Naboo (Birodalmi-szektor)

[Léonard Beaumagnan]

Krystal, néhány percnyi séta után, Theed egyik széles sugárútján találja magát. Hatalmas embertömeg mozog a sárgás-barnás kőépületek között. A színes forgatagban nem látni non-humánokat, illetve rohamosztagosokat.
A látvány után, a hanghatás sem elhanyagolható. Emberi zsivaj és gyermeki nevetés keveredik, a nem túl távoli űrkikötőből jövő hajtómű zajjal. Itt-ott lassan halad az emberek között egy repurzoros sikló.
Krystalt magával ragadja a kavalkád és az újszerű élmény. Az emberek boldogok, gondtalannak tűnnek. Egy kicsit talán meg is fájdul a lány feje. Beül hát egy kávézóba. Kiszámolja, hogy pont van pénze egy csésze teára. Másra nem, ha gondolni akar a szállásra és majd a hazaútra is.

- Gyönyörű hely, igaz? - ül le egy ismeretlen nő Krystal mellé. - Kár, hogy nem élvezheti sokáig. Krystal. Ugye így hívják?

[Krystal Starfire]

*Nagyon más, mint amit a Tatooinen megszokott. A levegő nem száraz, a páratartalma sokkal magasabb, sokkal kellemesebb, és könnyebb belélegezni. Az épületek szépsége, és kidolgozottsága, a Tatootine nyomornegyedeihez képest egy egészen más élmény. Ugyan úgy emberek élnek itt is ott, is mennyire másként.*
~ Ennyit számít csupán az, hogy hova születik az ember.~
*Gondolja a lány keserűen. Ha itt születik valószínűleg teljesen más élete lett volna. Szórakozás, lett volna lehetősége iskolába járni, tanulni, megismerkedni megannyi dologgal, amire odahaza sosem volt módja. Gondtalan vidám élet, egy olyan bolygón, ahol nem számít kincsnek minden korty ivóvíz, és nem elérhetetlen luxus néha még az élelem is. Összehasonlítani sem lehet a két világot egymással. Persze ha itt születik meg valami más is egészen biztosan másként alakul, a tapasztalatai tükrében. A személyisége. Ha nem azok az élmények érik rövid élete során, amik odahaza, akkor valószínűleg a világot is egészen másként látná. Ez jó lenne, vagy rossz, azt nem tudja, de a kényelmet, a szépséget, és mindazt a bőséget, ami ennek a világnak a sajátja meg tudná szokni egészen biztosan.
Az embertömeg, és a zsivaj, a sokszínű kavalkád teljesesen szokatlan a számára. A Tatooine lakossága, talán kétszáz-ezer fő. Ezen a bolygó, az életfeltételek jóval kedvezőbb volta miatt valószínűleg jóval többen élnek és sokkal jobb körülmények között, mint amit szülőbolygójának lakói csak elképzelni tudnának.*
~ Mennyire más lenne minden.~
*Azt, hogy akarná-e azonban mégsem tudja eldönteni. Sokszor hallotta már, hogy a bőség, és a gazdagság megváltoztatja az embereket, és nem jó irányban általában. Pazarlóak, önzők, és irigyek lesznek, míg az, akinek csak egy kevés jut, és azért is keményen meg kell dolgoznia, talán sokkal jobban tudja értékelni azt keveset, amit elért, mint a gazdag, a jómódot, amibe egyszerűen beleszületett, hiszen mindig azt látta, azt ismerte, és az vette körül bármerre nézett. A szépség, a sokszínű kavalkád először lenyűgözi a lányt, hiszen ilyet még sosem látott. Ő azt szokta meg, hogy a ruha nem más, mint szükséges használati cikk, és csupán annyira foglalkoznak vele, hogy ezt a funkciót ellássa. Az ő világában sokkal fontosabb, hogy olcsó legyen, könnyen előállítható, és tartós, minél tartósabb, hiszen ott kész csapásnak számít egy család megélhetésére, minden apró plusz kiadás is.
Itt ezzel szemben a ruhák igazi költemények, mintha maguk is műkincsek lennének. A két világ egészen biztosan összehasonlíthatatlan, és nagyon más élmény végig menni a sivatagbolygó nyomornegyedének utcáin, mint talán csak egy egyszerű sétáló utcán a Naboon. Egészen biztos, hogy ez még nem a kormányzati, vagy az előkelők városrésze, csupán csak egy átlagos polgárok lakta város, mégis akármelyik ház kész palotának számít a lány értékrendje szerint.
A nyüzsgés és a sokszínű forgatag először lenyűgözi, csodálja ezt a szép új világot, amibe belecsöppent. Valamivel később, már csak gyönyörködik benne, és próbálja felfedezni minden apró szépségét. Végül pedig, már egyenesen zavaró lesz.
Rengeteg ember, rengeteg hang, szín, mozgás, sosem állandó semmi, sosem pihen, sosem marad nyugton, vagy mozdulatlan. Ahogy egyre tovább marad ebbe a számára teljesen új és szokatlan környezetbe, előbb utóbb már nem lenyűgöző, vagy kellemes, esetleg szép lesz, csupán fárasztó, kellemetlen, és megterhelő, ahonnan menekülni akar. Menekülni valami olyan helyre, ahol egy kis békét, nyugalmat, állandóságot talál. Egy menedékre a színek, és hangok tengere elől.
A legfurább mégis az egészben az, hogy sem a birodalom rohamosztagosait, vagy egyenruhás katonáit nem látja sehol, pedig szinte biztos benne, hogy mindenűt ott vannak, mert miért pont ezt a helyet hagyná magára, a császár figyelő szeme.
Nem csak a birodalom katonái, és látható jelenléte hiányzik azonban innen. Mintha non-humánokat sem látott volna azóta, hogy kiért az űrrepülőtérről. Nagyon különös. Még ez a hely sem mentes a faji előítéletektől, és könnyen meglehet, olyan ez, mint a férges gyümölcs, kívül nagyon szép, illatos, és zamatosnak is mutatja magát, de ha az ember félbe vágja, csak akkor látja meg, hogy belül férgek rágják, és rohad. Ilyen férgek lehetnek a birodalom, annak bizonyos ideológiái, a figyelő tekintete, ami mellett senki nem érezheti magát biztonságban soha, és persze a faji előítéletek is.
Nagyon boldog, mikor végül felbukkan előtte egy kis kávézó, ahol talán végre egy kis nyugalomra lelhet, a folyton változó, zajongó világban.
A személyzet kedves, láthatóan megszokták, hogy a turistáknak minden rigolyáját el kell viselniük, cserébe azért, hogy a Crediteket számolatlanul hagyják itt. Valóban. Mikor megnézi a választékot, és a hozzá tartozó árakat alaposan meglepődik. Amennyiben gondolni akar arra, is, hogy az ideutazáshoz hasonló trükkös módon jut haza, amire azért igen kevés esélye van, hiszen Jazz már talán fel is szállt, mást meg nem ismer itt, aki hasonló eszközökkel meggyőzhetne. Ezen felül, ha egy egyszerű kávénak, vagy teának ilyen ára van, akkor valószínűleg a szállás sem lesz olcsó számára.
Na, igen. A pénz, amit a Tatooinen összegyűjtött, egy egész vagyonnak számítana egy ottani átlag polgárnak, itt azonban. Mondhatni borravalónak is kevés. Kellemetlen szembesülnie azzal, hogy a munkája, amit két éven keresztül olyan kitartóan, és pihenés nélkül végzett, mennyire nem ér semmit, és mennyire nem ért el vele semmit.
Végül rendel magának egy csésze teát, hiszen többre már amúgy sincs pénze, arra pedig még ötlete sincs, hogyan tudna itt bármi módon pénzhez jutni. A fegyverét a birodalom elkobozta, az ő szakmájban itt aligha dolgozhatna, hiszen sem kapcsolatai, sem helyismerete nincsen.
Kihozzák a teát, és éppen hozzá is látna gondolataiba merülve, amikor egy idegen nő ül le mellé. Ha férfi volna, avval még tudna mit kezdeni, bár az itteni felcicomázott nőkhöz képest egyszerű és szegényes öltözetében már távolról sem tartja magát annyira vonzó jelenségnek.
Ami viszont nagyon különös. Az idegen láthatóan tisztában van anyagi helyzetével, vagy a birodalom számára szabott időkorlátjával, mert a „kár, hogy nem élvezheti soká” valószínű, ezen két kellemetlenség valamelyikére utal. Még meglepőbb, hogy ez a nő a nevén szólítja, tehát avval együtt is, hogy ő itt nem ismer senkit, van valaki, aki őt mégis ismeri.
Lassan néz fel a teáscsészéről, az idegen nőre, és a tekintete semmi jót nem ígér. A hölgy láthatja belőle, hogy ha itt most nem terít ki valami igazán ütős kártyát az asztalra, akkor nem biztos, hogy csak Krystal az, aki nem sokáig élvezheti már mindezt a szépséget, amit ez a világ nyújtani tud.*
- Azt hiszem, ön előnyben van velem szemben.
*Jegyzi meg a lány hidegen, és szenvtelenül. Ő akkor válik nagyon veszélyessé, ha nyugodt. Minél hidegebb, minél pontosabb, precízebb, és kiszámítottabb, annál valószínűbb, hogy ölni fog.*

[Léonard Beaumagnan]

- Ugyan már, kedvesem. Az előny csak látszólagos. Hiszen csak azt kell tennie, amit tenni szeretne. - Az ismeretlen nő, ekkor elmosolyodik. Kissé hosszúkás arcára szűk, mégis bizalmat sugárzó mosoly ül ki. Ez a monológ végéig rajta marad. - Kérdezze meg nyugodtan, hogy hívnak. Kérdezni nem szégyen. Sőt! Egyenesen erény. Legalábbis felénk.

Az ismeretlen nő bőre, lehetetlenül fehérnek hat. Szinte már nem is emberi. Ezzel olyan hatást kelt, mintha vékonyabb lenne, mint amilyen valójában. Már ha ez lehetséges. Ezt csak fokozta a törtfehér kosztümével.
Elegáns és megfontolt, mégsem lassú mozdulatokkal veszi fel az asztalról, majd kinyitja. Szemei gyorsan végigfutnak az első oldalon, majd magához inti a pincért.

- Egy ugyanolyan teát, mint a hölgynek. Köszönöm. - egy biccentéssel jelzi a pincérnek, hogy elmehet. Majd lábát keresztbe téve, kezeit karba fonva mosolyog tovább Krystalra. - Thessának hívnak. Thessa Tisiphone. És meghívtam erre a teára. Ha nem bánja.

[Krystal Starfire]

*Lassan végig méri asztal társát. Elképesztően fehér bőr. Ott ahonnan ő jött ez nagy ritkaság számítana, ha lehetséges lenne egyáltalán. Mindehhez egy tört fehér kosztűm. Mintha csak ki akarna hangsúlyozni valamit ezzel a színnel. De mégis mit?
A mozdulatai megfontoltak, mégsem lassúak, ám nyugodtak. Érdekes, hogy tudja, hogy egy fejvadásszal ül egy asztalnál, még sincs benne nem hogy a félelemnek, de még az izgalomnak sem egy kis szikrája sem. Az emberek az olyanok társaságában, mint ő általában feszéjezve érzik magukat, és a legtöbben félnek. Na már persze, a normális emberek, akik szürke mindennapi életet élnek, és félnek minden apró változástól, nem hogy egy olyan hatalmastól, és véglegestől, amit egy fejvadász idézhet elő pillanatok alatt számukra.
Ez a nő mégsem fél, és még csak nem mis izgul, vagy ideges. Sőt. Éppen ellenkezőleg. Nyugodt, megfontolt, és kimért. Mint aki pontosan tudja, mit csinál, és akinek nincs félni valója, mert vagy tudja, mire számíthat, vagy tudja, hogy ha rossza fordulnának a dolgok, akkor van, aki megvédi, és tökéletesen bízik benne.
A nő nem harcos, nem ítélet végrehajtó, és a legkevésbé a birodalomnak valami fejvadásza. Ez szinte azonnal kiderült, már akkor, amikor leült mellé.
Krystal lehunyja a szemét. Nem tart tovább mindez, mint csupán pár pillanatig. Mire kinyitja, a lábát maga alá húzza, pontosan a szék alá, mégis kényelmesen, hogy ha kell, bármikor pillanatok alatt tudjon felállni, gurulni, vagy ugrani. Mindkét kezét jól látható helyen hagyja, két kézre fogja a teás csészét, mintha csak melengetni akarná rajta a kezeit. Adott esetben, valaki arcába öntve még a tea is szolgálhat fegyverként. „Minden fegyver, ha tudod, hogyan kell használni.” Hallja ismét az apja szavait a távolból, talán egy másik világból.
Nem azért van előnyben a hölgy vele szemben, mert tudja a nevét. Ugyan, egy név, főleg az ő világában sokat nem jelent. Hamis személyazonosságot szerezni, csupán pénzkérdés, ma ez vagyok, holnap az. Aki meg tudja fizetni, vagy akinek meg vannak a kellő kapcsolatai, annak ez nem sokat számít.
Az előny abból tevődik össze, hogy a nő otthonosan mozog ezen a bolygón, ismeri, és vannak ezen túl valószínűleg Krystalról is mindent tudhat, amit össze lehetett szedni. Ezzel szemben ő semmit nem tud erről a nőről. Ki küldte? Miért küldte?
Kérdezni erény? Talán. Jelen esetben teljesen felesleges. Ez a nő mindent el fog mondani magától, amit az orrára akar kötni, anélkül is, hogy ő bármit kérdezne tőle, hiszen csak ezért van itt vele.
Rendel egy teát, pont ugyan olyat, mint ő. Érdekes gesztus. Voltaképpen fogalma sincs, milyen teát is iszik éppen. Az itallap választéka mesébe illő. A Tatooinen ennek még a tizedét sem ismerik, vagy lehet megkapni a legelitebb helyeken sem.
A hölgy rendel, majd megvárja, míg elmegy a pincér, és csak utána kezd beszélni. Nagyon valószínű, hogy bármit is mond, ahhoz nem akar majd hallgatóságot. Nem meglepő, az életében eddig is fontos volt minden ügyfelével a diszkréció.
Az már annál inkább meglepő, hogy mit is akarhat tőle valaki egy olyan bolygón, ahova most tette be a lábát először. Azzal együtt, hogy nincs igazán neve a fejvadászok között, és nem is mozog bolygóközi terepen, csak a saját kis bolygólyán, ami mellesleg a perem vidék egy kis jelentéktelen bolygója, ahova a birodalom befolyása sem igazán terjed ki, jobbára a hutok kezén van az egész, egész pontosan Jabbáén.
Végig hallgatja a hölgyet, de mivel az ismeri őt, neki már felesleges bemutatkozni. A hölgy pedig láthatóan igencsak biztonságban érzi magát. Karba tett kéz, keresztbe tett lábak. Kényelmes, ám kiszolgáltatott helyzet.
A hölgy bemutatkozik, és amint várható, a neve sem mond számára semmit, sosem találkozott vele, és nem is hallott róla soha.*
- Köszönöm. Igazán kedves magától.
*Feleli most már a lány is mosolyogva, kezdi felvenni a szokásos állarcát, és szerepét, amit mindenki felé mutatni szokott. Kezdi visszanyerni a zsúfolt zsibongó forgatag után, a nyugalom, ezen kis szigetén a lelki békéjét.
Majd pár pillanatnyi szünet után immár a hölgy szemébe nézve fűzi még hozzá.*
- Hallgatom.
*A nő nem véletlenül kereste meg, vagy ő akar tőle valamit, vagy a megbízója, felesleges hát húzni az időt, jobb minél előbb a tárgyra térni. Nagy valószínűséggel, vagy ennek a nőnek, vagy a főnökének köszönheti azt a kis közjátékot is a birodalmiakkal. Innentől kezdve, már legalább az érdekli, kinek tartozik köszönettel, ezért a kedves kis előadásért.*

[Léonard Beaumagnan]

- Hova ez a nagy rohanás? - Teszi fel a kérdést, de közben a távolba réved, így nem is vár rá választ. Aztán Thessa újra Krystal felé fordul s kedves mosolyával az arcán folytatja. - Remélem hamar rájön, hogy a felesleges rohannia.

Közben megérkeznek a teák egy tálcán. Mellettük méz, cukor, citrom, tej és némi keksz fekszik egy-egy tányéron. Thessa kissé előredől és mézet folyat az egyik teába. Csak egy keveset. Aztán a csészével a kezében hátradől és kortyol egy kicsit.

- De ha azt szeretné, hogy gyorsan végezzünk, nem állok az útjába. Véletlenül tudom, hogy a Tatoonie-ról jött. Azzal is tisztában vagyok, hogy rendelkezik fejvadász engedéllyel. Nos egy más fajta megbízásom lenne az ön számára. Meg kéne védenie. Mit szól hozzá?

[Krystal Starfire]

*A hölgy láthatóan nagyon ráér. Ő nem szeretné, ha olyan nagyon gyorsan kiderülne, miről is van itt szó. Persze, aki már tudja, annak valóban nem túlsürgős. Krystal viszont lassan kezdi zokon venni az utóbbi nap eseményeit.
Le akart kicsit lépni a térképről, elutazni valahova, amiről úgy tudta, hogy a világ legszebb helyeinek egyike, és végre, ha nem is sokáig, de csak egy rövid időre, élvezni az életet. Szerette volna, ha végre nem csak a gyilkosságokból, bunkó alvilági figurákból, és a mindennapos rohanásból jut ki a számára.
Minderre mi történik? Megérkezik a Nabbora, és azonnal lecsap rá a birodalom. Lecsukják, bezárják, elszedik a pisztolyát, majd közlik vele, hogy nem kívánatos személy, és van két hete eltűnni, ha nem akar komoly bonyodalmakat magának.*
~Ilyen egy szép vakáció. Tökéletes~
*Mindezek után feltűnik egy nő a semmiből, aki talán életében nem került tűz közelbe, tudja róla, hogy fejvadász a Tatooinon, és tudja a nevét is. Kész vicc ez az egész. Krystal nem több mint egy kezdő. Igaz, nagyon tehetséges, és szép jövő is állhat előtte, ha nem lövik le, de ettől függetlenül csak egy névtelen kezdő. Sok esetben még a Tatooinon sem jelent semmit a neve, és még az apja nevét latba vetve sem veszik komolyan. Erre itt, a világ másik végén ismerik, és azonnal munkát ajánlanak neki, ráadásul olyat, amihez nem ért.
Ő fejvadász. Tudja, hogy kell valakit megtalálni, hogyan kell valakiről mindent kideríteni, hogy kell valakit felhajtani, hogyan állítson csapdát az áldozatának, hogyan cserkéssze be. Nincs olyan dolog a világon, amit ne tudna felhasználni fegyverként ahhoz, hogy gyilkoljon vele, de az égvilágon semmit nem tud a személy védelemről. Az egy teljesen más műfaj. Neki sosem megvédeni kellett a célpontjait, hanem megölni.
Krystal erre már nem tud mit mondani. Egyszerűen őszintén, és felszabadultan nevetni kezd. Majd könnyed csevegési hangnemben válaszol a másik nőnek.*
- Kisasszony ön súlyos tévedésben van. Én nem vagyok testőr. Ezen a téren semmilyen tapasztalatokkal nem rendelkezem. A Naboon sem helyismeretem, sem kapcsolataim nincsenek, hogy bármilyen megbízást teljesíteni tudjak, és most még a birodalomnak hála a sugárpisztolyomtól is megszabadítottak.
*Ő is csorgat egy kis mézet a teába, majd szépen lassan elkezdi kevergetni. Vesz egy apró süteményt a tálcáról, ha már egyszer meghívták, legalább ezt is megkóstolja, amúgy sem mostanában lesz arra lehetősége, vagy pénze, hogy ismét tegyen ide egy ilyen kis kirándulást. Miután a sütemény elfogyott folytatja csak a mondandóját.*
- A személy védelem egy teljesen más fajta munkakör, ami nagy elhivatottságot igényel. Amennyiben utána nézett már a múltamnak, nyilván tudja, hogy még csak társam sem nagyon volt sosem. Nos azért mert így minden sokkal egyszerűbb. Ha hibázok, meghalok, és nem rántok magammal senkit. A fejvadászok nem testőrök.
*Megemeli a csészét, lassan kimérten, és iszik pár kortyot, majd visszateszi. Nem a hatás kedvéért, időre volt szüksége, hogy eldöntse, hozzá tegye-e ezt az utolsó gondolatot még a mondandójához, vagy felálljon, és otthagyja a nőt, révén ezt a munkát nem neki találták ki.*
- Amennyiben mégis elvállalnám. Időre volna szükségem. Meg kellene ismerkednem az ön előéletével, és többet kellene tudnom önről, mint amit ön tud saját magáról. Ezután meg kellene ismerkednem a Nabooval, majd az ön kapcsolataival, ismerőseivel, és az ő szokásaikkal, múltjukkal, előéletükkel. Amennyiben mindezzel meg vagyok, és vállalom is, még mindig nem jelentek biztosítékot az ön számára. Fejvadászként sosem volt dolgom, hogy bárki elé ugorjak, ha egy blaster útjába kerül. Miből gondolja, hogy ha elvállalom ezt a munkát, akkor ha úgy hozza szükség, önért megtenném ezt?
*Itt már komolyan kíváncsi a nő válaszára. Ő nem testőr. Ölni remekül tud, ez azonban nem az ő megszokott környezete, és nem is az a fajta munka, amit végezni szokott.*

[Léonard Beaumagnan]

- Ön ismét türelmetlen, kedves Krystal. A leginkább lényeges kérdéseket fel sem teszi. Miért, Mennyi időre. Ezek szerintem fontosabb kérdések, mint az említett kifogások.

Thessa néhány nagyobb korttyal kiissza csészéjének a tartalmát, majd rövid úton a tálcára helyezi az üres porcelánt.

- Ön kapóra jött nekem Krystal. A közeljövőben szeretnék a Tatooinera utazni. Ha elválalja, az ott tartózkodásom idején kéne védenie. Természetesen a hálán nem maradna el. Anyagiakban értve. Kérem, ezt fontolja meg és mondjon egy összeget.

[Krystal Starfire]

*Innentől már sokkal inkább mulatatja a helyzet. Nem az ő bőréről van szó, és ha elfogadja a munkát, akkor voltaképpen a vele szemben ülő hölgy a lesz a főnöke, legalábbis egy időre. Tulajdonképpen nincs miért erőlködnie, az anyagi helyzetén rontani már sokat amúgy sem lehet. Akkor meg akár bele is vághat. A visszautazás, és a szállás, minden pénzét felemésztené, ami esetleg a rendelkezésére állna, ahogy az árak itt állnak, ebből amúgy sem lenne egy igazán komoly, vagy hosszú vakáció. Összegezzük a dolgokat. Két hétnél tovább úgysem maradhatna a bolygón, mert elkezdenék hajkurászni a birodalmiak, és félő, hogy most már nem csak ilyen rövid időre próbálnák marasztani, ezt pedig nem sok értelme van kiprovokálni. A haza út költséges lesz, viszont ha ennek a nőnek az alkalmazásában áll, akkor nem az ő számra lesz az, hiszen, mint testőrnek, neki is vele kell mennie, és a munka során felmerülő költségeket akkor a munkaadó fogja állni. Veszíteni nem veszíthet semmit, és odahaza, még mindig akármikor kiszállhat a buliból, más nem, ha a nő rosszul számított ott marad egyedül, és levadásszák, esetleg el is adhatja akárkinek, aki adott esetben eleget hajlandó fizetni érte. Ez persze már mind a jövő zenéje.
Ha már így hozta a sors, akkor rájátszik a kínálkozó lehetőségre.*
- Rendben van kisasszony.
*Közli mintegy tárgyilagosan.*
- Akkor nézzük az ön számára fontosnak ítélt kérdéseket. A tiszteletdíjam 1000 Credit minden megkezdett hétért. Innentől kezdve számomra, hogy meddig tart a megbízatás voltaképpen teljesen mindegy. Ezen túl szükségem lesz egy fegyverre, mivel az enyémet a birodalmiak elkobozták, és sajnos anélkül, elég nehéz lenne ezt a feladatot ellátni. Fejvadász révén a nehéz sugárpisztolyokat részesítem előnyben, ezekhez szoktam hozzá. Emellett ön állja a visszautazásom költségeit.
*Innentől már meg sem kísérli átvenni a beszélgetés irányítását, vagy esetleg terelgetni azt bármerre is. A nő láthatóan nagyon magabiztos, nagyon tudja, mit tesz, és azt is, hogy mit akar. A saját bőrét viszi a vására, nem Krystalét, innentől kezdve már legyen az ő problémája.*

[Léonard Beaumagnan]

- Örülök, hogy elvállalja. - Mondja Thessa, majd jobbjával kecsesen int egyet. Krystal nem láthatja kinek, hiszen pont mögötte állhat. Néhány másodperc múlva azonban az asztal mellett megjelenik egy férfi, egy táskával. Ez utóbbit leteszi az asztal mellé, majd ismét Krystal háta mögé vonul vissza pár métert.

- A táskában talál kétezer kreditet és egy adattáblát. Az adattábla tartalmaz egy holoszámot és egy azonosítót. Az azonosító egy űrhajóra szól, ami három nap múlva indul a bolygóra, Mos Eisleyba. Az útja ki van fizetve és fegyvert is kap. Olyat, mint amilyet elkoboztak. Én egy héttel ön után fogok érkezni. Addigra szerezzen szállást és egy teljesen zárt siklót, ami képes megbírkozni a sivataggal. A holoszámon pedig legyen kedves bejelentkezni, amint a bolygóra érkezik.

Thessa mosolya szélesebbre húzódik és közelebb hajol Krystalhoz. Mélybarna szemeivel a fiatal lány szemeibe néz.

- Ha sikeresen tudunk együttműködni, akkor a jövőben is dolgozhat nekem. Nem kell gondolom részleteznem, hogy hosszú és gazdag élet várhat önre.

[Krystal Starfire]

*A tárgyalás úgy tűnik lezárult. Ő elvállalta a megbízást, bár hogy ténylegesen, mint, azt még maga sem tudja. A nő pedig rábízta az életét egy vadidegenre, akitől olyan területen vár el teljesítményt, min még sosem próbálta ki magát. Érdekes új kihívás lesz. Ezúttal nem megölnie kell valaki, hanem megvédenie attól, hogy megöljék. Tulajdonképpen neki mindegy. Ennek a nőnek minden bizonnyal igen kellemes, és kényelmes élete van. Bőven van mit veszítenie. Ezzel szemben ő csak gondokat veszíthet, ha lelövik. Érdekes, és visszás helyzet.
A férfi, aki eddig a hátuk mögött állt, most közelebb jön, és egy táskát tesz az asztalra, majd szépen visszavonul a háttérbe.*
~Igazán jól idomított kiskutya.~
*A táska pedig fel is fedi mindjárt a tartalmát. Kétezer Credit, és egy adat tábla. Az előbbitől nincs túlságosan meghatva, a másik viszont annál érdekesebb. Az új megbízásáról a nőtől nem tudott meg szinte semmit. Az adattáblán talán lesz valami konkrétabb, amivel már kezdeni is tud valamit. Amint kiderül, már minden el van rendezve előre. A visszautazása, és még a birodalom által szabott két hetes időkorlátot sem lépi túl. Három nap múlva indul is vissza. Lényegtelen. Innentől ez már úgysem nyaralás, sokkal inkább munka. Akkor pedig már jobb, ha minél előbb bele a közepébe. Fegyvert is kap majd, de az még kérdés, mikor fog ez megtörténni, bár a Tatooineig ráér.
Az is hamarosan kiderül, hogy a nő az ő érkezése után egy héttel fog a bolygóra jönni, addig pedig szereznie kell egy siklót, ami bírja a sivatagot, és szállást. Erre ez a kétezer Credit el is fog menni jobbára szinte az utolsó darabig.
Amennyiben a nő tényleg túl akarja élni ezt a kis kalandot, és tényleg tart attól, hogy valaki vadászna rá. Előbb utóbb ettől sokkal több információra lesz szüksége. Persze ő már nem fog emiatt aggódni, tökéletesen felesleges. A jelek szerint a nő már az utolsó lépésig mindent eltervezett, és nem fog kiadni semmit előbb, mint ahogy azt ő szeretné. Ebből két lehetőség adódhat. Vagy jól számított, és akkor megússzák mind a ketten baj nélkül, vagy nem, és akkor jó eséllyel csupán két csontvázzal több fog fehérleni a sivatag homokjában.
A bizalmaskodó gesztust nem veszi jó néven, de ennek nem adja jelét. Ez a „vakáció” nagyon nem úgy sült el, ahogy azt ő eleinte gondolta, de már mindegy. Új kuncsaftja bizalmaskodó módon tett megjegyzésére egy kedves mosollyal válaszol.*
- Minden bizonnyal. Mindkettőnk érdekében remélem, hogy úgy lesz.
*Céloz ezzel arra, hogy ha a nő elszámított valamit, és ennyire a kezébe akarja tartani az irányítást, abba mindketten bele fognak halni.*

[Léonard Beaumagnan]

- Kifejezetten örülök, hogy tudtunk egy kicsit beszélgetni. Ön még nem tudja, de jól választottam. Minden ellenérzésével ellentétben. Kérem jelentkezzen amint megérkezett és jelentse azt is ha megvan a sikló és a szállás is. A teákat már kifizettem. Viszont látásra, kedves Krystal.

Thessa bólint egyet, majd feláll. Elindul a Krystal háta mögötti irányba, de megáll a lány mellett. Finoman a vállára teszi a kezét és lágyan megszorítja. Majd fejének elfordítása nélkül, az eddigi negédes hangvételt, egy nyomatékosabbra váltva szólal meg így a búcsú után, még utoljára.

- Képes vagyok megtalálni önt.

Majd elengedi Krystal vállát és újra felöltve mosolyát, tovább indul. Néhány másodperccel és jó pár méterrel később, egy fehér sikló érkezik. Mind Thessa, mind kísérője beszállnak és elhagyják a zsúfolt utcát.

[Krystal Starfire]

*A megbeszélés a végéhez ért. A hölgy is búcsúzik tőle. Tulajdonképpen ettől sokkal több információra van szüksége, de ezen majd ráér akkor eltöprengeni, ha elkezdte olvasgatni az adat táblát. Azon lehet, hogy rajta lesz az, amire most első körben szüksége lesz. A nő továbbra is maga akarja kézben tartani a dolgokat, és ezen, valószínű a megbízás végig nem is fog változtatni. Vagy túlélik, vagy nem. A nő feláll, és közli is vele, hogy a számlával már nem lesz dolga, hiszen ki van fizetve minden, majd a megkerülve őt, elindul a kijárat felé.*
- Én is remélem Miss Tisiphone. Mindkettőnk érdekében. Viszont látásra.
*Ami most jön, arra a lány nem számított volna. A nő finoman, de határozottan a vállára teszi a kezét, és már egy sokkal határozottabb hangnemben közli vele, hogy képes megtalálni őt.
Nem lenne erre értelme bármit is reagálni, burkolt fenyegetés volt, hogy ne próbálja meg átverni. Semmi szükség nem volt rá, és ezzel pont az ellenkező hatást éri el, egy ilyen beszélgetés után. Eddig azt próbálta tudatosítani Krystalban, hogy pontosan kézben tartja a dolgokat, és mindenről tudomása van. Az, hogy most mégis felmerült benne, hogy esetleg átverhetik, sokkal inkább arra utal, hogy tisztában van benne, hogy könnyen hiba csúszhat a számításaiba, és ő sem bízik teljesen mindenben.
A nő valószínűleg ezek után egyszerűen kisétál a kávézóból, és valamiképpen távozik. Krystal ennek már nem néz utána. Az ő szemszögéből nézve ez már lényegtelen momentum. Neki nem sürgős a távozás, hiszen van három napja, amit valamivel el kell ütnie. Marad még, és elkezdi iszogatni a maradék teát a maradék sütemény elmajszolása közben. Kinyitja a táskát, előveszi az adattáblát, és elkezdi tanulmányozni a rajta lévő információkat. Fogalma nincs, mi lehet rajta, de minden valószínűség szerint utasításokat, és információkat tartalmaz a továbbiakra. A nővel már nem kell kapcsolatba lépnie a Tatooinra való megérkezésig, tehát addig a pillanatig, amire szüksége lehet, ezen az adat tárolón rajta lesz.*

[Krystal Starfire]

*A megbeszélés véget ért, és szépen lassan elfogy a tea is és a sütemény is. Az adat tábla már semmilyen plusz információt nem tartalmaz, csupán azonosítót, és a holoszámot.*
~Hát mindegy. Akkor innentől majd improvizálunk.~
*Krystal szintén a távozás mezejére lép, nincs már miért maradnia. Amennyiben lenne rá pénze, alapos városnézést rendezhetne, kipróbálhatná a jobb éttermeket, és végig járhatná az összes idegenforgalmi látványosságot, ahogy azt a turisták szokták. Neki erre viszont nincs kerete. Három nap alatt nem válthatja meg a világot, és a pénzét teljesen szétszórni sem akarja.
A pénz, amit a nő adott az ő számára egy igen komoly összeg, de itt csupán aprónak számít az is. Nagyon könnyen és gyorsan szórná el, ha tényleg szórakozni akarna. Kétezer Credit pedig, arra célra sem lesz sok, hogy valami normális szállást vegyen ki a Tatooinen, és találjon, valami olyan járgányt, ami ki is bírja a mély sivatagot. A helyenként 65 fokos hőmérséklet, és a sivatag pora egyaránt kikezdik a járműveket. Ráadásul a Tatooinen amiből nagyon sok van, az a használhatatlan roncs, nem pedig tényleg jó minőségű, használható járművek. Ugyan ez áll a valamit érő szállásra, és a szolgáltatásokra is. Ezen túl pedig vigyázni kell, mert ha megneszelik, hogy valami átutazónak sok pénze van, és nincs megfelelő védelme, az nagyon gyorsan vonzani kezdi a keselyűket.
Feláll és kisétál a kávézóból. Hogy itt merre talál arról fogalma nincs. Annyira azonban nem elveszett ember, hogy ha a Tatooinen túlélte, itt ne találjon magának valami szállást éjszakára. Egyértelműen nem a legdrágább, és legelegánsabb helyek érdeklik. Végül némi kérdezősködés után talál magának egy viszonylag olcsó panziót, ahol eltöltheti azt a három éjszakát.
A hely, amit végül talál magának, helyi viszonyok között nem számít sem elegánsnak, sem különösebben jól felszereltnek, ellenben tiszta, és az ő igényeit messze kielégíti. Ahhoz képest, amit a szülőbolygóján megszokott, tulajdonképpen ez is kész palota. Végül is minden csak viszonyítás kérdése. Annak, aki egész életében fényűzésben, és pompában élt, annak ez csupán egy olcsó szállás lehet, és semmi több. Annak, aki azt szokta meg, ami a Tatooinon számít normális és átlag körülménynek, ez már maga a paradicsom.
A fenn maradó idejét sétálgatással, és nézelődéssel tölti, a kirándulás nem kerül már majd plusz pénzébe.
Maga a bolygó tulajdonképpen lenyűgöző, és sokkal kellemesebb itt élni, mint a sivatagban, azok között a szélsőséges viszonyok között. Bőven van számára újdonság, és látnivaló. Egy olyan világban csöppent itt bele, amit eddig jóformán elképzelni sem tudott volna. Mindent összevetve nem bánta meg az utazást, hiszen egy nem mindennapi élménnyel lett gazdagabb, és olyan dolgokat látott, amit a szülőbolygóján csak nagyon kevesek engedhetnek meg maguknak.
Amikor a harmadik nap reggelén távozik a szállásról, nem nagyon van, amit össze kéne szednie. Vegyes érzelmekkel hagyja itt ezt a helyet. Sokkal szebb, mint az a bolygó, ahol ő született, és ahova most visszatér, valahogy mégis sokkal távolabb áll tőle. Rengeteg új élmény érte, amit majd jó ideig el fog tartani, amíg feldolgozza ezt az élményt, mindent újra a helyére pakol az életében, és eldönti, hogyan legyen tovább. A nő amennyiben tényleg jól fizet, és távlati lehetőségekben ajánlana munkát a számára, az még akár sok utazással is járhatna, amit most így nem lenne ellenére. Húsz évet töltött el egy kis poros sivatag bolygón, a világ szélén, és nem látott tulajdonképpen semmit a világból. Most ez akár meg is változhat. Na persze akkor sem lesz több gondja, ha ez a megbízás kudarcba fullad. A halottaknak általában már nincsenek problémáik.
Kisétál az űrrepülőtérre, és ezúttal állhatja végig újra a sort, amit az érkezésénél, csak most minden a másik irányba megy.
Most nincs nála fegyver, és a birodalmiak sem akadékoskodnak már. A sor szépen lassan véget ér, és ő is felkerül arra a hajóra, ami visszaviszi a szülőbolygójára.*