Post by tyubu on Oct 16, 2008 20:45:48 GMT 1
Név: Svendown Akrolin
Egyéb nevek: Sven
Faj:Ember
Kor:25 év
Születési idõ:B.E. 16
Születési hely:Corellia
Nem:Férfi
Felszerelés: Sugárvetõ, és apja fejvadász páncélzata(ha kéritek készítek róla leírást), anyja medálja amiben egy zöld színû kristály van(egy fénykardba való kristály, bár õ ezt nem tudja
Elõtörténet:
Ahhoz hogy megértsük eme személy életútját, az apjával kell kezdenünk. Õ volt Nakaho Akrolin, egy, valljuk be, elég béna fejvadász. Ennek a férfinak volt három, hozzá hasonló társa. Piti bûnözõknek dolgoztak, csekély jövedelemért. A fejvadászok barátságuk és szövetségük jeleként létrehoztak egy szervezetet. Ez volt a Narola (a nevek kezdõbetûjébõl származik). Apróbb megbízásokat teljesítettek a Corellián. Az apa erõsen alkoholizált. Valahogyan (ez máig rejtély), lett egy felesége, aki szült neki két gyereket. Svendown és Obara volt ez a két gyerek. Na már most leszögezném, hogy ez az ikerpár egymás ellentéte volt. Míg Svendown ügyesen mozgott, erõs volt, és sokat játszott más gyerekkel, addig Obara zárkózott volt, lenézte apját, és elég gyenge fizikumu volt. Sokat csúfolták is ezért. A gyerekek felcseperedtek, 14 évesek lettek. Az apjuk is fejlõdött valamelyest, bár nem sokat. Némi pénz is állt a házhoz és már nem is italozott annyit. Obara amennyire csak tudott tanult, Sven pedig az apjától próbált ellesni pár fogást. A klón-háborúk nem gyakoroltak nagy hatást a család életére. 16 éves korában alakult meg az I. Galaktikus Birodalom. Az apa jobbnak látta ha elköltöznek a bolygóról. A célpont a Nar Shadda volt. Ez volt a család gyalázatos kora. Az apát mindenki lenézte, kevés munkát kapott, de valahogy csak eléldegéltek. 17 évesen már majdnem utolérte apját a már nem is olyan kicsi Sven. Apjánál erõsebnek bizonyult, és ügyesebben is mozgott. Célba lõni is már jól tudott, bár nem volt egy nagy stratéga. 18 évesen része lett apja szervezetének. Nagy volt az öröm, de nem volt pénz se fegyverre, se páncélzatra. Ezért elkezdett pusztakezes harcot tanulni, és a csendes gyilkolást próbálgatta, persze nem élesben. Az testvére otthagyta a családot, és Coruscantra utazott szerencsét próbálni, a sorsáról nem tudni. A Narola addig pedig dolgozott, nem sok sikerrel. Az egyik ügyfél elõre fizetett a csapatnak, hogy tegyenek el láb alól egy fickót, persze nem sikerült, hála az egyik kétbalkezes csapattagnak. A pénzt persze nem adták vissza. A megbízó viszont, nem volt szent lélek, egy megoldás volt elfogadható nála: MEGTORLÁS. Ez nem is váratott magára sokat. Egy napon egy bárban rajta ütöttek a csapaton. Sven nem volt köztük, mivel gyakorolt. A részletekrõl inkább nem mesélnék. Apja sokáig maradt, ezért elment érte, hátha megint lerészegedve fekszik egy pulton. A helyzet, ahogyan az várható, sokkal rosszabb volt a fiú érzéseitõl. Megcsonkított holttestek vártak rá. A fiú odarohant, de apja elõtt össze esett. Ordított, sírt, õrjöngött, és miértekre keresett választ, mire megértette már késõ volt. Apja holttestével a karjaiban találta magát, az égõ lakásuk elõtt. A fiú romokban hevert. Mindenkijét elvesztette, nem volt senkije, és semmije. Apját és társait eltemette, már amennyire tudta a Nar Shada betondzsungelében. Apja vértezetét öltötte magára és annak fegyverével gyakorolt, edzett, fejlesztette képességeit. Élelmet szerzett, ahonnan tudott. Lopott könyveket olvasott, katonai stratégiákról, hasonló olvasmányokat, ezzel is fejlesztve taktikai érzékét. Egy koszos kis házban élt (ha annak lehetett nevezni).Kisebb munkákat vállalt, persze ezek nagyon apró dolgok voltak (takarítás, pultos, kidobó, stb.), ebbõl volt némi jövedelme. Ebbõl el tudta tartani magát. Ezt az életmódot 3 évig folytatta, tehát 23 éves lett. Képességei most már nagyban felülmúlták apjáét és társaiért. Taktikai érzéke is sokat fejlõdött, a pusztakezes harcban is megállta a helyét. A csendes gyilkolás fortélyaira is rájött, bár õ ezt nem nagyon szerette és nem is volt jó benne. Elkezdte a munkát. Eleinte õs is apjáéhoz hasonló munkákat kapott, de néhány jobb pozícióban lévõ személy is felfigyelt rá. Egyre nehezebb feladatokat kapott. 24 évesen már elég elõkelõ helyett foglalt el a fejvadászok népes táborában, de apja fegyverét és páncélzatát meghagyta. 25 évesen bevetésre készen áll, és csak egy cél lebeg a szeme elõtt: elpusztítani apja gyilkosait és a legjobb fejvadásszá válni.
Jellem
Céltudatos, bátor és a szülei halála óta eléggé hidegvérû. Nem kegyelmez, és ha csak nem az az érdeke, hogy kifaggasson valakit, akkor az ,,Az elõbb lõj, aztán kérdezz,, elv érvényesül. Ellenségeivel kegyetlen, barátaival viszont barátságos, bár nem sok van neki. Megveti az alkoholt, és a drogokat, és bármilyen stimuláló szert, csak a saját képességeiben. Nem szereti ha megvárakoztatják, és ha átverik akkor, nem marad el a bosszú sem.
Egyéb nevek: Sven
Faj:Ember
Kor:25 év
Születési idõ:B.E. 16
Születési hely:Corellia
Nem:Férfi
Felszerelés: Sugárvetõ, és apja fejvadász páncélzata(ha kéritek készítek róla leírást), anyja medálja amiben egy zöld színû kristály van(egy fénykardba való kristály, bár õ ezt nem tudja
Elõtörténet:
Ahhoz hogy megértsük eme személy életútját, az apjával kell kezdenünk. Õ volt Nakaho Akrolin, egy, valljuk be, elég béna fejvadász. Ennek a férfinak volt három, hozzá hasonló társa. Piti bûnözõknek dolgoztak, csekély jövedelemért. A fejvadászok barátságuk és szövetségük jeleként létrehoztak egy szervezetet. Ez volt a Narola (a nevek kezdõbetûjébõl származik). Apróbb megbízásokat teljesítettek a Corellián. Az apa erõsen alkoholizált. Valahogyan (ez máig rejtély), lett egy felesége, aki szült neki két gyereket. Svendown és Obara volt ez a két gyerek. Na már most leszögezném, hogy ez az ikerpár egymás ellentéte volt. Míg Svendown ügyesen mozgott, erõs volt, és sokat játszott más gyerekkel, addig Obara zárkózott volt, lenézte apját, és elég gyenge fizikumu volt. Sokat csúfolták is ezért. A gyerekek felcseperedtek, 14 évesek lettek. Az apjuk is fejlõdött valamelyest, bár nem sokat. Némi pénz is állt a házhoz és már nem is italozott annyit. Obara amennyire csak tudott tanult, Sven pedig az apjától próbált ellesni pár fogást. A klón-háborúk nem gyakoroltak nagy hatást a család életére. 16 éves korában alakult meg az I. Galaktikus Birodalom. Az apa jobbnak látta ha elköltöznek a bolygóról. A célpont a Nar Shadda volt. Ez volt a család gyalázatos kora. Az apát mindenki lenézte, kevés munkát kapott, de valahogy csak eléldegéltek. 17 évesen már majdnem utolérte apját a már nem is olyan kicsi Sven. Apjánál erõsebnek bizonyult, és ügyesebben is mozgott. Célba lõni is már jól tudott, bár nem volt egy nagy stratéga. 18 évesen része lett apja szervezetének. Nagy volt az öröm, de nem volt pénz se fegyverre, se páncélzatra. Ezért elkezdett pusztakezes harcot tanulni, és a csendes gyilkolást próbálgatta, persze nem élesben. Az testvére otthagyta a családot, és Coruscantra utazott szerencsét próbálni, a sorsáról nem tudni. A Narola addig pedig dolgozott, nem sok sikerrel. Az egyik ügyfél elõre fizetett a csapatnak, hogy tegyenek el láb alól egy fickót, persze nem sikerült, hála az egyik kétbalkezes csapattagnak. A pénzt persze nem adták vissza. A megbízó viszont, nem volt szent lélek, egy megoldás volt elfogadható nála: MEGTORLÁS. Ez nem is váratott magára sokat. Egy napon egy bárban rajta ütöttek a csapaton. Sven nem volt köztük, mivel gyakorolt. A részletekrõl inkább nem mesélnék. Apja sokáig maradt, ezért elment érte, hátha megint lerészegedve fekszik egy pulton. A helyzet, ahogyan az várható, sokkal rosszabb volt a fiú érzéseitõl. Megcsonkított holttestek vártak rá. A fiú odarohant, de apja elõtt össze esett. Ordított, sírt, õrjöngött, és miértekre keresett választ, mire megértette már késõ volt. Apja holttestével a karjaiban találta magát, az égõ lakásuk elõtt. A fiú romokban hevert. Mindenkijét elvesztette, nem volt senkije, és semmije. Apját és társait eltemette, már amennyire tudta a Nar Shada betondzsungelében. Apja vértezetét öltötte magára és annak fegyverével gyakorolt, edzett, fejlesztette képességeit. Élelmet szerzett, ahonnan tudott. Lopott könyveket olvasott, katonai stratégiákról, hasonló olvasmányokat, ezzel is fejlesztve taktikai érzékét. Egy koszos kis házban élt (ha annak lehetett nevezni).Kisebb munkákat vállalt, persze ezek nagyon apró dolgok voltak (takarítás, pultos, kidobó, stb.), ebbõl volt némi jövedelme. Ebbõl el tudta tartani magát. Ezt az életmódot 3 évig folytatta, tehát 23 éves lett. Képességei most már nagyban felülmúlták apjáét és társaiért. Taktikai érzéke is sokat fejlõdött, a pusztakezes harcban is megállta a helyét. A csendes gyilkolás fortélyaira is rájött, bár õ ezt nem nagyon szerette és nem is volt jó benne. Elkezdte a munkát. Eleinte õs is apjáéhoz hasonló munkákat kapott, de néhány jobb pozícióban lévõ személy is felfigyelt rá. Egyre nehezebb feladatokat kapott. 24 évesen már elég elõkelõ helyett foglalt el a fejvadászok népes táborában, de apja fegyverét és páncélzatát meghagyta. 25 évesen bevetésre készen áll, és csak egy cél lebeg a szeme elõtt: elpusztítani apja gyilkosait és a legjobb fejvadásszá válni.
Jellem
Céltudatos, bátor és a szülei halála óta eléggé hidegvérû. Nem kegyelmez, és ha csak nem az az érdeke, hogy kifaggasson valakit, akkor az ,,Az elõbb lõj, aztán kérdezz,, elv érvényesül. Ellenségeivel kegyetlen, barátaival viszont barátságos, bár nem sok van neki. Megveti az alkoholt, és a drogokat, és bármilyen stimuláló szert, csak a saját képességeiben. Nem szereti ha megvárakoztatják, és ha átverik akkor, nem marad el a bosszú sem.
[glow=red,2,0]Mint a tanítványod hagytalak ott,s most én vagyok a mester.[/glow]