Turáni ûr

[Gordon ,,A Holló" Vance]

A Vad ûr legmélyebb, és egyben legveszélyesebb pontja. Ide még a legbátrabb ûrkalózok, de még a birodalom csapatai is csak ritkán merészkednek. Itt tartózkodik ugyanis az ûr-nomád turáni nép, akik óriási lakócirkálóikban élik mindennepjaikat, és innen indulnak el egy-egy portyára is. Habár szülõbolygójuk pusztulása óta nomád életmódra vannak kényszerülve, a galaxis ezen területén a legbiztosabb a feltûnésük. A Turáni ûr szélén állandóan felderítõ vadászgépek církálnak abból a célból, hogy észrevegyenek minden egyes, az õ területükre behatoló hajót. Ha valaki belebotlik egy felderítõbe, az jobban teszi, ha gyorsan elhagyja a környéket, különben hamarosan nyakán lesz a legközelebbi Turáni flotta, és abban nem lesz köszönet.

[Abbond fia Kurán]

A Mugur cirkáló



Kurán amikor megérkeztek a hajóra kapott, egy kabint a lakrészben, melyben kipihenhette a tárgyalás fáradalmait. Miután a Tanács meghallgatta, Kurán visszament kabinjába, és izgatottan várta az ítéletet.
Izgalma óriási volt, alig tudta kivárni, hogy végre itéletett hozzanak. Az ifjú turáni azon gondolkodott, hogy vajon mi a fene tarthat eddig.
Hogy megnyuktassa magát elhatározta, hogy fõz magának egy nyugtató hatású teát. Egy kis lábasba vizet engedett, majd tüzet gyújtott, és rátette a lábast. Amíg forrt a víz elõvett egy pergament, leült az asztal mellé és írni kezdett. Már lassan két napja írta azt a beszédet, amit majd akkor kell felolvasnia, ha kihírdetik, hogy õ a Hírnök. Pár perc múlva a víz forrni kezdett, de Kurán mintha észre sem vette volna úgy írt tovább. Egy perc múlva aztán diadalittasan az asztalra csapott, és felkiáltott.
-Kész!
Közben valaki az ajtón kopogtatott.
-Szabad! - Kiáltotta Kurán. Az ajtón egy idõs táltos lépett be, arcán széles mosollyal.
-Nyertünk! Te vagy a Hírnök. Ugye megírtad a beszédet?
- Köszönöm nektek szellemek ezt az áldást! A beszéd pedig kész van Jerend táltos!
- Tökéletes! Ez a két õr majd elkísér oda, ahol majd fel kell olvasnod a beszédet.
Kurán az izgalomtól hajtva futott ki a folyósóra. Az ajtó mellet álló két õr meghajolt, majd a magasabb a fiúhoz szólt:
- Kérem kövessen Hírnök ! - mondta, majd amikor Kurán válaszul bólintott, elindult a folyósón.
Kurán utánnament, a sort a másik õr zárta. A idõs tálltos az ajtónál maradt, és a "díszmenet" után nézett, miközben arra gondolt, hogy eljött a turáni nép bosszújának ideje, most végre õk fognak gyõzni, és megbosszulják mindenkinek tízezer éves vergõdést, a turániak haláltusáját, melynek végén kiderül, hogy milyen sors jut nekik. Gyõzelem, vagy a halál...

[Abbond fia Kurán]

A Mugur cirkáló


Kuránt a két harcos a legközelebbi lifthez kísérte, mellyel felmentek arra a szintre, ahol a mérnökök egy mesterséges õshazát hoztak létre. Ahogy kiléptek a liftbõl egy ajtót láttak maguk elõtt. A két õr Kurán mögé lépett, majd egyikük elõre mutatott. Kurán ebbõl megértette, hogy elõre kell mennie. Mégegyszer átfutotta a beszédet, majd az ajtóhoz lépett. Az hangtalanul besiklott a fal síkjába, így Kurán megláthatta az emelvényt, amin magas rangú táltosok, a turra, a mugur, és néhány harcos tartozkodott. A fatal turáni igencsak meglepõdött, de azért elindult a természetbe. Ahogy a fûre lépett szétnézett, és nem hitt a szemének. A végtelennek tûnõ rónán ezer, és ezer ember várta õt. Kurán elindult az emelvény felé. Amikor felsétált a lépcsõn, a tömeg ordítani kezdett. A turra észrevette Kurán megilletõdötségét, és valamit elmormolt az orra alatt. Ezután a fiatal turáni nem félt többet, bátran az emelvény közepére állt, és beszélni kezdett...

[Abbond fia Kurán]

A Mugur cirkáló


- Barátaim, tudom, hogy ma azért gyûltetek itt össze, hogy ünnepeljétek, hogy a hírnök visszatért. Gondoljátok, hogy a Hírnök itt áll elõttetek, és hiszitek, hogy látjátok õt.
De ez nem igaz így! Én nem a Hírnök vagyok, hanem Abbond fia Kurán. De igazatok is van, mert a lelkem a Hírnöké. És a lelkem mondja nekem, hogy értetek, a turáni népért kell élnem, és ha a szellemek úgy akarják meghallnom is.
Tudom, most sokan azt gondoljátok, hogy mit szeretne egy 17 éves ember tenni a hazajáért? Tanulni szeretne. Tanulni népe nagy embereitõl, hogy aztán harcolhasson népéért. Mert én nem ma akarlak titeket megmenteni, hanem négy-öt év múlva. Nem ilyen fiatalon, gyerekfejjel, hanem tanultan, sokat tapasztalva.
Mert ma még nem tudjuk visszakapni hazánkat. Most a külhont a Birodalom uralja. Ha ma kezdjük el a harcot, annak vége gyászos lesz. A Birodalom nagyobb zsarnok, mint eddig akárki. Mi most nem tehetünk mást, csak várhatunk, és szövetségeseket gyûjthetünk. Tudom, hogy sokak azt mondják, hogy eddig sokaknak segítettünk, de köszönet nem volt. De most más a helyzet! Most a gyengét kell segíteni, és a gyengék mindig nemesebb lelkûek, mint az erõssek.
De vigyáznunk kell! Nem segíthetünk mindenkinek, mert nem mindenki érdemli meg. Vannak olyanok, akik ma gyengék, és elesettek, de ha egyszer megerõsödnek, ismét zsarnokká válnak!
Ezért vigyázni kell barátaim, és vigyázzatok is!
Én így hirtelenjében nem tudok nektek többet mondani, akárhogy is szeretnék.
A szellemek áldják a turáni népet, hogy azt nem sokálra az erõtõl duzzadt turul madár vezesse a harcba!

Beszéde végén Kurán meghajolt, a nép pedig tapsolt. A turra a fiú mellé lépett, majd a néphez szólt:
A beszéd nekem tetszett, bár egyesekben kérdéseket vethet fel. De,
kérlek titeket, hogy engedjétek el Kuránt pihenni, mert két nap múlva útnak indul új tanítómesterével, hogy két évig tanuljon. Ez idõ alatt mindent meg fog tapasztalni arról, amit életnek nevezünk, és amikor visszatér gyõzelemre fogja vezetni népét.

[Abbond fia Kurán]

A Mugur cirkáló


Egy nap telt el a nagy bemutatkozás óta. Az emberek a szokásos módon mutatták ki szeretetüket. Az elmúlt 24 órában alig volt olyan perc, hogy egy küldönc ne hozott volna ajándékot valamelyik családfõtõl. Kurán kabinjában egymás hegyén, hátán feküdtek a szebnél szebb plazmaíjak, ékszerek, kések, és trófeák.
Kurán az ágyán feküdt, és egy kés markolatába vésett rajzokat, és rúnákat tanulmányozta, miközben várta, hogy megérkezzen új mestere, aki hosszú hónapig tanítani fogja.

[Sors]

Kurán az ágyában feküdt, gondolatai messze jártak. A kiképzésére gondolt elsõsorban. a sok kaland, a kihívás és a különbözõ világok varázsa rendkívül izgatottá tette. Azt a férfitvárta, aki majd kitanítja, és egy nap majd a megszerzett tudással mentheti meg népét.

Egyszer csak egy apró, lágy kopogást hallott, ajtaján, mire egy csuklyás férfi lépett be rajta. Lassan közeledett a fiatal fiú felé, aki még mindig nem látta az arcát. Közben Kurán felállt, hogy üdvözölje a jövevényt, aki minden bizonyal mestere lesz. A férfi megállt elõtte és mély, különleges hangon üdvözölte.

- Üdvözöllek fiam. Karkusz mester vagyok, hozzád jöttem... Készen állsz a nagy útra ami gyökeresen megváltoztatja majd életed?

A fiú némán bólintott. Az idõs férfi folytatta.

- Utad kemény lesz, fárasztó, néha veszélyes. Csak rajtad áll, hogy pozitív vagy negatív dologra fogod e majd felhasználni a megszerzett tudást. Segíteni fogok neked, hogy idõvel Te is segíthess másoknak.

[Abbond fia Kurán]

Egy, a markolatba vésett rajz felkeltette a fiú képzeletét. A kép egy sámánt ábrázolt, aki egy intésével egy egész sereget félemlített meg úgy, hogy azok futva menekültek. Remélte, hogy egyszer õ is ilyen erõs lesz. Lelki szemei elõtt megjelentek a rétek, az erdõk, és az ezeket nélkülözõ nagyvárosok, ahol bizonyára sok mindent fog megtanulni.
Az elmélkedésbõl halk kopogás zökkentette ki.
~ Az új mesterem lesz az ~ gondolta magában, miközben egy fekete csuklyába burkolózott alak lépett be az ajtón. Kurán gyorsan kiugrott az ágyból, miközben a férfi néhány lépéssel elõtte megállt.
- Üdvözöllek fiam. Karkusz mester vagyok, hozzád jöttem... Készen állsz a nagy útra ami gyökeresen megváltoztatja majd életed? - Kérdezte kellemes, mély hangján a sámán. Kurán meg sem szólalt, csak egy bólintással jelezte, hogy készen áll.
- Utad kemény lesz, fárasztó, néha veszélyes. Csak rajtad áll, hogy pozitív vagy negatív dologra fogod e majd felhasználni a megszerzett tudást. Segíteni fogok neked, hogy idõvel Te is segíthess másoknak. - folytatta az idõs férfi.
- Köszönöm. És igérem csak népem javára fordítom azt, amit megtanulok. Tényleg mikor indulunk? Válaszolt a fiatalok türelmetlenségével Kurán.

[Sors]

- Ne ígérj semmit sem elõre, mert csak a halál a biztos. A tudás hatalom. És a hatalom pedig könnyen megmérgezheti fiatal, zsenge elmédet. Óvakodj ettõl, a megszerzett tudás nem csak életet és reményt adhat. Mindennek meg van a maga árnyékos oldala. Ezt Te magad is meg fogod tapasztalni utad során.

- Az útra visszatérve, csak rajtad múlik, hogy mikor indulunk.

A mester utóbbi mondatán elmosolyodott, a fiú emlékeztette õt fiatalkori önmagára, a maga türelmetlenségével, de mégis tudásra éhesen. Tudta, hogy a hajóuk már felkészülve várja õket, így akár ebben a másodpercben is indulhatnak. A fiú válaszára várt...

[Abbond fia Kurán]

- Ne ígérj semmit sem elõre, mert csak a halál a biztos. A tudás hatalom. És a hatalom pedig könnyen megmérgezheti fiatal, zsenge elmédet. Óvakodj ettõl, a megszerzett tudás nem csak életet és reményt adhat. Mindennek meg van a maga árnyékos oldala. Ezt Te magad is meg fogod tapasztalni utad során.
Kurán nem sokat gondolkodott a mondatok értelmén, jelen pillanatban jobban érdekelte az indulás. Szerencsére a táltos következõ mondata erre is kitért:
- Az útra visszatérve, csak rajtad múlik, hogy mikor indulunk.
- Bármikor indulhatunk - válaszolt a fiú, és közben már nyúlt is az ágy mellet fekvõ két csomagért, melybe nruhái voltak. - Három napja jöttem ide, azóta nagyon nem pakoltam szét. De ami ezt a sok ajándékot illeti... Talán ezt a tõrt, meg ezt a gyönyõrû íjjat vinném- folytatta, miközben ezeket is magához vette. - Nos akkor indulhatunk is.


szemesbolt.hu/files/ni_kisivelt_13_8201.jpg [/img]

www.rpgvault.hu/images/Itemkepek/THR-BowofIcyCarnage.gif[/img]

[Sors]

- Rendben, akkor 2 óra múlva indulunk. A hajóban várlak. Szedd össze azokat a dolgokat, amelyekre úgy érzed, szükséged lesz.

A fiú boldoan kezdett pakolni, de nem telt el két óra, amikor megérkezett a hajóra, ami egy YT 1300-as volt, rajta a mesterrel és 2 pilótával. A fiú érdeklõdött az úticélról. Az idõs táltos mosolyogva mondta ki a bolyó nevét:

- A Kalee, egy hely ahol megtapasztalhatod milyen egy igazán vad bolygó, emellett rengeteg egyéb tapasztalatra tehetsz szert, például a gyógynövények ismeretében.

A pilóták begépelték a megfelelõ koordinátákat, majd a hajó hamarosan felszállt. A táltos mester visszavoult kabinjába, intett Kuránnak, hogy kövesse. Semleges hangnemben tett fel egy apró kérdsét.

- Nos, amíg meg nem érkezünk, szeretném ha megosztanád velem eddigi tanulmányaidat.

[Abbond fia Kurán]

- Rendben, akkor 2 óra múlva indulunk. A hajóban várlak. Szedd össze azokat a dolgokat, amelyekre úgy érzed, szükséged lesz.
- Értem. Pontos leszek - válaszolt Kurán.
- Akkor a hajón találkozunk. - köszönt el a sámán, majd próbált úgy kihátrálni a szobából, hogy semmin ne essen hanyatt. A fiú bólintott, majd amikor tanítója elhagyta a kabint pakolni kezdett.

Két órával késõbb Kurán felépdelt a hajó rámpáján, hátán két zsákkal. Egyikben ruhákat, míg a másikban szükséges felszereléseket cipelt. Lehúrozott íjjának vége állt ki az egyikbõl. Õvében két tõrt tartott, és egy plazmapisztolyt, amit ajándékba kapott.
Amikor felért a hajóra illedelmesen köszönt, majd miután a két pilóta, és Karkusz viszonozta a gesztust az uticélt tudakolta.
Az idõs táltos elmosolyodott, mielõtt válaszolt:
- A Kalee, egy hely ahol megtapasztalhatod milyen egy igazán vad bolygó, emellett rengeteg egyéb tapasztalatra tehetsz szert, például a gyógynövények ismeretében.
- Értem. - válaszolt Kurán.
Néhány másodperc múlva a pilóták megkezdték a felszállást. Karkusz mester elindult kabinja felé, és intett Kuránnak, hogy kövesse.
- Nos, amíg meg nem érkezünk, szeretném ha megosztanád velem eddigi tanulmányaidat. - kérdezte semleges hangnemben a táltos.
- Õszintén szólva nem tudok túl sokat. Amit régebben tanultam az a fejembe maradt, de a többi, szerintem a baleset miatt elveszett. Egyesek szerint azért, mert a Hírnök kötelességei rám szálltak.
Nos ami maradt: Tudom értelmezni at álmaimat, meg tudok segíteni mások at a szellemek erejével. Tudok átkozni, és áldani, de szerintem csak egy bolygón lévõ embert, és azt se túl erõsen. És szerintem az állatokat is rá tudom venni, hogy ne bántsanak.

[Sors]

A mester érdeklõdve hallgatta a fiú beszámolóját, néha bólintott rá, vagy éppen csöndben komoran hallgatott és értelmezte magában az elhangzottakat. Miután Kurán végzett, egy kicsit csöndben maradt az agg, majd a maga megszokott bölcs hangnemében fûzte hozzá a maga véleményét.

- Hát voltak már kevésbé "nagytudású" tanítványaim is. A már meglévõ tudásodra kell építeni az elején. Ha sikerül mesterire fejleszteni eddigi tudásodat, akkor tovább léphetsz a következõ szintre. Elsõ célbolyónk jó edzés lesz azt hiszem. Most pihenj, az erõdre szükség lesz.


Azzal magára hagyta a fiatal táltos jelöltet.


// A következõ hsz-ed IDE írd és utána ott fogunk játszani tovább. //