Jack Stemper

[Yoda]

A Vérvörös Fantom

...magad sem emlékszel már arra, hogy mikor kaptál utoljára egy teljes hét eltávot. Talán egy éve? Vagy két éve? Nem is érdekes. Azóta bevetést újabb bevetés követ. Dxun, Cato Neimoidia, Jailen...néha már magad sem tudod, hogy pontosan melyik rendszerben és melyik bolygón vagy. Két akció között pedig egy évvel ismét idõsebb lettél, immáron a Birodalom fenállásának 10. évét jelzi ki minden készülék. Talán ezért lehetett az, hogy most Óceánia kellemes tengerpartján pihened ki a fáradalmakat, napgyümölcs-likõr és szépséges lányok társaságában. Az elsõ két napon még nem teljesen tudtad élvezni a szabadság édes gyümölcsét, viszont a hét közepén már úgy érzed: kezdesz feltöltõdni valamelyest.

Ma délben ébredtél egy átmulatott éjszaka után. Az égbolton vészjósló fellegek gyülekeznek, a levegõ párás és fülledt. A semmibõl szélroham kerekedik, majd villám világítja meg a partmenti magánkastélyok sorát. Esni kezd. Visszadõlsz a párnádra és jobb híjján azon tûnõdsz, hogy vajon miféle emberek engedhetnek meg maguknak olyasfajta fényûzést, hogy a Galaxis egyik legdrágább bolygóján hatalmas kastélyokat tartsanak fenn? Bármilyen magas pozíciót is töltesz be a birodalmi hadseregben, még jó néhány évtizedet kellene szolgálnod ahhoz, hogy ennyi felesleges kredited legyen.

A villámok fényében percrõl-percre kirajzolódik a nyugati tengerpart. Ezeknél az újgazdagoknál már csak az lehet hibbantabb, aki felépítette azt a magas, fehér márvány kastélyt a part legszélén, majd hagyta, hogy az enyészeté legyen. Kié lehetett vajon és miért nem rombolják le, vagy adják el? Bizonyára jó áron lehetne értékesíteni, mégis ott áll gazdátlanul, mohával és tengeri liánnal benõve. Noha több napja nyaralsz itt, eddig mégsem tûnt fel igazán az az épület, pedig Óceánia mindig is kényes volt a lakóépületek állagára.

Felkelsz az ágyból és az ablakhoz sétálsz. Valamilyen sajátos indíttatásból eredõen - amit nem igazán tudsz megmagyarázni - elkezdett komolyabban foglalkoztatni a téma.

Az esõ még szemerkél, majd pár perc múlva alábbhagy. Az elsõ napsugarak áttörnek a szürkeségen, megvilágítva a karcsú tornyú, elhagyott kastély zöldesfehér falait.

[Jack Stemper]

Jailen… Kashyyyk… Dxun… Cato Neimoidia… Hutt szektor… Axxilia… Jabiim…

Jack Stemper: Őrnagy. Az Első Birodalmi Gyorsreagálású Csapásmérő Egység tagja. Egy titkos Birodalmi project keretén belül, a Fantom Kommandó (B.Sz 5 körül feloszlatva) képzésben részesült. A fentebb felsorolt csaták túlélője, ki oroszlánrészt vállalt a győzelem kivívásában. Érdemei elismeréseként, századosi, majd őrnagyi rendfokozatra emelték.

A sikernek viszont ára van.

Barátai szép lassan elhullottak mellőle - a legjobb emberei - azok az emberek, akikkel végigharcolta az eddigi éveket. Senders, R’ex, Fibonachi, Earl… Ha egyszer, 20 év múlva visszagondol ezekre a nevekre, azokra a dicső pillanatokra fog emlékezni, amikor az EBGYCSE az ellenség létszámbeli fölénye ellenére győzelmet aratott. Akkor tudni fogja - hiszen már most tudja – hogy az áldozat nem volt hiába való. A Birodalom szilárdabb, és erősebb mint valaha, és ez NEKIK köszönhető. Azoknak a katonáknak – és itt most ne csak az EBGYCSE egységeire gondoljunk – akik vált-vállnak vetve harcoltak, és meghaltak a Császárért, és a Birodalomért.

___________

Egy átmulatott éjszaka után, az embernek jólesik a pihenés. Így volt ezzel Jack is… Előző este jól fel is öntött a garatra, habár ez szerencsére nem volt bevett szokás nála. Egyszerűen arról volt szó, hogy szerette volna végre jól érezni magát, és egy kis időre elfelejteni azt a sok borzalmat, amit eddig már átélt. –Borzalmakat, melyeket a Birodalom érdekében szenvedett el – Véli magában, ahányszor csak balul sül el valami. Szóval, szinte mindig. Visszakanyarodva a jelenbe, délelőtt 11 óra felé járhatott az idő, mikor végre ébredezni kezdett. Lassú, szinte alderaani kékcsiga módjára fordult hasra, hogy a földön heverő kronométert szeme elé emelhesse, és megnézze mennyi az idő. A kronométer persze csak második próbálkozásra akadt a keze ügyébe (első ízben egy üres óceán-sör címkés üveget sikerült felemelnie, bizonyára az üveg formája tévesztette meg, és ez végett hitte a félkör alakú kronométernek), így aztán midőn az üveget egy hanyag mozdulattal visszarakta a földre, végre rátalált a kronométerre. Akárhogy is nézzük, csukott szemmel nem lehet az időt meghatározni, így végre kikellett nyitnia a szemeit. 11 óra 32 perc…

-Ömmm…-Morogta, mialatt a kronométerrel a kezében feltápászkodott az ágyról. Vetett rá még egy utolsó pillantást, aztán rátette a kis éjjeliszekrényre, ahonnan eredetileg tegnap este lelökte. –Imádom, amikor ilyen szép időnk van…-Morogta, miután fejét az ablak felé fordítva kitekintett a szürke égboltra. Épp villámlott egy nagyot, melynek következtében kirajzolódott a part menti magánkastélyok fenséges sziluettje, és maga a nyugati part…

Stemper hunyorítani kezdett, mikor egy új objektumot fedezett fel a nyugati tengerpart legszélén… Egy valaha szebb napokat is látott kastélyt…

Maga sem tudta volna megmondani, hogy milyen indíttatásból, de bőröndjéhez lépett, és egy makrotávcsövet húzott elő. Ilyen-olyan okból mindig volt nála egy távcső, talán épp az ilyen esetekre. Így aztán az ablakhoz sétált, hogy jobban szemügyre vehesse a kastélyt.

-C-c-c-c… Egy ilyen pofás kis kastély felhúzása nem két credit… Igazán kíváncsi vagyok, ki lehetett ekkora marha, hogy felépítse, majd meghagyja az enyészetnek… Pedig már kezdtem reménykedni benne, hogy itt a peremvidéken jobban gazdálkodnak a pénzzel.- Mondta csak úgy maga elé. Agyán többször is átfutott a felismerés, hogy eddig észre se vette ezt a roppant építményt… - Csak azt tudnám, hogy mi a francért nem…
Minden esetre, kihasználva ezt az eddigi egyedülálló alkalmat, előkapta fényképezőgépét, és készített pár fényképet az újonnan felfedezett kastélyról. Ha már így felfedezte, és különös mód, igen érdekelni kezdte, kicsit utánajárhatna a dolognak… Egy kis plusz infó, még amúgy sem ölt meg senkit. Így legalább lesz mit mesélnie a srácoknak, mikor visszatért eltáv’ról.

Egyéb lehetőség hiányában, elment lezuhanyozott, majd felöltözött. Ruházata tipikus, a nyaralókra oly sokszor jellemző kék színű óceániai pálmafás ing, szürke rövidnadrág, napszemüveg… Ugyanis mire kiért a nyaralóból, a nap első sugarai megtörték a szürke fellegek blokádját…

Mivel a kastély ennyire felkeltette az érdeklődését, elhatározta, hogy megérdeklődi a dolgot. Talán, ha vásárolna egy turista térképet, és megkérdezne pár helybelit, sok mindent megtudhatna a nyugati part elhagyott kastélyáról…

[Yoda]

Az óceániai turistának álcázott birodalmi katona, Jack Stemper nem sokkal déli tizenkét óra után lépett be az egyik TFK (azaz Turista Felvilágosító Központ) épületébe, ahol máris fogadta õt a mosolygós alkalmazott.
- Üdvözlöm uram! Miben állhatok rendelkezésére? - kérdezi, majd miután elmondod jöveteled célját, azonnal válaszol is:
- Igen, a Fehér Sólyom kastélyra gondol. Alkalmasint érdeklõdnek után más turisták is és nekik is csak ugyanazt válaszolhatom: a kastély idestova több száz éve elhagyatottan áll. Az akkori óceániai kormány úgy döntött, hogy a szabadon látogatható mûemlékek közé sorolja. Ez azt jelenti, bárki bemehet és körülnézhet. Már csak azért is, mert a kastély eladó. Az ára kissé borsos, tízmillió kredit, de figyelembe véve remek állapotát és a szép kilátást, ez igazán nem nevezhetõ nagy összegnek. Ha gondolja, nézzen körül nyugodtan! Segíthetek még valamiben?

[Jack Stemper]

Jack, némi keresgélés és séta után, betért a legközelebbi TFK-ba, ahol előadta a mosolygós kisasszonynak a gondját. A hölgy készségesen válaszolt, a látszólag hétköznapi turista minden kérdésére, majd midőn Jack feljegyezte gondolataiban a hallottakat, feltett még egy, utolsó kérdést.

-Kisasszony, még valamit kérdeznék, aztán nem tartom fel tovább. Megtudná nekem mondani, hogy hol tudok térképet vásárolni? Tudja, itt vagyok már egy ideje... De...-Ekkor eleresztett egy jellegzetes, "Stemperes" mosolyt, amitől talán a galaxis összes nője elájulna. Legalábbis Jack szerint.-Ezek az üzletek... Fellelhetetlenek.

[Yoda]

A nõ visszamosolyog, majd a pultról levesz egy térképkijelzõt és átadja.
- Parancsoljon. Ha bekapcsolja, máris láthatja a fõváros térképét. A piros pont az maga. Ezzel a két gombbal tud nagyítani... Megtalál minden utcát, üzletet, nevezetességet, amit csak óhajt - magyarázza az okos kis szerkezet mûködését, mintha technikai analfabéta lennél.

[Jack Stemper]

-Ez igen egyszerűen hangzik. Köszönöm, hölgyem!-Vette át Jack az okos kis szerkezetet, majd eleresztett egy búcsú-mosolyt. Amilyen gyorsan érkezett, olyan gyorsan távozott is az épületből. A szerkezetet csak aztán vette jobban szemügyre, miután 20 méterrel odébb talált magának egy tenger felé néző padot. Nyomban helyet foglalt, majd elkezdett pötyögni az apró térképkijelzőn...

-Amit csak óhajtok...-Futott át az agyán, mikor rálelt a keresés opcióra. Gyorsan beütötte a kastély fellengzős nevét, aztán a keresés eredményét jelző kéken villogó kis pontra meredt... Ott a kastély... A Fehér Sólyom.

-Nem a szomszédban van... asszem előbb megreggelizek, majd utána szerzek egy olyan... Morfot... Ebédig még sok időm van.-Gondolta, majd feltápászkodott a padról, és elindult a délelőtti verőfényben, a legközelebbi utcai étkezde irányába, mely amúgy az itt tartózkodása alatt a törzshelye is lett egyben.

-Egy óceán-kolbász szendvicset, óceán-mustárral.-Adta le a rendelését, mikor odaért az árus "főzőkocsijához". Ez az étkezde valójában egy 10 éve lerobbant, használhatatlan tehersiklóból lett összeeszkábálva, a sikló körül székek, asztalok és napernyők, szóval akárcsak Corellia lenne.

[Yoda]

Jack folytatta a turista-létet, ami igencsak jól esett neki, akárcsak a szendvics, amit pár perc alatt el is készítettek. Kényelmesen megreggelizett, majd valamiféle jármû után nézett. Szerencsére pár sarokra az étkezdétõl állt a fõvárosban szokásos morf-bérlõ helyek egyike. Harminc kreditért egy napig lehet használni ezt a kétéltû, környezetbarát jármûvet.

[Jack Stemper]

Mintegy 6 perc alatt elintézték a papírmunkát, majd Jack kifizette a morf bérlésének árát. Ez után már nem is habozott túl sokat, gyorsan ellenőrizte még utoljára hogy minden helyén van-e, majd újdonsült járművével visszaindult a szállása felé. Remek alkalom volt ez a kis út arra, hogy megszokja a jármű irányítását...

Mikor megérkezett, leállította a járművet, és kivette az indítóhengert. Eztán gyors léptekkel felsietett az apartman falépcsőjén, és kinyitotta a bejárati ajtót. Gondosan összeválogatott néhány dolgot, felvette a katonai bakancsát, felcsatolta pisztolytáskáját, és magához vette szolgálati oldalfegyverét - sosem lehet tudni, bármikor jól jöhet - alapon, valamint egy katonai kést is. Ez utóbbit tokkal együtt a bakancsa szárába rejtette. Jól jöhet...

Végül az összegyűjtött dolgokat (makrotávcső, energiacellák, stb, stb.) egy sötétzöld katonai hátizsákba pakolta, majd hátára kapta, fejére kanyarította zöld silteres sapkáját, és napszemüvegét, majd elhagyta az apartmant, és a morfhoz lépett. Hátizsákját bedobta a vezető melletti ülésre, majd ő maga is beszállt. Ezt követően behelyezte az indítóhengert, és kilőtt a Fehér Sólyom felé...

[Yoda]

Amint odaérsz a kastélyhoz, látod, amint két sötétkék ruhás alkalmazott éppen eltávolítja a hatalmas "eladó" feliratú táblát. A fõkapu éppen akkor csukódott be, amikor odaértél, így nem láthattad, hogy kik mehettek be a fõbejáraton. Létezik, hogy pont most vették volna meg a kastélyt, amikor meg akartad nézni...!?
- Már nem mehet be. Eladtuk! - veti oda az egyik munkás, amint megpillant téged.
- Nem hittem volna, hogy az a vak ember kifizet ennyi pénzt - teszi hozzá a másik.

Ahogy ott állsz, hirtelen rossz elõérzeted támad. Mintha az építmény fenyegetõen meredne föléd, mintha...de nem, biztosan csak képzelõdsz.