Post by Katsuto Tadahiro on Oct 19, 2008 16:00:32 GMT 1
Név: Katsuto Tadahiro
Kor: 30 év
Faj: Ryuumai /ember/
Születési hely: Ryuuma-rendszer/Ryuuma/Kinu
Foglalkozás: katona, harc-és kardmûvész, a Császár bizalmasa
Hivatás: Ryuumai Harcos
Felszerelés: Ryuumai ruhák, két váltás galaktikus divat szerint készült elegánsabb ruha, diplomáciai azonosító, daigo-szett, ataru
Kinézet: barna szemek, fekete hosszú haj, vékony szakáll, bajusz, atletikus testalkat, 165 centiméter magas, kb. 70 kg.
Harminc évvel ezelõtt született a Katsuto klánba. Apja, Katsuto Kamyo a Katsuto klán vezére. Tadahiro volt az elsõ gyermek. Apja természetesnek vette, hogy fia majdan õt fogja követni a vezér tisztségben, így a lehetõ legjobb és legsokoldalúbb nevelést szánta neki. Ez természetesen együtt járt azzal, hogy a lehetõ legjobb mesterek keze alatt tanult, és minden hibáért duplán annyi büntetést kapott. Kiskorától fogva lelkesen tanulta a Harcosok kódexét. Számára se volt kérdéses egyetlen percig sem, hogy életének csupán egyetlen célja lehet. Közvetlenül szolgálni a Császárt.
Mivel apja klánvezér, ezáltal a Birodalom egyik leghatalmasabb nemese is volt, Tadahiro a császári udvarban volt elszállásolva, míg kiképzése folyt. Itt a leendõ harcosokat párokba szervezték, és úgy voltak elszállásolva. Tadahiro a Császár fiával, Magahito-val került párba. A két fiatal gyerek között igen hamar kialakult egy baráti viszony, mivel szinte mindenrõl ugyanúgy gondolkodtak. Amikor szabadidejük volt, beszélgetésekkel töltötték az idõt, késõbb, minél idõsebbek lettek, annál komolyabb témákkal. Nem ritkán közösen írtak verseket, melyeknek témája mindig a háború, a dicsõséges becsületharc volt. Magahito-n keresztül sokszor volt alkalma találkoznia Császárral, Hideharu Yasutoshival is.
Tadahiro sohase tudott válaszolni arra a kérdésre, vajon mit láthatott benne Õfelsége, de a Császár az elsõ beszélgetésük utántól úgy tekintett a kamaszodó Tadahirora, mint a saját fiára. Hihetetlen érzéke lehetett az emberi lelkekhez, mert képes volt szeretetét, megbecsülését úgy éreztetni mindenkivel, hogy ezért saját fia nem hogy megsértõdött volna, hanem még inkább csak felnézett az apjára. Ugyanakkor Tadahiro apja is végtelenül büszke volt fiára, ám soha egyetlen alkalommal sem élt vissza fia kivételes helyzetével.
Tadahiro így ismerte meg élete nagy szerelmét, a Császár lányát, legjobb barátjának, Magahito-nak a húgát, Miko-t. A lány szintén harcosnak készült, így sokszor volt alkalmuk találkozni az edzések alatt, illetve azok között is. Tadahiro igyekezett minél több idõt vele tölteni, ám közben kikérte barátja véleményét. Nem akarta, hogy esetleg ebbõl legyen sértõdés közte és „testvére” között. Legnagyobb örömére Magahito õszintén biztatta, hogy folytassa a húga „ostromát” szerelmével. Mikonak is tetszett a fiatal Tadahiro, ám egyelõre lekötötte minden idejét, hogy a tanultakat gyakorolja.
Tadahiro ezt eleinte félreértette, és megromlott köztük a viszony. A fiú belevetette magát a kódex tanulmányozásába, melynek eredményeképpen húsz éves korában már a kard elismert mesterének számított. Stratégiai érzéke meglepte az összes idõsebb mentorát, mesterét. Egyre többet foglalkozott a hadvezetés tudományával, Magahito, barátja pedig a politika, a diplomácia mezejét találta érdekesnek. Sajnos, mivel már nem azonos volt az érdeklõdési körük, jóval kevesebb idõt tudtak csak együtt tölteni, ám szoros baráti viszonyuk nem gyengült semennyit sem.
Aztán egy lázadó klánvezér, Oyabama Yakatsumi úgy érezte, sokkal több jogosultsága van a Birodalom vezetésére, mint a felszentelt Császárnak, így maga köré toborzott seregével Hideharu ellen tört.
Lázongása eleve bukásra volt ítélve, ám a Császár és harcosai végtelenül tisztelték ellenfelüket, mivel hajlandó volt akár meghalni elveiért is. Maga a Császár sajnálattal adta ki a parancsot, hogy hívják össze a Birodalom harcosait a háborúra. Tadahiro érezte, élete egyik legfontosabb eseménye következik. Az Élet próbájának nevezte el magában.
Kinutól, a fõvárostól majdnem 150 km-re találkozott elõször a lázadók serege a Császár által odaküldött csapatokkal. Tadahiro saját klánja harcosait vezette, mivel apja kissé megrendült egészségi állapota miatt nem tudta betölteni ezt a szerepet. A fiatal, alig 21 éves múlt Tadahiro remek stratégiák és taktikák választása közepette, csupán maroknyi harcost vesztve nyerte meg azokat a csatákat, melyeket rábíztak.
A Császár csapatai a lázadást hamar leverték, és vezetõjüknek, Oyabama-nak a Császár engedte, hogy saját daigo-jával vessen véget az életének, ezzel is kimutatva, mennyire tisztelte Õt.
Aztán Tadahirot magához hívatta a Császár, és hosszas elbeszélgetés után maga mellett tartotta a fiatal férfit immár, hogy legyen az egyik katonai tanácsadója. A harc, az ölés, maga a háború egy kissét megkeményítette, szótlanabbá tette a fiatal Tadahirot, aki mindezek ellenére végletekig hûséges volt a Császárhoz, és élete legnagyobb megtiszteltetésének tartotta, hogy ilyen fiatalon uralkodója mellett lehet nap mint nap.
Itt találkozott bõ két évvel késõbb újra Miko-val. A lány is megváltozott, de jó értelemben. Tadahiroban újra felélénkültek a lánnyal szemben érzett érzelmei, amiket immár Miko is teljes szívébõl viszonzott. Minden szabadidejüket együtt töltötték.
Eközben a Császár, és a Birodalom diplomatája, Magahito elkezdték a diplomáciai tárgyalásokat az idõközben képbe került I. Galaktikus Birodalommal. Hideharu Császár Magahito-t nevezte ki a fõ kapcsolattartónak, így Tadahiro és Miko búcsút vettek barátjuktól, testvérüktõl, aki elutazott a másik Birodalom központjába.
Ezek után a Császár megparancsolta Tadahiro-nak, hogy mint katonai tanácsadó, ismerje meg minél jobban az új partnerüket. Õ egybõl nekiállt, hogy legelõször a nyelvüket tanulja meg. Majdnem két megerõltetett évébe telt, de szinte egész jól megtanulta a galaktikus közöst. Ekkor már közelebb járt a harminc évhez, mint a húszhoz. Miko-val már közös életüket tervezték, ám Tadahiro egyelõre nem merte még megkérni a lány kezét a Császártól. Félt, hogy elutasításba ütközik, és tudta, az emiatt érzett bánat mélységesen felborítaná a világszemléletét.
Pár év alatt sikerült az eddig megszerzett adatok alapján egy katonai tanulmányt írnia, mely egy esetleges harc esélyeit latolgatja. A Császár, miután elolvasta ezt a tanulmányt, pár nappal késõbb egy személyes beszélgetés alkalmával megparancsolta Tadahironak, hogy utazzon el Magahito után õ is a Birodalom központjába, és igyekezzen a lehetõ legtöbb információt megszerezni. Mikor úgy érzi, nem tud többet tenni ily távol a hazájától, vagy már elérhetetlen távolságokban lennének az információk, térjen vissza. Mindezek ellenére félévente a Coruscanton található, frissen létesített Ryuuma-i nagykövetségen keresztül küldje el jelentését.
Tadahiro az utolsó estéjét Mikoval töltötte, majd fájdalmas búcsút vettek egymástól, és egy diplomáciai jelzéseket viselõ Ryuuya fedélzetén elhagyta a Ryuuma-szektort. Cél Coruscant volt…
//Megkérném a tisztelt moderátorokat, amennyiben a karakter elfogadásra kerül, kérem ezt a képet töltsék fel nekem avatárnak. Elõre is köszönöm!
Tisztelettel: Katsuto Tadahiro//
Kor: 30 év
Faj: Ryuumai /ember/
Születési hely: Ryuuma-rendszer/Ryuuma/Kinu
Foglalkozás: katona, harc-és kardmûvész, a Császár bizalmasa
Hivatás: Ryuumai Harcos
Felszerelés: Ryuumai ruhák, két váltás galaktikus divat szerint készült elegánsabb ruha, diplomáciai azonosító, daigo-szett, ataru
Kinézet: barna szemek, fekete hosszú haj, vékony szakáll, bajusz, atletikus testalkat, 165 centiméter magas, kb. 70 kg.
Harminc évvel ezelõtt született a Katsuto klánba. Apja, Katsuto Kamyo a Katsuto klán vezére. Tadahiro volt az elsõ gyermek. Apja természetesnek vette, hogy fia majdan õt fogja követni a vezér tisztségben, így a lehetõ legjobb és legsokoldalúbb nevelést szánta neki. Ez természetesen együtt járt azzal, hogy a lehetõ legjobb mesterek keze alatt tanult, és minden hibáért duplán annyi büntetést kapott. Kiskorától fogva lelkesen tanulta a Harcosok kódexét. Számára se volt kérdéses egyetlen percig sem, hogy életének csupán egyetlen célja lehet. Közvetlenül szolgálni a Császárt.
Tadahiro apja, Katsuto Kamyo
Mivel apja klánvezér, ezáltal a Birodalom egyik leghatalmasabb nemese is volt, Tadahiro a császári udvarban volt elszállásolva, míg kiképzése folyt. Itt a leendõ harcosokat párokba szervezték, és úgy voltak elszállásolva. Tadahiro a Császár fiával, Magahito-val került párba. A két fiatal gyerek között igen hamar kialakult egy baráti viszony, mivel szinte mindenrõl ugyanúgy gondolkodtak. Amikor szabadidejük volt, beszélgetésekkel töltötték az idõt, késõbb, minél idõsebbek lettek, annál komolyabb témákkal. Nem ritkán közösen írtak verseket, melyeknek témája mindig a háború, a dicsõséges becsületharc volt. Magahito-n keresztül sokszor volt alkalma találkoznia Császárral, Hideharu Yasutoshival is.
Hideharu Yasutoshi Császár és fia, Magahito Yasutoshi
Tadahiro sohase tudott válaszolni arra a kérdésre, vajon mit láthatott benne Õfelsége, de a Császár az elsõ beszélgetésük utántól úgy tekintett a kamaszodó Tadahirora, mint a saját fiára. Hihetetlen érzéke lehetett az emberi lelkekhez, mert képes volt szeretetét, megbecsülését úgy éreztetni mindenkivel, hogy ezért saját fia nem hogy megsértõdött volna, hanem még inkább csak felnézett az apjára. Ugyanakkor Tadahiro apja is végtelenül büszke volt fiára, ám soha egyetlen alkalommal sem élt vissza fia kivételes helyzetével.
Tadahiro így ismerte meg élete nagy szerelmét, a Császár lányát, legjobb barátjának, Magahito-nak a húgát, Miko-t. A lány szintén harcosnak készült, így sokszor volt alkalmuk találkozni az edzések alatt, illetve azok között is. Tadahiro igyekezett minél több idõt vele tölteni, ám közben kikérte barátja véleményét. Nem akarta, hogy esetleg ebbõl legyen sértõdés közte és „testvére” között. Legnagyobb örömére Magahito õszintén biztatta, hogy folytassa a húga „ostromát” szerelmével. Mikonak is tetszett a fiatal Tadahiro, ám egyelõre lekötötte minden idejét, hogy a tanultakat gyakorolja.
Miko Yasutoshi, a nagy szerelem
Tadahiro ezt eleinte félreértette, és megromlott köztük a viszony. A fiú belevetette magát a kódex tanulmányozásába, melynek eredményeképpen húsz éves korában már a kard elismert mesterének számított. Stratégiai érzéke meglepte az összes idõsebb mentorát, mesterét. Egyre többet foglalkozott a hadvezetés tudományával, Magahito, barátja pedig a politika, a diplomácia mezejét találta érdekesnek. Sajnos, mivel már nem azonos volt az érdeklõdési körük, jóval kevesebb idõt tudtak csak együtt tölteni, ám szoros baráti viszonyuk nem gyengült semennyit sem.
Aztán egy lázadó klánvezér, Oyabama Yakatsumi úgy érezte, sokkal több jogosultsága van a Birodalom vezetésére, mint a felszentelt Császárnak, így maga köré toborzott seregével Hideharu ellen tört.
A lázadó klánvezér, Oyabama Yakatsumi
Lázongása eleve bukásra volt ítélve, ám a Császár és harcosai végtelenül tisztelték ellenfelüket, mivel hajlandó volt akár meghalni elveiért is. Maga a Császár sajnálattal adta ki a parancsot, hogy hívják össze a Birodalom harcosait a háborúra. Tadahiro érezte, élete egyik legfontosabb eseménye következik. Az Élet próbájának nevezte el magában.
Kinutól, a fõvárostól majdnem 150 km-re találkozott elõször a lázadók serege a Császár által odaküldött csapatokkal. Tadahiro saját klánja harcosait vezette, mivel apja kissé megrendült egészségi állapota miatt nem tudta betölteni ezt a szerepet. A fiatal, alig 21 éves múlt Tadahiro remek stratégiák és taktikák választása közepette, csupán maroknyi harcost vesztve nyerte meg azokat a csatákat, melyeket rábíztak.
A Császár csapatai a lázadást hamar leverték, és vezetõjüknek, Oyabama-nak a Császár engedte, hogy saját daigo-jával vessen véget az életének, ezzel is kimutatva, mennyire tisztelte Õt.
A Császár a háborúban
Tadahiro a háboróban
Aztán Tadahirot magához hívatta a Császár, és hosszas elbeszélgetés után maga mellett tartotta a fiatal férfit immár, hogy legyen az egyik katonai tanácsadója. A harc, az ölés, maga a háború egy kissét megkeményítette, szótlanabbá tette a fiatal Tadahirot, aki mindezek ellenére végletekig hûséges volt a Császárhoz, és élete legnagyobb megtiszteltetésének tartotta, hogy ilyen fiatalon uralkodója mellett lehet nap mint nap.
Itt találkozott bõ két évvel késõbb újra Miko-val. A lány is megváltozott, de jó értelemben. Tadahiroban újra felélénkültek a lánnyal szemben érzett érzelmei, amiket immár Miko is teljes szívébõl viszonzott. Minden szabadidejüket együtt töltötték.
Eközben a Császár, és a Birodalom diplomatája, Magahito elkezdték a diplomáciai tárgyalásokat az idõközben képbe került I. Galaktikus Birodalommal. Hideharu Császár Magahito-t nevezte ki a fõ kapcsolattartónak, így Tadahiro és Miko búcsút vettek barátjuktól, testvérüktõl, aki elutazott a másik Birodalom központjába.
Ezek után a Császár megparancsolta Tadahiro-nak, hogy mint katonai tanácsadó, ismerje meg minél jobban az új partnerüket. Õ egybõl nekiállt, hogy legelõször a nyelvüket tanulja meg. Majdnem két megerõltetett évébe telt, de szinte egész jól megtanulta a galaktikus közöst. Ekkor már közelebb járt a harminc évhez, mint a húszhoz. Miko-val már közös életüket tervezték, ám Tadahiro egyelõre nem merte még megkérni a lány kezét a Császártól. Félt, hogy elutasításba ütközik, és tudta, az emiatt érzett bánat mélységesen felborítaná a világszemléletét.
Pár év alatt sikerült az eddig megszerzett adatok alapján egy katonai tanulmányt írnia, mely egy esetleges harc esélyeit latolgatja. A Császár, miután elolvasta ezt a tanulmányt, pár nappal késõbb egy személyes beszélgetés alkalmával megparancsolta Tadahironak, hogy utazzon el Magahito után õ is a Birodalom központjába, és igyekezzen a lehetõ legtöbb információt megszerezni. Mikor úgy érzi, nem tud többet tenni ily távol a hazájától, vagy már elérhetetlen távolságokban lennének az információk, térjen vissza. Mindezek ellenére félévente a Coruscanton található, frissen létesített Ryuuma-i nagykövetségen keresztül küldje el jelentését.
Tadahiro az utolsó estéjét Mikoval töltötte, majd fájdalmas búcsút vettek egymástól, és egy diplomáciai jelzéseket viselõ Ryuuya fedélzetén elhagyta a Ryuuma-szektort. Cél Coruscant volt…
//Megkérném a tisztelt moderátorokat, amennyiben a karakter elfogadásra kerül, kérem ezt a képet töltsék fel nekem avatárnak. Elõre is köszönöm!
Tisztelettel: Katsuto Tadahiro//
