Redusz IV. (Független-szektor)

[Hypto Xeros]

Julia Sadon hangja hallatszódott.
- Árnyhajó itt a 6. raj. A fedélzeten sérültek, és lefegyverzett foglyok vannak. A sérülteknek orvosi ellátás szükséges.
Két perc múlva, mikor a tisztás ahol az Árnyhajó pihent bekúszott a pilótafülke látómezejébe a hangszóró ismét megszólalt.
- Rendben van. Száljanak le, a hajójuk elé küldtünk egy orvos csoportot, és néhány őrt. Árnyhajó kilép.
Julia bontotta a kapcsolatot, majd Heygel segítségével landoltak az Árnyhajó mellett. Eközben Price, Troth és Hypto a sérült férfival és az elkábított foglyokkal várakoztak a még csukott rámpa előtt.

[Jarad Hlin]

Hamarosan megérkezik a hajó, majd a légzsilip kinyílik. Odakint két orvos és hat katona várakozik... élükön John McNeal századossal.
- Jelentést főhadnagy.
- Uram, elfogtunk egy csapatot. Volt egy foglyuk, akik szerint kalózok. Nagyjából hét főt fogtunk el. Az egyik őrület közeli állapotban van.
- Rendben. Vigyék a fogdába őket. Értesítem Isiaacot a fejleményekről. A sebesültet vigyék az elsősegély részlegbe.
- Értettem, uram!

[Hypto Xeros]

Miután végighallgattam a jelentést, a többiekkel együtt én is felkaroltam egy ájultan heverő foglyot és a zárkák felé vettem az irányt. Útközben nem sok szó hagyta el a számat, mivel jelenleg csak egy kényelmes székre, egy jóízű fogásra és egy jó hideg italra tudtam gondolni.

[Isiaac Freeman]

A szerelő már dolgozott egy ideje a gépkezemen, amikor felcsipogott a komlinkem. A - tulajdonsképpen egyetlen - kezemmel elővettem a szerkezetet, majd beleszóltam:
- Igen?
- Isiaac, itt John. Van egyk is gond. Az egyik őrjáratunk talált egy hajót, rajta néhány emberrel. Valószínűsíthető, hogy kalózok. A katonáink elfogták őket, a hajót pedig lefoglaltuk. Mit tegyünk a foglyokkal?
- Faggasátok ki őket, aztán értesíts az eredménnyel.
- Úgy lesz!
Ezzel megszakadt az adás, én pedig újra a zsebembe süllyesztettem a komlinket.
- Fura. Eljövünk a világ végére, és még ott sem lehet nyugtunk? - teszi fel a kérdést a szerelő, fel sem nézve a munkájából.
- Én már mindent el tudok képzelni.

[Jarad Hlin]

A kalózokat a katonák a fogdába viszik. A hatodik raj tagjai már épp indulnának, hogy pihenjenek egy kicsit, amikor McNeal százados lép oda hozzájuk.
- Price - szólítja meg a raj vezetőjét -, a tábornok úgy határozott, hogy ki kell faggatnunk a foglyokat. Jelölje ki három emberét, és kezdjenek neki.
- Mi lesz az őrjáratozással, uram?
- Kirendeljük a helyükre a 15. rajt. Nem lesz gond.
- Értettem - bólintott Price, majd mután McNeal százados távozott, az embereihez fordul. - Karoth, Xeros, önök velem együtt kivallatják a jómadarakat. Sadon, Heygel, ti pihenjetek le.
A két sheritan katona bólintott, majd elment.

[Jarad Hlin]

A három Sheritan útja egyenesen a börtönblokkba vezetett. Ott voltak kialakítva a vallatótermek is. Ezek a szobák nem voltak nagyok, alig tíz négyzetméteresek, de nem is volt szükséges. Elég hely volt három vallatónak meg a vallatottnak.

Az elfogott kalózok egyike ott ült a terem közepén, egy vasszékhez láncolva. A teremben tökéletes sötétség volt, csak egy kis lámpa világított, egyenesen bele a kalóz arcába. Látszott a rabon, hogy ideges. Úgy kapkodta jobbra-balra a fejét, mint ha azt várná, melyik oldalról veti rá magát valami szörnyeteg.

[Hypto Xeros]

Ha szörnyek nem is, de három sheritan katona előlépett a sötétből. Jómagam a vallatott bal oldalára, míg Troth barátom a jobb oldalára állt. Price szép komótosan lépett be a fogoly látómezejébe, mélyen a szemébe nézett és rezzenéstelen arccal így szólt:
- Neve? Mi dolga van ezen a bolygón?

[Jarad Hlin]

A fogoly tekintetét Price-ra emelte. Most, hogy látta, kikkel is áll szembe, hirtelen megszűnt szemében az idegesség. Mintha lenyelt volna egy nagy adag nyugtatót és azok kifejtették volna hatásukat. Nyugodtan, szinte már-már kihívóan nézett az előtte álló főhadnagyra. Nem úgy tűnt, mint ha meg akarna szólalni.

[Hypto Xeros]

Price néhány másodpercig csak állt. Aztán odalépett hozzám és így szólt:
- Rajta Xeros próbálja meg! - azzal ottmaradt a helyemen. Most én álltam a rab elé, és mélyen a szemébe néztem. Az visszanézett és hosszú másodpercekig csak álltunk egymással szemben.
- Halljam mi a neve és mi dolga volt itt? - kérdeztem halkan, hogy csak ő hallja. Nem felelt. Visszafordultam Price felé, aki beleegyezően bólintott. Újra a rab felé fordultam és lekevertem neki egyet. Feje oldalra fordult, és arcán jól kivehető volt tenyerem körvonala. De a rab nem tört meg továbbra is csendben maradt. Ismét meglendült a kezem, de ezúttal a másik oldalról kapta.
- Rohadj meg. - szólalt meg, mély, rekedt hangon. Troth belém lépett, és ököllel orrba vágta a rabot.
- Azt hiszem jobban járt volna, ha velem beszél. - mondtam neki, majd egy lépést hátráltam. A rab csak gonoszan mosolygott vérző orra alatt. Trothnak ez nem tetszett, ezért egy újabbat adott neki ezúttal a jobb szeme alá. Aztán még egyet baloldalról. Az utolsó ütésnél a rab egy jó adag vért köpött a padlóra.
- Beszélsz végre? - kérdezte Throth. A rab szemtelenül nemet bólintott. Barátomnak több se kellett. Mindkét kezét egyszerre suhintotta meg, és fültövön vágta két oldalról a rabot, aki ezután már felüvöltött egy fájdalmasat. Throth megint orrba vágta, de ezt az ütést egy fülsértő reccsenés is követte. A rabnak kétszer olyan gyorsan folyt a vér az orrából, mint előtte. Throth ismét ütésre emelte a kezét, de a rab megelőzte é szólásra nyitotta a száját.

[Jarad Hlin]

- Jó'van, jó'van, beszélek!
Néhány másodperc múlva (miközben kiköpte néhány fogát meg némi vért), belekezdett.
- Egy kalózcsapat vagyunk. Egy, a Vad űrben levő bolygón húztuk meg magunkat, és onnan indultunk portyázni. Tudtuk, hogy ott nem találhatnak ránk, mivel az oda vezető útvonalat mi térképeztük fel, a Redusztól kiindulva. Hosszú éveken át jól ment az üzlet, sikeresen dolgoztunk. De aztán minden rosszra fordult.
Itt a kalóz abbahagyja, mert újabb vért kell kiköpnie a földre.
- Az egyik járőrünk állítólag rálőtt valami helyi lakosra. Pár héttel rá azon kaptuk magunkat, hogy a helyiek megtámadták a bázisunkat. Hiába voltak modernebb fegyvereink, ők csak jöttek és jöttek, lemészárolva mindenkit, akit találtak. Alig néhány tucat társammal együtt tudtam elmenekülni. Elhagytuk a bázist, a hajónk fedélzetén. Engem és a pár társamat a bolygóra küldtek, hogy megnézzük, hogy rendben van-e minden errefele. Innentől már szerintem ismert a történet.
A kalóz kérdően néz, hátha van még valami kérdésetek.

[Hypto Xeros]

A három vallató egymásra nézett. Price szólalt meg előszőr.
- Hányan élték túl a támadást? És milyen felszerelésük van még? - kérdezte, ellentmondást nem tűrő hangon. A rab megint megmakacsolta magát. Throth megint odalépett mellé. Durrr! Egy jobb egyenes találta el az arcát. Durrr! Egy másik ököl is bekapcsolódott. Az enyém volt az. A rab valószínűleg csillagokat látott a sztereóban kapott ütéstől. Köpött egy adag vért, majd szólásra nyitotta száját.

[Jarad Hlin]

A rab - miután kiköpött pár deci vért - válaszol:
- Velünk együtt negyvenen vagyunk. A YT teherhajónkon kívül egy Corelliai korvettünk van. Kérem, nem tudok többet mondani, ne üssenek!
Látszott rajta, hogy az utolsó két pofon enyhén megtörte.

[Hypto Xeros]

- Én hiszek neki. - mondtam, majd hátrébb álltam. Price is egyet értett, mert intett Trothnak, hogy hagyja abba.
- Throth vigye az orvosiba, majd a zárkába! Xeros maga velem jön McNeal századoshoz! - adta ki a parancsokat, majd elindult kifelé a teremből. Throth felsegítette a rabot, majd kikísérte. Végezetül én hagytam el a termet és zárkóztam fel Price-hoz.

[Jarad Hlin]

McNeal századosra az irodájában találtok rá. Éppen egy jelentést olvasott, amikor beléptetek a szobába.
- Á, Price főhadnagy, Xerox légionárius. Sikerült valami kiszedni a fogolyból? - kérdezi, miközben a keze ügyében levő adattáblát az asztalára helyezi.

[Hypto Xeros]

- Igen uram! - kezdte Price, majd rám nézett. McNeal elkapta a tekintetét, és ő is a szemembe nézett.
- A fogoly állítása szerint egy kalóz bandába tartozik, akiken rajtaütöttek a falusiak. Ha igazat amit mondott, akkor negyvenen maradhattak egy YT-vel és egy Marauder osztályú korvettel vannak felszerelkezve. - számoltam be mindenről amit elmondott a fogoly. - Van okunk támadástól tartani, uram?