Raod Serrault

[Raod Serrault]

Név: Raod Serrault
Faj: ember
Születési hely, idõ: Coruscant, B.E. 17. Welona 5.
Foglalkozás/Kaszt: Hivatalosan teherhajó kapitány/nem hivatalosan jedi padawan
Magasság: 191 cm
Súly: 90 kg

Szigorúan Titkos

Helyszín: Tarren, Ismeretlen régió
Típus: 1.
Besorolás: Tiltott
Jelleg: Száraz/Radioaktív
Légkör: Belélegezhetõ
Technikai szint: Elmaradott/Ûrkorszaki
Ásványkincsek: Kõolaj, szén, mûanyag származékok
Lakosság: Kizárólag humánok

Részletek a Köztársaság ritkán nézett, régi archívumából
A Tarren a majdnem teljes pusztulás mementója. A Köztársaság felderítõi semmit sem találtak a bolygón, nagyfokú radioaktív szennyezettségen kívül. A bolygó õslakosai ismeretlenek, egyetlen ismert faj sem erõsítette meg, hogy õseik valaha a planétán éltek, vagy pedig telepet létesítettek ott. A bolygó teljesen lakatlan, semmi sem található itt kiégett romvárosok és õsi harcmezõk kivételével. Az egyetlen lakható terület a bolygó északi felén található, és a területet vastag fal határolja, egyetlen bejárattal. A sugárzási szint a fal környékén a legerõsebb, attól távolodva pedig folyamatosan gyengül. Érdekes módon a falon belülre nem jut a sugárzásból.
Dátum: 20792. Nelona 3.

Ismeretlenek telepedtek a Tarrenen. Egy, a szektorban elhaladó felderítõhajó energia kisugárzásokat észlelt az eddig lakatlannak hitt bolygóról. Az energia egy kisebb erõmûvet, valamint egy várost jelölt, amelyek a nukleáris szennyezõdéstõl távol, a falon belül találhatóak. A leszálló felderítõket a helyiek távolságtartóan fogadták, de nem akadályozták, azok munkáját. A mintegy kétezer lelket számláló közösség érdekes vegyülete az õsi bálványimádásnak és a modern technikának. További vizsgálat kivitelezhetõ, de valószínûleg nem éri meg a költségeket.
Dátum: 23658. Kelona 25.

A Tarren telepesei továbbra is féltékenyen õrzik függetlenségüket mindenféle galaktikus befolyástól. Mivel a bolygó gyéren lakott, ásványkincsekben pedig szegény, illetve olyanokkal rendelkezik csak, amelyeket manapság már senki sem használ, ezért senkinek sem áll érdekében a kapcsolatfelvétel. A lakosság mereven elzárkózott a bolygó elhagyásának gondolatától, és nincs is olyan ûrhajójuk, amivel ezt megtehetnék. Bár a bolygó nagy része kiheverte az évezredekkel korábban zajlott nukleáris kataklizmát, sok terület még mindig lakhatatlan. Felderítõk kisebb csoportokra bukkantak a pusztában, de nem világos, hogy õk önként vállalták ezt az életet, esetleg a falon belüli közösség vetette ki õket magából. A második teóriát a fal megerõsítését célzó munkálatok támasztják alá, valamint a fegyveres õrök és automata fegyverek megjelenése a falon.
A külvilágtól való teljes elszigetelõdés miatt a lakosság a természetes ásványkincsekhez fordult. Jármûveiket folyékony, gyúlékony üzemanyag hajtja, fegyvereik szilárd lövedékeket lõnek ki.
A falon kívüli a népesség megszámlálhatatlan. Egyesek folyamatosan vándorolnak, erõszakos úton szerezve be az utánpótlásukat. Mások letelepedett életmódot folytatnak, gyengécske termést próbálva kicsikarni a sovány, és helyenként még mindig radioaktív földbõl.
Hogy a falon belüliek elkerüljék a beltenyészetet, százévenként egyszer egy csoportot maguk közé fogadnak a kintiekbõl. Mivel a védmû környezete még mindig sugárszennyezett, ezért évszázadonként egyszer versenyfutás kezdõdik meg a kinti csoportok között, hogy ki ér elsõként a megnyíló kapuhoz. A „Verseny”, ahogy a helyiek is hívják, rendkívül véres esemény, és elõfordult már, hogy senki sem, vagy csak késve ékeztek a kapuhoz. A szabályok szigorúak, ha egyszer a kapu bezárult, az érkezõket fegyverrel fogadják. Hogy a fosztogatók ne jussanak be, ezért a falon belüliek alaposan megválogatják, hogy kit engedjenek be kicsiny birodalmukba…
Dátum: 24032. Welona 10.

Egy magas, jókötésû fiatalember álldogált az Édenbe vezetõ utat határoló sziklák tetején. Az Éden nem más volt a tarrenieknek, mint az a fallal határolt terület, amit megkímélt az évezredekkel ezelõtti nukleáris háború, amit a bolygó csak lassan kezdett el kiheverni. Ahol a férfi állt, tisztán láthatta a falat, és kilométerekrõl megláthatta, ha azt megközelíti valaki. A hegyvidék kilométereken át húzódott, mintegy második falként szolgálva, rászolgálva a Világválasztó névre. A férfi az egyetlen úton gomolygó porfelhõt figyelte. Amikor úgy érezte, már elég közel ért, lenyúlt a lába elõtt heverõ vászoncsomagért. Már-már féltõ gonddal óvva, a szakadékhoz lépett, ahol egy kampóhoz erõsített kötélen elkezdett leereszkedni. Mielõtt feje eltûnt volna a perem alatt, még egy utolsó pillantást vetett az arrébb heverõ holttestre…
A mászás nem volt sem megerõltetõ, sem hosszú, a fiatalember talpa hamarosan elérte azt a kiszögellést, ami természetes fészekként állt ki a sziklafalból. Amikor elhelyezkedett, levette a válláról, és kicsomagolta a fegyvert, amit magával hozott. A galaxis fegyvergyûjtõi alighanem csodálkozva vakarták volna a fejüket a konstrukció láttán. Nyilvánvalóan nem lézerfegyver volt, mesterlövész mivoltát pedig a felszerelt távcsõ erõsítette meg.
- Nem kellett volna megölnöm – dünnyögte magában. – A barátom volt.
- A barátok segítik a bosszúdat, nem pedig akadályozzák azt – válaszolta egy dallamos, nõi hang.
A férfi már átlépett azon a szinten, amikor még figyelmen kívül hagyhatta ezt a hangot. Egy pillanatra felrémlett elõtte a hang gazdája, és olyan hévvel szorította meg a fegyverét, hogy az ujjbütykei elfehéredtek.
- El ne törd most – intette a hang – még szükséged lesz rá.
- Ne dumálj folyton – mordult a férfi. – Elõször úgyis leellenõrzöm, hogy kinek van igaza.
- És az mit változtat?
- Talán mindent…
- Megesküdtél nekem – emlékeztette a hang. – Megesküdtél, hogy megölöd azt a rohadékot, amiért elvett engem tõled.
- Már kételkedem abban, hogy elvett volna – suttogta a férfi. – Jobb volt, amikor még nem döngtél itt a fejemben.
- Szóval mindössze ennyire…
- Kuss!
A gomolygó porfelhõbõl egy karaván kezdett kibontakozni. Emberek közeledtek. A jármûvek motorjának zaját sokszorozva verték vissza a falak. A kis menet mit sem sejtve haladt a sziklák között. Felderítõik már átvágott torokkal hevertek egy félreesõ barlangban. A férfi az ajkát harapdálva vizsgálta a közeledõket, majd szeme megakadt az egyik jármûvön. Egy szõke kisfiú éppen kíváncsian kikukkantott az utastér ablakán.
- Átkozott – dünnyögte a férfi. – Mégis igaza volt…

[Raod Serrault]

Megbízás

A Friss Forrás Fogadó ócska deszkaépület volt mintegy kétezer-ötszáz kilométerre délre a Világválasztótól. Jelentõsége mindössze abból állt, hogy száz kilométeres körzetben itt található tiszta víz, valamint egy aprócska töltõállomás, ahol a kóborlók feltölthették készleteiket. Jelenleg mindössze négyen tartózkodtak a helységben, három utazó és a „fogadós”, aki látszólag teljesen belemerült pultja tisztogatásába. Meddõ próbálkozás volt, hiszen a rongy maga jobban ragadt a kosztól, mint a pult, de ez nem zavarta az erõsen kopaszodó, zsíros hajú férfit, aki idõnként vásárlóira is pazarolt egy-egy pillantást.
A három vendég közül az egyik idõsödõ, ötvenes férfi volt. Sötétbarna hajába, szakállába már jócskán õszes szálak vegyültek, tekintete azonban még mindig szilárd, egyenesen metszõ volt. Társa talán húsz évvel lehetett fiatalabb, magas, borostás fiatalember. Tekintete folyton a helységet vizslatta, csak idõnként állapodott meg az idõs férfin, illetve a velük egy asztalnál ülõ nõn. Régimódi, golyós lõfegyverét közvetlenül az asztalon nyugvó keze mellett tartotta, és egész testén látszódott, hogy bármikor ugrásra kész, hogy megvédje a kis csapatot az esetleges támadóktól.
A társaságukban lévõ fiatal nõ elhúzott szájjal tolta arrébb a koszos fapoharat, amiben poshadt víz lötyögött. Beidegzõdött mozdulattal fújta el a szemébe hulló, rakoncátlan gesztenyebarna hajtincset, az egyetlent, ami folyton megszökött a tarkóján összefogott lófarokból. Bõrkabátja hangosan súrlódott a széken, ahogy megpróbált kényelmesen elhelyezkedni.
- Akkor sem jó ötlet egy kívülállót bevenni – a nõ hangja mély volt, szinte betöltötte a helységet.
- Különösen akkor nem, ha az a kívülálló éppen egy Raod Serraultféle rohadék – kontrázott rá a fiatalember.
A nõ jól láthatóan megdöbbent, szeme elkerekedett a név hallatán.
- Köszönöm Jaren – vetett egy hideg pillantást társára az idõs férfi.
- Apám, te tényleg Raodot akarod felbérelni – emelte fel hangját a nõ - hogy átjuttasson minket a Világválasztón, egészen a kapuig?
Az apa figyelmét nem kerülte el, hogy a fogadós jól láthatóan megremegett a név hallatán.
- Halkabban Cora! Igen, Raodra várunk. Ráadásul bármikor meg is érkezhet, úgyhogy addig mondd el a kétségeidet, amíg nincs itt.
- Nem értelek Cron – ingatta a fejét Jaren. – Mindannyian ismerjük Raodot, és emlékszünk rá, amikor a sivatagban tévelygett amnéziásan, amíg rá nem találtál…
- Azonban nem véletlen, hogy már nincsen velünk – motyogta Cora elrévedt tekintettel.
- Mivel jobban hasonlít egy Vérpengére, mint mihozzánk – vette vissza a szót Jaren.
- Nem fognak minket beengedni – ragadta meg apja kezét Cora – ha õ is velünk van. A srác maga a megtestesült vesz…
Cron Warren úgy követte fejével a röpködõ érveket, mintha egy teniszmeccset nézne.
- Befejeztétek?
- Nem – vont vállat Jaren.
- Akkor, csak hallgass! Tudom, hogy mi a véleményetek Raodról, különösen a tied – nézett a lányára - hiszen én is amellett döntöttem, hogy nincs helye köztünk…
- És ezután nem fog nekünk segíteni.
- Csakhogy – hagyta figyelmen kívül lánya közbeszólását Cron – õ az egyik legjobb a pusztában, és mindannyian tudjuk, hogy mennyi esélyünk lenne nélküle.
- Hacsak nem visz minket csapdába – jósolta Jaren. – Tudjuk, hogy milyen, és elég ideig érlelhette magában…
- Fõleg, hogy õ is be akar majd jönni velünk – emlékeztette õket Cora.
Az idõsebb Warren kurta kacajt hallatott.
- Egy frászt akar majd bejönni. Tudja, hogy azonnal lepuffantják, amint feltûnik a fal közelében. Ráadásul tõlünk annyi mindent kap, hogy egy jó ideig ellehet belõle idekint.
- Mit akarsz adni neki? – kérdezte Cora rosszat sejtve.
- Errõl majd késõbb – legyintett az apja.
- A kettes depót – árulkodott ismét Jaren.
- Apám, te megõrültél – döbbent meg a lány. – A kettes raktár olyan dolgokkal van tele…
- Amire nem lesz szükségünk a falon túl – zárta rövidre a vitát a férfi. – És ez elég lesz arra, hogy elfeledkezzen a…
- Itt van – jegyezte meg Cora.
A lány ugyan háttal ült az ajtónak, mégis teljes bizonyossággal ejtette ki a szavakat. Jaren felemelkedett ültébõl, hogy kileshessen a koszos ablakon.
- Honnan tudtad?
- Elég idõt töltöttem vele – húzta el a száját a lány – meg a motorjával, hogy megismerjem a hangját.
A helységbe egy valamivel több, mint hat láb magas, a húszas éveinek végén járó férfi lépett be. Egész fejét és arcát egy fekete sál takarta, egyedül villogó szemének engedve kilátást. A válla felett egy lõfegyver markolata látszódott, de egy pisztolyt is hordott az oldalán viselt tokban. Azonnal végigmérte a terepet. A fogadós láthatóan nem örült az újabb vendégnek. A férfi a tarkójához nyúlt, egy mozdulattal húzva le az arcát takaró sálat.
- A helyedben nem nyúlkálnék a fegyver után!
Mély, kellemes hangja volt, mégis olyan fenyegetõ éllel rendelkezett, ami miatt a kocsmáros azonnal abbahagyta a megkezdett mozdulatot. A férfi beletúrt rövid, fekete hajába, majd a mellkasára csapott. A mozdulatra apró porfelhõk szálltak fel, jelezve, hogy gazdájuk hosszú idõt tölthetett az elhagyatott vidéken.
- Raod – köszöntötte Cron Warren egy bólintás kíséretében.
Az érkezõ összehúzott szemmel mérte végig a kis asztaltársaságot. Tekintete elfelhõsödött, amikor meglátta Corát.
- Azt hittem õt nem hozod magaddal.
- Nem is jöttem volna – tolta hátra a székét a nõ – ha tudom, hogy te jössz.
A férfi szájának sarkába egy mosoly árnyéka költözött.
- Ne számíts semmire, csak azért mert õ itt van – intette az idõsebb férfit.
- Ne is számíts semmire, csak azért mert itt vagyok – csattant fel a nõ.
Jaren jelezve, hogy kivonta magát a társalgásból, felállt, és a pulthoz sétált. Természetesen végig szemmel tartotta a férfit, aki elfoglalta a helyét. Raod nem vett tudomást róla, ez azonban nem nyugtatta meg a másikat, akinek a keze nem járt messze a fegyverétõl.
- Mit ajánlasz?
A kérdést követõ pillantásból nem derült ki, hogy az apához vagy a lányához intézte a kérdést.
- Õt felejtsd el – jelentette ki Cron – semmi része nincs az üzletben.
- Akkor mi van az üzletben?
- Ezek – nyújtott át egy listát az idõs férfi.
Raod közömbös arckifejezéssel futotta végig a cetlit.
- Hol van?
- Csak akkor mondjuk meg, amikor a kapunál vagyunk.
- Ki is szedhetem belõled öregember.
A fenyegetésre Jaren rögtön éberebb lett, de az erõszakot Cora akadályozta meg.
- Akkor honnan fogod tudni, hogy valóban az igazat mondtuk?
Serrault csak megvonta a vállát, és galacsinná gyûrte a lapot.
- Rendben. Benne vagyok. Mikor indulunk?
- Azonnal.
A fogadós jól láthatóan megkönnyebbült, amikor a négyes elhagyta a helységet. Raod visszatekerte fejére a sálat, és motorjára ülve várta, hogy Cron megadja a jelet az indulásra. Önmaga sem tudta, hogy miért mondott végül is igent. Ha több ember közé került, az mindig csak bajt jelentett számára. Valaki sohasem tudta befogni a száját, Raod pedig nem az az ember volt, aki nyugodtan tûrné a sértéseket. Gondolatban végigfutotta még egyszer a listát: gyógyszerek, üzemanyag, vitaminok, lõszer, friss élelem. Valóban szüksége lett volna rájuk, mivel itt kint ezek képviselték az értéket. Valahol a tudata mélyén továbbra is érezte, hogy õ nem erre a bolygóra való, de nem tudta megragadni a hirtelen jött érzést. Cron intésére a homokfutó nyomába eredt.
Néhány mérföldre egy karaván várta a négyest. Az ideiglenes tábort egyik oldalról sziklafal határolta, másik irányból pedig a leparkolt jármûvek nyújtottak védelmet. Emberek bukkantak fel sátraikból vagy a jármûvekbõl. Kérdésekkel halmozták el az idõsebb Warrent. A kérdések áradata abban a percben szakadt meg, amikor Raod ismét felfedte arcát. Néhányan döbbenten, néhányan fenyegetõen vagy éppen szörnyülködve pillantottak a férfira, aki egy képzeletbeli vállvonással tette félre a problémát.
- Ki az mama? – a kérdés egy öt év körüli kisfiú tette fel.
- Senki, senki, csak egy rossz bácsi, gyere, menjünk innen!
Azok akik gyerekkel voltak jelen, most igyekeztek arrébb terelni a csöppségeket. Néhányan egyszerûen elfordították a kicsik arcát, mintha a férfi elronthatná õket pusztán a pillantásával. Raod érezte, hogy a keserû harag felbugyog a gyomrában.
- Valami probléma van?
Mély hangját ezúttal még reszelõsséggel is fûszerezte, és elégedetten látta a kötözködõ kérdés okozta riadalmat. Ahogy körbenézett, mindenhol csak elfordított tekintetekkel találkozott. Kevesen mertek visszanézni a férfi szemébe. Az egyik kivétel éppen Cora Warren volt, aki csípõre tett kézzel lépett közelebb a férfihoz. Tekintete hasonló volt ahhoz, ahogy Raod szokta méregetni az embereket, és ez valahogy rossz érzéssel töltötte el a férfit.
- Semmi – mondta a nõ egészen közel hajolva – csak örülnek, hogy láthatnak.
- Mutass inkább egy sátrat, ahol messze lehetek a közutálattól – morogta a férfi.
- Gyere velem!
A nõt követve Raod nem nézett egyik irányba se, amíg el nem érték a kijelölt helyet.
- Holnap hajnalban indulunk – tette hozzá szûkszavúan. – Addig ne provokálj semmi balhét, rendben?
- Nem szeretem, ha a nevem átokká válik.
Cora egészen a férfi elé állt, az orruk majdnem összeért. A nõ végignézett a tetováláson, amit a férfi már akkor is viselt, amikor közéjük került, és a kabát alatt folytatódott.
- Talán nem kellett volna lelépned – suttogta dühösen. – Talán nem kellett volna, mint rablógyilkos nevet szerezned a pusztában. Talán viselkedhetnél normálisan az emberekkel. Talán…
- Talán, ha olyan jó lett volna nekem itt, akkor nem tûntem volna el.
A néma szempárbajnak végül a nõ vetett véget.
- Aludj! – mutatott egy pokrócokkal letakart sarokra, majd kiviharzott a sátorból.
Raod egy pillanatig némán nézett a nõ után, majd sóhajtva leheveredett a derékaljra. Lehunyta a szemét, és szinte rögtön álomba merült. Hónapok óta kínozták ugyanazok a furcsa víziók. Más helyek, más emberek, más technika.

Gyerekkor

A Coruscant egyik fûtött szintjén egy asszony haladt, egy robotdajkával a nyomában. Bár a Köztársaság gyöngyszemének idõjárását a végletekig szabályozták, azért Kelona hónapjában elég hûvös volt az idõ. A nõ ruházata, és a robotdajka jelenléte egyaránt jólétrõl árulkodott. A csípõs idõjárás nem tántorította el a nõt, hogy meglátogassa a hétvégén szokásos kirakodóvásárt. A robotdajka fûtött belsejébõl pedig egy gyermek kandikált kifelé, mosolyogva figyelte a körülötte sürgölõdõ embereket. Az asszonyt bármennyire is lefoglalta a vásár, mégis mindig szakított idõt arra, hogy megsimogassa gyermeke arcát, illetve szóljon hozzá pár kedves szót.
A kisfiú gyermeki ártatlansággal csodálkozott rá mindenre, ami körbevette, jókedvûen nyújtogatta apró kezecskéit. Aztán valami jobban megragadta a figyelmét, mint a körülötte lévõ vásári forgatag. A hengeres tárgy egy férfi övén függött, és a gyermek követelõzõ akaratának köszönhetõen egy leheletnyit megmozdult.
A jedi azonnal érzékelte a mozgást, és körülnézett. Egy fénykard értékes, vagy érdekes lehet valakinek, de ugyanakkor hatalmas veszélyt is jelentett az avatatlan használókra. Mégis az illetõ mintha rögtön felszívódott volna a tömegben. A férfi összehúzott szemmel vizslatta a tömeget, de senki sem törõdött különösebben vele. Illetve egy valaki mégis. Egy apró gyermek próbálta, kis kezeivel elérni az övén lógó fénykardot. Természetesen ez lehetetlen volt, a robotdajka egyébként is megakadályozta volna. A férfi megint megérezte a kicsiny elmozdulást, és érzékei is azt jelezték, hogy bizony nem téved. Ezután már csak pillanatok kérdése volt, hogy megtalálja a gyermekhez tartozó anyát.
- Elnézést, hölgyem – érintette meg a fiatalasszony vállát.
A nõ azonnal otthagyta az árust, végigpillantott a szakállas, mégis fiatalos arcon, a hagyományos jeditunikán, a szeme egy pillanatra megakadt a fénykardon.
- Miben segíthetek, Lovag? – kérdezte mosolyogva.
- Általában több idõ, amíg valaki rájön, hogy ki is vagyok – jegyezte meg kedvesen a férfi is.
- De nem nekem – indult el a nõ, szinte kényszerítve a férfit, hogy utána lépjen – a férjemmel mindketten mérnökök vagyunk – mutatott az ég felé - többek között Deltákat is gyártanak. Megfordult már pár jedi nálunk.
A nõ megállt egy kevésbé forgalmas részen, és kezet nyújtott.
- Dustinne Kria Serrault, örvendek!
- Rennek Hendykerr, nagyon örülök – fogadta el a férfi a felé nyújtott kezet.
- És mondja csak, miben segíthetek én egy jedinek?
- Igazából a fiáról kérdezõsködnék – válaszolta Rennek õszintén.
A nõ egy hosszú szeretetteljes pillantást vetett a robotdajkában pihenõ gyerekre.
- Valahogy éreztem – sóhajtotta…

[Raod Serrault]

A Verseny

- Gyere be!
Cora hangjának engedelmeskedve Raod Serrault belépett. A kinti napfényes szárazságot azonnal felváltotta a sátor hûvös félhomálya. Többen is tartózkodtak itt, de amint a férfi megjelent, hirtelen mindenki talált valamilyen elfoglaltságot, és kimentek. A sötét hajú férfi nyugodtan állta a bizalmatlan tekinteteket, majd közelebb lépett Corához.
- Körülnéztem a környéken – jelentette – biztonságosnak tûnik. Bár nem jutottunk túl messzire, mivel vissza kellett érnünk sötétedés elõtt.
- Konfliktusok?
- Elenyészõ – von vállat Raod. – Hol van apád? – kérdezte a nõ összehúzott szemébe nézve. – Õ nem úgy néz rám, mint egy mészárosra…
- Kiknek dolgoztak? – vágott a szavába Cora.
- Nem tudom, és nem is érdekelt – húzta fel magát a férfi is. – Hol van?
- Ellenõrzi a jármûveket. Jobb lenne, ha egy sem robbanna le a kanyonokban.
Raod indulni akart, amikor Cora megragadta a karját. Az érintés egy pillanatra olyan emlékeket ébresztett a férfiban, amelyeknek létezését teljesen ki akarta ölni magából.
- Milyen érzés megint normális emberek között lenni?
A kérdés pimasz hangvételét elértve Raod majdnem felrobbant dühében. Egy hirtelen mozdulattal kirántotta a karját a nõ ujjai közül, majd lecsapott a csuklójára, és olyan magasra rántotta fel, hogy a nõ kénytelen volt lábujjhegyre emelkedni.
- Normális – sziszegte a nõ arcába – mindennap azokkal az emberekkel találkozom, akik egyöntetûen kivetettek maguk közül…
- Mert neked nem volt elég, hogy ellenségeket öltél, még a sajátjaidat is gyilkolnod kellett.
Cora kétségbeesetten próbált szabadulni a szorításból, de ezzel az erõvel új utat is nyithatott volna a Világválasztón.
- És te még mindig elhiszed ezt? – nevetett fel a férfi gúnyosan. – Hol voltál te akkor, amikor a Vérpengék támadtak? Az a patkány pont arra készült, hogy mindenkit rábeszél a kapu feladására. Ha nem lövöm le, akkor ketten maradunk apáddal, és akkor most egyikünk sem beszélgetne itt.
- Tudom – hajtotta le a fejét Cora. – Mi ketten a többség ellen szavaztunk. Nem volt hova menekülni, nem volt hova bújni, és ölnöd kellett, hogy életben maradjunk…
Raod megdermedt, szeme egy pillanatra a távolba meredt. Leeresztette az eddig fogva tartott nõt, aki most a csuklóját kezdte masszírozni. A férfi elfordult, két ujjával a szemeit masszírozva merült gondolataiba.
- Mi a baj? – kérdezte Cora, tenyerét a férfi hátára téve.
- Amit utoljára mondtál – nézett fel bele a nõ szemébe. – Olyan furcsa érzésem van, mintha már hallottam volna ezt a mondatot.
- Még mindig nem emlékszel semmire?
- Semmire azelõttrõl, hogy apád rám talált kint a pusztában. Nem érdekes – legyintett. – Ezzel kell élnem.
Cora együtt érzõen hallgatott. Õ sem tudott sokkal többet a férfiról, mivel Cron lázasan tévelyegve talált rá a fiúra a puszta közepén. Egyetlen dologra emlékezett csak, a nevére. Az idõsebb Warren visszavitte a magával a táborba, a fiú mégsem tudott sohasem igazán beilleszkedni. Corának jó emlékei voltak az elsõ esztendõrõl. A magas, tetovált nyakú fiatalember érdekes színfoltját képviselte a kis közösségnek, ami legfõképp csak a Versenyre készült, terveket kovácsolt, látástól-vakulásig dolgozott. A fiatal lánynak soha nem fûlött igazán a foga ahhoz, hogy a sovány földet túrja, kicsikarva valami kevéske termést, vagy hogy a üzemanyag lepárlónál dolgozzon, ezért hát õ tanította meg Raodot a tarreni életre. A fiú, amnéziájától eltekintve, gyorsan tanult, és élvezte, amikor valamiben végül sikerült túlszárnyalnia csinos tanítómesterét. A kis településtõl távol, kint a pusztában töltött órák mély nyomokat hagytak mindkét fiatalban.
Egy év telhetett el ebben a „boldogságban”, amikor Cron Warren megengedte, hogy Raod a telep védelmezõi közé bekerüljön, és fegyvert adott a kezébe. Ettõl kezdve mintha valami mély sötétség vert volna gyökeret a lelkében, ami legelõször és legjobban Corát rémítette meg. Az itteni emberek élete sohasem volt békés, de a fiatalember különös kegyetlenséggel vágott vissza minden vélt vagy valós sérelemért. Raod híre ekkor kezdett terjedni a pusztában, de a település egyelõre csak a pozitív hatását látta ennek a veszedelmes hírnevének. Hiába próbált Cora az apjával beszélni, amikor látta, hogy Raod mennyi idõt tölt komor arckifejezéssel, maga elé meredve, mintha emlékezetének szilánkjait próbálná összeszedegetni. Õ ébredt fel egyedül, mellette forgolódó szeretõjének rémálmaira, és egyedül õ figyelte meg, hogyan edz magányosan. Raod mozdulatai idegenekké váltak, már nem azokat a fogásokat alkalmazta, mint amiket „tanárai” mutattak, hanem valami veszélyesebb, vérszomjasabb, halálosabb utat követett.
Ettõl kezdve a fiatal nõ rettegett. A rajzolatok, amik annak idején a különlegességét adták, mintha a megmutatkozó sötétség jelei lennének, amik szép lassan felkúsznak a férfi arcán, hogy bekebelezzék elméjét és lelkét egyaránt.
- Apád komolyan hiszi, hogy kihúzzátok abban a völgyben egy hónapig? – rántotta vissza Corát a jelenbe Raod hangja.
- Elvileg ez az egyetlen hely, ami sugárzásmentes – vont vállat a nõ. – Több esélyünk van így, hogy megelõzzük a többieket.
- Nekem viszont nincs egy hónapom egy katlanban ücsörögni.
- A megállapodásunk a völgyig szól – emlékeztette Cora. – Utána szabad vagy, oda mész, ahova akarsz.
- Mikor indulunk?
- Napkeltekor…

A növendék jedi

A Birodalom Elõtti 11. évben, a Coruscanton álló jedi templomban a normális mederben folyt az élet. Lovagok érkeztek, távoztak, folytatódott a növendékek kiképzése. A galaxis ugyan nem volt egy nyugodalmas hely ebben az idõben sem, hiszen ekkor vette a Kereskedelmi Szövetség blokád alá a Naboot, mindez azonban nem akadályozta meg a jedi mestereket abban, hogy átadják tudásukat az ifjaknak, akik szorgalommal, és szerencsével, talán majd segíthetnek fenntartani a békét az univerzumban. Az egyik ilyen tanulócsoportnak volt a tagja Raod Serrault is, miután nyolc évesen szülei úgy döntöttek, hogy elengedik fiúkat a jedik közé. A döntés természetesen nem volt könnyû, de a kis Raod hatalmas reményekkel vágott neki annak az útnak, aminek a végén az áhított jedi lovaggá válás állt.
Mint minden fiatal, elõször õ is a rend történelmével ismerkedett meg. Szabad óráit a többi növendékkel töltötte a templom Elsõ Bölcsesség negyedében.
A fiú többiekkel tanult, ismerkedett, vagy mérte éppen össze a tudását. Ezek a versengések természetesen legtöbbször arra szorítkoztak, hogy ki tudja hihetetlenebb módon elmesélni a jövõjét, amikor majd természetesen Erõben teljes, tántoríthatatlan, bátor jedi lovagok lesznek. A fiatalokat lenyûgözte a Rend történelme, és a legtöbben már ekkor kiválasztották, hogy kihez akarnak majd hasonlítani, kinek a példáját fogják majd követni.
A türelmetlenebbek, már alig várták, hogy az elméleti tudást mikor váltja fel a gyakorlati oktatás.
- Alig várom már – lelkendezett egy fiatal rodiai.
- Mit Zzurik? – Raod lehunyt szemmel feküdt az ágyán, keze a tarkója alatt összekulcsolva.
- Hát hogy megkezdjük a fénykard óráinkat – zizegte a kis zöld lény. – El tudjátok képzelni? Azután a sok történet után, amit hallottunk. Egy jedi nem is jedi a kardja nélkül.
- Tévedsz - ült le mellé egy apró, világos bõrû twi’lek lány – nem a kard teszi a jedit. Egy igazi talán még jobban elboldogul az eszével, mint egy fénykarddal.
A rodiai már párszor szembenézett a lányka okfejtéseivel, és ezúttal úgy érezte, segítségre lesz szüksége. Pillantása a lehunyt szemmel hallgató embergyerekre tévedt.
- Te mit mondasz Raod?
A fiú elõször csak az egyik szemét nyitotta ki, lassan szemügyre véve a szomszédos ágyon ülõ párost. Egy pillanatig rendezgette a gondolatait, majd letette a lábát a földre, és felült.
- Szerintem, ha egy jedi kardot húz, akkor már minden más módszer csõdöt mondott – Zzurik kérdõ tekintetét látva hozzátette. – Egy kard akkor is a pusztítás eszköze marad. Élõlények sérülnek, vagy halnak meg ott ahol használják. Ezt nem lehet könnyedén kezelni. Ha a Világos Oldalt követed, a fénykard kell hogy legyen az utolsó megoldásod.. – megvonta a vállát, majd körbenézett azokon, akik közben közelebb léptek – szerintem.
- Látod? – bökte oldalba a twi’lek Zzurikot – Raod is azt gondolja, amit én.
- Csak azért mert õ is azt gondolja, ami te Aly’na, nem jelenti azt, hogy igaz is – vágott vissza a zöldbõrû fiú.
A kialakuló vitát halk köhécselés zavarta meg. A tanítványok egy emberként pördültek meg, utat engedve egy alacsony alaknak. A vita középpontjában álló trió tagjai természetesen követték a többiek példáját, akik utat engedtek maguk között egy alacsony, zöldes-barna bõrû alaknak.
- Lenni érdekes – Yoda mester hangját az egész dormitóriumban hallani lehetett – amit te mondtál – bökött az ifjú Raodra elmaradhatatlan botjával. – Valóban sokkal többnek kell lenni egy jedinek – ezeket a szavait már mindenkihez intézte a teremben. – De, egy kis vívás sohasem ártani, ezért holnaptól ti kezdeni leckéket.
Az öreg jedi mester ezután magára hagyta a fiatalokat gondolataikkal, mindenki élénk beszélgetésbe kezdett, hiszen a fénykardvívás egészen új távlatokat nyitott meg mindenki elõtt.
- Kíváncsi vagyok, hogy mikor ülhetünk végre vadászgépekbe – vetítette elõre a jövõt Zzurik…

[Raod Serrault]

Csapda!

- Miért álltunk meg? – kérdezte Cora az élen haladó Raodtól.
- Rossz elõérzetem van…
- Nincs idõnk elõérzetekre – vágott közbe Jaren. – Már majdnem ott vagyunk, ne most táborozzunk le.
Raod végignézett a néhány évvel idõsebb férfin, aki azóta nem tágított mellõle, hogy vállalta, elkíséri a karavánt. Jaren eddig visszafogta magát, és valóban hasznos segítõtársnak bizonyult, Raod érezte, hogy legalább annyira szemmel tartja õt, mint amennyire a karaván biztonságára ügyel.
- Ez a kanyon az egyik legszûkebb – magyarázta – ha rajtunk akarnak ütni, akkor egy robbantással lezárhatják az utunkat, és mi csapdába kerülünk.
- Ezt a részt, már átkutattuk tegnap, és nem találtunk semmit – vetette ellen a másik férfi. – Egyébként is honnan veszed, hogy pont itt csapnának le?
Raod megvakarta a nyakán sötétlõ tetoválást. A kanyon közepénél egy tûszerû sziklaképzõdmény tört az ég felé.
- Én azt tenném – válaszolta a kérdésre.
- Szerencsére viszonylag kevés olyan kvalitású gyilkos szaladgál ezen a bolygón, mint te – tette hozzá Jaren sötéten.
- Na, ebbõl elég – állította meg a két férfit Cora. – Így nem jutunk sehova. Alig tizenöt kilométert kell megtennünk – fordult Raodhoz – hogy eljussunk végre a célunkig. Az emberek, különösen a gyerekek fáradtak. Meg kell kockáztatnunk az átkelést.
Raodot feldühítette, hogy a nõ szemlátomást nem hallgatott rá. Az eltelt hetek nem változtatták meg az emberek véleményét Serraultról, és ez nem hatott kedvezõen az együttmûködésükre sem. A két Warrenen kívül mindössze néhány gyerek érzett elég bátorságot, hogy a magas, sötétruhás férfi közelébe merészkedjen. Azonban a szülõk gondosan távol tartották csemetéiket a férfitól.
- A te embereid – vonta meg a vállát hidegen.
- Mert te annak idején elszúrtad, hogy közéjük tartozz – emlékeztette Jaren.
Raod keze villámgyorsan csapott le, ujjai a férfi torkára kulcsolódtak.
- Kezdesz nagyon idegesítõ lenni, haver – sziszegte Jaren arcába.
A férfi megpróbálta lefejteni az ujjakat a torkáról, de ez szemmel láthatóan meghaladta az erejét. Raod közömbösen figyelte a próbálkozást.
- Engedd el! – kérte õt Cora.
Egy hosszú pillanatig egymás szemébe néztek, majd a férfi lassan bólintott, és ellökte Jarent. A férfi hanyatt esett a porban, de azonnal a fegyvere után kapott. Azonban mire elérte volna, már egy pisztoly csövébe meredt.
- Felesleges lenne meghalnod ilyen közel a célhoz – emlékeztette Raod nyugodtan. – Tartsunk pár perc pihenõt, aztán mehetünk – fordult a nõhöz. – Ha várnak ránk, akkor egy ideig úgysem lesz rá idõnk.
A nõ csak egy bólintással felelt, majd kiáltására emberek kászálódtak le a jármûvekrõl, hogy kicsit kinyújtóztassák a tagjaikat. A férfi csak intett a pisztollyal, de ez is elég volt Jarennek, hogy a távozás mellett döntsön. Raod a motorjához lépett, leemelte a kulacsát és kinyitotta.
- Te tényleg képes lennél arra, hogy puszta kézzel összemorzsold egy ember fejét?
A férfi elmosolyodott a háta mögül felhangzó kérdésre. A gyerekhang egy nyolc éves fiúhoz tartozott, talán az összes közül a legkíváncsibb, és a legügyesebb. Ha szülei nem látták, folyton a férfit faggatta, próbálva leellenõrizni a róla keringõ híreket. Raod leguggolt hozzá, miközben egy utolsót húzott a kulacsból.
- Á, nem Sirt – vizsgálgatta saját kezét. – Egy felnõttét nem, esetleg egy kisfiúét…
Sirt felnevetett, már régen eldöntötte magában, hogy a veszedelmes külsejû férfi belül nem is olyan gonosz, és ezt a véleményét senki sem tudta megváltoztatni.
- Mindjárt ott vagyunk igaz?
- Nemsokára – bólintott a férfi. – Csak…
- Csak valami nem tetszik – találgatott komoly képpel a gyerek.
- Pontosan – ismerte el Raod.
- Ugyan már – lökte meg Sirt játékosan – hiszen itt vagy velünk. Veled átjutunk mindenen!
- Bárcsak mindenki úgy érezne, ahogy te.
- Ugyan három hete, amikor elfogyott a vizünk, te hoztál – lelkendezett a gyerek. – Két hete, amikor az a két banda támadt ránk, mindenki azt hitte, nekünk kampec, de te visszaértél a felderítésrõl.
- Sirt, gyere vissza! – kiabált egy fiatal nõ.
- Aztán meg…- hagyta figyelmen kívül a kiáltást a fiú.
- Ne várd meg, amíg odamegyek!
- Talán jobb, ha mész – javasolta a férfi.
- Úgysem mer idejönni – legyintett a kissrác – túlságosan fél tõled. Õ viszont nem – mutatott át a férfi válla felett – úgyhogy jobb, ha megyek – válaszolta már futtában.
Raod mosolyogva fordult meg, hogy lássa ki is közeledik.
- Tudod, ha nem a saját szememmel látnám, el sem hinném – tette csípõre a kezét Cora.
- Én azt nem hinném el, hogy a kölyök jobban fél tõled, mint tõlem.
A férfi talán önmagát is meglepve, egészen jó hangulatba került a Sirttel folytatott rövid beszélgetés után.
- Vagány kiskölyök.
- Tudod, hogy egész másképp is lehetne? – váltott hirtelen témát a nõ.
- Hagyjuk ezt Cora – kérte Raod. – Mindketten tudjuk, hogy talán sohasem tudtam volna beilleszkedni ebbe az egészbe. Túlságosan sok minden kavarog bennem.
- De én tudom, hogy milyen voltál – állította meg a nõ. – És mindent megtennék, hogy visszakapjam azt, akinek még volt szíve, akit szeret…
- Fejezd be – morogta megint – ami volt, elmúlt. Ha már ennyire fontos neked ez a „szív kérdés” tudod, jól, hogy nekem is van, csak belefáradtam, hogy folyton be kell bizonyítanom.
- De az a sok ember, meg a sok gyilkolás – nyílt tágra Cora szeme. – Miért? Miért kellett annyi mindent tenned? Itt senki sem szent, de te még a legrosszabbakon is túlteszel.
Raod felnevetett, és Cora hátán elõször végigfutott a hideg. A kacaj tele volt dühvel, gúnnyal, és egyébként sem ezt a feleletet várta.
- Te tényleg elhiszed, hogy mindent én követtem el? Nem mondom, hogy semmi sem igaz, de soha, ismétlem soha nem öltem meg senkit ok nélkül. Elveszem, ami kell, megölöm azt, aki az életemre tör, de nem rendezek nyakló nélküli vérengzéseket.
- Akkor meg mire ez az egész – fogta meg a kezét Cora. – Mire ez az emberkerülés? Az állandó dühödt arc? Miért viselkedsz úgy, mintha alig várnád, hogy vért onthass? Mindegy, hogy kiét.
- Mert megvéd – vont vállat a férfi. – Mert már ilyen a hírem, és emiatt a legtöbben békén hagynak. A hõsködõk nem elég jók ellenem, aki meg mégis, az meg mégiscsak elgondolkozik azon, hogy vajon megérem e a kockázatot.
- Szóval, amiket beszélnek rólad… – a nõ hangjában visszafojtott remény rezdült.
- …az nem a teljes igazság – fejezte be helyette Raod. – De ha ez nem lenne, akkor apád sem engem keresett volna meg. Egyébként meg te is tudod, hogy nem kerülök minden embert.
- Igen, tudom – hajtotta le a fejét a nõ. – Indulnunk kell! Remélem, még beszélhetünk, mielõtt aztán végképp elválnak útjaink!
- Talán igen.
Hangos, elnyújtott dudaszó figyelmeztette a társaságot. Raod visszaszállt motorjára, tekintete egy pillanatig még követte Cora karcsú alakját, amint elindul a parancsnoki jármû felé. Sóhajtva kezdte el az arca elé tekerni a sálat, majd amikor végzett, körbenézett. Mindenki indulásra kész volt. Cron Warren felemelte a kezét, majd elõre intett, és a konvoj nekivágott az utolsó útszakasznak. Raod szemei folyamatosan a sziklákat vizsgálták, de balsejtelme alaptalannak tûnt.
Egy jókora kanyar után tisztán láthatóvá vált a „tû” is, amint a bal oldali sziklákból kinyúlva magasodott a többi fölé. A férfi ettõl a szakasztól tartott a leginkább. Talán háromszáz méterre járhattak a sziklától, amikor jókora robbanás törte meg a kanyon csendjét. A falak megtöbbszörözve verték vissza a hangot, és a „tû” bal alsó része egyszerûen eltûnt, jókora kõszilánkokat zúdítva a közeledõkre.
- Csapda! – ordította valaki teljesen feleslegesen.
Az útra kidõlt hatalmas kõtömbök teljesen megakadályozták a továbbjutást. A robbanás, és a kövön súrlódó kõ hangját szinte rögtön felváltotta a kézifegyverek kelepelése, ahogy több irányból is golyózápor zúdult a csoportra. Raod igyekezett megfordítani a motorját, mielõtt csapdába esik a feltorlódó jármûvek, és a leomlott sziklák között. Szerencséjére eddig senki sem lõtt rá, bár a homok mindenütt porzott a becsapódó lövedékektõl. Amint befejezte a manõvert, elõvette az oldalára erõsített tokból a pisztolyát, és lõtt. Az egyik támadó eltûnt, valószínûleg találatot kapott. A férfi engedélyezett magának egy pillanatot, hogy felmérje az esélyeiket. Eléggé elkeserítõ volt a helyzet. Mindenfelé halottak, vagy sebesültek hevertek körülötte, a többiek, pedig különbözõ fedezékek mögé húzódva próbálták tartani magukat. A támadók ellenben elfoglalták a magasabb pozíciókat, és teljesen belõhették az alattuk húzódó utat.
Cora egy nagyobb sziklatömb mögé húzódva próbálta elállítani a vérzést, ami a combsebébõl eredt. Raod is arrafelé vette az irányt, és beugrott a lány mellé a fedezékbe. Elrántotta a kezét a véres rongyról, és akkorát húzott a csomó két szárán, hogy a lány feljajdult.
- Most mit csinálunk? – törölte le a könnyeit a lány.
- Most rácsesztünk – fejezte ki tömör véleményét a férfi.
- Nincsenek annyian, mint mi.
- Viszont sokkal jobb helyen ülnek – kapta le a fejét Raod.
- Meg kell nézni, mi van hátul, különben mindenkit lemészárolnak. Talán arrafelé még szabad az út.
Raod csak bólintott a javaslatra. Kinézett a tömb mögül, és ekkor látta meg az egyik támadót, amint éppen helyet változtatva arra készült, hogy egyetlen sorozattal végezzen a szikla mögött lapuló párossal. A férfi lekapta a hátára erõsített puskát, és arra a pontra irányította ahol az ügyeskedõnek fel kellett bukkannia. Amint az illetõ feje megjelent, Raod tüzelt.
- Itt hagyom – nyújtotta át a fegyvert a lánynak. – Többre mész vele, mint a sajátoddal – mutatott a nõ puskájára, ami a nyílt tér közepén hevert.
- Vigyázz magadra!
Egy közeli sziklánál egy halott hevert, kezében még mindig szorongatva pisztolyát, ezért Raod arrafelé indult el. Egy hatalmas ugrással el is érte célját, és a pisztoly csövére rámarkolva kitépte azt egykori tulajdonosa ujjai közül. Ekkor egy újabb robbanás remegtette meg a levegõt. Cron jármûve a levegõbe repült, és lángolva az oldalán landolt. Cora felsikoltott. Egy új alak jelent meg a sziklaperemen. Olyan páncélt viselt, amit Raod még sohasem látott a Tarrenen. Erõs, mégis hajlékony páncélt viselt, aranyszínû arclemezzel; a hátára lendített egy nagyobb fegyvert, és egy kisebbet, bár éppen elég fenyegetõt vett kézbe.

A támadó

Raod bénultsága egy pillanat alatt múlt el, amint meglátta, hogy az új fegyver ezúttal rá szegezõdik. Felemelte a két pisztolyt, és kitört a fedezék mögül. Az érkezõ golyók hangosan kopogtak mögötte a sziklán, de õ már vissza is lõtt. Az alakot ugyan megrázták a lövések, de a cikk-cakkban rohanó férfi bánatára nem okoztak kárt a támadóban. Bevetõdött egy autó alá, miközben csak reménykedhetett, hogy a golyók nem lyuggatják át õt is az alvázzal együtt. A páncélos férfi kényelmesebb megoldást választott, és újból a vállához emelte a rakétavetõt. Raod azonnal kigurult a jármû alól, futásnak eredt, majd ösztönének engedelmeskedve ugrott. A robbanás szele még így is méterekre röpítette. Zúgó fejjel érzékelte, hogy éppen a motorja mellett ért talajt. Remélve, hogy a fegyver újratöltése idõt vesz igénybe, ismét tûz alá vette a páncélos alakot. Az ösztönösen visszahúzódott, elég idõt adva Raodnak, hogy kerekeire rántsa a járgányát. Éppen berúgta a motort, amikor észlelte, hogy a megfogyatkozott védõk miatt egyre többen szemelték ki maguknak. Kétségbeesetten rúgta be a motort, és a rövid ugrásnak köszönhetõen ugyan elkerült egy halálos sorozatot, viszont azonnal érezte egy golyó becsapódását a vállában, és azt, hogy többé nem ura az imbolygó jármûnek. A következõ sorozat a kerekeket roncsolta szét, és Raod erejébõl csak annyi tellett, hogy ne passzírozza össze önmagát az elzuhanó, használhatatlan fémtömeggel. A páncélos rakétája a következõ pillanatban csapódott be, és a zúgó fejjel fekvõ férfit valami iszonyatosan tarkón vágta.
Amikor magához tért, érezte, hogy egy jókora fémlemez nyomja le a felsõtestét. Rögtön világossá vált, hogy ez felelõs az eszméletvesztésért, ugyanakkor meg is védhette a közelben becsapódó golyóktól. A küzdelem azonban befejezõdött, és a férfi tudatába nem hatolt el más, csak a ropogó lángok hangja. Kóválygó fejjel igyekezett felmérni a testét ért károkat, de a vállán lévõ sebtõl eltekintve csak fájdalmas zúzódásokat érzékelt. Az ideiglenes fedezék alól kilesve nem látott semmilyen mozgást, így megkockáztathatta, hogy felálljon. Sajgó derékkal emelte fel a hátán, fején lévõ karosszéria darabot, majd óvatosan kitolatott alóla. A látvány megdöbbentette. Mindenütt holttestek, férfiaké, nõké, gyerekeké. A térdelõ férfinak percekbe tellett, amíg szeme hozzászokott a látványhoz, az égõ jármûvek és hús bûzéhez. A nap állásából ítélve kb két órát töltött eszméletlenül. Hirtelen eszébe jutott, hogy talán van még túlélõ, és talpra küzdötte magát. Néhány lépésre megtalálta a fegyverét, a fegyvertõl nem messze, pedig egy ismerõs alakot.

Raod fegyverei a Tarrenen

Sirt volt az…A gyerek hason hevert egy roncs közelében, de Raodnak azonnal nyilvánvaló lett a halál oka, amikor megpróbálta a hátára fordítani. A test alá csúsztatott ujjak, teljesen összezúzott bordákat érzékeltek, és a férfinak elszállt minden kedve attól, hogy lássa a gyereket szembõl is. Sóhajtva nézett körül, megpróbálva elterelni a gondolatait. Nem sikerült. Sirt mindig is barátságos volt vele, még akkor is, maikor senki más nem…
Fájdalmas nyögés vonta el a figyelmét. Raod azonnal talpon termett. Cora. A nõ egy egyre növekvõ vértócsában feküdt. Gyomorsebére szorított ujjai közül folyamatosan szivárgott el az élete.
- Cora – próbálta elhúzni a nõ kezét, hogy megvizsgálhassa a sebet.
- Csak…élni…akartunk – zihálta a nõ. – De…téged nem kap…kaptak el – halovány mosoly derengett fel a szája sarkában.
- Ne most – nyögte Raod, majd talpra ugrott. – Nem!
- Minden…elpusztult…
A nõnek igaza volt, és Raodon eluralkodott a tehetetlenség nyomasztó érzése. A jármû, amin az orvosi felszerelések voltak, nem messze feküdt az oldalán, teljesen kiégve.
- Menj – suttogta a nõ – nem akar…om, hogy…itt legyél…
- Cora – simította el a lány haját az arcából. – Bár beszélhetnénk még egyszer abban a völgyben – suttogta elszorult torokkal.
- Tûnj el – hörrent fel a nõ – a megállapodásnak…vége.
Raod felnézett arra a sziklára, ahonnan nem olyan rég, még a páncélba bújt alak eregette a rakétákat. Érezte, ahogy a keserû harag, és a kudarc savként marják belülrõl.
- Még nincs – ellenõrizte a fegyverét. – Meg fognak dögleni…
- Ne! A bosszú – tette nehézkesen a kezét a férfiéra – nem ér…érhet meg ennyit…
- Ez majd megéri – fogta két kezébe a vérmocskos tenyeret Raod. – Ez mindent megér…õértük – intett maga mögé – de legfõképpen – mondta az immáron fénytelen szemekbe – érted…

Jedi kiképzés

A három tizenéves jedi tanonc az edzõteremben gyakorolt. Zzurik már izzadt, és lassan rádöbbent, hogy Raod igazából csak játszik vele. Mindannyiuknak elérkezett az idõ, amikor az arra érdemesek padawanná válnak egy mester mellett. Aly’na, Zzurik és Raod tudták, hogy útjaik hamarosan különválnak, ez azonban nem akadályozta meg õket abban, hogy együtt töltsék azt a kis idõt, ami még hátra volt. Zzurik lihegve kapcsolta ki a kardját.
- Rendben – ismerte el – karddal te vagy a jobb. De szimulátorban én.
Aly’na tapssal jutalmazta kettejük küzdelmét.
- Egész pontosan Raod 98-2-re vezet fénykard küzdelemben – nyújtott egy törülközõt az ember fiúnak – te viszont 67-33-ra szimulátorban – adta a másikat a rodiánnak.
- Jó, akkor attól függ – vont vállat a zöld lény – hogy földön, vagy levegõben kezdjük a küzdelmet.
- Viszont amikor befejezzük – jegyezte meg Raod a törülközõje mögül – mindenképpen Aly’nára lesz szükségünk.
- Ugyan miért?
- Mert mi nem tudnánk megmagyarázni, hogy miért rombolja két õrült jedi a környezetét.
- Hohó – emelte fel a lány a kezét – csak azért, mert én diplomatikusabb vagyok, nem fogok utánatok takarítani.
- Nem baj – dobta le a törülközõt Raod – mindenképpen nekünk jut majd több szórakozás.
A fiú elindult, hogy visszategye kardját a többi közé, és nem vette észre, amint az összetekeredett törülközõ megmozdul, és meglegyinti a tarkóját.
- Mibõl gondolod, hogy az én utam nem lesz olyan szórakoztató, mint a tied?
- Vajon miért tud Aly’na mindig meglepni téged?
- Talán mert õ megvárja, amíg hátat fordítok.
- Mert annyira bízol benne – jegyezte meg epésen Zzurik.
Raod egy pillanatra elvörösödött, és Aly’nára pillantott. Bár nem elõször hallotta ezt a csipkelõdést, még mindig zavarba jött tõle. Igaz, hogy jól kijöttek egymással, de a viszony hasonló volt a kis rodiánnal is. Ez azonban nem akadályozta meg zöld lényt, hogy élcelõdjön barátjával.
- Egyébként – mentette ki Raodot a lány – ha a helyzet meleg lesz, úgyis titeket hívlak majd.
Zzurik gyors, zizegõ hangot adott ki, ami fajtájánál a nevetés megfelelõje volt.
- Számíthatsz rám.
Raod egyetértõen bólintott, majd vízszintesen nyitott tenyerében megpörgette a kikapcsolt fénykardot. A két másik tanítvány nem elõször látta a mutatványt, mégis mindig lenyûgözte õket, ahogy a penge elõugrik, de mindig vissza is húzódik, mielõtt a fiú testéhez érne.
- Nem értem, miért foglalkozol annyit ezekkel a trükkökkel – jegyezte meg epésen Aly’na.
- Elõször is – lépett közelebb a fiatal Road – mert szórakoztatnak.
- Nem olyan rég még hevesen kikeltél a használata ellen – bökött a fegyverre Zzurik.
- Könnyebb úgy irgalmasnak, megbocsátónak lenni, ha olyan jó vagy, hogy nem kell az életedért küzdeni – kapta el a kikapcsolt pengét a fiú. – Aki az életéért küzd, az sokszor nem ér rá, hogy másokkal törõdjön.
- Szerintem akkor is felesleges.
- Harmadszor, amíg a kezemet figyeled…
Ezúttal függõlegesen pörgette meg a fegyvert, bár ehhez a mozdulathoz nem kellett az Erõt használnia. Elkapta a markolatot, ami egy pillanat múlva már a lefelé fordított tenyérrel párhuzamosan forgott.
- …nincs idõd arra figyelni – a kis szünet talán ha három másodpercig tartott – hogy mit is akarok csinálni.
A fegyver szinte vonzotta a tekinteteket, ezért amikor Raod keze kivágódott, és a lézerpenge Zzurik füle mellett állapodott meg, mindenki tudta, hogy a bármilyen védekezéssel elkésett volna.
- Egy pilótafülkében nem sok hasznát veszed ennek a trükknek – kapta össze magát gyorsan a rodián.
- Szerencsére nem leszek mindig ott – vigyorgott rendületlenül Raod.
- Na jól van kis tûzkakasok – lépett közéjük Aly’na – ebbõl elég! Indulás a szobátokba!
Zzurik cinkos hunyorítására Raod komoly képet vágott.
- Sajnos nem tehetjük – jelentette ki felszegett állal a rodiai, és kezébe máris belesimult a gyakorló kard markolata.
- Bizony, ez már becsületbeli ügy.
A kis twi’lek a plafon felé fordította a tekintetét.
- Férfiak – megfogta mindkét fiú kezét, és közelebb húzta õket magához. – Ha nem akarjátok, hogy holnap már mindenki tudja, hogy az ágyába zavartam egy pengemûvészt – a törülközõ megint lecsapott – és egy mesterpilótát – a taslira Zzurik mosolya is lehervadt – akkor magatoktól mentek.
A két fiú összenézett. Aly’nának is megvoltak a maga trükkjei. Megjátszott levertséggel hagyták el a termet, miközben hátukban érezték a lány figyelõ tekintetét.
- Már másodszor dõltél be neki – morogta halkan Zzurik.
- Te is megkaptad a magadét.
- Komolyan mondom – cukkolta tovább Raodot – itt van valami, és…
- Zzurik!
- Már abba is hagytam.
Másnap a három növendék boldogan szorította meg egymás kezét. A jedi templom három padawannal gazdagodott.

[Raod Serrault]

Társak

Raod egy hete kutatott a támadók után. Biztos volt benne, hogy a támadásnak elõbb-utóbb híre megy, és neki nem lesz más dolga, mint kihámozni azt az igazságot, ami fényt derít a páncélos alak kilétére, és hogy kinek dolgozik. Csak úgy, mint a bolygók nagy részén, akinek információra volt szüksége, az egy ivóba ment.
Raod már második napját töltötte a név nélküli vályogépületben, mindenféle eredmény nélkül. Néhány ember ugyan megpihent itt, de a legtöbbjüknek Raod hírei jelentették az újdonságot. A Verseny közeledtével mindenki a saját dolgával volt elfoglalva.
Már dél felé járt az idõ, amikor hárman léptek be az ivóba. Futó pillantásra méltatták csak a magányosan üldögélõ férfit, majd letelepedtek egy másik asztalhoz. Mindannyian tudták azonban, hogy a másik is figyel, és a légkör egy pillanat alatt pattanásig feszült. A magas, barna hajú Raod, az álláig felkúszó tetoválásával elég könnyen felismerhetõ volt. Õ ugyan nem ismerte a három frissen érkezettet, viszont ösztönei azt súgták, nem kell már sokáig pazarolnia az idejét. A két férfi hasonló arcformája, magassága, testtartása valószínûvé tette a rokoni kapcsolatot. A legidõsebb férfi harmincas éveinek közepén járhatott, õt követte a nõ valahol a harmincas éveinek elején, végül egy huszonkét-huszonhárom éves fiú. Ruhájuk, arcuk egyaránt poros volt, mint akik hosszú utat tettek meg kint a pusztában. Az idõsebb férfi a hóna alá csatolva hordta pisztolyát, két társának az övébõl kandikált ki egy-egy fegyver agya. Arcukon egyszerre uralkodott szomorúság, és sötét gyûlölet, aminek nyilvánvaló célpontja az egyedül ülõ Raod volt.
A nõ felállt, és a pulthoz lépett, mint aki keresgél valakit, aki kiszolgálhatná. A másik kettõ suttogó beszélgetésbe kezdett. Raod már sajnálta, hogy fegyverövét a szék támlájára tette. A pisztoly most elérhetetlennek rémlett. Bal kezének ujjai között egy kerek fémdarab pörgött.
- Van valami probléma? – szólt át a másik asztalhoz.
- Ha már így kérdezed…
A mondattal egyidõben a fiúnak már a kezében volt a fegyvere. Egy másodpercig Raod rácsodálkozott a gyorsaságára. Tudta, hogy megelõzhette volna, ha a pisztolya nincs kedvezõtlen helyen. Remélte, hogy nem egy ilyen buta hibán fog éppen most rajtaveszteni. A fiú továbbra is sakkban tartotta, miközben átült az asztalához. Raod tekintete a másikéba mélyedt, és tudta, hogy az habozás nélkül lelövi, ha bármilyen mozdulatot tesz. Két társa szintén a fegyverük markolatán nyugtatták a kezüket, szemükben a hamarosan kielégülõ bosszúvágy fénylett. Raod tovább pörgette a kis korongot az ujjai tetején.
- Egyetlen kérdésre válaszolj – foglalta el a Raoddal szembeni széket a kölyök.
- Nem biztos, hogy megteszem – válaszolta flegmán.
- Miért ölted meg õket?
- Kiket? – emelte fel a poharát Raod.
Az idõt hirtelen nagyon lassúnak érezte. A nõ a megemelkedõ poharat figyelte, az idõsebb férfi a folyamatosan pörgõ fémet.
- W…
Raod az asztal takarásában, hatalmasat rúgott a másik székébe. A fiú azonnal hanyatt esett, de közben a férfi kezei már két különbözõ irányba lendültek. A pörgõ fém az idõsebb férfi jobb szemöldökén koppant, a pohár a nõ arca felé repült. A következõ pillanatban már talpra ugrott, az elsõ ütést a megzavarodott férfi állcsúcsára mérte, majd a földre zuhanó fiú felé ugrott. Az éppen egy hátra bukfenccel próbálta megakadályozni, hogy hátrányos helyzetbe kerüljön, és nem tudott védekezni a nekirohanó Raod ellen. Az összekapaszkodott páros kiszakította az ajtót, és kizuhant a helységbõl. A fiú tüdejébõl kiszaladt minden levegõ, ahogy a kilencven kilós férfi rázuhant. Elhomályosuló tekintettel még látta Raod közeledõ öklét.
A nõ remegõ kezekkel szegezte pisztolyát a kiszakadt ajtóra. Folyamatosan hátrált a háta mögött lévõ nyitott ablak felé. Hirtelen két kar ölelte át, és rántotta ki. Még le sem ért a lába, érezte, hogy a férfi hátradõl mögötte, és átdobja maga fölött. A pisztoly kiesett a kezébõl, amikor egy kõnek ütötte. Az övébe tûzött késért nyúlt.
- Ezt ti sem gondoltátok komolyan – ingatta a fejét Raod.
A nõ nem méltatta válaszra, egyszerûen elõredöfött. A férfi elkapta a kezét, tenyérrel a könyökhajlatára csapott, majd a meghajlott kart a könyökénél fogva hátra felé feszítette. A nõ engedelmeskedve a lendületnek, és a nyomásnak szintén hátrafelé dõlt, és a földön landolt. A kitekert kézbõl már könnyû volt kivenni a kést. Raod egy pillanatig megfontolta, hogy eltörje e a nõ karját, de végül máshogy döntött. Mivel annak egyik karja saját maga alá szorult, a másikat pedig a férfi tartotta, térdre ereszkedett, és térdét betámasztotta a nõ nyakához. Egy gyenge nyomás, pár másodperc, és a nõ öntudatlanságba zuhant. Egy puska závárja kattant Raod füle mellett.
- Te is meguntad az életed?
- Nem bánthatod õket!
- Miért hinnék neked?
- Mert már megölhettem volna õket, ha akarom.
Raod lassan felállt, és szembefordult az idegességtõl bõven verejtékezõ fogadóssal. A férfi ettõl függetlenül eltökélte, hogy megmenti a három jövevényt Raodtól.
- Egy hajuk szála sem…
- Nem vagy abban a helyzetben, hogy alkudozz!
- El is intézhetlek itt és…
Raod az utolsó szónál felkapta a kezét és félreütötte a puska csövét, így a lövedék a füle mellett süvített el. Elkapta a fegyver elejét és a tust és balra tekerte. A gyors mozdulattól az kiszakadt a fogadós markából, és már nem akadályozhatta meg, hogy egy másodperccel késõbb saját puskájának csövébe nézzen.
- Megmondtam, hogy nem bántom õket – jegyezte meg Raod nyugodtan – rád viszont ez nem vonatkozik, ha akadályozol.
Egy ujjmozdulattal kettéválasztotta a csövet a tustól, és az elõbbit a fogadós kezébe nyomta.
- Foglalkozz az üzlettel, és senkinek sem lesz baja!
A három ismeretlen három székre kötözve tért magához. A csomók nem voltak igazán bonyolultak, de Raod figyelõ szeme feleslegessé tett minden próbálkozást. A legtöbb ember már a Versenyre készülõdött a pusztában, Raod a fogadó mögé ültette ki foglyait, távol a kíváncsi tekintetektõl. Az épület egyelõre árnyékba vonta a négyest, és Serrault a trió mögött, a fal tövében ülve várta, hogy azok magukhoz térjenek.
- Folytassuk ott, ahol abbahagytuk – szólalt meg – kiket is öltem meg?
A három ember egyszerre fordította fejét a hang irányába, de nem válaszoltak.
- Felõlem – vont vállat Raod – én ráérek. Szóljatok, ha lesz mondanivalótok!
Ezzel hátradöntötte a fejét, és lehunyta a szemeit. Tíz perc múlva a trió kikerült az árnyékból a napra, és egy fél óra múlva az már kellemetlenül égette az arcukat. Igaz, hogy nyár közepe volt, de a legtöbb ember mégis összefüggõ ruházattal védekezett az erõs napsugárzás ellen, különösen kint a poros pusztában. Ez most kárára vált a mozdulatlanságra kárhozottaknak. Halk suttogás kezdõdött köztük, mire Raod szemei felpattantak.
- Nem fog kijönni, eléggé ráijesztettem.
- Büszke lehetsz magadra – köpte a szavakat a legfiatalabb.
- Nem vagyok – vont vállat Raod – de mûködött. Na jó – állt fel – adok még egy lehetõséget. Válaszoltok, vagy itt hagylak titeket a napon. Ja és megölöm a fickót is bent, hogy biztos lehessek, tutira itt döglötök meg.
- Warrenékat többek között…
- Ez hülyeség – vágott közbe Raod – felbéreltek, hogy kísérjem el õket a völgyig.
- Talán nem ajánlottak eleget.
- Több, mint elég volt. Mindegy. Ha nem én voltam, akkor ki tehette?
- Micsoda? – értetlenkedett a nõ.
- Tegyük fel – magyarázta Raod – hogy az igazat mondom, és nem én öltem meg õket. Gondolom van tippetek, hogy kinek lehetett elég felszerelése és bátorsága, ereje, hogy rajtunk üssön.
A három fogoly összenézett. Nem kételkedtek abban, hogy a férfi valóban kint hagyná õket a napon, mint ahogy abban sem, hogy megölné a fogadóst is.
- Talán…
- Igen?
- Van valami fickó, Arns Salter. Állítólag sebezhetetlen, és jobb fegyverei vannak, mint bárkinek a pusztában.
- Kösz – húzta elõ a kését Raod.
- Tudhattuk volna, hogy megölsz minket – feszengette a fiú a köteleit.
Raod közben a hátuk mögé ért.
- Ha nem fogod be, meg is teszem.
Három nyisszantás, Raod eltette a kését, és hagyta, hogy foglyai lerázzák a köteleiket. Azok még szántak egy percet, hogy csuklójuk masszírozásával helyreállítsák vérkeringésüket.
- A cuccaitok bent vannak – fordított nekik hátat.
- Te hova mész?
- Megkeresem ezt az Arnst – fordult meg a férfi – és letesztelem a sebezhetetlenségét.
- Veled megyünk!
- Egy fenét – nevetett fel Raod – örüljetek, hogy megúsztátok!
- Szükséged lehet ránk!
Raod Serrault ismét olyan gyorsan mozdult, hogy az üldögéléstõl elmerevedett tagokkal, senki sem gondolhatott ellenállásra. Egyszerûen fellökte a fiút.
- Miért? – kérdezte gúnyosan – Kik vagytok ti?
- Én Doln – válaszolta a fiú a földrõl. – õ meg a nagybátyám Darek és a felesége Lora.
- Nem a nevetek érdekel, hanem hogy mit kínáltok?
- Mi õriztük a kettes raktárt.
Raod fejében újra megjelent Cron Warren listája, majd visszaidézte a támadást is. Határozottan jobbak lennének az esélyei azzal a felszereléssel, ami azon a papíron szerepelt.
- Amíg azt csináljátok, amit mondok…
- Rendben – vágták rá gondolkodás nélkül hárman.
- Kapjátok össze magatokat, azonnal indulunk!
Az egykori õrök siettek, hogy összeszedjék a felszerelésüket. Raod közönyösen nézett utánuk, de a következõ pillanatban elhomályosult a látása, és megtántorodott. Egy ismerõs hang csendült a fülében.
- Ez nagyon rossz ötlet volt…

Padawanként

- Nem értem, hogy mit keresünk itt mester!
Rennek Hendykerr szinte semmit nem változott az évek során. Szemei ugyan jóval több bölcsességet sugároztak, mint annak idején, amikor a kis Raod elõször látta, azonban külsején nem hagyott sok nyomot az eltelt idõ. A férfi nem tartozott az ifjoncokat tanító jedik közé, de idõnként sikerült találkozniuk, és a fiú biztosra vehette, hogy a férfi kérvényezni fogja, hogy õ folytathassa a kiképzését. Raod mindig valami sorsszerûséget vélt felfedezni életének folyásában, bár ugyanúgy igaz lehetett, hogy „az Erõ útjai kifürkészhetetlenek”. Hiányoztak neki a barátai, hiszen jó három év is eltelt, hogy utoljára találkoztak, de mielõtt visszatérhettek volna Coruscantra még akadt egy kis elintéznivalójuk.
- Ez éppen megfelelõ hely, hogy tökéletesítsd a képességeidet ifjú padawan – válaszolta mély hangján Rennek.
- Csakhogy az eltûnt személyek felkutatása a CorSec feladata – dünnyögte a fiú. – A galaxisban háború dühöng, és mi egy tanácsos lánya után nyomozunk – a hangjában megbántottság csendült.
Rennek Hendykerr jól ismerte tanítványát. Tudta, hogy Raod Serrault soha nem lesz igazán a szavak embere. A fiúban nem volt sokkal erõsebb az Erõ, mint a többi tanítványban, viszont rengeteg ötlete volt, hogy hogyan gazdálkodjon ezzel az adománnyal. És ezzel tisztában is volt. Ez az önbizalom egy határon túl már káros lehet, ezért is tartotta távol tanítványát Rennek a Klónok háborújától.
- A háborúban most éppen elég jedi harcol. Ráadásul szerintem nem engednének oda, amíg nem állsz készen.
- Amit pedig neked kell kimondani igaz, mester?
- Igaz.
- Szerinted viszont még nem állok készen.
- Ez nem ilyen egyszerû, ifjú padawan. Nem vagyok teljesen meggyõzõdve, arról, hogy fel vagy készülve. De, ha még ha fel is lennél, errõl a többi mestert is meg kéne gyõznöd. Nézz magadba; valóban felkészültnek érzed magad?
Raod félrefordította a fejét. Tudta, hogy még valóban van mit tanulnia, és egy olyan könyörtelen konfliktusban, mint a háború valószínûleg csak odaveszne.
- Rendben mester, talán igazad van. Egyszerûen csak zavar, hogy amíg mások az életüket kockáztatják, addig mi itt héderezünk.
- Túl sok idõt töltöttél annak idején Zzurikkal – ingatta mosolyogva a fejét Hendykerr – átvettél pár fura szót.
A fiú csak mosolyogva biccentett. Körülnézett az ûrrepülõtéren.
- Akkor elkezdjük a nyomozást?
- Türelem fiatalember. Elõször lepakolunk, aztán kezdjük. Egyébként meg a Galaxisban rengeteg a konfliktus. Ha egybõl most ki is maradsz, lesz még más…
Az este már Coronet egyik alsó szintjén találta kettejüket. Egy füstös szórakozóhely felé ballagtak.
- Szerintem ez a Karet egy balek – jegyezte meg Raod – könnyen lehet, hogy semmit sem tud, vagy egyszerûen egy csapda.
- Valóban kis porszemnek tûnik – értett egyet Rennek – azonban ennek is van elõnye. Kevesen vesznek tudomást róla, és ez egyfajta védelmet ad neki.
- Mi viszont elég feltûnõek leszünk.
- Fõleg egy ilyen helyen. De nyílván lesz hátsó kijárat.
- És melyikünk hajtsa ki?
- Dobjunk?
A pénzfeldobásnak itt más jelentése volt. Mindketten szerették úgy alakítani az eredményt, ahogy csak kívánták. Így a leesõ érme tulajdonképpen kettejük barátságos párbaja volt. Ráadásul, ahogy Hendykerr tapasztalta, egyre jobban meg kellett küzdenie a gyõzelemért.
- De most ne csaljunk – ajánlotta a férfi.
- Csak nem félsz, hogy úgy jársz, mint a múltkor?
- Amikor a csatornán kellett végigküzdenem magam? Meg egy csomó sokkpókon?
- Én mondtam, hogy egyszerre menjünk be – emlékeztette Raod. – De te mondtad, hogy majd a csatornán fognak elmenekülni. Ehelyett szembeszálltak velem. Akkor meg már nem mondhattam, hogy várjanak, amíg a mesterem is megjelenik.
Rennek Hendykerr elmosolyodott az emlék hatására. Az Obroai-skain néhányan megpróbálták zsarolni az egyik kereskedõ családot. Kisstílû bûnözõk voltak, akik inkább úgy kerülték el az elfogatást, hogy kereket oldottak. A fiatal Raodban azonban nem láttak igazi ellenfelet. Mire a jedilovag kibukkant a csatornából, már mindegyik eszméletlenül hevert, a fiú pedig éppen a hatóságokat kísérte be.
- Itt most nem lesz csatorna – dobta fel a férfi a köztársasági érmét.
- Fej – kapta el a pénzt Raod. – Én megyek körbe – szontyolodott el látszólag, amikor vesztett.
- Nem fog sokáig tartani!
A fiú tudta, hogy nincsen sok ideje, ráadásul mindenképpen szükségük volt a Chadra-Fanra, hogy végre befejezhessék az ügyet, amiért is Corellián voltak. A coruscanti tanácsos lányát állítólag ide hozták, de nekik nem volt idejük arra, hogy felforgassák egész Coronetet. A lány a bolygón áthaladó Gy’lan kereskedelmet akarta jelentõsen korlátozni, és ehhez nem habozott felhasználni apja befolyását. A fûszercsempész bandák megelégelték ezt, és egyszerûen elrabolták az utcáról. Jól szervezettségüket bizonyította, hogy még a bolygóról is sikerült elhozniuk a nõt. Mostanra azonban a CorSec is megmozdult, és több százan hajtották az elkövetõket. Ezért is tartotta idõpazarlásnak Raod ezt az egészet.
A hátsó ajtót nem volt nehéz megtalálni. Viszont nem akarta különösen bántani a kis lényt. Gyorsan körbenézett, hogy mit használhatna fel. A fal mellett egy csomó régi rongy hevert…
Hirtelen kivágódott az ajtó, és egy apró lény rohant ki rajta. Folyamatosan a háta mögé figyelt, így meglepetésként érte, amint egy hurok megszorult a bokáján, és egy pillanattal késõbb már fejjel lefelé himbálózott. Raod egy percre az ideiglenes csapda végére koncentrált, és az engedelmeskedve a közeli ház csövén feltekeredve, szemmagasságba húzta a kis lényt, aki így tótágast állva nézhetett Rennek Hendykerr és Raod Serrault szemébe.
- Te megõrültél Karet – szólította meg az idõsebb férfi. – Tényleg egy jedi elõl akartál kereket oldani?
- Nem is menekültem – vicsorogta nagy fülû lény. – Csak nem akartam bent beszélgetni…
- Persze, persze – legyintett most a fiú. – Viszont ha nem látunk neki, akkor így fellógatva hagylak itt, és majd meglátjuk, hogy ki szabadít egyáltalán ki.
- Mit akartok tudni?
- Láttad Tira Borant, igaz?
- És ha igaz?
- Ugyan Karet. Ha most nem beszélsz, az apja talán mást küld, aki nem olyan kedvesen kérdezõsködik, mint mi. Tudod, hogy az elrablása elég sok követ megmozgatott ahhoz, hogy sokan pontot akarjanak tenni a végére.
- Rendben, rendben – adta fel a kis lény. – A lányt a középsõ szintek egyikén tartják fogva. A 8. és a 6. sugárút sarkán lévõ raktárban. Úgy tudom, elõször arra akarják rávenni az apját, hogy vonja vissza azokat a rendeleteket, amiket a lánya fogadtatott el.
- Hányan vannak?
- Heten vagy nyolcan. Nem jelenthetnek problémát két olyan kvalitású jedinek, mint ti.
Rennek elengedte a füle mellett a gúnyolódást. Egy pillanatra a magasban lévõ csomóra nézett, mire az kioldotta magát, és a kis lény sikoltva esett le. Mielõtt azonban fejre zuhant volna, a férfi megállította a zuhanását, és Raod leguggolt mellé.
- Remélem, nem kell visszajönnünk, Karet!
- Nem kell, ott vannak – sipította a lény – csak menjetek már!
A jelzett helyet nem volt nehéz megtalálni. Mindketten sötét utazóruhát öltöttek, így már nem ríttak ki a körülöttük járkálók közül. Egy kapualjba húzódva kezdték, elõször az Erõ segítségével, felderíteni a terepet. Az utcán elhaladók miatt nehezebb volt ugyan érzékelni, az épületben lévõket, de egy idõ után Raod is ráérzett a dologra.
- Heten – suttogta maga elé lehunyt szemmel. – Beleértve a lányt. Ijedt, de nincs más baja. A többiek nyugodtak, kicsit idegesek, de nyugodtak – kinyitotta a szemét. – Biztonságban hiszik magukat – elmosolyodott. – Most kellene lecsapni rájuk!
- És hol akarnál bejutni? – kérdezte Rennek.
- Az ablakon át – mutatott az egyik nyílásra Raod. - Így rögtön a lány melletti szobába érkeznénk, ahonnan aztán simán kihozhatnánk egyetlen csepp vér nélkül.
- Nézzük meg!
Közel jutni a raktárhoz nem jelentett nehézséget. Azonban mielõtt benyitott volna, Raod még egyszer szemügyre vette az ablakot. Rennek halványan elmosolyodott a bajsza alatt.
- Bedrótozták – állapította meg Raod. – Ráadásul – vett észre egy apró, piros pöttyöt az üvegen - valami vizsgálja a tömörségét is. Ha át is vágjuk, ez a cucc azonnal érzékeli.
- Tehát, ifjú padawan?
- Szembõl megyünk – mutatott a túlsó fal felé – remélhetõleg mindenki elõbújik, és magára hagyják a tanácsos lányát!
- Egyelõre nem akarják megölni – emlékeztette Hendykerr.
- Csak ne is akarják felhasználni ellenünk.
A bejáratot egy rendkívül egyszerû számkombinációs zár védte. A villogó képernyõ egy négyjegyû kódot kért a bebocsátáshoz. A fiú, tenyerét a billentyûzet fölé helyezve ismét az Erõt hívta segítségül. Majd beütött négy jelet.
- Mint az ujjlenyomatvétel – suttogta mesterének.
Az ajtó halk kattanással nyitódott, és a két jedi beléphetett. A bent lévõk valószínûleg másvalakire számítottak, mivel minden fegyver a tokjában pihent. Amint a feltáruló nyílásban a két ismeretlen jelent meg, ez a helyzet megváltozott.
- Csak nyugalom uraim – emelte mellmagasságban Raod maga elé a kezét. – Semmi szükség erre!
- Kik vagytok?
Az idõsebb jedilovag elismerte, hogy padawanja jól számított. A bent lévõk sokkal jobbak voltak annál, hogy mindenkire azonnal tüzet nyissanak. Ez csak fölösleges áldozatokat eredményezett volna. Viszont a kapu kezdett automatikusan becsukódni mögöttük, így az utca már nem fog tudomást szerezni semmirõl.
- Boran tanácsos lányáért jöttünk – adta meg a választ Raod. – Semmi másért, csak a lányért.
- Sajnálom, de nem engedhetem meg - mondta a szószóló – hogy két akárki bejöjjön az utcáról, és elvigye azt, amiért mostanáig dolgoztunk.
A két behatoló aprót bólintott, és kioldotta az egyszerû utazóköpenyt. Az alatta lévõ tunikát már többen is felismerték a teremben. Egyesek még azt is észrevehették, hogy egy mesterrel, és padawanjával állnak szemközt. A befont tincs a fiú fejének jobboldalán eléggé egyértelmûen jelezte rangját. Két embernek láthatólag elment a kedve a konfliktustól, három pedig csak szorosabban markolta a fegyverek markolatát. Raodot a hiányzó hatodik aggasztotta, miközben szemügyre vette a jókora temet.
- Nem kezdek ki jedikkel – jelentette ki az egyik emberrabló, miközben folyamatosan hátrált.
- Nincs is rá szükség – nyugtatta meg Raod. – Ha ideadják Miss Borant, miattunk nem kell aggódniuk.
- Lõjetek!
Raod döbbenetére csak ketten követték a parancsot, és mire azok elõhúzták a fegyvereiket, a két jedinek is a kezében volt a fénykardja. Ketten kétfelé szaladtak, hogy ellenfeleik ne tudják a tüzet kis területre összpontosítani. A tapasztaltabb Renneket ketten is lõtték, de a férfi könnyedén hárította a lézersugarakat. A fiú megnyugodva látta, hogy akinek esze volt, az mostanra már futásnak eredt. Ez nem vonatkozott arra, aki éppen rálõtt. A fiú most látta igazán hasznát a Shien/Djem So stílusnak, jóllehet még csak az alapokat sajátította el. A lövéseket azonban nem a támadóra, hanem fölfelé akarta visszaverni. A második lövedék aztán célba is talált, kilyukasztva a férfi fölött lévõ hordóban található ipari ragasztót. A fehér folyadék spriccelve szökött ki a nagy nyomás alól, beterítve a férfit, és szinte azonnal elkezdett megkeményedni. A férfi fegyveres kezét felemelve próbálta védeni szemét, és odébb lépni a közeledõ Raod elõl. Aztán felismerte, hogy a fiú már nem is megy felé, aztán azt is, hogy a gyorsan kötõdõ anyag miatt nem tudja elvenni fegyveres kezét a homlokától. Máris elfogyott az emberrablók fölénye. Raod ugyan szívesen fülön csípte volna az egész bandát, de egyelõre azokkal kellett törõdniük, akik közvetlen veszélyt jelentettek. A szaladó Raod egyenesen nekirohant a mesterére tüzelõknek. A hirtelen támadás kibillentette a két férfit az egyensúlyából, elég idõt hagyva Hendykerrnek, hogy megtegye a szükséges pár lépést. A férfi fölfelé vágva egyszerûen kettészelte támadója fegyverét, majd mellkason rúgta. Padawanja éppen oldalról rúgott bele a másik térdébe, mire a férfi oldalirányba, fél térdre zuhant. A fiú kihasználva lesújtott a kikapcsolt fénykarddal, és a másik ájultan hanyatlott le. Hendykerr ekkor már saját áldozata mellett állt és lesújtani készült a fénykarddal.
- Ne! – a fiúnak egy centire sikerült megakasztania mestere mozdulatát. – Nem éri meg.
Rennek Hendykerr egy elnyújtott pillanatig padawanja szemébe meredt. Bólintott, és ököllel sújtott le.
- Ezt ne csináld még egyszer – figyelmeztette Raodot.
- Fölösleges lett volna megölni.
- Viszont elõtte még õ akart velünk végezni. Ilyen helyzetben nincs választásod.
- Tudom mester – suttogta a fiú – már mondtad. „Néha ölnöd kell…”
- Senki ne mozduljon!
Egyszerre fordultak a hang felé. A mindeddig lapuló hatodik gonosztevõ jelent meg, fegyverével terelgetve foglyát maga elõtt. Boran tanácsos lányát egy egyszerû, szürke kezeslábasba öltöztették. Az ijedtségen kívül szemlátomást nem esett más baja.
- Reméltem, hogy a többiek lefoglalnak titeket egy kicsit!
- Nem sokáig sikerült nekik.
- Nem igazán érdekel. Én viszont most megyek…
- Mibõl gondolod hogy sikerül?
- Mert nálam van ez – emelte a fickó fegyverét a nõ halántékához. – Dobjátok el azokat!
A két jedi egyszerre rakta le a fegyverét. Nem sokat számított, hiszen ha akarták, az egy másodperc alatt a kezükben teremhetett.
- Rúgd ide – utasította Raodot.
A fiú engedelmeskedett, és a fénykard pörögve csúszott a földön a férfi lába felé, aki bakancsos lábával állította meg azt. Rennek mosolyogva guggolt le, hogy visszaszerezze fegyverét.
- Hé – fogta rá a férfi a fegyvert. – Mi a fenét csinál…
Raod egy apró biccentés kíséretében kinyúlt az Erõvel, és megnyomta a fénykard aktiváló gombját. A kiugró penge egyenesen átszaladt a lefogott markolat melletti lábfejen, de a férfi fájdalmában még elhúzta a ravaszt. A sugarat ezúttal a mester kardja állította meg. Hendykerrnek több ideje volt gyakorolni a stílust, úgyhogy a sugár pont azt találta el, amit õ akart. Miután mindkét lába megsérült, a férfi sikoltva a hátára zuhant, szerencsére nem talált fogást a túszként tartott nõn, így annak nem esett baja. Az automatikusan a két jedi mellett keresett menedéket.
- Jól van, miss? – kérdezte egy biccentés kíséretében Raod.
- Maguknak köszönhetõen igen – mosolygott a fiatal nõ a pár évvel fiatalabb fiúra. – Nagy merészség volt maguktól…
- Szóra sem érdekes - legyintett nagyvonalúan Hendykerr.
- Mi lesz most ezekkel?
- A CorSec hamarosan itt lesz. Önrõl is õk fognak gondoskodni.
A sebesült férfi már csak összeszorított foggal nyöszörgött.
- Viszont addig az önök felügyeletére vagyok bízva, remélem – nézett a nõ a padawan szemébe.
- Pontosan – mosolygott vissza a fiú.
- Ügyelj az érzéseidre! „Nincs vágy…!”– figyelmeztette azonnal a mestere.
Raod értetlenkedve nézett vissza, de bólintott. Hendykerr ettõl az idõszaktól félt a leginkább. A tanítványokat igen szigorúan nevelték a jeditemplomban, de a fiú most lett tizenhét éves, könnyen lelkesedett, különösen egy fiatal, szemrevaló lányért, akit csak éppen most mentett meg, és aki hõsként tekint fel rá. A kioktatást azonban megelõzte a CorSec…

[Raod Serrault]

Nyomozás

Raod két társával egyetemben üldögélt. A férfi szórakozottan regisztrálta, hogy az utóbbi egy hétben többet járt fogadókban, mint bármikor elõtte. Elég nagy feltûnést is keltett, hiszen nem volt rá példa, hogy bárkivel is együtt lássák.
- Remélem Darek a helyén van – rejtette mondatát egy pohár mögé.
- Ott van – nyugtatta meg Lora – és elkap bárkit, aki lelépne.
- Akkor is nekem kéne kint lennem.
- Rád itt van szükség – ült le mellé Doln két pohárral – amennyiben Kiron nem egyedül jön.
Raodnak négy napja suttogott Cora Warren a fülébe. Sok szóbeszéd keringett a pusztában; egyesek csak egyre vadabbakká váltaj, ahogy terjedtek, de ilyenrõl még nem hallott. Más helyzetben Raod talán örült volna, de a hang csak megmérgezte a gondolatait. Szerencsére hamar megtanulta, hogy a párbeszédeket ne hangosan bonyolítsa le.
- Csak akadályozni fognak – Cora hangja megint váratlanul harsant a férfi agyában.
- Viszont hasznosak – „válaszolta”.
- Megkötik a kezedet.
Raod várt a válasszal. Õ is engedelmeskedett szabályoknak, bár azok sokkal szabadabbak voltak, mint társaié. Viszont elég rossz volt a híre ahhoz, hogy nélkülük sokkal nehezebb legyen megszereznie azokat az információkat, amik elvezették Kironhoz.
- Meg kell majd ölnöd õket – kezdte újra a nõi hang.
- Nem. Annak vége.
- Itt van.
Doln hangjára Cora visszavonult Raod fejébõl. A Kironnak nevezett magas, vörös hajú férfi negyedmagával lépett a helységbe. Raod nem emlékezett rá a támadók között, de ez nem jelentette azt, hogy nem lehetett ott.
- Hagyjuk õket leülni!
Kironék körbenéztek, de Raod eléggé a sarokban ült ahhoz, hogy a késõ délutáni árnyékok jótékonyan takarják a kilétét. Az öt férfi leült, és belemerültek valamilyen helyi sör élvezetébe.
- Átülök hozzájuk – tette le a poharát Raod – talán célt érünk szép szóval – vonta meg a vállát.
- De talán szükség lesz némi meggyõzõ erõre.
- Megvannak a módszereim.
- Tapasztaltuk.
Raod tudta, hogy a többiek nem fogják megbocsátani, ami közöttük történt. Akármennyi idõt töltenek el együtt, akárhogy válnak el, a szakadék megmarad. Raod természtesen szükségesnek, és önvédelemnek tartotta, ami történt, a többiek agressziónak.
- Csak figyeljétek a jobb és bal szélsõt.
- Nem gond – biztosította Doln.
Kiron egyik embere felállt italokért, szabadon hagyva a székét, amit Raod egy pillanat alatt elfoglalt. Kiron szeme elõször tágra nyílt, majd összeszûkült.
- Mi a fenét akarsz? – morogta az egyik embere.
- Tõled semmit – vont vállat Raod. – Idd a söröd!
- Kötekedni akarsz?
A vörös hajú férfi leintette, majd hátradõlt a székén.
- Azt hittem meghaltál.
- Miért tettem volna?
- Mert úgy beszélik mindenki meghalt Warren karavánjában.
- Ne hallgass a szóbeszédre!
- Szóbeszéd – röhögött fel egyikük – láttunk azzal a rib…
Kiron keze meglendült és a pofon hatalmasat csattant. Raod szemrebbenés nélkül nézte a kis jelenetet. Végül a fecsegõ is rádöbbent, elárulta magukat. Kiron lazán leeresztette a kezét.
- Ki volt még ott?
- Senki.
- Baromság – markolta meg Raod az asztal szélét.
- Elég szégyen az neked, hogy öten elintéztünk mindenkit az orrod elõtt.
Raod gúnyosan felnevetett, és megrázta a fejét. Doln és Lora a helyükön voltak.
- Nektek semmi esélyetek sem lett volna – közelebb húzódott az asztalhoz – ha elköpitek végre, hogy ki volt a fickó az aranyvizoros páncélban, akkor nem verlek teljesen agyon titeket…
- Enyém a páncél – könyökölt Kiron az asztalra.
- Rendben.
A tetovált férfi elõre lökte az asztalt, egyenesen az azon támaszkodó Kiron mellkasának, majd ráborította. A körülülõket meglepte a támadás, és a rájuk boruló tárgy, elég idõt adva, hogy Doln és Lora megragadjon egy-egy embert. Mivel a vörös hajú férfi az asztal alá szorulva nem jelentett jelentõs fenyegetést, Raod hátranyúlva megragadta a széket, amin ült, és a Kiron mellõl felugróra sújtott vele. A mozdulatban nem volt sok erõ, de amíg a másik védekezett, õ egyszerûen közelebb lépett, és lefejelte a férfi orrát, hogy az vérbe borulva bukott hátra. Kiron eddigre szedte össze magát, hogy kikászálódjon az asztal alól; Raod lenyúlt, felemelte az asztal szélét, és ütött. Mozgást érzékelt a szeme sarkából. Az ötödik ember rontott rá egy késsel. Balra lépett, elkapta a lendülõ kezet, és a közeli oszlophoz csapta. Az elernyedt ujjak közül már könnyû volt kicsavarni a fegyvert. Raod elvette a pengét, és támadott. A hosszú kés émelyítõ reccsenéssel törte át a homlokcsontot.
A fogadóban mindenki megdermedt; a két megmaradt bandatag már eszméletlenül hevert Raod társainak lábainál. A leszúrt férfiból kifröccsenõ vér bemocskolta kezét és arcát. Szemmel láthatóan mindenkinek ugyanaz járt a fejében. Kihívóan pillantott körbe, miközben a hulla a padlóra zuhant. Megmarkolta az eszméletlen Kiron ingét és húzni kezdte a kijárat felé…
- Tudod, ezt sokkal békésebben is elintézhettük volna.
Raod mély hangja egyszerre eloszlatta a lassan eszmélõ Kiron agyáról a ködöt.
- Na persze – kuncogott Cora hangja.
- Tudtad – kezdte újra a férfi – hogy úgysem veszem be a meséteket.
- Nem mintha akkor nem lennénk ugyanitt.
Raod pár másodpercre lehunyta a szemét.
- Tehát megint megkérdezem: ki a páncélos fickó, és hol találom meg?
- Menj a francba – próbálta Kiron leköpni.
A férfi visszakézbõl ütötte meg. Lora összerezzent a csattanásra.
- Én beszélnék – jegyezte meg Doln valódi aggodalommal a hangjában.
Mindhárman tudták, hogy mit tenne Raod, csak hogy megtudja, amit akart. Megragadta Kiron haját, és hátrafelé feszítette
- Nézd te hülye – kiáltott bele az arcába Doln – és most nézd meg a lábadat!
Kiron maradék kábulatát is elfújta a tény, hogy egy erõs fa, és Raod motorja közé volt kifeszítve. Ahogy végigtekintett a köteleken, azonnal fölismerte, hogy a végtagjai elõbb szakadnának ki, mintsem a pányva el.
- Ha nem mondasz semmit – rivallt rá Doln – õ csak felül a motorjára, és pár métert odébb hajt.
Lora eltávolodott a kis csoporttól, nem volt kedve a látványhoz. Kiron eleget hallott Raodról, hogy biztos legyen benne, a férfi megtenné, amire készül. Mégis csak hang nélkül nyitogatta a száját.
- Mire vársz még? – hallotta ismét Corát. – Indítsd be!
Raod csak tétován nyúlt a kulcsért. A készülõ jelenet õrá is hatással volt.
- Gyerünk! – kiáltotta a nõi hang. – Rosszabbat is tettél már!
- Ha beszélsz, elengedünk – ígérte Doln.
Kiron szinte hipnotizálva figyelte a lábára hurkolt kötelet.
- Neeem fog beszélni – folytatta a hang Raod fejében gonoszul – de talán ha egy kicsit…
- Nem.
- Mit nem? – sikoltotta a hang – Ennyit ér a szavad? Ennyire vagy csak eltökélt? Az elõbb simán végeztél a másikkal.
- Kell, hogy legyen más…
- Nincs – szögezte le Cora – ez vagy te. Használd, amid van, a többi ne érdekeljen!
- De…
- TEDD MEG!
Raod elfordította a kulcsot, és a motor életre kelt.
- Beszélek! Beszélek!
Kiron kiáltása hatalmas megkönnyebbülésként hatott Raod lelkére. Leállította a jármûvet.
- Akkor is meg kell ölnöd.
- Arns Salter – kiabálta Kiron – így nevezte magát.
- Miért?
- Õ is egy karavánt kísér – a megkötözött férfi pupillája már sokszorosára tágult a félelemtõl. – A családja is ott van. Õket akarja bejuttatni. Nem kirabolni akarta Warrenékat, hanem mindet megölni. Ha õk nincsenek, Salterék a biztos befutók.
- Van bárki másnak ugyanolyan…
- Senkinek – vágott Kiron Raod szavába. Õ sem beszélt arról, hogy hol találta. De szinte sohasem veszi le a páncélt. Abban pedig sebezhetetlen. Megpróbáltuk mi…
- Mikor ér a Világválasztóhoz?
- Öt nap múlva.
- Mindent tudsz – súgta Cora. – Megölh…
- Igaz – mondta ki hangosan a férfi.
- Mi igaz? – nézett rá kérdõn Doln.
- Semmi – állt fel Kiron mellõl. – Végeztünk.
A kikötözött férfi hangosat sóhajtott. Raod elindult, hogy leoldozza a motorról.
- Elengedjük?
- Azt ígérted neki.
- De túl veszélyes – vetette közbe Darek – mi van ha elõbb találja meg…
- Tõlem.
Egy vállvonás kíséretében Raod hátralódította kabátja szárát, és a pisztolyáért nyúlt. A lövést senki sem akadályozhatta meg.
- Mit csináltál? – ordította a férfi.
- Te mondtad, hogy túl veszélyes.
- Azt ígértem elengedjük.
Raod egészen közel hajolt a felpaprikázott Dolnhoz.
- Én nem ígértem semmit…



Bûnök

Raod Serrault immáron három éve nem látta Coruscant. Mestere már órák óta meditált és teljesen rábízta a Ghtroc teherhajó irányítását. A tizenhét éves fiú minden figyelmét lekötötte, hogy beilleszkedjen a bolygó légirányítása által kijelölt rendbe. Azt azonban érezte, hogy mestere feszült, amióta eljöttek a Corelliaról, és szinte tapintható volt az idõsebb férfiból áradó nyugtalan várakozás.
Talán éppen emiatt, Raod is nyugtalan volt. Mintha az Erõ csak sodorná valami távoli, homályos cél felé, amit õ nem láthat, Rennek Hendykerr pedig nem beszélhet róla. Az út alatt többször is átbeszélték a bolygón történteket, és a fiú úgy érezte, megfelelõen teljesített. „Néha ölnöd kell, hogy életben maradj” Raod nem tudott azonosulni ezzel a filozófiával, és remélte, hogy nem is kell majd soha.
Rennek Hendykerr a kabinjában meditált. Gondolatai egy dolog körül forogtak. Közeledõ katasztrófa. A Sötét Oldal ugyan homályba borította a jövõt, de a férfi elõtt mégis kezdett kirajzolódni egy minta. Egy kép, ami talán az egész Jedi Rend pusztulásához vezethet. Hendykerr érezte, hogy ezt nem akadályozhatja meg, a veszély túlságosan nagy volt, csak olyanoknak lehetett esélye elhárítani, mint Yoda mester, Mace Windu, esetleg Anakin Skywalker. Az õ egyetlen feladata, hogy elkerülje a pusztulást, amennyiben azt senki sem állítja meg, és igyekezzen megmenteni azokat, akik érdemesek rá. Mint Raod Serrault Hendykerr érezte, hogy tanítványában erõsen munkálkodik az Erõ. Nem volt hatalmas, nem lehetett egy új Yoda, de megvolt benne a tehetség, hogy kombinálja az Erõt logikával, trükkökkel és a helyszín adta lehetõségekkel. Egyelõre azonban még élt benne egy nagyfokú naivitás, nagylelkûség, kegyelem. Nem látta még át, hogy mi közeledik, és mennyire könyörtelennek kell majd lennie. Ezen próbált a mester mostanáig változtatni, de a veszély már túlságosan közelinek rémlett, és tanítványát is biztonságba kellett helyeznie. Tudta, hogy Raod nem hinne a látomásának, viszont neki mindent meg kellett tennie, akár még a fiú jólétének árán is.
- Nemsokára elérjük a belsõ utakat – jelentette Raod belépõ mesterének.
Hendykerr döbbenten látta, hogy padawanja csukott szemmel ül a pilótaülésben, és pusztán az Erõ segítségével irányítja a hajót. Az idõsebb férfi sohasem volt nagy barátja a repülésnek, és ez a „vakrepülés”, különösen a coruscanti forgalomban, kissé elborzasztotta.
- Megtennéd, hogy nyitott szemmel és a kezeddel irányítod a hajót?
- Nem bízol bennem, mester? – kérdezett vissza egy cseppnyi megbántottsággal a hangjában Raod.
- Ez nem bizalom kérd…hohó… - a jókora teherszállítót alig karnyújtásnyira kerülték el – kérdése, hanem, hogy ne az Erõ végezzen mindent helyetted.
- De érzem az Erõt.
- Viszont még nem vagy az ura – húzta végig saját állán az ujjai Hendykerr. – Idõnként még mindig csaponganak a gondolataid. Ennek köszönhetõ, hogy tudok a kis titkodról.
- Ártatlan dolog – vetett esdeklõ pillantást mesterére Raod, de keze azért a kormányra fonódott.

Raod tetoválása

- De tiltott. És ha én észrevettem, más is megláthatja – sóhajtva hátradõlt. – Ne aggódj, ifjú padawan! Nemsokára uralni fogod a gondolataidat, és kiteljesedsz az Erõben.
- Mikor?
- Amikor elég türelmes is leszel hozzá…
Kicsivel késõbb már a hajó rámpáján lelépve, a mester megállította tanítványát.
- Miután lepakoltál, a délutánra szabad vagy. Találkozz a barátaiddal, érezd jól magad!
- Te hol leszel?
- Nekem a többi mesterrel van megbeszélni valóm. A háború még mindig tart, és ezúttal talán egyenesen a közepébe dobnak minket.
- Tisztább dolog, mint tanácsosok elkeveredett lányai után kutatni.
- És veszélyesebb is. Ezekben, az idõkben pedig jól jön az olyan befolyásos emberek támogatása, mint egy bolygótanácsos.
Az ûrreptéren kívül Raod magára maradt. Megfogadta mestere tanácsát, és hamarosan kiderítette, hogy Zzurik nincs a bolygón, Aly’na pedig a Köztársasági Archívumban dolgozik. Miután elfoglalt egy ágyat a jedi templomban, arrafelé vette az irányt.
Tudta, hogy mindketten megváltoztak az elmúlt három év során, de biztos volt benne, hogy ezer közül is ráismerne a lányra. Aly’nát sohasem vonzották az erõszakos konfliktusok, õ még a jedik között is rendkívül békeszeretõnek számított. Rengeteg idõt töltött a Rend történelmének tanulmányozásával, jobban le is volt nyûgözve, mint a többiek. Így történhetett meg, hogy amíg Zzurik és Raod padawanként már elhagyták a bolygót, addig õ itt maradhatott.
Raod azonban örült ennek, hiszen a lánynak mindig is a diplomácia volt az álma, és még az Erõ nélkül is remekül ráérzett a körülötte lévõk hangulatára, megtalálva velük a közös hangot.
A háta mögött összekulcsolt kézzel állt az egyik, szinte végtelenbe nyúló polcsor elõtt, de figyelmét a lány kötötte le. Aly’na mosolyogva segített mindenkinek, kedvessége mindenkit megérintett, és senki sem távozott elégedetlenül. Nemsokára sort kerített a szemlátomást „eredménytelenül keresgélõ” fiatalemberre.
- Segítehetek? – lépett udvariasan a fiú mögé.
- Elképzelhetõ – válaszolt Raod még mindig a polc felé fordulva – keresek egy jedit, aki veszélyesebb a mosolyával, meg egy törülközõvel – fordult meg, mint más fénykarddal.
- Raod – az örömteli hangra többen is odafordultak.
- Három éve nem láttalak – mondta Aly’na egy gyors ölelés után tettetett haraggal – és csak így beállítasz ide?
- Csak most érkeztem – emelte fel a kezét magyarázkodva a fiú – és nem tud…
Aly’na lefogta a kezét, és az érintéstõl, valamint a lány tekintetétõl Raod is elhallgatott.
- Nagyon örülök, hogy itt vagy. Késõbb el kell mesélned mindent, ami történt veled!
- Nincsen sok idõm – válaszolta a fiú szomorúan – mert nem tudom, mikor kell tovább indulnunk.
- Én három óra múlva végzek.
- Akkor itt leszek.
- Hova mész?
- Ellátogatok a szüleimhez…
Raod szomorúan tapasztalta, hogy az elmúlt évek eltávolították a családjától. Soha nem voltak testvérei, és szülei már nem is gondolkodtak ilyesmin. A Rend regulái szorosan fogták a fiút, de szülei elfogadták, hogy valószínûleg Raod az utolsó Serrault a Coruscanton. A látogatás rövidre sikerült, de Raod ígéretet tett egy újabbra, amint csak lehetséges. Beszállt a kölcsönzött siklóba, és kommunikátorán Renneket hívta.
- Mester – hajtott fejet az apró képernyõnek.
- Padawan.
- Van valami újság?
- Egyelõre nincs. Úgy tûnik, egy pár napig még itt leszünk.
- Van valamink ma estére?
- Csak ha van valami ötleted – hunyorított Hendykerr.
- Hát lenne – nézett másfelé a fiú – de semm…
- „Higgadtság van.”
- Nincs semmi köztünk.
- Ne is legyen. Nagyon közel vagy ahhoz, hogy jedilovag légy, ne dobd el, amit eddig elértél.
- Nem fogom – ígérte Raod.
Rennek Hendykerr szemei kutakodva fürkészték tanítványa arcát.
- Rendben. Ha nyugodtan akartok beszélgetni, a Torka tornyot ajánlom. Szép a kilátás és bár nyitva van, nem sokan járnak arrafelé.
Raod egy pár pillanat alatt betájolta magát.
- Reggel találkozunk.
- Úgy legyen! Nem vakáción vagyunk.
Rennek kikapcsolta a kommunikátorát és elégedetten elmosolyodott; a fiatal Raod Serrault nemsokára biztonságban lesz, és a róla szóló feljegyzéseket pedig törlik a jedik adattárából. Meditációba merülve ellenõrizte még egyszer a tervét, majd kezébe fogta az apró fiolát…
Egy órával késõbb Raod ismét az Archívum lépcsõjén állt. Bár az éjjel-nappal nyitva volt, akit várt, annak nemsokára végeznie kellett. A jelzett idõben Aly’na fel is tûnt. Mosolyogva lépdelt a fiú felé, egyáltalán nem látszódott rajta, hogy mennyi idõt is töltött aznap munkával. Raod fejébõl egy pillanat alatt elillant minden, ahogy a felé lépkedõ karcsú lányt nézte. Jelen pillanatban akár jedilovagnak is kinevezhették volna, azt sem hallotta volna meg.
- Minden rendben? – kérdezte a lány mosolyogva.
„Nincs higg…vágy, higgadtság van”
- Tessék? – rázta meg Raod a fejét. – Persze, persze minden rendben.
- Hihetetlenül régen találkoztunk – adott puszit Aly’na. – Zzurik pár hónapja volt a bolygón, de tovább is ment. Alig tudtunk…
- Nagyon megváltoztál – nyögte a fiú.
A lány félrebillentett fejjel nézte zavarban lévõ barátját.
- Mindketten sokat változtunk – látta, hogy Raod még valószínûleg percekig nem szólal meg magától – de mi lenne, ha errõl nem itt beszélnénk? Én meg egyébként is leülnék valahova.
Aly’na hanghordozása, mint egy frissítõ zuhany hatott. A fiú is visszatért a valóságba, és elmosolyodott a padawan tincs mögött.
- Van egy jó ötletem. A Torka torony ideálisnak tûnik egy beszélgetéshez – mutatott a távolba.
- Rendben – karolt bele a lány – a helyszínt te biztosítod, akkor viszont a szendvicset én…

A Torka torony

Raodnak el kellett ismernie, hogy valóban csodálatos kilátásban gyönyörködhettek. Egyaránt ráláttak a csillogó – villogó negyedekre, és az ûrreptérre is. A lány nevetve elõreszaladt, bebizonyítva, hogy még mindig õ a leggyorsabb az évfolyamukban. Nemrégen esett, a lépcsõfokok nedvesen csillogtak a város fényeiben. Valóban, egyetlen biztonsági õr kivételével kihalt volt. Aly’na egyre nagyobb elõnyre tett szert a fiúval szemben, amikor megcsúszott. Raod rendkívül élesen látta, ahogy a lány karcsú bokája kibicsaklik, egy ideig kétségbeesett mozdulattal próbálva visszanyerni az egyensúlyát…
„Nincs káosz, harmónia van.”
A fiú egy pillanat alatt számûzte a kétségbeesett, vadul kaszáló mozdulatokat, és kinyúlt az Erõvel. A majdnem lezuhanó twi’lek lány egyszer csak azt érezte, hogy már nem esik tovább, és már csak a lábujjhegye érinti a fokokat. Raod mosolyogva koncentrált, és a lány „levitálva” elindult felé. Valahogy egész más érzés volt, mint amikor egy követ, vagy egy ládát kellett felemelnie. Ez most valami élõ, valami sokkal kellemesebb dolog volt. Aly’na kecsesen, csak egyik lábára nehezedve érkezett le, karjával átölelve Raod nyakát.
- Köszönöm – nézett bele a fiú szemeibe.
Raod elmerült ebben a pillantásban, és…
- Ti meg kik vagytok?
A halk kérdés szinte nem is zavarta a két fiatal pillanatát, de az élesített sugárvetõ hangja már igen. Mindketten zavartan forgatva a fejüket néztek körbe, de addigra már négy fegyver meredt rájuk.
- Fõnök – kiáltotta az egyikük – ezek utánunk szimatoltak!
- Hozzátok ide õket!
A parancsoló hangszíne ismerõsen csengett Raodnak. A fegyveresek kimondatlan utasításának engedelmeskedve elindultak a hang irányába. A homályból egy konzervatív öltönybe öltözött, középkorú, barna hajú férfi alakja bontakozott ki. A háta mögött tehersiklók parkoltak, egy keskeny platformon, droidok pakoltak át ládákat egyikbõl a másikba.
- Fûszer-csempészek – súgta Raodnak – Gy’lan jel van a…
- Csönd legyen – figyelmeztette õket az egyik fegyveres.
- No lám, no l… - a férfi hangja elakadt, amikor kiderült kik is a kíváncsiskodók.
- Boran tanácsos – suttogta sötét arccal Raod.
„Nincs tudatlanság…”
- Padawan – szemmel láthatóan a férfi is felismerte. – Látom a mesterét ezúttal csinosabb társaságra cserélte.
- Mi ez az egész? – sûrített nagyfokú felháborodottságot a hangjába Aly’na. – Ártatlan…
- Persze, hölgyem – legyintett Boran – egy jedi padawan – emelte fel Raod fénykardját - és a „kedvese” véletlenül járnak éjnek évadján a város egyik legelhagyatottabb tornyában, miközben én itt üzletet bonyolítok.
- Ez az igazság, és õ nem a…
- Csönd!
A fegyver tusa Raod térdhajlatára csapódott, és a fiú fájdalmasat kiáltva zuhant a kövezetre. Mire felnézett már Boran kezében is megjelent egy fegyver.
- Igazán sajnálom. Nem gondoltam volna, hogy a lányom ilyen hamar kiszabadul…
„…tudás van.”
-… ha ez máskor történik akkor talán…de ebben a szakaszban nem engedhetek meg szemtanúkat.
Az utolsó szónál már Aly’na homlokánál húzta meg a ravaszt. A fiú kétségbeesett kiáltása a semmibe veszett, ahogy kétségbeesetten rántott egyet az Erõn, hogy eltérítse a villámgyors lövedéket. Egy pillanatra úgy tûnt sikerrel jár, és a lézer fájdalmasan lelassult és elhajlott. Aztán talán a lábában érzett fájdalom megtörte a koncentrációt, és ugyan nem a homlokánál, de mellkason találta a bénultan figyelõ lányt.
„Nincs halál…”
Aly’na elszenesedett felsõtesttel bukott hátra. Raod szinte lassított felvételként látta az elzuhanó testet, majd Boran felé fordult. Tekintete a férfiéba mélyedt, szinte nem is véve tudomást a mellkasára szegezõdõ fegyverrõl. Ahogy a két tekintet összekapcsolódott, a tanácsos keze megremegett. Raod tekintete kegyetlen lángban égett…
Ezerszeres erõvel folyt át a fiú testén az Erõ, és mielõtt Boran meghúzhatta volna a ravaszt, az ég felé lökte a karjait. A mozdulat mintha tomboló, nyers energiát engedett volna szabadon, és a Raod körül állók métereket repültek hátra. A következõ mozdulattal már fénykardját célozta meg, és kitépte az éppen esõ férfi kezébõl. Harag, gyûlölet, szomorúság, fájdalom. Az elszabaduló indulathullámok õt sem kímélték, de a ruházatán kívül nem ártott másnak. A négy fegyveres közül kettõ elveszítette az eszméletét, de egy másik máris a fiú hátára emelte a fegyverét. Raod ugrott. A hátra szaltó miatt a lövés alatta suhant el, és mire a férfi korrigálhatott volna, a bekapcsolt fénykard csuklóból metszette le a fegyvert tartó kezét. Borzalmas férfisikoly hasított az éjszakába, de Raod már a következõ ellenfél után nézett. Fordultában elrúgta a még mindig pisztolyra fonódott kezet. A vörösen izzó fegyver visszatükrözõdött a szemében. Az eszméletén lévõ férfi rákjárásban próbált menekülni, majd hasra gördült, hogy felugorva elrohanjon. A következõ pillanatban a levágott kézfejjel érkezõ pisztoly agya koppant a tarkóján.
Raod ezúttal Boran után nézett. A férfi botladozva igyekezett minél távolabb kerülni a megveszekedett padawantól. A fiú nem eredt azonnal utána, ehelyett az Erõvel sújtott le. A menekülõ férfi bokáját azonnal összezúzta a támadás.
„Nincs érzelem…”
Már nem volt szükség futásra. Nyugodtan kiélvezhette a bosszúját. Boran pupillája folyamatosan tágult, ahogy a közeledõ fiatalembert nézte. A lefelé fordított fénykard hegye szikrázva karcolta a Torka torony dúracél padlóját. Remegõ kézzel igyekezett célra tartani fegyverét, de Raod erõlködés nélkül verte vissza a lézersugarat. Vér fröccsent az átlõtt csuklóból, és a pisztoly karnyújtásnál messzebbre került a kínlódó Borantól, de nem is kapott esélyt az elérésére. Raod a férfi könyökére lépett, szinte a földhöz szegezve a másikat. A lefelé nézõ fénykardot a markolatánál fogta meg, és felemelte. Aztán megdermedt. Egy sejtelmes, de barátságosan derengõ alak nézett vele farkasszemet.
- Aly’na… - lehelte a fiú alig mozgó ajkakkal.
„…erõ van.”
- Ne tedd – formálta a jelenés a szavakat – ne légy olyan, mint õ – a szemekbõl éppen annyi szeretet sugárzott a fiúra, amennyit két jedi megengedhet magának – várni fogok rád!
Raod letekintett a férfira, aki nem is tudta, hogy most váltották meg az életét. A bosszúvágy és a vérszomj csak a szomorúságnak és a kötelességtudatnak adta át a helyét.
„…béke van.”
A padawan lelépett a könyökökrõl, és a padlóra koncentrált. Az acél lassan engedelmeskedett az alig tizenhét éves fiú akaratának; hosszú csíkok hasadtak le, és szorosan rögzítették a bûnös tanácsos végtagjait a talajhoz. A kikapcsolt fénykard a földön koppant. Raod visszasétált a lelõtt lányhoz, térdre rogyott, és óvatosan az ölébe vette a halott fejét…
- Bevégeztetett – motyogta magában Rennek Hendykerr, miközben a fiúhoz lépett. – Mi történt fiam?
Raod arcát könny áztatta, ahogy felemelte fejét. Hosszú pillanatokba telt, mire felismerte mesterét.
- Én…én nem tudom – visszafojtott zokogás rázta a vállát. – Itt voltunk, aztán megjelentek…aztán Aly’nát lelõtték…mester, Aly’na halott! És…
- Rendben, értem, értem. Menj most, Raod – próbálta talpra állítani. – Itt most nem tehetsz semmit. Várj meg a templomban!
A kába fiatalember szó nélkül indult el. Mesterének eddig mindig, mindenben igaza volt, és most egyébként sem tehetett túl sokat. Nem tudta, hogy mennyi idõbe telt átvergõdnie a városon. Már a templom lépcsõjén járt, amikor megragadták.
- Mork Boran tanácsos meggyilkolásáért letartóztatom…

[Raod Serrault]

Bosszú

- Tényleg hozta az egész családját.
- Nem számít.
- De gyerekek is vannak.
- Hazudik – a hangot csak egyvalaki hallhatta. – Az olyanoknak, mint Arns nincsen senkijük.
- Nekem Salter kell.
- Nem ölünk ártatlanokat.
- A Versenyben senki sem ártatlan.
- Szólok Darekéknak, hogy álljanak le.
- Nem!
- Miért, mit csinálsz – gúnyolódott a másik – megölsz?
- Akár…
- Rendben…

Egy magas, jókötésû fiatalember álldogált az Édenbe vezetõ utat határoló sziklák tetején. Az Éden nem más volt a tarrenieknek, mint az a fallal határolt terület, amit megkímélt az évezredekkel ezelõtti nukleáris háború, amit a bolygó csak lassan kezdett el kiheverni. Ahol a férfi állt, tisztán láthatta a falat, és kilométerekrõl megláthatta, ha azt megközelíti valaki. A hegyvidék kilométereken át húzódott, mintegy második falként szolgálva, rászolgálva a Világválasztó névre. A férfi az egyetlen úton gomolygó porfelhõt figyelte. Amikor úgy érezte, már elég közel ért, lenyúlt a lába elõtt heverõ vászoncsomagért. Már-már féltõ gonddal óvva, a szakadékhoz lépett, ahol egy kampóhoz erõsített kötélen elkezdett leereszkedni. Mielõtt feje eltûnt volna a perem alatt, még egy utolsó pillantást vetett az arrébb heverõ holttestre…
A mászás nem volt sem megerõltetõ, sem hosszú, a fiatalember talpa hamarosan elérte azt a kiszögellést, ami természetes fészekként állt ki a sziklafalból. Amikor elhelyezkedett, levette a válláról, és kicsomagolta a fegyvert, amit magával hozott. A galaxis fegyvergyûjtõi alighanem csodálkozva vakarták volna a fejüket a konstrukció láttán. Nyilvánvalóan nem lézerfegyver volt, mesterlövész mivoltát pedig a felszerelt távcsõ erõsítette meg.
- Nem kellett volna megölnöm – dünnyögte magában. – A barátom volt.
- A barátok segítik a bosszúdat, nem pedig akadályozzák azt – válaszolta egy dallamos, nõi hang.
A férfi már átlépett azon a szinten, amikor még figyelmen kívül hagyhatta ezt a hangot. Egy pillanatra felrémlett elõtte a hang gazdája, és olyan hévvel szorította meg a fegyverét, hogy az ujjbütykei elfehéredtek.
- El ne törd most – intette a hang – még szükséged lesz rá.
- Ne dumálj folyton – mordult a férfi. – Elõször úgyis leellenõrzöm, hogy kinek van igaza.
- És az mit változtat?
- Talán mindent…
- Megesküdtél nekem – emlékeztette a hang. – Megesküdtél, hogy megölöd azt a rohadékot, amiért elvett engem tõled.
- Már kételkedem abban, hogy elvett volna – suttogta a férfi. – Jobb volt, amikor még nem döngtél itt a fejemben.
- Szóval mindössze ennyire…
- Kuss!
A gomolygó porfelhõbõl egy karaván kezdett kibontakozni. Emberek közeledtek. A jármûvek motorjának zaját sokszorozva verték vissza a falak. A kis menet mit sem sejtve haladt a sziklák között. Felderítõik már átvágott torokkal hevertek egy félreesõ barlangban. A férfi az ajkát harapdálva vizsgálta a közeledõket, majd szeme megakadt az egyik jármûvön. Egy szõke kisfiú éppen kíváncsian kikukkantott az utastér ablakán.
- Átkozott – dünnyögte a férfi. – Mégis igaza volt…
Raod leengedte a puskát. Gyerekeket ölni? Megér vajon ennyit? A puskát nézte; az egyetlen dolgot, amit Dolnék elhoztak a kettes raktárból. Nagy erejû, pontosságú, egyénileg épített fegyver. Nem ütné át ugyan Arns Salter futurisztikus páncélját, viszont elég ereje van, hogy jókora robbanást idézzen elõ a férfi közelében.
- Gyerünk – suttogta Cora – csináld, hogy vége legyen mindennek – a hang most egyenesen szelíd volt – hogy én is békében nyugodhassak.
A férfi nagyot sóhajtott, megvakarta a tetoválást a nyakán. Az idegei kezdtek kikészülni az állandó suttogástól a fejében. Ráadásul voltak dolgok, amikben a hangnak igaza volt. Mégis, túl sokat akart. Túlságosan vérszomjas, túl sok pusztítást akart, és Raod nagyon örült volna, ha végre eltakarodik a fejébõl.
A karaván kábé háromszáz méterre járt attól a ponttól, ahova érve Darekék felrobbantják a tölteteket, leomlasztva a fél kanyont. Kétszáz méter. Már nincs esély visszavonni a dolgokat. Raod újra irányba állította a fegyvert. Nem volt biztos benne, hogy meg is húzná a ravaszt. Száz méter. Ekkor valami elpattant a férfiban.
- Tönkretett mindent – suttogta maga elé – én is megteszem.
A kanyon két oldala felrobbant, soktonnás sziklákat lökve a levegõbe. A lenti jármûvek azonnal megálltak, néhányan összeütközve a másikkal. Salter azonnal kipattant az elsõ autóból, és visszafelé szaladt, hogy családját védelmezze. Éppen az üzemanyag szállító mellett járt, amikor Raod kétszer meghúzta a ravaszt.
A golyók pillanatok alatt tették meg a távot. Az elsõ Arns lába elõtt csapódott a talajba, megtorpanásra késztetve a férfit. A második az üzemanyaggal teli hordót találta el, lyukat ütve rajta, így a nyúlós anyag beterítette a páncélos férfit. Raod ekkor küldte útjára a harmadik golyót. A hatalmas robbanás kalapácsütésként hatott, többen a földre rogytak. A tûzbõl Arns Salter tántorgott elõ, páncélja folyamatosan lángolt, és a földre dobva magát próbálta eloltani a lángokat. Sikertelenül.
Raod a vállához emelte fegyverét, hogy leszedje azokat, akik az ellenállást választották a menekülés helyett. Senki sem élte túl…

Büntetés

- Nem én tettem – tört ki elkeseredés belõle, miközben Hendykerrel beszélt. – Bántottam õket, megvertem, az egyiknek még a kezét is levágtam, de nem öltem meg õket.
- Viszont ahogy bent viselkedsz, mindenki azt hiszi, hogy nem mondasz igazat.
- De hol vannak a siklók?
- Milyen siklók?
- Amik a háttérben álltak. Amikkel a Gy’lant csempészték.
- Nem voltak siklók.
- De láttam õket – erõsködött a fiú. – Ott voltak, és ha ezt be tudnám bizonyítani, akkor minden a visszájára fordulna. Mert most az egyik legjobb barátom halott, és az õ halálával is engem vádolnak, ráadásul annak a gazember Borannak a halálával is, mivel nincs bizonyíték arra, hogy mit tett.
- A legfontosabb az, hogy lehiggadj – intette a mester.
- Képtelen vagyok – szorította két öklét a homlokára Raod – folyton Aly’nát látom magam elõtt.
Rennek körbenézett, hogy ki figyeli õket, majd közelebb lépett a cellához. A rácsokon átnyújtott kezében egy apró fiola volt.
- Vedd be ezt – ajánlotta – lenyugszol tõle, és összeszedettebben fogsz válaszolni a bentiek kérdésére.
Raod tétován nyúlt az apró tárgyért. Minden segítségre szüksége volt, és ha Rennek Hendykerr mondta, hogy ez segít, akkor segítenie kellett. Kellemes ízt érzett a nyelvén, miközben a folyadék lecsúszott a torkán. Nemsokára kezdõdik az újabb meghallgatás. Õrök érkeztek, és megbilincselték a hirtelen magabiztossá vált ifjút.
A tárgyalóterem ezúttal nem hatott rá olyan ijesztõen, mint elõször, és Raod magában hálát adott mesterének a kis „serkentõért”. A tanúk padjához vezették. Ahogy körülnézett a teremben több ismerõs arcot is látott. Legtöbbjükén még mindig hitetlenkedõ döbbenet tükrözõdött.
- Na most majd minden kiderül – gondolta magában a vádlott.
- Raod Serrault – szólította meg a szigorú hang.
- Igen.
- Mondja el még egyszer, saját szavaival, hogy mi történt.
A fiú tekintete a semmibe révedt, miközben a gondolatait rendezgette. Amikor azonban kinyitotta a száját, talán saját magát döbbentette meg a legjobban.
- A vádak igazak…
Az ítélethozatal ezután már gyorsan ment, és Raod képtelen volt rá, hogy visszaszívja a korábbi kijelentését. Csak ült a helyén mozdulatlanul, és senki sem tudta, hogymi is történt vele valójában. Belül azonban üvöltött, bár önmaga sem tudta, hogy mi is zajlódik le belül. A bíró visszatértére mindenki talpra állt.
-…miután a vádak bizonyítást nyertek, Raod Serrault bûnösnek találtatott ötszörös emberölés vádjában. Figyelembe véve korábbi cselekedeteit, valamint, hogy még nem töltötte be a nagykorúságot, a halálbüntetést mérsékeltük. A vádlott emlékei törlésre ítéltetnek, amit a jeditanácsnak kell elvégeznie, a róla szóló írások szintén törlendõk a feljegyzésekbõl. Ezenkívül kitiltjuk az Ismert Galaxis bolygóiról. Egy automata irányítású ûrhajón kell elhagynia a galaxis területét, majd a hajó kiteszi az elsõ életre alkalmas bolygón. Talán majd ott újból megtalálja békéjét az Erõben…

[Raod Serrault]

Megvilágosodás

Még mindig lángoltak a jármûvek. Raod a vállára vetett puskával, kezét a pisztolyán tartva állt a pusztítás közepén. Az égõ üzemanyag bûze, a pattogó fém alkatrészek, a megpörkölõdött hullák szaga, mind leterhelték az érzékeit.
Mindenki meghalt. Arns Salter, a családja, a karavánja, Doln, Darek, Lora. Mind ott hevertek körülötte, és Raod nem érzett igazából semmit. Sem megelégedést, sem nyugtalanságot, örömöt vagy bánatot. Legalább Cora Warren elhallgatott. Elfordult a halottaktól. Itt már semmi keresnivalója nem volt, igaz máshol sem igazán. Kábé harminc ember veszett oda; Arns Salter elevenen fõtt meg a páncélban, ami elõtte mindentõl megvédte.
De Raod most semmi másra nem vágyott másra, mint elmenni a kettes depóhoz, és aludni. Majd kitalálni, hogy mihez kezdjen most, hogy bosszút állt mindenkin, akin lehetett. Félúton járt a motorjához, amikor hangos zúgásra lett figyelmes. Kezét a homlokához emelve találta meg a hang forrását, fent az égen.
Egy fura alakú jármû ereszkedett sebesen, szemmel láthatóan a közelben akarva leszállni. A férfi egyszerre volt feszült és zavarodott. A nyakán megfeszültek az izmok, a tetoválás egyszerre mozdult velük. Valahogy ismerõsnek tûnt a jármû, de nem emlékezett, honnan. Viszont felkeltette az érdeklõdését, így arrafelé indult, ahol a hajó leszállt.
Ahogy a por elült, a hajó rámpája is leereszkedett. Raod kíváncsian közelebb lépett. De megállt, amikor két láb jelent meg a feljárón. Egy szakállas, közel ötven éves férfi sétált ki a hajóból. Kék szemeiben elégedettség csillant. Fegyvertelennek tûnt, bár az övén két henger is himbálózott.
- Látom a pacifizmusod utolsó szilánkja is eltûnt.
A kellemesen csengõ hang pont azokat az emlékeket ébresztette fel, amikrõl Raod nem tudta, hogy a sajátjai e.
- Ismerjük egymást?
- Rennek Hendykerr.
- Óriási – válaszolt felvont szemöldökkel.
- Tehát még mindig nem emlékszel? – az egykori mester elkezdte körbejárni a fiatalembert.
- Az életem kétharmadára nem emlékszem – vallotta be Raod. – Ráadásul a halott barátnõm is beszél hozzám – tette hozzá egy fintorral.
- Miatta nem kell aggódnod – fejezte be a kört Hendykerr. – Õ én voltam.
- Mi?
- Szükséged volt némi ösztönzésre, hogy az általam kívánt szintre keményedj. Így már készen állsz, hogy velem gyere.
- Egy frászt.
Rennek mosolyogva fonta össze a kezét a mellkasa elõtt. Raodot idegesítette a mozdulat, a nyakára kúszó tetoválás idegesen megrándult.
- Egyáltalán nekem köszönheted, hogy életben vagy. Nem is ezen a bolygón születtél – mutatott az ég felé – hanem odakint.
- Akkor mit keresek itt már olyan hosszú ideje?
- Egyike voltál a jedilovagoknak, és ha nem rejtelek el itt tíz évre, akkor a Császár 66-os parancsa értelmében téged is kivégeztek volna.
- És mi változott?
- Már nem vadásznak olyan vadul a jedikre, mivel majdnem az összes halott. Eljött az ideje, hogy visszatérjünk, de az új idõk kemény lépéseket követelnek, és erre tíz éve még nem lettél volna képes.
- Honnan tudtál minderrõl?
- Láttam.
Raod visszagondolt az elmúlt évekre. Nem tetszett neki a gondolat, hogy végig tulajdonképpen manipulálták.
- És ha nem megyek?
Hendykerr leemelte az egyik hengert az övérõl, és elõrenyújtotta.
- Ez majd segít emlékezni.
Raod kezébe fogta a saját fénykardját, és az eltemetett emlékek áttörték a gátat az agyában. Pár másodpercig inogva állt, majd a porba zuhant. Rennek hátrébb húzódott. A fiatalember négykézlábra emelkedett, szeme szorosan lehunyva, de szemgolyói vadul mozogtak üregükben. Gyerekkora, a kiképzés, a barátok, a padawanként eltöltött idõ, az elvek, tervek életszemléletek mind, mind elõjöttek. Artikulátlanul felüvöltött, amikor rájött, mi mindent tett, mennyire elárulta önmagát. Hendykerrt megérintette a zabolátlan Erõ szele, ami kavicsokat zúzott porrá a térdeplõ alak körül. Raod elterült és az emlékek, valamint a visszatért Erõ hatására felzokogott.
- Indulnunk ke…
A férfi épphogy félreugrott a bekapcsolt penge elõl. Raod a hátára gördült, majd felemelt lábbal véve lendületet, talpra ugrott. Keze már a Shien/Djem So stílusnak megfelelõen fonódott a markolatra.
- Mit csinálsz?
- Elloptál tíz évet az életembõl. Olyanná tettél, amilyen soha nem akartam. És most megjelensz, és azt mered mondani, hogy ez az én érdekemben történt?
- Igen.
- Talán csak elmondhattad volna. Talán együtt minden más lett volna. És akkor talán nem ölnélek meg…
Renneknek is be kellett kapcsolnia a karját. Szikrák röpködtek, ahogy a két vörös penge összecsapott. Raod könyörtelenül használta a visszakapott hatalmat, és vadul támadott.
- Túl jól sikerült a kiképzés, mester – köpte az utolsó szót, miközben Rennek arca felé tolta a pengét – túlságosan gyilkossá tetté.
Alulról indított egy csapást, amit mestere lefelé sújtva védett ki. Raod megfeszített izmokkal tolta a fegyvereket balra, majd lökött rajta egyet, és elfordított csuklóval oldalirányba indított egy vágást. Rennek oldalra gurulva kerülte ki a halálos támadást.
- Fejezzük ezt be – eresztette le a kardját. – Talán hibát követtem el, de nézz magadra. Halálos vagy, felkészült, könyörtelen. Együtt visszaállíthatnánk a rendet, és békét hozhatnánk a galaxisba.
- Pont ezek ellen küzdöttem tizenhét évig.
- Ezért küldtelek ide.
- Te megõrültél! Én meghaltam volna az elveimért.
- És most?
- Most mások az elveim – indult el Raod ismét. – Viszont te fogsz megfizetni értük.
- Hát legyen.
Ismét összecsaptak, de Rennek most feltartotta a másik fegyvert, és elõrelökte a kezét. Raod úgy érezte, hogy egy kalapáccsal vágták mellbe. Métereket repült hátra.
- Én befejezhetném a tanításodat.
Raod felült és megrázta a fejét.
- Tényleg nagyon sajnálom – lépett egyet Hendykerr felemelt karddal.
Raod túl kábának tûnt, hogy védekezzen, kardja is kikapcsolódott az eséstõl, és Rennek nem akart idõt adni neki, hogy összeszedje magát. Felugrott, hogy felülrõl sújtson egykori padawanjára. Raod szemei kinyíltak, és a földre csapott.
A talajba irányított Erõ a magasba dobta a homokot, éppen a levegõben lévõ férfi körül. Hendykerrt elvakította a hirtelen tornádó, és nem látta, hogy Raod egy bukfenccel kitért a penge útjából. A fénykardot már érezte, ahogy a térdhajlatába vág. Térdre zuhant, és a homokvihar is elült körülötte.
- „Néha ölnöd kell, hogy életben maradj” – idézte Raod. – Én azért öllek meg, amit elkövettél ellenem.
A vörös penge átszaladt Rennek Hendykerr testén, bár nem ölte meg azonnal. A férfi háta megfeszült, és döbbenten nézte az elõbukkant kardot.
- Köszönöm, hogy eljöttél értem…

Indulás

Az automata irányítású ûrhajó már hetek óta szelte a hiperûrt Raoddal a belsejében. A bírósági tárgyalás után az emléktörlési procedúra következett, majd a sokkos elítéltet rákötötték a hajó létfenntartó rendszerére, és útnak indították. Az emlékek nagy részét természetesen Hendykerr törölte, akinek az arcán egyszerre keveredett egy cseppnyi szomorúság az elégtétellel. Mindeközben, más mesterek felügyelete mellett, a Raodra vonatkozó feljegyzéseket törölték.
A fiú mit sem tudott minderrõl, ekkor már egyáltalán nem emlékezett a nevén kívül másra, kapcsolata az Erõvel megszûnt. A hajó rendszerei életben tartották, de eszméletlen állapotban.
Hosszú utazás után a szenzorok egy életre alkalmas, régen felfedezett bolygót érzékeltek, a kijelölt határon túl. Hozzákészült a leszálláshoz…

Hazatérés

Raod egy teljesen komplett, új élethez elegendõ hivatalos papírt talált a hajón. A komputerben pedig megtalálta, saját, átalakított önéletrajzát. Eszerint az Ukión született, és egy teljesen hétköznapi – unalmas – életet élt, mielõtt ûrutazásra adta a fejét. A felszállás után Raod majdnem huszonnégy órát aludt, miközben a hiperûrben száguldott. Kellemetlen fejfájás kínozta a visszatért emlékektõl, tudástól.
Az Icarus – egy átalakított Ghtroc 720-as teherhajó – szintén az õ nevén szerepelt. Rennek Hendykerr jó munkát végzett.
Rengeteg ideje volt végiggondolni a dolgokat. Tíz évet töltött el egy olyan világban, ahova sohasem tartozott. Volt mestere õrült mesterkedésének köszönhetõen olyan változásokon ment keresztül, aminek nem örült, és sohasem akart azonosulni velük. Most tíz évet kell bepótolnia, ezért is vette az irányt egyenesen a Birodalom ékszere felé. A feljegyzések elég teljesek voltak az elmúlt tíz évrõl, és Raod már elõre aggódott, hogy mit fog találni a jeditemplom helyén.
A hajó egy apró zökkenéssel lépett a hiperûrbõl. Az eltelt idõt figyelembe véve, valóban jó kis hajtómûve lehetett. Coruscant körül csupa ismeretlen hajó lebegett. Raodot még az elsõ csillagromboló megépítése elõtt számûzték, és lenyûgözve figyelte a hatalmas hajókat. A bolygó körül százával járõröztek a TIE vadászgépek. A férfi sötét erõket érzett a bolygóról, mégis biztosat kellett tudnia.
- Azonosítatlan teherhajó, itt a Coruscant határellenõrzés. Azonosítsa magát!
- Itt az Icarus szállítóhajó kapitánya Doar Barrott. Az azonosítási számom…
Szerencsére mostanra már kívülrõl fújta ezeket az információkat. A katona ellenõrizte az információkat.
- Jövetelének célja?
- Remélhetõleg üzlet, egyébként…
- Elég – szakította félbe türelmetlenül a hang. – leszállhat az X-384-es helyen.
- Köszönöm.
A határellenõrzés válasz nélkül lépett ki. Raod szerencséjére a hajó komplett térképpel rendelkezett, így rövid keresgélés után megtalálta a kijelölt helyet. Már korábban elõkészítette a ruháit. A jeditunika egyet jelentene az azonnali kivégzéssel. Ehelyett sötét nadrágot és csizmát viselt, fekete póló és bõrkabát egészítette ki a ruházatát. Az övére egy BlasTech DL-18-ast kötött, mivel a golyós lõfegyverei nem igazán hasznosak ebben az új környezetben. Ellenõrizte magát egy tükörben. A fénykardon is apró változtatásokat végzett, hogy ne legyen feltûnõ, így most egy apró, többfunkciós bicskának tûnt. Az utazás ideje alatt órákat töltött azzal, hogy gyakorolja a Sien/Djem Sot a megváltozott súlyú fegyverrel. A kard így már majdnem azonosítatlan volt. Az oldalán lévõ vésetekben elhelyezett egy csavarhúzót, és egy kést, a markolatban pedig harminc méter visszahúzható, vékony, nagy szakítószilárdságú kötelet.
A jeditemplom lehangoló látványt nyújtott. Turisták lézengtek mindenütt, és szájtátva bámultak, megjegyzéseket tettek, ócsárolták az egykor itt lakókat. Raodról senki nem sejtette, hogy valaha ide tartozott, akik tudtak is valamit róluk, azokat is meggyõzhette a nyíltan viselt tetoválás, ami Rend tagjainak számára tiltott volt. A férfi sóhajtva fordult el. Itt nem fog találni senkit, aki segíthetne neki. Egy apró mozdulattal ellenõrizte fénykardja helyzetét, ami a jobb kabátujjába volt erõsítve.
Még egy helyre el kellett mennie. A Torka torony felé indult. A hely ha lehet még lepusztultabb volt. Felment arra a bizonyos szintre…
Senkit sem látott a környéken, így némán adózhatott az itt történt szerencsétlenség emlékének. Itt változott meg annyi minden az életében. Talán tényleg Rennek Hendykerrnek köszönhette, hogy életben maradt. Nem számított már. Tíz év eltelt, és Raodnak magáról kellett gondoskodnia. Túl kell élnie a mindennapokat, talán még más túlélõket is találhat. A magasból letekintve épp egy csapat járõrözõ birodalmira látott. Nem volt többé kellemes ez a hely.
Éppen a jövõrõl elmélkedett, amikor ketten jelentek meg a szinten. Óvatosan közelítették meg a férfit, aki nem adta jelét, hogy észrevette volna õket.
- Szerinted mennyi lehet a fickónál? – találgatta egyikük.
- Mindjárt megtudjuk.
Mindketten egyszerû sugárpisztolyt fogtak a háttal álló férfira.
- Hé, öreg, ide mindenedet, és nem lesz bajod.
Raod elmosolyodott, miközben megfordult, hogy szemügyre vegye támadóit.
- Nem kell mindig ölnöd – suttogta – csak hogy életben maradj…

[Raod Serrault]

Kinézet:
Magas, erõteljes alkatú férfi, sötét ruhában. Arca bal felére tetoválás kúszik fel, amit akaratlagosan el tud tüntetni, viszont aki ránéz, nehezen hiszi el, hogy valaha jedi padawan volt. Barna haja rövid. Még a tetoválástól függetlenül is bizalomgerjesztõ lehetne, ha barna szeme nem közömbösséget sugározna.

Jellem:
Az elmúlt tíz év gyökeres változásokat idézet elõ, ennek köszönhetõen lobbanékony, és erõszakos. Raod azonban most igyekszik visszanyerni valamit korábbi énjébõl, így hangulata is eszerint változik. Szeret magányosan lenni, de ebben a zsúfolt világban társakra is szüksége van, akik segíthetik, tanácsokat adhatnak neki, így kapcsolatteremtésre is kész. Legveszélyesebbek a fenyegetések, ilyenkor hamar dühbe gurul. Idõnként konok, és makacs, mint egy szamár, de beláthatja mások igazát is. Korábbi énjét visszanyerendõ igyekszik visszafogni erõszakos énjét, de könnyen leolvasható róla, hogy mikor dühödik fel. Amit nem tud levetkõzni az a kalandvágy, ami azonban zsoldos-mentalitással párosul. Az Erõre egyelõre eszközként tekint, személyisége egyelõre nem teszi lehetõvé, hogy másképp legyen.

Felszerelés:
- sötét ruházat, vasalt orrú cipõ
- BlasTech DL-18-as
- mûködõ, vörös pengéjû fénykard (ezt rejtve hordja, és csak végszükség esetén használja)
- Ghtroc 720 –as teherhajó: Icarus
- hamis papírok Doar Barrott, az Icarus kapitánya nevére

[Garm Bel Iblis]

Üdv!

A karakter a Jedi pályázatunk nyertese!Jó játékot és az erő legyen veled!

Kezdő kredit: 3000

Az előtörténet minősége miatt a karakter a tanács döntése alapján 3. szintről indulhat!
Kérlek készíts adatlapot a megfelelő topicban.

Garm Bel Iblis