|
Post by Yoda on Jun 1, 2007 9:46:29 GMT 1
Aurora Borealis Óceánia kulturális, kereskedelmi-és szórakozató központja, egyben fõvárosa. Amíg a part közelében egyszerû halásztelepülések szívják magukba az óceán hûs lehelletét, addig a fõváros belsõ részein spirális kis lépcsõs utcákra nézõ cifra házakat találni. Aurora Borealis hegyoldalra épült város, csúcsán az õsi Kormányzói Palotával. Általában véve is jellemzõ, hogy az ember (vagy twi'lek, vagy rodiai, vagy...) minél feljebb kaptat a faragott lépcsõkön, annál elegánsabb és hivalkodóbb épületekkel találkozik. A felsõ tízezer nem sajnálja kreditjeit, ha hirdetnie kell a Galaxisnak: õk bizony bármit megengedhetnek maguknak. Ettõl eltekintve a hangulatos város lakói nyíltságukról és becsületességükrõl híresek.
|
|
|
Post by androma on Jun 25, 2007 10:56:39 GMT 1
Eleinte halk, majd egyre erősődő csipogó hang zavarja fel a kissé elbóbiskolt YT-1300-as űrhajó pilótáját. Carth sűrűn pislogva kinyitja szemeit, majd egy hatalmas nyújtózkodás után felül a pilótai ülésben, és becsatolja magát. A kezelő szerveken lenyom egy gombot, mellyel nyugtázza a számítógép felé, hogy tudomásul vette: pár pillanat múlva megérkeznek a célhoz.
A sebességszabályozó kart ütemesen maga felé húzza az ex-testőr, majd mikor a fedélzeti számítógép jelt ad, megnyom egy kapcsolót, és ezzel a Főnix szinte kivágódik a hipertér sebességből, Óceánia felett. Carth könnyed mozdulatokkal bolygó körüli pályára állítja az űrhajót, és pár perccel később belép a légkörbe, amit az űrhajó ütemes rázkódása jelzi számára, valamint a különféle sipoló és pittyegő műszerek.
Miután azonosítatta magát az irányítóközponttal, megkezdte a dokkolást, a számára kijelölt helyen. A landolás mindenféle gond nélkül lezajlott, bár néhol alá-alá kapott egy kicsit a levegő az űrhajónak. Az YT-1300-as hangos sziszegések közepette letette "tappancsait" a dokk rideg padlózatára, és pár perccel később megjelent pilótája, Carth Sunrider. Még utoljára körbe sétálta az űrhajót, majd ezt követően lezárta azt, és a tőle pár méterre parkoló morfhoz sétált.
Néhány emlék tört az egykori császári testőrre, majd meghúzta a morf gázkarját, és elindult ahhoz a vendéglőhöz, ahol 3 évvel ezelőtt, Lucretiaval beszélgettek.
Mikor megérkezett a helyszínre, nem ment az épületbe, hisz ebben az öltözékben biztos nem engedik be. Ahhoz túlságosan jó módú étterem, hogy "fejvadász formákat" csak úgy beengedjenek. Ezért leállította a morf motorját, és leszállt róla. Elsétált oda-vissza a vendéglő előtt, bepillantva annak panoráma ablakain, Lucretiat keresve. Mivel nem látta sehol, úgy gondolta, hogy kettejük közül ő ért ide előbb. Morfja mellett a falnak támaszkodott, jobb lábát keresztbe tette a bal előtt, fejére húzta kapucniját, és mellkasa előtt összefonta karjait. Így várta, hogy mikor érkezik meg Lucretia...
|
|
|
Post by Lucretia Tarkin on Jun 25, 2007 12:50:43 GMT 1
A fekete, hosszú hajú nõ éjfekete pilótaruhában sietve lépkedett végig Aurora Boreális macskakövein. Néha maga mögé pillantott, hogy nem követik-e, aztán ismét megszaporázta lépteit.
Jó néhány napja Óceánián volt már - a hagyományos utasszállítóval érkezett, drága krediteken vásárolt álszemélyisége mögé rejtõzve. Amikor az elegáns étterem elé ért, kissé elgondolkodott azon: van-e értelme egyáltalán ennek az egésznek?
A tábornok a birodalmi források szerint meghalt, ezt maga Tarkin Nagy Moff említette neki valamikor. Persze nem regált a hírre...de tudta: az ígéretét be kell tartania, amit éppen három évvel ezelõtt tett.
Befordult a sarkon és határozott léptekkel közeledett az étterem felé.
|
|
|
Post by androma on Jun 25, 2007 13:32:31 GMT 1
Carth, azaz Androma egyre unottabban álldogált a fal mellett. Hogy ne legyen túlságosan feltűnő jelenség a járókelők, no meg a katonák számára, ezért legugolt a morfhoz, és ál-bütykölésbe kezdett. Közben folyamatosan pásztázta a járókelőket, hátha felismeri Luc-t. Hosszú percek múltak el, és Carth már kezdte feladni a reményt, hogy látja Lucretiat. "Csak nem valami baja lett? Vagy elfelejtette az egészet? Mi van, ha jelentette az apjának, és hamarosan egy horda rohamosztagos élén jelenik meg?" Ilyen, és ehhez hasonló gondolatok kavarogtak a zephyr fejében.
Talán negyed óra telhetett el, amikor is kezdte megelégelni a várakozást. Úgy döntött, hogy tesz egy kört a morffal, és majd visszanéz egy fél, háromnegyed óra elteltével. Felült a kétéltű járműre, amikor is egy feltünően csinos nőre lett figyelmes, akinek arcvonásai kísértetiesen emlékeztették Lucretiara. Mikor a nő kezdett közelebb érni, Carth biztos lett a feltételezésében. Határozott mozdulatokkal leszállt a járműről, és az étterem bejáratához lépett.
Mikor a lány olyan távolságba ért, hogy kellően hallkan, mégis érthetően tudjon hozzá szólni a férfi, Carth üdvözölte.
- Nocsak, nocsak. Az ember arra számítana, hogy Tarkin lánya kicsit jobban vigyáz magára, mintsem védtelenül rohangál Auora Borealis utcáin, nemde? - Nézett kérdően Lucretiara Carth.
Felkészült egy esetleges heves reakcióra, figyelembe véve új külsejét...
|
|
|
Post by Lucretia Tarkin on Jun 25, 2007 13:44:42 GMT 1
Lucretia megáll - arcán a férfi meglepetésére - semmiféle érzelem nem tükrözõdik. - Ha ilyen okos vagy szépfiú...akkor mondd meg mit ettem éppen három éve ebben az étteremben? - súgja vissza cinikusan, mialatt egyik keze a hátán lévõ hosszúkás, fekete tok felé mozdul...
|
|
|
Post by androma on Jun 25, 2007 14:04:39 GMT 1
Carth meglepődik azon, hogy a lány nem lepődött meg. Inkább felkészültnek tűnt. Lehet, számított rá, hogy némi változáson fog átesni, külsőleg is. A férfi arcán egy halovány mosoly jelenik meg, majd az égre tekintve elgondolkodik, és onnan le nem emelve szemeit, elgondolkodva válaszol.
- Nos, a Palpatine-szelet, Wess Moff módra kicsit rágós falat lett volna, ezért maradt a konyha hal specialitása... - felel a lány kérdésére, majd tekintetét ismét Lucretiara szegezi, és várja, hogy mi lesz a következő lépés.
|
|
|
Post by Lucretia Tarkin on Jun 27, 2007 10:40:13 GMT 1
Lucretia elmosolyodik. - Tudtam, hogy nem haltál meg. Csak ezek a tökkelütöttek hitték el... - mondja, aztán lopva körülnéz. - Ez a hely nem túl biztonságos. Gyere, menjünk le az óceán partjára, ott nincs ilyenkor senki - javasolja és kérdõen néz a férfi megváltozott arcára.
|
|
|
Post by androma on Jun 27, 2007 11:58:14 GMT 1
Androma egyetértően bólint a fejével, majd előre indul.
- Azt hiszem, hogy van mit megbeszélnünk... - fordul a lány felé. - sok idő telt el azóta...
|
|
|
Post by Lucretia Tarkin on Jun 27, 2007 12:02:51 GMT 1
- Egyébiránt... - szólal meg ismét Lucretia, amint végre elérnek a kissé civilizálatlanabb parti részre, ahol az óceánon, a homokon és a tengeren kívül ebben az évszakban nincsenek túl sokan. -...engem is halottnak hisznek, akár csak téged. Mindenesetre ki kell találnunk: hogyan tovább? Neked vannak terveid? - pillant fel a férfire, mialatt lassan sétálnak tovább.
|
|
|
Post by androma on Jun 27, 2007 12:20:44 GMT 1
A tenger felől érkező lágy szellő szelíden végigsimítja Carth arcát. A tenger vad zúgása nyugtatólag hat az egykori testőrre. Miközben sétál, olykor-olykor felrúgja a tengerparti homokot, és közben tekintetével a beszélő lányt figyeli.
- Nos, a terveim... új életet kezdtem, mint Carth Sunrider. Fejvadász. Egy ideig a desilijic klánnak dolgoztam, ezzel megfelelő tőkéhez jutva, majd későbbiek során csatlakoztam a zephyr jedikhez. Reménykedtem benne, hogy a Birodalom gyengülni fog, de mind hiába. Épp ellenkezőleg, megerősödtek. Soha nem látott módon. A nyílt szembenállás értelmetlen lenne. A háttérben kell szervezkedni, és cselekedni. Ami nem egyik pillanatról a másikra fog történni. Egyrészt megfelelő haditechnika kéne a lázadók oldalára, valamint összegyűjteni a lázadó elemeket. Együtt hatékonyabbak vagyunk, mint külön-külön.
A mondat végére a part sziklásabb részére érnek. Carth leül az egyik nagyobb sziklára, úgy, hogy legyen mellette hely Lucretia számára, és az óceánt kezdi kémlelni.
- És te, hogy haltál meg? - fordul a lány felé a kérdéssel, miközben félig mosolyog.
|
|
|
Post by Lucretia Tarkin on Jun 27, 2007 12:32:06 GMT 1
Lucretia leül Carth mellé és a végtelen kék horizontot nézi. - Igen, ez az egyetlen megoldás. Kisebb rajtaütések, de iszonyatos a katonai hatalom. Én elvégeztem az akadémiát, korvett kapitánnyá neveztek ki. Egy akcióban az aszteroidamezõt kihasználva rommá lõttünk egy kalózkorvettet, majd a hiperûrbe ugrottunk. Az erõsítés azt hitte: birodalmi hajó veszett oda. Kidobtunk az ûrbe pár panelt is...szerencsére annakidején én válogathattam össze a legénységet. Egyre többen ellenzik a birodalmi módszereket, már a kadétok között is...a moffok kezdik túlságosan is elvetni a súlykot. De amíg nincs megfelelõ katonai ellenerõ, addig senkinek sincs esélye - feleli a lány.
|
|
|
Post by androma on Jun 27, 2007 12:36:05 GMT 1
- Nem is rossz - feleli a lány szavaira, majd könyökeivel megtámaszkodva, hanyat dől a sziklán, úgy, hogy fejével hol Lucretiara, hol az óceánra tekint.
- És milyen terveid vannak a közeljövőre? - kérdezi érdeklődve - például szeretsz úszni? - fűzi hozzá a kérdést, nevetve.
|
|
|
Post by Lucretia Tarkin on Jun 27, 2007 12:47:01 GMT 1
Lucretia ismét elmosolyodik. Több évvel ezelõtt Susan Younggal, meg egy Alex és talán John nevû pasassal voltak az északi strandrészen. Akkor még elsõ dolga lett volna az úszás... - Kicsit hideg lehet a víz, de úszhatunk, ha van kedved - mondja, amikor elérnek egy sziklásabb, rejtettebb részhez. A lány leveszi hátáról fegyverét, majd gyors mozdulatokkal kibújik kezeslábasából. Mintha készült volna - vékony testén egyrészes fürdõruha feszül. - Kik azok a Zephyr Jedik? - kérdezi közben elgondolkodva - Azt hittem a Jediket kiírtották... -
|
|
|
Post by androma on Jun 27, 2007 12:53:32 GMT 1
Lucretiaval ellentétben, Carth nem készült az úszásra, csupán egy spontán ötlet felvetés volt. Azonban nem akart visszakozni. Ő is levetkőzött, de magán hagyta alsónadrágját. Miközben vette le felsőjét, akkor tette fel Lucretia a zephyrekkel kapcsolatos kérdését.
- Nos, mások meg azt hiszik, hogy mi haltunk meg. A zephyrek egy erőhasználokból álló tömörülés, csapat. A jó oldalon állnak, ezért is van a nevében a jedi. Ám nem ragaszkodnak azok dogmáihoz, nyugodtan kötődnek érzelmileg a másikhoz, használnak tiltott erőket, a jó ügy érdekében. Sajnos valószínűleg a jedik egyik hibája a túlzott ragaszkodás a dogmákhoz. Simán győzhettek volna, ha egy kicsit agresszívabbak. - hadarja, miközben lopva végigméri a lány idomait. A fényben tisztán kivehetőek Carth testének izmos vonásai, valamint néhol hegek találhatóak rajta, valószínűleg még, mint Androma szerezhette őket, a császár szolgálatában.
- Szerinted találunk valami kincset a víz alatt? - kérdezi a fiú, gyermeki csillogással a szemében, majd nekilódul, és csobban egyet az óceán vízében.
- Nagyon kellemes a víz, gyere! - invitálja be a lányt, Carth.
|
|
|
Post by Lucretia Tarkin on Jun 27, 2007 13:02:04 GMT 1
- Nem nagyon értelek, de azért sejtem mirõl beszélsz - kiált vissza Luc az idõközben a vízben lévõ férfinek. Gyorsan utána indult - és valóban, az óceán már eléggé kellemes hõmérsékletû. - Nekem a kincset most egy száz szuper-csillagrombolóból álló flotta jelentené, kiképzett legénységgel, ami csakis az én parancsaimat lesné... - nevet vissza a lány könnyeden, mialatt lassan nyakig elmerül a sós vízben. Úszni kezd, kényelmes tempókkal halad. - Nekem is fel kellene vennem a kapcsolatot valamilyen szervezettel... - ábrándozik.
|
|