|
Post by Darth Vader on May 30, 2007 19:23:14 GMT 1
A NABOO-BOLYGÓ A bolygó látképe az űrből
Statisztikai adatok:
Magtól való távolság: 34.000 fényév
Régió: Középső Gyűrű
Szektor: Chommel-szektor
Rendszer: Naboo
Napok száma: 1
Holdak száma: 2
Főbb fajok: ember, gungen
Populáció: 625 millió ember, ismeretlen számú gungen
Felszíni vízterület: 85%
Amint a hajód kilép a hiperűrből egy parányi zöldes bolygót pillantasz meg. Egy birodalmi csillagromboló állomásozik közel az égitesthez, de úgy tűnik teljesen szabad a leszállás Theed Központi Űrkikötőjében...
A Naboo az Első Galaktikus Birodalom által erősen ellenőrzött bolygó, ennek ellenére nem járkálnak rohamosztagosok nyíltan az utcákon. Az ellenőrzést főleg a civil ruhás birodalmi titkosszolgálat végzi, de nagyobb incidensek során a rohamosztagok gyorsan rendet csinálnak. Palpatine Császár szülőbolygóján összesen 40.000 rohamosztagos állomásozik állandó jelleggel, támaszpontjuk a Theed közelében felépített Birodalmi Mocsár Bázis. Standard páncélszínük zöldes-barnás, a terepviszonyoknak megfelelően. A rohamosztagosok siklókkal közlekednek, lépegetők és egyéb nehéz harci járművek nincsenek, mivel a nabooi mocsarakban ezek nem használhatóak. A katonák közül 7000-en sötétkék páncélt viselnek, ők a speciális búvár-rohamosztagok, akik víz alatt is bevethetőek. A Birodalmi Haditengerészet döntése alapján TIE-vadászok nincsenek a Naboon, esztétikai okokból, viszont a Naboo 1-es csillagvadászok teljes mértékben Birodalmi kézen vannak. (Ez nagyjából 200 vadászt tesz ki.) A bolygó saját hadsereggel nem rendelkezik, leszámítva a Királynő 300 fős testőrségét, akik a Palota környékén teljesítenek szolgálatot.
A nabooi N-1-es csillagvadász
A bolygó földrajza:
[/img] A vízesések gyakran adnak helyet romantikus kirándulóknak [/center] Kevesen hinnék, de a Chommel-szektorban fellelhető bolygó 85%-át víz borítja. Tavak, tengerek, óceánok és óriási kiterjedésű mocsarak mellett végtelen zöld mezők, dombok és ritkás hegyvonulatok tarkítják. A legnagyobb hegyláncolat a Gallo-hegység, ami pontosan az óriási kiterjedésű zöldellő síkság, a Fűtenger és a Lianorm-mocsár között helyezkedik el. Gyakran köd ül meg a mocsaras tájon A mocsártól délre található a Paonga-tenger, ennek a közepén, lenn a mélyben fekszik Otoh Gunga, a gungenek legendás, mára elnéptelenedett fővárosa. A bolygó felszíne alatt gigantikus víz alatti labirintusok, átjárók és barlangok hívogatják a kiváncsiakat, igaz a tenger mélye szörnyű élőlényket is rejt. Persze a bolygón őshonos gungenek jól ismerik ezeket a titkos járatokat, hiszen többnyire ezek vezetnek el a Szent Menedékeikhez, amit rajtuk kívül senki sem képes megtalálni a szokásos módszerekkel. Történelem:Tudósok körében vitatott, hogy a gungenek voltak-e az őslakosai a Naboo-nak. Tény mindenesetre, hogy egy sok ezer évvel korábbi humanoid civilizáció hagyott nyomot a bolygó felszínén. Az egyik ilyen legnevezetesebb rom a Lianorm Mocsár északi részén található Gungen Szent Menedék. Boss Nass, a Gungen Főfőnök, a Szent Menedékben. Háttérben a letűnt kultúra romjai A gungenek az ősi civilizációból visszamaradt romokat szentnek tekintik, magukat pedig ettől a néptől származtatják. Sokáig ők voltak az egyetlen lakói a bolgónak, mígnem közel négyezer évvel a Birodalom Előtt, a Grizmallt bolygóról ember menekültek jelentek meg és befészkelték magukat a Fűtenger mezőibe, illetve a hegységekbe. Kulturális különbségek miatt hovatovább feszültség keletkezett a két nép között, de tettlegességre eleinte csak ritkán került sor. Később ez némileg megváltozott... A naboo-i nomád emberi települések közül az első a Gallo-hegyéségben, a Deeja-csúcson épült ki. Keren és Theed városai csak ezt követően épültek ki, mint afféle élelemtermelő közösségek. Keren városa mind a mai napig megmaradt egyszerűbb emberek otthonaként, míg Theed inkább az arisztokrácia székhelyévé vált. A bolygó harmadik legnagyobb városa Kaadara, a Paonga-tenger partjára épült és elsősorban halászok lakták és lakják ma is. Moenia az első és egyetlen olyan emberi város, amelyik a Lianorm-mocsár területére épült, cölöp-technikával. Theed, a csodálatos főváros A nabooiak a feudális társadalom egy speciális fajtáját honosították meg az idők folyamán. Nemesek és a köznép mellett a szolga osztály ugyanis hiányzik. Az időközben fejlődő és terjedő városállamok egymással és a gungen városokkal is élénk kereskedelmi kapcsolatban álltak. A városállamok hercegei egymás között cserélgették a királyi pozíciót az évek során, bár ez a titulus nem járt különleges hatalommal. Ezer évvel ezelőtt ismeretlen ok miatt konfliktusok sorozata tört ki a városállamok között, mire Theed királya, Jafan, magához ragadta a hatalmat és zászlója alatt egyesítette a nabooiakat. Elkövetkezett tehát a "Nagy Béke Időszaka". Ekkor lett Theed, a Deeja-csúcson fénylő város a Királyi Főváros. A Jafan dinasztia uralkodása alatt a Galaxis zajától mentes mentes város a dekoratív építészet és különféle szakemberek mesterségbeli tudásának kiarakatvárosa lett. (A Királyi Palota előterének szobrai például híres filozófusokat mintáznak.) Jafan és leszármazottjai nagyjából 150 évvel ezelőttig uralkodtak. A Béke Időszaka akkor zárult le, amikor Veruna király uralkodása alatt Birodalom Előtt 28-ban a bolygó főszereplővé lépett elő a galaktikus plazmikus energia piacnak. Theed utcái alatt hatalmas plazmikus energia folyamokat (egy energiaforrás, amely az egyszerű lámpáktól kezdve a hatalmas gungen városokat is ellátja energiával) fedeztek fel. Veruna király és Palpatine szenátor Plazma Bányászati és Feldolgozó Központot építetett a fővárosban, a Bankár Klán anyagi támogatásával. Annak ellenére, hogy a nabooiak viszolyogtak a bolygón kívüli kereskedelemtől, szerződést kötöttek a hatalmas és befolyásos Kereskedelmi Szövetséggel. A szervezet ennek értelmében kedvezményes és állandó áron vásárolhatott plazmát a bolygótól. A Kereskedelmi Szövetség azonban az olcsón vett plazmát jóval magasabb áron értékesítette, magára haragítva így a kereskedésben még igencsak tapasztalatlan nabooiakat, akik megpróbálták felbontani az előnytelen és elhamarkodva kötött szerződést. A plazma egyik felhasználási módja: energiakatapult Veruna király érezte: hatalmas konfliktus van kialakulóban, ezért kibővítette a Űrharcos Hadtestet és felállított egy N-1-es csillagvadászokból álló osztagot. Ebben az időben épült a theedi hangár is, ahol az új osztag állomásozott. A nabooiak élükön a békés Palpatine szenátorral nem nézték jó szemmel ezt a provokatív, katonai lépést, így az általános nyomás hatására Veruna király kénytelen - kelletlen átadta a hatalmat Padmé Naberrie-nek, aki az Amidala városállam vezetője volt. A fiatal királynő békés megoldást ígért a népnek... Padmé Amidala, korábbi királynő, majd szenátor. Szépségéért és eszéért egyaránt szerette a nép A történet innentől kezdve közismert. A Galaktikus Szenátus ebben az időben hozott új rendeletet a csillagközi kereskedelem megadóztatásáról. A Kereskedelmi Szövetséget ez ugyanolyan érzékenyen érintette, mint a Naboo tiltakozása egy érvényes szerződés ellen, így blokádot vontak a parányi bolygó köré. A nemoidiai vezetők úgy értelmezték: érdekeik és hírnevük szenvedi meg, ha nem lépnek sürgősen ebben a két ügyben. Gondolták két legyet ütnek egy csapásra: megfélemlítik egyrészt a Szenátust, másrészt a Naboo-t is. Valorum főkancellár hiába küldött két Jedi-lovagot a bolygóra, a Kereskedelmi Szövetség droidserege hamar lerendezett minden ellenállást. Az események felgyorsultak. Amidala királynő a Jedik segítségével áttört a blokádon és a Coruscantra utazott. Javaslata alapján a Szenátus megvonta a bizalmat Valorum főkancellártól és eltávolította a posztjáról, utódja pedig a naboo-i Palpatine lett. A királynő visszatért bolygójára és a gungenekkel szövetséget kötve végülis sikeresen legyőzték a Szövetség droidseregét. A Klón Háborúk alatt a szakadárok megpróbálták elfoglalni a bolygót, ez a kísérlet azonban nem járt sikerrel. Időközben nyolc évnyi uralkodás után Jamilla királynő követte Padmét a trónon. Az Első Galaktikus Birodalom kikáltását követő években a bolygó arculata némileg megváltozott. A főváros például egy hatalmas Palpatine-emlékhelyre hasonlít leginkább és a turisztikai adatok igencsak megnőttek az elmúlt időkben. A gungen populáció felére csökkent, köszönhetően a rabszolgatáborok "hatékony" működésének, bár még sok gungen bújkál a mocsarak titkos bugyraiban. Gungenek a rejtett mocsárvidéken Jamillia királynő mandátuma lejártával, Lillianalla Apailana követte a trónon, az előző királynőt. Sajnálatos módon a királynő, vissza élve hatalmával, jediket bújtatott el a bolygón, aminek következtében az 501-es Légió kénytelen volt likvidálni az Uralkodót. A Birodalom tanulva az esetből megszüntette a királyi intézményt, és Panaka Moffot nevezte ki a Naboo, és a Chommel szektor vezetőjének. Panaka Moff kormányzásának ideje alatt több változást is eszközölt a Naboon az elmúlt 3 év alatt. Először is elbocsátva a még Királynő által kinevezett kormányzót, helyére a saját emberét állítva, aki nem volt más mint Jasen Raven, Naboo szenátora. Emelett jelentősen szigorította a határellenőrzést is a csempészek ellen való védekezés végett. Emelett a Moff elkezdte egy a birodalmi csapatoktól független magánhadsereg felállítását is, melybe alapos és hosszas szelektálás után minden humán, (kivételes esetekben nonhumán is) jelentkezhet. Raven kormányzó legfőbb intézkedéseként egy, gigantikus méretű fogatverseny pálya építésébe kezdett, természetesen Panaka Moff beleegyezésével. Az első versenyre BSZ 9 első felében fog majd sor kerülni és minden bizonnyal hatalmas tömegeket mozgat majd meg... //Lilliannalla Apailana királynő munkája.// [/color]
|
|
Ned’lx Ant
New Member
Szak?rtő
Kalandor ?s szerelő!c!Default
Posts: 27
|
Post by Ned’lx Ant on Oct 2, 2008 13:56:57 GMT 1
Ahogy Ant kilép a hajójával a hipertérből és körbenéz egy csodás kék bolygót lát mely körül ott kering egy kevésbé csodás birodalmi hajó.
Ant fogja magát és elküldi a csillagrombolónak az adatokat hogy megkapja a leszáláshoz szükséges engedélyt.
|
|
|
Post by Credit on Oct 5, 2008 16:24:56 GMT 1
//Kaland Ned'lx Ant számára//
Miután megkaptad az engedélyt a bolygó légkörébe való belépésre, űrhajód eltávolódik a bolygó körüli pályán mozgó gigászi monstrumtól.
Pár perc múlva már csupán apró pontnak látszik a félelmetes csillagromboló, újabb pár perc elteltével pedig már a bolygó légkörében lavírozol a gépeddel.
//Mivel Panaka Nagymoff egyszer már átengedett a határőrzésen, csupán az a post azóta az archívumba került, ezért szerintem folytathatjuk a játékot.//
|
|
Léonard Beaumagnan
Junior Member
Politikus
Politikai tan?csad?, a Naboo szen?tora, a MediCorp t?bbs?gi r?szv?nyese!c!#4682B4
Posts: 324
|
Post by Léonard Beaumagnan on Oct 6, 2008 20:45:03 GMT 1
A Manus Nigrum irodájában nagy volt mostanában a sürgés forgás. Miszter Kotto ténykedése áldásos volt. Az eddigihez képest hatalmasat nőtt a felhasználható összeg, amit a következő hónapban, szét is fognak osztani valamilyen áru formájában. A sikeres adománygyűjtés miatt, az egyébként befolyt bónusz összeget az iroda kicsinosítására és némi juttatást is kaptak a dolgozók. Azonban a mostani nyüzsgés a bővítésnek köszönhető. A kuratóriumi elnök, privát összegből bővíti a vállalkozást. Több adománygyűjtő, egy logisztikus, főállású könyvelő és még negyed tucat ismeretlen. Aggasztó külsővel rendelkező ismeretlenek. Első ránézésre katonák. Elkülönített munkaállomást kaptak. Biztonsági szakemberként vannak feltüntetve, de egyenlőre olyan, mintha semmit nem tennének.
|
|
Ned’lx Ant
New Member
Szak?rtő
Kalandor ?s szerelő!c!Default
Posts: 27
|
Post by Ned’lx Ant on Oct 23, 2008 14:49:11 GMT 1
//bocs a késésér de most csak otthon tok netezni mert koleszos vok//
Ant a Naboo közelébe érve elgyönyörködik a bolygó zöldellésében majd a leszálló pálya felé veszi az irányt.
Leszállás után úgy gondolja elnéz a legközelebbi kocsmába.
|
|
Greg Frein
New Member
Szakember
Kereskedő, Erő?rz?keny!c!Default
Posts: 8
|
Post by Greg Frein on Apr 5, 2009 17:00:43 GMT 1
Kinyitottam a szemem és körbenéztem. A tóvidék olyan volt, mint eddig. Sütött a nap, csicseregtek a madarak. Enyhe szellő fodrozta a vizet. Kezemben egy pohár hideg ital volt. Ásítottam egyet, majd felhajtottam a maradékot. Felkeltem kényelmes karosszékemből, majd bementem a házunkba. Bent elmosogattam, majd elindultam a kikötő felé. *** - Greg Frein vagyok, az Özvegy II nevű YT-1300-ért jöttem. - feleltem a dokkmester kérdésére. Ő végignézte a nyilvántartást, majd intett, hogy bemehetek. Bent a dokk közepén ott állt büszkén a hajóm, Özvegy II. Beletúrtam a hajamba, majd elindultam a rámpa felé. Felmentem, a pilótafülkébe mentem és elhelyezkedtem a székbe. A komlinkem csipogni kezdett. - Itt Greg Frein. - szóltam bele. - Greg a következő megbízatásod az, hogy a hajódra szállított alkatrészeket vidd el Corelliára. - mondta az apám. - Rendben máris indulok. Greg Frein kilép. - azzal bontottam a kapcsolatot. Egy másik csatornára váltottam, ahol megkaptam a felszállási engedélyt. Megremegett a hajó, ahogy életre keltek a hajtóművek. Lassan felemelkedett, majd kilőtt az űr felé. Az űrben beállítottam Corellia koordinátáit, majd hátradőltem a székben és behunytam a szemem. A hajó hipertérbe lépett én pedig elszunyókáltam...
|
|
|
Post by Krystal Starfire on Dec 2, 2009 9:21:18 GMT 1
*Mire az utazás a végéhez ért, a lánynak már bõven elege van a bezártságból. Jazz haverjainak az ugratásaiból, és az egész ûrcirkuszból. Számra mindig a szabadsága volt a legnagyobb kincs, az egyetlen, amit soha nem áldozott volna fel semmiért. Ezért lett fejvadász is. Nem voltak kötöttségek. Választhatott volna magának kevésbé rázós szakmát is, de itt megengedhette azt a luxust, hogy soha senki nem parancsolt neki. A saját szakállára dolgozott, és ha valami összejött, akkor az õt gazdagította, ha valamit elbaltázott, annak õ itta a levét. Így volt ez jó, és ha nem is volt elégedett azzal, amit elért, az életformával tulajdonképpen igen. Amikor a Kísértet leszáll, számára egy hosszú kellemetlen periódus ér véget. Élete elsõ ûrutazása volt, és nem is a rövidebbek közül való. Jazz és a haverjai pedig, jó társaság lennének egyszer-egyszer, de nem hosszú idõre, amikor össze van zárva velük, és mint egyetlen nõ. Szerencsére azt az egy orrtörést leszámítva semmi kellemetlenséget nem kellett okoznia nekik, hogy megértsék, az õ ágyában csak az alszik, akit õ enged oda be, és nem az, aki úgy érzi, hogy oda akar bemászni. Amikor a rámpa lenyílik, és lehetõsége van végre ismét szabadulni abból a bádog kaszniból, ami Jazznek fontosabb, mint a saját élete, kezdi megérteni, mit érezhetett a szellem, a régi mesében, amikor évezredes rabság után kiengedték a palackból.* ~ Ez az õrült meg meghalni is képes lett volna ezért a bádog dobozért. Hiába, férfiak, sosem az eszükrõl voltak híresek. Megérteni pedig végképen lehetetlen õket. ~ *Lassan kényelmesen sétál le a rámpáról, elvégre pihenni jött, és igazán nem siet sehova. Ki akarja élvezni a vakációja minden percét. Rohant eleget értelmetlenül az utóbbi két évben, ideje végre lazítani, és ha nem is sokáig, csak ameddig a pénzébõl futja rá, kényelmesen élni, és élvezni az életet. Mikorra leér a rámpa aljára Jazz már ott áll mögötte, mérgesen fújtatva, mint az asztmás banta.* - Krystal el sem hiszem, hogy rávettél erre. Most nézd meg mi történt a hajómmal. Egy meteorzápor. Érted te ezt? Olyan, mint a szita, tiszta lyuk, ki fogja nekem ezt mind megtéríteni? *A lány lassan kényelmesen fordul vissza a szurtos képû, és igen indulatos barátja felé, kedvesen mosolyogva, mintha igazán semmi nem történt volna, és tulajdonképpen a férfi megint csak bolhából csinálna elefántot.* - Ugyan Jazz, azt a pár lyukat igazán egy pillanat alatt befoltozod. Különben is, annyi van már rajta, hogy egy párral több, vagy kevesebb igazán már fel sem fog tûnni senkinek. *Tudta õ persze mivel fog ez járni, de mással nem tudta beléfojtani a férfiba a megszokott jajveszékelést, ami egyébként szórakoztatta, hozzá tarozott Jazz különleges személyiségéhez, de amihez voltaképpen most semmi hangulata nem volt. A férfi pedig, valóban hangnemet vált. Az eddigi kétségbeesést helyét színtiszta nyugodt közöny veszi át.* - Ennyi volt Krystal. Végeztünk, nem tartozom neked továbbá semmivel. Ne is lássalak többet te boszorkány. * A lány már meg sem fordul, csak mosolyogva integet vissza régi barátjának.* - Ég veled is kedvesem, én is szeretlek, és ígérem, soha nem felejtelek el. *Idõvel majd megbékél, ahogy mindig. Jazz már csak ilyen, és ha más nem is, õ mindig változatlan marad. Krystal megindul az ûrkikötõ kijárata felé, elvégre egy turista paradicsomban van, a birodalom legszebb bolygóinak egyikén, ideje, hogy elkezdje felfedezni magának ezt a helyet, ha már rávette magát, hogy kimozduljon a Tatooineról, akkor legalább ne legyen hiába. Elhagyva az ûrkikötõt, mélyet szippant a bolygó számára szokatlan levegõjébõl, amibõl valahogy hiányzik a sivatag szárazsága, és egészen egyszerûen elindul az orra után. Minden bizonnyal érdekes látványt fog nyújtani a félhosszú szõke haju, barna szemû, fiatal lány a Tatooinon meg szokott egyszerû ruháiban. A testhez simuló barna nadrágban, és a mélyen dekoltált felsõben, ami így együtt csak még jobban kiemeli, amúgy is formás domborulatait, a térdig érõ fekete csizmával, és a jobb combjára szíjazott DL-44-essel. Lehet nem volt jó ötlet, hogy nem rakta legalább el a pisztolyt, de az elmúlt két évben annyira hozzászokott, hogy már meztelennek érezné magát nélküle. A Nabooi viselettõl mindenesetre nagyon elüt az egész szerelése, és mint szinte azonnal kiderült a viselkedése is. Bár talán, a sok turista között õ sem lesz annyira feltûnõ.*
|
|
Léonard Beaumagnan
Junior Member
Politikus
Politikai tan?csad?, a Naboo szen?tora, a MediCorp t?bbs?gi r?szv?nyese!c!#4682B4
Posts: 324
|
Post by Léonard Beaumagnan on Dec 2, 2009 11:41:02 GMT 1
Krystal egyenlőre csak a dokkot hagyja el sikeresen. Az űrkikötő tágas, ámbár kifejezetten forgalmas tehertermináljában találja magát. Nem olyan, mint a nagy személyszállító hajók utasainak épített leszállóhely. Tele van hatalmas ládákkal, konténerekkel. A levegő bár frisebb, mint a Tatooineon és sokkal magasabb a nedvesség tartalma, mégis orrfacsó szagok terjengenek. Gépzsír és égett üzemanyag szaga talám még a ruhába is beeszi magát. Krystal, mint minden jövevény beáll a sorba, ahol az útiokmányokat ellenőrizték. Mikor sorra kerül, végignéz rajta a határőrtiszt, megkéri, hogy álljon ki a sorból és kövesse a társát.
A vámtiszt egy kis szobába kísér, ahol hárman ülnek egy asztalnál. Megkérik Krystalt, hogy adja át nekik az iratait és a fegyverét. - Milyen céllal érkezett a bolygóra? Foglalkozása? Van ismerőse a bolygón? Meddig kíván itt tartózkodni? Tudja, hogy nem hozhat fegyvert a bolygóra? Teszik fel a kérdéseket.
|
|
|
Post by Krystal Starfire on Dec 2, 2009 12:33:50 GMT 1
*Előbb utóbb egyértelművé válik, hogy csak úgy nem fog kijutni innen. Hosszú sorok várnak arra, hogy végre ellenőrzés után kiengedjék a dokkból, űrreptérről, vagy akárhonnan a kedves turistákat.* ~ És még van, aki vagyonokat fizet ezért.~ *Nem nagyon tehet mást, ő is beáll az egyik méretes sorba, ha ki akar jutni innen valahogy, akkor kénytelen lesz az egyetlen lehetőséget felhasználni. Mindenre számított, de órákig tartó sorban állásra nem. Lassan telnek az órák, ahogy halad előtte a kígyózó hosszú sor, míg aztán végül ő is sorra kerül. A helyzet pedig, csak bonyolódik. Valóban nem volt nagy ötlet elől hagyni azt a pisztolyt, de már hozzászokott a Tatooinen, hogy anélkül sehova nem tesz egy lépést sem. Egyrészt szakmai ártalomként akadtak jóakarói, másrészt arrafelé a közbiztonság még viccként is csak nagyon gyenge lett volna, nem hogy bárki egyáltalán komolyan vegyen ilyen képtelenséget. Amikor a vámtiszt megkéri, hogy kövesse őt, és félre akarják vezetni egy pillanatig eszébe jut, hogy voltaképpen kivághatná magát, hiszen ezek most a legkevésbé számítanának tőle valami hajmeresztő akcióra, és talán kettőt esetleg hármat leszedhetne, mielőtt komolyabban összekapják magukat. Persze gyorsan el is veti az ötletet, hiszen az ellenőrző pontokon nem jutna túl, viszonylag hamar riadót vezényelnének, és csak annyit érne el az egésszel, hogy lelövik. Nem ezért jött ide. Végül a fickó kezébe nyomja az iratait, aztán kioldja a DL-44-es rögzítő szíját, és a pisztolyt lassan, nehogy valaki véletlenül infarktust kapjon, kiemeli a tokjából, és a vámtiszt felé nyújtja.* - Azért vigyázz rá szépfiú, még visszakérem. *Ha a tiszt elvette a fegyvert és a papírokat, csak egy hanyag vállvonással válaszol a vámtisztnek, hogy ő akár aztán velük is mehet. Egyelőre, nem tanúsít ellenállást, talán egyszerűbben szabadul, ha rendesen viselkedik, és válaszol a kérdéseikre, esetleg egy kis hízelgés is segíthet, aztán mehet a dolgára. Csak nem akarnak vele szórakozni ezek itt egész nap. A szoba, ahova érkeznek, egy egyszerű kihallgató szóba egy asztallal, és három inkvizítor külsejű tiszttel.* ~Lehet, mégsem volt nagy ötlet ide jönni.~ *Közönyösen, látszólag teljesen nyugodtan sétál be a szobába, kedvesen mosolyogva, talán kicsit kacéran is, hiszen ő aztán igazán nem tett semmi rosszat, és azt sem érti, miért szúrták ki maguknak ezek a gyászhuszárok. Legalábbis ez a látszat, amit a három tisztnek mutat. Aztán rögtön közlik is vele, mire kíváncsiak, és mi nem tetszik nekik. Csak egy pár pillantott vár a válasszal elvégre itt a gyors improvizáció a legfontosabb, és teljesen felesleges, hogy arra gondoljanak egy most kitalált történettel, akarja megetetni őket. Lágy, dallamos hangján szinte meglepődve válaszol a tisztnek, aki faggatni kezdte.* - Milyen céllal érkeztem? *Kérdezi a lány mosolyogva.* - Milyen céllal érkezik ide mindenki? Pihenni, kikapcsolódni. *Válaszolja meg aztán maga a saját kérdését, mintha ez a világ legvilágosabb dolga lenne, és nem is értené, ez a férfi miért nem gondolt rögtön erre. Ahogy a többi kérdésre válaszol, már csak egyszerűen tárgyilagos a hangja, és közönyös, mintha egy üzleti tárgyaláson beszélne egy közvetítővel, vagy egy megbízójával.* - Mint az a papírjaimból is kiderül, hivatásos fejvadász vagyok a Tatooinen. A bolygón nem ismerek senkit. *Aztán megint egy kacér mosoly.* - Vagyis hát, ha bemutatkozik nekem, akkor magát már igen szépfiú. A papírjaimból tudhatja a nevemet, megtudhatom én is a magáét? *Vár pár pillanatig, és csak az után válaszol a fegyverrel kapcsolatos kérdésre, és arra, hogy kit ismerhet itt. Talán a tiszt is bemutatkozik, talán nem.* - Nem ismerek itt senkit. Sosem jártam a Naboon. A pisztoly munkaeszköz, és nem tudtam, hogy itt tiltott a fegyverviselés. Igazán sajnálom *Mindeközben próbál annyira őszintének látszani, amennyire csak tőle telik.Nem azért jött ide, hogy idétlen hivatali gyászhuszárok kötözködjenek vele, hanem pihenni. Voltaképpen honnan kellett volna tudnia, errefelé mi a szokás? Soha életében ki sem tette a lábát a Tatooineról, ott pedig az a feltűnő, ha valakinek nincs fegyvere, mert az általában rabszolga. Megpróbál, amennyire lehet, segítőkésznek, együttműködőnek mutatkozni a hatóság számára, hátha hamarabb elengedik, persze azt nem tudja megállni, hogy egy kicsit ne flörtöljön a tiszttel. Hiába ilyen a természete. Mindig utált mindent, ami merev, és tekintélyelvű, és inkább megpróbált viccet csinálni a dologból, vagy fellazítani a szigorú korlátokat, amennyire tudta, adottságai révén, ez többnyire sikerült is neki. Talán ezek sem fognak egy kedves, csinos fiatal lányt terroristának nézni, egy csúnya pisztoly miatt.**
|
|
Léonard Beaumagnan
Junior Member
Politikus
Politikai tan?csad?, a Naboo szen?tora, a MediCorp t?bbs?gi r?szv?nyese!c!#4682B4
Posts: 324
|
Post by Léonard Beaumagnan on Dec 2, 2009 23:00:30 GMT 1
- Kevesebb humor, missz Starfire. Több egyenesség. - mondja az egyik tiszt, majd mind a hárman belemélyednek az adattáblájukba. Majd a jobboldali, odasúg valamit a középsőnek, aki kicseréli vele az adattábláját. Aztán újabb heves olvasások következnek. Végül a középső felnéz és végigméri Krystal meglehetősen hiányos öltözetét. Megereszt egy fémosolyt. - A megjelenésére való tekintettel, nem a szokásos elkülönítőbe kerül. Azok az állatok szétszednék. Úgyhogy, magánzárkát kap. A papírjait pedig akkor, ha...amikor elengedjük. Ha van kérdése, majd az őr ad adattáblát. Most kérem vezessék el.
A téged idekísérő tiszt kinyitja az ajtót és két, fehér páncélba öltözött rohamosztagos lép be. Ők kísérnek egy szűk és nyirkos folyosón, ki egy tágasabb csarnokba. A folyosó két oldalról rácsokban folytatódik. Ahogy a rácsokon túlra tekintesz, több nem emberi faj képviselőjét látod. De itt-ott emberek is feltűnnek. Nem sok időd van nézelődni, mert a két katona gyorsít a tempón. Végül újra egy zárt folyosóra értek. Tíz perc további séta után, elértek egy zárt ajtót, ami előtt Naboo-i egyenruhába öltözött őr áll. Ő utat enged nektek s feltárul egy zárt ajtós cellasor. A két katona a bal odali sor, negyedik ajtajához vezet. Egy monitor van az ajtón, amit aktiválnak. A monitoron keresztül beláthatsz a cellába, ami jelenleg üres. Ezt követően az ajtó felnyílik és besegítenek rajta. Miután bent vagy, rádzárják az ajtót.
Újdonsült lakhelyed, melyet reményeid szerint hamar elhagyhatsz, elég szegényesen felszerelt. Egy illemhely, egy priccs, egy polc és egy lámpa. Amikor az ajtó felé fordulsz, észreveszed, hogy egy kis ételbeadó nyílás is van rajta.
|
|
|
Post by Krystal Starfire on Dec 2, 2009 23:43:56 GMT 1
*A gyászhuszároknak nincs humora. Nem nagy felfedezés. Hát ez van. Ami sokkal inkább meglepi, hogy másra is érzéketlenek maradtak, amire pedig a férfiak egyáltalán nem szoktak. Sok nehéz helyzetből vágta már ki magát, csupán azzal, hogy helyén volt az esze, és használta azt, amit a természet ajándékozott neki. Alapvetően nem nagydolog, de annak, aki boldogulni akar az életben, meg kell tanulnia élni azzal, ami a rendelkezésére áll. Ez pedig mindenkinek más. Neki a megérzései, a szinte már természetfeletti reflexei, a jó helyzetfelismerő képessége, legalábbis eddig jónak bizonyult, és a testi adottságai. Az egész csak azon múlik, hogy mindig mindent a megfelelő időben kell kijátszani. Most viszont nem jött be. Annyi biztos, hogy ezek a hivatali keselyűk nem saját ötletüktől vezérelve jutottak arra, amire végül most sor kerül. Nem több ő, mint egy közönséges fejvadász, hivatalos engedéllyel. Tucat számra lehet hasonlót találni a galaxisban, és a birodalomnak is dolgozik jó pár. Sokkal nagyobb nevek a szakmában, mint ő. Az biztos, hogy ezek, vagy valaki, aki ezeket a bábokat irányítja, akarnak tőle valamit. Tőle pedig két dolgot szoktak akarni. Az első az, hogy kutasson fel, kerítsen elő valakit, vagy élve, vagy holtan, bár általában inkább az utóbbi szokott a jellemző lenni. Kevés olyan megbízása volt, amikor valakit élve kellett kézre keríteni. Sokkal nehezebb az ilyen móka, és sokkal drágább is. Csak kivételes esetekben szánnak külön pénzt arra, hogy ilyesmit kérjenek egy fejvadásztól. Őt, mint fejvadászt felbérelni, vagy rákényszeríteni, hogy itt dolgozzon, tulajdonképpen teljesen értelmetlen volna. Nincsenek meg sem a szükséges ismeretei, sem a szükséges kapcsolatai ahhoz, hogy itt elboldoguljon. Az még egy lehetőség, hogy azzal akarják megzsarolni, hogy hazaküldik, és ott akarnak elintéztetni valakit vele, de ennek sincs sok értelme. A Tatooinen a hutok az urak. Ott a birodalom ugyan jelen van, de semmi hatalma nincs. Ott egy király van, és az Jabba, ezt mindenki jól tudja. Ha pedig nem valakit levadásztatni akarnak vele, akkor csak egy dolog van, amit bárki akarhat tőle. Már előre sajnálja azt a férfit, aki esetleg hasonló ostobaságra adná a fejét. Könnyűvérű az igaz, és szereti felpiszkálni a férfiak gerjedelmeit, szeret játszani is velük. Lefeküdni ellenben csak azzal hajlandó, akivel akar is, vagy akiből tényleg nagyon sok haszna származna. Ölni viszont annál gyorsabban, és könnyedebben hajlandó. Ennek az egésznek semmi értelme. Engedélye van a fegyverre is, hiszen fejvadászként hordhat magával fegyvereket is, mint szükséges munkaeszközt. A tiszt ismét elszólja magát. Ha, vagy amikor, nem mindegy, és miért helyesbíti a dolgokat. Itt valami nagyon nincs rendben. Még egyszer végig méri a három fickót, aki vele szemben ül az asztal mögött. Fegyver valószínűleg van náluk. A késre a csizmájában azonban még nem találtak rá, és akár azt is használhatná. Ha a hozzá legközelebb esőbe bele hajítja, a három már csak kettő. Utána két dolog történhet. Az egyik, hogy egy rohamosztagos beront ezen az ajtón, és több biztos nem egyszerre, mert még csak el sem férnének. Akkor azt beránthatja, és máris van egy puskája, és egy élő pajzsa, ami az első lövéseket a tisztek felől felfogná. Utána csak egy sorozat, és már foglalkozhatna azzal, aki esetleg megint be akarna jönni az ajtón, ha van ilyen. A másik lehetőség, hogy nem ront be senki, akkor neki kell ráugrani az egyik gyászhuszárra, hogy egy élő pajzsot, esetleg túszt csináljon belőle. Nem lenne nehéz megoldani, hogy ezeket hazavágja, főleg, hogy vannak olyan magabiztosak, hogy nem is számítanak hasonlóra sem. Ami igazán nehéz lenne, hogy utána hogy jut ki innen. Sok kedve nincsen fogócskát játszani a birodalommal a Naboon az biztos. Nem vezetne jóra, és ott már terepismeret hiányában egészen biztosan ő húzná a rövidebbet. A tiszt megjegyzésére, miszerint pusztán figyelmességből magánzárkát kap, és nem a gyűjtőbe viszik, csak egy kacér mosoly kíséretében veti oda.* - Mindig is tudtam, hogy a birodalmi tisztek nem csak jóképűek, hanem igen figyelmesek is. Remélem, még látjuk egymást szépfiú. *Búcsúzóul még egy csókot is dob a tisztnek, mielőtt az ajtó kinyílna, és kitessékelnék raja, hogy átadják a két rohamosztagosnak. A lánynak nagyszerű memóriája van, és a tisztet is megjegyezte magának. Ha legközelebb találkoznak olyan körülmények között, megeshet, azt is meg fogja bánni, hogy a világra jött. Nem csinál balhét. Még nem. Előbb meg akarja tudni, kinek a szíves közbenjárására került ebbe a különleges helyzetbe. A séta a börtön folyosón nem tesz rá nagy hatást. Fejvadász révén látott már hasonlót, nem egyet. Amikor végig sétálnak a gyűjtő előtt, szép kis műsor veszi kezdetét, kapkodás, füttyögés, és különböző szellemes megnyilvánulások, a két rohamosztagosnak pedig, nagyon sietős lesz hirtelen. A lány azért nem hagyja csak úgy ott újdonsült rajongóit. S egy kacsintás kíséretében megjegyzi nekik nevetve.* - Sajnos odafent nem így rendelkeztek fiúk. De talán majd máskor több szerencsénk lesz egymáshoz. *Ő nem annyira biztos benn, hogy őt szednék szét abban a cellában. A Tatooin jó gyakorló terep volt, és a pusztakezes harcra is jól kiképezte az apja annak idején. Lassan megérkeznek a céljukhoz. Újabb érdekesség vár rá. Mint kiderült nem is a birodalom fogja lesz. Valaki a Nabooiak közül érdeklődik iránta, mert nem is egy fehér pizsamás fogja vigyázni, hanem egy nabooi. Nem is beszélve arról, hogy a különleges elbánásnak is oka kell, hogy legyen, amiért ő saját őrt is kap a cellája elé. Vajon azt akarják biztosítani, hogy ő ne menjen ki, vagy inkább azt ellenőrizni, hogy hozzá ki jut be? Miután rázárul a cella ajtaja, felméri újdonsült kis birodalmát. Szegényes, de azért akad minden, ami kell. Van egy olyan megérzése, hogy ez az egész kimegy valamire, és nem sokáig fogják itt rabolni az idejét.* ~ Hát kislány eddig te küldtél ide másokat, és most téged passzírozott be valaki. Az élet, és az ő különös humora. ~ *Odasétál a priccshez, kényelmesen elhelyezkedik rajta, majd lassan el is alszik. Elvégre még vigyáznak is rá, és valami azt súgja neki, ha újra kinyílik az ajtó, nem árt, ha jó formában lesz majd.*
|
|
Léonard Beaumagnan
Junior Member
Politikus
Politikai tan?csad?, a Naboo szen?tora, a MediCorp t?bbs?gi r?szv?nyese!c!#4682B4
Posts: 324
|
Post by Léonard Beaumagnan on Dec 3, 2009 13:50:15 GMT 1
Hosszú és magányos órák következnek Krystal életében. Az egyetlen jele annak, hogy más is tartózkodik az épületben, az egy igen gyakori puffanás. Teljesen rendszertelenül, hallod a távoli csúszóajtók puffanását. Egy biztos. Két ajtócsukódás között azonban általában kevesebb, mint két perc tellik el. Egy óra vagy kettő telt már el. Vagy egy nap. A lámpa egyfolytában ugyanakkora fényerővel világít. Ha keresel sem találsz semmilyen olyan kapcsolót, amivel szabályozni lehetne. Talán csak percek teltek el azóta, hogy betessékeltek a cellába, mikor felnyílik az ételbeadó ajtaja. Egy tálca kerül rá, amin valami beazonosíthatatlan formájú ebéd gőzölög. Talán valamilyen katonai szerű fejadag lehet vagy egyszerű energia szelet. - Majd visszajövök érte. - hallatszik kintről egy rekettes hang. Telik, múlik az idő, de nem jön a tálcáért senki.
Már rég végeztél az étellel (vagy ha nem ettél, akkor nem), mikor minden előjel nélkül felnyílik az ajtó. Egy alacsony, de széles fehér köpenyes nő lép be. Kezén fehér kesztyű, arca előtt maszk. - Orvosi ellenőrzés. Kérem nyugodjon meg, tűrje fel az ingujját és mondja el, hogy hogyan érzi magát. Mikor volt utoljára beteg és milyen műtétei, betegségei, sérülései voltak?
|
|
|
Post by Krystal Starfire on Dec 3, 2009 15:09:51 GMT 1
*Végül magára marad a cellában, és megpróbál aludni. A körülmények azonban arra sem a legkedvezőbbek. Egy ajtó folyamatosan nyílik, és záródik, és mindezt elég nagy robajjal teszi, hogy ez átszűrődjön a lányhoz is, és rendszeresen visszarángassa, ha el akarna aludni. Fáradtnak pedig, nem fáradt annyira, hogy bármilyen körülmény ellenére kidőljön. Ahogy körbenéz a szobában, viszonylag gyorsan egyértelművé válik számára, hogy aki tervezte, szinte mindenre gondolt, még az esetleges szökési kísérletekhez felhasználható dolgokra is. Annyira szegényes a szoba berendezése, hogy még a villany fényerőssége sem szabályozható idebentről. Aki tervezte a cellát, minden bizonnyal tudatosítani akarta a rabokban, hogy itt minden a birodalom kezében van, és semmire nincs lehetőség, amire nem kifejezetten a birodalom ad engedélyt. Tulajdonképpen régi módszer ez arra, ha valakit meg akarnak törni. Berakják egy szobába, és magára hagyják; teljesen inger szegény környezetben, és a gyengébb idegzetűek mivel az időérzékük is elveszik, nem is olyan sokára, már szinte bármire hajlandóak lennének, csak hogy kikerüljenek onnan. Kicsit más a helyzet vele. Ő már megért pár dolgot élete húsz éve alatt. Valóban nagyon fiatal még, de azt nem lehetne mondani, hogy teljesen tapasztalatlan. Ő annyit módosított volna a dolgokon, hogy teljes sötétséget hagy a magánzárkában, az általában gyorsabban ki szokta kezdeni az alanyok idegeit, mint a fény. A teljes inger hiány, és a sötétség, még a legkeményebb legényeket is meg szokta törni, hacsak előtte nem tettek szert némi tapasztalatra, vagy bizonyos kiképzések alatti kondicionálásra. Itt mindezt még az ajtó folyamatos hangos mozgása is megtöri. Ha végképpen elkezdene elszakadni a cérna, nem csak hogy edzeni lenne lehetősége az alapvetően elég tágas térben, de még az időt is mérheti, az ajtónak köszönhetően, ha nagyon akarja. Hüvelyk ujját ráteszi a csuklóján lévő verőérre, és az ajtó puffanásától elkezd szépen lassan másodpercenként számolni. A következő puffanásig, pont százig jut el. Valaki igen szépen kimérte itt a két csukódás között eltelt időt. Pontos és nagyon precíz mérnök tervezhette a rendszert, aki talán a szép kerek számokat is nagyon szerette.* ~ Lássuk ez mennyire rendszer, és mennyire, csak véletlenszerű. ~ *Ismét elkezd számolni a következő puffanásig, és ismét csak száz után áll meg, mikor újra hallja csukódni az ajtót. Még eljátssza ezt vagy tízszer, s ekkor megállapítja, hogy valóban, az ajtó pontos, és rendszeres időközönként nyílik és záródik. Innentől kezdve, ha tudni akarja mennyi idő telt el, akkor nem lesz más dolga, csak szépen számolja a csukódások számát, és azokból pontosan meg fogja tudni mondani, mennyi ideje zárhatták be. Nem mintha ennek bármi jelentősége lenne, hiszen nem siet sehova. Ezzel őt megtörni nem fogják, volt már sokkal rosszabb körülmények között is, ha valaki igazán utána akar nézni a múltjának, akkor ugyan lesznek gondjai, amennyiben teljes képet akar kapni, de arra viszonylag gyorsan rájöhet, hogy nem egy átlagos kis húsz éves fruskáról van szó, aki szinte azonnal kétségbe esik mindentől. Amennyiben így lenne, már régen nem lenne életben. Azon sem nagyon van értelme túráztatni az agyát, hogy miért is hozták ide. A megfelelő időben ki fog derülni az is. Egy érdekes momentum van csupán, a rendkívül alapos, és részletekig mindent kiszámító megtervező birodalmiak a kését mégis nála hagyták, és még ahhoz sem vették a fáradtságot, hogy megnézzék, van-e bármilyen más fegyver nála a sugárpisztolyt leszámítva. Azért ez mindenesetre érdekes. Vagy helyzet szempontjából nem számít, vagy lehetséges, hogy mégis vétettek egy ekkora szarvas hibát. Rövidesen ez is ki fog majd derülni. Az ajtó csapódásokat felhasználja, hogy egy edzést eszközöljön magának. Bizonyos időközönként csapódik az ajtó, és ő bizonyos időközönként fogja váltani, a guggolást, fekvőtámaszt, és a felülést. Tíz ajtócsapódásomként vált gyakorlatot, és ha mást nem annyit mindenképpen el fog érni vele, hogy a teste egy kicsit elfárad, és levezeti ezen keresztül a felgyülemlő feszültséget is. Nem végzi túlságosan sokáig a gyakorlatokat, elég mindössze egy kis testmozgás, ami a figyelmét is leköti, eltereli a helyzetről, és egy kicsit oldja a feszültségét. Éppen a testmozgás utáni kis pihenőjét tölti, amikor nyílik az ételbeadó, és egy tálcát csúsztatnak be rajta, annyi megjegyzéssel, hogy hamarosan visszajönnek érte. Az étel ellenben, amit neki szántak nem túl bizalomgerjesztő, és ő nem is éhes még annyira, hogy neki essen akárminek, amit elé-tesznek. Az ember különösebb nehézségek nélkül három napig könnyedén képes el lenni evés nélkül itt pedig, annyi idő azért még aligha telt el. Annyiszor azért még nem csapódott az a bizonyos ajtó. Az étel érintetlenül ott marad, még csak hozzá sem nyúl, vagy közelebb sem megy hozzá, hogy komolyabban megvizsgálja mi az. Nem vonzza túlságosan, hogy elfogadjon bármi olyat, amiről előbb nem tudja, mivel is kínálgatják. Meg vannak neki is a beidegződései, és szokásai, mint minden embernek, és ezek közül sok nem véletlenül. Ismét nyílik, de ezúttal az ajtó, és egy egészségügyi tiszt lép be rajta. Tetőtől talpig fehérben. A tőle várható „kedvességgel” már jelzi is mit szeretne kérni a lánytól. Krystalnak most itt is lenne lehetősége rendezni egy kisebb cirkuszt, de inkább elveti az ötletet. Semmi értelme nincs. Minél kevésbé számítanak tőle bármire, annál könnyebben ragadja meg majd a kínálkozó alkalmat, már ha lesz ilyen, és ha szükség lesz ilyesmire. Ha folyton csak balhét rendezne, azzal csak azt érné el, hogy sokkal több figyelmet szentelnének neki, és sokkal jobban vigyáznának vele. Számára egyik sem lenne előnyös. Szenvtelen közönyös hangon válaszol az asszonyságnak, a ruhája ujját pedig, ha akarná, akkor sem tűrhetné fel, révén, hogy rövid ujjú, és a felkarjából is alig takar valamit.* - Soha nem volt semmilyen műtétem, és beteg sem voltam soha. A Tatooinen műtétre csak a kivételesen gazdagoknak van lehetősége, én pedig sosem voltam ilyen különleges helyzetben. Aki pedig megbetegszik, az nem meggyógyulni szokott belőle, hanem jobbára belehalni. Ami a sérüléseket illeti. Ami a szakmával jár. Zúzódások, horzsolások, vágások, törésem, rándulásom, vagy ficamom nem volt soha. *Jobbára felrajzolta a teljes kórképet, ami az eddigi életét jellemezte, és valóban. Ez egy orvos számára sem jelentene különleges izgalmakat, de ahonnan ő jött, ott a kórház ismeretlen fogalom, a műtét meg a gyógyszer meg olyan luxus, amit csak a gazdagok engedhetnek meg maguknak, sokszor még a normál orvosi ellátás is ebbe a körbe tartozik.*
|
|
Léonard Beaumagnan
Junior Member
Politikus
Politikai tan?csad?, a Naboo szen?tora, a MediCorp t?bbs?gi r?szv?nyese!c!#4682B4
Posts: 324
|
Post by Léonard Beaumagnan on Dec 3, 2009 22:33:03 GMT 1
A tenyeres-talpas hölgy csepet sem gyengéd, mégis gondoskodó mozdulatokkal vizsgálja meg Krystalt. Belenéz a szájába, egy orvosi műszerrel a torkát is ellenőrzi. Majd a szemek következnek és végül a fülek. Néha hümmög egy kicsit, majd a feneketlennek tűnő zsebéből egy kis szórófejes flakont vesz elő. - Fertőtlenítő. - Közli egyhangúan, majd a saját kesztyűjére fújt belőle és a saját arcára keni. - Használja az egész testén. Fél óra múlva kiengedik. Miután elhadarta a mondókáját, a pricsre ejti a flakont. Sarkon fordul és távozik. Mögötte gyorsan, hangos csapódással záródik az ajtó.
Nem tudni pontosan, hogy mennyi idő is telt el, de újra felnyílik az ajtó. Egy eddig ismeretlen, Naboo-i vámos egyenruhába bújtatott férfi, mosolyog Krystalra. A személyi adatokat tartalmazó adatkártya visszaadása után, az érkezéssel ellentétes oldal felé navigál. Nem beszél, csak fütyürészik. Ahogy haladtok, észreveszed, hogy a folyosón kb 10 méterenként, falbasüllyesztett őrposztok találhatóak. Mindegyikben egy-egy fehér páncélba bújtatott rohamosztagos áll. Körülbelül húsz perc séta után, Krystal és kísérője eléri a kijáratot. - A fegyverét nem kaphatja vissza. Kellemes időtöltést kívánunk a Naboo bolygón. Jah, mégvalami. Két hetet tölthet el a bolygón. Errefelé, nem szeretjük a fejvadászokat. Miután Krystal kilép az ajtón, az halkan záródik be mögötte.
|
|
|
Post by Krystal Starfire on Dec 3, 2009 23:19:45 GMT 1
*A hölgy nem túl beszédes, és ő még azt hitte, hogy a Tatooinon nem divat a szocializáció, akkor mit mondjon erre? A vizsgálat nem tetszik neki, és teljesen feleslegesnek is tartja. Ha beteg lenne, már nem élne. Ahonnan ő jött, ott jobbára esély sem lenne a gyógyulásra, és a két bolygó nincs közel egymáshoz, és már biztosan jelentkeztek volna rajta a különböző tünetek. Ehhez nem kell orvosnak lenni, hogy valaki ennyit tudjon magától is. Csendben, nyugodtan végig várja, míg a nő végez a szerinte teljesen felesleges vizsgálódással. Amikor végre véget ér a procedúra, akkor előkerül egy állítólagos fertőtlenítőszerrel teli flakon. Ő azért nem venne rá mérget, hogy ebben tényleg fertőtlenítő szer van. Azonban miután a nő a saját arcára keni, azért a lány gyanakvása is alább hagy. A tenyeres talpas nőszemély a priccsre ejti a fertőtlenítőt, és közli vele, hogy mindenhol kenje be magát, részéről ezzel letudta a vizsgálatokat és távozik.* ~ Remek, te is nagyon hiányoztál az életemből. ~ *Ezzel a flakon után nyúl, majd kicsit vár. Magára kenje vagy ne? Ha van valami kamera, amin figyelik a ténykedését, akkor valószínű addig nem engedik ki, míg magára nem keni ezt a szutykot, vagy találnak más, számára kevésbé vonzó módot, hogy ezt megoldják, ha már annyira vágynak rá. Jobbnak látja, ha maga teszi ezt meg. Levetkőzik, nem mintha túl sok minden lenne, amitől meg kell szabadulnia. Először a csizmák, majd az öv, utána a nadrág, a felsőrész, végül pedig a zoknik. Jöhet a kence. Egy keveset kifúj a tenyerére, és megszaglássza. Valóban hasonlít a szaga arra az anyagra, amivel ő a sebeit szokta kezelni, egy-egy kevésbé jól sikerült akció után, hogy ha lehet, ne fertőződjenek el. Nagy valószínűséggel ez tényleg az, aminek be próbálják állítani. Tényleg fertőtlenítő, és ha magára keni, ártani nem fog vele magának, ellenben talán közelebb kerül vele a távozás lehetőségéhez, és akárhogy is vesszük, nem szeretne a kelleténél tovább maradni. Vagyis máris sokkal több időt töltött a birodalom „vendégeként”, mint amennyit saját jószántából szertett volna. Mikor végez a kis műsorral, nekiáll felöltözni, ez sem fog sokáig tartani, ahogy a vetkőzés sem vett különösen sok időt igénybe. A türelme azért lassan már kezd fogyni. Eddig még nem derült ki, hogy miért szúrták ki őt. Az biztos, hogy nem azért, mert a Tatooineról jött, hiszen a bolygó nincsen blokád alatt, amennyire tudja, mindeki oda utazik onnan is, ahova engedélyt tud szerezni a birodalomtól, és ahova meg tudja oldani magának anyagilag. Most sem kell sokat várnia, hogy új fejlemények következzenek be az életében. Hamarosan feltűnik egy vámos tiszt, de ez sem birodalmi, akárcsak az őr az ajtaja előtt. Valahol érdekes. Ha a birodalom szórakozik vele, ezeknek mi szerepe van a történetben. Ha pedig a Nabooiak akarják megviccelni, abba minek vonják bele a birodalom kutyáit. Kezd magas lenni számára ez az egész történet. A vámos tisztet a saját fanyar humorával köszönti, ahogy az már tőle szinte várható.* - Hello szépfiú. Fáradj beljebb. Sajnos, nincs, amivel megkínálhatnálak, ugye azért nincs sértődés? *Még egy csábos mosollyal is megtoldja, de sajnos ez a fickó sem vevő rá. Valami itt nagyon nincs rendjén. Két dolog lehet a megoldás. Az egyik, hogy a Naboon minden férfi meleg. A másik, hogy megkopott a csábereje.* ~ Jó ég még alig húsz éves vagyok, és máris hervadok, ez nem lehet. ~ *Nem. Persze az képtelenség, hogy az ő csábereje kezdene csökkenni. Az, hogy őt minden férfi meg akarja kapni, az olyan természetes, mint hogy a sivatag száraz, a nap meleg, és hogy őt aztán egyik sem kapja meg, ha ő nem akarja. Na de akkor itt minden pasi meleg lenne?* ~ Hova kerültem? Krystal, te és a remek ötleteid. ~ *A férfi, hanem is beszél, és jelét sem adja, hogy észrevenné, hogy voltaképpen mi is került elé. Egy-egy elismerő pillantást pedig azért még a legvaskalaposabbaktól is kapni szokott, azért legalább ajándékot hozott neki. Felé nyújtja a személyi iratait.* - Oh, igazán kedves. Mindjárt tudtam, hogy egy igazi lovaggal van dolgom. Tényleg nagyon sajnálom, hogy nem tudom megfelelően vendégül látni. *Mondja őszintén sajnálkozva, még a csábos mosoly is eltűnik az arcáról, és igazi bűnbánó kifejezés veszi át a helyét. A férfi aztán félre áll, és mutatja a lánynak, hogy merre menjen. Vagyis kijöhet a cellájából, na de most hova sétálnak. Birodalmi gyászhuszárok nincsenek, vagyis nem újabb felvonás következik. Vagy ahhoz viszik, akinek mindezt köszönheti, vagy véget ért a színház, amit csak az ő kedvéért celebráltak. Abban az esetben viszont nem érti az egészet. Mi szükség volt erre.* - Azért jött, hogy kiszabadítson? Ó én hős lovagom. *Lelkendezik, aztán szinte minden átmenet nélkül, és majdnem a katona nyakába is borul, csak a hatás kedvéért, de amikor meglátja annak a zord arckifejezését, inkább erről lemond. Ha nem hát nem. Megy végig a folyosón a nabooi tiszt után, és csak most áldja az eszét, hogy nem csinált műsort. Ennyi rohamosztagossal nem tudott volna elbánni, előbb utóbb biztosan leszedték volna. Egy egész kis hadsereg van itt. Nagyon fontos lehet ez a bolygó a birodalomnak, ha ekkora ellenőrzősödi, mókát rendeznek. Olyan húsz perc monoton séta után kiérnek a folyosóról. Amikor eléri a kijáratot, azért őszintén felsóhajt. Nagy kő esett le a szívéről, bármit mutatott is, bárhogy is játszotta meg magát, azért nem lett volna túl boldog, ha a birodalom hosszú távra marasztalni akarja, mint vendéget, abban a kis öröklakásban. Amikor a tiszt közli vele a tényállást, hogy nem kapja vissza a fegyverét, ami számára egy kisebb vagyonba került nem lesz túl boldog tőle. Avval sem lopja be magát a szívébe a férfi, hogy mindössze két hetet engednek az itt tartózkodásra, és hogy nyíltan kijelenti, hogy nem szeretik errefelé a fejvadászokat.* - Hát szépfiú neked is van még mit tanulnod, hogyan lopd be magad a nők szívébe. *Közli kioktató hangnemben a vámtiszttel.* - Ezzel a húzásoddal, most elestél a hős megmentőnek járó csóktól. Vége kész, elbaltáztad. *Közli ezt olyan sértődötten, és olyan keményen, mintha legalább azt közölte volna a férfival, hogy most helyben vége az életének. Meg sem várja a tiszt reakcióját, ha már egyszer szabad, akkor részéről lelép, mielőtt ezek itt mégis meggondolnák magukat. No de merre menjen? Az egyik irány végül is legalább olyan jó, mint a másik. Fogalma sincs, mit hol talál, vagy mit lenne érdemes megnézni, merre lenne érdemes menni. Egyszerűen elindul az orra után, abból a bölcsességből kiindulva, hogy úgy még sosem volt, hogy ne lett volna valahogy, és avval majd ráér törődni, hogy ez a valahogy ez végül is hogy van, amikor kiderül, mi is az a valahogy.*
|
|