Imocan (Biztonsági-szektor)(KM: Pelopsz és Horan)

[Dash "Sureshot" Paranga]

- Figyelem, Figyelem. Ütközés fél percen belül. Elsődleges készültség. Minden harcállásnak: elsődleges készültség, ütközés fél percen belül.

Dash nem volt elég gyors, hogy felfogja a felszólítást és megkapaszkodjon valami stabilban. Alec volt mellette, így összeszorította a fogait, fejét pedig leszegte, és alaposan odaszorította állát a szegycsontjához. Az ütközés következtében pedig jó nagyot esett, és mivel Alecbe kapaszkodott, magával rántotta őt is.
Amikor végre feltápászkodott, újra az eligazító parancsnok vörös arcát látta, aki még mindig nem tudta lereagálni az iménti felszólalását, pedig Dash csak elmondta a véleményét a nem éppen megfelelő üdvözlésről.
"- 12-5, 12-7 maguk a Forn osztaghoz lesznek beosztva. Nincs idő most a további eligazításra. Forn vezér majd elmondja, hogy az alakzat melyik részeként repülnek. Most pedig irány a hangár!" - szólt a parancsnok utasítása, Dash pedig nem akarván több rosszpontot, csak összecsapta bokáit és el is indult kifelé az eligazítóból a hangárok irányába, azonban nem jutott messzire, a parancsnok hangja utol érte:
"- Hé, maga! ha visszatér, kihangsúlyozom: HA visszatér, még számolunk... ellenben ha jó koporsója lesz a TIE fülkéje, és kellemes temetője a hideg űr... majd két szóban megemlékezek önről fiam..." - szólt az eligazító, amire Dash nem tudta megállni, hogy ne válaszoljon:
- Köszönöm uram, hogy ennyire megbízik a Birodalmi kiképzés eredményességében. Biztosíthatom róla, hogy több igazolt űrbéli győzelemmel a hátam mögött fogok visszatérni, hogy ezzel is szaporítsam az eddigieket. Kitüntető szavai motiváló tényezőként fognak hatni rám a csata egészére nézve... - mondta Dash, tisztelgett és egy vigyor keretében elhagyta az eligazító helyiséget anélkül, hogy a már így is a lángok különböző színeiben pompázó eligazító parancsnok válaszolni tudott volna rá.
Aleckel a hangárokhoz futottak, ahol a Forn osztag már bevetésre készen sorakozott. Forn vezér eligazításba kezdett, amint Dash és Alec is megérkeztek. Dash nagy bánatára nem a készenlétben lévő ARC vadászok vártak rájuk, hanem TIE vadászok, megerősítve a parancsnok által elmondottakat. Forn vezér elmondta, hogy Dash és Alec fognak az alakzat két szélén repülni. Dashnek nem is volt többre szüksége, el is indult a számára kijelölt géphez.

A vadászhoz megérkezve teátrális mozdulatokkal meghajolt a gép előtt majd elkezdte vizsgálni azt, hogy mindenhol megfelel-e a szabványnak, és minden része épségben van-e? Két technikus állt a gép mellett, várva hogy Dash befejezze az átvizsgálást és elhelyezkedjen, mert alaposan be kellett kötözni. Dash átadta egyiküknek a sisakját, majd bemászott a gépbe.
- Ha visszajöttem, kaptok egy kis munkát. Már előre szólok, hogy nem fog tetszeni, amit láttok, mert csúnyán széthajtom a vadászokat, különösen az ilyen csöpp TIE-okat, de valamit valamiért - mondta egy grimasz kíséretében, majd mikor sisakját visszakapta, fejére húzta és összekötötte a mellén lévő lélegeztető berendezéssel. Mikor a technikusok is végeztek a pilóta megfelelő helyzetben való rögzítésével, és Dashre csukták a kabint, Dash bejelentkezett:
- Forn vezér, itt a 12-5. Bevetésre készen állok, rúgjunk szét egy pár segget... - mondta, aztán gondolta, hogy ezt más is hallja és hozzátette - ...Uram!
Nem ez volt életük első éles bevetése, de mérföldkő volt, hiszen az első bevetés volt annál a flottánál, ahová eredményeik miatt kerültek. Dash tudta, hogy villantania kell, ha azt akarja, hogy ne kerüljön bajba a nagy szája miatt, viszont ennek csak örült, mert így legalább saját túlélésén és Alec túlélésén kívül is volt célja.

[Alec „Earl” Weld]

//A Howlrunner csillagromboló fedélzetén//

Alec ha tehette volna, lehunyja a szemeit, hisz a százados egyre táguló pupillái mögött egy végzetes pillantás előszelét vélte felfedezni, és ezt a látványt nem tartotta kellemesnek. A tiszt mellett álló parancsnok arcán a színskála egyre sötétedő vörös árnyalatok váltották egymást. Bár viszonylag jól kordában tartotta érzéseit, lehetett látni, hogy forr és tajtékzik. A corelliai tartott tőle, hogy a főtiszt másodperceken belül valamiféle átváltozási folyamat eredményeként tűzokádó sárkánnyá változik, és nyomban lángtengert zúdít a fondorira, amelyből sajnos még neki is juthat, aki jelen esetben teljesen ártatlan. Nem tehetett egyebet, mint továbbra is a már korábban felvett mozdulatlan vigyázzállásban várta az elkerülhetetlen következményeket.

„Figyelem, Figyelem. Ütközés fél percen belül. Elsődleges készültség. Minden harcállásnak: elsődleges készültség, ütközés fél percen belül!” – Harsant fel a figyelmeztetés a fedélzeti tájékoztató kommunikációs rendszer legközelebbi hangszóróiból.

A százados és a parancsnok dühkitörése még váratott magára. Mindketten megkapaszkodtak az eligazító pulpitusában. Mielőtt eme jó példát a jelenlévők közül bárki más is követhette volna, a becsapódás, melyre a figyelmeztetés felhívta a figyelmüket, bekövetkezett. Weld hadnagy megtántorodott, és hanyatt esett a helyiség ajtó melletti falának. Szerencséjére az általa viselt vastag, hajózóruha, és az, az alatt viselt rétegek megvédték a hátát sérülésektől. Mielőtt a falnak csapódott volna sikerült fejét előreszegnie, így kobakja nem koppant hatalmasat a fémfalban. Sisakja, melyet bal kezében tartott, ellenben kicsúszott ujjai szorításából és a legközelebbi széksor végébe gurult. A helyiség világítása megszűnt működni, de kisvártatva bekapcsolt a tartalék rendszer. A pislákoló vészvilágítás fényében a pilóták feltápászkodtak. Alec sietve felkapta a sisakját, majd ismételten vigyázzállásba vágta magát.

„12-5, 12-7 maguk a Forn osztaghoz lesznek beosztva. Nincs idő most a további eligazításra. Forn vezér majd elmondja, hogy az alakzat melyik részeként repülnek. Most pedig irány a hangár!” - Hangzottak a parancsnok határozott szavai.

Weld igen meglepődött, hogy ennyivel megúszták, de nem érzett késztetést rá, hogy maradjon tovább firtatni a kérdést. Tisztelgett, majd villámgyors hátraarcot produkálva megindult és igyekezett minél gyorsabban elhagyni az eligazítót. Az övéivel vegyülő súlyos léptek dobogása elárulta neki, hogy Paranga a nyomában van. Legnagyobb örömére Dash nem fűzött további megjegyzést a hallottakhoz.

Hé, maga! - kiáltott utánuk a parancsnok. Alec megtorpant, noha tudta, hogy a megszólítás nem neki, hanem barátjának szól. Ennek ellenére ő is visszafordult. A főtiszt pedig folytatta a mondandóját. - Ha visszatér, kihangsúlyozom: HA visszatér, még számolunk... ellenben ha jó koporsója lesz a TIE fülkéje, és kellemes temetője a hideg űr... majd két szóban megemlékezek önről fiam... – Közölte a parancsnok. Alec szinte érezni vélte, hogy szavai nyomán fagypont alá csökken a helyiségben a hőmérséklet. A corelliait még a hajózóruhája alatt viselt termo-öltözék dacára is kirázta a hideg. Szó nélkül fordult sarkon és folytatta a már megkezdett útját kifelé az eligazítóból. Ám még mielőtt kiérhetett volna, hallotta azt, amiről azt remélte, nem kerül rá sor. Paranga válaszolt a parancsnok szavaira.

„Köszönöm uram, hogy ennyire megbízik a Birodalmi kiképzés eredményességében. Biztosíthatom róla, hogy több igazolt űrbéli győzelemmel a hátam mögött fogok visszatérni, hogy ezzel is szaporítsam az eddigieket. Kitüntető szavai motiváló tényezőként fognak hatni rám a csata egészére nézve...”

Alec még inkább megszaporázta lépteit. Tudta, hogy itt már felesleges minden további szó, oldalba lökés, vagy bármi más hasonló figyelmeztetés. Dash végérvényesen és visszavonhatatlanul bemutatkozott. Ezt talán már azzal sem lehet ellensúlyozni, ha egyedül lövi ki az egész pergamoni flottát. Na persze ez még a fondorinak, minden tudása és egoizmusa mellett is nagy falat lenne. A corelliai a folyosóra kifordulva sietős lépteinek tempóját futássá fokozta. Barátja alig néhány méter lemaradással ott trappolt mögötte.

A hangárba érkezve az ilyen helyiségekben már megszokott látvány tárult a vadászpilóták szemei elé. Mindketten szolgáltak már, még gyakorlati idejük alatt csillagromboló fedélzetén, így hozzá voltak szokva a hatalmas hangártér és indítóállások látványához. TIE vadászok és ARC-170es távolfelderítők sorakoztak indulásra készen. A TIE vadászok indítóállványai alatt egy csapat összegyűlt pilótában, a vállukon viselt állományjelző karjelvények alapján könnyűszerrel felismerhető volt az a bizonyos Forn osztag. Parancsnokukat sem volt nehéz meglelni köztük. Paranga hadnagy és Weld hadnagy jelentkeztek az osztagparancsnoknál, aki villámgyorsan összefoglalta mindazt, amit a két újonnan érkezettnek tudnia kell. A fondorit az alakzat bal, a corelliat pedig a jobb szárnyra osztotta be. Az elmondottak alapján az alakzat jobb széle kissé távolabb esett a vezértől, mint a bal. Ez azt jelentette, hogy Alecet érte az a megtiszteltetés, hogy a formáció utolsó gépét repülje. Vagyis a manőverek során ő volt a legkiszolgáltatottabb helyzetben. A repülési harcászat egyik legrégibb eleme volt, hogy a kötelék parancsnokán kívül a két szélsőt, közülük is inkább az utolsót vette célba az ellenség. Az Earl becenévre hallgató pilóta tudta mire számíthat. Meg fogják próbálni leválasztani az alakzatról, és amint ez megtörténik, neki bizony, nagy valószínűséggel harangoztak. Persze ezt nem állt szándékában ölbe tett kézzel végignézni.

Az eligazítás végeztével már is jött az utasítás a parancsnoki hídról, mely már évezredek óta kiemelkedő jelentősséggel, mondhatni varázzsal bírt a különféle hordozókon szolgáló elszánt vadászpilóták számára:„a pilóták gépekre!”

A corelliai egy kurta értettemmel fejezte ki a kötelékparancsnoknak, hogy megértette az elmondottakat és már indult is a számára kijelölt csillagvadász felé. Fent az indítóállványzaton technikusok végezték az utolsó ellenőrzéseket. Alec felvette a sisakját és, noha idő hiányában volt, maga is szemügyre vette kívülről a gépet. Szemre jó állapotban volt. Csupán néhány szót váltott a karbantartókkal, miközben azok segítettek neki beszállni a gépbe. Megköszönte nekik a munkát és a segítséget, majd megígérte, hogy vigyázni fog a gépre. Még teherszállító-pilóta korában tanulta meg, hogy a karbantartó személyzetet legalább olyan becsben kell tartani, mint magát a gépet, amelynek működése függ az ő precíz, hibátlan munkájuktól. Bizonyos személet szerint, - amelyeket vele ellentétben Dash nem osztott, - a csillagvadász első sorban azoké a technikusoké volt, akik harcképes állapotban tartották. A pilóták pedig pusztán használták őket, és általában valamilyen kárt tettek bennük. Ez utóbbi volt az, amiben a fondori élen járt, sőt még kérkedett is vele.

Miután valamennyi biztonsági hevederje be volt csatolva, Weld nekifogott a rendszerek és kezelőszervek ellenőrzéséhez. Közben a két technikus rázárta a kabintetőt. Amint a TIE vadász minden rendszerét működőképesnek találta, bekapcsolta a kommunikációs rendszert és bejelentkezett az osztagparancsnokának.

- Forn 1! 12-7 startra kész! - Mondta röviden, majd várt a visszaigazolásra, illetve a arra a bizonyos startparancsra, melyet követően ismét ütközetben vehet részt. Ez most teljesen másnak ígérkezett. Eddig csupán programozott céldrónok, illetve többé-kevésbé szervezetlen kalózok ellen kellett felvennie a küzdelmet. Most viszont egy másik szervezett haderő minden kétséget kizáróan jól kiképzett és egységként működő vadászpilótái ellen kell majd helyt állnia. Kétségtelenül nehezebb feladat lesz, de bízott saját képességeiben, és a rendelkezésére bocsátott TIE csillagvadászban.

[Marcus Horan Fõadmirális]

ISD Conqueror

Horan tekintetét a taktikai képernyőre szegezte, majd egy apró ránc jelent meg homloka közepén. A pergamoni szakadárok által vezetett flotta több hajója öngyilkos támadásba lendült. Azonnal egyértelművé vált számára, hogy ki akarták iktatni a flotta vezérhajóját és a védelmére állított Howlrunnert, ezáltal fejetlenséget előidézve a birodalmi flottában. Nem számított a csata kezdetén ilyen akcióra, az ellenség meglepte. Azonban kiválló stratégaként felkészült minden lehetséges esetre, még az ilyen őrült manőverekre is.


- Figyelem! Ütközés fél percen belül! Minden harcállásnak elsődleges készültség! Figyelem...!


A főadmirális a mellette álló Sullan felé tekintett, kinek inkább izgalom volt a szemeiben, mint félelem.
- Pajzsokat a maximumra. Kilencvenkilences Direktíva. Értesítse a flottát. - mondta szárazon Horan, majd visszafordult a képernyő felé.
A flotta második embere bólintott, majd a kommunikációs egység felé fordult.
- 7. Flotta, itt Sullan commodore. Kilencvenkilences Direktíva, ismétlem Kilencvenkilences Direktíva! Vadászok a Zéró pontra, ismétlem vadászok a Zéró pontra!



//Elnézést a hosszú kimaradásért, a Flotta tagjai ismerik a hátterét. Köszönöm a türelmet. A kaland folytatódik...

Először mindenképpen Crawford kapitány írjon a D99 alapján és a vadászok irányítása is alá tartozik (Pranaga és Weld). Jelenleg más aktív JK nincs a flottában. Crawford, Pranaga és Weld után megint én következem és csak utána jöjjön Pelopsz. Köszönöm.//

[Jason Crawford]

Még magához sem tért az előző ütközésből a Howlrunner, máris készülődhettek a következőre. Talán a végsőre. Crawford kapitány feszülten várta a jelet a Conqueror fedélzetéről. Végre eljött a pillanat, amire maga is várt.

- 7. Flotta, itt Sullan kommodore. Kilencvenkilences Direktíva, ismétlem Kilencvenkilences Direktíva! Vadászok a Zéró pontra, ismétlem vadászok a Zéró pontra!

Szólalt meg az intercom rendszerből Sullan kommodore hangja. A parancsra azonnal reagált a Howlrunner kapitánya is.

- Energiát a fékező hajtóművekre.

A Howlrunner fékező hajtóművei lassan beindultak és a csatahajó lassan fordulni kezdett, ahogy hátrafelé indult. A hajó nemsokára már a Conqueror mellett állt párhuzamosan, azonban a Pergamoni öngyilkos hajók áradata nem akart szűnni. Mikor már nagyjából egy irányban állt a két hajó, Crawford kapitány újra felszólította fel a személyzetét:

- Minden energiát a fegyverrendszerekről az elülső elhárítópajzsra! Igyekezzenek azok a vadászok.

Pár pillanat múlva a csillagromboló turbólézer ütegei elhallgattak, a tüzérek meglepve tapasztalták, hogy a fedélzeti világítás is pislogott, majd minden energiaellátásuk megszűnt, ahogy a hídról kézi felülvezérléssel átirányítottak minden energiát a pajzsokra. Eközben a kint harcoló vadászok látszólag magára hagyták a Howlrunnert és igyekeztek a hajó háta mögő kerülni. A főhangárban eközben az utolsó pár tanácsot osztották ki a két új pilótának, Weldnek és Parangának:

- ... ha pedig kiérünk vigyázzanak, mert minden tele lesz törmelékkel. Ha megkapjuk a parancsot, minden megmaradt vadászt semlegesítenünk kell, a többit a bombázók és a tüzérség elintézi. - mondta végül Forn vezér a két pilótájának.

//Mindenkitől elnézést kérek a kései hozzászólásért//

[Alec „Earl” Weld]

A Howlrunner csillagromboló főhangárjában, a TIE csillagvadászok indítóállásainak egyikén, gépének pilótaülésébe szíjazva a 12-7es azonosítószámot viselő corelliai születésű vadászpilóta még egy utolsó, pontosabban immár utolsó utáni ellenőrzést hajtott végre. A a kommunikáció, a navigáció, a célzó- és tűzvezető-számítógép, az ionhajtóművek, s valamennyi más elsődleges és másodlagos fontosságú fedélzeti rendszer működőképes volt. A hajózóruhája és annak oxigénellátása szintén rendben volt. Összedörzsölte kesztyűs kezeit, majd megmarkolta a kormányművet és a gázkart. Lassú, mély lélegzeteket vett. Nem ez volt az első alkalom, amikor arra készült, hogy egy mozgékony ám törékeny harcigépet vezetve belevesse magát egy űrcsata forgatagába. Nem is olyan rég, a Howlrunner felé tartva egy Lambda osztályú űrsikló fedélzetén utazva csupán tehetetlen szemlélője volt annak, hogy az ellenség vadászai megpróbálják kilőni a Lambdát. Akkor Dash ügyességén múlt a túlélésük, most viszont már a saját kezében volt a sorsa. Annak ellenére, hogy tisztelettel adózott Paranga ösztönös repülési stílusa előtt, ezt a helyzetet sokkal jobbnak találta.

„... ha pedig kiérünk vigyázzanak, mert minden tele lesz törmelékkel. Ha megkapjuk a parancsot, minden megmaradt vadászt semlegesítenünk kell, a többit a bombázók és a tüzérség elintézi”- Hangzottak az osztagparancsnok utolsó instrukciói.

~ Mi sem egyszerűbb. ~ Vélekedett magában Weld. Fiatal kora ellenére rutinos pilóta volt, már több ízben bizonyította, hogy szinte bármivel és bármilyen körülmények között képes repülni. Különféle méretű és típusú teherhajókkal repült, mielőtt csillagvadász-pilóta lett. Tudta, hogy semmi gondja sem lesz a törmelékkel, ami pedig a pergamoni vadászokat illeti, nos nekik kifejezetten rossz napjuk lesz ez a mai, csak épp még nem tudnak róla.

- Forn 1, itt a 12-7es! Indulhatunk végre?! Tényleg nem akarom sürgetni, de nekem és 12-5ösnek egy kis dolgunk lenne odakint. - Forgalmazott újra, hangot adva türelmetlenségének. Ha másból nem, ezzel az egy megjegyzéssel mindenki számára, vagy legalábbis a forgalmazást hallók számára egyértelművé tette, hogy honnan is érkezhetett. Nem a harci szellem, vagy épp a nagyképűség mondatta vele mindezt. Egyszerűen csak kint akart lenni, hogy javítsa a birodalmi csillagvadászok esélyeit és minél több pergamonival végezhessen, mielőtt azok megritkíthatnák a TIE vadászok sorait.

Tudta, hogy az osztagparancsnok az ő javukat akarja a tanácsaival, de hát nem tudhatta, hogy azok közül, akikhez beszél egynek legalább annyi, ha nem több repült órája van különféle hajótípusokon, mint neki magának. Sőt könnyen elképzelhető, hogy harci tapasztalt terén pedig egyikük sem marad el tőle.

[Dash "Sureshot" Paranga]

Dash unottan ült beszíjazva a TIE pilótafülkéjében. Már-már elaludt, annyira lelassult szív verése, és lélegzetvétele. Nem szerette a várakozást, leginkább harcolni szeretett, vagy ha éppen földre kényszerült, akkor is inkább csinált valamit, vagy legalább aludt. Várni... mindig csak várni. Szendergését a kommunikációs berendezésének életre kelése szakította meg:
"- ... ha pedig kiérünk vigyázzanak, mert minden tele lesz törmelékkel. Ha megkapjuk a parancsot, minden megmaradt vadászt semlegesítenünk kell, a többit a bombázók és a tüzérség elintézi." - közölte az osztag parancsnoka, Forn vezér. Dash már épp válaszolni akart rá, de barátja hamarabb reagált:
"- Forn 1, itt a 12-7es! Indulhatunk végre?! Tényleg nem akarom sürgetni, de nekem és 12-5ösnek egy kis dolgunk lenne odakint." - forgalmazott Alec a komm. egységébe, ami persze kiment a teljes Forn századnak.
Azelőtt, hogy Forn 1 válaszolhatott volna, Dash is kinyitotta a száját, ami ugyebár néha többet ártott, mint használt:
"- Forn vezér, itt a 12-5! 12-7 jól mondja, dolgunk van! Indulhatnánk végre? Itt nem veszi hasznomat a flotta, csak odakint és szeretnék már szórakozni egy jót, uram..." - forgalmazott Dash, majd átállította már egyből a lézerfegyverek töltését, és a hajtómű energiát. Így ugyan kicsit lassabb volt a TIE, de folyamatos töltést kaptak a lézerfegyverek, így azok nem merültek le. Ezt tanulta meg legelőször a TIE-ról, hogy folyamatos utántöltés kell a lézerfegyver telepeinek, hiszen könnyen üresre lehet lőni a fegyver rendszert. Míg az ARC vadászokon az energia átcsoportosítás nem járt sebességcsökkenéssel, a TIEnál ahhoz, hogy valamire energiát lehessen adni, valamiből el kellett venni. Jól érvényesült a "Valamit-valamiért" elv. Dash már csak arra várt, hogy a TIE indító egysége egy nyitott állapotban lévő hangárkijárat felé érkezzen, és "kidobja" őt az űrbe...