Antef Sziamon

[Yoda]

A Vérvörös Fantom

Tremayne Fõinkvizitor arcán mintha az elégedettség jeleit vélnéd felfedezni. Kegyetlen tekintetével hosszú másodpercekig pásztázza az arcod, majd deaktiválja fénykardját és elindul kifelé a sikátorból. Habozás nélkül követed.
- Remek munkát végzett - recsegi. Kiver a hideg veríték. Még sosem kaptál tõle ilyen nyílt dícséretet, de valahogyan ez is olyan tõle, mintha kést döfött volna a hátadba. Tremayne néhány lépés után megáll, visszanéz a két hullára.
- Itt az ideje, hogy komolyabb feladatot kapjon, mint holmi politikusok likvidálása.
Talán mostmár válaszolni kéne neki valamit - gondolod magadban - , de inkább tovább hallgatsz. Jól teszed, mert a Császár egyik bizalmasa szinte azonnal folytatja mondandóját:
- Az inkvizíció munkatársai három évvel ezelõtt intenzív kutatómunkába kezdtek, hogy minden lehetséges hátramaradt adatot és tárgyat összegyûjtsenek az áruló Jedikról. Keményen dolgoztak, munkájuk eredményeképp pedig sok "érdekesség" gyûlt össze. Ezeket persze szigorúan titkos helyen õrizzük...kivéve ezt az apróságot, ami komolyan felkeltette érdeklõdésemet - suttogja halkan Tremayne és ruházatának belsõ zsebébõl elõhúz egy kicsiny tárgyat és tenyerén eléd tartja.

A telehold ezüstös fényében jól látod, hogy egy pici szobrocska az. Nagyjából négy centiméter magas lehet, fehér márványból faragták és egy számodra ismeretlen lényt ábrázol. Az illetõ humanoid, de mintha két szárnya lenne és fénykardot tart a kezében. Nem biztos hogy jól látod, de mintha a Fõinkvizitor keze megremegne egy pillanatra. El is veszi hamar a szobrot, becsúsztatja egy fekete bársonytasakba és hanyag mozdulattal átnyújtja neked.
- Mostantól új küldetést kap. Derítsen ki mindent errõl a szobrocskáról. Csakis nekem jelent, senki másnak. Hivatalosan a holnapi naptól szabadságon van, de nem hivatalosan ezen az ügyön dolgozik - harsogja Tremayne. Szavai mintha beleégnének tudatodba.

[Antef Sziamon]

Három éve már annak, hogy Tremayne főinkvizitor ügynökeként likvidál politikusokat és alvilági gazembereket. Miközben Commenor szenátorának és annak fiának holttestét nézi a sötét sikátorban Antef, a főinkvizitor, kezébe nyomja a kis szobrocskát rejtő piciny bőrtasakot.
-Mostantól új küldetést kap. Derítsen ki mindent erről a szobrocskáról. Csakis nekem jelent, senki másnak. Hivatalosan a holnapi naptól szabadságon van, de nem hivatalosan ezen az ügyön dolgozik. -harsogja Tremayne, mire ügynöke érzi, hogy a hátáról csurog a hideg veríték. Tekintete nyugalmat és magabiztosságot sugároz, ám belül rettenetesen fél feljebbvalójától. Ez nem is csoda. A főinkvizitortól mindenki fél.
-Értettem uram! - válaszol Antef, majd biccent a félelmetes nagyúr felé. Pillanatokkal később már távolodik a Birodalom harmadik számú személyétől. Talán a nyirkos hideg miatt hosszú, fekete kabátját összehúzza magán. Vagy inkább a félelemtől fázik, ahogy hátában érzi a vöröslő szemgolyót? Ki tudja? Csak abban biztos, hogy nem vallhat kudarcot...

Az űrkikötőben Bill Torch egyre türelmetlenebb. Bár az akció sikerrel zárult, mégse nyugszik, amíg a kapitány vissza nem tér. Lassan már hajnalodik, mikor kirajzolódik egy alak körvonala a ködben, mely lassan Anteffé formálódik.
-Bill! Jó hírem van. Szabadságot kaptunk a főinkvizitortól. Az emberekkel és a hajókkal induljatok a Byssre pihenni. - mondja mosolyogva a férfi, ám tanácsosa kétkedő tekintettel mered rá.
-S Ön nem jön kapitány? - kérdi a tanácsos.
-Én maradok. Az egyik vadászgép itt marad személyes használatra. Ha szükségem lesz magukra, majd jelentkezem. Most pedig mihamarább induljanak. Ez parancs. - vált hangnemet Antef, és tekintete ismét méltóságteljessé válik.
Összepakolja személyes holmiját és fegyvereit, melyeket a vadászgép piciny rakterébe helyez el. Majd némán figyeli, ahogy a felkelő nap sugarai megcsillannak a korvett és a másik vadászgép szürkés fémfelületén. A hajók lassan elhagyják az űrkikötőt és belevesznek a felhőkbe.
~Sajnálom, de erre a küldetésre egyedül kell mennem - indul el a a központi könyvtár irányába Antef, miközben az apró tasakocskát szorongatja a kezében.

A főváros központi könyvtára tekintélyt parancsolóan emelkedik a belváros kellős közepén. Talán a Galaxis egyik legnagyobb könyvállományával rendelkezik a Coruscant-i és a Corellia-i könyvtár után. Ha valahol elkezdheti a keresést, az csakis ez a hely lehet.

Commenor-i Központi Könyvtár

Antef könnyedén bejut a könyvtárba és egy kisebb olvasóterembe megy, ahol a számítógépek úgy vannak elhelyezve, hogy illetéktelenek ne láthassanak bele a másik munkájába.
A fiatalember kényelmesen elhelyezkedik az egyik számítógépnél és a tasakocskából elővarázsolja az apró szobrocskát. Gyönyörű műalkotás, egyetlen, -igen ritka kőből- hófehér márványból faragva. A szárnyas lény mesterien megformált alakja csakúgy vonzza a tekintetet, csakúgy mint a fénykard, amit tart az egyik kezében.
~Mégis miért remegett meg Tremayne keze, mikor először mutatta? Mi lehet ebben a szobrocskában olyannyira különleges, amitől még a főinkvizitor is tart? - teszi fel magában a kérdéseket Antef, miközben kabátja belső zsebéből egy nagyítót vesz elő, pont olyat, mint amilyet az apró szerkezetek készítésénél és javításánál használnak. Alaposan szemügyre veszik a szobrocskát a nagyítóval remélve, hogy talál rajta valamilyen különleges ismertetőjegyet, netalán valamiféle írást vagy mintát. Előtte viszont belép a könyvtár adatbázisába. Különleges engedélyeinek hála, sikerül csatlakozni a Galaxis többi könyvtárának adatbázisához is, és a következő keresőszavakat írja be: humanoid szárnyas lény. Miközben a elindítja a keresését, egy új keresőoldalt nyit, és oda a következő keresőszavakat írja be: miniatűr szoborkészítők fehérmárvány. Miután a keresés elindul, végre szemügyre veszi a szobrocskát nagyítójával.

[Yoda]

A könyvtári keresés annak rendje és módja szerint elindul. Addig jobb híján nagyítóval megnézed a szobrocskát és még laikusként is elámulsz a részletek finomságán és tökéletességén. Az illetõ vagy illetõk, akik ezt készítették, szakmájuk mesterei lehettek, bár talán még ma is élnek. Ami furcsa: a ruházat fodrai, a fénykard részletei tökéletesen kidolgozottak, viszont a szobrocskának nincs arca, az alak nem felismerhetõ.

Jó néhány percig gyönyörködsz a mestermûben, mígnem a gép halk jelzéssel tudtodra adja: a keresés befejezõdött. Elveszed a szemed elõl a nagyítót és megnézed mire jutottál. Rutinosan kiszórod a jelentéktelen vakvágányokat és így voltaképpen alig marad hasznos információ.

Az egyik az, hogy apró márványszobrok készítésével csakis emberek foglalkoztak a Galaxisban, de a könyvtár adatai szerint jó ötven éve nem született olyan mûalkotás, ami említésre méltó vagy olyan sok pénzért kelt volna el, hogy arról valami holoforrás megemlékezett volna.

Ami a szárnyas humanoidokat illeti: pilóták beszálmolóira alapulva több forrás is egyértelmûen az Iego-holdjait jelöli meg. Itt állítólag csodálatos szárnyas angyalok élnek. A források nem túl bõbeszédûek és kicsit mintha afféle kocsmai pletyka színezete lenne a dolognak.

[Antef Sziamon]

A szobrocska különlegesen aprólékos kidolgozása és szépsége hihetetlenül lenyűgözi Antefet. Miközben vizsgálgatja a műtárgyat, a számítógép halk pittyegéssel jelzi, hogy a keresés befejeződött. A férfi leteszi a nagyítót és a szobrocskát, majd géphez fordul. Kiszűri a használhatatlan információkat, mígnem csupán egy értékelhető találat marad.
~ Iego-holdjai...Humanoid szárnyas lények lakhelye...Sokan keresték fel őket, de kevesen tértek vissza...Ideális hely egy jedinek, hogy elbújjon. Amúgy is a kocsmai pletykáknak van a legtöbb reális alapjuk. Ez már tapasztalatból tudom. - nevet magában Antef, visszagondolva azokra az akciókra, melyeket kocsmákban szerzett pletykáknak köszönhetően oldott meg. Pár perc múlva az adattáblájára letölt minden információt az Iego-holdjairól és az ott élő lényekről, majd elhagyja a könyvtár robusztus épületet.

A nyüzsgő városi forgatagon átverekedve magát, végre sikerül eljutnia az űrkikötőbe, ahol már előkészítették a Z-95-ös vadászgépet az indulásra. A szerelők leellenőrizték a burkolatot, a normál- és a hiperhajtóművet, valamint a fegyverzetet. Miután mindennel végeznek, Antef könnyed lendülettel a pilótafülkébe pottyan. Hamarosan már az atmoszférát átszakítva suhan a végtelen űrben úticélja felé. A fedélzeti számítógépbe betáplálja az Iego-holdjainak koordinátáit, majd belép a hipertérbe. Miközben fénysebességgel száguld a vadászgép, addig belemerül az adattáblásra elmentett adatok tanulmányozásába...

[Yoda]

Sajnos nem áll túl sok adat rendelkezésre, ezért hamar végzel az olvasással. Az Iego, az róla elnevezett rendszerben található, a Külsõ Gyûrûn. A légköre élhetõ, de a lakosságról és a felszínrõl a könyvtárban semmiféle adat nem állt rendelkezésre. A klíma állítólag meleg, trópusi, a bolygó felszíne pedig egyrészt sivár puszta, másrészt sziklás részekbõl áll. Ami még furcsa: az Intergalaktikus Térképészeti Tanács pár éve közleményben nyilatkozott arról, hogy az Iego nem létezik, ezért a hivatalos csillagtérképeken nincs is rajta. Persze a pilóták-elbeszélései alapján a koordináták teljesen egyértelmûek...

[Antef Sziamon]

~Ez felettébb különös. Miért törölte a Tanács az Iego koordinátáit? Erre csakis a legfelsőbb vezetés utasítására kerülhetett sor. Ez egyre érdekesebb.- elmélkedik magában Antef, miközben újra megnézi a különös kis szárnyas jedit ábrázoló szobrocskát. Hamarosan a fedélzeti számítógép hangos sípszóval jelzi, hogy a vadászgép kilép a hipertérből. A fiatal kapitány szeme elé hihetetlen látvány tárul.

Iego

A nem túl nagy bolygó körül vagy egy tucat kis hold kering. A kocsmai pletykák szerint - melyek a holonet különböző misztikumokkal foglalkozó fórumain olvashatók - angyalok és démonok lakják, illetve néhány kis faluban pár ezer ember. Ez némileg megnyugtatja Antefet, hogy a bolygón található civilizáció, ám még mindig nyugtalanítja a kérdés, miért törölték a bolygó koordinátáit az adatbázisokból. Végül megközelíti a bolygót és hamarosan belép az atmoszférába. Ahogy az írás is említette, a bolygó felszínét sivár puszták és sziklás terepek borítják. A gépre felszerelt speciális életjeldetektor segítségével lakott falu után kezd kutatni Antef.

[Yoda]

A gép kijelzõit figyeled, ám a hirtelen támadt fényesség elvonja a figyelmed. Ahogyan a hajó halad az atmoszférában, ezüstös ködsávba ér, ahol a látótávolság erõsen lecsökken. Gyorsan suhanó fénygömbök jelennek meg a hajó körül és bizony eléggé nehéz miattuk a vezetésre koncentrálni. Pár pillanat múlva az egyik fénygömb lebegni kezd a hajó orra elõtt és olyan iszonyatosan erõs fénnyel világítja meg a pilótafülkét, hogy kénytelen vagy becsukni a szemed, különben maradandó látáskárosodást szenvednél. Így azonban eléggé nehézkes lesz a landolás...

[Antef Sziamon]

A vadászgép némán suhan az atmoszférában, mikor hirtelen a semmiből ezüstös fénygömbök kezdenek cikázni a gép körül. Antef nyugtalanul figyeli a furcsa "természeti" jelenséget és igyekszik egyenesben tartani gépét.
~Mi a fene ez? Minél előbb landolnom kell különben...- de nem tudja befejezni a gondolatmenetet, mert hirtelen a gép orránál megállopodik az egyik fénygömb és a vakító fény arra kényszeríti Antefet, hogy becsukja szemeit.
~Nem látok semmit. Mintha napba néznék- bosszankodik az ügynök, ám tudja, meg kell őriznie hidegvérét. Pilótasisakja sötétítőjét szeme elé húzza, így már elviselhetőbbé válik a fény. Tudja, nincs sok ideje, így kinéz magának egy elég széles tisztást és ereszkedni kezd. A gép szerencsére nem rángatózik, így könnyedén megy a süllyedés, míg végül az erős fény ellenére csak sikerül talajt érnie. Bár picit keményre sikeredik a landolás, s a vadászgép fémteste fájdalmasan felnyög, azért egyben marad. Lekapcsolja a hajtóművet és rögvest az életjeldetekorra irányítja figyelmét remélve, hogy jelezni fog valamit.

[Yoda]

Nagy nehezen sikerül leszállnod és csak reménykedni tudsz abban, hogy az ûrhajód még mûködõképes. A szenzor minden irányból erõs életjeleket érzékel - a fénygömbök továbbra is a hajód körül táncolnak.

[Antef Sziamon]

A fénygömbök továbbra is a hajó körül cikáznak és erős életjeleket mutatnak. Antef mély lélegzetet vesz, hogy megnyugodjon.
~Na jól van. Nem ülhetek itt az idők végezetéig. - jut korszakalkotó felismerésre a férfi, majd magához veszi hátizsákját, kardját felcsatolja sugárpisztolyával egyetemben. Miután végez a szedelődzködéssel, kinyitja a vadászgép kabintetőjét. A fények szinte teljesen elvakítják, ezért kénytelen felvenni a speciálisan erős fényhez gyártott napszemüvegét. Óvatos mozdulatokkal lemászik a földre és tekintetét a fénygömbökre emeli. Az életjeldetektor vadul csipog, mely kissé aggasztja Antefet.
-Nem tudom értik amit mondok vagy sem. Nem áll szándékomban semmi módon ártani maguknak. Csupán egy lakott települést szeretnék találni, ahol segítséget kaphatok, hogy megtaláljam az angyalszárnyú őslakos diathimokat. - szólítja meg a fénygömböket a férfi, miközben továbbra is vadászgépe orra mellett áll.

[Yoda]

Amint kiszállsz a hajóból, nagyon kellemes, andalító zene üti meg füleidet. A fénygömbök mozgása kicsit lassul és mintha ezüstös alakok bukkannának fel belsejükben. Úgy érzed: végre hazataláltál. Ezek a lények itt a barátaid, sõt, a testvéreid. A zene olyan, mint amilyet mindig is hallani akarták.
"Már megtaláltál minket. Örülünk, hogy visszatértél hozzánk!" - szólal meg andalító hangon az egyik ezüstös lény. Önkéntelenül elmosolyodsz a szavak hallatán.

[Antef Sziamon]

~Már megtaláltál minket. Örülünk, hogy visszatértél hozzánk!-válaszol kellemes hangon az egyik angyal, mire Antef önkéntelenül is elmosolyodik. Bár úgy érzi, a lények szeretik és barátjuknak tekintik, a férfi mégis gondolkodóba esik.
-Örülök, hogy itt lehetek és rátok találhattam. Ám áruljátok, hogy értettétek, hogy visszatértem?-kérdi nyugodt hangon Antef, miközben szöget üt a fejében, hogy rengeteg pilóta eltűnt már az angyalokkal való találkozás során. Közben Antef felveszi hátizsákját lassú mozdulattal és elkezd távolodni a géptől. Tekintetét pedig egy percre sem veszi le a lényekről.

[Yoda]

A fénylõ alakok mozgása tovább lassul és most már pontosan meg tudod állapítani: hárman vannak, méghozzá három gyönyörûséges nõ. Olyanok, akikrõl mindig is álmodtál. Arcuk hasonlít régi szerelmeidéhez, alakjuk hibátlan. Hosszú ezüst hajuk lágyan hull alá, hátukon pedig áttetszõ szárnyaik további varázs kölcsönöznek lényeiknek.
- Hát nem ismersz meg minket? - repül közelebb az egyikük, talán a legszebb, ha lehet egyáltalán különbséget tenni köztük.
- Pedig milyen boldog hónapokat töltöttünk együtt... - folytatja álmodozó hangon és kecses ujjaival végigsimítja arcodat. Szinte beleborzongsz az érintés gyönyörûségébe.

[Antef Sziamon]

A csodás lény érintése szinte elkábítja Antefet. Olyan emlékek törnek fel benne, melyet képtelen elhinni. Mintha egy másik élet elevenedne meg lelki szemei előtt, melyről fogalma sem volt. Jedi lovagokat lát maga körül, köztük egy szikár fekete bőrű mester, aki ifjoncoknak mutat be vívótechnikát. Majd egy katonanőt, akibe régen szerelmes volt, és aki most ismét itt áll előtte. S a tükörből egy másik férfi tekint vissza rá...~Nem! Ez valami káprázat. El akarnak tántorítani a célomtól.-rázza meg a fejét Antef és hátrál egy lépést a lénytől.
-Te nem lehetsz, az akibe régen szerelmes voltam. Ő meghalt egy régi háborúban.-mondja Antef bizonytalanul, miközben az érzések újra átjárják szívét és lelkét.
-De, ha valóban Te vagy az, akkor honnan tudtad, hogy jövök?-kérdezi a férfi, visszanyerve magabiztosságát.