Lamuir IV (Független-szektor)

[Thrawn fõadmirális]

Lamuir IV

Típus: Földi
Éghajlat: Mérsékelt
Gravitáció: Átlagos
Topográfia: Erdõségek, síkságok, hegyek
Napok hossza: 23 óra
Év hossza: 377 nap
Lakosság: 4,5 millió (2,5 millió herglic, 2 millió humán)
Ûrkikötõk: 1 csillagközi, 3 standard
Technikai szint: Ûrkorszaki
Fõbb cikkek: Talsa fa, turizmus, ételek

A bolygó a Tapani szektorban található, nem messze Fondor ûrhajógyáraitól. Kellemes éghajlattal, négy kontinenssel rendelkezik. A kontinenseken egymást váltják sûrû erdõségek, az alacsony hegyek, az alföldek, kellemes tengerparti helyekkel. A bolygót eredetileg a herglic faj kolonizálta, majd hagyta el év tízezredekkel az emberi faj megérkezése elõtt. Az újrafelfedezés majdnem egy idõben történt, ennek köszönhetõen ma a bolygón jelentõs kolóniával képviseli magát mind a két faj, de a galaxis majd minden életformája is megtalálható itt. A planéta a Tapani szektor Szabad Világok részéhez tartozik, de jelentõs kapcsolatokkal rendelkezik a közeli herglic világokkal.
A fajok elkülönült részekben laknak a városokon belül, ennek elsõdleges oka, hogy a hergliceknek –mivel nagyobbak az embereknél- nagyobb házakra, bútorokra, utakra, jármûvekre van szükségük.
A bolygó fõvárosa Gryle City. A két faj itt sokkal közelebb él egymáshoz. A város jelentõs számú turistát vonz, és övezetekre van felosztva, úgy mint: koncert, színház, étterem, üzlet és lakó övezet. Egyetlen nagyobb bûnszövetkezett sem tudta megvetni itt a lábát, a közbiztonság jónak számít, bár a rendfenntartó erõk nem túl szigorúak. Mivel a birodalomi jelenlét nem erõs, ezért a bolygó kedvelt célpontja azoknak a pihenni vágyóknak, akik nem engedhetik meg maguknak a birodalmi üdülõk árait, vagy csak nem akarnak rohamosztagosokat látni az ablakuk alatt.
A bolygó egyetlen holdján valaha herglic bányászkolóniák mûködtek, mára azonban kimerültek.

Kultúra: Mivel a lakosság nagy része herglic, az õ kultúrájuk érvényesül a bolygón: érzékeny, barátságos, békeszeretõ. A kormányzat kerüli a fegyveres konfliktusokat, és jó kapcsolatokat ápolnak mind a Birodalommal, mind a Tapani szektor többi bolygólyával. Természetesen itt is akadnak konfliktusok, az egyik legfontosabb talán, hogy a herglicek illegálisnak tartanak mindenféle szerencsejátékot.
Az egyik legfontosabb esemény a bolygón a Priole Danna fesztivál, amikor a galaxis legnagyobb színészei, artistái, szórakoztatói érkeznek a bolygóra, természetesen milliónyi turistával, akik jelentõsen fellendítik a bolygó gazdaságát.

Gazdaság: A bolygó gazdasága stabil, de nem kiemelkedõ. A nagy kereskedelmi cégek majd mindegyikének irodája megtalálható a bolygón, ami egyúttal független a Tapani szektorban tevékenykedõ Bányász Céhektõl. Fontos bevételi forrást jelent az egzotikus talsa fa, az ebbõl készült szobrok és emléktárgyak ismertek még a Mag világokon is.

Érdekességek: Herglic romok találhatóak a bolygó erdõségeinek mélyén. Egyes feltevések szerint a mai herglic technológia kevésbé fejlett, mint az õseiké volt. Az ismertebb helyeket több archeológus is vizsgálja, de még nem sikerült bizonyítékot találniuk erre a feltevésre. Az ásatások tiltott területnek számítanak az illetékteleneknek, erre külön ranger csapat vigyáz, ám ez nem rettenti el a kincsvadászokat, csempészeket, hogy titkos expedíciókat szervezzenek, õsi kincsek után kutatva.

A Tapani szektorról: A szektor a Magvilágokon kívül található a Rimma kereskedelmi út mentén. Szilárdan támogatja a Birodalmat, jóllehet nincsen birodalmi befolyás alatt. A szektor fõvilága Procopia. Mintegy hetven rendszert foglal magába, ennek kb az ötöde sûrûn lakott, gazdag bolygó. A szektort birodalom hû nemesek irányítják, akiknek gyermekei elit birodalmi iskolákban tanulnak, hogy aztán csillagromboló parancsnokok, befolyásos politikusok, tudósok, kereskedõk stb lehessenek. „Hûségének” jutalmául a terület bizonyos függetlenséget élvez, vezetõit maguk választhatják, és a rendre sem a birodalmi rohamosztagosok, hanem a nemesi házak fenntartó erõi ügyelnek. Természetesen megszokott jelenségek a birodalmi rombolók, amik az ûr biztonságára ügyelnek, karöltve a nemesi házak magánflottáival.
A bolygók nyersanyagokban gazdagok, ez alapozza meg a nemesi házak vagyoni biztonságát. Az ércszállítmányok nagyrészt természetesen a Magvilágokba, és a birodalmi hajógyárakba futnak be. Másik fontos bevételi forrásuk a bacta, ugyanis a Rimma kereskedelmi út köti össze a Magvilágokat a Thyferrával. Bacta szállító hajók haladnak keresztül a szektoron, amikre aztán kalózok is vadásznak.
A szektort hat nemesi provinciára, és a Szabad Világok részre oszthatjuk fel. A hat nemesi ház a következõk: Melanthan, Pelagian, Barnaba, Mecetti, Calipsa, Cadriaan.

//A leírást köszönjük Jack T. Tenreknek!//

Az üdülőközpontok várják a kikapcsolódni vágyó karaktereket!

[Jack T. Tenrek]

A Lamuir IV felett, meghasadt az ûr, és egy YT-2400-as tért vissza a valós térbe. A Lone Wolf se nem túl közel, se nem túl távol a bolygótól tört ki a hipertérbõl, pontosan ott, ahol egy minden rossz szándéktól mentes hajótól elvárja az ember. A békés rendszerben csak néhány járõrhajót érzékeltek a szenzorok, a legközelebb lévõ pedig pár pillanaton belül felvette a kapcsolatot a Wolffal.
- YT-2400-as ûrhajó, kérem adja meg a nevét, rakományát, és uticélját - szólt egy udvarias hang a rádióban.
- D. Dusty Newman vagyok - kezdte a már jól bevált szöveget Jack. - A hajóm pedig a Vén Csataló. Sem rakomány, sem utasok nincsenek a fedélzeten, pihenni jöttünk ide.
A bemutatkozás után a szokásos feszült csend telepedett a pilótafülkére. A négy összezsúfolódott ember, soha nem lehetett biztos benne, hogy meddig tartanak ki a hamis papírok, és mikor derül fény a D. Dusty Newman és Jack T. Tenrek között lévõ összefüggésre.
- Rendben Vén Csataló - válaszolt a járõrhajó. - Az adataik tiszták, maradjanak a kijelölt leszálló útvonalon és kellemes pihenés kívánunk!
- Ilyen barátságosan még sehol sem fogadtak - súgta Jack mosolyogva a többieknek. - Köszönjük, Vén Csataló kilép.
- Mert még nem ismernek - szúrt egyet a férfin Joshua.
- Ma nem fogsz felbõszíteni - ígérte a kapitány.
- Csak adj neki egy órát - állította helyre az egyensúlyt Miranda mosolyogva.
A pilóta közben már megközelítette Gryle Cityt, míg a többiek a bolygó fényeiben gyönyörködtek. A planéta nem tûnt nagyon sûrûn lakottnak, egyformán helyet biztosítva a városias nyüzsgésnek, és azoknak is, akik békére és nyugalomra vágynak. Minden probléma nélkül értek földet az ûrkikötõben.

Gryle City

A fõváros egy sûrûbben lakott bolygón egy vidéki kisvárosnak felelt volna meg, és hasonló hangulatot is árasztott. Nem túlságosan magas épületek, széles utak, fákkal szegélyezve, mosolygó emberek, néhány herglic, idõnként, még a Szabad Világok rendfenntartói is feltûntek, de nem került sor attrocitásokra.
Jackék kifizették a kikötõi tarifát, majd a legközelebbi hotel felé vették az irányt. Hat emeletes, széles homlokzatú, nem kihívóan elõkelõ, de nem is lerobbant szállodát találtak. A pultnál egy recepciós droid tüsténkedett.
- Üdvözlöm önöket az Aranyküllõ Madárban - köszöntötte a belépõket egyszerre szolgálatkész és bizalomgerjesztõ hangon. - Hány szobát parancsolnak?
- Kettõt - lépett elõre Joshua, Miranda kezét fogva. - Két darab egy ágyast - sandított Jack és Rianna kettõse felé. - Nagy ágyakkal.
- Értem - a droidon nem látszódott, hogy vevõ lenne a pilóta célzásaira, de az is lehet, hogy csak nem erre volt beprogramozva. - Mennyi ideig maradnának?
- Még nem döntöttük el - válaszolta Jack, és érezte, hogy Rianna keze boldogan szorul az övére.
- Három hét múlva kezdõdik a Priole Danna fesztivál. Ha itt töltik az idõt, akkor a most még aktuális árakat számoljuk fel a szobákért, és a kiszolgálásért.
- Meglátjuk - nyugtatta meg a robotot Jack.
Mindkét szobát a kapitány álnevére vették ki, majd átvették a szobakulcsot jelentõ mágneskártyákat. Egy fiatal ember érkezett a csomagokért, majd a liftekhez vezette õket. Kamerák fordultak diszkréten utánuk, majd visszatértek a korább területükhöz.
- Tomnak most is igaza volt - szólalt meg Miranda, amikor fél órával késõbb megint a hallban találkoztak. - Megérte idejönni...

[Jack T. Tenrek]

Gryle City

A két pár külön utakon járt a nap további óráiban. Joshua és Miranda visszaugrottak néhány dologért a Lone Wolfra. Jack pedig engedve Rianna unszolásának a helyi boltokat kezdték végigjárni. Senki sem viselt fegyvert feltünõen, de átlagos méretû sugárpisztolyok, illetve kábítók függtek mindenkinek az övén, ruhával eltakarva. Bármennyire is pihenni jöttek a Lamuirra, az évek során beléjük nevelõdött paranoia nem engedte, hogy védtelenül sétálgassanak. Ettõl függetlenül mindenki élvezte a szabadságot.
Egyedül Jack Tenrek nem volt felhõtlenül boldog, bár ezen már önmaga sem lepõdött meg. Saját magát megdöbbentve ismerte fel, hogy inkább megint dolgozna, mint a bolygón töltené a napjait. Igaz, hogy hihetetlenül felszabadult volt a twi'lek lány társaságában, de egy egyre kellemetlenebb gondolat kezdett kikristályosodni az agyában. Elsõsorban Riannának, de éppúgy Joshuának és Mirandának voltak tervei a jövõre nézve: élni akartak. Jack ezzel gyökeresen szemben álló dolgot akart tenni: harcolni. Képtelen volt felejteni, vagy megbocsátani, túl sok évet élt le haraggal a szívében a fennálló rendszer ellen...és még a szenvedély is csak ideig-óráig tudta vele feledtetni ezt az érzést. Ugyanakkor nem akarta elveszíteni társait, bár talán ez lett volna a legjobb megoldás mindannyiuknak...
Miközben ezeken a borongós gondolatokon rágódott, a 21 éves lány már a tizenötödik "érdekes" bolt felé húzta fél kézzel, mivel a másik karját néhány zacskó húzta le. Jack még semmit sem vásárolt...
A bolygón használatos idõ szerint 23 órakor kellett csak találkozniuk Joshuáékkal az Oba's Blues kantinban, még volt idejük, hogy visszatérjenek a hotelbe, felfrissítsék magukat egy zuhannyal és egy könnyû vacsorával. Mivel még mindig elég idejük volt, úgy döntöttek, hogy gyalog teszik meg az utat a kantinig.
Gryle City a hasonló nevezetû folyó partjára épült. A folyó a várostól északra több ágra bomlott, majd ezek az ágak a várostól nem messze délre, újra egyesültek, hogy aztán egy rövid út után a tengerbe ömöljenek. A találkahelyig az egyik kis folyamon épült hídon kellett átkelnie a párnak.
- Szép ez a hely - fordult Rianna Jackhez a híd közepén.
Már besötétedett, de kellemesen enyhe idõ volt, a városban pedig pezsgett az élet.
- Az - értett egyet vele Jack, majd a gyaloghíd faragott korlátjára támaszkodott.
Rianna feltornázta magát a korlátra, így a feje magasabbra került a férfiénál, és mélyen a szemébe nézett.
- Mi bánt?
- Semmi - fordította el a fejét Jack.
- Ugyan...
- Tényleg semmi - Jack még mindig nem tudott a lány szemébe nézni. - Csak gondolkodom.
- Kettõnkrõl igaz? - Rianna hangjában szomorúság rezdült.
- Ige...ne!
A lány még mindig szomorú arccal egyszerûen ledõlt a hídról, és Jack, mivel éppen az ellenkezõ irányba nézett, már nem tudta elkapni. A lány eltûnt a vízben, hogy a sodrásban egy kicsit arrébb bukkanjon fel.
- Segíts...- merült el megint egy pillanatra. - Nem tudok - bukkant fel vizet köpködve- úszni!
Mire befejezte a mondatot, Jack már a keskeny korláton állt, majd egy pillanat múlva egy hosszú fejessel a lány után vetette magát, és néhány erõs csapással utolérte Riannát. Egy kicsit ugyan a víz alá kellett buknia, mert a lány megint elmerült, de pár másodperc múlva már a karjában tartva emelkedett a felszínre. Legnagyobb megdöbbenésére a lány nevetett.
- Tudtam, hogy be tudlak csalogatni - csókolta meg a férfit.
- Hogy mit tudtál? - esett le nehezen Jacknek. - Te kis boszorkány!
- Ne légy dühös. A víz nem hideg - valóban nem volt az. - Fogd fel mókának!
- Azt hittem megfulladsz!
- De most már tudod, hogy nem.
- Jó vicceid vannak - fordult a part felé dühösen Jack, de a lány rácsimpaszkodott.
- Ne haragudj! De hiányoztál egész nap.
- De hiszen veled voltam.
A folyó közben nyugodtan sodorta õket tovább.
- Ott voltál, de másutt jártál. Azt hitted nem veszem észre?
- Gond...
- Ne gondolkozz a fenébe is! - fröcskölt vizet Rianna a férfi arcába. - Élvezd, ami éppen van! Mindketten tudjuk, hogy nem leszünk együtt örökké, ahhoz túlságosan különbözünk. De én ki akarom használni az idõt, amíg még együtt vagyunk, világos?
Jack csak bólintani tudott. Rianna sokkal többet olvasott ki belõle a nap folyamán, mint gondolta volna. Végül elnevette magát.
- Ettõl függetlenül egy aljas, kis boszorka v...-az utolsó szó már bugyborékolásba fult, ahogy a lány a víz alá nyomta a fejét.
Jack megragadta a lány derekát, és maga után rántotta a felszín alá. Csókolózva rugták magukat a víz fölé. Egy a korábbihoz hasonló híd alatt sodorta el õket a víz. Jack fél kézzel még mindig Riannát ölelve, a másik kezével felnyúlt, és elkapta a fa szerkezetet. Halk kiáltást hallott a hídról, majd néhány érdeklõdõ arc jelent meg a korlát felett. Valaki megragadta a csuklóját.
- Szinte félek megkérdezni, hogy hogyan kerültök ide- nézett bele egyenesen Joshua vigyorába.
- Ha segítesz kimászni, esetleg elmesélem.
Miranda segítségével elõször Riannát emelték ki, így a kapitány már saját erejébõl ki tudott mászni. A ruhájukból dõlt a víz, ráadásul mintegy tíz-tizenöt ember ácsorgott körülöttük kiváncsian.
- Rendben, jól vagyunk, megígérjük, hogy többet nem ugrálunk le hídakról - nyugtatta meg Jack a csõdületet felemelt kézzel.
- Nos? - kérdezte a Miranda enyhén rosszallóan.
- A fantáziátokra bízom - válaszolt Jack egy kicsit lihegve.
- Beleestem a vízbe, õ meg megmentett - próbálta enyhíteni Rianna Mir dühét.
- Nekem nem úgy tûnt, mintha nagyon bajban lennél - válaszolt mosolyogva a nõ, de a szemében már vidám szikrák csillogtak.
- Nos, mint kapitánynak, nem érzem kötelességemnek, hogy magyarázkodjak a legénységnek - kötekedett vidáman Jack.
- Viszont, ha a helyieknek sem akarsz magyarázkodni, talán ideje lenne lelépni - mutatott Josh egy néhány sarokkal arrébb beforduló járõrsiklóra.
Sietõsen elindultak lefelé a hídról.
- Egyébként nem láttad a kiírásokat, hogy tilos a vízbe ugrálni?- kérdezte Josh a mellette szaladó vizes twi'leket.
Nevetve kerülte el a lány kicsapó karját, ami biztos a vízbe lökte volna...

[Jack T. Tenrek]

Gryle City - Oba's Blues

- Hm, szóval ez lenne az Oba’s Blues? – húzta el Miranda a száját. – Én valahogy többet vártam.
- Ugyan kicsim – húzta vissza a lányt az ajtóból Joshua – legalább üljünk le egy pár percre, igyunk valamit, aztán ha nem tetszik a mûsor, még mindig leléphetünk.
Jackék csak vállat vontak. Az Oba’s valóban nem a külsejével hódított. A bejárattól balra egy rövid folyosó vezetett egy nagyobb terembe, ahol egy zenekar hangolt éppen, elõttük nagyobb szabad tér, a táncos lábúaknak. Jobbra az ivó helyezkedett el, mintegy háromtucat fémasztallal, mûanyag székekkel, egy hosszú bárpulttal, és egy rövid folyosóval, ami minden bizonnyal a raktárakba vezetett. A levegõben vágni lehetett a füstöt, hiába surrogott a légcserélõ maximális fokozaton. A hely valamikor jobb napokat élhetett meg, legalábbis errõl tanúskodtak a falakon körbefutó, digitális dicsérõ cikkek, kritikák, bár mindegyik több, mint tíz éves volt. A négy ember elfoglalt egy asztalt, ahonnan ráláthattak a bejáratra, majd a két férfi italokért ment.
Közben a zenekar is rázendített, és kellemes blues muzsika kezdte belengeni a helységet. Úgy látszik a jó zene volt az egyetlen, ami megmaradt a régi napokból. Végül két corelliai sörrel, egy Óceániai Naplemente koktéllal, és egy szokoffal tértek vissza az asztalhoz. Egy koccintás után mindenki egyszerre kortyolt bele az italába. Josh elhúzta a száját, ahogy a méregerõs szokoff végigmarta a torkát, és a döglött pókot a sarokba pöccintette.
- Szóval nem akarjátok elmondani, hogy hogyan is kerültetek a vízbe? – érdeklõdött kajánul.
- Talán késõbb – bökött Miranda a fejével egy klatooinai felé, aki az asztalok között határozottan feléjük közeledett.
Az idegen úgy 180 centi magas lehetett, olíva zöld bõrrel, kidolgozott izmokkal, nyíltan viselt lézerfegyverrel. Megállt az asztalnál, majd némileg akadozva megszólalt.
- Uraim, hölgyeim. Pár percre szeretném a türelmüket kérni – az idegen tûrhetõen beszélte a galaktikus közöst, de idõnként megállt, mintha a szavakat keresgélné. – Leülhetek?
- Hozzon egy széket – dõlt hátra Jack.
A klatooinai egy újabb olcsó, mûanyag székkel gyarapította az asztal körül lévõket. Két alkarját az asztalra tette, és egész közel húzódott az asztalhoz, hogy jelezze békés szándékait. Josh és Miranda hátradõltek, halk beszélgetésbe kezdve. Sejtették, hogy az idegen munkát fog ajánlani, és az üzletkötés a kapitány reszortjába tartozott. Neki pedig épp elég lesz az, amit majd Riannától kap, ha félbeszakítja az üdülést.
- F’ej D’aw vagyok – kezdte az idegen ugyanazon a vontatott hangon – és egy sürgõs munkám lenne a számukra.
- Sajnálom, de mi éppen pihenõn vagyunk – vágta rá Jack.
- És egy személyszállító útért, ami tízezret fizetne, nem gondolná meg magát?
- Bocsánat egy percre – dõlt elõre Joshua, miközben Jack vállára tette a kezét.
- Csak tessék.
- Elfelejtettem mondani – kezdte a pilóta suttogva, hogy a D’aw ne hallja – de volt egy általános üzenet a hajón. Körözés egy Nawnam nevû hutt ellen. Rablás, tolvajlás satöbbi. Egy másik hutt bizonyos Ganis tûzte ki a fejére, és százezer kredit.
- Hogy jön ez most ide?
- Úgy hogy a körözvény szerint Nawnam egyetlen megmaradt embere véletlenül egy F’ej D’aw nevû klatooinai.
Jack nem szívesen keveredett volna bele két hutt küzdelmébe, de ha az idegen fõnöke százezret ér, és rabolt, akkor többet is ki lehet húzni belõle, mint rongyos tízezer kredit.
- Rendben, harmincötezerért elvisszük.
- Hé, azt hittem pihenni jöttünk ide – szólt közbe dühösen Rianna, mire Jack szúrós tekintettel válaszolt. Nem tesz jó az üzletnek, ha széthúzás van a csapatban.
Az alku egy kicsit megakadt a lány kifakadásának nyomán, Rianna azonban nem hátrált, és némán párbajozott a kapitány pillantásaival. A férfi úgy viselkedett, mintha a hídnál történteket már el is felejtette volna. A helyzetet akaratlanul is a klatooinai oldotta meg
- Nyilván viccel Mr Tenrek, maximum tizenötezer.
- Legyen harmincezer, és ez még mindig jobb – simogatta meg az állát elgondolkozva – mint, ha mondjuk százezret mondanék, nem? – D’aw zöld bõre egy árnyalattal fakóbbra váltott az összeg hallatán.
- Legyen harmincezer.
- Egyébként honnan tudja a nevemet?
- Mindenkinek van híre Mr Tenrek. Mit gondol miért magukat kerestem meg itt? – mutatott körbe a helységben. – A többi pilóta, egyforma, megbízhatatlan. Maga – vont vállat – más. Az arca pedig ismert a megfelelõ helyeken.
- Ez valamiért nem nyugtat meg, de…
A kapitány megakadását az okozta, hogy a vendégek hirtelen eltakarodtak az asztalukat a bejárattal összekötõ vonalból. A bejáratnál egy magas, izmos, páncélos twi’lek állt, néhány izomemberrel a háta mögött. A twi’lek arcát számos forradás torzította, és az egyik lekkuja is hiányzott. Nyilvánvaló volt, hogy kiért jöttek, mint ahogy az is, hogy senkit sem fognak kímélni. Mindenki felemelkedett az asztaltól, Joshua és Miranda rögtön elhúzódta Jack közelébõl, hogy ne tudják õket egyetlen sorozattal leszedni. Mir megragadta Rianna karját is. Az óvatosabb vendégek ekkor már fedezékbe vonultak, az óvatlanabbak pedig most kezdtek eltûnni az asztalok alatt.
- Nem is örülsz, hogy látsz minket F’ej D’aw – a twi’lek hûvös hangja szinte vágott. – Ganisnak lenne egy-két szava hozzád – húzott elõ egy sugárvetõt. - Jobb lenne ha velünk jönnél.
A klatooinai egy rövid kiáltással vetõdött a raktárak felé, és a következõ pillanatban a levegõ megtelt süvítõ lézersugarakkal. Jack felborította az asztalukat, majd a következõ pillanatban már a lézerpisztolyt húzta elõ. Joshua és Miranda szintén fedezékbe buktak, magukkal húzva Riannát is.
- Erre! – kiáltotta D’aw a raktárfolyosóról.
Jack csak remélte, hogy megbízójuknak van valami terve, mert mind létszámban, mind tûzerõben hátrányban voltak. Szerencsére a fémasztal felfogta a lövések egy részét, bár kezdett egyre átlátszóbbá válni.
- Futás! –adta ki az utasítást. – Fedezlek titeket!
A következõ pillanatban egy lézerpisztoly csúszott a térde mellé a padlón. Jack felmarkolta, majd bólintott társainak. Kivárta a pillanatnyi szünetet, ami mindig beáll a tûzharcokban, hogy az elsõ lövésváltás után felmérjék a veszteségeket. Majd felegyenesedett, és tüzet nyitott. Jól számított, és szerencséje is volt. Az elsõ két lövéssel két izomfiút is leterített, azonban még mindig volt hét a twi’lek mellett. Jack egyszerre próbálta mind a nyolc ellenfelet fedezékben tartani, amíg társai elrohannak mellette, majd utánuk szaladt. A rövid folyosó egy sötét, szemetes utcácskára nyílt. A levegõben régen rothadó étel szaga tette nehézzé. A klatooinai egy tartály mögött kuporgott, egy gömb alakú tárgyat szorongatva.
A nyitott ajtón lézersugarak vágtak a sötétségbe, meg-megpattanva a szeméttartály oldalán.
- Kövessenek!
D’aw az ajtó felé hajította a hõdetonátort, és azonnal rohanni kezdett az utca vége felé, Jackékkel a nyomában. Néhány másodperc múlva a detonátor felrobbant, sikolyokat és tüzet idézve az éjszakába...

[Jack T. Tenrek]

Gryle City - Iparnegyed

- Úgy látom a fõnöke meglehetõsen népszerû errefelé – jegyezte meg Jack a mellette szaladó D’awnak.
- Ismerem a fickót – lihegte Rianna. - Gennan Varnak hívják, elég híres fejvadász.
- Hát remélem, hogy ennyi rohanás után még õ is elveszíti a nyomunkat – szólalt meg Joshua a hátuk mögül.
- Megjöttünk – állt meg D’aw egy gyárkapuban.
Jack a sötétség ellenére is érezte Rianna dühös pillantását. Szinte égette az arcát, bár a többiek sem voltak éppen boldogok, amiért így szakadt félbe a nyugalomnak. Hogy a vádló pillantásokat elkerülje, belépett a feltáruló kapun.
- Várjon! – állította meg a klatooinai. - Felállítottam itt néhány csapdát.
Amíg D’aw a földön matatott, Jack szemrevételezte az épületet. Valaha siklókat gyárthattak a helyen, a futószalagok, daruk egy része még mindig itt volt, de mindent vastagon borított a rozsda, vezetékek lógtak a falakból. A törött ablakokon keresztül betalált az éjszakai hûvös. Miután mindenki belépett D’aw újraélesítette a csapdákat.
- Menjünk, nézzük meg a fõnököt!
A terem hátsó traktusába vezette õket, ami egy villogó lámpa derített fel egy szûk körben.
- Ez a segítség, F’ej? – dörmögte egy mély hang az árnyékokból.
A lámpa fénykörén túl egy masszív hutt üldögélt, virsliujjaiban egy átalakított sugárpisztolyt szorongatva.
- Õk az…
- Mennyibe fog ez kerülni? – dörögte a hutt.
- Harmincezerbe – válaszolt Jack a klatooinai helyett.
A hutt dühös üvöltése megrezegtette a levegõt, és nyögve egy métert elõrecsúszott, hogy szemügyre vehesse az idegeneket. A kis csapatnak feltûnt a hutt oldalán virító sebhely, valamint a kínkeserves mozgás. Egy emberként meredtek a hatalmas, duzzadt szemekbe.
- Van maguknál gyógycsomag? – morogta végül kelletlenül Nawnam, a hutt.
Jack Miranda arcára pillantott, aki soha nem indult el gyógypakk nélkül. Most is helyeslõ bólintást kapott.
- Akad.
- Szükségem van rá – morgott a hutt. – Szerintem belefér a harmincezrükbe.
Most Jacken volt a bólintás sora, mire Miranda elõszedett egy csomagot az egyik zsebébõl, és F’ej D’awnak dobta. Az ugyan elkapta, de szemmel láthatóan nem volt biztos benne, hogy hogyan láthatná el fõnöke sebeit. Tekintve a huttok speciális felépítését ezen nem nagyon csodálkoztak, de a „Felcsernek” nem volt sok kedve a nyálkás rablóhoz érni. Végül azonban nem tudta nézni D’aw szerencsétlenkedését.
- Affene, na engedjen oda – vette át a csomagot a hálás klatooinaitól.
Amint a gyógyszerek hatni kezdtek, a csinos nõ érintésére és Rianna látványára a hutt széles arcán csúf vigyor terült szét, ami egyszerre volt megkönnyebbült, és kéjvágyó. A kapitány és a pilóta egyszerre éreztek vágyat az üzlet egyoldalú felrúgására.
- Most már csak az kell kitalálnunk, hogy hogyan vigyük magát észrevétlenül a kikötõbe – gondolkodott inkább hangosan Jack.
- Szerezzenek egy repulzor-kamiont! – dörmögte a hutt a nyugtatóktól kásássá vált hangon. – Idióta banda, ha mindent nekem kell elterveznem, részt kérek a pénzükbõl.
A csapat pillantását egyetlen jóérzésû lény sem tette volna ki az ablakba…

Egy óra alatt találtak egy megfelelõ jármûvet, ami elég nagy raktérrel rendelkezett, hogy a termetes hutt beleférjen. A környék is meglehetõsen kihalt volt a majdnem hajnali órákban, a tulajdonos sem mutatkozott.
- Majd én beindítom – ajánlotta Joshua.
- Vajon, miért nem lepõdök meg azon, hogy jármûvet is tudsz lopni? – kötözködött vele Rianna.
- Hé, nem lehetett mindenki menõ kalóz, mint te – vágott vissza a pilóta – vagy becsületlovag corseces, mint a pasid.
- Mi lenne, ha a duma helyett inkább a drótokat ráncigálnád? – suttogta Jack.
Joshua valóban kirántott egy csomó drótot a mûszerfal alól, és nekilátott, hogy feltörje a kamiont. A négy ember közben négy különbözõ irányba figyelt, kábítóra állított sugárfegyverekkel. Nem akarták, hogy valaki meglepje õket, amint éppen jármûvet lopnak, de nem is akarták megölni az illetõt. Joshua koncentrációját egy dühös ordítás zavarta meg, és egy vuki dühös képe bukkant fel a sofõrkabin mögötti alvófülkébõl. Jack gondolkodás nélkül kétszer tüzelt, pont az arca közepén találva el a dühöngõ tulajdonost. Bármennyire is erõs volt a vuki, a két sugár eléggé lelassította, hogy Miranda egy harmadikkal ájulásba taszítsa.
- Aaa francba! – fújt egyet Josh ijedten. – Na végre meg van.
Kiemelték az ájult vukit, a pilóta és F’ej a fülkébe ült, a többiek pedig a raktérbe másztak.
- Szemmel tartanak – súgta Rianna Jacknek.
- Tudom.
- Hogy kapjuk el?
- Még nem tudom.
- Majd útközben – nyugtatta meg õket Miranda – lesz még idõnk rá.
- Mi lenne ha békén hagynád végre a rádiót? – hallatszott a vita a sofõr fülkébõl.
- Esetleg csak induljunk már – csapott a válaszfalra Miranda.
Idegesen figyelték ahogy az követõjük folyamatosan a nyomukban volt, de biztonságos távolságra a sugárpisztolyoktól. A hajnal lassan közeledett, és tudták, hogy világosban nehezebb lesz meglepni nemkívánatos társaságukat. Amint a kamion befordult egy sarkon, az épület takarásában Jack kiugrott a raktérbõl. Az utca szerencsére rosszul volt kivilágítva, suhanó pedig a talaj közelében érkezett. A férfi az árnyak közül rontott ki, és megragadta a kémet, kiemelte a nyeregbõl, majd földhöz csapta. Felugrott az ájult lény gépére, és a kamion után iramodott. Nemsokára megint a raktérben volt.
A gyárban világossá vált, hogy a sebesült huttot csak az egyik daru segítségével lehet a raktérbe pakolni. A mûveletet D’aw végezte, mert a Wolf legénységének már most elege volt a panaszkodó huttból, aki azt követelte, hogy béleljék ki valamivel a rakteret. Félt, hogy a felbõszült legénység „véletlenül” összeroppantja a daru fogókarjaival Nawnamot. A hutt már a raktér felett lebegett, amikor egy robbanás rázta meg a gyárcsarnokot.
- Ez a hõdetonátor volt – kiáltotta D’aw. – Sietnünk kell…

[Jack T. Tenrek]

Gryle City - Iparnegyed

A robbanásra mindenki megdermedt, de F'ej kiáltása mindenkit kirántott a kábulatból. Elszórt csatárláncban alakok közeledtek a gyár bejárata felõl. A robbanás szemmel láthatóan meggyengítette a láncot, de az életben maradt tagok most azzal foglalkoztak, hogy ne hagyjanak utat a szökevényeknek. Joshua már be is ugrott a kormány mögé, az anyósülést pedig Miranda foglalta el. Mivel a Nawnam úgy lógott a levegõben, mint egy lelövésre váró, kövér obszcén kacsa D'aw rácsapott a daru irányító szerkezetére, és a sivalkodó huttot a raktérbe pottyantotta. A kamion jól láthatóan megroggyant, de a felfüggesztések bírták a strapát, és kitartottak. Nawnam fájdalmasan üvöltött, ahogy az esés következtében fájdalom nyilalt gyógyuló sebeibe. Rianna, Jack és F'ej D'aw egyaránt felugrottak a platóra, és Joshua egyenesen a hátsó kapunak indult a kamionnal.
- Egy rakétavetõ - sivította a hutt.
Jack megpillantotta a twi'lek fejvadászt, amint egy henger alakú tárgyat szorít a vállához. Tudta, hogy, ha a rakéta eltalálja õket, az végérvényesen lezárja a kis csapat történetét. Felhagyott hát a többiek sakkban tartásával, és kapásból három lövést eresztett meg a twi'lek felé. Két lövés jóra sikerült, a harmadik azonban alacsonyra. Mégis a harmadik járt eredménnyel, mert Var térdre ereszkedett, hogy jobban kitámassza magát a tüzeléshez, így az elsõ két lövés a feje helyén süvített el, a harmadik azonban pont a mellkasán találta el. Jack látta, ahogy a páncél felfogja a lövés nagy részét, de hanyattlöki a fejvadászt, aki estében elhúzza a rakétavetõ ravaszát, és felküldi a lövedéket a plafonra. Hogy mi lett aztán a sorsa az nem derült ki, mert amindenki lehúzta a fejét, ahogy a jármû nekirontott a kapunak, és éktelen fémcsikorgás kíséretében áttörte azt.
- Siessünk! - ordította Jack. - A robbanásra nyilván jönni fognak a zsaruk is.
Majd három percet tölthettek nyugalomban, amikor a környezõ utcákból megérkeztek a suhanós ellenfelek. Ketten megpróbáltak torlaszt képezni a kamion elõtt. Jackben egy pillanatra felbukkant a gondolat, hogy hogyan fogja õket bárki azonosítani. Néhány masszívabb suhanón ketten is ültek, ezek megpróbáltak a raktérbe ugrani. Joshua óvakodott attól, hogy a falba, lakásokba paszírozza ellenfeleikat, leginkább a vezetésre koncentrált. Aztán hirtelen ketten is a kocsi oldalába csimpaszkodtak. Az egyiket Jack, mivel éppen kifogyott a lövésekbõl, egyszerûen lecsapta, a másik azonban már emelte a fegyverét a kapitány hátára, amikor Rianna leterítette.
Tucatnyi közlekedési szabályt megszegve, siklókat összetörve, halottakat hátrahagyva, a repulzor kamion megérkezett Jackék dokkja elé. A közelben már a rendfenntartó erõk szirénái víjjogtak.
- A kaput - kiáltotta Jack Riannának, és a lány le is ugrott, hogy bezárjon.
Az ijedtségtõl kába huttot sikerült biztonságosan áthelyezni a kamionból a hajó rakterébe. Eközben Joshua már a hajót melegítette, és kétségbeesetten próbált felszállási engedélyt kérni.
- Értse meg légiirányítás, ez vészhelyzet - kiáltott a rádióba.
- Maradjon a földön Vén Csataló - a hang is jól hallhatóan ideges volt - ha felszáll, a vadászgépeink megsemm...
- Felszállás - váltott frekvenciát Jack a rádión. - Nem törõdsz semmivel - bökött a pilótára - csak felszállsz, és irány a Nar Shadda!
- Világos.

A környezõ ûr

A Wolf felemelkedett, egy pillanatig egy helyben lebegett, majd kilõtt az ég felé. Jack még látta a pilótafülkébõl, ahogy üldözõik feltörik a dokk bejáratát, és benyomulnak. A következõ pillanatban már visszazuhant a székbe, ahogy Joshua a bejövõ forgalmat kerülgetve igyekezett kifelé a bolgyó légkörébõl. A megállásra felszólító adások eredménytelenek maradtak, egyelõre azonban senki sem lõtt rájuk. Vártak, hogy ritkuljon a szökevények körül a civil forgalom.
- Mindenki kapaszkodjon valamibe - kiáltott bele teljesen feleslegesen Jack az interkomba.
- Jókor mondod nekik fõnök - vigyorgott Joshua, miközben egy csavarral elkerült egy Gallofree teherszállítót, hogy utána rögtön oldalra sodródjon egy bejövõ Ghtroc elõl.
- Álljon meg Lone Wolf! - csattant egy mély hang a rádióban. - Semmi szükség arra, hogy ûrszemétként végezze!
- Ki a fene maga? - kérdezett vissza Jack.
- Ganis vagyok - dörögte a hang. - Adja át Nawnamot, és megkapja a fejpénzt. Ellenkezõ esetben...- hagyta a hang befejezetlenül a mondatot.
- Honnan jön az adás?
- Arról a jachtról - mutatott Josh egy pontra az ûrben. - Minstrel osztályú, egyenlõtlen harc lenne.
- Sajnálom Ganis, de üzletet kötöttem. Megtalálja a cimboráját a Nar Shaddán. Kerüld el a hajót - súgta Joshuának.
- Ugyan kapitány, hallgasson a józan észre...
- Csak nem gondolja, hogy a rozzant taligájával utolérhet?
- Nem is akarom, majd az embereim gondoskodnak a hajójáról - Jack szinte látta a hutt gunyoros vigyorát.
- A fenébe - szûrte a pilóta a fogai között - négy új jel. Z-95-ösök...és a bolygóvédelmiek is lassan beérnek minket.
- Szólj, hogy soha többet ne szállítsak huttokat - majd az interkomért nyúlt. - Miranda az ionágyúhoz, te foglalkozol a védelmi erõkkel!
- Amint kész vannak a számítások, és eléggé eltávolodtunk, nem kérdezel semmit, hanem ugrasz!
Ezzel kirohant a fülkébõl. egyenesen az ágyúkhoz vezetõ folyosóra. Még látta, ahogy a két lekku eltûnik a lefelé vezetõ létrán, de nem volt ideje Riannát fegyelmezni. A másik ágyúhoz indult.
- Felsõ lézer rendben - jelentkezett be.
- Alsó lézer rendben - jelentette Rianna.
- Ionágyú mûködik - csendült Miranda hangja.
- Oké emberek. A radar szerint lõtávon belül vannak. Ne engedjétek túl közel õket, mert nem tudjuk tartani magunkat.
A Wolfon egy rándulás futott végig, ahogy Joshua minden felesleges energiáta hajtómûvekbe lökött, miközben színes sugarak kezdtek egyszerre a négy Z-95-ös, és a bolygó felõl közledõ két Skipray felé nyújtózni. Ez a tûz azonban eltörpült a válaszul érkezõ rakéták és sugarakhoz képest. Az YT-2400-as olyan meredeken változtatott irányt, amire a kisegítõ manõverezõs nélkül nem lett volna képes, és a rakéták illetve a sugarak, csak a hûlt helyén szaggatták az ûrt. Néhány lövedék kiiktatta egymást, a többi csak pajzsokról pattant le. A halálos fogócska még majd egy percig tartott, végül a Lone Wolf pislákoló pajzsokkal, a folymatosan sivalkodó huttal, és teljesen leizzadt legénységével beugrott a hiperûrbe...

//folyt köv a Lone Wolf fedélzetén//

[Dork'lt]

Egy sikló parkol le az út szélén, majd a következõ másodpercben már nyílik is az ajtó. Egy verpine száll ki belõle elegáns ruhában. Kezében egy aktatáska. Végigméri az elõtte lévõ bolt falfelületét. Nagy büszkeség tölti el, mert nem akármilyen „bolt” ez. A DorkTech, az õ saját cége, üzlethelysége. Egyelõre az egyetlen. Egy nagyobb tábla hirdeti ezt a bejárat felett. Elindul az ajtó felé, majd miután az félre csúszik, belép rajta. Ez a része nem olyan nagy a boltnak, lévén nem itt folyik a komolyabb munka. Néhány droid van, kikapcsolva, a fal mellett és alkatrészek a falakon. Innen egy ajtó vezet tovább a szemközt. A szoba tiszta és ápolt. Kellemes fehér falai vannak.
Miután Dork'lt belép, egy fiatalabb nõ áll fel a helységben lévõ pult mögül, de miután meglátja, hogy „csak” fõnöke az visszaül a székre.
- Jó reggelt, fõnök!
- Viszont, Mylon! Jól aludt?- kérdezi Dork’lt, miközben az üzlet hátsó részébe vezetõ ajtó felé tart.
- Remekül- mosolygott- jöhetnek a vevõk.
Dork’lt bólint egyet és bemegy az elé táruló másik helységbe. Ez jóval nagyobb mint az elõzõ és az élet is nagyobb. Tíz szerelõ dolgozik itt. Köztük négy verpine. Már tettre készen várják a nap elsõ vásárlóit és megoldandó problémáit. Jelen pillanatban három megrendelésre készülõ droiddal bajlódnak.
- Üdv fõnök!- mondják néhányan- Ma érkezik az alkatrész szállítmány! Kimenjünk érte?
- Persze! Majd Ghrout és Lepol elhozzák. Ugye?
- Igenis, fõnök!- kiáltják kórusba. Mindkettõ vigyorgott ezen és visszatérnek a munkához.
Dork’lt is tovább indul a helységbõl nyíló irodájába. Az is egy nagyobb szoba. A meleg színek dominálnak, lévén, hogy a berendezések nagy része talsa fából van. Egy íróasztal mögötte egy nagy háttámlájú székkel, valamint az asztal másik oldalán két kisebb szék. Ezt látja meg azonnal valaki, ha belép az irodába. A falaknál szekrények találhatók, amikben néhány váltás ruhát, valamint az iratokat és egyéb dolgokat tartja. Ilyen nem sok van, mert majdnem minden elektronikus formában jut el hozzá. A táskáját lerakja a széke mellé, majd egy üveg ajtós szekrényhez lép, amit kinyitva szeme elé kerül kis „bárpultja”. Ha valami fontosabb ember látogatja meg, akkor innen kínálja meg itallal. Tölt magának valami gyengébbet, majd asztala elé ülve komputerével kezd bíbelõdni. Elsõsorban a holo hirdetés rendezésével.