Post by lajtjedi on Sept 1, 2008 19:42:19 GMT 1
Név: Chelda Nor (ejtsd: kelda nor)
Álnév: Aelith Cil (ejstd: éjlif szil)
Faj: zabrak
Nem: nõ
Kor: 27 standard év (születési idõ: B.E. 18-ban)
Születési hely: Nubcill III
Kaszt: 12 standard évvel ezelõtt Jedi Õrzõ Padawan volt, azonban a Birodalom felemelkedése után kötelességeit elhanyagolva illegalitásba vonult, immár egy új személyként
Felszerelés:
-Fénykard. Chelda maga készítette el ezt a kardot, habár ma már nem használja. A belsõ fókuszáló kristály kölcsönzi a penge kék színét. A Birodalom eme „eszközök” alapján azonosítja be a Jediket, de szerencsére a Birodalom keze nem ér el a Külsõ Gyûrûre, ahol Chelda tartózkodik. A kardot a válltáskájában hordja, hiszen a Külsõ Gyûrû népe nem lát gyakran ilyesmit, és könnyedén összetévesztik egy egyszerû szerszámmal. A lány kivette a markolatból az energiacellát, hogy véletlenül se keltsen gyanút.
-egy TA-13-as lézerpisztoly. Bár a tûzereje nem olyan nagy, és pusztító, mint a DL-44-esé, de cserébe igen pontos, még nagyobb távolságról is. Egy energiacella 130 lövésre elegendõ
- 4 darab energiacella a pisztolyhoz
-pisztolytáska. Olcsó dewback-bõrbõl készült.
-komlink.
-egy kicsi egészségügyi csomag (többek között tartalmaz pár fiola bactát is)
-válltáska. Vastag, vízhatlan vászonból készült. Ebben tartja szerszámait (hidrokulcsát, kábelvágóját, stb.), és fénykardját is.
Jellem:
A sötét korszak beköszöntésével, és a Jedi Rend elpusztulásával az érdeklõdõ, nyugodt Chelda is megváltozott. A bizalmát csak kevés ember élvezheti, szófukarrá, elutasítóvá vált. A problémáit igyekszik maga megoldani, ám a Jedi tanításoknak megfelelõen: a lehetõ legkevesebb vérrontással, és a lehetõ legnagyobb türelemmel. Ha elkerülhetetlennek látja a harcot, mely talán áldozattal is járna, akkor is igyekszik az önvédelmet elõnyben részesíteni, mint a szándékos gyilkolást. A korábbi táplálékforrását (ezek lényegében a humanoid szervezet számára szükséges anyagokból készült bogyók és rudak voltak) örömmel váltotta fel a finom, meleg ételekre.
Küllem:
174 centiméter magas. Fajából adódóan tüskék találhatók fején, Chelda esetében kettõ a homlokán, egy-egy pedig a halántékán, arcát pedig halvány tetoválások díszítik. Középhátig érõ, sötétbarna haja van, melyet általában lófarokba kötve hord. Világoskék szeme sokak szerint a csillaghoz hasonlít. Jobb felkarján, közel a vállához két apró kör alakú seb található közel egymáshoz, ezt a 66-os parancs alatt szerezte. Egy olívaszínû ugróruhát visel, derekán egy fekete, bõr övvel. Egy második övet is hord, ezen található pisztolyának tokja. Mindkettõ kezén egy fekete, bõr kesztyût visel, lábbeliként pedig szintén fekete, olcsó, de strapabíró utazócsizmát. Ruházatának stílusa arra hivatott, hogy inkább egy Külsõ Gyûrûi kalandornak nézzen ki, mintsem egy Jedinek.
Chelda szülõbolygója valóságos ellentéte faja származási helyének, az Iridoniának. Nubcill III felszínét nagyrészt sztyeppék borítják, amelyet itt-ott egy tó, vagy folyó szakít meg. A sztyeppeket a sarkkörök felé haladva tundrák váltják fel, a tundrát pedig a sarki jég. A termékeny talaj remek lehetõséget ad a földmûvelésre, melyet sokan ki is használnak. A mára már elveszett Jedi archívum fájljai szerint az elsõ telepesek valamikor a Jedi Polgárháború során telepedhettek itt le, több mint 3900 standard évvel ezelõtt. Az emberek nagyrészt farmokon élnek, de persze létrehoztak városokat, és falvakat is. Maga a bolygó a középsõ gyûrûn található, úgy 300 parszekre a Ruusan-tól. A Nubcill III nem rendelkezik érdekes történelemmel, a legnagyobb csatározások szerencsére kimerülnek pár helyi klán konfliktusában.
A bolygó az ûrbõl nézve[/color]
Egy három motorral meghajtott sikló közeledett a farm felé. Az utastér zárt volt, és a Nor házaspár kérésére különleges, hangszigetelõ anyaggal burkolták be, így a motorok fülsértõ süvöltésébõl csak halk búgások hallatszottak az utastérben. A jármûvet Tivvs Nor, a zabrak földmûvelõ irányította. Ezt a napot tartotta élete legboldogabbijának, hisz gyönyörû felesége, a szintén zabrak Viera, épp másfél standard nappal ezelõtt adott életet kislányuknak, akit az apai nagymamája után neveztek el Cheldanak. Viera az anyósülésen foglalt helyet, és le sem tudta venni a szemét egy szem gyerekérõl. A kislány mélyen aludt, apró testét egy puha, kékesfehér törölközõ takarta el, csak feje látszott ki belõle. Szarvai még nem voltak (ezek serdülõkorában nõttek ki), feje pedig még kopasz volt. Chelda ásított egy nagyot, mire az anya arcán mosoly terült el, és megcsókolta gyermeke fejét. Mikor hazaértek, gyermeküket betették a kipárnázott, lebegõ bölcsõbe, és gondosan betakarták. Átkarolták egymást, végig mosolyogva figyelték a csöppséget, majd mikor egymásra tévedt a tekintetük, megcsókolták egymást.
Chelda már egyéves volt, és már ki tudta mondani azt a szót, hogy „apa”. Az elsõ lépéseit is megtette, habár még nagyon bizonytalan volt, és még elõszeretettel közlekedett négykézláb. A kislány az apja ölében várta a szokásos kivizsgálást, miközben erõsen bámulta a vele szemben ülõ idegeneket. Sem õ, sem Tivvs nem vette észre a barna köpönyegbe öltözött pácienst, aki csuklyája mögül figyelte õket, habár arca és ezzel együtt tekintete is árnyékba borult. Pár perc után végül elhagyta az épületet, az orvos pedig szólította a következõt.
-Chelda Nor!
Azzal Tivvs felkapta a „kis hercegnõt”, ahogy õ szólította lányát, és bementek. Az orvos maga egy ember volt, droid segédje, 5B-LV, épp fájlokat rendezett. A lány kétségbeesetten gügyögte folyamatosan az egyetlen szót, amit ki tudott ejteni. Tivvs persze nyugtatgatta, hogy nem kell semmitõl sem félnie, és megígérte neki, hogy az orvos bácsi nem fogja bántani. A vizsgálatok nem tartottak sokáig. A doktor, mikor végzett, mosolyra húzta a száját, és örömmel közölte az apával a tényt, miszerint a lánya makkegészséges, mint ahogy az elõzõ vizsgálaton is.
Mindeközben…
Ry-Phon Pel Jedi Tanácsos lovag lesétált a komp rámpájáról. A Coruscant-ról jött el hivatalos Jedi-ügyben. A Tanács értesülései szerint egy kisebb konfliktust kell elcsitítani Ravvol Dagg-ban, a polgárõrségnek ugyanis meggyûlt a baja pár helyi randalírozóval. Most járt elõször ezen a bolygón, így kénytelen volt útbaigazítást kérni egy helybélitõl. Odasétált egy középkorú férfihoz, és megszólította. -Elnézését kérem, Uram. –szólt kellemes, higgadtságot sugárzó hangján, miközben meghajolt. –A Coruscant-ról jöttem ide. Az úti célom a polgárõrségi állomás, azonban sajnálatos módon nem tudom, hol van. Kérem, meg tudná mondani, hol találom? –szólt Ry-Phon szokásos szerénységgel. A férfi készségesen betájolta az épületet, és az útvonalat is leírta. A Jedi elköszönt, újból meghajolt, majd immár csuklyáját magára öltve folytatta útját. A Jedi tanításoknak, illetve mestere, Ataiff Sol szavainak megfelelve diplomáciai úton akarta megoldani az ügyet. Padawan korában szinte mindig mesterével hajtotta végre az ilyen jellegû küldetéseket, és szó mi szó, rengeteget tanult ezekbõl a szituációkból.
A következõ nap reggelét Ry-Phon szokásos meditációjával kezdte egy motelben, mikor csendes elmélkedése közben figyelmes lett valamire. Behunyta szemét, gondolatait kitisztította, és hagyta, hogy az Erõ járja át mind a testét, mind az elméjét. Egy nagy levegõt vett, kiterjesztette érzékeit, és maga elõtt látta a város képét, fehérbe burkolva. Ez volt az energia, amibõl õ maga is erejét merítette. Az Erõ. Az alatta elhaladó emberek is mind fehér színben játszottak. Jól emlékezett Sol mester és Yoda mester szavaira: „Az Erõ az, ami körbevesz minket. Ez az, ami éltet minket. Ott van mindenkiben, és mindenhol”. Elfordította fejét, és ekkor az összefüggõ fehérséget egy kicsi, ciánkék folt zavarta meg. Talán az volt, amire a Jedi lovag számított. Erõ-érzékenység. Segítségül hívta tanait, hogy megbizonyosodjon feltételezésérõl. Sol mester sokat ismételgette, hogy annak érdekében, hogy jobban megismerje az Erõt, neki is egy nap padawan-t kell fogadnia.
Õ lesz az gondolta, majd elindult nyílegyenesen abba az irányba, ahol az Erõt érzékelte. A kék folt növekedni kezdett, majd mikor már teljesen maga elõtt látta, lehunyta a szemét, és hosszú másodpercek múlva kinyitotta. Ismét úgy látta a világot maga körül, mint ahogy azt minden, Erõre nem érzékeny teszi. Belépett az épületbe, amely ott volt elõtte. Egy orvosi rendelõ volt. Megállt a váróteremben, majd türelmesen végignézett az ott várakozó betegeken. Szemei végül egy pöttöm zabrak kislányon állapodtak meg, aki apja karjaiban várt. Ry-Phon hallotta az Erõ lüktetését, mely –ha el kellett volna mondania szavakkal – halk szívverésre hasonlított. Végül megfordult, és lassan kisétált az önmûködõ ajtón. Azonban még egyszer utoljára megállt, és a kislány felé fordította fejét. Hallotta, amint az orvos hangosan mondja a Chelda Nor nevet, amire az édesapa beviszi gyermekét. Elsietett a rendelõbõl, léptei gyorsak voltak, hisz az Erõ akaratából most két feladatot is végre kell hajtania. Egyrészt a randalírozókat kellett bíróság elé állítani, másrészt a Tanács véleményét kell kikérnie Chelda Nor ügyérõl.
Délután volt. Tivvs éppen a HoloNet-et nézte, míg Viera lányával játszott. Labdáztak, amit Chelda meglehetõsen élvezett. Hangosakat kacagott, amikor gyengéden anyjának dobta a labdát, az pedig nyögõ, mégis mókás hangokkal hitette el, hogy lánya bizony igen erõs. Hirtelen csöngettek a bejárati ajtón. Kinyitom! –mondta emelt hangon Tivvs, hogy felesége biztosan hallja. Az ajtótól jobbra található panelen megnyomott egy kör alakú, zöld gombot, mire az ajtó nyomban félrecsusszant. Elõtte egy barna köpenyes férfi állt, körülbelül olyan magas, mint õ. Arca enyhén volt nap által barnítva, sötétbarna, ritkás haja a válláig ért, állán pedig kis kecskeszakáll díszelgett. A korát Tivvs nem tudta pontosan meghatározni, de körülbelül késõ harmincas éveire becsülte. –Mr. Nor? –kérdezte. A zabrak bólintott, mire a köpenyes meghajolt. –Jó estét. Ry-Phon Pel vagyok. –azzal kezet nyújtott, tisztelve a nem Erõ-érzékenyek szokásait, majd miután a zabrak beinvitálta (tudni illik, hogy a Nubcilliak eléggé vendégszeretõk), leültek a nappali asztal mellé. Idõközben kiért Viera is, kezében a gyerekkel. Ry-Phon meghajolt a nõ elõtt, a kislány fejét pedig gyengéden megsimogatta, míg az mosolyogva nyújtotta pici karjait az idegen felé. –Beszélhetnénk egy kicsit, Mr. Nor? –kérdezte higgadtan, azzal ismét helyet foglalt, és belekezdett beszédébe…
-Jedi? –kérdezte Tivvs és Viera egyszerre. –Nem sok Jedi jár errefelé. Ha szabad kérdeznem, mi járatban van? Esetleg szállást keres? –kérdezte Tivvs. Tényleg nem tudott más alternatívára gondolni, hisz több évtized alatt egy Jedi sem járt a Nubcill III-on, habár nem volt számára ismeretlen ez a Rend, hisz a HoloNet, és a pletykák jóvoltából sok minden eljut az õ fülébe is. –Nem-nem. –mondta mosolyogva Ry-Phon, miközben fejét csóválta. Szemlátomást gyakran mosolygott, a zabrak szülõk gondolataikban el sem tudták õt képzelni búskomor ábrázattal. –Tudják, Rendünk tagjait olyan élõlények alkotják, akikben nagy az Erõ. Az Erõ mindenütt jelen van, de olyan személyekben, mint jómagam, átlagon felüli ennek az energiának a jelenléte. Ezért is tudom… -azzal kezét felemelte, mintha fogna valamit a levegõben, mire a maga elõtt lévõ pohár lassan a levegõbe emelkedett, és a Jedi egy intésére megindult Viera felé. Chelda kacagott a szokatlan látványon, kezeit jobbra-balra dobálta. Láthatóan nagyon örült a „mutatványnak”. Viera elvette a poharat, és szó mi szó, meglepõdött, és pár percig a torkán akadt a szó. Férjével is hasonló volt a helyzet. Ry-Phon kihasználta ezt az idõt, és tovább beszélt. –Kérem ne féljenek. Ez nem hatalom. Ez csupán képesség. Ezeket Rendünk tagjai arra fordítják, hogy önzetlenül segítsenek a védteleneken, és az elbukottakon. Szigorú szabályok szerint élünk, melyek tiltják az ezzel való visszaélést, és rossz dolgokra való felhasználását. –remélte, hogy beszéde elég nyomatékos volt. –És tulajdonképpen mit is szeretne Mr. Pel? –kérdezte Tivvs. Nem volt oka undorodni a Jeditõl, így hangjában nem is érzõdött megvetés. –Mi, Jedik, galaxisszerte keressük azokat, akikben az imént említett Erõ nagyobb mértékben jelen van. Ezeket hívjuk Erõ-érzékenyeknek. Ha megfelelnek bizonyos feltételeknek, akkor, természetesen a szülõk engedélyével elkezdhetjük a Jedivé való kiképzését. Az egyik ilyen feltétel, hogy az illetõ fiatal legyen. 6 évesen példának okáért a gyermek már nem képezhetõ. –mivel a szülõk továbbra sem fûztek hozzá semmit sem, ezért Ry-Phon folytatta. –A maguk lánya...Chelda, ugye? A gyermekük is fogékony az Erõre. –erre azonban a szülõk már összenéztek. Még hogy Erõ-érzékeny? Az lehetetlen… gondolták mindketten –Ez hogy lehetséges? –kérdezte Tivvs. Érezhetõ volt hangján, hogy erõs hitetlenkedés dúl benne. –Erre sajnálatos módon nem tudok válaszolni. A sors útjai kiszámíthatatlanok. Ezt a különleges ajándékot bárki birtokolhatná. Olybá tûnik a csillagok úgy akarták, hogy a maguk lánya is ajándékozott legyen. A második legfontosabb feltétel, ami igazából kettõ egybe véve, hogy a Jedi Tanács –ez a Coruscant-on található, és a Rend legbölcsebb mesterei alkotják – illetve a szülõk beleegyezzenek a Jedi kiképzésbe. Chelda az elsõ feltételnek megfelelt. A Jedi Tanáccsal egyeztettem, a valószínûsége annak, hogy beleegyezzenek az oktatásba rendkívül nagy. Magukkal azonban nem egyeztettem, így a sorsa, most már az Önök kezében van. Kérem vegyék figyelembe, hogy amennyiben hozzájárulnak a kiképzéshez, sok életet megmenthet gyermekük, és több mint 4000 éves rendünk hírnevét öregbítheti! Holnap visszajövök. Ha esetleg addig sem határozzák el magukat, akkor jelöljenek meg egy idõpontot, amikor visszatérhetek. Kérem fontolják meg jól a döntésüket!– javasolta a Jedi, azzal meghajolt, megköszönte a szülõk türelmét, és távozott a farmról. A zabrakok összenéztek, és úgy döntöttek, nem szabad idõt vesztegetni, ezt azonnal meg kell beszélni. –Mit gondolsz? –kérdezte Viera. –Nem tudom... mi van, ha rossz taníttatást kap? Mi jól élünk, ha jó iskolákba küldjük talán mehetne akár orvosnak, vagy tanulhat jogot! –ecsetelte véleményét Tivvs.
-De nem hallottad a Jedit? Nem hallottad, milyen választékos szókinccsel beszélt? Ilyen ember, mint õ csak jó taníttatást tud kapni. És ne feledd, mit mondott. Ha engedélyezzük a kiképzést, lehet, hogy több száz életet menthet. Tehet-e a lányod ennél nemesebbet? –érvelt Viera. Tivvs nem is tudta miért, de végül rövid vita után meggyõzõdött, talán mert saját felesége szájából hallotta ezeket a szavakat. És a saját felesége soha nem tenne olyat, ami neki, vagy a lányuknak rossz. Bízott benne már annyira, hogy végül is ebben a kérdésben neki adott igazat. Összepakoltak pár ruhát és ennivalót az útra, és végül lefeküdtek aludni…
Reggel volt, mikor Ry-Phon ismét becsöngetett a farmra, bár már a család mindhárom tagja ébren volt, sõt, már meg is reggeliztek. –Üdvözlöm, Mr. Nor! Sikerült meghozni a döntést? –kérdezte, ismételten türelemmel, ami azért megnyugtatta Tivvst. Jól esett neki, hogy nem sürgeti a fájdalmas szétválást. –Igen. Fáradjon be. –mondta. Chelda ismét fülig érõ szájjal köszöntötte az új vendéget, kezével tapsoláshoz hasonló karmozdulatokat tett, így próbálta buzdítani az idegent több „trükkre”. –Megígérem, hogy ahová viszem, boldog lesz. –azzal karjába vette a csöppséget. –A lehetõ legjobb oktatásban fog részesülni. Egyaránt meg fogjuk tanítani neki a történelmet, etikát, egészségügyet, mindent, amit egy szülõ csak várhat a csemetéjétõl. –Tivvs egy mosollyal fejezte ki háláját a Jedi iránt, noha támadt egy olyan érzése, hogy Mr. Pel egyenesen bele lát a fejébe, hisz tegnap pont ilyen alapú viták folytak a szülõk között. –Köszönöm, de az élelem nem szükséges. Székhelyünk, a Templom jól fel van szerelve, rengeteg ételkészlet van ott, minden korosztály számára. Bízzanak bennem! –mondta. –De azért…meglátogathatjuk majd? –kérdezte Viera reménykedve. Ry-Phonról ekkor egy pillanatra lelohadt a mosoly. –Sajnálom asszonyom. A törvényeink szerint tiltott bárminemû érzelmi kötõdés. Ezek ugyanis vágyakhoz, vagy félelemhez vezetnek, amelytõl a diákok könnyedén…rossz útra térhetnek. –a választól mindkét szülõnek leesett az álla. –Micsoda?! –kérdezte felháborodva az édesapa. –A mi gyermekünk, jogunk van…
-Kérem, Uram! Megértem, mit érez, de nem fogunk a lányából érzelmileg mentes személyt nevelni. Az öröm, boldogság mind megengedett köreinkben. De minden, ami emberáldozatokhoz vezethet: düh, gyûlölet, mi ezeket kerüljük. A lánya remek oktatást fog kapni, melynek egyúttal az is része, hogy ezen érzelmeket nyomja el magában! –magyarázta Ry-Phon. –Ha most megváltoztatják döntésüket…talán megvonhatják a lányukat attól az örömtõl, amit majd Jediként tehet. Hogy legjobb tudása szerint szolgálja a békét! –ezzel befejezte. Tivvs és Viera még egyszer összenéztek, az édesapa sóhajtott egy nagyot, majd csak ennyit fûzött hozzá: -Nagyon-nagyon vigyázzon az én csillagszemûmre! Ígérje meg! –kérte, sõt, szinte könyörgött. A Jedi egy meghajlás kíséretében megtette ígéretét Tivvsnek. Viera könnyes szemmel csókolta meg lánya homlokát, majd a szemébe nézve suttogta neki: -Hozz sok jót a galaxisra kis angyalkám! Szolgáltass igazságot mindig! –mondta, s bár tudta, hogy lánya ebbõl egy szót sem ért, õ még is érezte, hogy Chelda emlékezni fog szavaira. Ry-Phon azzal elhagyta a farmot, lesétált az ösvényen a robogója felé, amivel végül elhajtott a városba a kis zabrakkal. Chelda az „apa” szót szajkózva nyújtotta kitartóan karjait szülei felé, miközben egyre csak sírt, és sírt…
Ry-Phon karjában gyalogolt Chelda-lel, aki mélyen aludt. Pár standard órája érkeztek meg, Nubcill-i idõ szerint már éjszaka volt, míg itt már délelõtt. A Jedi Templom felé tartott, ami immáron élete végéig Chelda otthona marad. A kislány végül fölébredt, ásított egyet, és zavarodottan pislogott. Még soha nem látott ilyen szürke dzsungelt. A Nubcill-i zöld illetve barna mezõk után legalább is határozottan szokatlannak számított a látvány. –Ne aggódj. Ugyanaz a barátság és szeretet fog fogadni, amit otthon megszokhattál. –nyugtatgatta a gyermeket, s bár õ egy szót sem értett belõle, arcáról le lehetett olvasni, hogy már a férfi hangjától is megnyugodott. Aztán hamarosan feltûnt a horizonton az úti céljuk: egy hatalmas, robosztus ziggurat, melybõl öt darab torony emelkedett ki. A középen lévõ volt a legmagasabb, a templom maga Coruscant összes felhõkarcolója fölé magasodott.
A Templom[/b]
–Ez a Jedi Templom –magyarázta Cheldanek. A hosszú lépcsõsor megmászása után egy oszlopokkal díszített, tágas elõcsarnokba érkeztek, onnan pedig egyenesen a Tanácsterem felé vették az irányt. Chelda az út során több, Ry-Phonhoz hasonló embert is látott, és több idegent is. Volt, akinek díszes fejdísze volt, volt akinek csápok lógtak ki a tarkójából. Elkerekedett szemmel vizsgálta a sok-sok idegent…
Ry-Phon elvitte a gyermeket az új szálláshelyére. A Tanács szerette volna a saját szemével is látni az új ifjoncot, mint ahogy ezt az összes többi gyermekkel is teszik. Ry-Phon szívét örömmel töltötte el, hogy sikerült Rendje tagjainak számát növelnie, és izgatottan várta, hogy a kislány kiképzése meginduljon. Az ifjonc szeme még mindig kerek volt a csodálkozástól a kerek teremben. Szeme legtöbbször Yoda mesteren akadt meg, egy kicsiny, zöld élõlényen, aki a Rend nagymestere volt. Így természetesen a szavazás után õ mondta ki azt a döntést, amelyre Ry-Phon õszintén számított.
A kiképzés alapvetõ dolgokkal kezdõdött. Mind minden, Chelda-val egykorú ifjoncnak, neki is meg kellett tanulnia a Jedihez méltó viselkedést, meg kellett tanulnia a Köztársaságon belül gyakran használt idegen dialektusokat, és természetesen a történelmet. Utóbbi igen fontos volt, s a zabrak tanárai hangsúlyozták is, miszerint ha nem tanulunk a történelembõl, akkor az megismétlõdhet. Az évek teltek és teltek, de a lány a tõle telhetõ legnagyobb türelemmel járta az Erõ által kirótt utat. Rövid idõ elteltével a tanárok új fényben világították meg a jellegzetes tanórákat, ugyanis elkezdték az életet a Jedi kódexben található igazságok szerint oktatni az ifjoncoknak.
Az oktatók felhívták Chelda és csoporttársai figyelmét arra, miszerint összes cselekedeteiknek, és terveiknek eme sorokra kell épülniük, akármikor, ha a fejükbe vesznek valamit, a Kódex szerint kell eljárniuk. Mivel ez a lecke igen csak fontos egy Jedi életében, ezért ezt nagyon meg kellett tanulniuk a diákoknak, életük végéig emlékezniük kellett a Kódexre. A tanárok figyelmeztették arra is a diákokat, hogy aki valaha is megtagadja a Kódexet, és enged az érzelmeinek, könnyedén elsodródhat a sötét ösvényre, amely elõbb vagy utóbb, de elpusztítja azt, aki követi.
Az immáron 6 éves Cheldat, és még 11 ifjoncot (õk együtt alkották a Kaadu Klánt) a gyakorló termekbe rendeltek. Az ifjú zabrak lány küllemben erõsen megváltozott: vállán ott lógott a tincse, mely a Rendben elfoglalt rangját mutatta, valamint egyszerû, krémszínû tunikát viselt. A mesterek szerint azért fontos ez az öltözködés, mert így a Jedik kimutathatják szerénységüket, és azonosulhatnak az egyszerû civilekkel is. A csoportot egy lovag kísérte az adott helységbe, ahol már várta õket Yoda mester. Ugyanaz a Jedi, akit Chelda már látott egyszer a nagy toronyban. Az ifjoncok a mester kérésére egy félkörben ültek le. Mindegyikük elõtt ott volt egy kicsi, mûanyagból készült kocka. Yoda arca derûs volt, botjára támaszkodva nézett végig a félkörön. Talán csak mérete miatt, de az ifjoncok nagyon megnyugtató kisugárzást érzékeltek belõle.
-Ifjak! –szólt. –Ma…meg fogjuk ismerni azt, amely képességeink kimeríthetetlen forrása. Amely jelen van a falakban. Az élõlényekben. Még ebben a sétabotban is. Ez az, ami életet adhat, de sajnos, ha rosszra használják, életet is vehet. Ez tesz minket azzá, akik vagyunk. Az Erõ. Az Erõ az, ami felvértezi a Jedit. Megvédi õt, és mindenhova elkíséri. Mi pedig követjük az akaratát, és útmutatása szerint kell cselekednünk –mondta. A legtöbb ifjonc izgatottan összesúgott. Chelda nem kezdett beszélgetni, fegyelemrõl téve tanúbizonyságot, noha izgatottságát maga sem tudta palástolni, szeme felragyogott, szája pedig fülig ért. Yoda mester újra szóhoz jutott. –Az elõttetek lévõ kockát fel tudjátok emelni az Erõ segítségével, anélkül, hogy kezeteket használnátok. Ehhez azonban, ki kell ürítenetek elméteket, és el kell hallgatnotok gondolataitokat. Most, csukjátok be a szemeteket! –utasította Yoda mester. Az ifjoncok engedelmeskedtek. –Koncentráljatok! Képzeljétek el, ahogy a kocka felemelkedik! Hagyjátok, hogy elmétek fölött az Erõ vegye át az irányítást! Hagyjátok, hogy átfolyjon az ereitekben! Ne a szemetekkel lássatok, hanem az Erõvel! Emeljétek fel a kockát! –azzal bólintott, jelezve, hogy instrukciói végéhez ért, majd türelmesen nézte, ahogy a társaság próbálkozik. Chelda kihúzta magát, egy nagyot lélegzett, majd megpróbálta elképzelni maga elõtt a kockát. Ahogy egyre több részletet sikerült elképzelnie, valami szokatlan furcsaságot érzett. Olyasmi, mintha valaki félálomban lenne. Olyan ez, mint amikor az illetõ érzi, hogy valami aktív tevékenységet folytat (például gyalogol), miközben csak fekszik. Chelda lelki tekintetével egyre feljebb és feljebb emelte a kockát, amikor az megingott, és végül lepottyant. Kinyitotta a szemét. Nem volt biztos benne, hogy sikerült-e felemelnie, de azt látta, hogy a kocka más szögben helyezkedik el elõtte, mint az óra kezdetén. –Nagyon jó, ifjú tanítvány! –Yoda mester dicsérõ szavai önbizalmat öntöttek az ifjonc lelkébe, noha õ maga úgy érezte, hogy csak félsikert aratott. –De ne feledd, hogy egy Jedinek türelmesnek kell lennie. A sikert, és tudást nem kapjuk az ölünkbe! Minél többet gyakorolsz, minél jobban megismered az Erõ természetét, annál ügyesebb leszel! –mondta, azzal ismét végighordozta tekintetét. Volt, akinek nagy problémája volt a kocka felemelésével, másoknak már egy vonalban lebegett a fejükkel. Egy pillanatra féltékenységet érzett a zabrak, mire gyorsan elhessegette a gondolatot.
Nincs érzelem…béke van
Elismételte magában ezt a sort addig, amíg megbékélt a tudattal, hogy vannak jobbak, és vannak rosszabbak, és mindig is lesznek. Az óra befejeztével Yoda mester mindenkit megdicsért, tanácsokat osztogatott az ifjoncoknak, illetve gyakorlásra utasította õket, majd mindenki visszatért a szálláshelyére.
Fél év múltán a tanítványok megismerkedhettek a fénykardforgatás mûvészetével. Chelda és csoportja egy méretre készített gyakorló fénykardot kapott aznap Yoda mestertõl a teremben. A fénykard mellé járt egy sisak is, mely teljesen eltakarta a tanoncok fejét, és nem is lehetett kilátni alóla. Végül a harmadik tárgy, amit kaptak, egy kis gömbdroid volt, amely mint Yoda mester elmondta, a nem Erõ-érzékenyek által használt fegyvereket hivatott pótolni. Természetesen a droid fegyverei jóval gyengébbek, halálos sérülést nem okozott, a tanulók minden egyes találatnál csak egy csípést éreztek. Yoda mester kérésére az ifjoncok aktiválták a kardot. Környezetüket egykettõre beterítették a zöld illetve kék energiapengék színei. Chelda kék pengéjû kardja valósággal elkápráztatta. Óvatos suhintására a kard egy *ZUMM* hangot hallatott. A sisakot és droidgömböt egyelõre nem használták, még csak a Shii-Cho nevezetû fénykardforma alaplépéseivel ismerkedtek. A stílus elsõsorban a lézerfegyverek által kibocsátott lövedék elhárítására lett kifejlesztve, és ideális több ellenfél ellen. Mikor már a csoport minden tagja elsajátította a Shii-Cho lépéseit, és már tapasztaltabban kezelték a fénykardot, elkezdték használni a sisakot, és a droidot is. A lényege az volt, hogy a tanítványok az Erõ segítségével lássák a célpontot. Ennél a leckénél még fontosabb volt, hogy az ifjoncok engedjék átfolyni testükön az Erõt. Ugyanis Yoda mester szerint akinek mozdulatait az Erõ irányítja, sokkal nagyobb ügyességre, fizikumra tehet szert, mint a legfittebb nem Erõ-használók valaha. Az óra után Yoda további szép napot kívánt a diákoknak, akik ezek után visszatérhettek a szálláshelyekre.
Az immáron 13 éves Cheldaban sok minden megváltozott ifjonckora alatt. Megint magasodott, testén pedig elkezdtek jelentkezni a másodlagos nemi jellegek. A kamaszodás egyáltalán nem okozott nála hullámzó érzelmeket, tanításainak köszönhetõen ugyanis kordába tudta ezeket tartani. Egyre többet gyakorolt, ismételt szálláshelyén szorgalomból, aminek meg is lett az eredménye az órákon, noha Yoda mester nem dicsérte már sem õt, sem a többi társát, hisz az önbizalom önfejûséghez vezet, az pedig hamis reményekhez, a hamis remények pedig a Sötét Oldalra. Yoda megértette a tanítványokkal, hogy a Sötét Oldalt kerülni kell, minden érzést el kell nyomni, ami a rossz útra vezethet. Aki mégis erre az ösvényre tévedne, borzalmas tetteket hajtana végre, míg végül a Sötét Oldal elpusztítja.[/color]
Álnév: Aelith Cil (ejstd: éjlif szil)
Faj: zabrak
Nem: nõ
Kor: 27 standard év (születési idõ: B.E. 18-ban)
Születési hely: Nubcill III
Kaszt: 12 standard évvel ezelõtt Jedi Õrzõ Padawan volt, azonban a Birodalom felemelkedése után kötelességeit elhanyagolva illegalitásba vonult, immár egy új személyként
Felszerelés:
-Fénykard. Chelda maga készítette el ezt a kardot, habár ma már nem használja. A belsõ fókuszáló kristály kölcsönzi a penge kék színét. A Birodalom eme „eszközök” alapján azonosítja be a Jediket, de szerencsére a Birodalom keze nem ér el a Külsõ Gyûrûre, ahol Chelda tartózkodik. A kardot a válltáskájában hordja, hiszen a Külsõ Gyûrû népe nem lát gyakran ilyesmit, és könnyedén összetévesztik egy egyszerû szerszámmal. A lány kivette a markolatból az energiacellát, hogy véletlenül se keltsen gyanút.
-egy TA-13-as lézerpisztoly. Bár a tûzereje nem olyan nagy, és pusztító, mint a DL-44-esé, de cserébe igen pontos, még nagyobb távolságról is. Egy energiacella 130 lövésre elegendõ
- 4 darab energiacella a pisztolyhoz
-pisztolytáska. Olcsó dewback-bõrbõl készült.
-komlink.
-egy kicsi egészségügyi csomag (többek között tartalmaz pár fiola bactát is)
-válltáska. Vastag, vízhatlan vászonból készült. Ebben tartja szerszámait (hidrokulcsát, kábelvágóját, stb.), és fénykardját is.
Jellem:
A sötét korszak beköszöntésével, és a Jedi Rend elpusztulásával az érdeklõdõ, nyugodt Chelda is megváltozott. A bizalmát csak kevés ember élvezheti, szófukarrá, elutasítóvá vált. A problémáit igyekszik maga megoldani, ám a Jedi tanításoknak megfelelõen: a lehetõ legkevesebb vérrontással, és a lehetõ legnagyobb türelemmel. Ha elkerülhetetlennek látja a harcot, mely talán áldozattal is járna, akkor is igyekszik az önvédelmet elõnyben részesíteni, mint a szándékos gyilkolást. A korábbi táplálékforrását (ezek lényegében a humanoid szervezet számára szükséges anyagokból készült bogyók és rudak voltak) örömmel váltotta fel a finom, meleg ételekre.
Küllem:
174 centiméter magas. Fajából adódóan tüskék találhatók fején, Chelda esetében kettõ a homlokán, egy-egy pedig a halántékán, arcát pedig halvány tetoválások díszítik. Középhátig érõ, sötétbarna haja van, melyet általában lófarokba kötve hord. Világoskék szeme sokak szerint a csillaghoz hasonlít. Jobb felkarján, közel a vállához két apró kör alakú seb található közel egymáshoz, ezt a 66-os parancs alatt szerezte. Egy olívaszínû ugróruhát visel, derekán egy fekete, bõr övvel. Egy második övet is hord, ezen található pisztolyának tokja. Mindkettõ kezén egy fekete, bõr kesztyût visel, lábbeliként pedig szintén fekete, olcsó, de strapabíró utazócsizmát. Ruházatának stílusa arra hivatott, hogy inkább egy Külsõ Gyûrûi kalandornak nézzen ki, mintsem egy Jedinek.
Elõhang
A Nubcill III
A Nubcill III
Chelda szülõbolygója valóságos ellentéte faja származási helyének, az Iridoniának. Nubcill III felszínét nagyrészt sztyeppék borítják, amelyet itt-ott egy tó, vagy folyó szakít meg. A sztyeppeket a sarkkörök felé haladva tundrák váltják fel, a tundrát pedig a sarki jég. A termékeny talaj remek lehetõséget ad a földmûvelésre, melyet sokan ki is használnak. A mára már elveszett Jedi archívum fájljai szerint az elsõ telepesek valamikor a Jedi Polgárháború során telepedhettek itt le, több mint 3900 standard évvel ezelõtt. Az emberek nagyrészt farmokon élnek, de persze létrehoztak városokat, és falvakat is. Maga a bolygó a középsõ gyûrûn található, úgy 300 parszekre a Ruusan-tól. A Nubcill III nem rendelkezik érdekes történelemmel, a legnagyobb csatározások szerencsére kimerülnek pár helyi klán konfliktusában.
A bolygó az ûrbõl nézve
Elõtörténet
B.E. 18., Nubcill III, Nor-birtok. Közel az egyenlítõhöz.
[/b][/center]B.E. 18., Nubcill III, Nor-birtok. Közel az egyenlítõhöz.
Egy három motorral meghajtott sikló közeledett a farm felé. Az utastér zárt volt, és a Nor házaspár kérésére különleges, hangszigetelõ anyaggal burkolták be, így a motorok fülsértõ süvöltésébõl csak halk búgások hallatszottak az utastérben. A jármûvet Tivvs Nor, a zabrak földmûvelõ irányította. Ezt a napot tartotta élete legboldogabbijának, hisz gyönyörû felesége, a szintén zabrak Viera, épp másfél standard nappal ezelõtt adott életet kislányuknak, akit az apai nagymamája után neveztek el Cheldanak. Viera az anyósülésen foglalt helyet, és le sem tudta venni a szemét egy szem gyerekérõl. A kislány mélyen aludt, apró testét egy puha, kékesfehér törölközõ takarta el, csak feje látszott ki belõle. Szarvai még nem voltak (ezek serdülõkorában nõttek ki), feje pedig még kopasz volt. Chelda ásított egy nagyot, mire az anya arcán mosoly terült el, és megcsókolta gyermeke fejét. Mikor hazaértek, gyermeküket betették a kipárnázott, lebegõ bölcsõbe, és gondosan betakarták. Átkarolták egymást, végig mosolyogva figyelték a csöppséget, majd mikor egymásra tévedt a tekintetük, megcsókolták egymást.
B.E. 17. Nubcill III, a fõváros, Ravvol Dagg, egy belvárosi gyermekorvosi rendelõ.
Chelda már egyéves volt, és már ki tudta mondani azt a szót, hogy „apa”. Az elsõ lépéseit is megtette, habár még nagyon bizonytalan volt, és még elõszeretettel közlekedett négykézláb. A kislány az apja ölében várta a szokásos kivizsgálást, miközben erõsen bámulta a vele szemben ülõ idegeneket. Sem õ, sem Tivvs nem vette észre a barna köpönyegbe öltözött pácienst, aki csuklyája mögül figyelte õket, habár arca és ezzel együtt tekintete is árnyékba borult. Pár perc után végül elhagyta az épületet, az orvos pedig szólította a következõt.
-Chelda Nor!
Azzal Tivvs felkapta a „kis hercegnõt”, ahogy õ szólította lányát, és bementek. Az orvos maga egy ember volt, droid segédje, 5B-LV, épp fájlokat rendezett. A lány kétségbeesetten gügyögte folyamatosan az egyetlen szót, amit ki tudott ejteni. Tivvs persze nyugtatgatta, hogy nem kell semmitõl sem félnie, és megígérte neki, hogy az orvos bácsi nem fogja bántani. A vizsgálatok nem tartottak sokáig. A doktor, mikor végzett, mosolyra húzta a száját, és örömmel közölte az apával a tényt, miszerint a lánya makkegészséges, mint ahogy az elõzõ vizsgálaton is.
Mindeközben…
Ry-Phon Pel Jedi Tanácsos lovag lesétált a komp rámpájáról. A Coruscant-ról jött el hivatalos Jedi-ügyben. A Tanács értesülései szerint egy kisebb konfliktust kell elcsitítani Ravvol Dagg-ban, a polgárõrségnek ugyanis meggyûlt a baja pár helyi randalírozóval. Most járt elõször ezen a bolygón, így kénytelen volt útbaigazítást kérni egy helybélitõl. Odasétált egy középkorú férfihoz, és megszólította. -Elnézését kérem, Uram. –szólt kellemes, higgadtságot sugárzó hangján, miközben meghajolt. –A Coruscant-ról jöttem ide. Az úti célom a polgárõrségi állomás, azonban sajnálatos módon nem tudom, hol van. Kérem, meg tudná mondani, hol találom? –szólt Ry-Phon szokásos szerénységgel. A férfi készségesen betájolta az épületet, és az útvonalat is leírta. A Jedi elköszönt, újból meghajolt, majd immár csuklyáját magára öltve folytatta útját. A Jedi tanításoknak, illetve mestere, Ataiff Sol szavainak megfelelve diplomáciai úton akarta megoldani az ügyet. Padawan korában szinte mindig mesterével hajtotta végre az ilyen jellegû küldetéseket, és szó mi szó, rengeteget tanult ezekbõl a szituációkból.
Másnap…
A következõ nap reggelét Ry-Phon szokásos meditációjával kezdte egy motelben, mikor csendes elmélkedése közben figyelmes lett valamire. Behunyta szemét, gondolatait kitisztította, és hagyta, hogy az Erõ járja át mind a testét, mind az elméjét. Egy nagy levegõt vett, kiterjesztette érzékeit, és maga elõtt látta a város képét, fehérbe burkolva. Ez volt az energia, amibõl õ maga is erejét merítette. Az Erõ. Az alatta elhaladó emberek is mind fehér színben játszottak. Jól emlékezett Sol mester és Yoda mester szavaira: „Az Erõ az, ami körbevesz minket. Ez az, ami éltet minket. Ott van mindenkiben, és mindenhol”. Elfordította fejét, és ekkor az összefüggõ fehérséget egy kicsi, ciánkék folt zavarta meg. Talán az volt, amire a Jedi lovag számított. Erõ-érzékenység. Segítségül hívta tanait, hogy megbizonyosodjon feltételezésérõl. Sol mester sokat ismételgette, hogy annak érdekében, hogy jobban megismerje az Erõt, neki is egy nap padawan-t kell fogadnia.
Õ lesz az gondolta, majd elindult nyílegyenesen abba az irányba, ahol az Erõt érzékelte. A kék folt növekedni kezdett, majd mikor már teljesen maga elõtt látta, lehunyta a szemét, és hosszú másodpercek múlva kinyitotta. Ismét úgy látta a világot maga körül, mint ahogy azt minden, Erõre nem érzékeny teszi. Belépett az épületbe, amely ott volt elõtte. Egy orvosi rendelõ volt. Megállt a váróteremben, majd türelmesen végignézett az ott várakozó betegeken. Szemei végül egy pöttöm zabrak kislányon állapodtak meg, aki apja karjaiban várt. Ry-Phon hallotta az Erõ lüktetését, mely –ha el kellett volna mondania szavakkal – halk szívverésre hasonlított. Végül megfordult, és lassan kisétált az önmûködõ ajtón. Azonban még egyszer utoljára megállt, és a kislány felé fordította fejét. Hallotta, amint az orvos hangosan mondja a Chelda Nor nevet, amire az édesapa beviszi gyermekét. Elsietett a rendelõbõl, léptei gyorsak voltak, hisz az Erõ akaratából most két feladatot is végre kell hajtania. Egyrészt a randalírozókat kellett bíróság elé állítani, másrészt a Tanács véleményét kell kikérnie Chelda Nor ügyérõl.
4 nappal késõbb, a Nor birtokon…
Délután volt. Tivvs éppen a HoloNet-et nézte, míg Viera lányával játszott. Labdáztak, amit Chelda meglehetõsen élvezett. Hangosakat kacagott, amikor gyengéden anyjának dobta a labdát, az pedig nyögõ, mégis mókás hangokkal hitette el, hogy lánya bizony igen erõs. Hirtelen csöngettek a bejárati ajtón. Kinyitom! –mondta emelt hangon Tivvs, hogy felesége biztosan hallja. Az ajtótól jobbra található panelen megnyomott egy kör alakú, zöld gombot, mire az ajtó nyomban félrecsusszant. Elõtte egy barna köpenyes férfi állt, körülbelül olyan magas, mint õ. Arca enyhén volt nap által barnítva, sötétbarna, ritkás haja a válláig ért, állán pedig kis kecskeszakáll díszelgett. A korát Tivvs nem tudta pontosan meghatározni, de körülbelül késõ harmincas éveire becsülte. –Mr. Nor? –kérdezte. A zabrak bólintott, mire a köpenyes meghajolt. –Jó estét. Ry-Phon Pel vagyok. –azzal kezet nyújtott, tisztelve a nem Erõ-érzékenyek szokásait, majd miután a zabrak beinvitálta (tudni illik, hogy a Nubcilliak eléggé vendégszeretõk), leültek a nappali asztal mellé. Idõközben kiért Viera is, kezében a gyerekkel. Ry-Phon meghajolt a nõ elõtt, a kislány fejét pedig gyengéden megsimogatta, míg az mosolyogva nyújtotta pici karjait az idegen felé. –Beszélhetnénk egy kicsit, Mr. Nor? –kérdezte higgadtan, azzal ismét helyet foglalt, és belekezdett beszédébe…
-Jedi? –kérdezte Tivvs és Viera egyszerre. –Nem sok Jedi jár errefelé. Ha szabad kérdeznem, mi járatban van? Esetleg szállást keres? –kérdezte Tivvs. Tényleg nem tudott más alternatívára gondolni, hisz több évtized alatt egy Jedi sem járt a Nubcill III-on, habár nem volt számára ismeretlen ez a Rend, hisz a HoloNet, és a pletykák jóvoltából sok minden eljut az õ fülébe is. –Nem-nem. –mondta mosolyogva Ry-Phon, miközben fejét csóválta. Szemlátomást gyakran mosolygott, a zabrak szülõk gondolataikban el sem tudták õt képzelni búskomor ábrázattal. –Tudják, Rendünk tagjait olyan élõlények alkotják, akikben nagy az Erõ. Az Erõ mindenütt jelen van, de olyan személyekben, mint jómagam, átlagon felüli ennek az energiának a jelenléte. Ezért is tudom… -azzal kezét felemelte, mintha fogna valamit a levegõben, mire a maga elõtt lévõ pohár lassan a levegõbe emelkedett, és a Jedi egy intésére megindult Viera felé. Chelda kacagott a szokatlan látványon, kezeit jobbra-balra dobálta. Láthatóan nagyon örült a „mutatványnak”. Viera elvette a poharat, és szó mi szó, meglepõdött, és pár percig a torkán akadt a szó. Férjével is hasonló volt a helyzet. Ry-Phon kihasználta ezt az idõt, és tovább beszélt. –Kérem ne féljenek. Ez nem hatalom. Ez csupán képesség. Ezeket Rendünk tagjai arra fordítják, hogy önzetlenül segítsenek a védteleneken, és az elbukottakon. Szigorú szabályok szerint élünk, melyek tiltják az ezzel való visszaélést, és rossz dolgokra való felhasználását. –remélte, hogy beszéde elég nyomatékos volt. –És tulajdonképpen mit is szeretne Mr. Pel? –kérdezte Tivvs. Nem volt oka undorodni a Jeditõl, így hangjában nem is érzõdött megvetés. –Mi, Jedik, galaxisszerte keressük azokat, akikben az imént említett Erõ nagyobb mértékben jelen van. Ezeket hívjuk Erõ-érzékenyeknek. Ha megfelelnek bizonyos feltételeknek, akkor, természetesen a szülõk engedélyével elkezdhetjük a Jedivé való kiképzését. Az egyik ilyen feltétel, hogy az illetõ fiatal legyen. 6 évesen példának okáért a gyermek már nem képezhetõ. –mivel a szülõk továbbra sem fûztek hozzá semmit sem, ezért Ry-Phon folytatta. –A maguk lánya...Chelda, ugye? A gyermekük is fogékony az Erõre. –erre azonban a szülõk már összenéztek. Még hogy Erõ-érzékeny? Az lehetetlen… gondolták mindketten –Ez hogy lehetséges? –kérdezte Tivvs. Érezhetõ volt hangján, hogy erõs hitetlenkedés dúl benne. –Erre sajnálatos módon nem tudok válaszolni. A sors útjai kiszámíthatatlanok. Ezt a különleges ajándékot bárki birtokolhatná. Olybá tûnik a csillagok úgy akarták, hogy a maguk lánya is ajándékozott legyen. A második legfontosabb feltétel, ami igazából kettõ egybe véve, hogy a Jedi Tanács –ez a Coruscant-on található, és a Rend legbölcsebb mesterei alkotják – illetve a szülõk beleegyezzenek a Jedi kiképzésbe. Chelda az elsõ feltételnek megfelelt. A Jedi Tanáccsal egyeztettem, a valószínûsége annak, hogy beleegyezzenek az oktatásba rendkívül nagy. Magukkal azonban nem egyeztettem, így a sorsa, most már az Önök kezében van. Kérem vegyék figyelembe, hogy amennyiben hozzájárulnak a kiképzéshez, sok életet megmenthet gyermekük, és több mint 4000 éves rendünk hírnevét öregbítheti! Holnap visszajövök. Ha esetleg addig sem határozzák el magukat, akkor jelöljenek meg egy idõpontot, amikor visszatérhetek. Kérem fontolják meg jól a döntésüket!– javasolta a Jedi, azzal meghajolt, megköszönte a szülõk türelmét, és távozott a farmról. A zabrakok összenéztek, és úgy döntöttek, nem szabad idõt vesztegetni, ezt azonnal meg kell beszélni. –Mit gondolsz? –kérdezte Viera. –Nem tudom... mi van, ha rossz taníttatást kap? Mi jól élünk, ha jó iskolákba küldjük talán mehetne akár orvosnak, vagy tanulhat jogot! –ecsetelte véleményét Tivvs.
-De nem hallottad a Jedit? Nem hallottad, milyen választékos szókinccsel beszélt? Ilyen ember, mint õ csak jó taníttatást tud kapni. És ne feledd, mit mondott. Ha engedélyezzük a kiképzést, lehet, hogy több száz életet menthet. Tehet-e a lányod ennél nemesebbet? –érvelt Viera. Tivvs nem is tudta miért, de végül rövid vita után meggyõzõdött, talán mert saját felesége szájából hallotta ezeket a szavakat. És a saját felesége soha nem tenne olyat, ami neki, vagy a lányuknak rossz. Bízott benne már annyira, hogy végül is ebben a kérdésben neki adott igazat. Összepakoltak pár ruhát és ennivalót az útra, és végül lefeküdtek aludni…
Másnap
Reggel volt, mikor Ry-Phon ismét becsöngetett a farmra, bár már a család mindhárom tagja ébren volt, sõt, már meg is reggeliztek. –Üdvözlöm, Mr. Nor! Sikerült meghozni a döntést? –kérdezte, ismételten türelemmel, ami azért megnyugtatta Tivvst. Jól esett neki, hogy nem sürgeti a fájdalmas szétválást. –Igen. Fáradjon be. –mondta. Chelda ismét fülig érõ szájjal köszöntötte az új vendéget, kezével tapsoláshoz hasonló karmozdulatokat tett, így próbálta buzdítani az idegent több „trükkre”. –Megígérem, hogy ahová viszem, boldog lesz. –azzal karjába vette a csöppséget. –A lehetõ legjobb oktatásban fog részesülni. Egyaránt meg fogjuk tanítani neki a történelmet, etikát, egészségügyet, mindent, amit egy szülõ csak várhat a csemetéjétõl. –Tivvs egy mosollyal fejezte ki háláját a Jedi iránt, noha támadt egy olyan érzése, hogy Mr. Pel egyenesen bele lát a fejébe, hisz tegnap pont ilyen alapú viták folytak a szülõk között. –Köszönöm, de az élelem nem szükséges. Székhelyünk, a Templom jól fel van szerelve, rengeteg ételkészlet van ott, minden korosztály számára. Bízzanak bennem! –mondta. –De azért…meglátogathatjuk majd? –kérdezte Viera reménykedve. Ry-Phonról ekkor egy pillanatra lelohadt a mosoly. –Sajnálom asszonyom. A törvényeink szerint tiltott bárminemû érzelmi kötõdés. Ezek ugyanis vágyakhoz, vagy félelemhez vezetnek, amelytõl a diákok könnyedén…rossz útra térhetnek. –a választól mindkét szülõnek leesett az álla. –Micsoda?! –kérdezte felháborodva az édesapa. –A mi gyermekünk, jogunk van…
-Kérem, Uram! Megértem, mit érez, de nem fogunk a lányából érzelmileg mentes személyt nevelni. Az öröm, boldogság mind megengedett köreinkben. De minden, ami emberáldozatokhoz vezethet: düh, gyûlölet, mi ezeket kerüljük. A lánya remek oktatást fog kapni, melynek egyúttal az is része, hogy ezen érzelmeket nyomja el magában! –magyarázta Ry-Phon. –Ha most megváltoztatják döntésüket…talán megvonhatják a lányukat attól az örömtõl, amit majd Jediként tehet. Hogy legjobb tudása szerint szolgálja a békét! –ezzel befejezte. Tivvs és Viera még egyszer összenéztek, az édesapa sóhajtott egy nagyot, majd csak ennyit fûzött hozzá: -Nagyon-nagyon vigyázzon az én csillagszemûmre! Ígérje meg! –kérte, sõt, szinte könyörgött. A Jedi egy meghajlás kíséretében megtette ígéretét Tivvsnek. Viera könnyes szemmel csókolta meg lánya homlokát, majd a szemébe nézve suttogta neki: -Hozz sok jót a galaxisra kis angyalkám! Szolgáltass igazságot mindig! –mondta, s bár tudta, hogy lánya ebbõl egy szót sem ért, õ még is érezte, hogy Chelda emlékezni fog szavaira. Ry-Phon azzal elhagyta a farmot, lesétált az ösvényen a robogója felé, amivel végül elhajtott a városba a kis zabrakkal. Chelda az „apa” szót szajkózva nyújtotta kitartóan karjait szülei felé, miközben egyre csak sírt, és sírt…
3 nappal késõbb, a Coruscanton
Ry-Phon karjában gyalogolt Chelda-lel, aki mélyen aludt. Pár standard órája érkeztek meg, Nubcill-i idõ szerint már éjszaka volt, míg itt már délelõtt. A Jedi Templom felé tartott, ami immáron élete végéig Chelda otthona marad. A kislány végül fölébredt, ásított egyet, és zavarodottan pislogott. Még soha nem látott ilyen szürke dzsungelt. A Nubcill-i zöld illetve barna mezõk után legalább is határozottan szokatlannak számított a látvány. –Ne aggódj. Ugyanaz a barátság és szeretet fog fogadni, amit otthon megszokhattál. –nyugtatgatta a gyermeket, s bár õ egy szót sem értett belõle, arcáról le lehetett olvasni, hogy már a férfi hangjától is megnyugodott. Aztán hamarosan feltûnt a horizonton az úti céljuk: egy hatalmas, robosztus ziggurat, melybõl öt darab torony emelkedett ki. A középen lévõ volt a legmagasabb, a templom maga Coruscant összes felhõkarcolója fölé magasodott.
A Templom
–Ez a Jedi Templom –magyarázta Cheldanek. A hosszú lépcsõsor megmászása után egy oszlopokkal díszített, tágas elõcsarnokba érkeztek, onnan pedig egyenesen a Tanácsterem felé vették az irányt. Chelda az út során több, Ry-Phonhoz hasonló embert is látott, és több idegent is. Volt, akinek díszes fejdísze volt, volt akinek csápok lógtak ki a tarkójából. Elkerekedett szemmel vizsgálta a sok-sok idegent…
Ry-Phon elvitte a gyermeket az új szálláshelyére. A Tanács szerette volna a saját szemével is látni az új ifjoncot, mint ahogy ezt az összes többi gyermekkel is teszik. Ry-Phon szívét örömmel töltötte el, hogy sikerült Rendje tagjainak számát növelnie, és izgatottan várta, hogy a kislány kiképzése meginduljon. Az ifjonc szeme még mindig kerek volt a csodálkozástól a kerek teremben. Szeme legtöbbször Yoda mesteren akadt meg, egy kicsiny, zöld élõlényen, aki a Rend nagymestere volt. Így természetesen a szavazás után õ mondta ki azt a döntést, amelyre Ry-Phon õszintén számított.
A kiképzés alapvetõ dolgokkal kezdõdött. Mind minden, Chelda-val egykorú ifjoncnak, neki is meg kellett tanulnia a Jedihez méltó viselkedést, meg kellett tanulnia a Köztársaságon belül gyakran használt idegen dialektusokat, és természetesen a történelmet. Utóbbi igen fontos volt, s a zabrak tanárai hangsúlyozták is, miszerint ha nem tanulunk a történelembõl, akkor az megismétlõdhet. Az évek teltek és teltek, de a lány a tõle telhetõ legnagyobb türelemmel járta az Erõ által kirótt utat. Rövid idõ elteltével a tanárok új fényben világították meg a jellegzetes tanórákat, ugyanis elkezdték az életet a Jedi kódexben található igazságok szerint oktatni az ifjoncoknak.
Nincsenek érzelmek – Béke van.
Nincs tudatlanság – Tudás van.
Nincs vágy – Higgadtság van.
Nincs káosz – Harmónia van.
Nincs halál – Csak az Erõ létezik.
Nincs tudatlanság – Tudás van.
Nincs vágy – Higgadtság van.
Nincs káosz – Harmónia van.
Nincs halál – Csak az Erõ létezik.
Az oktatók felhívták Chelda és csoporttársai figyelmét arra, miszerint összes cselekedeteiknek, és terveiknek eme sorokra kell épülniük, akármikor, ha a fejükbe vesznek valamit, a Kódex szerint kell eljárniuk. Mivel ez a lecke igen csak fontos egy Jedi életében, ezért ezt nagyon meg kellett tanulniuk a diákoknak, életük végéig emlékezniük kellett a Kódexre. A tanárok figyelmeztették arra is a diákokat, hogy aki valaha is megtagadja a Kódexet, és enged az érzelmeinek, könnyedén elsodródhat a sötét ösvényre, amely elõbb vagy utóbb, de elpusztítja azt, aki követi.
Az immáron 6 éves Cheldat, és még 11 ifjoncot (õk együtt alkották a Kaadu Klánt) a gyakorló termekbe rendeltek. Az ifjú zabrak lány küllemben erõsen megváltozott: vállán ott lógott a tincse, mely a Rendben elfoglalt rangját mutatta, valamint egyszerû, krémszínû tunikát viselt. A mesterek szerint azért fontos ez az öltözködés, mert így a Jedik kimutathatják szerénységüket, és azonosulhatnak az egyszerû civilekkel is. A csoportot egy lovag kísérte az adott helységbe, ahol már várta õket Yoda mester. Ugyanaz a Jedi, akit Chelda már látott egyszer a nagy toronyban. Az ifjoncok a mester kérésére egy félkörben ültek le. Mindegyikük elõtt ott volt egy kicsi, mûanyagból készült kocka. Yoda arca derûs volt, botjára támaszkodva nézett végig a félkörön. Talán csak mérete miatt, de az ifjoncok nagyon megnyugtató kisugárzást érzékeltek belõle.
-Ifjak! –szólt. –Ma…meg fogjuk ismerni azt, amely képességeink kimeríthetetlen forrása. Amely jelen van a falakban. Az élõlényekben. Még ebben a sétabotban is. Ez az, ami életet adhat, de sajnos, ha rosszra használják, életet is vehet. Ez tesz minket azzá, akik vagyunk. Az Erõ. Az Erõ az, ami felvértezi a Jedit. Megvédi õt, és mindenhova elkíséri. Mi pedig követjük az akaratát, és útmutatása szerint kell cselekednünk –mondta. A legtöbb ifjonc izgatottan összesúgott. Chelda nem kezdett beszélgetni, fegyelemrõl téve tanúbizonyságot, noha izgatottságát maga sem tudta palástolni, szeme felragyogott, szája pedig fülig ért. Yoda mester újra szóhoz jutott. –Az elõttetek lévõ kockát fel tudjátok emelni az Erõ segítségével, anélkül, hogy kezeteket használnátok. Ehhez azonban, ki kell ürítenetek elméteket, és el kell hallgatnotok gondolataitokat. Most, csukjátok be a szemeteket! –utasította Yoda mester. Az ifjoncok engedelmeskedtek. –Koncentráljatok! Képzeljétek el, ahogy a kocka felemelkedik! Hagyjátok, hogy elmétek fölött az Erõ vegye át az irányítást! Hagyjátok, hogy átfolyjon az ereitekben! Ne a szemetekkel lássatok, hanem az Erõvel! Emeljétek fel a kockát! –azzal bólintott, jelezve, hogy instrukciói végéhez ért, majd türelmesen nézte, ahogy a társaság próbálkozik. Chelda kihúzta magát, egy nagyot lélegzett, majd megpróbálta elképzelni maga elõtt a kockát. Ahogy egyre több részletet sikerült elképzelnie, valami szokatlan furcsaságot érzett. Olyasmi, mintha valaki félálomban lenne. Olyan ez, mint amikor az illetõ érzi, hogy valami aktív tevékenységet folytat (például gyalogol), miközben csak fekszik. Chelda lelki tekintetével egyre feljebb és feljebb emelte a kockát, amikor az megingott, és végül lepottyant. Kinyitotta a szemét. Nem volt biztos benne, hogy sikerült-e felemelnie, de azt látta, hogy a kocka más szögben helyezkedik el elõtte, mint az óra kezdetén. –Nagyon jó, ifjú tanítvány! –Yoda mester dicsérõ szavai önbizalmat öntöttek az ifjonc lelkébe, noha õ maga úgy érezte, hogy csak félsikert aratott. –De ne feledd, hogy egy Jedinek türelmesnek kell lennie. A sikert, és tudást nem kapjuk az ölünkbe! Minél többet gyakorolsz, minél jobban megismered az Erõ természetét, annál ügyesebb leszel! –mondta, azzal ismét végighordozta tekintetét. Volt, akinek nagy problémája volt a kocka felemelésével, másoknak már egy vonalban lebegett a fejükkel. Egy pillanatra féltékenységet érzett a zabrak, mire gyorsan elhessegette a gondolatot.
Nincs érzelem…béke van
Elismételte magában ezt a sort addig, amíg megbékélt a tudattal, hogy vannak jobbak, és vannak rosszabbak, és mindig is lesznek. Az óra befejeztével Yoda mester mindenkit megdicsért, tanácsokat osztogatott az ifjoncoknak, illetve gyakorlásra utasította õket, majd mindenki visszatért a szálláshelyére.
Fél év múltán a tanítványok megismerkedhettek a fénykardforgatás mûvészetével. Chelda és csoportja egy méretre készített gyakorló fénykardot kapott aznap Yoda mestertõl a teremben. A fénykard mellé járt egy sisak is, mely teljesen eltakarta a tanoncok fejét, és nem is lehetett kilátni alóla. Végül a harmadik tárgy, amit kaptak, egy kis gömbdroid volt, amely mint Yoda mester elmondta, a nem Erõ-érzékenyek által használt fegyvereket hivatott pótolni. Természetesen a droid fegyverei jóval gyengébbek, halálos sérülést nem okozott, a tanulók minden egyes találatnál csak egy csípést éreztek. Yoda mester kérésére az ifjoncok aktiválták a kardot. Környezetüket egykettõre beterítették a zöld illetve kék energiapengék színei. Chelda kék pengéjû kardja valósággal elkápráztatta. Óvatos suhintására a kard egy *ZUMM* hangot hallatott. A sisakot és droidgömböt egyelõre nem használták, még csak a Shii-Cho nevezetû fénykardforma alaplépéseivel ismerkedtek. A stílus elsõsorban a lézerfegyverek által kibocsátott lövedék elhárítására lett kifejlesztve, és ideális több ellenfél ellen. Mikor már a csoport minden tagja elsajátította a Shii-Cho lépéseit, és már tapasztaltabban kezelték a fénykardot, elkezdték használni a sisakot, és a droidot is. A lényege az volt, hogy a tanítványok az Erõ segítségével lássák a célpontot. Ennél a leckénél még fontosabb volt, hogy az ifjoncok engedjék átfolyni testükön az Erõt. Ugyanis Yoda mester szerint akinek mozdulatait az Erõ irányítja, sokkal nagyobb ügyességre, fizikumra tehet szert, mint a legfittebb nem Erõ-használók valaha. Az óra után Yoda további szép napot kívánt a diákoknak, akik ezek után visszatérhettek a szálláshelyekre.
B.E. 5
Az immáron 13 éves Cheldaban sok minden megváltozott ifjonckora alatt. Megint magasodott, testén pedig elkezdtek jelentkezni a másodlagos nemi jellegek. A kamaszodás egyáltalán nem okozott nála hullámzó érzelmeket, tanításainak köszönhetõen ugyanis kordába tudta ezeket tartani. Egyre többet gyakorolt, ismételt szálláshelyén szorgalomból, aminek meg is lett az eredménye az órákon, noha Yoda mester nem dicsérte már sem õt, sem a többi társát, hisz az önbizalom önfejûséghez vezet, az pedig hamis reményekhez, a hamis remények pedig a Sötét Oldalra. Yoda megértette a tanítványokkal, hogy a Sötét Oldalt kerülni kell, minden érzést el kell nyomni, ami a rossz útra vezethet. Aki mégis erre az ösvényre tévedne, borzalmas tetteket hajtana végre, míg végül a Sötét Oldal elpusztítja.[/color]
