|
Post by Yoda on Jun 1, 2007 12:10:14 GMT 1
// Figyelem! A bolygóra csak az léphet, aki elõtte Yodával egyeztetett. Mindenki más számára a bolygó érdektelen. //
Egy halmas fa gyökerei között, mintha egy aprócska, zöldes kunyhó bújna meg. Vidám füst száll fel a kéményébõl, valamilyen zöldségleves illata árad szét. Benntrõl szomorkás dudorászás hallszik.
|
|
|
Dagobah
Sept 13, 2007 14:09:45 GMT 1
Post by Exar Kun on Sept 13, 2007 14:09:45 GMT 1
Dagobah, az ismeretlen, és lakatlannak vélt bolygó. A bolygó nem az a tipikus túrista látványosság, de arra tökéletes, hogy valaki elbújjon a világ elől. Ám, van, ami (aki) elől nem lehet elbújni...
A látszólag nyugodt - ugyanakkor félelmetes - mocsár vidéken egyszer csak egy hatalmas vihar söpör végig, ami meglehetősen szokatlan ezen a bolygón. A széllökés egészen egy hatalmas fa, gyökerei közt található kunyhóig suhan, majd szinte körbefonja azt. A Sötét oldal fojtogató, lüktető hatását érzi a benne tartozkodó életforma is.
Nem messze a kunyhótól, a mocsaras láp forrani kezd, majd robbanások közepette mintha egy ember alakja emelkedne ki onnan. Az alakot valamiféle sötétkék aura lengi körül, körülötte kiszáradnak a fák, meghalnak az élőlények, a föld kitikkad. Láthatóan az alak vár valamire, vagy valakire. Talán pont a kunyhó lakójára...
|
|
|
Dagobah
Sept 13, 2007 14:23:34 GMT 1
Post by Yoda on Sept 13, 2007 14:23:34 GMT 1
A kunyhóban vidáman pattogó láng vibrálni kezd, majd az aprócska ablakon át kiszûrõdõ meleg fény elhalványul és a gyökerek között megbúvó kunyhó sötétté válik.
Az ajtó nyikorogva nyílik és egy aprócska, szakadt ruházatú lény jelenik meg, nehézkesen, botjára támaszkodva járva. Zöldes szemeivel érdeklõdve nézi a szokatlan jelenséget, majd így szól.
- Kiszabadultál. Sorsod látni szomorú - közli az apróság, mialatt elgondolkodva babrálja a talajt botjának végével.
|
|
|
Dagobah
Sept 13, 2007 14:29:15 GMT 1
Post by Exar Kun on Sept 13, 2007 14:29:15 GMT 1
Az alak egy pár lépést előrébb lép az aprócska lény felé, majd egy megvető pillantással végigméri azt.
A lény szavai hallatán, a szellem-alak túlvilági hahotázásba tör ki, mély hangja körbejárja az egész dzsungelt. Miután kinevette magát, szúrós tekintetét ismét az aprócska lényre szegezi.
- Szomorú sors? Mondja ezt egy törpe jedi mester, aki a Sith Nagyurat szolgálta, tudta nélkül? Majd inkább sorsára hagyva tanítványait, a köztársaságot, és a jedi rendet, elbújt egy... - ekkor feltekint a kunyhóra, majd a fára, ezután ismét az apró lényre - egy fa alá. A te sorsod nem szomorú, hanem szánalmas és nevetséges.
A szellem alakja ezalatt folyamatosan hullámzik, fodrozódik, a hőmérséklet több száz celsius is lehet körülötte.
- De nem a "bölcs" tanácsaidért jöttem, törpe. Hanem, hogy magammal vigyelek. - dörren rá a zöld lényre a szellem.
|
|
|
Dagobah
Sept 13, 2007 14:38:47 GMT 1
Post by Yoda on Sept 13, 2007 14:38:47 GMT 1
Mmmm.... - kuncog félhangosan Yoda. - Látom, tanulnod még sokat kell, ifjú padawan. Viszályt szítani a Jedi lelkében - ügyesebbnek sem sikerült - feleli a zöld apróság.
- Csalódni sokan a Sötét Oldal Erejében. Elvinni? Gondolod, harcolni veled, igaz? - néz fel a földrõl ismét a Remete. Mintha szórakozna a másikon.
|
|
|
Dagobah
Sept 13, 2007 14:44:09 GMT 1
Post by Exar Kun on Sept 13, 2007 14:44:09 GMT 1
A szellem gyilkos tekintettel méri végig a lényt, majd ökölbe szorítja kezeit.
- Padawan... neeeeem... - mennydörgi mély hangján a szellem - ÉN VAGYOK A MESTER!!! - üvölti, majd szétfeszíti karjait.
A fák lángra lobbannak, az erő háborogni kezd, majd egy hatalmas, elementális erejű lökés indul meg a zöld lény felé, hogy felpaszírozza annak aprócska testét a háttérben tornyosuló vastag fa törzsére.
|
|
|
Dagobah
Sept 13, 2007 14:48:40 GMT 1
Post by Yoda on Sept 13, 2007 14:48:40 GMT 1
A remete halkan sóhajt, majd villámgyors mozdulattal felugrik a levegõbe, az Erõ segítségével egy magas faágra. Onnan továbbszaltózik egészen az ismeretlen entitás mögé, ahol is kissé fáradtan érkezik meg a talajra. Ismét a botjára támaszkodik.
-Mestere, csak a gonosznak lehetsz. Elvinni akarsz magaddal? Rongálnod ehhez a természetet nem kell. Jövök veled - mondja szinte suttogva Yoda az örjöngõ lénynek.
|
|
|
Dagobah
Sept 13, 2007 14:55:45 GMT 1
Post by Exar Kun on Sept 13, 2007 14:55:45 GMT 1
A szellem visszaereszti kezeit a teste mellé, majd a lángok elmúlnak a fák körül. Megfordul, szemében túlvilági öröm csillog.
- Egyszerűbb, mint hittem volna. A "nagy" Yoda megadja magát? Ez örömteli... - morogja halkan a szellem.
Tudatát, a dühkitörés után azonnal palástolta, majd egy váratlan pillanatban láthatatlan csápokkal körülfonja a jedi mestert, és erősen összeszorítja a torkánál.
- Akkor most velem jössz...
|
|
|
Dagobah
Sept 13, 2007 15:01:53 GMT 1
Post by Yoda on Sept 13, 2007 15:01:53 GMT 1
Yoda testét átjárja az Erõ. Mintha meditálna, teljesen megfeledkezik a külvilágról. Hamarosan nem lesz több, mint egy tehetetlen test az ismerõs ismeretlen fogságában...
|
|
|
Dagobah
Sept 13, 2007 15:05:03 GMT 1
Post by Exar Kun on Sept 13, 2007 15:05:03 GMT 1
A szorítás átterjed Yoda egész testére, majd a szellem alak körül öleli, és egy hatalmas vihar után mindketten eltűnnek...
//Folytatás itt.//
|
|