Arkania (A Birodalom Pereme-szektor)(KM:Ha'rs)

[Ann Hakumi]

Az elhangzottak után, most Wessiry úr várja az Arkán reakcióit, de annak arcmimikáján nem áll be változás. Az utolsó kérdés hallatán, Ann enyhén döntögetni kezdi a fejét.
- Horus Radagath jelezte, hogy ön a bolygóra érkezik, és megkért rá, hogy én ittléte alatt próbáljam meg eligazítani a helyi bányászat világában. Én képességeim szerint megpróbálok eleget tenni ennek a kérésének. Magánjellegû célom pedig egyelõre nem volt ezzel a fogadással. – teszi hozzá egy sejtelmes félmosollyal. Közben az utasok egy része elhagyja a kikötõ termét, de nemsokára újabb utasok érkeznek és töltik meg újra a termet.
- Persze akkor, ha ön kívánja, hogy eligazítsam ezen a téren.

[Silas "Daemon" Wessiry]

Hallgatja az arkán nőt. Helyeslően bólogat, tetszik neki barátja kérése, hogy ezt a nő teljesíti is számára. Nyilván jó kapcsolat lehet köztük, de Wessiry a barátságnál nem is gondol többre, hiszen ismeri Horus vörös hajú feleségét és ismeri annyira barátját, hogy tudja, Radagath szenátor sosem okozna fájdalmat feleségének... Ann mondandójának első fele nagyon tetszik a férfinak. Az egyelőre szócska mindig biztató jellegű, ennek hatására szája teljes mosolyra húzódik. A szenátor mondandójának második fele olyan beleegyezés kérésnek tűnik. Wessiry készségesen és mosolyogva válaszol.
-Önnél jobb kíséretet el sem tudnék magamnak képzelni.
Mondja amolyan fejdöntés közben, ezzel mutatva teljes beleegyezését.
-De előbb keresnék magamnak valamiféle szállást, ugyanis az éjszakát itt kívánom tölteni... Tudna esetleg ajánlani egy helyet?
Mondja kérdően, de határozottságot árasztva magából...

[Ann Hakumi]

Sokszor veszélyes játék a politika, ahol a szavak a fegyverek. Vigyázni kell, hogy az ember mit mond a nyilvánosság, más politikusok, vagy épp vendégek elõtt. Azonban úgy tûnik, hogy Wessiry úrnak tetszet Ann sejtetet közvetlensége. Legalábbis a mosoly az arcán errõl árulkodik.
- Hogyne. – reagál Wessiry úr kérésére. – A közelben van egy remek szálloda. Annak az épületében van egy kis kávézó, ahol, ha megfelel, akkor beszélgethetnénk is. – közben Wessiryt a kijárat felé invitálja. Mikor az üvegajtóhoz érnek, a férfi láthatja, hogy kint hatalmas a hó. Bár az utakat tisztítják, de így is rengeteg van az utcákon és a kikötõ környékén. Csak úgy szikrázik a tájat beborító hótömeg, amely fehérségével szinte bántja a szemet. Wessiry úrnak hunyorítani kell a látványtól, mivel még a szeme nem szokott hozzá ezekhez a viszonyokhoz.
- Bocsásson meg egy pillanatra. – szól Ann, majd egy feketekeretes, lekerekített formájú, vöröses lencséjû szemüvegszerûséget vesz elõ kabátja belsõ zsebébõl. Kipattintja annak a szárait, majd a fejére helyezi. – Túl erõs a fény. – magyarázza tettét, majd kilép a kinyíló üvegajtón.

[Silas "Daemon" Wessiry]

Wessirynek tetszenek a nő szavai és ő maga is. Természetesen ezt ilyen nagy közönség előtt nem lenne bölcs szóvá tenni, talán majd később szárnyra kap egy kedves bók. Készségesen nyitná ki a nő előtt az ajtót, ám az a fotocellás technológiának köszönhetően magától kitárul Ann előtt. Előre engedni sincs lehetősége, hiszen kényelmesen kiférnek egymás mellett. Ann szállodás, kávézós ötletére a következőket mondja:
-Remek. Ott talán közvetlenebbül is társaloghatunk, szenátorasszony.
Mondja, hiszen tudja, hogy egy politikusnak a saját bolygóján a nagyközönség előtt másként kell előadnia magát. Majd a kinti hóról visszaverődő fény kezdi bántani a szemét. Ismét reagálva a nő szavaira válaszol.
-Ugyan. -majd előveszi a napszemüvegét zakója belső zsebéből, ami bár a káros sugarak kiszűrését szolgálja elsősorban, de a fény tompítására is alkalmas, majd a nőhöz hasonlóan ő is felveszi azt- Ez esetben én is elnézést kérnék.
Mondja félmosoly közepette. Ahogy a politikusokat ismeri nemigen járnak taxival, így nyilván Ann számára is megoldott a közlekedés, mindössze ez az oka annak, hogy nem fog egy utasszállító járművet...

[Ann Hakumi]

Mikor kilépnek az épületbõl, egy szürke sikló áll meg a szenátor asszony és Wessiry úr elõtt. A sikló polírozott szürke oldalán az az ezüstsárkány látható, ami Ann kabátjának a hátrészén. A pilóta kiszáll, majd kinyitja utasai elõtt az ajtót. Miután elhelyezkednek, Ann szól a pilótához:
- Az Örök Hó fogadó elé, legyen szíves. – megadja az útirányt, majd a sikló csendesen suhanva kezdi meg útját az utcák között. A sikló belsejébõl máris kellemesebbnek hat a kinti hóesésé, mint az elõbb a kikötõ elõtt. Ann, Wessiry urat kifejezetten szimpatikusnak tarja az eddigiek alapján, és érzi, hogy õ is szimpatizál vele.
- Nemsokára ott leszünk. – magyarázza, majd a személyi hívójának fényjelzése szakítja félbe. Ismeretlen a szám, amirõl hívják. – Elnézést, egy pillanat. – mondja Wessirynek csendesen.
- Itt Ann Hakumi, szenátor. – szól hivatalosan a kommba.
- /Szia Ann, itt Rhian./ - szól testvére a kommból.
- /Szia Rhian. Bocssás meg, de most nem érek rá. Tudnál üzenetet hagyni?/ - kérdi Arkán nyelven.
- /Csak egy pillanat. Innen hívlak a klinikáról. Csak az szeretném kérdezni, hogy ma este haza tudsz-e jönni, mivel a család összeül egy közös vacsorára, és apa is ott lesz./
- /Persze, persze. ott leszek. Köszi, hogy hívtál./ – mondja Ann.
- /Szívesen. Akkor majd este./ - búcsúzik Rhian, majd bontja a kapcsolatot. Ann is így tesz, majd újra Wessiry-hez fordul.
- Elnézést, családi ügy. – mondja szabadkozva. Ann-nek általában nem volt szokása a nyelvet nem tudó idegenek elõtt Arkánul beszélni, de ilyen este volt például a családi megbeszélés.
Wessiry azért néhány szót érthetett az elõbbi beszédébõl, hála elõtanulmányainak. A sikló közben egy kisebb emelkedõhöz ér, aminek a tetején már látható az Örök Hó fogadó.

[Silas "Daemon" Wessiry]

Beszállva a siklóba Silas leveszi a szemüvegét, nem érzi tovább szükségesnek a használatát. Tehát a céljuk az Örök hó fogadó. Ámbár még nem halott róla, rögtön eszébe jut barátja, Muurkoon, kedvenc helye az Alderaanon, méghozzá a Fekete hó nevezetű fogadó. Visszaréved a régi gondatlan időkbe és rájön, hogy akkoriban mennyire nagyképű lehetett. Ma már azonban az üzleti élet nem engedi meg neki, hogy bárkit is lekicsinyeljen...

Visszaemlékezése során fel sem tűnik neki, hogy Ann elkezd holohívóján beszélgetni, csak akkor, mikor elkezdi használni az anyanyelvét. Bár bőven nem mindent, de pár szót, mint a bocsáss meg, persze, ezeket megérti. Mikor a nő végzett felé fordul, hiszen szavakat intézett Silas felé.

-Ugyan, nincs miért szabadkoznia.
Mondja, hiszen tudja, hogy egy szenátornak fontosabb dolgai is akadnak, mint valakit elkalauzolni egy hotelig, majd bányákról és azoknak a működéséről cseverészni. Így Wessirynek nem lehet oka neheztelni a nőre.

Mikor az emelkedő tetejére érnek, azonnal meglátják a többszintes, szép épületkomplexumot. Az épület teteje döntött, nehogy az esetleg ráeső sok hó alatt megroggyanjon, körülötte fák, hegyek. Az üvegek szürkés-feketés színe miatt már messziről felismerhető az épület.
-Ez lenne az?
Teszi fel a meglehetősen butának tűnő kérdést, de reméli Ann válasza nem csak egy igen lesz, hanem némi információt is fog tartalmazni róla...

[Ann Hakumi]

Útközben Silas leveszi napszemüvegét, hiszen a sikló elsötétített ablakai mögött ez már inkább gátolja a látását. Ann azonban nem válik meg tõle, sõt, még a sofõr is hasonló szemüveget visel. Silas talán elgondolkodhatna azon, hogy vajon ez zavarja-e a látásukat, de úgy tûnik, hogy mind a kettõ kiválóan lát ezek a körülmények között.
- Igen, ez az Örök hó fogadó. Sokan szokták látogatni, kereskedõk, politikusok, üzletemberek is megszállnak itt. Van itt kávézó, uszoda, szerveznek túrákat a hegyekbe stb. Innen elég könnyen el lehet érni a kikötõt és a városközpontot is. Magánsiklót is lehet bérelni, ha talán így kívánna utazni. – adja meg a remélhetõleg kielégítõ választ.
A sikló megáll, majd a sofõr újra kitárja az ajtót. Ann, majd Wessiry is kikászálódik, majd újra megcsapja arcukat a hideg levegõ.
Mindketten elindulnak a bejárat felé, majd miután beérnek, Ann is leveszi a szemüvegét. Silas érzékelheti, hogy itt valahogy más a megvilágítás, mint egy normális szobában, vagy teremben. A világítótestek egy kicsit sápadtabb és vörösesebb fényt árasztanak.
- Tudja, ez a mi szemünknek megnyugtató. – magyarázza Ann, amikor látja a férfi hunyorítását. Mindenesetre, az emberi szem is néhány perc alatt hozzá tud szokni ezekhez a fényviszonyokhoz.
- Akkor elõször szobát szeretne kivenni, vagy pedig mehetünk esetleg a kávézóba is? – kérdi a férfitõl.

[Silas "Daemon" Wessiry]

A hölgy válasza teljes mértékben kielégíti a férfi kíváncsiságát a szállodával kapcsolatban. Tetszik neki az uszoda gondolata, a magánsikló bérlése. A beszélgetés után talán szétnéz a városban.

Kiszállva a siklóból Silas a tájat fürkészve halad Ann után. Beérkezésük után komoly változás köszönt be a fényviszonyokat tekintve. Valóban kissé hunyorítania kell a férfinak, hogy szeme hamarabb hozzászokjon a bent uralkodó félhomályra emlékeztető fényhez a kinti ragyogás után.

A nő kérdésén kicsit elgondolkodik, majd kis hatásszünet után határozottan felel.
-Nem áldoznám fel az ön társaságát egy szobáért. Az megvár, de egy kellemes beszélgetés egy kávé mellett... Inkább azt választanám.
Mondja a férfi a nőre mosolyogva. Majd ahogy eddig is tette, követi a nőt, lévén nem tudja melyik út vezet a kávézóba...

[Ann Hakumi]

- Rendben van.– mondja Ann, majd õ is megereszt egy mosolyt.
Útjuk átvezet egy csarnokon, amelyben a recepció is található, majd némi liftezés után meg is érkeznek a már sokat emlegetett kávézóba. Hangulatos kis helynek tûnik, megvan a kellemes hegyvidéki hangulata, ahol az asztalok elrendezése miatt, az esetleges beszélgetõpartnerek könnyen kialakíthatnak maguknak egy zavartalan magánszférát.
Ann a férfit az erkély melletti asztalhoz vezeti, ahonnan az üvegen keresztül szép kilátás nyílik a vidékre. Leveszi ezüstös kabátját, majd azt egy kampóra akasztja. Alatta egy rövid ujjú, halványkék színû felsõ válik láthatóvá, valamint egy fekete, csõszáru nadrág. Rövid ujjú ruházata megmutatja még, szépen kisportolt, izmos karjait is.
Miután helyet foglalnak, egy pincér siet oda hozzájuk.
- Jó napot kívánok! Mit hozhatok önöknek? – kérdi vendégeitõl.
- Én egy kis tejet kérnék. – válaszol Ann. A pincér nem hökkent meg a Silasnak talán furcsának tûnõ kérésen, hanem felírja, majd Wessiry úrhoz fordul.
- És önnek mit hozhatok, uram?

[Silas "Daemon" Wessiry]

Silas természetesen lesegíti a nőről a kabátját, ahogy az egy úriemberhez illik. Majd utána leveszi hosszú posztókabátját, aminek a zakójához hasonló a hajtókája, majd magát a zakót is. Csak a fekete ing marad, meg egy szintén fekete mellén felette, amibe az aranyszínű nyakkendő van tűrve. Alsótestét a már látott tompa fényű fekete cipő és fekete vászonnadrág, amit cérnavastagságú, fehér bevarrások díszítenek. Ezek a minták mind a zakón, mind a mellényen megtalálhatók.

A széket is kisegíti, hogy a nő úri bánásmódban érezze magát. Ez természetesen Wessiry részéről csak jólneveltségét tükrözi. A pincér is először a hölgy felé fordul és várja a rendelését, csak utána veszi fel a férfiét. Kíváncsian nézi az itallapot. Most nem esne jól neki egy nagyadag koffein, így ő sem kávét, inkább egy teát rendel.
-Egy H'ak bab teát. Köszönöm.
Mondja, majd tekintetét levéve a pincérről, a nő felé fordul.
-Úgy érzem illendő lenne megköszönnöm, hogy ajánlotta a hotelt, fogadásomra személyesen Ön jött elém, és még el is fuvarozott idáig. Köszönöm. Ezért úgy érzem az adósa vagyok. Ha Koréliára, az Esselesre vagy Coruscantra látogat, kérem értesítsen és intézkedek.
Mondja kedvesen, félmosollyal a nő irányába. A Birodalmi Központot, direkt Coruscant-ként említette, bár tudja, hogy Arkánia hű tagja a Birodalomnak...

[Ann Hakumi]

- Ugyan, igazán nincs mit. – reagál Ann Silas köszönetére. – Néha jó kimozdulni a politikából…
Közben a pincér újra megjelenik, és felszolgálja az italokat. Ann kortyol egyet a tejbe, majd hátradõl ülõhelyén, egymásba fonja karjait, és úgy néz a férfire.
- Nos, akkor térjünk a tárgyra. – kezdi egy barátságos mosollyal. - Mirõl meséljek önnek, Wessiry úr?

[Silas "Daemon" Wessiry]

Wessiry aprót kortyol a forró nedűből. Az leérve a gyomorba szinte azonnal érezteti élénkítő, serkentő hatását. Bár nem voltak sokat a hideg levegőn, mégis jól esik a forróság, miközben ki-ki tekintget a hóval borított tájra az ablaküvegen keresztül.

A nő dallamos hangja visszarántja a kávézó kellemes atmoszférájába.
-Így bevezetésképpen nem szánok túl nehéz kérdést intézni önhöz szenátorasszony. A drágakövek kifejtését lézeres, avagy a szokásos, de jóval olcsóbb, szilárd fejtéssel végzik?
Teszi fel a kérdést. Ha a válasz a lézeres fejtés, abban az esetben csak egy mélyrehatóbb látogatás egy bányában és még pár kérdés az, amivel Wessiry bombázhatja a hölgyet. Amennyiben a szilárd fejtés, tehát kőrfűrészes, ütvefúrós technikával nyerik ki a nyersanyagot, a beszélgetés átlép a kérdések következő medrébe....

[Ann Hakumi]

- Ugyan, ne kíméljen. – mondja egy félmosollyal Wessiry elsõ mondatára. – Ha jól tudom, akkor szilárd fejtéssel. – él a férfi kifejezésével. – De ebben nem vagyok teljesen biztos. Leginkább ipari gyémántnak való követ bányásznak, amit helyben dolgoznak fel, azonban ez már nem az Arkani Corps részlege, hanem egy alvállalaté. – kortyol még egyet a tejbe, majd így folytatja.
- Az Arkani Corps még más, egyéb ércek kibányászásával is foglalkozik, ami az Arkánián fellelhetõ. Ugyanis elég sok alvállalatot összefogó egyesületrõl van szó, így a helybeni feldolgozás is szakszerûen megvan oldva. Az ott használt munkaeszközökrõl azonban nem biztos, hogy átfogó képet tudok adni. – mondja Wessiry-nek. – De azért megpróbálok minél több kérdésre válaszolni. – folytatja bíztatólag, majd valóban várja az újabb kérdéseket. Közben kint elkezd sötétedni, így a kinti hóesés is kezd beleveszni a félhomályba.

//Sajnálom, hogy ilyen sokáig nem tudtam írni, de ezután megpróbálok majd rendszeresen.//

[Silas "Daemon" Wessiry]

Hol a nő bájos tekintete, hol a táj szépsége ragadja magával. Ám mikor a nő szól, teljes figyelme felé szegeződik. Enyhén bólogatva, kortyolva a teából, ad hangot annak, hogy megértette és sejtése beigazolódott. Bár tudása csak a drágakövek kifejtéséig volt határos, most hála a szenátorasszonynak, többet tud a bolygón lévő bányarendszerről. A nő annyira lebilincseli Wessiryt, hogy az észre sem veszi, hogy kint elkezdett besötétedni és a hóvihar is a sötétség áldozata lett. A bent lévő kellemes, halk jizz zene miatt a szélátfúvások sem hallatszanak, így Wessiry teljesen belefeledkezik a nő társaságába.

Ám nyomatékosítja magában, hogy miért is jött a bolygóra és rögtön rá is tér a következő kérdésre.
-Ennek tükrében kérdezném továbbá, hogy a szilárd fejtésnek mely alfaját alkalmazzák? Gondolok itt az ütvefúrós, körfűrészes, robbantásos módszerekre.
Mondja, hátha ezekkel az információkkal megkönnyíti az arkán hölgy dolgát a válaszadást tekintve...

//Emiatt ne aggódj, nem kell sietni...//

[Ann Hakumi]

- A drágakövet kibányászásánál a robbantásos módszert alkalmazzák. – válaszol a férfi kérdésére - A köveket egy vulkanikus eredetû hegybõl bányásszák, ahonnan a robbantások után egy feldolgozóüzembe kerülnek. Itt válogatják, és ezután kerülnek eladásra. Leginkább a bolygón, vagy a környezõ holdakon tudják értékesíteni, ugyanis a Ha'rs Brilliant mellett nehéz labdába rúgni, de ezt leszámítva is jó üzletet jelent nekik. – fejti ki egy félmosollyal. Amióta beszélgetésük elkezdõdött, Silas Wessirynek talán most elõször tûnhetett fel, hogy beszélgetésük eme részénél az Arkán gesztikulációja kissé megváltozott. Leplezetlen szenvtelensége, és közönye valahogy nem kerülhette el a férfi figyelmét, még ha az Arkánoknál nehéz is kifigyelni ezeket az érzelmeket. Ann egy pillanatra hallgat, majd folytatja:
- Bár a hegyekben nehéz ilyen munkákat végezni, hisz sokszor fennáll a lavinaveszély, de ezt elõidézet, irányított lavinákkal ki tudják küszöbölni. – mondja Silasnak, majd a teje maradékát is megissza.