Vihar Szövetség tagok (Rika, Dor-Dor)

[Yoda]

A vérvörös fantom

A Vihar Szövetség vezetõségébõl csak Rika Miráll és Dor Dor Nass tartózkodott a titkos bázison, amikor a kipirosodott arcú felderítõ tiszt tisztelegve belépett a tatktikai terembe. A fiatal hadnagyon látszott, hogy különleges hírrel érkezett a tábornokokhoz.
- Tábornok asszony jelentem, elfogtunk egy birodalmi ügynököt. Három hete voltunk a nyomában, de végül megcsíptük. A Biztonsági-szektorban találtunk rá.

Amióta a szövetség felderítõ-részlege megkezdte mûködését, ez az elsõ eset, hogy sikerült kézre keríteni egyet a Birodalom ügynökei közül...

[Rika Miráll]

Rika Miráll tábornokasszony fürkészően nézett mélykék árnyalatban játszó szemeivel Dor Dor Nassra, egyik legjobb legrégibb bajtársára. Rika kedvelte és tisztelte a gungant. Rég megtanulta, hogy ne a látszat alapján itéljen. Már elmúltak azok az idők, amikor kissé kelekótyának és viccesnek találta a vele szemben ülő non-humánt, amikor még alig tudta kihámozni fura akcentusából a mondandóját, vagy amikor még szorakoztatta is ez az akcentus. Az elmúlt évek kemény megpróbáltatásai minkettőjükben mély nyomokat hagytak, ámde mély barátság, és kölcsönös tisztelet alakult ki köztünk. Ma már a firrerreo nő akár az életét is rábizta volna nabooi barátjára. Fura barátság volt ez, hisz azelőtt a firrerreok sosem barátkotak más fajbeli lényekkel, és nehezen tűrték meg a nem közéjük valókat. De Rika élete legnagyobb és legszebb ajándékát kapta ettől a gungan férfitől. Rég halottnak hitt öccsét adta vissza neki életben. Ettől a ponttól nem volt megállás a jelenlegi pillanatig. Egymás után következtek az események melyek idáig juttatátták és összekovácsolták a Vihar Szövetség egységét kezdve a Kaminói összecsapástól, a VPA megalakításán át, a nabboi gunganak kiszabadításáig ami főleg Dor érdeme volt…

- Tehátos mint említelőztem…. –a tábornokasszonyt visszarántotta a jelenbe Dor szígorú hangja. Igen, a számtalan unalmas, de fontos megbeszélni való a bázis ügyeivel kapcsolatban.

Azonban más is történt ebben a pillanatban, épp hogy Rika bocsánatkérő mosollyal ismét a felvetett problémákra koncentrállt volna kopogtattak a taktikai terem ajtaján, és belépett egy kipirosodott arcú fiatal hadnagy. A tábornokasszony lassan mégis méltóságteljesen állt fel, és viszonozta a tisztelgést, miközben szígorú fürkélsző tekintettel nézett a hadnagyra. A tisztelgés is számtalan felvett emberi szokása egyike volt, de hát az évek lassan átformálták a teljes jellemét. Már korántsem az a fiatal túlfűtött, bosszúvágytól égő kis csittri volt, mint annak idején, amikor először találkozott a későbbi Vihar Szövetség tagjaival. Azóta szó szerint felnőtt a tábornoki és vezető pozicíóhoz, megfontolt, és méltóságteljes szilárd személyiséget alakítva ki magának.

Enyhén összeráncolt homlokkal figyelte a fiatal tisztet. Mint nagyon sokszor most is megdöbentette, hogy milyen fiatal alig 17-18 év körüli tisztek is szolgálnak a bázison, mely túl nagy ahhoz, hogy mindenkit személyesen név szerint ismerjen. Magában engedett egy pillanatot a szígorú arcvonások rejtekében, hogy eltöprengjen vajon, hogyan és mért került ide ez a fiú? Vajon mitt tehetett ellene a Birodalom, hogy így ég a vágytól hogy visszavághasson? Egy pillanatra saját 18 éves túlfűtött bosszúvágyó énje is felderengett előtte.

Ám mindez ez most lényegtelen volt. Mintha alig egy órája hagyták volna meg Dorral hogy ne zavarják őket. Vajon mi lehet ilyen fontos, ami ennyire nem tűr halasztást, hogy megéri a kockázatot, amit az jelenthet, hogy kivívja felettesei haragját? Nem kellett sokat várnia hogy kiderüljön.

- Tábornok asszony jelentem, elfogtunk egy birodalmi ügynököt. Három hete voltunk a nyomában, de végül megcsíptük. A Biztonsági-szektorban találtunk rá.

Rikát kicsit meglepte a hír. Ez valóban megérte a kockázatot, hogy megzavarja feletesei egyébként igen unalmas tárgyalását. Rika szeme izgatottan csillant meg a mesterséges lámpa fényében ahogy Dorra nézett. A firrerreo nőnek nem kellett semmit mondania, ahhoz hogy a gungan tudja, hogy mára vége az unalmas megbeszélésnek. Ugysem lehetne Rikát semmivel itt tartani a teremben. Tábornok létére még mindig sok Birodalom ellenes ügyet visel a szívén, és sok akcióban van benne. Túl sokban is, mégha mindig igyekszik megfonolt, és méltóságteljes lenni, akkor is. Ez ez ügy pedig már eléggé felkeltette egyetlen mondattal az érdeklődését ahhoz, hogy az unalmas papírmunkát megint hanyagolhassa egy kicsit.

-Hol van pontosan most a fogoly hadnagy? Kihallgatták már? –tette fel kimért hangon, enyhén felvont szemöldökkel a kérdéseit a tábornokasszony. A talán kissé pontatlan jelentés is a hadnagy fiatalságáról és tapasztalatlanságáról árulkodott, de a Vihar Szövetség vezetőit most legkevásbé sem ez foglalkoztatta.

Magában már eldöntötte, ha még nem akkor ő maga személyesen fogja ezt megejteni. Noha a nem rég mükődő felderítő részlegnek pontosan ez volt a feladata, és az első tényleges sikere is ez volt, azért ő is megengedhet magának némi érdekesebbnek igérkező feladatot, a papírmunkánál. Ami így a jó öreg kopasz Barbarossa parancsokra marad majd, a vezetőség egyéb tagjai híján, aki ettől szokás szerint felettép ‘boldog’ lesz…

[Dor Dor Nass]

A Dxunon szokás szerint borús idő uralkodott, ám az elmúlt pár napban a felhőréteg olyan vastag volt, hogy gyakorlatilag teljes sötétség burkolta az Onderon apró holdját. Nass százados már kezdte elveszteni időérzékét hiszen már lassan egy hete éjszaka volt számára amihez nem igazán tudott hozzá szokni, hiába volt elsődleges lakóhelye már jó ideje a titkos bázison. Tulajdonképpen néha-néha még mindig visszavágyott szülőbolygójára ám jól tudta, hogy oda többé nem térhet vissza, legalábbis nem túl jó ötlet, az ottani birodalmi befolyást tekintve.

Dor Dor egyik nap épp Rikával tanácskozott a bázist érintő fontos és kevésbé fontos dolgokról. A gungannek nem igazán volt kedve a lefolyórendszer eldugulásának elhárításáról beszélgetni de azért egy kicsit örült, hogy mégsem valamelyik beosztottjával kellett ezekről társalognia hiszen Rika régóta ismerte már így hozzá sokkal nyitottabban viszonyult mint másokhoz. Elég sok mindenen mentek már keresztül együtt és számos megpróbáltatásnak feleltek meg vállvetve. Dor csak igen kevés emberrel ápolt ilyen jó kapcsolatot, a szövetség alapítói közül csupán Dennel és Stowerrel.

A gungan tekintete el-el kalandozott adattáblájáról a taktikai terem berendezési tárgyain ahol mindössze ketten tartózkodtak Rikával. Mikor a hozzá közel állókkal járt el hivatalos ügyben általában így rendelkezett, mert tekintély rombolónak tartotta a Szövetség egyéb tagjai között a baráti társalgást. Így is elég sok időbe tellett mire a gungan fura akcentusát és vicces kinézetét ellensúlyozni tudta szakértelmével és képességeivel. Ezért is ügyelt rá gondosan, hogy nehogy megszégyenüljön a legénység tagjai körében mert az számára felért volna akár rangjas elvesztésével is.

Mikor a gungan számára is feltűnt, hogy figyelme tekintetével együtt máshol jár nem pedig ott ahol kéne szemeit az adattáblára szegezte és elkezdte keresni a következő megtárgyalandó pontot. Mikor felfedezte a problémát, hogy egy általa felvett anzati tizedes sorra próbálja leszívni társai agyát megköszörülte a torkát, hogy Rika rá figyeljen. Úgy látta, hogy tábornokának is gondjai vannak már azzal, hogy a teendőkre koncentráljon, valószínűleg az egybefolyt nappalok és éjszakák miatt. Ami azt illeti a gungan kicsit szégyellte magát, hogy ilyen kellemetlen problémát hozott házhoz azzal, hogy tudatlanságából fakadóan felvett soraikba egy anzatit. Pedig a felvételin semmi probléma nem volt vele...

-Tehátos mint említőztem...- mondta tábornokának Dor, és kezdte volna mondandóját ám ekkor a gungan tekintete az ajtóra szegeződött ami épp abban a pillanatban tárult ki nagyjából háromnegyedéig teljes terjedelmének. ~ Na igen a zárlatos ajtókra sem került még sor... ~ gondolta magában bosszúsan a gungan ám pillanatnyi rosszkedvét elhessegetve figyelemmel és érdeklődéssel tekintett az imént belépett fiatal tisztre. Természetesen a szalutálást Rikához hasonlóan ő is viszonozta, majd kérdő tekintettel nézett a tisztre. Mi volt vajon, olyan fontos, hogy megszakítsa a tanácskozást annak ellenére, hogy parancsba adták, hogy csak fontos esetben zavarják a két vezetőt? Dornak hirtelenjében támadt néhány baljós ötlete ám reménykedett benne, hogy téved és mégis valami jó dolog történt.

- Tábornok asszony jelentem, elfogtunk egy birodalmi ügynököt. Három hete voltunk a nyomában, de végül megcsíptük. A Biztonsági-szektorban találtunk rá. - a gungan megörült a jelentésnek hisz alig két hónapja még ő maga segített útjára indítani a felderítő-részleget, és most úgy tűnt a befektetett munka megtérülni látszott. Megannyi kérdés vetődött fel benne hirtelen amelyeket az alig tizennyolc év körüli fiúnak szegezett volna, ám jól tudta, hogy meg kell várnia amíg Rika teszi fel kérdéseit és csak azután szólalhat meg.

Rika kérdéséből leszűrte, hogy tábornoka szívesen elvégezné személyesen ezt a feladatot, és akkor úgyis hamarosan kiderül minden apró részlet. Amennyiben a kihallgatás pedig megesett hamarosan egy vaskos jelentésköteg fog landolni az asztalon így Dor is inkább abban reménykedett, hogy a kihallgatási procedúra még nem esett meg. A gungan továbbra is kérdőn tekintett a fiatal katonára a válaszára várva.

Eljátszott a gondolattal, hogy milyen lehetőségek nyílnak majd meg ezután előttük. Dort csak a fiatal tiszt hangja repítette vissza újból a valóságba, a gungan egyre inkább kezdett meggyőződni arról, hogy jócskán éjszaka lehet már azért nem képes tartósan odafigyelni semmire...

[Yoda]

Az ifjú tiszt megköszörülte a torkát.
- Jelentem: még nem. Jelentem, azért nem, mert miután a megfelelõ biztonsági elõírásokat szem elõtt tartva a bázisra hoztuk és átkutattuk, jó okunk van feltételezni, hogy a Birodalom valamiféle titkos ügynöki szervezetének dolgozik. Az azonosítóját nem sikerült feltörni, bárhogyanis próbálkoztunk. Jelentem úgy véljük: személyesen a tábornoki karnak kellene kihallgatnia a foglyot. Jelentem eddig azért az kiderült, hogy egyéni megbízást teljesít, amirõl persze nem hajlandó beszélni. Jelentem még nem folyamodtunk szigorúbb vallatási módszerekhez - hadarja a tiszt, mialatt Rikáról Dor-Dorra, majd Dor-Dorról Rikára néz.

[Rika Miráll]

Rika átható mély pillantással fürkészi a fiatal tisztet, miközben az izgatottan jelent. Egy pillanatra eltöpreng rajta, hogy szóljon-e olyan apróságokért, a fiatal izgatott fiúnak, hogy elég egyszer mondni hogy “Jelentem” nem kell minden mondat elején elejtenie ezt a szót, de végül eltekintett ettől. A fiatal tisztnek még lesz iddeje felnőni az egyenruhájához, és belejönni ebbe. Különben is végre valami érdekes is történik az elmúlt egy-két hónap eseménytelensége után. Most legalább lesz mit csinálnia. Személyesen fogja kihallgatni a foglyot. A tábornok asszony egy sokatmondó pillatást vetett Dorra, majd a fiatal hadnagy számára talán örökkévalóságnak tűnő pillanatig eltöpreng, mielőtt a tőle megszokott megfontoltsággal, és hidegvérrel adna parancsot.

- Hadnagy! A birodalmi foglyot azonnal vigyék a kihallgatóba, magam fogom végezni a kihallgatását. Néhány perc múlva én magam is ott leszek. Az azonosítója feltörésén pedig dolgozzanak tovább a technikusok. Nass százados! -fordult hirelen Dor felé, talán picit hivatalosabb hangot is megütve, mint szeretett volna – Válassza ki a legjobb technikusait, és segítsenek feltörni az azonosítót. Ez az ügy elsőbbséget élvez minden másnál.

Rika elhallgatott egy pillanatra. Valamiért volt egy olyan baljós előérzete, hogy itt többről van szó mint egy egyszerű birodalmi tiszt foglyul ejtéséről. Ebben az egész ügyben máris van valami furcsa, és aggasztó. A firrerreo nő ösztönei pedig ritkán csalták meg.

-Valamint Nass százados szeretém, ha Ön is jelen lenne a kihallgatáson.

Egyáltalán nem volt szokványos eljárás, hogy egy alacsonyabb rangú tiszt is jelen legyen a kihallgatóban, ha ott egy tábornok, de Rika mégis úgy érezte valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva, hogy Dornak most ott kell lennie.

–Leléphetnek! –tette hozzá, már elgondolkodó csendesebb hangon, egy másodpercnyi szünet után.

Amikor végre magára maradt a taktikai teremben, héhány másodpercre csendben elgondolkozott a pár perce hallottakon. Majd komon keresztül értesítette Barbarossa parancsokot a történtekről, és utasította, hogy fejezze be az unalmas papírmunka átnyálazását, amit Dorral elkezdtek. A jól ismert kopasz parancsok nem volt túlságosan elragadtatva, a nyakába szakadt plusz munkától, de a parancs az parancs.

Miután bontotta a rövid komkapcsolatot, Rika ellenőrizte ősi családi ereklyének számító fegyvereit, kardját és két tőrét, melyek, mint mindig, most is kifogástalan állapotban lapultak meg a firrerreo tábornokasszony egyenruhája alatt. Ez után kilépett a folyósóra, és sebes léptekkel indult el a kihallgató irányába, ami tulajdonképpen egy használaton kivüli raktárból keletkezett nem rég némi átalakítással. A monoton piszkos szürke falú kis helyiségben nem volt más csak két szék meg egy asztal, melyről első pillantásban mindenki azt feltételezné, hogy a leggyengébb szellő hatására is azonnal összeroskad, meg néhány szolgálatban lévő fegyveres tiszt, az éppen kihallgatás alatt álló fogollyal. Bár eddig nem igazán volt kihasználva ez a helyiség, így egy-két duxini dzsungelpók is birtokba vette a sarkokat rendes takarítás híján…

[Dor Dor Nass]

A galaxis másik végéből ideszakadt gungan rezzenéstelen arccal hallgatta végig a tiszt jelentését. Igazából nem is nagyon fogta fel, hogy miről van szó, de az feltűnt neki, hogy a fiatal katona minden második szava a "jelentem" volt. Mialatt a látogató hol őt hol pedig Rikát fürkészte mégis sikerült összeraknia elméjében a lényeget és felettébb érdekesnek találta a fejleményeket. Ha sikerül megtörni, nagyon sok fontos információt tudhatnak meg új barátjuktól, persze annak lehetősége sem volt kizárt, hogy az ügynök esetleg megpróbálja csapdába csalni őket. Sőt... Lehet, hogy az ügynök hagyta, hogy elkapják, hogy ezt követően kelepcsébe csalhassa majd a Szövetséget. Dor ismét elkezdett töprengeni immáron sokadszorra mióta felkelt ma.

Mikor azonban Rika igen hivatalos hangon megszólalt Dor meggunganelte magát és figyelmesen itta magába tábornoka minden egyes szavát. Nem különösebben lepődött meg rajta, hogy Rika maga akarja végezni a kihallgatást, bár tábornok volt, de mindig szeretett részt venni a fontos történésekben. Miután Rika kiosztotta a parancsot Dor majd a hadnagy számára is Dor sürgős léptekkel indult meg az ajtó felé, maga mögött hagyva a taktikai asztalon az általa széthányt irathalmazt és adattáblákat. Az ajtón kilépve Dorten és a tiszt is különböző irányban indultak el, míg a tiszt elindult előkészíteni a foglyot a kihallgatásra, Dor elindult megkeresni két klón technikusát akiket kiszemelt a célra.

Volt sejtése hol találhatná őket, a szimulátor terem felé vette az irányt, ahol néhány játékprogram is telepítve lett azok számára akik egy kis szórakozásra vágytak eltáv alatt. Ugyanis a Szövetségben volt eltáv is, ami abban nyilvánult meg, hogy az ember azt csinálhatta amit akart egészen addig amíg szükség nem volt rá, azaz szinte mindig felkészülve kellett várni egy esetleges parancsra.Dor-Dort nem csalta meg a megérzése, meg is találta Szakit és Elektront, a két klónt. Persze volt szabályos azonosítójuk is de azt már mindenki elfelejtette talán még ők maguk is, így a rájuk ragadt nevén szólította őket mindenki. A gungan nemes egyszerűséggel a pilóta szimulátor gép mellé lépett és lekapcsolta az energiát, majd megköszörülte torkát, hogy két alárendeltje felfigyeljen ottlétére. Mikor felismerték a gungan személyében századosukat azonnal kikászálódtak a székből és szalutáltak.

- Azonnal mendelőzzenek a hírszerződés részletére és segítőzzenek az otthoniaknak feltörögetni egy azombosítót. Ez a rügy nemma tűr halasztózást. - adta ki parancsát ellentmondást nem tűrő hangon a gungan majd hátat fordított és a kihallgató terem felé vette az irányt. Az ajtó előtti folyósón találkozott Rikával, akinek rögtön tisztelgett és elmondta a sablon szöveget.

- Házgondnok asszonynak jelentőzöm a narancs teljesítőzve! - mondta teljesen komolyan Dor-Dor majd kinyitotta a terem ajtaját és elsőbbséget adva Rikának, tábornoka nyomában ő is belépett a helyiségbe...

[Yoda]

A fiatal katona tiszteleg, majd gyors ütemben távozik. A szakértõk nekiállnak feltörni a kódot, Rika és Dor pedig belépnek a kihallgató-terembe.

A fogoly egy fekete, rövid hajú ember, olyasfajta jellegtelen arccal, ami kiválóan alkalmassá teszi õt az ügynöki munkára. Érdeklõdve néz a belépõkre, bilincsbe vert kezét az asztalon nyugtatja.

[Rika Miráll]

Rika a kihallgató előtt találkozik össze ismét Dorral. A tábornokasszony csak bólint egyet a százados jelentésére, majd mindketten belépnek a kihallgatóba. Ott egy bilincsbe vert sötét hajú átlagos férfi ült.

Rikának azonnal az jutott róla eszébe, hogy egy tipikus Birodalmi toborzófilmre való szépfiú, aki nyílván ellenérzéseket táplál irántuk non-humánok és minden Birodalom ellenes tevékenységgel szemben.
Rika megállt a fogoly előtt, és szokásához híven mélyen a szemébe nézett. Úgy gondolta, hogy a szem mindent elmond a gazdájáról. A jelleméről, tartásáról, becsületéről vagy ezek hiányáról.

-Nos, elnézést kell, kérjek a durva bánásmódért. Általában vendégszeretőbbek vagyunk. De a Birodalom elleni harc sajnos megkövetel bizonyos óvintézkedéseket. A nevem Miráll tábornokasszony, ő pedig Nass százados- mutat egy finom elegáns mozdulattal Dor felé, majd visszafordul a fogolyhoz -Most, hogy mi ilyen szépen bemutatkoztunk, esetleg megtudhatnánk az Ön nevét is?

Rika egyelőre tartotta az udvarias diplomata hangnemet. Tapasztalatai alapján, néha könnyebb volt udvarias hangnemben rávenni az embereket, hogy az akaratának megfelelően cselekedjenek, mintha durva, erőszakos, követelőző, és faragatlan lenne. Noha a firrerreo nő az elmúlt években fokozatosan felnőtt a katona énjének szerepébe, azért az otthon tanult elegancia, és finomság sosem veszett ki belőle. Annak is megvolt a maga haszna, hogy valaha a legfelsőbb körökben mozgott. Bár erről Stower-rel sosem beszéltek nyilvánosan. Ezen felül Rika, még nem akart félelmet kelteni, vagy durvább kihallgatási módszerekhez nyúlni. Az nem az ő stílusa, ami nem jelenti, hogy nem fogja megtenni, ha a arra kényszerül. De előtte még van pár idegőrlő trükkje is, ha minden kötél szakadna…

[Dor Dor Nass]

Miután Dor jelentést tesz Rikának, a firrereo csak egy bólintással nyugtázza parancs teljesítését, majd egy gombot megnyomva az ajtó nyitó panelen, belép a kihallgatóba. Dor egy pillanatra elmélázik, ám ezt nehezen lehet észrevenni mert hozzáképest szokványos reakcióidővel követi Rikát a terembe. Természetesen Dor első pillantása a terem közepén üldögélő ügynökre esik, aki meg van ugyan bilicselve ám ha akarja könnyen meglephette volna az ajtón belépő személyt aminek akár súlyos vége is lehetett volna. Dorten arca egy pillanatra elkomorodik erre a gondolatra és elhatározza magában, hogy a kihallgatást követően felelősségre vonja a fiatal tisztet az óvatlanságáért.

A gungan tekintete nem időzött túl sokat vendégükön inkább a kis terem dohos falain futottak végig. Eléggé kellemetlen volt a levegő odabent ezért a gungan remélte, hogy hamar végeznek majd a kihallgatással. Természetesen Rika vette magához a szót és igen barátságos hangnemben köszöntötte az ügynököt. Mikor Rika kiejtette Dor nevét a gungan csendesesen bólintott üdvözlésül. Dor fejében megfordult a gondolat, hogy játszhattak volna akár jó zsaru-rossz zsarut is ahogy az már a holofilmekben megszokott volt. Ám ez az ötlet elbukott tekintve, hogy Rika magára vette a jó zsaru szerepét, Dorten pedig nem rendelkezett elléggé ijesztő illetve komolyságot tükröző ábrázattal. Azért magában elhatározta, hogyha arra kerül a sor akkor pár kérdést ő is feltesz majd ám, a kihallgatás fő vonalának vezetését inkább Rikára bízza.

A gungan egyébként még mindig igen fáradt volt, időközben elvégzett becslései alapján nagyjából ez a harminchatodik ébren töltött órája. Ezért is lett volna kellemes számára leülni a másik rozoga székre ám nem tudhatta, hogy Rika nem kíván-e leülni a későbbiekben. Magábban ekkor elhatározta, hogy azért is felelősségre vonja majd a tisztet mert nem hozatott még egy széket noha tudta, hogy ő is jelen lesz. Ezért hát más megoldást nem látván Dor a falnak támaszkodott és bal lábát behajlítva, talpát a falhoz támasztva hallgatta az ügynök reflektálását. Dor ekkor eldöntötte, hogyha már rossz zsaru nem lehet, akkor majd ő lesz a laza zsaru.

[Yoda]

- Az emberei értik a dolgukat - kezdi a választ a férfi, aki láthatóan meglehetõsen rezignált amiatt, hogy lebukott.
- Persze természetesen semmit sem árulok el önöknek, ebben ne is reménykedjenek - dõl hátra a székében kényelmesen.
- Tessék, lehet hozzákezdeni a kínzáshoz, vagy amit akarnak - mondja, majd a gungenre néz.
- Nahát...egy rabszolgatelepre hoztak?! Fúj!

[Rika Miráll]

Rika nem ült le a fogollyal szemközti székbe. Pusztán megállt mögötte, a karjait a háta mögött összefonta, ahogy nyílegyenesen, és mégis méltóságteljesen állt. Szemöldökét kissé felvonva hallgatta végig a letartoztatott személy mondandóját.

Nagyából 3 frusztráló percig csak némán, anélkül hogy akárcsak a szempillája megrezdült volna bámult a férfi szemébe. Arcvonásairól semmit sem lehetett leolvasni. Talán egy pillanatra úgy tűnhetett, hogy még levegőt venni is elfelejtett miközben szoborrá merevedett arcvonásokkal, és testhelyzettel nézett le a birodalmira. Végül, azonban mégis megszólalt a jól ismert kimért, mégis tiszteletet parancsoló hang.

- Valóban. Az embereim értik a dolgukat. Akik jelentős része non-humán. Ez a hely a szabadság egyik utolsó szigete, ahova bárkit befogadunk, fajra, nemre, vallásra, korra és minden egyéb nézetre való tekintet nélkül, ha úgy érzi, hogy a Birodalomban nem tud élni. Egy fegyelmezett elme tudja, hogy ne ítéljen elhamarkodottan a külső alapján. A valóság gyakran egészen más, mint amit a látszat látni enged. Nass százados talán egy kelekótya gungan benyomását keltheti, ám biztosíthatom nem az. Az egyik legértékesebb tisztem lett az évek során. Hamarosan Ön is megtudja miért. A gungan faj tagjai igen leleményes technikusnak, és kódtörőnek bizonyultak. Csak idők kérdése, hogy megtudjam, amit akarok, akár segít, akár nem. Még csak arra sincs szükségem, hogy a barbárság azon fokára süllyedjek, hogy megkínozzam Önt. Ám a maga helyzetén sokat javítana, ha válaszolna magától a kérdéseinkre. Én ráérek kivárni.

Ahogy Rika befejezte mondandóját egy elegáns mozdulattal kihúzta a széket, melyre eddig nem ült le, és helyet foglalt a birodalmival szemben. Tekintete mélyen a férfi szemébe fúródott. Ebben a tekintetben pedig volt valami hátborzongató. Az ébenfekete szempár mellyel szembe kellett néznie a fogolynak meg sem rebbent. A tábornokasszony még csak nem is pislogott. Csak ült egyenes testtartásban a széken, és nem eresztette el a férfi tekintetét, ami minden bizonnyal igen frusztráló lehetett. Legalábbis Rikát igen zavarta volna, ha valaki ezt műveli vele, amit most ő a névtelen birodalmi ügynökkel.

Ám a firrerreo nő élete során megtapasztalta, hogy az önfegyelem, és a türelem gyakran meghozza a gyümölcsét a kevésbé fegyelmezett elmékkel szemben. Szinte biztos volt benne, hogy ő tovább tudja tartani ezt az érzelemmentes, kiolvashatatlan szoborszerű testhelyzetet, és rezzenéstelen kemény tekintetet, mint a vele szemben ülő ember, aki előbb-utóbb elveszti a fejét tőle, és ha ez megtörténik, nyert ügye van. Nem hazudott. Valóban ráér kivárni. Ő a sok önfegyelemre oktató gyakorlat alatt megtanulta, hogyan maradjon rezzenéstelen akár hosszú órákon, vagy szélsőséges esetben napokon keresztül is.

Valentine, mint a harcművészetek egyig utolsó firrerreo mestere, úgy gondolta, hogy az emberek nagy többsége meg lenne lepve, ha tudnák mi mindenre képes egy fegyelmezett elme, és ehhez még a jedik által oly nagyra tartott Erőre sincs szükség.

[Yoda]

A birodalmi karba fonja a kezét és kihívóan végigmér:
- Nocsak...egész jól elszórakoznánk...ha majd kiengedtek innen, meghívlak egy pohár italra szépségem... - viccelõdik, majd rád néz. Tekintetetek találkozik. Hosszú percekig szobormerev arccal állja pillantásod, majd elneveti magát és pislogni kezd:
- Ha azt hiszed, hogy ettõl megijedek, akkor nagyon tévedsz. Szerinted egyébként ezek a patkányok megbízhatóak!? - mutat Dor-Dorra.
- Elõbb fognak elárulni, mielõtt levegõt veszel. Idióta ribanc... - .

[Rika Miráll]

Rika csupán felvonja egyik szemöldökét, majd hideg, higgadt, kimért modorában válaszol.

-Látom magának még sokat kell tanulnia az életről. Az első mondatát, most még a maga érdekében vegyük úgy, hogy nem hallottam. Ami azt illeti azt már azonban senkitől, ismétlem senkitől nem tűröm el, hogy bármelyik tisztemet a szájára vegye. Ugyanakkor ostoba az, aki nem tiszteli eléggé az ellenségét. Ön is ezért van itt. - váltott sokkal inkább fenyegető hangvételre. Ébenfekete pillantásában volt valami ijesztő.

Lassan felállt, és a fogoly mögé lépett. A birodalmi hirtelen valami hideg fémes tárgy érintését érezte a torkán. Ahogy lepillantott egy fémpengés tőrt látott a torkához símulni. Egyenlőre nem vágta meg, azonban a férfi érezte a torkán a től élét, ami bármelyik pillanatban egyetlen alig észrevehető mozdulattal kiolthatja az életét. A tábornokasszony úgy folytatta monológját minta mi sem történt volna, ugyanabban a fagyos kimért stilusban, ahogy eddig is beszélt.

-A hűség, és árulás filózófiájáról aligha tudhat bárki is többet egy vérbeli firrerreonál. Áruló kétféle lélekből lesz. Az első, az aki jellemtelen alak. Azok akiknek nincsenek erkölcsi aggályaik semmi iránt, még a saját anyjukat is eladnák. Ők a veszélyesebbek. A második kategoria azok akik egyszerűen gyávák, mert nincs hitük. Nincs hitük önmagukban, a népükben, legendáikban, semmiben ami erőt és bátorságot adna. Ők szimplán sajnálni valók. Itt had jegyezzem meg, hogy az árulók személye nem függ össze a fajukkal, sokkal inkább a jellemükkel, vagy jellemtelenségükkel. A hűségről apámnak volt egy mondása. Nyerj bizalmat, és hűséget nyersz. Bizalmat azonban csak akkor kaphatsz, ha adsz is. Én megadom a bizalmat mindenkinek, aki önszántából csatlakozik hozzánk. Persze ostoba nem vagyok. Meg vannak a módszereink az árulók kiszürésére. Az árulók sorsát pedig még a legádázabb ellenségeimnek sem kivánnám. Remélem ezt tisztáztuk, különben nem Nass százados lesz az akitől félnie kell. - a tőr lassanként lejjebb vándorolt a fogoly nyakán egészen a szegycsonjáig ahonnan elhúzva hosszú, de nem mély sebet ejtett az ezüstszín penge. Éppen csak a bőr felső két rétegét néhány miliméteres részét sértette csak fel. Ennek oka igen egyszerű volt. A bőrben az érző receptorok nagy része, ami többek közt a fájdalmat is közvetíti a középső azaz irha részben találhatók.

Rika két lassú kimért lépéssel ismét a birodalmi rab elé lépett. Kezében ott forgatta a tőrt, melyen ott volt a fogoly vére, és melyet előbb még a férfi torkához szegezett. Most néhány pillanatra még az is látszott a gyér mesterséges fényben, hogy a tőr fehér markolatán, mely Rikánál van egy faragott fekete sárkány diszeleg. Ez a tőr akár valamiféle harcművészeti múzeum kiállítási tárgya is lehetett volna. Igazi ősi mestermunka. Rika Miráll ébenfekete szemeiben, ha lehetséges az eddiginél is fenyegetőb lángok gyúltak ki. Ha eddig nem lett volna tökéletesen világos a birodalmi számára, mostanra talán már az lehet. Miráll tábornokasszony az a nő, aki igen veszélyes ellenség lehet, így nem árt tartani tőle.

- Szóval, most elkezdjük előröl. Mi a neve, és a feladata?