|
|
Post by Thrawn fõadmirális on May 30, 2007 22:28:09 GMT 1
A Turáni Átok
Összeállították: Emperor Palpatine és Thrawn Főadmirális
Otthonuk:
A peremvidéki Turán bolygó, egy egykor gyönyörű, virágzó, folyókkal, hegyekkel, erdőségekkel és széles rónákkal tarkított bolygó, melyet Lord Shadow pusztított el B.E. 9837 körül. A turániak ezt követően vándorló életmódra rendezkedtek be, s cirkálóikon a Peremvidékeket járva mind a mai napig keresik új hazájukat.
Beszélt nyelvük:
A turáni, melynek létezik egy beszélt és egy szakrális változata is. Más nyelven csak nagyon ritkán hajlandóak megszólalni, bár sok nyelvet tanulnak meg életük során.
Testfelépítés és faji jellemzők:
A turániak emberek, bár magukra soha nem használják ezt a kifejezést. Átlagos magasságuk valamivel kisebb a coruscanti emberi lakosságénál: a férfiak 160-170 cm magasak, a nők 150-160 cm magasak. A feltűnően magas turániak általában magasabb rangot, elismerést is kapnak, a nép ugyanis kiválasztottnak gondolja őket. Bőrük kreolos árnyalatú, hajuk általában sötétbarna vagy fekete színű, hosszú és a férfiak és nők egyaránt befonják, a férfiaknak erős arcszőrzetük van. Szemük színe barna vagy zöld. Mivel a férfiak és a nők egyaránt kapnak katonai képzést, fegyvereikhez nagy erőt kell kifejteni és jó célzóképesség kell használatukhoz, erős izomzattal és éles látással rendelkeznek. Ruháik egyszerűek, maguk készítik őket állatbőrökből. Akár primitív népeknek is gondolná őket az ember, ha plazmaíjaik, látásélesítő szenzoraik és hírhedt vadászgép-flottájuk nem utalna ennek ellenkezőjére.
Társadalom:
A turáni társadalom nemzetségekből (másképpen: törzsekből) áll. Ezeknek a nemzetségeknek a száma talán még a turániak számára se biztos, hogy ismert: mindegyik nemzetség egy ősapára vezeti vissza vérvonalát. A nemzetségek egymás között erős szövetségben vannak, melyet a két vezető: a turra és a mogur, valamint a Nemzetségfők Tanácsa tart össze. Őseik szokásához híven évről évre, valamint a nagyobb portyák kezdetén vérrel erősítik meg ezt a szövetséget, árulás esetén pedig vérét veszik az áruló nemzetségfőnek és közeli rokonságának. A nemzetségek között gyakori a házasság, ám a nemzetségi vérvonal a hagyomány szerint az apától öröklődik. Éppen ezért a turániaknak nincs külön vezetéknevük: vagy nemzetségük nevét veszik fel, s azt egy "-fy" (fia) jelzővel látják el, vagy pedig apjukról nevezik el magukat, akár a híres turáni hadvezér, Apor fia Torolc, aki a Klónháborúk idején vezetett hadjáratot a szeparatisták állomásai ellen - a Köztársaság zsoldjáért.
A turáni társadalom alapvetően két-, illetve háromrétegű: van egy vallási, egy katonai és egy népi réteg. Ez utóbbi azonban nem választható el élesen: A fiatal gyermekek már megállják helyüket a párbajokban, részt vesznek a portyákon, képesek vezetni a vadászgépeket. A nők gyakran a férfiakat megszégyenítő módon tudnak harcolni, ha családjuk védelméről van szó, az idősek pedig, ameddig bírják, aktívan résztvesznek a csatákban, utána pedig bölcsességüket és tapasztalataikat adják tovább a fiatal nemzedéknek.
A katonai réteg vezetője a turra, illetve fejedelem. Ő vezeti az ostromokat és az ő szavára indulnak a hírhedt turáni portyák. Az ő hatósága alá tartoznak a nemzetségfők és a seregvezérek.
Létezik egy vallási réteg is, melynek tagjai nem a nemzetségek, hanem a "nagy turáni nép" gyermekeinek tekintik magukat: ők a híres-hírhedt turáni táltosok. Mint a turániak papjai, ők mutatják be a népért és a hadjáratokért az áldozatokat a szellemeiknek, s ruházzák fel a turániakat erővel és ügyességgel a hadjáratok előtt. Igen: a turáni táltosok azok a turániak, akiket átjár az Erő. Bár nem jellemző, hogy egy turáni Erő-érzékeny legyen, mivel a közösség zárt és egymás között mindenre hamar fény derül, az Erő-érzékenyeket a táltosok nem sokkal születésük után magukhoz veszik. (A táltosokról és nevelésükről később szólunk még.) Ennek a vallási rétegnek a vezetője a mogur, a legfőbb táltos, aki a turra mellett a nép vezetője
Nem tudni, hogy melyikük: a mogur vagy a turra-e a tényleges vezető és melyik rendelkezik melyik felett. Ez gyakorta nemzetségenként és személyenként változik. A Köztársaság sokat kutatta a turániak történelmét, nemzetségeit és társadalmukat, de egyértelmű választ nem kapott. A Jedi Rend sokszor próbált utánajárni a táltosok különleges Erő-használatának, s gyakran egészen közel kerültek a turániakhoz, de a másokkal szemben zárkózott és mogorva turániak soha nem meséltek nekik társadalmukról. Vajon a turra parancsol a táltosoknak is a moguron keresztül? Vagy a háttérből a táltosok irányítják a seregek vezetőjét? Vagy van egy harmadik személy is, akiről se a Köztársaság, se a Jedi Rend nem tudott? A rejtély feloldása bizony még várat magára...
Jellem:
A turániak alapvetően nyugodt természetűek egymás között, de nem egyszer tűnhetnek indulatosnak és szélsőségesnek mások szemében. Egy turáni valóban a szélsőségeknek él: keblére öleli a másik turánit, de a következő pillanatban már szitkokat szór az őseire, hogy aztán újra barátságosan vígadjanak együtt. "Csak a turáni tudja, mi a vígasság!" - tartja a turáni mondás, amiben lehet némi igazság. A turániak ugyan a mai napig nem felejtették el otthonuk pusztulását, de nem váltak depresszív, magukba zárkózó emberekké. Ünneplik az új élet születését, a fejedelmek választását, a hadjáratok sikerét és a házasságot. Galaxisszerte híresek a turáni bordalok, s még a tatooine-i kocsmákban is van, hogy felcsendül egy-két közkedvelt rigmus, de egy ilyen dal, mely általában nőkről, borról, harcról és bőséges utódáldásról szól, igazán élettel teli csak egy turáni szájából hangozhat el.
Ám éppily mély és őszinte bánatot táplálnak, ha őseiket veszítik el, vagy ha évente egyszer (a Birodalmi naptár szerint Welona hónap 15. napján) elpusztított hazájukra emlékeznek. Nem csak a bordalaik, de a turáni siratók is híresek, bár ezeknek nincs leírt vagy megtanult változatuk: egy turáni sirató a halott férfi özvegyének és leányainak lelkéből szakad fel, s olyan őszinte, hogy bármely keményszívű külhoni torka elszorul, ha csak meghallja ezt a fájdalmas dallamot.
Nemzeti öntudatuk és közösségtudatuk szokatlanul erős a Birodalom népeihez képest. Nem közösködnek másokkal és soha nem ülnek le más népek asztalához étkezni. Saját honfitársaikat viszont megbecsülik, tisztelik és testvérükként szeretik, jöjjön az bármelyik nemzetségből. A férfi őszinte és odaadó hűséggel szereti asszonyát, s az asszony éppígy a férjét. Bár gyakorta ejtenek rabszolganőket a portyák során, az efféle "kalandok" sosem számítanak valódinak: a rabszolganőket általában meddővé teszik és néhány hónap után kivégzik, esetleg (jobb esetben) kirakják egy ismeretlen bolygón.
Tisztelik a legendáik hőseit, a mondák bajnokait, saját őseiket és koruk vitézeit is. Ha ilyen történetet mesél nekik a mogur vagy valamelyik táltos, szótlanul figyelnek rá és isszák minden szavukat. S ha felcsendülnek a turáni himnusz magasztos, fájdalmas-hősies hangjai, minden turáni elhallgat, s teli torkából énekli fohászát a szellemvilághoz.
Egy turáni számára a harc a legnagyobb erény: harcban meghalni számukra az égiek ajándéka.
|
|
|
|
Post by Thrawn fõadmirális on May 30, 2007 22:31:31 GMT 1
Történelem:
A Nagy Tragédia és az Árnyékháború
Ott, ahol ma a peremvidéki Turán Aszteroidamező található, mintegy ötszáz évvel ezelőtt még a Turán-bolygó jádeszínében gyönyörködhetett az utazó. Végtelen balszerencse, hogy a turáni faj szülőbolygóját - amelyet legnagyobb részben termékeny földek, széles rónák és gazdag folyók borítottak - elpusztította a Tura-II. nevű forrongó nap. Évezredekkel ezelőtt a turániak mezőgazdaságból és állatenyésztésből tartották el magukat. Ez a bolygó volt a Peremvidékek élelemezési központja, szállítóhajók tucatjai jöttek-mentek mindennap. Mígnem bekövetkezett a katasztrófa.
Néhány évvel az Első Árnyékháború (B.E. 9.833-9.831) előtt idegen flotta érkezett a turániak bolygójára. A flotta parancsnoka egy magát Drakonessnek nevező idegen nő volt. Azonnal tárgyalni akart a turániakkal és nem sokat köntörfalazott: a Turáni Szent Koronáért jött, a táltosok legféltettebb kincséért, a turáni nemzet leghatalmasabb erejű ereklyéjéért. Nem tudni, Drakoness miért szerette volna megszerezni a Szent Koronát, de annyi biztos: nem neki kellett, hanem mesterének, a Sith Birodalom királyának, Lord Shadownak. A táltosok nagytanácsa, Bagond mogur és Pelénd turra, az akkori fejedelem elutasította Drakoness minden ajánlatát: pénzt, fegyvereket, rabszolgákat, bolygókat egyaránt. Ám ezzel nem sikerült megszabadulniuk Drakonesstől. Az Úrnő hetekkel később visszatért egy még nagyobb flotta kíséretében, melyet ezúttal már maga, Lord Shadow, az Árnyékkirály vezetett. Az Árnyékkirály már nem kívánt tárgyalni, ehelyett ultimátumot nyújtott be: vagy átadják neki a Turáni Szent Koronát, vagy elpusztítja bolygójukat.
A hazájukhoz és népükhöz hűséges, erős nemzeti öntudatú turáni népnek ez az ajánlat rettenetes volt. A Szent Korona népük és történelmük legszentebb és leghatalmasabb ereklyéje volt, ennek segítségével választották meg a turrát és a mogurt is: ha felajánlják, azzal őseik ellen vétkeznek. De ha nem, úgy egész népük elpusztul. Nem volt más választásuk: fegyvert ragadtak és harcoltak az Árnyékkirály seregei ellen.
A harc két évig húzódott: a turáni hadsereg olyan hősiesen küzdött, hogy ez a bátorság mind a mai napig szerepel sok ember tudatában, legendák szólnak a Sith király elleni vitézlő kiállásról. A háborúban végül azonban Lord Shadow erőfölénye érvényesült. Egy nagyerejű invázióban Drakoness elpusztította Bagond mogurt és fogságba ejtette Pelénd turrát, Lord Shadow pedig egy gravitációs csapda segítségével kimozdította a Turra bolygót pályájából, ami így a bolygó Napja, a Tura-II felé száguldott ki. A turániak azonban még ekkor se hagyták el otthonukat, s tovább őrizték - immáron fejedelem és mogur nélkül - a Szent Koronát. Végül egy utolsó invázió során a Szent Koronát őrző turániakat Drakoness és Lord Shadow lemészárolta, s a Sith sereg megszerezte az ereklyét.
Egy nappal később az Árnyékflotta elvonult, egy, a vesztébe száguldó bolygót hagyva csupán maga mögött. A turániak számára két lehetőség kínálkozott. Az egyik, hogy a Turán mintegy 900 milliós lakossága áttelepül egy másik bolygóra, vagy pedig más megélhetési forma után néznek. Nemzeti öntudatuk és büszkeségük azonban erősebb volt a józan észnél, így aztán a turániak a második megoldás mellett döntöttek. Szállítóhajóikat átalakították, felfegyverezték és pajzsokkal látták el. Saját vadászgépeik, a Turul-vadászok mellett a súlyos veszteségeket szenvedő flotta kiegészítésére mindenféle roncsokból torz, de hatékony vadászokat gyártottak, amelyeket a Galaxis népe csak Ronda vagy Disznó néven emlegetett - leginkább persze félelemből származó gúnyos dühből.
Becslések szerint a Turáni Háborút és az azt követő katasztrófát mintegy 17-24 millió turáni élte túl. A bolygó tragédiája B.E. 9.833-ban, az Első Árnyékháború kezdetén következett be, távol a háborútól. Ám a nép, amely a hatalmas cirkálókból végignézte hazája pusztulását, azóta se felejtette el a "külhoniak", a "köztársaságiak", a "jedik", a "sithek" vérengzését: egy turáni számára ugyanis nincs különbség ezek között a népek között. Úgy érzik, hazájuk pusztulásáért a külső népek csökönyös háborús és politikai érdekei a felelősek. Miközben gigászi cirkálóikkal új otthon után kutattak, bejárva a Peremvidékek nagyrészét, újból és újból hatalmas hadjáratokra indultak, hogy megbosszulják az egész galaxis népén otthonuk elpusztítását. A turáni flotta portyáinak hamar híre kelt a Peremvidékeken: az ottani bolygók lakossága rettegte a turániak haragját, plazmafegyvereiket, s a táltosok misztikus, félelmetes hatalmát.
Az Árnyékháború utáni tízezer év
Felfoghatatlanul hosszú idő telt el a Turáni Háború és az Árnyékháború után. A Turáni Flotta bejárta a Peremvidékek nagyrészét, s hosszú évezredekre tűnt el az Ismeretlen Régiókban, hogy a sajátjához méltó új hazát találjon magának. De egyetlen bolygót sem találtak alkalmasnak a letelepésre. Az évezredek során mesteri szintre fejlesztették vadászgépeik manőverezését és harcművészetüket. A Köztársaságtól távol eső bolygók rettegték a turáni hordákat, amelyek sokkal szervezettebbek és hatalmasabbak voltak az egyéb kalózflottáknál, melyek közül sokat éppen a turániak pusztítottak el. Volt, hogy egész bolygókat rohantak le és fosztottak ki. Némely bolygót és lakosságát száz-százötven évig elnyomás alatt tartották, mielőtt továbbálltak volna.
A Köztársaság persze ezt nem nézhette tétlenül. Diplomáciai küldöttségeket éppoly gyakran küldött hozzájuk, mint békefenntartó jediket vagy egyes bolygók kisebb flottáit. A turániak azonban nem voltak hajlandóak tárgyalni, amíg a Köztársaság nem adja vissza nekik, ami őket megilleti: a Turáni Szent Koronát. Az Árnyékháború után azonban a koronának nyoma veszett, s a Jedi Rend, hiába kutatta át érte csaknem az egész galaxist, nem találta nyomát.
Bár a turániak többször törtek be a Köztársaság területére, s egy alkalommal egy hadjáratuk egészen az Alderaanig jutott el, a Köztársasággal nem volt mindig ilyen viharos a viszonyuk. A Nagy Sith Háború és a Mandalóriai Háború során a Köztársaság a turáni flotta segítségét kérte több ütközetben is. A turániakat pedig könnyű volt meggyőzni a célpontról, a megfelelő ellenszolgáltatások fejében. Ezek az események a Köztársaság sötét emlékfoltjai, melyekről kevesen beszéltek: B.E. 4002-ben a köztársasági főkancellár száznegyven rabszolgát ajándékozott Kendel turrának a Sithek elleni hadjárat fejében, B.E. 3980-ban pedig a Köztársaság, valamint a főkancellár nyomására a Jedi Rend is (!) szemet húnyt afölött, hogy Kendel turra egy egész bolygó lakosságát fosztotta ki minden kincsétől, élelmétől és asszonyától.
A turáni barátság azonban sosem volt őszinte barátság: a külhoniakkal szemben akkor is ellenséges érzelmeket tápláltak, amikor szövetségre léptek velük. A Mandalóriai Háborút követően Kendel turra, majd az őt követő fejedelmek is folytatták hadjárataikat a Köztársaság területén belülre is. Mivel a Köztársaságnak nem volt jelentékeny, közös hadserege, az egyes bolygók flottáinak kellett védekezni a turáni veszedelem ellen, ez azonban többször kiélezte az ellentéteket a bolygók között. Így a Köztársaságnak újra és újra le kellett fizetnie valamivel a fejedelmeket, hogy egy időre megmentsék a peremvidéki bolygókat.
A Klónháborúk
A Klónháborúk alatt Palpatine főkancellár a szenátus több prominens képviselőjének kíséretében személyesen tárgyalt Torolc turrával, s jelentős összeget, illetve fegyvereket ajánlott fel a szeparatisták elleni hadjáratért. A turáni flotta azonban csak ímmel-ámmal foglalkozott a szeparatistákkal, s csupán kisebb véderőket támadott meg, valamint menekülő flottákat pusztítottak el. Ennek okát sokan firtatták. Egyesek arra gyanakodtak, hogy Torolc turra valamiféle szövetségben állt már Grievous tábornokkal és Dooku gróffal, mások szerint viszont egyenesen Palpatine kívánsága volt, hogy ne mérjenek erőteljesebb csapásokat a szeparatistákra. Ezen álláspont képviselőiről azonban hamar kiderült, hogy "szeparatista kémek és a Birodalom ellenségei", így őket pár hónappal a Klónháborúk után felségárulás vádjával illették, majd nyilvánosan kivégezték.
A Birodalom első évei
A Klónháborúkat követően a turáni flotta újra a Peremvidékekre, valamint az Ismeretlen Régiókba húzódott vissza. A hírszerzés nem számolt be nagyobb hadjáratokról, s a Birodalom első négy évében nem is törtek be a császári felségterületekre. B.Sz. 3-ban, kilencvenhét évesen elhunyt Torolc turra, s az év végén a turániak új fejedelmet választottak maguknak: harminckét éves unokáját, Levendet, akinek apja - Torolc turra fia - a Klónháborúk során életét vesztette. Levend turra nagyszabású szertartást szervezett nagyapja temetésére és apja újratemetésére, s a halotti torra minden nemzetségfőt meghívott. Sztenegárd mogur pedig áldást adott uralkodására és megjósolta: Levend turra fejedelemsége alatt a turáni népnek új nap ragyog majd fel: közeleg a végső portya órája, amikor az istenek és a szellemek megbüntetik a külhoniakat, s a turániak kutyáivá teszik azokat, akik hazájuk vesztét okozták. Levend turra lesz az, aki visszaállítja a Turáni Birodalmat és visszaszerzi a Turáni Szent Koronát.
|
|
|
|
Post by Thrawn fõadmirális on May 30, 2007 22:32:26 GMT 1
A turáni táltosok
A táltosok nevelése
A turáni táltosok hatalma sokat foglalkoztatta az egykori Jedi Rendet. Mint a legtöbb nép esetében, a turániak körében is találkozhatunk Erő-használókkal, akik szinte kivétel nélkül a férfiak köreiből kerülnek ki. Az Erő-érzékenység meglehetősen világos formában mutatkozik meg a turániak körében, s gyakran fizikai változásokkal jár: újszülött fogak, több ujj, más színű szem s egyéb, a turániak számára szokatlan jegyek. Az Erő-érzékeny turániak - a táltosok - általában már a gyermek születése előtt megérzik, hogy érzékeny lesz az Erőre. Ilyenkor a születendő gyermek anyjához egy magas rangú táltos, esetnként maga a mogur látogat el, majd áldásban részesíti, s mikor másodszor jön el, már a gyermeket is magával viszi.
A gyermeket ezután a táltosok nevelik fel, s tanítják meg az Erő használatára. Ezt persze ők nem hívják Erőnek: vagy nem nevezik néven, vagy a szellemvilág hatalmát látják benne. A gyermek az elkövetkezendő évek során megtanulja népe beszélt és szakrális nyelvét, a harcok művészetét és ismerkedik a természet világával. Ez utóbbi meglehetősen különös, elvégre a turániak cirkálókon élnek, s azokon járják a Galaxis eldugott részeit. Ám a cirkálók gyomra egészen sajátságos világot rejt magában: a turáni tervezők a hatalmas városhajók több szintjére is mesterséges földeket építettek, ahová mesterségesen bocsátanak a Naphoz hasonló fényt. Külső utazó számára döbbenetes hatást keltenek a hatalmas, komor cirkálók gyomrában található végtelen rónaságok és erdőségek, csörgedező patakok és széles folyók, melyek gyakran ugyan nem többek puszta illúziónál, a büszke turániakat azonban a mai napig meghatják, s elvesztett hazájukra emlékeztetik őket.
A táltosok betekintést nyernek a "szellemvilágba", s az évek során megtanulják látni és érezni annak rezdüléseit. Olyan ez, mint a miralukok és az Erő-boszorkányok "látása": a turáni táltos valójában az Erő végtelen szövedékét látja. A táltosok ily módon tekinthetnek távoli helyekre, s olvashatják ki a szellemvilágból a jövőt is. Az évek során azonban új és egészen sajátságos módszereket tanulnak még az ifjú táltosok. Beavatásuk akkor történik, amikor "lelkük először röppen fel a csillagos égig". Ez a különös élmény a jedik számára is nehezen magyarázható: a táltos tudata ugyanis gyakorlatilag elhagyja a táltos testét és könnyedén vándorol keresztül mintegy lélekként az Erő szövedékein: időn és téren át. Ám ez a fajta vándorlás már több, mint pusztán "betekintés". A leghatalmasabb táltosok és mogurok még testüket is képesek átvándoroltatni ezeken a szövedékeken, s a mogurokról azt beszélik, testüket az idő szövedékein is képesek átröppenteni. Félelmetes erő ez, melyet csupán az ősi világ Sith nagyúrjai voltak képesek alkalmazni. A jedi archívumok felvetik a lehetőségét annak is, hogy a táltosok valójában a Sithektől tanulták ezt a praktikát... A merészebb történészek pedig ennek fordítottját is lehetségesnek tartják...
A legismertebb történet a mogurok hatalmáról az a legenda, mely egy Erő-érzékeny turániról szól, akit két jedi-lovag vitt el, hogy a Tanácsnak bemutassa és jedit neveljenek belőle. A jedik meg voltak győződve arról, hogy az alig kétéves gyermeket csak a Sötét Oldal hatalmának markában hagynák, ha nem mentik ki a táltosok köréből, ezért egy diplomáciai küldetés végén megszöktették őt. Ám a turániak számára az árulásnál és az idegen földön való felnevelkedésnél még a halál is jobb... Nem tudni, mi történt ezt követően, de a legenda szerint a mogur szörnyű átokkal sújtotta a kétéves gyermeket, akinek a teste rohamos fejlődésnek indult... Valós adatok szóltak erről a különös "betegségről", amivel a legnagyobb jedi mesterek se tudtak megbirkózni: a "gyermek" bő egy év múlva meghalt... egy százéves testben...
A táltosok többsége ennek ellenére azonban csak gyógyításra, áldásra és kisebb rontásokra (betegségek, kisebb fájdalmak előidézésére) használja az Erőt. A legtöbb "hagyományos" jedi illetve Sith módszer, a telekinézis, a telepátia, a reflexek javítása, az akrobatikus mozdulatok, a Sötét Oldal villámai nem ismertek előttük. A táltosok sokkal inkább látnokok és gyógyítók, mint "misztikus varázslók".
A táltosok szent állata
Képesítéseik során a táltosok egy állatot fogadhatnak örökbe, melyet mesterük és a "szellemvilág" segítségével választanak ki. Ezek az állatok általában kisebb emlősök, esetleg madarak, például sólymok, de nem ritkák az egészen különleges állatok a meghódított bolygók faunájából. Ezeket az állatokat a táltos megszelídíti, majd szorosan magához láncolja az Erő segítségével. A táltosok ezt úgy fogalmazzák meg: a táltos lelkének egy darabja az állat testébe költözik. Ennél jobb leírást a jedi archívumok se nyújtanak. A táltos minden bizonnyal képes ezzel az állattal megosztani a tudatát. Hogy ez miért szükséges, azt még kevesebben tudják. A táltosok általában nem használják állataikat sajátos, önkéntes célok érdekében. Bár képességük megvolna arra, hogy szemükkel lássanak, fülükkel halljanak és még irányítani is képesek lennének őket, nem szokták kémeknek kiküldeni őket, vagy alantas feladatokat elvégeztetni velük. Sokkal inkább a táltos szellemének erősítéséről van szó, amikor szemlélődőn érzékel a szent állaton keresztül, s adja át magát egy másmilyen tudatnak: a természet tudatának. Ettől az apró "tudatszikrától" a szent állat is megváltozik, s fajtársainál intelligensebbé, nem ritkán értelmessé válik.
A táltosok fejdísze
Minden táltosnak saját fejdísze van, mely több bőrszíjból, állati maradványokból (agancsokból, agyarakból, karmokból), valamint különleges kristályokból áll. Mindezen tartozékok közül a kristályok a leginkább szóraméltók. A kristályok leginkább a Sith rend által használt synth-kristályokra emlékeztetnek, de azoknál valamivel nagyobbak és változatosabb színűek avagy teljesen színtelenek. Persze a táltosok nem fénykardot készítenek belőle. Ezek a kristályok ugyanis az Erő által vannak átjáratva, s tulajdonképpen egy csatornát hoznak létre az Erőben. A megfelelően elhelyezve ezeket a kristályokat, a fejre helyezett táltos-fejdísz kristályai a táltos tudatát megnyitják az Erő szövedékeihez, s hasonlóképpen az Erőt is akadály nélkül engedik a táltos elméjébe jutni.
Ez az élmény - egy táltos fejdíszének felvétele - azonban koránt sem veszélytelen: ha olyasvalaki próbálkozik vele, aki nem járatos az Erő kontrollálásában és az elméje nem elég erős, a hirtelen beléáramló Erő gyakorlatilag szétrobbantja a tudatát és szétszórja azt a világmindenségben... Nem egyszer fordult már elő, hogy gyanútlan jedi lovagok is életüket - és lelküket - vesztették egy ilyen fejdísz használatakor.
A táltosok éppen ezért hosszú évekig nem kaphatják meg ezt a fejdíszt, amíg lelküket nem edzik meg eléggé ahhoz, hogy viselni tudják. Ezt követően azonban elméjük sokkal nyitottabbá válik az Erőre, s ily módon sokkal könnyebben képesek érzékelni azt.
A táltosok fejdíszei közül kiemelkedik minden idők legszentebb turáni ereklyéje, a Turáni Szent Korona. Ez az a korona, ami miatt Lord Shadow a Turán bolygót elpusztította: a korona, amelyet a későbbi korok árnyékkoronának neveztek el, s amelyet a Jedi Rend hosszú időn át kutatott. A korona hasonló kiépítésű, mint a fejdíszek többsége, ám aranyozott a külseje, és a kristályok mellé a legendák turáni hőseit ábrázoló képek is kerültek, melyek a turániak hite szerint ezen hősök szellemét idézik meg. A legenda szerint a koronának minden más fejdíszt felülmúló hatalma van, de még nem született meg a táltos, aki képes lenne ekkora hatalmat befogadni. Nem csoda hát, hogy Lord Shadow annyira vágyott erre a koronára: hatalma kiteljesítéséhez és az idő szövedékein átívelő küldetéséhez szüksége volt erre a nagyerejű ereklyére, melyet a második Árnyékháború során megszerzett ugyan, de a háború végén az Árnyékkirály mégis elbukott, s a korona azóta ismeretlen helyen van.
A turáni boszorkányok
Természetesen a turáni nők között is akadnak Erőhasználók, bár ez igen ritkán esik meg. Az Erőérzékeny lánygyermekeket először szintén a táltosok nevelik, de ötévesen átadják az egyik "boszorkánynak", egy már felnőtt Erőhasználó asszonynak, aki folytatja a nevelést. A turáni boszorkányok hatalma nem vetekszik a táltosokéval, bár a módszereik nagyjából azonosak. Általában áldásokat és átkokat tanulnak, bár ők maguk nem tanulják meg látni az Erőt. Ezzenk ellenére szólnak feljegyzések oly nagyerejű boszorkányról, aki élete végén, a mogur halála után örökölte a moguri rangot...
|
|
|
|
Post by Thrawn fõadmirális on May 30, 2007 22:33:16 GMT 1
Turáni technológia és harcmodor
A turániak technológiája az évezredek során alkalmazkodott vándorló életmódjukhoz. Hatalmas cirkálóik inkább mozgó városoknak, országoknak tűnhetnek. Egy ilyen cirkálón kétmillió ember is élhet akár. Ezek a többszintes monstrumok belülről hatalmas városokhoz hasonlítanak: az egyes szinteken lakó-, szórakoztatóövezetek találhatók, és legalább egy szinten mesterségesen kiképzett, de természetesnek ható tájat alakítottak ki szintetizált növények, mesterséges napfény és hologrammok segítségével. Ily módon a turániak még az űr mélyén is hódolhatnak ősi szokásaiknak: sátrakban lakhatnak és lovagolhatnak a végtelen tájon. A turáni cirkálók emellett komoly védelmet is nyújtanak a bennük lakóknak. Részint az erős fegyverzetük, részint pedig a szokatlanul erős pajzsgenerátoraik miatt.
A turánaiknak nincs saját mérnöki telepük vagy űrhajógyáruk, és nem is állnak kapcsolatban galaktikus társaságokkal. Vadászgépeik közül azok, melyeket egykoron még ők gyártottak, már réges régen elpusztultak, s csak nyomokban találkozhatunk hasonló formájú gépekkel. Ehelyett a meghódított területek hajóit, roncsait használják fel saját vadászgépeik kipótlására. Az ily módon összetákolt hajók meglehetősen ormótlanok, a turáni mérnökök mégis kiválóan tudják őket könnyedén manőverezhetővé tenni. A turáni flotta vadászgépei tehát igen változatos képet mutatnak, ennek ellenére harc közben összehangolt és precíz csapásokat képesek mérni az ellenségre.
Minden turáni támadás célja az ellenség megbénítása és a behatolás az ellenséges területekre. Ha egy turáni hadjárat során megtámadnak egy cirkálót, nem a cirkáló megsemmisítése lesz a céljuk, hanem a megbénítása és a csapataik bejuttatása a cirkáló belsejébe. Űrhajóik nagy erejű ionfegyverekkel vannak ellátva, melyek képesek megbénítani az ellenséges hajók műszereit. A kisebb vadászgépek elpusztítására pedig plazmaágyúikat használják. A plazmaágyú technológiája a Galaxisban kevésbé használatos. Bár ereje lényegesen nagyobb a sugárágyúkénál, mivel félig anyagi jellege van, ezért a lőtávolsága igencsak korlátozott. Egy ostrom során a turáni cirkálók hallatlanul közel kerülnek az ellenséges rombolóhoz és oldalról bombázzák azt plazmafegyvereikkel, ha ilyen jellegű összetűzésre kerülne sor. Elmenekülni reménytelen vállalkozás lenne: a galaxis egyik leggyorsabb hajóival rendelkeznek.
Miután bejutottak az ellenséges hajókra, illetve városokra, a turániak egyetlen ellenséges harcost sem kímélnek. Éppúgy járatosak a vibrofegyverek forgatásában, mint saját fegyverük, a plazmaíj használatában. Ez utóbbi a galaxisban nem egyedi, bár minden kétséget kizáróan a turáni harcosok használják a leghozzáértőbb módon. A plazmaíj nagy koncentrációjú energiát lő ki a hagyományos nyílvesszőben, amely azonnal átüt gyakorlatilag bármilyen felületet. A szűkebb részeken, például cirkálók folyosóinak bevételekor természetesen már nem íjukat, hanem plazmapisztolyaikat használják, melyek szintúgy halálos sebet ejtenek az ellenfélen. Vad és kíméletlen harcosok, akiket táltosaik vérteznek fel az összecsapás előtt, s egyúttal a táltosok folyamatosan fürkészik az ellenfeleik tudatát, megpróbálva megzavarni őket és félelmet kelteni bennük. A pánikhangulat így igen hamar szétterjed az ellenség köreiben, a turániak pedig könnyűszerrel képesek bevetni a célpontot.
Magányos turáni csapatok nincsenek. Még a legkisebb portyákra is legalább két-három cirkáló indul a hozzátartozó vadászgépekkel. Az ennél kisebb felderítőcsapatok pedig a legtöbb esetben a teljes turáni flottát tudhatják maguk mögött. Előfordult, hogy egy ellenséges flotta vesztét az a tévedés okozta, hogy rátámadott egy kisebbnek tűnő turáni felderítőcsapatra, s üldözőbe vette őket. A következő pillanatban azonban több tucat cirkálóval és többszáz vadászgéppel találta magát szemben...
|
|
