Post by Apokalipszis on Sept 1, 2008 21:58:05 GMT 1
Név: Apokalipszis
Fedőnevek: Zack, Hal Jordan, Kylre Rayner, John Stewart
Faj: ember (klón)
Nem: Férfi
Kor: 15 év (külsőre 40-50 éves)
Kaszt: volt katona, jelenleg fejvadász, csempész
Magasság: 181cm
Előtörténet:
A háborúban születtem. Kamino volt az otthonom ARC klónnak készültem. Ezek a klónok abban különböznek a többitől, hogy sokkal többet örököltek Jango Fett-től. Erősebbek, gyorsabbak, de ami fontosabb, hogy taktikusabbak és önállóak. Képesek ellent mondani és felülbírálni a parancsokat. Hasonlóan társaimhoz én is emgvoltam áldva ezzel az adottsággal. Valami furcsa módon én másként is egyedi lettem, nagyszájú voltam és merész. Nem tartottam be az illemet és komolytalan voltam legalább is állítólag, szerintem csak helyesebb vagyok, mint a többiek és ezért féltékenységből pletykáltak rólam ilyesmiket.
Gyors kiképzésünk után háborúba küldtek minket. Csoportunkat és mindenkit NO-nak kódolták el azaz Null Omega. Elit klónok, akiket olyan küldetésekre küldenek ahol nagyobb csoportok feltehetőleg többet ártanának, mint használnának. Kisebb űrhajók megszállása, túszok mentése, fontosabb vezetők likvidálása. Mocskosabb meló, mint, amit a Generálisok kapnak, de hát az élet nem valami álom.
Szóval szivijeim ez az én életem. Hidegvérű gyilkosnak neveltek minket. Az volt a dolgunk, hogy jobbak legyünk az átlag klónoknál, de rosszabbak a jedi mestereknél. Megtanultam bánni a robbanószerekkel és a mesterlövész puskákkal, bár személyes kedvencem az egyszerű és gyors kézi fegyverek maradtak. Élveztem az akciót. A pergést az őrült hajszát. A gránát, a mesterlövész, az űrhajó harcok... túl távoliak... nincs benned az az érzés, hogy egy lézer centikre megy el a fejedtől. A varázs ahogy nem tudod a lövéseddel kivégzed az ellenséged vagy csak értelmetlenül célponttá válsz számára.
Hogy hol szolgáltam? Tund-on haditerveket kellett ellopnunk a támadások során. A csata kint nem volt heves, de kellően takarta a programunk. Elhunyt NO-6 "Sólyomszem", a mesterlövészünk.
Hoth, egy FRSz vezetőt kellett likvidálnunk, mert ott intézet valami személyes ügyet. Élve tért vissza mindenki, de sajnos a fickó is túl élte.
Nar Shadda, egy bűnbáró kivégzése. Bár végső tervnek szántuk a végén felkellet robbantani az egész épületet. Két barátom halt meg ott... NO-2 "Hammer" és NO-8 "Pók". Remek srácok voltak... Hammer szkanderbajnok volt.
Naboo, egy oda látogató szenátor védelme. Mind túléltük.
Coruscant, a bolygó védelmezése. Sok fivérem eset el ott. NO-1 "Vezér", NO-3 "Megtorló", NO-5 "Fenegyerek" és sokan,a kikkel többször együtt szolgáltam.
A legrosszabb az, hogy egyikükről sem hallottál valószínűleg. Nem emlegetnek klónokat, akikkel én nap, mint nap együtt éltem. Hallasz még félig jedikről, de az mindegy, de a klónok? Mintha droidok lennénk, amiket kivágtak a szemétbe. Azért ez elég nagy szemétség...
Kihirdették a birodalmat mi nem voltunk küldetésben akkor. Majd a kaszárnyáról ki küldtek minket a bolygón bujkáló jedik kivégzésére. Ezeken az estéken nagyon sokan haltunk meg. Egy jedi fájdalma sem fogható ahhoz amikor látod a testvéreidet meghalni a keze által. Hat jedit láttam meghalni és hatvannyolc klónt. Köztük NO-9 "Méreg"-et is.
Lassan feleslegesé váltunk, akikkel kezdtem azok gyorsabban öregedtek. Mi a megmaradtak tagjai a Null Omega programnak pedig egy küldetés után egyszerűen nem mentünk haza. Már nem ment. Egy fiatal jedi lány holteste felett állva néztük a lemészárolt klónokat és én egyszerűen eltörtem a kommunikátort majd elindultam a fenébe.
Meglepően gyorsan eltudtuk adni a páncéljainkat még ha Coruscant mocskai nem is fizettek olyan jól értük. Az is pénz volt és akkor már örültünk neki. Ruhákat szereztünk és fegyvereket cseréltünk. Ahogy lehetett elhúztunk a bolygóról.
Korélián kötöttem ki valahogy. Igazából akkor nem is érdekelt, hogy hogyan juttok és hova csak menni akartam minél messzebb mindentől. Az volt életem legjobb űrútja. Minden apró távval éreztem valamit hátra hagyok a régi önmagamból és egy új alakul ki. Mintha egy pillangó bújna ki a bábjából.
A bolygón pár évet éltem és megismertem első feleségemet Miridát. Ő állította, hogy az apja is jedi volt legalább is az anyja mindig ezt mondta neki, de ez engem nagyon nem érdekelt. Űrhajó bontó és javító üzemet vezetett. Pár leselejtezett droiddal és később velem. Édes barna bőrű és hajú szépség volt, aki mindig remek humorral rendelkezett, de azért igazi mester szerelő volt. Sok apró trükköt tanultam nála és mind nagyon hasznosnak bizonyult idővel. Egy év után házasodtunk össze.
Három hónap után váltunk. Vagyis ő vált, mert a kis munkahelyünket megrohanták a verőlegények, akik pénzt akartak tőlünk, egy durva vita után fegyvert rántottam és végeztem velük. Csak négyen voltak és nem értettek igazán a harchoz, de akkor két ember bénult le ettől. Miridának sok volt, hogy miféle gyilkos lakozik bennem (persze később kiderült nem csak ez volt neki sok) és én is rájöttem, hogy nem tudok rejtőzködni. Megint elmenekültem.
Fedőnevek: Zack, Hal Jordan, Kylre Rayner, John Stewart
Faj: ember (klón)
Nem: Férfi
Kor: 15 év (külsőre 40-50 éves)
Kaszt: volt katona, jelenleg fejvadász, csempész
Magasság: 181cm
Előtörténet:
Első fejezet: Én
A háborúban születtem. Kamino volt az otthonom ARC klónnak készültem. Ezek a klónok abban különböznek a többitől, hogy sokkal többet örököltek Jango Fett-től. Erősebbek, gyorsabbak, de ami fontosabb, hogy taktikusabbak és önállóak. Képesek ellent mondani és felülbírálni a parancsokat. Hasonlóan társaimhoz én is emgvoltam áldva ezzel az adottsággal. Valami furcsa módon én másként is egyedi lettem, nagyszájú voltam és merész. Nem tartottam be az illemet és komolytalan voltam legalább is állítólag, szerintem csak helyesebb vagyok, mint a többiek és ezért féltékenységből pletykáltak rólam ilyesmiket.
Gyors kiképzésünk után háborúba küldtek minket. Csoportunkat és mindenkit NO-nak kódolták el azaz Null Omega. Elit klónok, akiket olyan küldetésekre küldenek ahol nagyobb csoportok feltehetőleg többet ártanának, mint használnának. Kisebb űrhajók megszállása, túszok mentése, fontosabb vezetők likvidálása. Mocskosabb meló, mint, amit a Generálisok kapnak, de hát az élet nem valami álom.
Szóval szivijeim ez az én életem. Hidegvérű gyilkosnak neveltek minket. Az volt a dolgunk, hogy jobbak legyünk az átlag klónoknál, de rosszabbak a jedi mestereknél. Megtanultam bánni a robbanószerekkel és a mesterlövész puskákkal, bár személyes kedvencem az egyszerű és gyors kézi fegyverek maradtak. Élveztem az akciót. A pergést az őrült hajszát. A gránát, a mesterlövész, az űrhajó harcok... túl távoliak... nincs benned az az érzés, hogy egy lézer centikre megy el a fejedtől. A varázs ahogy nem tudod a lövéseddel kivégzed az ellenséged vagy csak értelmetlenül célponttá válsz számára.
Második fejezet: a világ
Hogy hol szolgáltam? Tund-on haditerveket kellett ellopnunk a támadások során. A csata kint nem volt heves, de kellően takarta a programunk. Elhunyt NO-6 "Sólyomszem", a mesterlövészünk.
Hoth, egy FRSz vezetőt kellett likvidálnunk, mert ott intézet valami személyes ügyet. Élve tért vissza mindenki, de sajnos a fickó is túl élte.
Nar Shadda, egy bűnbáró kivégzése. Bár végső tervnek szántuk a végén felkellet robbantani az egész épületet. Két barátom halt meg ott... NO-2 "Hammer" és NO-8 "Pók". Remek srácok voltak... Hammer szkanderbajnok volt.
Naboo, egy oda látogató szenátor védelme. Mind túléltük.
Coruscant, a bolygó védelmezése. Sok fivérem eset el ott. NO-1 "Vezér", NO-3 "Megtorló", NO-5 "Fenegyerek" és sokan,a kikkel többször együtt szolgáltam.
A legrosszabb az, hogy egyikükről sem hallottál valószínűleg. Nem emlegetnek klónokat, akikkel én nap, mint nap együtt éltem. Hallasz még félig jedikről, de az mindegy, de a klónok? Mintha droidok lennénk, amiket kivágtak a szemétbe. Azért ez elég nagy szemétség...
Kihirdették a birodalmat mi nem voltunk küldetésben akkor. Majd a kaszárnyáról ki küldtek minket a bolygón bujkáló jedik kivégzésére. Ezeken az estéken nagyon sokan haltunk meg. Egy jedi fájdalma sem fogható ahhoz amikor látod a testvéreidet meghalni a keze által. Hat jedit láttam meghalni és hatvannyolc klónt. Köztük NO-9 "Méreg"-et is.
Lassan feleslegesé váltunk, akikkel kezdtem azok gyorsabban öregedtek. Mi a megmaradtak tagjai a Null Omega programnak pedig egy küldetés után egyszerűen nem mentünk haza. Már nem ment. Egy fiatal jedi lány holteste felett állva néztük a lemészárolt klónokat és én egyszerűen eltörtem a kommunikátort majd elindultam a fenébe.
Harmadik fejezet: Gyilkosból gyilkos
Meglepően gyorsan eltudtuk adni a páncéljainkat még ha Coruscant mocskai nem is fizettek olyan jól értük. Az is pénz volt és akkor már örültünk neki. Ruhákat szereztünk és fegyvereket cseréltünk. Ahogy lehetett elhúztunk a bolygóról.
Korélián kötöttem ki valahogy. Igazából akkor nem is érdekelt, hogy hogyan juttok és hova csak menni akartam minél messzebb mindentől. Az volt életem legjobb űrútja. Minden apró távval éreztem valamit hátra hagyok a régi önmagamból és egy új alakul ki. Mintha egy pillangó bújna ki a bábjából.
A bolygón pár évet éltem és megismertem első feleségemet Miridát. Ő állította, hogy az apja is jedi volt legalább is az anyja mindig ezt mondta neki, de ez engem nagyon nem érdekelt. Űrhajó bontó és javító üzemet vezetett. Pár leselejtezett droiddal és később velem. Édes barna bőrű és hajú szépség volt, aki mindig remek humorral rendelkezett, de azért igazi mester szerelő volt. Sok apró trükköt tanultam nála és mind nagyon hasznosnak bizonyult idővel. Egy év után házasodtunk össze.
Három hónap után váltunk. Vagyis ő vált, mert a kis munkahelyünket megrohanták a verőlegények, akik pénzt akartak tőlünk, egy durva vita után fegyvert rántottam és végeztem velük. Csak négyen voltak és nem értettek igazán a harchoz, de akkor két ember bénult le ettől. Miridának sok volt, hogy miféle gyilkos lakozik bennem (persze később kiderült nem csak ez volt neki sok) és én is rájöttem, hogy nem tudok rejtőzködni. Megint elmenekültem.