Leonard Beaumagnan

[Yoda]

A Vérvörös Fantom

Meglehetõsen nyomasztóan hatott rád a legutolsó szenátusi ülés. Az Uralkodó megjelenése, beszéde; és egyáltalán: ez az egész zárt ülés valamiféle komor árnyékot vetett hangulatodra. Szerencsére úgy négy és fél óra után a nagyterem kapuit ismét kinyitották és több hetes szünetet rendeltek el a tíz éves jubileum tiszteletére. Hatalmas sóhajjal nyugtázod a fejleményeket, aztán azonban eszedbe jut, hogy neked még nem érkezett el a pihenés ideje: holnap tartod az általános fogadóórádat, ahol bárki megkereshet téged, ügyes-bajos dolgaival.

Néhány percig még csevegsz szenátortársaiddal a folyosón, utána azonban egyenesen lakosztályod felé veszed az irányt. Úrrá lesz rajtad a fáradtság, így a vacsorát is kihagyva szinte bezuhansz az ágyba és elnyom az álom. Nyugtalan, álomtalan éjszaka után másnap korán reggel ismét a Szenátusi épület felé indulsz. Útközben magadhoz veszel némi serkentõ folyadékot Grig Gyorséttermében, ami ma nélkülözhetetlen ahhoz, hogy legalább délig ébren maradj.

Szerencsére a fogadóra eseménytelenül telik. Csak ülsz az irodában, félig szundikálva és reméled: senki sem téved be hozzád. Már éppen letelne a kiszabott idõ, amikor kopogás ébreszt fel irodai álmodból. Gyors mozdulatokkal rendbe szeded magad, az ajtóhoz sétálsz és kinyitod. Vendéged csillogó sötétvörös ruházatából ítélve valamiféle színésznõ lehet. Hosszú barna haja szinte lobog, amint belép a terembe és leül az ügyfeleknek fenntartott fotelba. Amint te is helyet foglaltál az asztal másik végén, rád néz és így szól:
- Kérem segítsen nekem.

[Léonard Beaumagnan]

~ Borzasztó...a Birodalom kezd átmenni egy katonai junta által irányított parádéba. De semmi baj. Nem véletlenül értékeltem át az Egyetemen tartott előadás sorozatomat. Hangsúly a bolygó politikán, a szektor vagy ne adj isten galaktikus méretek rovására. ~ elmélkedett Léonard úton hazafelé. Kivételesen a szenátori siklóban utazott egyedül, lakása felé. Eredetileg csak Raven szenátor használhatta volna a siklót, de ő haza utazott. Léonard pedig másnap hivatalos volt, a szenátori fogadó órára. Már előre utálta. Számított lobbistákra, más tanácsosokra, bizottsági tagokra és még vagy fél tucat különböző, politikai állatfajra. Mind ugyanazokat akarták. Szavazatot, pénzt, engedélyeket, ígéreteket. Volt olyan, aki mindezt egyszerre. Azt azonban még csak nem is érezték, amit Léonard már tudott. A jelentőségük folyamatosan csökken, majd végleg el fog múlni. A szenátorok, politikusok tevékenységére a korlátozott a legfinomabb jelző...

- Megérkeztünk uram! - szólt hátra a sofőr. Léonard pislogott párat, majd felmérte, hogy hova is érkeztek. Mormogott valami köszönöm félét, majd kiszállt a siklóból és elindult a platformról az épületbe. Néhány perc múlva már be is lépett lakása ajtaján. Albert meleg vacsorával várta, de ő inkább a hálóba vonult és gyors vetkőzés után elterült az ágyán. A következő kép, ami elé tárult, az hű inasa volt, amint reggelivel a kezében ébreszti.

Gyors reggeli után Léonard a siklók platformjához sietett. A Naboo szolgálati járműve, már várt rá. Azonban így is késett öt percet, mert beugrottak útközben némi serkentő italért. Nem mintha ennyi idő számított volna. Senki sem szokott nyitásra jönni. Azonban kivételesen később sem érkezett senki. ~ Talán mindenki szabadságra ment volna? Lehetetlen. De jobb is így. ~ Léonard tudott még egy kicsit a saját dolgaival foglalkozni. Elintézett néhány holo hívást és megfogalmazott egy levelet. Elolvasta az őt érdeklő híreket, de valahogy az újdonságok sem tudták kizökkenteni az előző nap óta érzett bágyadtságból. Még az ebédszünet is eseménytelenül telt. Senki nem próbálta meg behízelegni magát Léonardnál. Egy régi barátjával ebédelt csak együtt. Tőle tudta meg, hogy pletykálnak Raven szenátorról. Talán feljebb lépve vált posztot. ~ Áhhá...szóval mindenki kivárásra játszik. Meglátják, hogy Jasen feljebb lép e vagy nem. Vajon kell új munkát keresnem? ~ elmélkedett az irodája felé menet Léonard. Azonban az jobban zavarta, hogy ő értesült a pletykákról legutoljára. Talán túl sokat foglalkozott a saját kis játékaival.

~ Talán jobb is így. A szenátus elvesztette értelmét. Minden a moffok és a hadsereg kezében van már...ideje pozíciót váltani. ~

Azonban nem jutott előre. Úgy érezte, hogy nem is fog. A fogadóóra második része is eseménytelenül telt. Totális unalom. Azonban kénytelen volt végig ülni, ezért fizetik. Nem nagyon, de kielégítően. Már-már elbóbiskolt a nap vége felé, mikor kopogtak az ajtaján. Szemei villámgyorsan nyíltak tágra s kihúzta magát a székében. Nagyon remélte, hogy nem álmodott, mert igen hülyén érezné magát, ha nem kopogott volna senki. Ezért úgy dönt, nem egyszerűen behívja a hozzá érkezőt, hanem ajtót nyit neki. Felállt és úton az ajtó felé, megigazította ruháját. Azonban a meglepetés nem az, hogy így a munkaideje végén jöttek hozzá, hanem az, aki jött hozzá.

Egy igen kellemes megjelenésű hölgy áll vele szemben az ajtóban. Olyan kisugárzása van, hogy Ő teszi feltűnővé a sötétvörös ruházatot és nem fordítva. Kell egy röpke másodperc, hogy a döbbenettel vegyes meglepetés elmúljon Léonard elméjében.
- Kérem fáradjon be. - mondja magabiztosan. Utólag azonban úgy értékelte, hogy túl magabiztos volt. Talán parancsoló vagy vezénylő inkább. Azonban látszólag a nőt ez nem zavarja, hisz besuhan Léonard irodájába és leül az íróasztallal szemben elhelyezett fotelba. Léonard visszaül a helyére és mielőtt megszólalhatna, a nő kezd beszélni.

- Kérem segítsen nekem.

Léonard felveszi a szokásos félmosolyát és előre dől. Az asztalra fekteti kezeit, de ügyel arra, hogy jól látható legyen a Birodalmi Egyetem végzőseinek járó arany gyűrűje.
- Léonard Beaumagnan vagyok. Miben segíthetek?

[Yoda]

A nõ valóban nagyon csinos, sõt mi több: kifejezetten szép. Szeme úgy ragyog, akár két csillag, a bõre hófehér, az alakja pedig...a vörös ruha nem takarja el formás lábait, amit pedig mély dekoltázsát illeti...nehéz a szemébe nézned. Nagyjából huszonnyolc-harminc éves lehet.
- Kiara Formonn bárónó vagyok - búgja kellemes hangján - sok jót hallottam önrõl Beaumagnan úr...ezért is kérem a segítségét. Óceánián élek tengerparti kastélyomban és azért utaztam ide a messzi Coruscantra, mert megoldást remélek Öntõl... - hangja itt elakad és mintha egy könnycsepp jelenne meg a szemében.
- Tudja...eléggé magányos vagyok és nincs kihez fordulnom. A politikai életben jártas barátnõim javasolták, hogy éppen Önt keressem meg, mert maga állítólag mindenkinek segít...elnézést... - folytatja, majd aprócska kis táskájából illatos kendõt vesz elõ és megtörli szemét. Majd várakozás teljesen rád néz...

[Léonard Beaumagnan]

- Kiara Formonn bárónő vagyok - búgja kellemes hangján - sok jót hallottam önrõl Beaumagnan úr...ezért is kérem a segítségét. Óceánián élek tengerparti kastélyomban és azért utaztam ide a messzi Coruscantra, mert megoldást remélek Öntõl...

~ Óceánia...óceánia...melyik is az a bolygó? Ha jól rémlik, akkor egy gyönyörű üdülő paradicsom...és ott van kastélya...gazdag lehet...vagy csak a családja, esetleg özvegy...tőlem megoldást? ~ futnak át a gondolatok Léonard agyán, mikor Formonn bárónő rövid szünetet tartott. Bár meg sem rezdült az arca, mégis elmerengett és nem tűnt fel neki a hölgy szemében megcsillanó apró könnycsepp.


- Tudja...eléggé magányos vagyok és nincs kihez fordulnom. A politikai életben jártas barátnõim javasolták, hogy éppen Önt keressem meg, mert maga állítólag mindenkinek segít...elnézést...

Léonard kissé megzavarodott. ~ Ki ez a nő?! Mit akar tőlem? Még nem megy olyan jól és nem vagyok olyan öreg, hogy megpróbálja megszerezni a vagyonomat...Érdekes...csak ne nézne ki ilyen jól!... ~ A felsőbbrendű mosolyát letörli és testhelyzetén is változtat olyan formán, hogy jelezze: nem a hölgy felett áll, hanem egyenrangú beszélgetőpartnernek tekinti.
- Nos. Ez igazán hízelgő. De szívesen segítek, hát persze. - Kezdi, kissé bizonytalanul. - Viszont, ha részletesebben kifejtené, hogy miben is kéne segítenem...az nagyban megkönnyítené a dolgom!

~ Mit akarhat? Rejtélyes dolgok vannak itt a háttérben. Pont mielőtt irányt váltanék...érdekes. Jobb lesz ezentúl jobban odafigyelni...vajon paranoid vagyok, vagy tényleg nem stimmel valami! ~ Léonard érezte, hogy ideje lenne bevennie egy fájdalom csillapítót. Már elgondolkozott azon, hogy új gyógyszert kéne felíratnia. Azonban tudja, hogy még nem szabad erősebb fájdalomcsillapítóra átállnia.

[Yoda]

- Ó, igen, persze... - mosolyodik el a bárónõ, aki valóban nagyon jól néz ki.
- Arról lenne szó, hogy a kastélyom elõtti tengerszakaszon - ami szintén az én tulajdonom - szeretnék egy afféle vízi szórakoztató központot létrehozni. A pénz nem akadály, az építkezések már el is kezdõdtek, de sajnos nem tudok megfelelõ személyzetet szerezni. Kicsit utánaolvastam és állítólag valami Dac nevû bolygón élnek ilyen...hogy is mondjam...viszonylagos értelemmel bíró hal-emberek...azt hiszem mon calimarik, vagy calamarik..na nem tudom, de valahogyan így hívják õket. Érdeklõdtem, de sehol nem tudok ilyeneket vásárolni, pedig kellene belõlük vagy száz darab. Viszont állítólag azon a bolygón még élnek olyanok szép számmal,de a Birodalmi katonai felügyelet miatt oda nem lehet csak úgy bemenni...szóval meg tudnánk oldalni valahogyan ezt az ügyet kedves Beaumagnan úr? - kérdezi a nõ és kicsit közelebb húzza székét.

[Léonard Beaumagnan]

~...kedves Beaumagnan úr...kedves Beaumagnan úr...kedves Beaumagnan úr....~ visszhangzott Léonard elméjében s kellett néhány másodperc míg felfogta, hogy mit is mondott a vele szemben ülő nő. Figyelt rá, nem arról volt szó, de próbált a testbeszédéből is leszűrni valamit. Legalábbis ezzel áltatta magát, ugyanis feltűnt neki, hogy a vele szemben ülő testére jobban figyel, mint mondandójára.

- Értem, hogy miért pont...ilyen non humánokat szeretne vásárolni. Nos...nem ígérhetek semmit...
Léonardnak nagyon nem fűlött a foga ehhez. Bár nem volt oda a non-humánokért, azért még nem akart belefolyni ebbe a mocskos játékba. Azonban valahogy nem tudott nemet mondani ennek a nőnek.
- ...de szükségem van néhány napra, hogy utánanézhessek a dolgoknak. Ha megadna egy elérhetőséget, ahol értesíthetem, ha már látom, mit hoz a jövő...

Léonardnak valójában nem nagyon ugrik be a Dac bolygó, vagy a Mon Calamarik. Valami dereng benne, halszerű lényekről, azonban semmi konkrét. Utána kell néznie jobban a dolgoknak, mielőtt eldönti, hogy mit is tehet. Bár nagyon szeretne segíteni a hölgynek.

[Yoda]

- Elõre is köszönöm, kedves Leonard! - mondja a nõ és még közelebb hajol hozzád.
- Elérhetõség...nos... a Coruscant Csillaga Hotelben szálltam meg, a szobaszámom kerek 2000. Örülnék, ha személyesen beszélnénk meg ezt a dolgot, hiszen kettõnkön kívül ehhez senkinek semmi köze. Nemde? - kérdezi a nõ és hosszan, mélyen a szemedbe néz. Parfümjének illata bódítóan édeskés, közelsége szinte megrészegít.

[Léonard Beaumagnan]

Léonard, még órákig el tudná nézni a nőt és már az is kiment a fejéből, hogy kicsit utána nézessen, mielőtt hozzákezd a rabszolga kereskedelem felderítésének. Azonban az agya már elkezdett pörögni. ~ Dac bolygó. Utána kell nézni a szektornak, vagy hogy hívják az új övezeteket. Aztán, hogy ki a moffja. Remélem nem a független szektor, mert akkor nehéz lesz és drága. A moff irodáját fel kell hívni. Meg kell kérdezni, hogy mi a baj...aztán meg kell hívni. Formonn kisasszonyt vacsorázni. Nem, az késő lesz. Ha ma este tudok intézkedni...vagy holnapi nap, akkor a következő nap reggelijére kell meghívni...vagy legalább egy italra. ~ Az elmélkedést az a felfedezés zárta, hogy már jó pár másodperce nem szólalt meg.

- Természetesen, köztünk marad minden. A neve sehol nem fog megjelenni. Ha erre gondol. - mondja és feláll. - Még meg sem kérdeztem, megkínálhatom valamivel?
Kérdezte, majd tett egy lépést a mélyebb fotelok, dohányzóasztal és bárszekrény felé. Úgy véli, hogy lesz elég ideje még utánanézni és intézkedni, de most szeretné jobban megismerni a nőt.

[Yoda]

- Köszönöm. Remek lesz. Ön valóban olyan készséges, mint mondták... - búgja a nõ kellemes hangján, majd elmosolyodik.
- Igen, innék valamit...mi a választék, kedves Leonard? - folytatja, mialatt feláll és közelebb lép hozzád. Viselkedése enyhén kihívó, de nem tudod eldönteni, hogy ki akar kezdeni veled, vagy csupán túlságosan kedves...

[Léonard Beaumagnan]

~ Ez a nő nem semmi... ~ futott át Léonard agyán, de egy mosollyal nyugtázta az eseményeket. Aztán már nem volt olyan derűlátó, mikor kinyitotta a bárszekrényt. Szinte üres volt.
- Sajnos jelenleg a kínálatom jelentősen kisebb, mint készségességem foka. - mondja sajnálkozó hangon és megcsóválja a fejét. - Mivel hosszú szünet következik, nem töltötték fel a bárt. Nem is számítottam ilyen kellemes vendégre. Csak Belariai gyümölcs dzsúz és Algarine az amivel szolgálhatok. Melyikből tölthetek?
Fejét oldalra fordítja úgy, hogy jól lássa a nőt. Közben kezével már nyúl is befelé, de láthatóan még nincs konkrét célja. Csak egy talpas pohár látható, mely már ki van készítve.
- Kérem, meséljen még magáról, a bolygójáról...

[Yoda]

- Az utóbbi megteszi... - mondja a nõ, mialatt kedvesen nézve várja az udvarias kiszolgálást.
- A bolygóm? Csodálatos és békés, olyan, amirõl mindenki csak álmodhat. Igazi kék gyöngyszem. Sok a turista, kevés a konfliktus. Mi nemesek szeretnénk megtenni mindent azért, hogy a hozzánk látogatók jól érezzék magukat, ezért is szeretném létrehozni ezt a vízi parkot. Magamról mit is mondhatnék...nem vagyok túl érdekes személyiség és igazán nem akarom untatni kedves Leonard...Óceánián születtem, azóta alig mozdultam ki onnan. Szüleim sajnos korán meghaltak és azóta eléggé magányosnak érzem magam. De a munkámba temetkezem és így talán tudok segíteni másoknak - meséli a nõ kicsit kesernyés mosollyal.