Ez sokba kerülhet mindkettőnk részéről...
-Hallgass, most ne gondolj a jövőre...
Hangzik Oisi szájából egyre elfúló, vágyakozó hangon. Az éjszaka megtörténik az elkerülhetetlen. Ők még nem tudják, de új életet teremtettek...
2. Fejezet
Hát Ő az
Hát Ő az
Helyszín a Lucazec, orvosi negyed, 3 szülőszoba. B. E. 19 évben, Helona hónap 10 napján. Orvosidroid és segéd droidok sürgölődnek a leendő anya, Oisi körül. Hosszú vajúdás, mint a legtöbb első szülőnél 10-12 óra. Oisi immár a szülő ágyon fekszik, a droidok sürgölődnek, nem akar előbújni a gyermek, félő, hogy Oisi nem éli túl a szülést. A fájdalmak egyre jönnek, nyomás nyomást követ. Lassan felbukkan a gyermek feje, késő délután van már, itt volt az ideje. Komplikációk nélkül jön a világra. A köldökzsinór nincs a nyaka köré tekeredve, ép, egészséges, erőteljes gyermek.
-Fiú.
Hangzik az orvosi droid kellemes, nyugtató, női hangja. Nyilván a szülés elősegítése érdekében van ilyen hangja, nem pedig tipikus droid.
-Darius
Mondja Oisi el-el akadó hangon. A fáradság erőt vett rajta. Csak egy pillantást vethet gyermekére, már viszik is fürdetni. Késöbb, mikor már az újdonsült anya az ágyában fekszik, hozzák gyermekét, alaposan bebugyolálva. Alaposan szemügyre veszi. Arcán mosoly húzódik végig, halvány pír azért még van az arcán, nem pihente ki magát ilyen gyorsan. Benne azonban vegyes érzelmek vannak, de persze azért a boldogság vesz rajta igazán erőt.
Helyszín immár ismét a kispolgári lakás Helona hó 19. napján. Oisi a lakásban Dariussal játszik, Nathen a gondolataiba merülve néz rá a városra. Így telik el pár perc, majd Nathen megszólítja Oisit, aki éppen a "kukucska" játékot játsza a kicsivel.
-Beszélnünk kell! -mondja Nath- Mit tettünk Oisi? Soha nem lehetne gyermekünk! Te egy jedi vagy!
-Ő akkor is a mi vérünk, még ha meg is szegtem a rendnek tett eskümet.
-De... hogy élhetnénk így boldogan? Csak...
-Te nem tudsz erről semmit! Hallgass!
-Rendben... Meglátjuk mi lesz a vége!...
A gyermek sírni kezd, nem tud másként reagálni a hirtelen támadt hangzavarra. Nathen kiviharzik az ajtón, Oisi sírva fakad. Nem így képzelte a jövőt. A gyermek az elkövetkezendő éveit veszekedések közepette tölti le...
3. Fejezet
Erre nincs mentség
Erre nincs mentség
Helyszín Lucazec bolygó, jedi templom. B. E. 10. év, Telona hónap 28. napja. A jedi rendben a mesterek félkörben ülnek, mind életük hajnalán már, azomban igen erőteljesen. Oisi sétál be a rendbe, tisztelettel üdvözli a mestereket. Közöttük a twi'lek Zost mester, aki a rend feje. Oisi abba a képzetbe ringatja magát, hogy kap egy padawant, hisz jó ideje lovag már. Nem sejti, hogy a tanács tud a gyermekéről.
-A Fehér Áramlat teljesítse napjaidat Zost mester.
Hangzik mindennemű érzelem nélkül Oisi szájából meghajlás közepette.
-Tudod miért vagy itt Oisi?
-Sejtem Zost mester...
-Nos?
-Esélyt kapok egy padawan kiképzésére?
-Sajnos nem adhatunk erre esélyt neked lovag. Tudomást szereztünk gyermekedről és szerelmedről.
-De...
-Erre nincs mentség. Esküszegés a vád ellened. Tudod jól mit von ez maga után. Kizárunk a rendből.
-Mi?! Nem tehetitek! Mit csináljak, ha kizártok? Nincs egy kreditem sem... A családom!!
-Vigyázz. Az érzelmek a sötét oldal bejáratai.
-Mit tudtok ti az érzelmekről?! Egy világot romboltatok porig bennem! Akkor is...
-Elég az arcátlanságból.
-De a fiam jó jedi lehetne! Egyszerűen...
-Tudod, hogy mi nem képzünk ki férfiakat, se fiúkat. Ez a hagyomány.
-Ti meg az ostoba hagyományaitok... Egy jedi miért nem szerethet? Miért nem érezhet?!
-Elég. Esküt tettél. Megszegted. A Fehér Áramlat teljesítse napjaid.
-Megbánjátok ti ezt még...
Dörmögi, majd mindennemű tiszteletadás nélkül távozik a tanácsteremből. A tanács, mikor már nem érzik Oisi jelenlétét, tanácskozásba kezdenek.
-A gyermeke egyértelműen fogékony az Áramlat iránt. -szólal fel Fergon mester- Ketten veszélyesek lehetnek ránk. Bár mi nem tanítunk férfiakat, de ő taníthatja... Nem hagyhatjuk őket együtt. Szét kell őket választani és Oisit börtönbe vetni. A férfi nem tehet semmiről, a gyermeket ő gondozza majd tovább.
A tanácsban kisebb zúgolódás kezdődik. Zost mester csöndre inti őket.
-A gyermek még tíz éves sincs. Nem tudnánk rendesen kiképezni, túl sok benne az érzelem és valóban, rendünk elzárkózik a férfiak tanításától. Az apjánál hagyjuk, de Oisi egyértelműen veszélyes ránk. Nem hagyhatjuk, hogy ellenünk forduljon. Kiküldünk egy mestert és a padawanját, hogy hozzák be Oisit. Még ma cselekszünk.
A tanács elfogadja a mester döntését, mi mást tehetnének. A rendben ezekután minden folyik tovább a megszokott medrében...
Aznap este Oisi lakásában.
-Mi történt? Olyan zaklatott vagy. Csak nem? -kérdi Nathen egyértelműen a gyermekükre és a tanácsra célozva.
-Tudják és ki is zártak.
-De ugye nem cselekedtél semmi olyat, hogy esetleg le is tartóztassanak?!
-Nem érdekel, mit akarnak tenni, nem fogom hagyni, hogy szétválasszanak!
Ekkor az ajtón kopogás hallatszik...
4. Fejezet
Az Ököl szorítása
Az Ököl szorítása
Oisi az ajtóhoz rohan, szemében gyilkos dühvel. Nathen elkapja a karját, magához rántja és kezét a nő szájához szorítja, nehogy egy hang is kicsússzon rajta. A gyermek megijed, a sarokba szalad, leül, felhúzza térdét, kezét összekulcsolja elötte. A nő ellöki magától a férfit.
-Bújj el! Én lerázom őket!
Súgja Nathen a nő fülébe. Oisi az ajtó melletti tároló egység mellé rejtőzik, így aki benéz az ajtón nem láthatja. A férfi félve lép az ajtóhoz, remegő hangon teszi fel az ilyenkor szokásos kérdést.
-Ki az?
-A jedi templom küldöttei.
Nathen ajtót nyit, két jedi áll hátul, elöttük két köztársasági katona, oldalukon K-23-as sugárvető. A férfi, mivel azért talpraesett, gyorsan arculatot vált.
-Oisi Seprent keressük, tudjuk, hogy kapcsolatban áll vele. -hangzik az egyik katona szájából-
-Mit szándékoznak vele tenni?
-Az csak a jedi tanácsra tartozik.
-Nem láttam őt mostanában...
Hazudik szemrebbenés nélkül. A katonák talán el is hitték volna, de egyikük a férfi válla felett beles a szobába és gyanúsnak találja, hogy egy gyermek kuporog a sarokban.
-Bemehetnénk körülnézni?
A férfi hangja kicsit elakad a "Természetesen" szó kimondása közben. A férfi a fia védelmére siet, hisz sejti mi fog következni. Ez feltűnik a katonáknak. Hangtalanul veszik elő fegyverüket és lassan belépnek a szobába. Ahogy Oisi látókörébe kerülnek, nem tétovázik, fénykardjához nyúl.
-Nem vehetitek el a családom!
Ezekután hallatszik a fénykard bekapcsolásának jellegzetes hangja. A szobát lila fény lepi be, majd az Oisihez közeli katona csak egy villanást láthat... A kard fejmagasságban csap le. Egy köztársasági katonával kevesebb. A másik azonnal tüzet nyit, Oisi számított rá, ezért azt könnyedén hárítja. Utána egy erőlökés repíti ki a katonát az ablakon. Ezzel együtt a szobában hallja, ahogy egy test a földre hull. Odaveti pillantását... Nathen fia testének védelme közben lelte halálát az arra terelt sugár miatt.... Oisinak nincs ideje szomorkodni. Elméjét a düh keríti hatalmába. A folyosón váró jedikre ront, kik már "kivont" kardal várják őt. A mester egy sárga, a padawan egy zöld fénykardal várja. A padawan csupán a Shi-Cho stílust ismeri, míg a mestere a Soresut is. Azomban Oisi az Ataru stílussal győzelmet arathat. A padawant gyorsan a földre kényszeríti, hisz az fiatal még, egy erőlökéstől a falnak csapódik és eszméletét veszti. A sárga fénykard nem csap le, hisz a forgatója ismeri a stílusa hátrányosságait, ez a stílus bizony nem hatásos a támadásokban. A lila fénykard viszont azonnal lecsap, átlósan, a bal váll irányából, könnyedén hárítja a mester, majd ellentámadást is indít, az ellenfél kardját elirányítva csap le amarra térd magasságban. Itt hibázott... Az Ataru stílus erőssége az akrobatikus mozdulatok bemutatása. Így Oisi egy oldalirányú szaltóval könnyedén kikerüli a pengét, így könnyedén lecsaphat az éppen berogyasztott jedire, amaz csak odakap, így nem végez vele egyből Oisi, csak a bal alkarját csapja le. Itt eldőlt a küzdelem. A mester a hátára esik. Oisi nő létére ismét habozás nélkül öl, de immár nem önvédelemből, a düh vezérli, nem önmaga. A mesterrel egy pillanat alatt végez, nem hagyja szenvedni, nem ad neki lehetőséget utolsó kívánságra, egy mozdulattal döfi a kardot a nyakába. A mester elhagyta a Fehér Áramlat folyamát....
5. Fejezet
Egy beteljesült álom
Egy beteljesült álom
Darius már rettentően sír. Az elhunyt Nathent próbálja felkelteni. Apja keblére borul. Kicsi, de már érti mi is történhetett, érzi, hogy nem láthatja édesapját többé, nem érezheti az apai szeretet, az apai szigor nem fog belőle férfit faragni... Borzasztóan zokog apja keblén...
Eközben a folyosón a padawan magához tér, éppen láthatja mestere kivégzését. Oisi felé összpontosítja figyelmét. A kard még mindig bekapcsolva, a padawané viszont nincs a kezében. Oisi lábánál van. Nem tudja mi fog most következni, hirtelen mindent elfelejt, amit a kiképzésen tanult. Oisi két méterre lehet a padawantol.
-Élni akarsz, vagy követed a mestered? -kérdi Oi-
-É.. élni!
-Legyél a tanítványom, és meghagyom az életed!
-Életem a t... tiéd mester!
Az ifjú nem tudja még mit tett, hisz a tanács nem közölte vele miért is kellene letartóztatniuk ezt a nőt. Oisi hanyag mozdulattal löki oda kardját az ifjúnak lábával.
-Hogy hívnak padawan?
-Lusci.
Oisi egy bólintással veszi tudomásul. A padawan valóban igen ifjú, alig húsz éves, törékeny alkatú, rövid, fülig érő fekete haja van. Származását tekintve ember, jedi növendék... legalábbis eddig az volt, de most a sötét oldal felé fordult... vagy mégsem? Ezt még homály fedi....
6. Fejezet
A menekülés
A menekülés
Oisi a fiáért megy, megragadja zokogó fia kezét, aki nem akarja otthagyni apját, de Oisi nem törődik vele, hogy fia mit akar, pedig a családja miatt tette azt amit tett. A fiú hevesen tiltakozik, nagyon sír, ekkor jött az amit nem kellett volna megtennie Oisinak, lekevert egy pofont fiának. A fiú egy ideig még zokogott, de valami történt a lelkivilágával, hisz ezekután teljesen elnémult, feltétel nélkül követte anyját. Az épületet nem volt nehéz elhagyniuk, de a bolygót nem lesz egyszerű. Miután kijutottak az emeletes épületegyüttesből a hatalmas város terült el elöttük, nem volt tervük... Csak elindultak, hogy mozgásban maradjanak.
-A következőt fogjuk tenni: betörünk az egyik hangárba, szerintem az ócskás melletti a legmegfelelőbb választás a számunkra. Kicsi, alig őrzik, bár nem a legjobb cirkálók és vadászgépeket fogjuk ott találni, arra pont megfelelő hajók lehetnek ott, hogy elhegyjuk ezt a féltékeny bolygót... -mondja Oisi-
-Hogy érti, hogy féltékeny mester?
-Nem közölte veled az a beszűkült agyú rend miért kell elfognod engem?
-Nem, mester.
-Jellemző... Ő a fiam, Darius. A rend nem képes elfogadni őt, ezért szét akartak minket választani, te lettél volna a kézbesítő!
-És az a férfi?
-Ő... ő már halott. Sokat veszekedtünk a gyermek születése után, lelkem mélyén a halálát kívántam, de nem akartam megölni, de most már mindegy... nem?
-De nem értem... Hogy-hogy nem tűnt fel a tanácsnak, hogy terhes vagy? Hisz annak vannak látható külső jelei.
-Fiatal vagy gyermek, a tanács egy szó nélkül vette az "eltűnésemet". Bármikor elvonulhat egy jedi, ha tanulni szeretne... Én is ezt mondtam a tanácsnak... Tanulni... Hogy is hívnak lányom?
-Lusci Seliet
-Halottam rólad... Tehetséges, feltörekvő. És ha jól tudom értesz a hajó vezetéshez...
-Igen értek hozzá némileg.
-Helyes, mert az én tudásom igencsak hiányos...
Eközben elérték céljukat... Elöttük volt az ócskás, amellett egy lepusztult kis szálló és az igazi céljuk is a hangár... Nem volt koromsötét, de nem a tipikus városi világítás volt itt, ide csak éppen hogy elért pár fénycső fénye, de a legnagyobb fényforrás az ócskás villogó emblémája volt.
-És most mit teszünk? Megöljük őket?! -kérdi Lus-
-Így is elég nagy bajban vagyunk, nem kell még két őr a rovásunkra.
Ez a rövid párbeszéd bizonyítja, hogy Oisiben még van némi emberi... Lassú, komótos léptekkel közelítik meg a hangárt, végig a fel-fel villanó fényben maradva, nehogy az őrök bármi fenyegetést lássanak bennük. Természetesen azért a fegyverük markolatán a kezük.
-Mit keresnek itt ilyen késői órán? -kérdi az egyik őr-
-Itt dokkol a hajónk.
-A dokkolási és landolási engedélyeket kérhetném?
-Nincs szükség az engedélyre.
Vet be egy elmetrükköt Oisi, amit az őr mindennemű ellenállás nélkül fogad be elméjébe. Még pár szabvány kérdés, mindre elmetrükk és hamarosan be is jutnak. Nem igazán van válogatási lehetőség, két hajó dokkol itt egy Paranji Orbit-Ugró, de annak nincs megfelelő időre ellátmánya és egy CC-1450-es szállító hajó, ami pont megfelelő, 3 havi ellátmány és viszonylag gyors, el is férnek rajta rendesen. A feljutás ismét elme trükkökkel történik, hisz bent is áll pár őr. Felszállnak a hajóra mindhárman, majd Lus indít. A motor könnyedén felbőg, ami meglepő egy ilyen hajónál, akármennyire is szépnek, megkíméltnek látszott kívülről. A hajó megkapja az engedélyeket a felszállásra, lassan emelkednek is. Már elhagyták a hangár területét, amikor alattuk jedik tűnnek fel, magyaráznak valamit az őröknek, de azok láthatóan tanácstalannak tűnnek. Ezek után már nem is látni senkit a hajóról, csak a hangár sárgás fényét, ami a dokkból jön, de lassan az is eltűnik és a hajó már kint is van az űrben.
7. Fejezet
Az űr
Az űr
Hamarosan a bolygó is aprónak tűnik, nem látszanak fények, a gondok immár távolinak tűnnek, Darius lenyűgözi a csillagok sokasága, a bolygó szépsége és a végtelen űr. A két jedit nem érinti ez különösebben, ők már látták az űrt, láttak idegen bolygókat...
-Végre, nyugalomban fogunk élni...
Hangzik Oisi szájából. Naiv gondolat. Egy jedi gyilkos és annak tanítványa, meg gyermeke... Már csak ez a kotyvasz is elég ahhoz, hogy egy normális ember tudja, hogy ők nem fognak nyugalomban, békében élni.
-Anya... ez az űr gyönyörű, de hova fogunk most menni?
Kérdezi a kis Darius, akit ezek a cselekmények nagyon furcsán érintettek.
-Nem tudom kicsim... Csak nyugalmat akarok végre, hogy együtt élhessünk.
-De apa nélkül nem tudunk együtt élni.
-Hallgass... az apád nem akart téged! Ő miatta van ez az egész és egyébként is ő már halott, nem jön vissza! Ne is emlékezz rá! Temesd el mélyen az emlékeidben! Vagy a legjobb, ha egyszerűen elfelejted.
A kis Darius nem igazán érti ezeknek a szavaknak a jelentősségét. Miért nem akarta őt apja? Miért kellene elfelejteni? Hisz szerette... Hiába fiatalsága, tisztelte apját, mindig ő ment érte az iskola elé, sokat ő vigyázott rá, hisz édesanyja nem akart mutatkozni a gyermekével. Így most Dariusban vegyes érzelmek kavarognak, úgy érzi inkább anyja nem akarta őt...
-És most hova? -kérdi Lus félbeszakítva civakodó anyát és a tűrő gyermeket.-
-Régebben jártam egy bolygón, kis perem menti bolygó, szinte semelyik fennhatóságnak nem ér el oda a keze. Bár sivár és szinte lakatlan, mindössze 1%-át borítja víz, de a nincstelen ne válogasson. Irány a Tatooine! Megadom a koordinátákat...
Eltelik az első nap, majd a második... ez így megy közel három hónapon keresztül, félő, hogy elfogy az élelem, az utolsó napokban már alig esznek inkább, minél tovább maradhasson étel és ital. Ez a dilemma közelebb hozza egymáshoz a csapatot. Oisi Darius számára is láthatóan átveszi a vezér szerepet, Lusci mint beosztott és a kis Darius az aki inkább csak egy koloncnak érzi magát, aki csak eleszi előlük az ételt. Oisi is így látja ezt, nem tudja hasznát venni a kölyöknek, igyekszik még itt is Lust tanítani... Azonban Lus látja a kis Darius szenvedését és ő foglalkozik vele. Darius kezd valamit érezni a nő iránt, de az nem anyai szeretet, valami egészen más...
8. Fejezet
Új Környezet
Új Környezet
Hova is menekülhetne egy jedi gyilkos? A helyszín a Tatooine. A B. E. 10. év, Melona hónap 12. nap. Hosszú menekülés áll a három szökevény mögött. De itt egy bolygó a peremen. Nincs felügyelet, szinte teljesen a törvényen kívül esik. Még engedélyt sem kellett kérni a leszálláshoz. A város határán dokkoltak, tipikus első benyomás, miután Oisi elhagyta a hajót.
~Micsoda egy sivár bolygó...
Darius a hajón maradt, nem érezte túl jól magát... Beteges volt, bár az ellátmány kabin tele volt, mostanra kiürült és eddig sem egy ilyen korú gyermeknek volt benne étel, ital és az elmúlt napokban szinte nem is evett... Oisi és Lusci ketten elindultak a városba, hogy ételt vegyenek, de nem azt amit eddig ettek, hanem normális ételt, némi gyümölcsöt és húst. Oisi nem gondolt Darius egészségi állapotára, szerencsére Luscinak volt némi pénze, amin tudott gyógyszert venni a fiú számára. Eközben Darius a hajón a műszerekkel foglalkozott, az iskolában már jól elsajátította az olvasás művészetét és írni is kiválóan írt már, természetesen a számvetést is ismerte. Könnyedén olvasta le a kezelőfelületről a szavakat, bár nem tudta mi mit jelent pontosan. Oisi és Lus visszaérkezése után Darius azonnal abbahagyta a nézelődést, hisz anyja parancsba adta, hogy ne merjen semmihez nyúlni. Bár nem nyúlt semmihez, akkor is rettegett anyja haragjától. Miután lenyílt a hajó feljárója kíváncsian leste a fellépőket, nagyon éhes volt már, enni szeretett volna.
-Mit leskelődsz te kis éhenkórász?
Kérdezte Oisi, majd a hajó belsejébe ballagott. Lusci meg is simogatta a gyermek fejét miközben elindult a hajó belseje felé. Darius kisomfordált a hajóról, kíváncsi volt az új bolygóra. Bármerre nézett, csak homok, pár száz méterre látszott csak némi civilizáció, de a rendszeres szélátfúvások miatt nem láthatta igazán, mert a szél természetesen homokot is szállított magával. Már késő délután volt, alkonyodott is, kezdett sötét lenni. Leültek mindhárman vacsorázni az aznap vásárolt ételből. Az első este teljes csendben zajlott, a kimerült embereknek nem volt ereje beszélgetni, nyilván az új környezet miatt. Oisi tért nyugovóra elsőnek a saját különálló hálókamrájába. Lus ezek után adta oda a gyereknek a gyógyszereket, amit a régebbről megmaradt pénzéből vett. Darius is fáradt volt, bement a több ágyas kamrába, ahol Lusci is aludt. Darius kis idő után felgyógyult, a hó 20. napjára teljesen egészséges volt...
9. Fejezet
Keserves évek
Helyszín a tatooinei városhatár. B. E. 6. év, Helona hó 10. napján... Darius magányosan ült a hajó munkapadján. Mennyi elvesztegettet év... Hallja ahogy anyja a raktérben szentségel. Benéz és látja, hogy Oisi egy Darius számára ismeretlen helyre helyezi be a fénykardját... Nyilván egy titkos rekesz, amit azok a ródiánok szerelhettek fel, akik pár napja ügyködtek a hajón... egy kód védi... Nyilván ezzel szenved Oisi. Miután végzett meglátja fiát az ajtóban.
-Te mit kémkedsz Darius?
-Elnézést anyám, nem fordul elő...
-Nem is ajánlom, mert követed apád a sírba!
A gyermek csak állt, megvárta míg anyja kellő távolságba ér tőle. Ekkor a fiú szemeiben könnyek kezdtek gyülekezni, nem először az évek folyamán... Sírt, mint aznap este... Hiába a négy év a fiú előtt még nagyon erősek a képek, nem halványultak az emlékek. Oisi elméjét teljesen bekerítette az erő sötét oldala az elmúlt pár év során.
A hajón kívül éppen Lusci várt a mesterére, Oisire aki meg is érkezett.
-Mester, készen állok a tanulásra!
-Rendben ifjú tanítványom.
Oisi mostanra megbízott annyira tanítványában, hogy ne hozza magával fegyverét, de ma nem is fegyveres gyakorlatokat vesznek, Oisi megtanítja az igazi fallanassi erőalkalmazásokat Luscinak...
-Ma megtanulhatod miért van az, hogy népünket különös figyelem övezi... Ma megtanítom neked az úgynevezett Belemerülést. A lényege, hogy teljesen eggyé válj a Fehér Áramlattal.
Oisi bemutatja a technikát és azon nyomban a szem számára láthatatlanná válik. Persze ez a technika sok erőt kivesz az alkamazójából, de nagyon hasznos lehet. Oisi, aki már régóta ismeri ezt az alkalmazást, ő maga sem bírja egy percnél tovább fenntartani ezt az állapotot. Oisi aprólékos instrukciókat ad tanítványának, hogy teljesen el tudja sajátítani ezt. Gyorsan halad, a nap végére már egy pillanatra el is tud tűnni. Darius jobb játék híján, figyeli a felnőtteket, ő is tanul a látottakból... Oisi így tanítja meg Luscinak a Belemerülés másik formáját, amikor egy másik tárgyat, esetleg személyt merítenek a Fehér Áramlatba, majd az Írás és Írás észlelés technikát, melynek lényege a Fehér Áramlat segítségével örökké tartó írást létrehozni valamilyen tárgyon, ezt az írást csak a Fehér Áramlat követői láthatják az Írásészlelés segítségével. És legvégül a legnehezebben tanulható technikát, a Képet. A Kép alkalmazás lényege egy érzékletes, élethű kép létrehozása csupán az elme és az Áramlat segítségével, kitűnő, ha a megtévesztés a cél. A következő évek a technikát és a vívóstílus kifejlesztésével telnek...
10. Fejezet
Ez lenne a megváltás?
Ez lenne a megváltás?
A Tatooine bolygó... B. E. 2. év. Yelona hó, 12. nap. Mire Darius betöltötte a tizenhetet, Lusci teljesen tudta uralni a mestere által tanított erőalkalmazásokat és az Ataru technika képzett alkalmazója lett. Oisi nagy meglepetéssel várja Luscit, ma vizsgát tehet és megkaphatja a lovag címet Oisitol. A helyszín adott, a hajó feljárata előtt várja Oisi tanítványát, aki meditált egészen eddig. Darius az anyja mellett áll, már jóval magasabb nála, szép szál férfi lett, leginkább az apjára hasonlít. Jobb oldalán egy vibropenge, a balon pedig egy LPM-1-es sugárvető pisztoly, de a hosszú köpeny még hiányzik róla. Anyja a hajó feljárata, vagy lejárata (az éppen rajta közlekedő egyéntől függően) mellé küldi Dariust, így Lusci nem láthatja őt mikor lefelé jön. Lusci elsőnek mesterét látja meg, majd Darius felé veti pillantását és egy mosollyal ajándékozza meg azt.
~Szépsége magával ragad teljesen, ő az aki gondoskodott rólam... nem az a... az a szörnyeteg. Fordul meg Darius fejében miközben anyjára veti pillantását miután Lusci elfordult felőle.
-Üdv neked tanítvány... -szól Oisi,-
-Üdv neked is mester.
Majd Lusci meghajol Oi elött, végigfürkészve a nő testét, hogy nála van-e a fegyvere. Mint az elmult évek során megszokhatta, nincs a nőnél a fénykardja.
-Egy meglepetéssel készültem neked Lusci... Ma megkaphatod a ranglétrán következő fokozatot, azaz ma elérheted, hogy ne tartozz nekem az életeddel és bármit kezdhess a világban. Eleget portyáztunk mi ketten a tehetősebbek és a buckalakók rejtekein, hogy elég pénzt gyüjthessünk össze ahhoz, hogy külön is boldoguljunk. A feladatod meglehetősen egyszerű lesz. Kapsz egy ellenfelet akit meg kell ölnöd... Az ellenfél nem más mint a fiam!
Lusci arcára kiül a megdöbbenés, elsápad, de gyorsan arculatot vált. Darius a hajó feljárójánál mindent tökéletesen halott. Érezte, hogy valami hasonló fog történni... Lusci hátat fordít mesterének és előveszi kadját. A zöld fény megcsillan, bár nem olyan látványos, mint amilyen egy kis sötét szobában lehetne, ez mégis mindig monumentális pillanat. Dariusnak esély sincs a vibropengéjével egy fénykard ellen. Egy kacsintást enged el Darius Lusci felé, aki ennek láttán egy pillanat alatt Belemerül a Fehér Áramlatba. A szem számára immár láthatatlan, így Oisi láthatja fiát, azaz csak láthatná, mert csak az LPM-1-es sugárlövedéket látja ami egyenesen a hasfalában oltódik ki. Oisi a földre rogy és Lusci, a mestertől egy lépésre, végre látható lesz.
-Vége. -szól Darius-
-Azt h... hiszed ennyivel v... -Oisi vért köhög fel, mely gyorsan felszívódik a homokon- vége? Ezért mindketten azzz... az életetekkel fizettek!
Oisi a földön térdel, jobb kezével támaszkodik, míg baljával a sebhelyét fogja. Hirtelen kaja el a balját és egy mozdulatot tesz a hajó iránya felé, azon hirtelen vörös alakzatok futnak végig, majd hirtelen el is tünnek. Nyilván az Írás alkalmazást használta a hajón. Élete utolsó tette volt ez, hisz ezután holtan rogy a porba. Lusci zokogva rogy térdre, Darius siet mellé és átkarolja, csitítja.
-Vége van... Végre nem csak titokban szerethetjük egymást! Bőségesen el vagyunk látva, annyi kreditet szereztetek, hogy tíz évre is elég lenne! Ne sírj szerelmem!
-Hát nem érted? Mivel vagyunk jobbak, ha ugyanazt tesszük mint ő? Halott emberek pénzét költjük? És mindketten gyilkosok vagyunk?
-Mi... mi áldozatok voltunk csupán...
Majd csókot lehel a nő ajkára, ki immár abbahagyja a sírást és teljes szerelemmel csókolja a fiút. A nap hátralévő része immár nyugalomban tellik, Oisit Darius földelte el, miután Lusci nyugovóra tért.
11. Fejezet
A tanulás és okulás
A tanulás és okulás
A helyszín a Tantooine, a hajó óvó menedéke két szerelmes számára. Az év B. E. 1, Melona hó 5. nap. Az elmult év Darius tanításával telett, ő is ismeri immár a népére jellemző erőalkalmazásokat, a Belemerülést és egyéb Belemerítését nem használja túl jól, csak pár másodpercre tud eltünni és mást is csak pár másodpercre tud eltüntetni, de az Írás és annak érzékelése nagyon jól megy neki, a Kép alkalmazás a kedvence, jól tud megjeleníteni szinte bármit amit meglát és rögzít fejében, de ezt is alig egy perc erejéig... A vibropengét jól forgatja, a célbalövés is megy neki és megtanulta a hajó teljeskörű kezelését, egyedül a titkos rekesz hozzáférhetetlen számára... Az egyetlen fénykard amihez hozzáférhetett volna, az Luscié volt, de ő eladta, nem a pénz hajtotta erre megoldásra, hisz eleget szereztek Oisival egy jóideje, hanem nem akar emlékezni semmire a múltjábol. Egyedül Darius és a hamarosan születő gyermek a fontos számára... Darius a hajó elött gyakorolja a bajvívást, míg Lusci a hajón pihen, mostanában nem megy neki a tanítás, hiszen két ember súlyátcipeli a vállán. Darius mostanra gyűjtött elég erőt és szerezte meg a tudást ahhoz, hogy elolvassa Oisi mit írt a hajóba halála elött. Darius használja az Írásérzékelést és látja, hogy anyja a következőt üzente neki: "Sajnálom, szerettelek" Dariust nem érinti mélyen az üzenet, hisz anyja nem mutatott érzelmet felé és a halál elött könnyű bánkódni.Kiabálás hallatszik a hajóról. Darius elteszi kardját és felrohan Luscihoz a hajóra. Lusci egész nap az ágyat nyomta, nem ismerte be Dariusnak, hogy halálos beteg volt, ez a végső stádium, a betegség és a születés elötti végső stádium... de úgy érezte ki tudja hordani közös gyermeküket...
-Mi az Lusci?
-Hozd világra a gyermekünket! Én nem fogom túlélni, de te neveled fel! Tudom, hogy képes vagy rá! Fiatal vagy, de sokát láttál... tedd meg Darius!
-De...
-Most ne... Segítsd világra a gyermeket!
Ez a szülés vége már, a vajjúdás lefolyt, a fájások jönnek. Darius szerencsére tájékozódott, hogyan folyik le egy szülés, mindent megtesz amit tud, a fájásoknál kéri a nőt, hogy nyomjon, az megteszi, a gyerek megszületik, de nem sír fel... Hiába minden, a gyermek élettelen és Lusci is egyé vált a Fehér Áramlattal... Darius magához szórítja gyermekét, zokog... Aki fontos volt számára, mostmár mind halott...Késöbb este, az anyja sírjától messze temeti el szerelmét és lányát, mert lánya született, de őket nem névtelen sírba temeti... "Itt nyugszik Lusci Seliet és Juno Biaggi. A homoktenger vigyázza örök álmuk..."
12. Fejezet
A megszállás
Tatooine bolygó, Darius hajója. B. Sz. 1... Darius, a vállas, magas, szálkás alkatú, rövid, tépett fekete hajú, borostás, barna, semmitmondó szemű férfi naplóbejegyzése:
"Az emberek nem tudhatják min mentem keresztül. Az életemben volt öröm, csak egy évnyi, mikor Lusci Seliet még velem volt. Ő volt a mindenem és közös lányunk, ki nem láthatta a Nap fényét, a dűnék végtelen hullámait, a száguldó szelet, amint átrendezi a sivatag arculatát újra, meg újra. Ő nem tehetett semmiről... Anyám a hibás az életemért, nincs semmim és senkim! De hiába hibáztatnék bárkit... Nincs kin bosszút állnom... Van értelme az életemnek? Legyek jedi mert fogékony vagyok az erőre? Az érzelmek kipusztultak bennem az biztos... Igen... nem fecsérlem az időm! Elhagyom ezt a bolygót, túl rossz emlékek fűznek hozzá... Keresek egy mestert, aki kitanítja nekem a jedi erők alaklmazását... Igen..."
A gondolatmenet idáig tartott. Készletei feltötve, pénze még bőven bírja, bár nem vehet drága holmikat, csak ételre elegendő még jó időre. Egyedül egy könnyű páncélt vett magának, azonkívűl szokásos felszerelése, az LPM-1-es sugárvető és a vibropenge, és immár a köpeny mely ezeket jótékonyan takarja. A jó öreg CC-1450-es szállítóhajó, benne a hozzáférhetetlen rekesszel. Így vág neki az űrnek, új mestert keresve... Éppen csak elhagyta a légkört, amikor birodalmi rombolók léptek ki a hipertérből a szeme láttára. Nem értette miért küld a szenátus csapatokat egy ilyen félreeső bolygóra.
~Talán felszámolják ezeket a bűnbarlangokat?
Nem tudhatta, hogy Palpatine szenátor, azaz mostmár császár, egy vezércsellel átvette a hatalmat Coruscant (sok más bolygó melett), és az egész birodalmi hadsereg felett. Azomban Darius erről nem halott, nem figyelte a holo hálózat híreit se semmi ilyesmit. Viszont azt tudta, hogy Coruscanton volt a jedik egyik szentélye, amit fel szeretett volna keresni. Nem tűnt fel a birodalmiaknak az éppen a hipertérbe lépő, aprócska szállítóhajó. Az útja egyenesen az imént említett bolygó felé vezetett. Kilépve a hipertérből, egyből megszólították a rádióján.
-Idegen hajó! Itt a Rencar őrszem, azonosítsa magát, hajóját és szállítmányátés ideérkezésének célját!
-Darius Biaggi, a Sharp Blade hajót, egy CC-1450-es szállítóhajót vezetek, rakománya csupán élelem számomra. Ideérkezésem célja felvenni a kapcsolatot a Jedi Rendel.
Darius meghökkenti a látvány, Lusci mesélt neki erről a bolygóról, de nem így festette le. Ekkor újabb üzenet hangzott a rádióból.
-A jedik a birodalom ellenségei, Palpatine császár parancsára a nép ellenségeként tekint rájuk. Mit akar a jediktöl?
A zöldfülű rádiós túl sokat mondott Dariusnak, hogy ne mondja meg idejövetele igazi célját.
-A jedik az ellenségeim, bosszúra szomjazom...
-Az Első Galaktikus Birodalom nem pártolja az öntörvénykezést. A belépést megtagadom. Azonnal hagyja el a bolygó körzetét!
Nem is kelett több Darius számára, a hajóját azonnal elkormányozta a bolygó irányábol. Darius nem értette miért lehet az összes jedi ellensége a Birodalomnak és a népnek. Felkavaró volt ez Darius számára. Immár végleg kiábrándult az emberekből. Azt érti, ha egy jedit vagy esetleg többet ellenségnek tekint a nép, mert a sötét oldal felé fordultak, de hogy az összes jedit... Darius nem is tudta immár mit szeretne a jövőben, de álma, hogy jedi lehessen... Talán egy bolygó jött szóba számára, ha a Coruscant immár a Birodalom tartja a markában. Ez a bolygó nem más mint az Alderaan. Ez a másik bolygó amiröl Lusci sokat mesélt, végtelen havas vidékek, béke... A hajó ismét gond nélkül lép be a hipertérbe és hosszas utazás után Darius meg is érkezik az Alderaan külső körzetébe, ahol a határellenörzés zajlik. Darius szerencsére itt nem látott birodalmi rombolókat se semmit ami a birodalomhoz kötődne. Kis idő után kapta is a rádió üzenetet.
-Idegen hajó! Azonosítsa magát, a hajóját és annak szállítmányát!
-A nevem Darius Biaggi, a Sharp Blade nevű CC-1450-es szállítóhajó pilótája. Szállítmányom csupán élelem a számomra.
-Mi idejövetele célja?
-Letelepedés.
-Semmi szabályellenest nem találtunk a rendszerünkben. A belépési engedélyt megadom! A leszállási vektorok hamarosan megérkeznek, kövesse azt Aldera űrkikötőjéig!
-Rendben, köszönöm.
A vektorok kisvártatva megérkeztek, Darius azokat követve hamarosan landolt is a kikötőben. Igyekezett egy kisebb lakást vásárolni itt, ami kisvártatva meg is történt Aldera külkerületében. Aprócska lakás, benne egy kis asztal, egy ágy egy külön szobában, fürdésre alkalmas helyiség és egy szekrény benne némi váltásruhával. Pénze igencsak megfogyatkozott így alkalmi munkákból tartja el magát, szabaidejében a fallanassi erőalkalmazásokat fejleszti... Így jutottunk el a mai B. Sz. 9. évhez, Darius immár 28 éves, de nem tett le arrol az álmárol, hogy jedi lehessen, de ő is jól tudja, hogy ehhez már kissé túlkoros, de az erőt azért már némileg ismeri... Persze az elmúlt pár évben az Alderaanon mentek végbe változások, például a bolygóra immár nem lehet fegyverrel belépni, de ő nem is hordja fegyvereit, a hajón tartja, amit elég gyakran karbantart...