//A normál űrben, közel az
Uba III aszteroidaövhöz://
A Dynamic osztályú teherhajó kitört a hiperűrből, és maximális fény alatti sebességgel közelített az aszteroida mező felé, s másodpercekkel később el is haladt az első kisebb-nagyobb aszteroidák mellett. A pilóta felvonta a védőpajzsokat, ám a sebességet nem mérsékelte. Szemlátomást könnyed manőverezéssel kerülte meg a nagyobb, s haladt át a kisebb űrbéli szikladarabok között, melyek közül nem egynek a mérete jócskán meghaladta a teherhajóét. Bár az elmúlt évek során már többször is áthaladt eme kőhalmazon, könnyelműség lett volna azt állítania, hogy ismeri, hisz a mezőt alkotó aszteroidák, melyek egykoron, az Uba III bolygót alkották, állandó mozgásban voltak.
A’rves teljes összpontosítás mellett, az Erő sugallatai által irányítva vezette a Vér Sólymot. Időről időre egy pillantást vetett a közepes hatótávolságú speciális érzékelők kijelzőjére, melyen már feltűnt célja, az Ezüst Fészek, sőt az annak közvetlen közelében tartózkodó két könnyűcirkáló - a Fúria és a Villám - is. Biztosra vette, hogy a gondosan kihelyezett szenzorbójáknak jóvoltából az ő közeledtéről már értesültek. Egyik kezét elemelte a kezelő szervekről, majd egy mozdulattal aktiválta a kommunikációs egység transzponderjel kibocsátásáért felelős kapcsolót. Pillanatokkal, és néhány további kikerült aszteroidákkal később az érzékelők két kisebb, gyorsan közelítő járművet jeleztek, a hármas szektor felől. Az anoati, a hajó vezetésében az Erőre hagyatkozva engedélyezett magának egy oldalra pillantást, az adott szektort lefedő kamerával összekapcsolt képernyőre. Pontosan azt látta, amit várt. Két Delta-17es közelített. Ezt a csillagvadász típust Zarolus és az ubese űrállomáson rendelkezésre álló felszerelés segítségével alkották meg, a jó öreg Delta-7est alapul véve.
Az elsősorban kísérő-, védővadász feladatkörre tervezett harci gépek a műszeres, majd vizuális azonosítást követően áthúztak a Vér Sólyom előtt, majd folytatták járőrtevékenységüket. A teherhajó zavartalanul folytathatta, hátralévő néhány perces útját. A pilótafülke széles páncélüveg szélvédőjén már jól látszott az ubese űrállomás, melyet az Ezüst Szárnyak Társaság tagjai vettek birtokba, s lassan átalakítottak, az igényeiknek megfelelően. Az állomás mellett ott várakozott a két egykori hadihajó, a Villám és a Fúria. A Rendili Hiperművek által sok-sok emberöltővel korábban gyártott Hammerhead osztályú könnyűcirkálók – s melyeket korábban, tévesen még a Corelliai Elektromérnök Társaság által tervezett fregattokként azonosítottak - épp oly kalandos úton kerültek a Jedik tulajdonába, mint amilyen életúttal tulajdonosaik büszkélkedhetnének.
Bali-W’an működésbe hozta a kommunikációs rendszert és üdvözlő üzenetet küldött az állomás, valamint a könnyűcirkálók felé. Az Ezüst Fészek kisvártatva viszonozta az üdvözlést, melyhez a dokkolási engedélyt is csatolták. A’rves csökkentette a Vér Sólyom elsődleges fény alatti hajtóműveinek teljesítményét, majd a manőverező segédhajtóművek segítségével leheletfinoman bevezette a teherhajót, az űrállomás leszállódokkjának kissé szűkös főajtaján és az űr szélsőséges viszonyait kívül tartó erőtéren, majd hasonlóan óvatos mozdulatokkal letette a dúracél padlózatra. Amint a leszállótalpak magnetikusan rögzítették a hajót, az anoati leállította a hajtóműveket, aztán pedig sorra valamennyi rendszert.
//Az
Ezüst Fészek űrállomáson://
Pár perccel később, immár lefelé lépdelt a teherhajó rámpáján. Amint lábai a dúracél padlólapokra értek a leszállódokkból kivezető ajtó feltárult, és az állomás vezetője, Grod Al'Sur jelent meg mögötte. Bali-W’an mindig is nagy jelentőségű ténynek tartotta, hogy egy Ubese, egy egykori fejvadász az, aki barátságot kötve Dev Slennel, az elmúlt évek során a Jedik egyik fő bizalmasává vált. Az, hogy miért is számított ez olyannyira nagy dolognak az, az Ubesek és a Jedik múltbéli, korántsem baráti viszonyára vezethető vissza. Ám a történelem nem nyomta rá eme bélyegét a jelenre. Mindezt mi sem bizonyította jobban, mint az a baráti kézszorítás, amellyel az Ezüst Fészek vezetője köszöntötte, a Vér Sólyom kapitányát.
-
Nem vártunk vissza ilyen hamar. Talán történt valami? - Érdeklődött Grod, minden formaságot, és társaságon belüli hierarchikus megszólítást félretéve. Noha korábbi foglalkozása eredményeként minden helyzetben meg tudta őrizni határozott vonásait, hangjában felismerhető volt a gyanakvás.
- Semmi olyan, ami miatt aggódnod kellene. - Nyugtatta meg A’rves sietve, bár valahogy a lelke mélyén ő maga sem volt biztos szavainak igaz voltában. - Dev, és a többiek a Rhen Var bolygóra mentek. - Tette hozzá, majd sietve témát váltott. - Itt mi a helyzet? - Érdeklődött.
-
Kézben tartom a dolgokat. Lassan, de megbízhatóan üzemel a gyártósor. A támaszpont érzékelőinek és kommunikációs rendszerének felújítása, valamint a védelmi fegyverzet telepítése az ütemtervhez képest csúszásban vannak. Sajnos nehezebb beszerezni a megfelelő alkatrészeket, már a feketepiac sem a régi. A Birodalom látványosan igyekszik gátat vetni a nagy teljesítményű hajófedélzeti fegyverek kereskedelmének. - Foglalta össze az aktuális állapotot az Ezüst Fészek vezetője, miközben egymás mellett lépdelve elhagyták a leszállódokkot.
- Szóval a lehetőségekhez képest minden rendben van. - Vonta le a lényeget egy szelíd mosoly kíséretében az anoati, immár az űrállomás szerelőcsarnoka felé vezető egyik folyosón. - Mi a helyzet az élelmiszerkészletekkel? -
-
A hosszú szavatossági idejű készletekből van bőven, de ami a friss árúkat, zöldséget, gyümölcsöt, valamint a tejtermékeket illeti, azok fogytán vannak. Volt némi gond az egyik hűtőkamrával, amit nem sikerült elég gyorsan megoldani, s ki kellett dobnunk a tartalmát. Johnnak már jeleztem, azt mondta pár napon belül elküldi a pótlást, a személyzet meg addig meglesz a hosszú lejáratú szintetikus ételekkel. - Felelte Al’Sure, majd egy kényszeredett vigyor suhant át az arcán, amely amolyan „jó lesz az ezeknek” élt adott, az utolsó mondatának.
- Ebben biztos vagyok. - Hagyta rá A’rves. Valószínűleg nem vette észre, vagy ha észre is vette, nem kívánta kommentálni az egykori fejvadász gúnyos vigyorát. - A Stealth prototípusa elkészült már? - Faggatózott tovább. Az a project már az előtt folyamatban volt, amikor, bő két és fél hónappal korábban elhagyta az Ezüst Fészket. Tulajdonképpen a Delta-17 Escorter egyik továbbfejlesztési kísérlete volt az ubese űrállomáson talált és részben helyreállított feljegyzések alapján. Amennyiben működik, úgy forradalmi előnyhöz juttathatja az Ezüst Szárnyak Csillagvadászait a kalózok és más fosztogatók, vagy akár a Birodalom harcigépeivel szemben.
-
Már majdnem, a kompozit burkolati elemek elkészültek, csak rá kell illeszteni őket a sárkányszerkezetre és rögzíteni, plusz az utómunkálatok. Néhány nap és elkészül. - Hangzott a válasz, mely tartalmában felülmúlta az anoati várakozásait. Rövid csend ereszkedett a két férfi közé, mely mindaddig eltartott, míg a szerelőcsarnokon áthaladva egy újabb folyosóra nem értek.
- Szólj, Bleenheimnek és Stirlingnek, hogy beszélni szeretnék velük, pontosabban mindhármatokkal. Húsz perc múlva a konferenciateremben. - Hozakodott elő végül jövetele valódi okával. Hanghordozása egyértelművé tette, hogy fontos dologról kíván szót ejteni.
-
Rendben, megszervezem. - Vágta rá kérdezés nélkül az ubese fejvadász, bár pillantása elárulta, hogy a kívánság gyanakvást ébresztett benne. Ha voltak is kérdései, nem tette fel őket. Sarkon fordult és sietős léptekkel elindult a vezérlőterem irányába.
Bali-W’an a gondolataiba mélyedve sétált tovább. Felkereste az egy szinttel lejjebbi elhelyezett gyártó sort, és saját szemével is megnézte miként halad a Stealth végszerelése. Néhány percig elidőzve figyelte, ahogy a szerelő droidok és a technikusok, - akik néhány kivételtől eltekintve a Fúria legénységének volta a tagjai, - miként végezték párhuzamosan az egyik Delta-17es összeszerelését, valamint a Stealth utómunkálatait. A prototípus eme állapotában nem különbözött a többi Escortertől. Váltott néhány szót a technikusokkal, kifejezve munkájukkal és teljesítményükkel kapcsolatos elismerését, majd elindult a két szinttel feljebb lévő konferenciaterem felé.
Sietős léptekkel haladt végig a folyosókon, a turbófelvonó ajtajáig. Az ajtószárnyak összezárultak, a kabin pedig meglódult felfelé, majd néhány másodperccel később már meg is állt. Az anoati szinte futva tette meg a távolságot a felvonó és a konferenciaterem között, ám amint belesett a helyiség nyitott ajtaján, avval a felismeréssel kellett szembesülnie, hogy a többiek még nem érkeztek meg. Belépdelt a helyiségbe, majd helyet foglalt az asztal keskenyebbik oldalának ajtóhoz közelebb eső végénél. A székre azonban csak azt követően ült le, hogy félig az ajtó felé fordította.
Néhány perccel később közelítő léptek zajára lett figyelmes, melyhez fojtott hangú beszédfoszlányok is társultak. Bár nem hallotta tisztán, miről folyik az eszmecsere, kétségkívül felismerte a könnyűcirkálók kapitányainak a hangját. Feltápászkodott, és állva fogadta az érkezőket. Először Bleenheim kapitány lépett be, - aki hajdanában a Fúria első tisztje volt, - majd őt követte Stirling kapitány. A’rves mindkettejüket kézfogással üdvözölte. Grod érkezett meg utolsóként. Az anoati megvárta, míg a másik három helyet foglalt, lezárta a konferenciaterem ajtaját, s csak aztán ült le. Pilótadzsekije felső zsebéből előkotorta az adatkártyát, amit még út közben készített el és belefogott a mondandójába.
- Dev Slenn Mester és a többiek a Rhen Var bolygóra utaztak, egy kutató expedícióra. Tudjátok, az elmúlt hónapok alkalmával több ízben is eszembe jutott, hogy nem láttalak el benneteket olyan biztosítékkal, amely arra az esetre szólna, ha történne velem, illetve velünk, az Ezüst Szárnyak Társaság vezetőségével valami. Bár kellőképp le vagyunk fedve, nem lehetünk elég óvatosak. - Kezdte komoran, majd a két cirkálókapitányra tekintett, mély lélegzetet vett, aztán folytatta. - Elis, Ian, a ti és legénységeitek esete meglehetősen összetett. Épp ezért először is meg szeretném tőletek kérdezni, hogy van e valamiféle olyan egyéni szándékotok, tervetek, amelyet meg szeretnétek valósítani, vagy esetleg bármiféleképp változtatni kívántok a jelenlegi állapoton. Letelepedni, vagy valamiféle más munka után nézni? - Kérdezte. A két egykori haditengerész-tiszt nem tudta palástolni meglepettségét, egymásra néztek, majd Stirling ragadta magához a szót.
-
A legénység tagjai között talán akadna olyan, aki fontolóra venné a kilépést, de én, és azt hiszem, nyugodtan beszélhetek Elis nevében is, amikor kijelentem végérvényesen elköteleztük magunkat. Már megbarátkoztunk ezzel a speciális helyzettel, és azon túl, hogy köszönettel tartozunk, a szabadságunkért, az életünkért, az Ezüst Szárnyak Társaság fennállásával célt kaptunk. Igaz nem épp az a fajta munkakör, amely a szakértelmünkhöz tartozik, és néha nehéz elviselni a helyhez kötöttséget, de tudjuk, hogy hadihajók birtokában, még bölcsebb meghúznunk magunkat, mindannyiunk érdekében. - Mondta szinte egy szuszra a Fúria kapitánya, aki miután végzett korábbi első tisztjére nézett, aki egy fejbiccentéssel fejezte ki egyetértését.
- Köszönöm Ian. - Válaszolta néhány pillanatnyi hallgatás után az anoati. - Nos, mint mondtam, abban az esetben, ha velem bármi történne, és Slenn Mesterék is elérhetetlenné válnának a Társaságban betöltött feladatköröm rátok száll. Ez itt az írott és hitelesített nyilatkozatom és ellette amolyan utolsó utasításaim erre az esetre. - E szavakkal átadta az adatkártyát Stirlingnek, majd Grod felé fordult. - Gondolom, te megkaptad Devtől a saját, szükség eseti meghatalmazásaidat. - Az egykori fejvadász, igenlően bólintott. A’rves egy pillanatig eltöprengett azon, hogy megossza e a Rhen Varra indított expedícióval kapcsolatos aggályait a többiekkel, de végül is úgy döntött nem teszi. - Mi a helyzet a könnyűcirkálók fedélzetén? Milyen a legénység hangulata? - Érdeklődött Bali-W’an.
-
A Fúria hajtómű- és vezérlőrendszerének a felújítása véget ért. A legénység létszáma százharminckilenc fő, ebből huszonöt tiszt és tizenkét pilóta. Jelen pillanatban hat Delta-17esünk van a fedélzeten. Némely pótalkatrészekből hiány van, így a karbantartóknak azokat maguknak kell legyártaniuk. A hangulat nem épp felhőtlen, de panaszra semmi ok. - Számolt be Stirling kapitány, majd átadta a szót.
-
Sikerrel zárultak a Villám új tűzvezető rendszerének tesztjei. Jelenleg száztizenhat fő teljesít szolgálatot a hajón, közülük, huszonhárom tiszt, és nyolc pilóta. Három csillagvadászunk van, a negyediket a hónap közepén fogjuk átvenni. A beltéri munkálatok lekötik a legénységet így nem érnek rá zsörtölődni, aki esetleg még is, az nehezményezi a tétlenséget. - Vázolta a hajója fedélzetén uralkodó állapotokat Bleenheim.
Az anoati figyelmesen hallgatta a beszámolókat. Körülbelül hasonlókra számított. A dolgok, várakozásának megfelelően az Ezüst Fészekben, szintúgy, a Fúria és a Villám fedélzetén a lehető legjobb kezekben voltak. Most, hogy túlesett jövetele valódi okán, késztetést érzett, hogy máris újra hajóra szálljon és elinduljon barátai után a Rhen Varra. Viszont nem akarta azt a benyomást kelteni, hogy valami nem stimmel. A társalgás végeztével sietősen távozva pedig pontosan ezt a hatást érné el.
- Köszönöm. - Szólt végül, reagálva a két könnyűcirkáló-kapitány elmondására, majd felkelt és így szólt. - Azt hiszem a formális megbeszélést itt be is fejezhetjük, de mindhármatokat elvárlak néhány óra múlva egy közös… - a csuklóján lévő pilóta-chronométerére pillantott, mely az Alderaan, egészen pontosan Kis-Bespin nap-éj ciklusához volt igazítva - …vacsorára, legalábbis alderaani idő szerint. - Mondta. Egyik jelenlévő sem tiltakozott a sajátos meghívás ellen, így megállapodtak abban, hogy két óra múlva találkoznak a kantinban, a menüt pedig a kantinosra bízzák. Bár mind a négyen tisztában voltak az állomás étkezdéjének lehetőségeivel, ismerték már a szakácsot olyannyira, hogy tudják, az ételre nem lesz panasz.
A tárgyalóteremből kilépve Bali-W’an egyenest visszament a leszállódokkba, ahol is utasított néhány technikust a Vér Sólyom üzemanyagcelláinak feltöltésére, valamint a pajzsgenerátor, a fegyverrendszer és a normálűri hajtómű ellenőrzésére, melyekben asztromechanikai droidja, R2D8 is segítségükre lesz. Ugyancsak meghagyta nekik, hogy a teherhajó tizennyolc óra múlva legyen indulásra készen. A kis hajókarbantartó csapat vezetője megígérte, hogy a kívánt időre elkészülnek. Az anoati előre is kifejezte köszönetét a munkásoknak, majd felment a fedélzetre, magához vette a megfejtetlen adattáblát, ellátta utasításokkal asztrodroidját, s aztán a szállására ment.
Az a szoba, melyet az Ezüst Fészek űrállomáson lakóhely tekintetében magáénak mondhatott nem sokkal volt nagyobb, mint a hajóján használt kabinja, viszont rendelkezett saját toalettel, vizesblokkal, beleértve nem csak a mosdót, hanem egy zuhanykabint is. Az űrállomás az elhasznált vízkészletet képes volt majdnem tökéletesen megtisztítani a felhasznált vizet, legalábbis a mosdók és a zuhanyzók esetében, a toalettek eme rendszertől függetlenül kerültek kialakításra. A főhelyiségben egy ágy, egy éjjeliszekrény, egy beépített szekrénysor, egy szék, egy asztal, annak sarkán egy személyi számítógép méretű holonetterminál, mellette pedig egy asztali lámpa állt. Ezen kívül két fő és egy olvasólámpa szolgáltak fényforrásul. Az ágytól nem messze a falon egy kisebb kommunikációs egység volt található, mely az állomáson belüli kapcsolattartást volt hivatott könnyíteni.
A szobába érve A’rves bezárta az ajtót levette a ruháit és a kis tisztálkodó helyiségbe ment, ahol először is lezuhanyozott, majd a megtörölközést követően megszabadult az arcát borító néhány napos borostától, végezetül pedig tiszta ruhát vett fel, míg a használtat bepakolta a tisztítóegységbe és beállította, majd elindította a mosó programot. Miután mindezzel végzett, és öltözékének utolsó darabjait, azaz a cipőit és az övét is felvette, majd letelepedett az asztalához és letette maga elé az adattáblát, melynek rejtélye még mindig megoldásra várt. Újra alaposan szemügyre vette, de nem fedezett fel rajta semmit, ami akár csak egy apróbb támpontot jelentett volna. Sem gyári szám, sem egyéb azonosító motívum, mely utalt volna a tárgy származására. Minél többször végiggondolta a dolgot, annál inkább nevetségesnek találta az egészet. Már maga a mód, ahogy hozzájutott, sem volt mindennapi, elvégre egyszerűen csak odarakták a teherhajójának főajtajára. Mindezen szűkös információkból, a konkrétumok hiányából tucatnyi hipotézist lehetne felállítani, ám logikus következtetést, mely eredményre vezetne, már keveset.
A számba vehető teóriák közé tartozott az is, hogy mindössze egy egyszerű tévedés eredményeként került hozzá az adattábla. Felvetődött benne a gondolat, mi szerint vissza kéne térnie a Corellira és ki kellene kérnie a kikötői biztonsági szolgálat holofelvételeit, abban a reményben, hogy legalább az adattábla kézbesítőjéről megtudjon valamit, de ezt végül elvetette, elvégre még amennyiben az adattábla hozzá kerülésének körülményeit fel is fedi a hatóság előtt, akkor sem valószínű, hogy kiadják a kért felvételeket. Sőt az idő múlásával egyre valószínűbb, hogy adatvédelmi okokból már meg sincsenek a kérdéses időszakban készült felvételek.
Szintén elképzelhetőnek tartotta, hogy egy paranoiás, lehetséges ügyfél hagyta ott az adattáblát, aki általa olyannyira féltett árucikkek szállítását kívánta lebonyolítani, melyek védelmében ezt a túlbiztosított adattáblát otthagyta. Eme elmélet mentén az is elképzelhető, hogy a szóban forgó ügyfél az árú illegális természete miatt, és nem saját paranoid tévképzetei okán biztosította túl az adattáblát.
Azt sem tartotta elképzelhetetlennek, - azon előzmény ismeretében, hogy valaki vélhetőleg kileste őt, amikor szülei sírját felkereste, - hogy olyan valaki üzent neki az adattáblával, akinek tudomása van valódi kilétéről, ám arra alapos oka van, hogy az ő személye ismeretlen maradjon. Ez esetben viszont a jelszó egy olyan név, vagy kifejezés kellene, hogy legyen, mely valamilyen szinten összefüggésbe hozható valódi személyazonosságával. Ám támpontok nélkül mindez csupán felesleges találgatás volt, mint ahogy vélelmezett jelszavak bepötyögése is az lenne. A legegyszerűbb megoldás talán az lenne, ha rákapcsolná az adattáblát egy számítógéphez, mely egy kódfejtő algoritmus segítségével megtalálná a jelszót, vagy esetleg azt megkerülve tenné hozzáférhetővé az adatokat. Ám abban az esetben, ha az adattábla védelmét ezekre a feltörési módszerekre is kiterjesztették, akkor valószínűleg az adatok törlődni fognak.
A’rvesnek eszébe jutott az Angyal néven elhíresült kódtörő, kivel bő négy évvel ezelőtt találkoztak, pontosabban, akit az Ezüst Szárnyak Társaság alapító tagjai, négy évvel ezelőtt kiszabadítottak a Hutt Jabba tatooinei palotájának rabságából, s ezt követően vele távolíttatták el a Birodalom Adatbankjaiból a rájuk vonatkozó állományokat. Egy hasonló képességekkel bíró bitzsonglőrnek talán most jó hasznát venné. Viszont ilyen egyén hiányában megint csak visszajutott a korábban már számba vett lehetőségekhez. Mindezeket mérlegelve, úgy vélekedett, hogy amennyiben az adattálát tényleg neki szánták, akkor valamiféle, számára kézenfekvő jelszóval kellett, hogy ellássák. Ez, amennyiben az üzenet az Ezüst Szárnyak Szállítmányozási Társaság pilótájának, William MacLealen kapitánynak szólt, az valamelyes szűkítette a kört. Ennél kevésbé volt valószínű, hogy az üzenetet Bali-W’an A’rvesnek szánták. Az anoati az előbbi lehetőséget kívánta megvizsgálni.
Aktiválta az adattáblát, és miután a kijelzőn megjelent a felszólítás a biztonsági jelszó megadására, néhány másodpercnyi habozás után a
„megbízás”, szót gépelte be. A tábla kijelzője egy pillanatra elsötétült, majd megjelent a vörös színű figyelmeztető felirat, mely a rosszul megadott jelszóra hívta fel a figyelmet. A’rves kelletlenül elfintorodott, aztán ismét próbát tett:
„szállítmány”. A vörös színű figyelmeztető jelzés ez alkalommal is felvillant, annak félreérthetetlen jeleként, hogy ez a kísérlet sem vezetett eredményre. Bali-W’an összevont szemmel, grimaszolva meredt a kijelzőre, néhány másodpercig, mielőtt tovább próbálkozott. Ötletből nem volt hiány, bár tartott tőle, hogy a harmadik sikertelen próbálkozás után az adattábla esetleg véglegesen záródik, így először ki majd újra bekapcsolta abban a reményben, hogy ezzel esetleg becsaphatja. Miután ismét feltűnt a jelszó megadására felszólító mondat, folytatta a próbálkozást.
Meglepetésére a „találkozó” szó begépelését követően a vörös helyett zöld színben pompázó felirat jelent meg, jelezve a kód elfogadását. Az adattábla kijelzőjén koordináták jelentek meg, valamint azok alatt, egy időpont, méghozzá Coruscant, pontosabban aktuális nevén a Birodalmi Központ helyi ideje szerint meghatározva. A rejtély megoldásának meglepően egyszerű volta megmosolyogtatta Bali-W’ant, ahogy az adattáblán lévő tartalom is.
A’rves bekapcsolta a holonet terminálját, és lehívta a Galaxis térképet, melyen meghatározta a koordinátákhoz tartozó helyet. Nem érte meglepetésként, hogy a koordináták nem egy bolygó, helyét jelölték, hanem egy kisebb naprendszer szélére, mondhatni a semmibe mutattak. Az anoati ezt követően a Birodalmi Központ aktuális idejének nézett utána. Az adattáblán szabott határidőig majdnem négy nap, azaz a Birodalmi Központ helyi ideje szerint nyolcvannégy óra állt rendelkezésére. Ezt a határidőt rögzítette a csuklóján lévő chronométerére, a koordinátákat pedig egy lapra jegyezte fel, amit a zsebébe gyűrt. A vacsora megbeszélt idejéig alig fél óra maradt hátra, így kikapcsolta a holonet terminálját, és elindult az étkező felé.
A problémát, melyet nem az adattáblát védő jelszó, hanem immár a tartalom jelentette, nem tudta a kabinjában hagyni, út közben is foglalkoztatta. Már az előtt tudta, hogy fel fogja keresni a koordinátákat, minthogy a birtokukba jutott, de arra vonatkozóan csak homályos sejtései voltak, hogy mi fogja ott várni. Ezekkel viszont nem tehetett egyebet, minthogy elébük megy, illetve felkészül rájuk, s mire megérkezett az étkezőbe már azt is tudta, miként.
Odabent a helyiségben csupán néhányan étkeztek, az általuk viselt öltözék alapján könnyűszerrel azonosíthatóak voltak, pár pilóta, az állomás biztonsági személyzetének tagjai, valamint a műszakiak az előbbieknél nagyobb számban. Bali-W’an hangos szóval üdvözölte a jelenlévőket, aki valamivel visszafogottabban viszonozták az üdvözlést. Tekintve, hogy ők csupán a társaság egyik pilótáját ismerték személyében, ennél többre nem is számított részükről. Tekintve, hogy jóval a megbeszélt idő előtt érkezett, kért magának egy italt, aztán helyet foglalt egy üres asztalnál és várt. Grod percekkel utána érkezett meg. Arcvonásai gondterheltségről árulkodtak.
-
Most beszéltem Johnnal. - Kezdte miután helyet foglalt, ám mielőtt folytatta volna, maga is rendelt egy italt. -
Az egyik új pilóta bejelentkezett a Birodalmi Központból. Azt mondta valamiféle megbízást kapott, és annak teljesítésére egy bizonyos Astropitman nevezetű űrállomásra utazik, átvenni valamiféle értékes és titokzatos szállítmányt. - Magyarázta, majd egy lélegzetvételnyi szünetet tartott. -
John gyanakodni kezdett, és kicsit utánajárt a dolognak. Eddig sehol sem talált utalást ilyen néven bejegyzett űrállomásra. A pilótát nem lehet elérni, pedig Graham a lelkére kötötte, hogy jelentkezzen be, amint odaért. - Adta elő a teljes történetet az ubese.
- Hm, első hallásra tényleg bűzlik a dolog a szállítmány, vagy a megbízó oldaláról, netán mindkettő felől. - Vélekedett az anoati, arra célozva, hogy a rakomány esetleg illegális árucikk lehet. - Talán mégiscsak érdemes volna ellátni a társasági szállítóhajókat mélyűri helyzetjelzőkkel, hogy az Alderaanról és innen is ellenőrizhessük a mozgásukat. - Mondta, bár a maga részéről azt, hogy a Vér Sólymot is ellássák egy ilyen nyomkövetővel, határozottan ellenezte volna. Ám a pilóták és a szállítmányok érdekében a többi hajó felszerelését mindenképp indokoltnak látta.
-
Ebben egyetértek. Bár lehetséges, hogy feleslegesen aggódunk, hisz előfordulhat, hogy valamiféle műszaki hiba, vagy természeti jelenség gátolja a hajó elérését. Mindkettőre volt már példa nem egyszer. - Vélekedett az egykori fejvadász, bár szavaiból kitűnt, hogy ezt a lehetőséget jóval kevésbé tartja elképzelhetőnek.
Stirling kapitány, az oldalán Bleenheim kapitánnyal, ebben a pillanatban érkeztek meg. A hófehér egyenruhájuk helyett ez alkalommal mindketten civil öltözéket viseltek. Miután helyet foglaltak az asztalnál, Al’Sure és A’rves beavatták őket az általuk vitatott problémába. Míg a vacsorára vártak, főképp az eltűnt, vagy vélhetőleg eltűnt pilóta ügyéről társalogtak. A’rves megosztotta velük a corellan kapott adattábla és annak tartalmának történetét. Grod nyomban merész következtetést vont le a pilóta eltűnése és az adattáblán megadott koordináták között, feltételezvén, hogy ez a konkurencia aljas húzása, vagy valamiféle alattomos konspiráció, melynek hátterében egy bűnszervezet húzódik. Elis és Ian nem osztották ezt a véleményt, bár ők maguk sem zárták ki azt, hogy az események eme különös láncolata a véletlen műve lenne. Amikor Bali-W’an közölte velük, hogy elmegy a kapott koordinátákkal jelölt helyre, valamennyien helyeselték a döntését, bár óvatosságra intették.
A vacsora első fogásának, a corelliai májgombóc leves feltálalását követően néma csend telepedett a társaság tagjai közé, evés közben egyikük sem beszélt, bár két fogás között az anoati megkérdezte, hogy mennyi időbe telne indulásra kész állapotba hozni a Fúriát. Stirling kapitány a készülődéshez szükséges időt az aszteroidaövből való kinavigálással együtt negyvenhat, negyvennyolc órára becsülte. A’rves ennek fényében úgy döntött, hogy tíz óra múlva indul, és amint a Fúria útra kész, Stirling jöjjön utána, a Villám pedig maradjon készenlétben arra az esetre, ha valamit megtudnak az eltűnt pilótáról. Erre a tervre valamennyien rábólintottak A második fogás nabooi hústál volt burgonya és zöldségkörettel. Az ízletes étel elfogyasztását követően a társalgás más témákra terelődött. Szóba került például a régóta húzódó, és egyre fokozódó konfliktus Pergamon és a Birodalom között, a természeti katasztrófa a Jalien bolygón, amelyről a holoneten nem lehet többet hallani, minthogy elhárításában a Birodalmi Haditengerészet segédkezik, és persze a terrortámadás a Byssen, melyről a nem hivatalos források jóval többet tudtak mondani, mint a cenzúrázott híradások.
Elsőként az anoati állt fel az asztaltól, elköszönt a többiektől, megköszönte az étkező szakácsának a kiválóan sikerült vacsorát, majd visszavonult a szállására. Ott kiteregette a tisztítógépből a ruhadarabjait száradni, majd kényelmes alvóöltözéket vett fel, beállította az ébresztőt és nyugovóra tért.
Hat órával később az ébresztő nem épp kellemes hangjára ébredt fel. Gyorsan felöltözött, majd az adattábla tartalmáról készített egy másolatot és azt az űrállomás vezérlőjébe vitte. Ez után holofonon felhívta a társaság Kis-Bespinen található székhelyét, ahova az óta nem érkeztek újabb információk az eltűnt hajóról. Elküldette magának az adatokat a hiányzó pilótáról és teherhajójáról, majd amint azok megérkeztek kimentette őket egy adatkártyára és a leszállódokkba sietett. A Vér Sólyom már indulásra készen várta.
A felszállás előtti szükséges külső és fedélzeti ellenőrzések elvégzését követően a Dynamic osztályú teherűrhajó repulzorhajtóművei felbőgtek. A csillaghajó felemelkedett, majd amint a fő hajtóművei is működésbe léptek, lassan kirepült a dokkból. A’rves egyszerre nyitott kommunikációs csatornát a Fúria és a Villám parancsnoki hídja, illetve az Ezüst Fészek irányító központjához. Még egyszer elbúcsúzott Bleenheimtől, Stirlingtől és Al’Suretól, majd bontotta a kapcsolat. A Vér Sólyom meglódult kifelé az aszteroidaövből.
Alig telt el fél óra, és az utolsó kisebb űrbéli szikladarabok is a teherhajó mögött maradtak. R2D8, Bali-W’an utasításainak megfelelően a navigációs számítógéppel együttműködve elvégezte az utazáshoz szükséges kalkulációkat. Az anoati, nem egyből a kapott koordináták felé kívánt ugrani, hanem azoktól egy mikrougrásnyi távolságban kívánt kilépni a hiperűrből, hogy a nagy hatótávolságú érzékelők segítségével előbb tájékozódhasson. Amint a szükséges navigációs számítások befejeződtek, s az útvonal betáplálása megtörtént, A’rves aktiválta a hiperhajtóművet…
// Folytatás: a Végtelen űrben //
