Császári Fellegvár

[Tarkin "Wilhuff" Nagymoff]

Ez a hatalmas, piros-fekete színezetű, a Birodalmi Szenátushoz hasonlóan Gomba Alakú épület a Galaxisban munkálkodó sötét erők szíve a Byssen, a Trónváros központjában. Ez ad otthont az Uralkodó beavatott követőinek, és ha éppen a bolygón tartózkodik, akkor a hivatalnokainak is.

Többek között itt foglal helyet egy hatalmas könyvtár, számtalan jedi, és sith holokron, egy speciális trónhelyiség (ami ezen kívül csak a Coruscanton, és a Naboon található meg), klónműhelyek, egy különleges labor, ami kízárólag a sith alkímiával foglalkozik, és több edzőterem, és szállás az Uralkodót szolgáló sötét jedik számára.
A Fellegvár alatt hatalamas kazamata rendszer húzódik, ahol krisalid rankornokat tenyészetenek.

Egy hatalmas, a sith alkímiával kitenyésztett torz krisalid rankorn, és a tápláléka (egy óvatlan idomár)

//a Császári Fellegvárba kízárólag az Inkvizítorok, a legfőbb tisztségviselők, a Császári Testőrgárda parancsnokai, és persze az Uralkodó és Vader léphetnek be. A bejárás még lehetséges az Uralkodó Keze, a Sötét Oldal Prófétái, és a Császári Testőrség nevű csoportok tagjainak számára.//

[Tremayne Fõherceg]

Súlyos léptek verték fel a némaságba burkolózott palota hûvös folyosóinak csendjét. A vörös páncélt viselõ császári testõrség tagjai rezzenéstelenül álltak végig a trónterembe vezetõ, kézzel szõtt amarant szõnyeggel borított folyosó õsi motívumokkal díszített fala mentén. Még akkor sem mozdultak, amikor a sietõs léptû magas, sötét alak elhaladt elõttük.

A trónterem elõtt strázsáló, rezzenéstelenül álló két Legfelsõbb Birodalmi Védelmezõ azonban megmozdult, mikor Tremayne eléjük lépett és megtorpant a méretes, kétszárnyas fekete ajtó elõtt. A testõrök egyszerre fordultak egymással szembe, a köztük álló Fõinkvizítor felé. Tremayne fõherceg állát felszegte, majd szinte észrevétlenül nagy levegõt vett. Az ajtó halk kattanással tûnt el a duracéllal megerõsített falakban.

Lassan belépett a félhomály uralta, üresnek ható tágas terembe, melynek végében a sûrû homály borította emelvényen állt, egyedüli tárgynak a helyiségben, az Uralkodó trónja a duracél biztonsági panoráma üveg elõtt. Tremayne határozott léptekkel, némán indult el a város fényeit figyelõ, háttal ülõ Palpatine felé. Mögötte az ajtó halkan csukódott be, mely egy pillanatra megtörte a trónteremben uralkodó természetellenesnek ható üres csendet. A szabályos négyzet alkú terem közepére érve megállt, majd fél térdre ereszkedett ura hatalmának jelképét képzõ tónus elõtt, majd lehajtott fejjel várta, hogy a Galaxis mindenható császára megszólítsa hû szolgáját.
[/color]

[Palpatine császár]

Hosszú másodpercek teltek el. A félhomály és csend egyre sûrûsödni látszott és mintha torz árnyékok vetültek volna a falra. A trónuson ülõ alak kissé jobbra fordította fejét, így némiképpen láthatóvá vált a sötét szövetû csuklya arcot takaró részlete is.

- Kelj fel herceg! - - utasította szolgálóját a Császár, kissé unott hangon. A trónszék lassan megfordult és Palpatine törékeny, ámde legalább ugyanennyire tiszteletet parancsoló alakja felnézett Tremayne-re.

- Remélem ízlett önnek az esküvõi vacsora...ó, sajnálom, hogy el kellett jönnie, mert a vendégek éppen most fogyasztják a desszertet... Magam felügyeltem az elkészítését, remélem mindenkinek ízlik ez a kis...különlegesség... - neveti el magát hátborzongatóan.

Tremayne idefele jövet értesült a terrortámadásról, de borzasztó udvariatlanság lett volna ezen a ponton közbeszólni.

- Nem szeretem, ha az alattvalóim kényelmeskednek Tremayne - vált át az Uralkodó hangja kissé élesebb tónusba.
- Egyesek visszaélnek a rangjukkal, mások pedig azt hiszik, hogy a tudtom nélkül lepaktálhatnak a nonhumán söpredékkel. De tévednek barátom, súlyosan tévednek.

Palpatine lassú mozdulatokkal feláll a trónszékbõl és átsétálva a biztonsági ajtón egyenesen odalép hozzád. Rád néz, majd elindul a hosszú folyosókon végig. Csatlakozol hozzá - úgy tûnik sétálni támadt kedve.

- A hírszerzés jelentette, hogy néhány Jedi áruló nyomára bukkantak a Galaxis legkülönbözõbb pontjain. Kutassa fel õket és tegyen a legjobb belátása szerint - parancsolja Palpatine, mialatt látszólag teljesen elmerült a Byss szépségeiben.

- Vader Nagyúr titkos küldetést teljesít - így ez a feladat teljes mértékben önre és az inkvizícióra hárul. Szabad kezet adok önnek! - - folytatja.

A Birodalom megalapítója kisvártatva megáll az egyik üveg elõtt.

- Ismeri maga az Anoat-szektort, Tremayne? - - kérdezi váratlanul, minden átmenet nélkül.

[Tremayne Fõherceg]

-Kelj fel herceg!

Az Uralkodó rekedtes hangja betelítette az egész tróntermet. Tremayne lassan felemelkedett, majd mélyen meghajolt a Császár elõtt.

- Felség! Mester…!

Palpatine lassan megfordult az ablak felül trónszékével és büszke tekintetét a Fõhercegre szegezte.

- Remélem ízlett önnek az esküvõi vacsora...ó, sajnálom, hogy el kellett jönnie, mert a vendégek éppen most fogyasztják a desszertet... Magam felügyeltem az elkészítését, remélem mindenkinek ízlik ez a kis...különlegesség...

Rekedtes nevetését visszhangozták a falak. Tremayne merev arcán egy gúnyos mosoly futott végig. Sejtése beigazolódott az Uralkodó tervét illetõen. A palotába érkezésekor kapta a hírt az estélyt megzavaró túszdrámáról. Nem véletlenül lett elhívva a helyszínrõl és ezt nagyon jól tudta már akkor is.

- Nem szeretem, ha az alattvalóim kényelmeskednek Tremayne. Egyesek visszaélnek a rangjukkal, mások pedig azt hiszik, hogy a tudtom nélkül lepaktálhatnak a nonhumán söpredékkel. De tévednek barátom, súlyosan tévednek.

Élesebbé vált hangja szinte Tremayne sötét lelkéig hatolt. Palpatine lassú mozdulatokkal felállt trónusáról és egyenesen a Fõherceghez lépett. Egy pillanatra szemeibe nézett, majd a felnyíló ajtón keresztül a folyosóra lépett. Tremayne habozás nélkül követte uralkodóját. A folyosón végigsétálva a testõrség tagjai elõtt, akik továbbra is rezzenéstelenül álltak posztjukon, egy nagyobb aulába értek, mely teljes panorámát biztosított a fényárban úszó városra.

- A hírszerzés jelentette, hogy néhány Jedi áruló nyomára bukkantak a Galaxis legkülönbözõbb pontjain. Kutassa fel õket és tegyen a legjobb belátása szerint. - Vader Nagyúr titkos küldetést teljesít - így ez a feladat teljes mértékben önre és az inkvizícióra hárul. Szabad kezet adok önnek! [

Az Uralkodó látszólag teljesen elmerül Byss szépségeiben. Tekintetét Tremayne is követte, megállva a törékenynek és öregnek tûnõ császár mellett.

- Köszönöm Felség. – bólintott a Fõherceg. Az Uralkodó ezzel az imént ismét megerõsítette pozíciójában. Többet nem szólt. Még nem volt itt az ideje.

- Ismeri maga az Anoat-szektort, Tremayne?

Az Uralkodó kérdése váratlanul érte a Fõinkvizítort. Egy pillanatig habozott, majd óvatosan megszólalt.

- Igen Felség. Ismerem.[/b] – bólintott lassan – Egy flottánk tart éppen a szektorban található Hoth-rendszer felé Kher’son Inkvizítor vezetésével és a 37. Birodalmi Jégvihar Dandár részvételével, ahol információnk szerint egy Jedi búvóhely található…[/b]

Elhallgatott, majd halványan világító szemimplantjának fényét császára felé fordította, és várta, hogy az Uralkodó folytassa.
[/color]

[Palpatine császár]

Az Uralkodó visszafordult a fõherceg felé. Arcán mintha elégedettség tükrözõdött volna - bár ezt nála sose lehetett tudni.

- Igen tudom. Intézzék el õket. Az összeset - suttogta Palpatine. A hang a herceg csontjaiba hatolt. Sokkal félelmetesebb volt, mintha magából kikelve üvöltött volna - legalábbis Tremayne így érezte.

- Nem szükséges ecsetelnem önnek, hogy az a szektor mennyire fontos a számunkra. Persze nem a koszos jégholdak miatt - folytatta Palpatine halkan. Csontsovány karját felemelte és az égre mutatott, ahol csillagok tucatjai ragyogtak. Tremayne elsõre nem tudta mit is kell néznie, de aztán rájött: a szóba jött Anoat - szektor helyezkedhetett el abban az irányban.

- Devon Peront, azt a törtetõ, hataloméhes szenátort neveztem ki kormányzónak. Hûségét bizonyíthatja ebben a pozícióban. Jelentették, hogy megalakította az Anoati Szövetséget. Nézessen utána fõherceg. A legnagyobb diszkrécióban. M i n d e n t tudni akarok errõl a szövetségrõl - - parancsolta az Uralkodó, majd lassan leengedte karját. A viaszsárga kezek eltûntek a sötét csuklya redõi mögött.

Az égen az egyik csillag fénye halványodni kezdett, majd kihúnyt. Palpatine halk sóhajjal nyugtázta a mindennapos csillagközi eseményt.

- Az árulóknak is ez lesz a sorsuk - fûzte hozzá csendes kíméletlenséggel.

Vajon most Devon Peronra célzott? Tremayne nem tudott szabadulni ettõl a gondolattól, noha semmi konkrétum nem utalt erre.

[Tremayne Fõherceg]

Az Uralkodó arcán mintha elégedettség tükrözõdött volna, de az õ esetében mindezt nem lehetett biztosra venni. Ritkán mutatta ki valós szándékait, még a hozzá legközelebb álló személyek irányába sem nagyon.

- Igen tudom. Intézzék el õket. Az összeset.

Palpatine suttogó hangja a Fõinkvizítor csontjaiba hatolt. Tremayne akaratlanul is megborzongott. Az egyetlen lény volt a Galaxisban, akitõl még õ is tartott, de annál jobban tisztelt, akárcsak mesterét Vader nagyurat. Tisztelte, de egyben gyûlölte is õket. Mindketten tanították õt, és ez hálára kötelezte sötét lelkét, amiért bevezették a Sötét Oldal igazi rejtelmeibe. Hálás volt, hogy általuk hatalmat kapott. Igaz ez a hála koránt sem közelítette meg a szó magasztos értelmét.

- Kívánsága szerint Felség! – bólintott Tremayne.

- Nem szükséges ecsetelnem önnek, hogy az a szektor mennyire fontos a számunkra. Persze nem a koszos jégholdak miatt.

A császár kezét Byss csillogó égboltja felé emelte. A Fõherceg követte tekintetével a ráncos, öreg kézfejet, mely vélhetõen a nevezett szektor felé mutatott.

- Devon Peront, azt a törtetõ, hataloméhes szenátort neveztem ki kormányzónak. Hûségét bizonyíthatja ebben a pozícióban. Jelentették, hogy megalakította az Anoati Szövetséget. Nézessen utána fõherceg. A legnagyobb diszkrécióban. M i n d e n t tudni akarok errõl a szövetségrõl.

- Felség. Mint tudja, minden politikust, magas rangú katonát és tisztségviselõt figyeltetek. – kezdte óvatosan Tremayne – Természetesen minden lépését jelentem, és a legnagyobb diszkrécióban járunk el. Ez a Szövetség még elég kényelmetlenséget okozhat számunkra, de nem jelent nagy problémát. Ugyan még nem sok információ áll rendelkezésünkre a zövetséget illetõen, azonban már bátorkodtam némely megelõzõ lépéseket tenni az ügyben…[/b]

Tremayne elharapta a mondat végét, hiszen az Uralkodó minderrõl tudott. A felszólítása csak nyomatékosítás volt, és ezt a fõherceg pontosan tudta. Közben az égen az egyik csillag fénye halványodni kezdett, majd lassan kihunyt. Palpatine halk sóhajjal nyugtázta a mindennapos csillagközi eseményt, majd lassan leengedte a kezét, és ráncos arcát a Fõinkvizítor felé fordította. [/color]

- Az árulóknak is ez lesz a sorsuk.

Tremayne hátán végigfutott a hideg a csendes és kíméletlen szavaktól. Nem tudta pontosan, hogy kire gondol, mert ismét nem szolgált semmilyen konkrétummal. Peronra? Talán igen, talán nem.

- Igen Felség. Minden áruló elnyeri méltó büntetését, és errõl kezeskedem.[/b] – válaszolta a fõherceg halkan, miközben mélyen meghajolt az Uralkodó elõtt, majd felegyenesedett és folytatta – Az Egyház egyik magas rangú képviselõje, Generon Pastoris érsek nemrég felvette a kapcsolatot Peronnal. A Hírszerzés szerint elég közeli „munkakapcsolatba” kerültek…[/b]

Nem folytatta a mondatot, az Uralkodó jól tudta mire célzott ezzel…
[/color]

[Palpatine császár]

- Az egyház fontos eleme a Birodalomnak. Ám nem nélkülözhetetlen része. Mint ahogyan az érsekek és a püspökök sem azok. Bábok. Csupán bábok. Kezelje úgy õket, mint mindenki mást. Hûségükért jutalom - árulásukért büntetés jár - felelte Palpatine. Néhány másodpercig még álldogált az ablak elõtt, majd lassan elindult személyes lakosztálya felé - ahová még Tremayne fõherceg sem követhette.

- Ne menjen vissza az esküvõre. Maga falánk természet...nem szeretném, ha elenné a vendégek elõl a desszertet... - szólt vissza az egyik oszlop mellõl az Uralkodó halk kacaj kíséretében. Sötét alakja azután eltûnt az árnyékok között, ám torz nevetésésének hangja csak lassan halt el a néptelen folyóskon.

[Tremayne Fõherceg]

Az Uralkodó távozása után még hosszasan állt egymagában az aula kupolája alatt, és hátratett kézzel némán tekintett Byss fényárban úszó hatalmas városára. Gondolataiban többször lejátszódott Palpatine-nel folytatott beszélgetésének minden részlete. Teljesen világos volt elõtte, hogy mit kell tennie. Hamarosan végleg leálldozik az árulók utolsó csillaga, hogy a felemelkedett Birodalom egyetlenként tündököljön a Galaxisban.

Még egy utolsó pillantást vetett a csillogó, de mégis nyomasztó városra, majd elfordult a panorámától, és lassan elindult a palota felsõ kijárata felé, ahol indulásra készen álló kompja várta a leszállóplatformok egyikén.
[/color]

[Darth Vader]

A Császári Fellegvárba egy hívás érkezett a távoli galaxis egyik pontjáról. Az azonosított jelek alapján Vader nagyúr kívánt beszélni az Uralkodóval, és ezt a megjelenő holoképe is alátámasztotta.
A kékes holoképen Darth Vader fél térdre ereszkedve ,fejét leszegve csak egyetlen szót ejtett ki gépi hangján.
-Mester…-erőteljes, ám alázattal teli szó volt mely betöltötte az egész termet.

[Palpatine császár]

Homály uralkodott a teremben, mely a Birodalom urának személyes lakosztálya állt a palota teljes legfelsõ szintjén. Nem volt túldíszítve, de mégis kellõ eleganciát sugárzott. A helyiség padlóját ezernyi rabszolga verejtékével és vérével szõtt vörös szõnyeg borította, mely egészen a különleges, ismétlõdõ motívumokkal díszített falakig ért. A hatalmas, többszörösen megerõsített plastacél panoráma ablak elõtt elhelyezkedõ, emelvényen álló kényelmes trónusig egyetlen bútor sem állta senkinek útját, kivéve az elõtte húzódó, feketén csillanó hosszú dolgozóasztal. Az trónemelvénytõl mindkét irányba egy-egy helyiség nyílott, melybõl az egyik az Uralkodó hálószobájába, a másik a meditációs kamrájába nyílott.

A Császár ott ült, és elmerülve figyelte a látványt, mely elétárult. Byss hatalmas városának ezernyi fényben úszó acél teste és a felette, mint ragyogó gyémántok az ûr végtelen bársonyán, a csillagok. Vader térdelõ alakja már egy ideje, mint egyszerû kékes, térbeli fényjáték, ott ragyogott mögötte. Az Uralkodó váratta. Nem törõdött vele, diadalmasan szemlélete mindazt, ami az övé, egyedül csak az övé. A bolygó, a felette ragyogó csillagok, és az eszme, ami mindezt egy egységgé kovácsolta, mert õ a Birodalom, õ az egész Univerzum.

Egy elégedett, széles sátáni vigyor jelent meg ráncos, öreg arcán. A szék lassan elfordult az ablaktól és Vader hologramja felé tekintett sötét csuklyája árnyékából. Aszott, vékony kezei tenyerével felfelé lassan felemelkedtek.
- Kelljen fel barátom. – mondta reszelõs, halk atyai hangján, majd hosszú fehér ujjai sápadt állához simultak – Milyen hírekkel szolgál nekem Vader nagyúr?

[Darth Vader]

Az uralkodó szavára a nagyúr felkelt térdelő helyzetéből, majd termetes alakja lassan betöltötte a kékes fényben pompázó holoképet. Ütemes légzése törte meg elsőként a csendet és kissé gépiesnek tetsző lénye lassan belekezdett beszámolójába.

-Mester..-Exar Kun szelleme elszabadult templomából és valami fontos lépésre készül–Sötét jediket és erőhasználókat gyűjt maga köré, hogy erejét valamilyen formában visszanyerje.

Vader egy pillanatra elhallgatott ,és közben érezte amint a szavai különösen csengnek a galaxis leghatalmasabb ura előtt, a mestere előtt.

-Exar Kun felkeresett engem és egy sötét jediért cserébe tudást ígért, tudást melyet akár ellenünk is használhat, aki birtokába jut.–Az ereje egyre nő és ha nem cselekszünk,akkor komoly veszélyt jelenthet a Birodalom számára.

A nagyúr tudta, hogy a hírek amikkel szolgált sok szempontból veszélyesek voltak,de bízott mestere bölcsességében és végtelen erejében.

[Palpatine császár]

Az Uralkodó arcán egy sejtelmes, sátáni vigyor futott át, majd kényelmesen hátradõlt, miközben aszott kezeitt trónusának karfáján nyugtatta.

- Adja meg a szellemnek amit kér és szerezze meg tõle azt a tudást... - kezdte a Birodalom uralkodója, majd egyik kezét felemelte a karfáról és hosszú, ráncos mutató ujjával a terem teteje felé mutatott - ...azonban utána tegyen róla, hogy az a kellemetlen szellem egy jó ideig ne háboríthassa a nyugalmunkat.

Arcán elégedett mosoly terült el, majd sárgás szemeit egyenesen Vader vizorának mélyébe furta. A Sötét Nagyúr még így a holokapcsolaton keresztül is átérezte az Uralkodó tekintetének nyomasztó súlyát.

- Ami meg a többi, ott levõ áruló Jedit illetti, ölje meg mind, egy sem juthat ki élve a bolygóról...!

[Darth Vader]

Az uralkodó tekintetet szinte behatolt Vader nagyúr elméjébe, így kifejezve hatalmát és erejét tanítványának. Az utolsó szavak melyeket mestere mondott még ott csengtek a fülében, mikor Darth Vader meghajolt az egyetlen ember előtt, akit maga fölött elismert, majd mély hangja ismét betöltötte a fellegvár hatalmas termét.
-Igen mester…!–válaszolta röviden, majd a holokapcsolat megszakadt.

[Exar Kun]

Nem sokkal az adást követően, Palpatine-nak különös érzése támad... mintha valaki figyelné, és talán figyelte eddig is.

~ Azt gondolod, hogy megállíthatsz? Tévedsz, Sidious... erősebb vagyok, mint valaha!

Visszhangzanak a súlyos szavak a nagyúr fejében...

[Lord Xanatos]

Xanatos karmazsinvörös, páncélozott - egyébiránt az Uralkodó szállítására is alkalmas - légisiklója egyenletes sebességgel haladt a Byssi légtérben. Mellette mindkét oldalra felzárkózott egy-egy LAAT/i, akik a biztonságos célbaérkezést hivatottak szolgálni. A legfőbb Császári testőr részben sikerről, részben kudarcról gondolkodott. Arca barázdáltabb volt a szokásosnál, szeme a távolba meredt és a Byssi Császári fellegvár égbe emelkedő kupoláját szemlélte. Az út a főszínházból nem tartott soká, de a sofőr vagy tudta, vagy ráérzett, hogy Xanatos nagyúrnak össze kellett szedni a gondolatait, így sokkal lassabban haladt, mint amennyivel lehetett volna.

Egyszercsak a légisikló lassítani kezdett, majd leereszkedett és megállt. A két LAAT/i a sikló elejéhez és végéhez ereszkedett le, rohamosztagosok szálltak ki belőlük és biztosították a helyszínt. Ezútán nyílt csak ki a légi sikló ajtaja, de kezdetnek csak a két karmazsinvörös páncélt viselő Császári testőr lépett ki rajta. Mikor minden beérkező jelentést megkaptak és úgy döntöttek, hogy biztonságos a kiszállás, kinyitották az ajtót és engedték, hogy főparancsnokuk, Xanatos is kiszálljon.

Xanatos rezzenéstelen és könyörtelenséget sugárzó arca még a rohamosztag tagjaiban is félelmet keltett. A testőrség főparancsnoka pedig egyenletes, gyors léptekkel közelítette meg a fellegvár bejáratát. Nyomában haladt a két testőr, akik egészen a trónteremig kísérték. Xanatos bakancsa felverte a fellegvár csendjét. Sosem szeretett a szőnyegen járni, így most sem tette. Így viszont minden egyes léptét hangos koppanás kísérte, amire fel-fel figyeltek a szolgálatot teljesítő testőrök. Mindegyikük fejbiccentéssel köszönt az Uralkodó első számú testőrének, és a testőrség főparancsnokának, aki csak igen ritka alkalmakkor öltött teljes vértezetet. Sisakja rendre hiányzott, még komolyabb akciók során is csak igen ritkán viselte, így minden egyes testőr jól ismerte az arcát. Még irigyebben nézték a két kadétot, akik most délcegen követték a főparancsnokot. Xanatos a trónterem előtt megállt, és hátrafordult a két testőr-kadéthoz.
- Menjenek vissza a főszínházba. Keressék meg Kennede mestert és juttassák el a Protector II-re. Rövidesen én is csatlakozom... - mondta, majd egy fővetéssel tisztelgett a neki már rég tisztelgő két LBV-nek, akik a trónterem bejáratát őrizték.

A hatalmas ajtó kinyílt, Xanatos pedig belépett. Bakancsának koppanásai most is elkísérték. Tisztes, ámde látótávolságban megállt a trónszéktől, féltérdre ereszkedett, fejét mélyen lehajtotta. Ezzel fejezte ki teljes és tökéletes odaadását az Uralkodónak, a leghatalmasabb és általa legtöbbre becsült embernek. Egy szót sem szólt. Önfegyelme sokkal nagyobb volt minden egyes halandónál. Tudta, hogy ha Császára akar tőle valamit, majd megszólítja...