Kardo kecója

[Kardo Antes]

A lakás Zallattela-ban található, Zeltros bolygó fővárosában. Mindössze 50 nm a ház területe, berendezése eléggé szegényes. Csak a feltétlenül szükséges berendezések találhatóak meg benne, s maga a szoba a kevés és kis ablakok révén elég sötét.
Ahogy belépsz a kódzáras ajtón egy szobába jutsz, mely konyha és nappali egyben. Itt található egy konyhapult, egy kanapé, egy holonet és még néhány konyhai berendezés. Jobbra lévő ajtó egy fürdőszobát és wc-t rejt egyben, és itt ki is merült a szoba berendezési tárgyainak felsorolása. Elég szegényes körülmények között élek, de engem ez nem zavar, hisz nem vágyom a nagy vagyonra.

A lakás helyén most csupán korom és rom van mindenütt. Az ajtó teljesen meg van semmisülve, az lép be oda aki akar, bár nem találhat ott semmi érdekeset néhány olvadt, éget berendezésen kívül.

[Kardo Antes]

A sötét szobán egy apró fénysugár hasított át, vékony csíkban megtörve a szoba árnyalatát. Hunyorogni kezdtem, és melegséget éreztem az arcomon. Hamarosan kellemes madárcsiripelés hangja kúszott fülembe, majd végül kitisztult az elmém, lassan magamhoz tértem. Még pár percig fetrengtem a szakadt kanapén, takaróm a földön hevert mellettem, párnám félig lelógott az ágyról. Elég szokatlan álmom volt az éjjel, néha-néha még mindig visszatér Leron mester halálának emléke, de már nem fáj annyira, mint több évvel ezelőtt.
Lassú mozdulattal ültem föl az ágyon, párat pislognom kellett mire teljesen kitisztult a látásom. Körbeforgattam nyakamat, mely halkan hallható reccsenéssel járatta be izületeimet. Az ágy mellé nyúltam, majd magamhoz vettem fekete színű ruházatomat. Egy kicsit már koszos volt, de engem nem zavart, én jól érzem magamat benne. Persze van más ruhám is, de azokat egy ilyen átlagos napon nem öltöm magamra. Egy óra mulva a Hardy's-ban kell lennem, lassan megérkeznek oda az első alkoholisták, kiket egész nap ki kell bírnom.
Ekkor már csak az övemet csatoltam magamra, melyről jobb oldalt BlasTech DH-17 -es tipusú sugárpisztolyom lógott alá. Bal combomra felszijjaztam a tőrtartót, melyen frissen élezett viprotőrom volt eéhelyezve. Mindkét fegyveremnek gondját viselem, de egyikre sem figyelek olyan sűrűn oda, mint arra a tárgyamra, mely már 13 éves korom óta velem van, melyet még Leron mester társaságában készítettem magamnak, a fénykardomra. Nincs olyan nap, mikor ne nézném meg, hogy minden rendben van-e vele, nincs olyan nap, mikor ne aktiválnám a pengéjét és gyakorolnék vele minimum fél órát. Ahhoz képest, hogy a Jediket mára teljesen kiírtotta a Birodalom és az Inkvizíció, én még mindig gyakorlom itthon a Templomban tanultakat és bízom benne, hogy egyszer ismét felvirágzik a Jedik kultusza, és nem árulókként fogják a nevüket emlegetni. Az ágy alól kihúztam egy kis tároló rekeszt, majd felcsaptam a tetejét. Benne egy 30 centiméter hússzú, henger alakú, krómozott fénykard markolat lapult. Ujjbegyeimmel végigsimítottam a tárgyat, majd visszatoltam az ágy alá, és az ajtó felé vettem az irányt. Indulnom kell a munkába, most már épp itt van az ideje. Az ajtó egy szisszenéssel nyilt fel előttem, majd aktiváltam a biztonsági kóddal ellátott zárat, és kiléptem Zallattela utcáira.

Folytatás: Zallattela, a Zeltros fővárosa

[Kardo Antes]

Előzmény: Zallattela, a Zeltros fővárosa

Két személy odabent volt, ezt az Erő tisztán a tudomásomra adta, de vajon kik lehetnek azok, és mit akarnak az én lakásomban? Egy ismerősom sincs, akivel olyan jóba lennék, hogy beengedtem volna a lakásomra, mindig is magamnak való típus voltam. Na jó, nem mindig, csak mióta száműzetésben kell élnem. Mindenesetre úgy véltem, hogy jobb, ha megnézem, hogy mi is van odabent. Közelebb léptem az ajtóhoz, és láttam, hogy az ajtónyitó panel meg van semmisítve. Tehát azok a valakik betörtek hozzám, ez nem kétséges, de mit akarnak? Ekkor jutott eszembe az ágy alá rejtett fénykardom, remélem nem találták meg. Minél hamarabb cselekednem kell.
Az övemről lecsatoltam DH-17 típusú sugárpisztolyomat, majd magam elé tartottam. Az ajtó résnyire volt elcsúsztatva, a pisztoly csöve épphogy befért rajta. Becsúsztattam bal kezem néhány ujját a résbe, majd lassan, zaj nélkül elhúztam az ajtót. A két fickó háttal állt nekem, épp a konyhát forgatták fel. Gyorsan körbeforgattam a szememet, felmértem a terepet. Nem messze tőlük néhány tartályt pillantottam meg, s a padlón pedig tócsában állt valami folyadék. Nesztelenül, a pocsolyákat kikerülve az ágyamhoz lopakodtam, lépteim halk koppanását az Erőn keresztül tettem még csendesebbé, így esélytelen volt, hogy a két ismeretlen észrevegyen. A kanapéhoz siettem, ahol magamhoz vettem a fénykardomat a biztonság kedvéért, a felsőm egyik belső zsebébe helyeztem. Ezt követően az ismeretlenek mögé lopakodtam, majd egyik tarkójához szegeztem fegyveremet.
- Kik vagytok? - tettem fel teljesen nyugodt hangnemben a kérdést.
A két fickó összerezzent, ezek szerint tényleg nem vették észre, hogy bejöttem. Néhány lépést hátraléptem, de fegyveremet végig a bal oldalin tartottam.
- Forduljatok meg. - szólítottam fel a két személyt.
Az ablakon beszűrődő holdfény mindkettejük arcát megvilágította. Az egyik a nikto, a másik pedig a weequay volt, azok akikkel délelőtt volt némi összetűzésem a kocsmában. Arcomra kiült a felismerés grimasza, melytől a két fickó halkan nevetni kezdett.
- Mit akartok itt? - érdeklődtem tőlük.
- Azt hitted, hogy megúszhatod, amit ma tettél? - kérdezte a weequay.
- Velünk nem szórakozhat egy csapos. - tette hozzá a nikto, majd valami parázsló dolgot a földre dobott, egyenesen a tócsába, mely szinte az egész lakást behálózta. Másodpercek alatt az egész lakás lángokba borült, narancssárga és piros fényárba borítva mindent. Riadtan pillantottam körbe, majd mikor visszapillantottam a vandálokra, a weequay ökle már közel járt hozzám, épp arra volt időm, hogy jobb, fegyvert tartó karomat az arcom elé emeljem. Az ütést blokkoltam, de a fegyver kiesett a kezemből, majd a földön csúszva a padlón állapodott meg, szerencsére távol a tűztől.
Épphogy felocsúdtam, már a nikto is támadt társával egyszerre. Mind a ketten erős fizikumú fajba tartoznak, de engem sem kell félteni, hisz a zabrakok sem szerénykedhetnek a fizikai erő terén. Magam elé emeltem alkarjaimat, valamit testemet forgatva próbáltam kitérni az ütések elől. Egyik sem talált el kritikus pontot, majd két ütés közötti átmenetet kihasználva növeltem a hármunk közötti távolságot, továbbá kifújtam magamat egy kicsit. Ki kell találnom valamit, vagy különben ők vernek engem holttá, vagy pedig szénné égek.

[Kardo Antes]

Nem sok időm volt, hogy átgondoljam a dolgokat, a weequay már azonnal lendítette is az öklét, egyenesen az arcom bal fele irányába. Térdeimet berogyasztottam, majd elhajoltam az ütés elől, majd két karommal azonnal a fickó hátába kapaszkodtam, s térdemmel egyenesen a szegycsontja felé rúgtam. A támadás betalált, majd láthatóan beszorult a levegő a weequay-nak, ugyanis lélegzet után kezdett kapkodni. Ekkorra már a nikto egy kést húzott elő, s azzal szúrt egyenesen a hasam felé. Elhúzódtam, majd egy rúgást mértem a csuklójára, minek hatására a kés kipördült ellenfelem kezéből és a padlóba állt.
Ha az Erőt még inkább segítségül hívom, akkor könnyedén legyőzhetném őket, de csak a harcos elmét vetettem be, így minden egyes porcikámmal és mozdulatommal a küzdelemre figyeltem. Sosem volt szokásom támadni, a fénykardot is Soresu formával forgatom, mely egy védekező stílus. Támadásaimat mindig úgy próbáltam kivitelezni, hogy én csak ellentámadásokat hajtok végre, de sosem kezdeményezek. Ez ebben az ökölharcban sem történt másképp, a nikto néhány ütéssel próbálkozott, de én kitértem, majd a végén tenyeremet a mellkasához nyomtam, majd az Erőn keresztül, telekinetikával odébb löktem. A fickó a falnak repült, háttal csapódott oda, így leverte a vakolatot a falról. A weequay ekkorra már magához tért, de ahelyett, hogy megtámadott volna, inkább elszaladt. Meg sem próbáltam megállítani, ha ilyen gyáva, hogy ne folytassa a harcot, akkor jobb is, ha elmegy innen. A nikto eszméletlenül ült a falnak dőlve, már csak mi ketten voltunk az égő lakásban.
Telekinetikával magamhoz hívtam BlasTech DH-17-esemet, majd az övemre akasztottam. A tűz egyre jobban terjedt, már teljesen körbevett engem, csak a több elemet magasságban lévő ablak volt kijáratként. Akár ki is ugorhattam volna, de ekkor megpillantottam amint a tűz egyre közelebb ér a konyha főző egységéhez, mely robbanás veszélyes. Már nem tudtam volna megakadályozni, hogy elérje, azonban a nikto még élt, valahogy meg kell mentenem. Egy tűzoszlop választott el bennünket. Gyorsan körbepillantottam magam körül, majd a könnyű kanapét megemeltem az Erőn át, majd a tűzre helyeztem. Nem sok időm volt, hogy átjussak, hisz az ülőgarnitúra is könnyen lángra tud lobbanni. Szerencsére még időben átértem, de a robbanás már nagyon közel volt. Felkaptam a földről a niktót, majd a tarkómon cipelve kiszaladtam a lakásból. A turbolift körülbelül már a földszinten volt, mikor egy robbanás rázta meg az egész háztömböt. Szinte minden beleremegett, a vilgítás is elment egy pillanatra, s a lift is megtorpant egyetlen másodpercre. Hamarosan megérkeztünk a földszintre, majd a hátsó kijáraton távozva a lakótömb mögötti kis sikátorba jutottunk.

[Credit]

//A sikátorban//

A niktóval a hátadon kijutsz az épületből. A közel egy mázsás test még úgy is roppant nehéz, hogy képzett erőhasználó vagy. Mire megteszel bő harminc métert a sikátorban, addigra már hallod a zalatellai katasztófaelhárítás siklóinak szirénáját. A felrobbant lakás oltása bármelyik pillanatban megkezdődhet.

Szerencsédre a legtőbb az épületből kimenekülő (főleg zeltron) lakó a főbejáraton át távozik, így a sikátornak ezen részén most csak ketten tartózkodtok.

- Ne bánts ...

Szólal meg a niktó halkan és szaggattotan, az erőben tisztán lehet érezni a félelmét.

[Kardo Antes]

Egy idő után már nem bírtam tovább cipelni a niktót, ezért az épület mögötti sikátorban letettem őt. Az eszmélete hamar visszatért, az Erőn keresztül éreztem, hogy lassan kezd magához térni. Félig ülőhelyzetbe helyeztem, úgy tudom, hogy ilyenkor, ilyen esetben ez a teendő. Ahhoz képest, hogy ők meg akartak engem ölni, én mentettem meg az életét a semmirekellőnek. De ez a dolgom, Jedi vagyok. Hiába végeztették ki a többieket, és szüntették meg a Jedi Rendet, én még mindig Jedi vagyok, és az a dolgom, hogy segítsek a Galaxis élőlényeinek.
Hamarosan meghallottam a katasztrófaelhárítás siklóinak a szirénáját. Tudtam, hogy ez csak egyet jelenthet, hamarosan megkezdik a lakás tüzének kioltását. Remélem, hogy más lakásra nem terjedt át a tűz, lehet, hogy akkor engem vonnának felelősségre a dolog miatt.
A nikto hamarosan magához tért teljesen, de még nem bírt felállni, csupán a falnak támasztva hátát ült, majd halkan, de tisztán érthetően arra kért, hogy ne bántsam. Eszem ágában sem volt ilyet tenni, én inkább még segíteni akartam rajta...
- Nyugodj meg, nem esik bántódásod. Ki küldött? A délelőtti dolog miatt jöttetek? - vontam szigorúan kérdőre az illetőt.

[Credit]

A niktó kicsit megnyugodni látszott, ahogy felfogta a körülötte történő eseményeket. A félelem hullámai kicsit alábhagytak, helyét a fáradtság és a bizalom vették át.

Kardo kérésére a niktó pár másodpercig csak hallgatott, de aztán beadta a derekát.

- A délutáni miatt jöttünk, de nem bosszúból.

Mielőtt tovább beszélne látványosan körbenéz, vagy valami támadótól fél, vagy elmenekült társát reméli hogy visszatér, ezt nem tudhatod.

- Amilyen profinak tűntél a kocsmában azt hittük, hogy te is a szervezet tagja vagy. Valami bizonyítékot kerestünk a házadban.

Miután elmondta nagyjából amit kérdeztél nyel egy nagyot.

- Kaf'ta küldött minket.

[Kardo Antes]

Az Erőben éreztem, hogy a nikto lassacskán kezd megnyugodni, biztosan érződött rajtam, hogy nem akarok neki semmi rosszat, csupán arra vagyok kíváncsi, hogy mit kerestek nálam. Elmondta, hogy a délutáni dolog miatt jöttek, de nem bosszúból. Tehát nem akartak megölni, legalábbis az én asszociációm szerint ezt jelenti, de akkor minek kellettek azok a kannák, melyekben gyúlékony anyagok voltak? Arcom teljes nyugodtságban volt, egy arcizmom sem rezdült, nem mutattak bennem kétes indulatokat.
Ekkor a nikto körbenézett, mintha keresne valakit. Én is így tettem, majd kinyúltam az Erőben is, hátha azon keresztül megtalálom azt, akit az előttem ülő fickó is keres. Talán lehet, hogy segítséget vár valahonnan, vagy csak zavarában nézelődött? Ekkor megemlítette, hogy azt hitték, hogy én is valami szervezet tagja vagyok. Bizonyítékot kerestek nálam? Akkor minek kellett szétrobbantani a házam?
Éreztem az Erőben, hogy a nikto légzése egyik pillanatról a másikra felgyorsul, adrenalin szinte pedig megemelkedik. Kérdőn néztem rá, nem értettem, hogy mitől lehet. Ekkor nyelt egy nagyot, majd azt mondta, hogy Kaf'ta küldte őt. Felhúztam a szemöldökömet, nem értettem a dolgot. Azt sem tudom, hogy ki az a Kaf'ta, az pedig meg akar engem öletni? Úgy érzem utána kellene járnom a dolognak.
- Ki az a Kaf'ta? És hol találom meg? - kérdeztem tőle szigorúan.

[Credit]

Pár pillanatra becsukod a szemed és az erő segítségével a környezetedet kezded el kutatni élők után. Az élet jelei megtalálhatóak ugyan a sikátorban, de olyan gyengék, hogy biztos vagy benne csupán kisebb álltaokról lehet szó.

Keményebb kérdésedre a niktó arca ráncba rándul. Nézegeti egy kicsit a tekintetedet, mintha onnan akarná kiolvasni, hogy vajon mik is a szándékaid. Végül aztán válaszol.

- A Rubin Barlangban találod. Ő a legbefolyásosabb zeltron a matriarcha után, csoda hogy még nem hallottál róla.

Bár a férfi szavai őszintének tűnnek, valószínűleg kicsit túloz. A niktó két kezével feljebb nyomja magát a falnál, bár még mindig ül valószínűleg az erejét próbálgatta.

- Ha ártani szeretnél neki, akkor bolond vagy. Ha csávóként mész oda, akkor sosem jössz ki onnan.

Miközben a nonhumán fenyegetőzik, gyenge vízpermet csapja meg titeket. Az oltást olyan nagy erőkkel kezdték meg a zeltronok, hogy még ide is jut egy kevés hűsítő víz.

[Kardo Antes]

Elég gyenge életjeleket fogtam a sikátorból az Erőn keresztül, ezek szerint nincs itt senki olyan, ki árthatna nekem, vagy esetleg ellenségesen léphetne föl. Semmi több nem lehetett itt, csupán a nikto, pár állatka, na meg én. Azért mindenesetre nyitva tartom a szememet, hátha csak megérzésem csalt meg, bár eddig ilyen még nem sűrűn fordult elő.

A nikto méregetni kezdett, a szememet figyelte, gondolom arra volt kíváncsi, hogy mennyire vagyok elszánt a kérdést illetően, hogy mennyire akarom tudni a választ. Én álltam a tekintetét, próbáltam szigorú pillantásokat vetni rá, hogy bedőljön. Végül elmondta, hogy Kaf'ta a Rubin Barlangban található meg és, hogy főnöke az egyik legbefolyásosabb zeltron a bolygón. Nem értem miért kellett volna hallanom róla, hisz én az ilyen alvilági ügyekbe sosem folytam bele, és ezek után sem akarok, de ennek a mostani esetnek a végére kellene járnom.

A földön ülő nikto mocorogni kezdett, megpróbált kissé feljebb kúszni. Én nem akadályoztam meg benne, nem éreztem rajta, hogy támadó szándéka lenne, sokkal inkább izgatottság volt az, mi érezhető volt irányából. Végül meg is tudtam ennek az okát, hisz fenyegetőzésbe kezdett. Azt állította, hogy ha megkeresem, és betérek a helyre, melyet említett, akkor sosem jövök ki onnan, legalábbis élve nem. Kissé túlzásnak éreztem a dolgot, hisz ő nem tudta, hogy milyen képességekkel is bírok, de bántani nem akartam Kaf'ta-t. Csupán az érdekelne, hogy miért is akart megöletni, aztán majd eldöntöm, hogy mit is érdemel. Jó lenne többet megtudni róla, remélem a nikto válaszol majd erre-arra.

Ekkor valami hideg érzés csapta meg a tarkómat, kissé nedves, párás lett a légkör. Ezek szerint a katasztrófaelhárítás már megkezdte a tűz oltását. Egyik kezemmel megtöröltem a tarkómat, de felesleges volt, hisz az azonnal ismét nedves lett. Beletörődő arcal fordultam vissza a nikto-hoz.
- Az maradjon az én dolgom. - feleltem neki közönyösen - Mivel foglalkozik ez a bizonyos Kaf'ta?

[Credit]

Kérdéseden az eddig nem túl barátságos niktó elvigyorodik.

- Mindennel. Ha egy jó kis nőre vágysz, akkor szerez neked. Mindegy milyen fajba tartozol. Ha pénz kell azt is ad kölcsön vagy akár ajándékba is. Drogot és fegyvert is szerez neked, ha megfizeted, mindegy milyet akarsz.

A niktó miután elmondta amit akartál megpróbál felállni. Ha nem teszel ellene semmit, akkor sikerül is neki. Támadó szándék egy csepp sincs benne, de valószínűleg ő nem bírja olyan jól a vizet, mint te.

- Mivel biztosan tudom, hogy nem téged kerestünk ezért nincs veled dolgom. Elengedsz?

[Kardo Antes]

Nem értem, hogy miért volt a nikto számára olyan vicces, amit kérdeztem. Bár szerinte sokan ismerik a főnökét, lehet, hogy azért vigyorodott el, mert én még azt sem tudom, hogy mivel foglalkozik. Mindenesetre másodperceken belül meg is tudtam: mindennel. Drog, nők, pénz, nincs olyan dolog, mire ne tette volna rá a mocskos kezeit. Ezek szerint egy maffiózóval van dolgom, sebaj, azt hiszem meg fogok őt látogatni. Megfizettetem vele a házam kárát, ugyanis így most nem maradt semmim, csak a hajóm.

Nem mondtam semmit sem a nikto válaszára, csak elgondolkodtam rajta amit mondott. Eközben ő ülőhelyzetből megpróbált föltápászkodni. Ezzel ismét magára terelte a tekintetemet, de nem törődtem vele, hagytam, hogy felálljon. Ezután megpróbált lekoptatni, megkért, hogy engedjem el. Mivel semmi többet nem akartam tőle tudni, ezért beleegyeztem.
- Mehetsz. - majd még vetettem rá néhány megvető pillantást, de elálltam az útjából.

A nikto a sikátor egyik sarkánál befordult, majd eltűnt szemeim elől, csupán az Erőben éreztem tovább a jelenlétét. Én a másik irányba indultam el, senki nem volt a környéken, csupán a ház másik oldalán, a főúton voltak páran, akik a tűzoltók munkáját figyelhették. Hamarosan én is elfordultam jobbra, majd a főútra jutottam ki, de pár sarokkal odébb lakásom maradványaitól. Tehát Rubin Barlang. El kell oda jutnom minél hamarabb. Nem ismerem a helyet, de remélem, hogy egy sikló taxi el tud oda vinni. Az út mentén kezdtem el sétálni, zsebre tett kézzel, abban reménykedve, hogy megpillantok egy taxit. Nem kellett sokat várakoznom, egy sárga, négyszemélyes, nyitott tetejű siklót pillantottam meg, oldalán felirat jelezte, hogy pénzért bárhová elvisz. Jobb kezemet kinyújtva leintettem, majd az út szélén állva vártam, hogy megérkezzen. A siklót vezető droid lehúzódott az út szélére, majd pontosan előttem állt meg.
- A Rubin Barlanghoz, kérem. - majd kinyitottam a hátsó ülésekre vezető ajtót, és beszálltam.
A droid nem kérdezősködött, csak tette a dolgát, vezetett. Nem is volt kedvem most bájcsevejbe kezdeni, inkább gondolataimba fordultam, s az Erőn keresztül a jövőt fürkésztem.

Folytatás: Rubin Barlang