Post by Vess Ravell on Jan 28, 2009 14:49:33 GMT 1
Vess körül hirtelen nagyott fordult a világ. Egyik pillanatban még álmodott, a másikban pedig az álmában látott kastély magasodott elõtte. Hirtelen nem is hitt a szemének, úgy hogy megrázta a fejét, hátha ezzel elkergetheti a látványt. De nem. A kastély még mindig ott állt, szebb napokat is látott szürke téglágból. Tornyából tengeri madarak szálltak ki és be, és egynéhány példány a tengert csodálta. A lepi miközben már lassan kifelé sétált az utcára ugyancsak eltekintett a végtelen kékség felé. A part közelében a galaxis polgárai kapcsolódtak ki, beljebb óriási vitorlások, és jachtok hasították a habokat. Lenyûgözõ látvány volt, de hirtelen valami furcsa erõ a kastélyra tapasztotta a szemeit, és lépteit is arra irányozta. Valami hatalmas vonzalom kerítette elméjét hatalmába a kastély iránt, és ez az egész hátborzongató érzés a szobor iránti szerelembõl eredt. Az õrült rajongás közepette azért Vess még tudott gondolkozni is. Tudta jól, hülyeség lenne minden ismeret és körültekintés nélkül odamasírozni magas épülethez. Ezért inkább a part felé indult, hogy valami információt szedjen össze a helyiektõl.
Ahogy lefelé sétált a tengerhez egyre jobban átvette a hatalmat a sós tengervíz illatta. A lepi hatalmas füleit egyre inkább kitöltötte a parti zsivaj. Kedve lett volna neki is megkeresni a szállodáját, átöltözni egy lenge, nyárias ruhába, aztán csobabni egyet. De amint erre gondolt bûntudat vett erõt rajta. A szobor a kastélyt szeretné, csúnya dolog lenne cserbenhagyni.
Úgy öt percnyi séta után Vess talált a parton egy fabódét, ahol strandcuccokat, térképeket, és utikönyveket árultak. Ahogy belépett körbenézett, és egybõl észrevett egy halom különbözõ turistatérkép chipet. Találomra választott egyet, aztán a pulthoz sétált.
- Üdvözlöm! - mosolygott rá egy idõs humán hölgy a pult mögül, miközben leolvasta a térkép kódját.
- Szép napot! - mosolygott vissza Ravell, aztán érdeklõdõ hangon kérdezte. - Mondja, ez a szép kastély látogatható? Tudja megbabonázott a látványa, egybõl ahogy leszálltam a géprõl. - tette hozzá elismerõ hangsúllyal.
Ahogy lefelé sétált a tengerhez egyre jobban átvette a hatalmat a sós tengervíz illatta. A lepi hatalmas füleit egyre inkább kitöltötte a parti zsivaj. Kedve lett volna neki is megkeresni a szállodáját, átöltözni egy lenge, nyárias ruhába, aztán csobabni egyet. De amint erre gondolt bûntudat vett erõt rajta. A szobor a kastélyt szeretné, csúnya dolog lenne cserbenhagyni.
Úgy öt percnyi séta után Vess talált a parton egy fabódét, ahol strandcuccokat, térképeket, és utikönyveket árultak. Ahogy belépett körbenézett, és egybõl észrevett egy halom különbözõ turistatérkép chipet. Találomra választott egyet, aztán a pulthoz sétált.
- Üdvözlöm! - mosolygott rá egy idõs humán hölgy a pult mögül, miközben leolvasta a térkép kódját.
- Szép napot! - mosolygott vissza Ravell, aztán érdeklõdõ hangon kérdezte. - Mondja, ez a szép kastély látogatható? Tudja megbabonázott a látványa, egybõl ahogy leszálltam a géprõl. - tette hozzá elismerõ hangsúllyal.