Végtelen dzsungel (Kashyyyk)

[Yoda]

Ha itt az ember eltéved, könnyen az életébe kerülhet. Persze a birodalmi erõk talán tudnak segíteni...

[Slee Syphex]

Slee a dzsungel egy részén található méretes tisztás részre leteszi a gépét, majd leállítja a hajtóművet. Ezt követően odasétál a két inaktív asztodroidhoz, majd aktiválja őket.

- Kapcsoljátok be a radarjaitokat, és az érzékelőiteket. Bármit észleltek a kezemen lévő csuklószámítógépre üzenjetek.
Nekem még van egy kis dolgom mielőtt elindulok a dzsungelbe.

A szavai után a két droid a maguk nyelvén csipogni, és villogni kezdtek a kis vizuális érzékelőjükön, majd elindultak a hajó rámpája felé. Kiérve a hajó két sarkába mentek, majd aktiválták a műszereiket, és csendben tovább figyeltek.
Míg ők az esetleges veszélyt lesték ami rájuk várna, addig Slee elindult pár műszerével, hogy átkutassa a hajót, hogy a mocskos Birodalmiak nem helyeztek-e el a hajón valahol egy nyomkövetőt. Ha ezt átnézte, akkor azt követően a droidokat kezdte átnézni, bár ez utóbbi kicsit nehézkes dolognak tűnt.


//Kérnék egy BIRODALMI KM-et, aki mesélne nekem ezek után. A vizsgálatok után a karim elindulna a dzsungelbe felkutatni a bújkáló Vukikat.//

[Moff Fliry Vorru]

A hajó elsõ ránézésre tisztának tûnt a Birodalmiak nem helyeztek el ismert technológiájú nyomkövetõt a hajón, akárcsak a droidok esetében. A Birodalom teljes ellenõrzése alatt tartotta a bolygót, mármint a propaganda szerint, ám élelmes csempészek és kalandorok tudni vélték, hogy mindez csak a látszat. Bent a dzsungel mélyén kis csoportokban, a szabadság zászlaja alatt egyesülve, vukik százai bujdostak a kegyetlen elnyomók elöl, várva az alkalmat, hogy ismét lerázzák a sok éve rájuk nehezedõ rabigát.

Enyhe szél támadt a hatalmas wroshyr fák között, mely meglengette terebéjes lombjaik hatalmas leveleit. Slee enyhe nyomást érzett a tartókóján, amolyan tudat alatti figyelmeztetésnek, vagy akár nevezhetõ hatodik érzéknek tudhatta be. Valaki valahonnan valószínûleg figyelte...
[/b]

[Slee Syphex]

Miután Slee alaposan már-már kissé paranoid módszerrel átkutatta a hajóját, és a droidjait nyomkövetők után, örümmel vette tudomásul, hogy semmi féle ilyen típusú szerkezetet nem talált.
Egyesek betegesnek vennék az előbbi tettét, de Slee úgy vélte, hogy még mindig jobb óvatosnak lenni, mint halottnak lenni vagy rabként tovább élni a Kessel-en.

Alig, hogy végzet a munkájával, neki állt előkészíteni a megfelelő dolgokat az úthoz, amikor a rámpán lesétálva rossz érzés kerítette hatalmába. Több alkalommal érzet már hasonlót, de ilyet még egyszer sem. Érezte, hogy valami figyeli őt a sűrű erdőből, amitől egyből libabőrös lett a háta, és egy pillanatra megborzongott.
Tekintetét a két droidra emelte külön-külön, majd hozzájuk szólt.

- Növeljétek meg a figyelési hatótávott, és élesítsétek ki az érzékelőiteket. Tudni akarom, ha valaki elindul erre, legyen az bármi.

Slee egy pillanatig várt, és félszemmel a droidokra pillantott, majd időközönként a sűrű dzsungelre vetette pillantását.
Eközben a hátizsákját a hátára vette, és megvizsgálta a csuklószámítógépét. Mivel a hajóján volt jeladó, így ha elopnák vagy elindul egy ismeretlen terepen akkor lehetősége van mindenféle gond nélkül visszajutnia hozzá.
Ha a két asztrodroid nem jelez semmit, akkor Slee lassan felkészül az indulásra, bár még nem indul el.
Mivel úgy időzítette a bolygóra érkezést, hogy ne zavarjon be az éjszaka, így úgy oldotta meg, hogy a gépét még a délelőtti órákban a tisztásra vitte. Slee tisztában volt vele, hogy egy ilyen helyen már eleve veszélyes elindulni, de korántsem lenne okos hozás, ha éjszaka indulna el. A zsákjában a túlélő csomagjának jelentős része benne volt, így ezzel, és a hajóra tett saját jeledóval jelentősen megnövelte annak az esélyét, hogy nem patkol el könnyen.

[Moff Fliry Vorru]

Kashyyyk hatalmas erdejében kellemes szél lengedezett, messzire sodrva a dzsungel olykor kellemes, olykor hátborzongató hangjait. A fák tövében apró, hüllõre emlékeztetõ állatok futottak szét a tisztáson folyó sürgés-forgás hatására. Hírtelen a távolból egy éles, rekedt üvöltés hangzott fel, és egy közeli, sûrû bokor tövébõl egy kisebb, sokszínû tollakkal ékeskedõ madárcsoport rebbent a magasba...
[/b]

[Slee Syphex]

Slee az sűrű dzsungelből érkező üvöltés hallatán egy pillanatra megdermedt, és csendbe maradt. Ez a kis szituáció beleillett volna egy HoloNetes Horror filmbe is.
Slee erőt véve magán úgy döntött, hogy éppen elég időt töltött ezen a helyen, és itt az ideje végre elindulni a rengetegbe. Hátára véve a hátizsákját, és egyéb előkészített felszerelését elindult a hajó rámpáján, majd leérkezve szólt a hajó oldalában lévő két droidnak.

- Ti ketten!
Menjetek vissza a hajóba! Siessetek!

A két asztromechanikai droid a maguk gyors tempójával elindult a hajó rámpálya felé, majd gyorsan begurultak a raktétbe. A fiatal csempész nem sokat időzött, így az esemény után kívülről a csuklóján lévő kis mini számítógéppel távirányítással bezárta a hajó rámpáját. A rámpa némi fémes nyikorgás, és sziszegés után bezárult.
Slee ezt követően tekintetét a kijelölt cél felé fordította, majd egy mély levegő vétel után a kezében lévő hosszú bozótvágó késével elindult a rengeteg felé.

[Moff Fliry Vorru]

A dzsungel a tisztás után egyre sûrûbbé vált, majd a hatalmas fák örökzöld lombjai szinte teljesen elnyelték a napfényt. Kísérteties félhomály vette körbe a magányos vándort, mindössze egy-egy vékony fénysugár hatolt csak át, és a dzsungel eddig tompa hangjait egyre élesebben verték vissza az évezredes fák vaskos törzsei.

Mintha valami jobbra, a sûrû bozótosban egy pillanatra megmozdult volna, majd apró madarak hada reppent fel nem messze, és rikácsoló hangjukkal együtt elnyelte õket a lombok alkotta homály.


_{//Elnézést a késésért, de innentõl sûrûbben tudok majd írni.//}[/sub][/color]

[Slee Syphex]

Slee elindulva a sűrű dzsungelben a kezében lévő nagyméretű bozótvágóval nyitott magának utat. A jóval sötétebb erdőben Slee-nek szüksége volt némi időre, mire a szeme megszokta a fényviszonyokat.

Néhány percnyi nyugodt séta után apró mozgolódást vett észre a szeme jobb sarkából, majd egy pillanatra ösztönösen megállt. Jól tudta, hogy valami van a sűrű növényzetben, ami őt figyeli. Számítása szerint valami állat lehet, de könnyen előfordulhat, hogy valami veszélyes ragadozó. Egy pillanatra átvillant az agyán egy gondolat....lehet nem azok.....lehet, hogy még valami annál is rosszabb bújt meg a fák közt.

Abban a pillanatban a madarak tömege röppent fel a fákról, és gyors septiben a rikácsoló hangjukkal együtt eltűntek a környékről.
Slee ezt követően úgy döntött óvatos lesz, és jobban fog fókuszálni az érzékszerveivel, jelen esetben a szemével, és főleg a fülével. Mindezek mellett egy olyan érzéke is ösztönösen beindult, amit úgy hívtak, Hatodik érzék. A kezében lévő nagyméretű kés, és a pisztolytáskájában lévő sugárfegyver elég biztonságot adott a számára, de mélyen a lelkében még ezek sem nyugtatták meg őt.
Slee a kezében lévő késsel tovább indult a célja felé, miközben leginkább csak elhajtogatta a kezével a zavaró növényeket, vagy elkerülte a testével. Ezekkel a mozdulataival is igyekezett egyre kevesebb zavaró hangot generálni maga körül, így növelve az esélyeit egy esetleges közvetlen veszélyforrás észlelésére vagy megérzésére.

[Moff Fliry Vorru]

A dzsungel neszei egyre erõsödtek, ahogy Slee egyre mélyebbre haladt a sûrû dzsungelben. Végig megmaradt benne az a fura érzés, hogy figyelik. Mintha a hátában érezte volna a kéretlen pillantásokat...

Hamarosan egy kisebb tisztás bontakozott ki elõtte, melyet a magasra törõ nap sugarai vastagon páztáztak. Elhagyatottnak tûnt a hely, melynek végében egy hatalmas fa sötét odva tátonott, és árnyékában mintha egy nagyobb sötét test hevert volna mozdulatlanul...
[/b]

[Slee Syphex]

Slee tovább haladt az erdőben, miközben az eddigieknél is óvatosabb volt. Tudta, hogy valami, vagy valaki figyeli őt, aminél már csak egy dolog aggasztotta egy fokkal jobban, ha "mindez" nagyobb számban van jelen.

Már közel egy háromnegyed órát haladt az erdőben, mikor az előtte lévő növények kezdtek egyre ritkábbak lenni, így vele együtt a fényviszonyok is kezdte egyre jobban nőni. Mindez jelezte Slee számára, hogy egy tisztás felé kezd haladni. Alig egy perc múlva elérve a tisztást egy pillanatra megállt a szélén pár lépéssel a fák takarásában. A tisztás túlsó végén a nézelődés közepette egy odvas fa árnyékában egy a talajon heverő test féleséget vett észre.

Slee egy pillanatig elgondolkozott, majd végig futatta a fejében, hogy vajon mi lehet az.
Talán egy lapuló vadállat, vagy egy elejtett állati tetem, esetleg egy alvó őslakos lény a bolygóról....talán egy Vuki?
Mivel nem tudott dűlőre jutni, és első lépésként kockázatosnak tartotta azt, hogy közelebbről megvizsgálja, így úgy döntött, hogy a hátizsákjába nyúl, és kiveszi a multifunkciós távcsövét. Bár elméletleg nagyobb távolságra szokta használni, de a helyzet miatt, úgy döntött ezen keresztül fókuszál rá jobban a talajon fekvő valamire ami a fa árnyékában volt.
Slee eközben nem lépett ki a rejtekéből, és ügyelt rá, hogy minnél kevesebb mutatkozzon meg belőle a másik oldal számára. A nagy kését leszúrta maga ellé a földbe, majd ezt követően a távcsövével rá fókuszált az adott célra.

[Moff Fliry Vorru]

Az elektrotávcsõ lencséin keresztül egy véres, sötétbarna szõrû, nagytestû, mozdulatlan tettem válik láthatóvá. Körülötte a mélyzöld és barna színben játszó aljnövényzetet több helyen véres foltok tarkítják. Az elerenyedt mancsok mintha valamit - melyet a test eltakar - átölelnének.
[/b]

[Slee Syphex]

Az elektrotávcsőn keresztül alaposan végigpásztázta azt kis a részt ami érdekelte Slee-t. A szőrös tetem kiváncsivá tette őt, így úgy döntött, hogy oldalirányból a növények között haladva megy oda hozzá. Slee úgy gondolja, hogy nem lenne jó ötlet közvetlenül végig menni a tisztáson, így inkább továbbra is a növényzet között halad tovább.

Slee elrakja az elektrotávcsövét, valamint a bozótvágókését, így tehát Slee fegyvertelenül indul el a tetem felé.
Ha valami gond lenne, akkor a tokja jobb oldalán ott pihen a sugárpisztolya, miközben a bal oldalán egy tokba csúsztatva a bozótvágókése áll rendelkezésre, ha esetleg gond lenne.

[Moff Fliry Vorru]

A dzsungel nyugodtnak tûnt, csak a megszokott neszek és hangok cikáztak át a több millió éves fák törzsei között. A tisztás végét megközelítve egy egyértelmûen egy megtermett vuki teteme feküdt a sötét odu elõtt. A lény mancsai között átölelt valami, amelyet abból a szögbõl még nem lehetett kivenni, megmozdult...

[Slee Syphex]

Slee lassan osont a fák között, hogy oldalirányból megközelítse a nagy tetemet a fa tövében. Ahogyan közelebb ért jól láthatóvá vált, hogy Vuki fekszik a talajon.
Slee már korábban érezte, hogy egy Vuki lehet az, de nem merte biztosra venni. Most ahogyan közelebb ért a testhez, szinte alig pár lépésnyire tőle közeledve hozzá pillantotta meg, hogy az a valami amit takarásban átölel, az most megmozdult.

Most ismét elfogja egy érzés, egy újabb gondolat, és lehet ezúttal sem fog
tévedni.
Azt amit a Vuki védelemi pózban átölel, az valószínű a gyermeke lehet. Ilyen pozítúrában sok lény védelmezi meg a testével a gyermekét. Mivel alig pár kilóméterre van a tetem a Birodalmi körzet határától, így vélhetően ez egy oktatás lehetet a szülő és gyermeke közt. Valószínű vadászni jöttek, vagy valami hasonló beavatási dolog lehetet.

Most már csak az a kérdés, hogy a tetem ténylegesen meghalt-e vagy csak alszik, bár ez utóbbi nem valószínű. Ha viszont halott, akkor ki ölte meg?
Slee a tekintetét körbe hordozza egy pillanatra a test körül vérnyomok után kutatva. Ha nincs vérnyom, akkor lehet sugárfegyver végzett vele, de ha így van, akkor a rávadászó személy vagy személyek sem lehetnek messze.
Legyen bármi, most az első dolog a tetem takarásában megbújó valaki.

Slee megáll egy pillanatra, és közel a testhez olyan testtartást vesz fel ami közel sem tűnik támadónak, majd megszólal.

- Nyugodtan előjöhetsz! Nem bántlak.

Slee kedvesen próbált szólni, hogy csökkentse a megbújt valakinek a lehetséges félelmét.
Eközben Slee felkészül arra is lelkiekben, ha az a valaki nekitámadna, így ez esetben előrántja sugárpisztolyát.

[Moff Fliry Vorru]

A mocorgás tovább erõsödött a halott vuki teteme alatt, majd egy apró fekete szempár jelent meg a test válla felett. Egy vuki gyerek félelemtõl csillogó szemei tekintettek a férfira, majd kibújt a védelemet nyûjtó, elernyedt, vastag kar alól és remegve felállt. Egy pillanatra Slee-re tekintett, majd elmorrantotta magát vukihoz mérten vékony hangján, és hihetetlen sebességgel a több millió éves hatalmas fa sötéten tátongó odva felé iramodott.
[/b]