Corulag
Corulagon érdekes szituációba kerültek. A Lambda ugyanis csak a helyõrségig szállította õket. A siklón még nem is volt semmi fura, de a bolygón igen. Úgy látszott, hogy ide nem jutottak el a Faji törvények. A fõváros, ahol a birodalmi akadémia is volt, tele volt idegenekkel. A tömegközlekedésre használt eszközön pedig Dash sorra vette az idegeneket és sorra ki is figurázta õket, aminek majdnem verés lett a vége. Hála a gyorsaságuknak, még idõben le tudtak menekülni a járatról és gyalog kellett megtenniük a hátralévõ utat. Dash viszont itt már befogta a száját, nem akarta újra Alecet és magát bajba keverni.
Mire a két kadét elért az akadémia kapuihoz, rendesen megizzadtak. Hiába az alapos felkészülés és a kiváló kondíció, több kilós málha és felszereléssel az ember vállán mégiscsak nehéz hosszan gyalogolni. Az Akadémián bejelentkeztek, és újra egy szobába kerültek az akadémia kollégiumában. Ez viszont már csak egy két személyes szoba volt. Dash és Alec tökéletesen be tudták rendezni itt minden napi életüket. Sõt, Dash az ajánlása miatt megkapta a szint-felelõs pozíciót is. Megtiszteltetés és nyûg volt, de legalább a kiképzõk jobban megismerték õt és társát. Dash elsõként jutott hozzá fontos információkhoz, ami a hallgatókat érintette és ez is kétségtelenül jót tett nekik a hátralévõ 3 évben.
A kiképzés itt már teljesen szakirányú volt. Vadászgépek vezetése, manõverezés, légköri és űrbéli navigáció, az aerodinamika a légi és űr harcászat elméletete, taktikája és technikája, valamint a kommunikáció is megjelent. Sõt, maradt fizikai kiképzés, ami mostanra jobbára atlétikára, zero-gravitációs edzésre, önvédelemre, és magas nyomású kabinban eltöltött időre terjedt ki, és természetesen komoly pszichológiai felkészítést kapott minden egyes kadét. Mindazonáltal továbbra is tanultak repülés elméletet. Dash legnagyobb sajnálatára Kelly maradt Caridán. Azonban a Corulag tele volt jobbnál jobb célpontokkal, vagyis lányokkal. Dash nem is vesztegette az idõt, és már hamar kezdett a lányok után futni...
Az elsõ év eseménytelenül telt az akadémia falai között. Persze ha mondhatunk egyáltalán eseménytelennek egy olyan évet, ahol Dash és Alec is majdnem kitûnõen végeztek. A pszichológiai felkészítés alatt az istennek sem tudták Dashbe nevelni, hogy bárkit feláldozhat az Uralkodóért. Alecet egyáltalán nem tudta ebbe a feláldozható kategóriába sorolni. Persze a teszteken elhitette mindenkivel, hogy egyetért ezzel a politikával, magában tudta, ez nem teljesen igaz. Az elméleti tantárgyakból Alec húzta Dasht, a gyakorlati foglalkozásokon pedig fordítva. A félév első felében kizárólag valósághű szimulátorokban próbálhatták ki a kadétok az elméleti tantárgyak tanulása során elsajátított dolgokat. A félév második felében már V-19es vadászgépekkel gyakoroltak. Vadászgép vezetésen pedig versenyeztek eredményeikkel. Dash megérzései és reflexei minden alkalommal előnyként szerepeltek másokkal szemben. Saját maga sem tudta mire vélni, hogy miért van, de gyakran mulattatta, hogy mások - persze Alecet kivéve - csetlenek és botlanak úgymond.
Dash kiemelkedett minden alkalommal, mikor csoportos kötelékrepüléseket gyakoroltak a kadétok. A tájékozódási gyakorlórepülések során megérzéseinek és a repüléshez való érzékének köszönhetően sokkal előrébb járt, mint bárki más az évfolyamában. Habár Dash és Alec lettek az évfolyamelsők, mégis teljesen más volt repülési stílusuk. Dash ösztönösen repült, épp ezért kiszámíthatatlan volt. Alec volt a megtestesült nyugalom. Precíz volt, mint egy jégember és halálos pontossággal repült rá célpontjaira. A V-19es vadászokat lassan leváltották az Alpha-3 Nimbus osztályú V-Szárnyú vadászgépek, melyek a legmodernebb elfogó vadászai voltak a birodalomnak ezidőtájt. Dash kedvelte mindkét gépet, de valahogy a V-19es vezetése és irányítása könnyebb volt számára. Mindazonáltal mindkét géppel sikeresen repült. Az év végén került sor az első légiharcokat szimuláló gyakorlatra, melyen éles fegyverekkel lőttek droidvadászokra és keselyűdroidokra. Mindkét kadét remek eredményeket ért el egyedül, azonban már a kiképzőknek is szemet szúrt, hogy ha együtt indultak, akkor mintegy 100%-ot teljesítettek rendre.
A képzés 1. éve után azonban a két kadét legnagyobb meglepetésére máris szolgálatba rendelték a legtehetségesebb pilótákat, így Dash és Alec is szolgálatba állhatott repülõs tisztként. Ez volt a legalacsonyabb elérhetõ rendfokozat a flottában, amivel már vadászgépbe lehetett ülni. A nyárra a repülõs tiszteket különbözõ távoli, ám békés rendszerekbe helyezték, hogy ott továbbképezzék õket, és kapjanak gyakorlati kiképzést. Késõbb kiderült, hogy a 2 hónapos képzést úgy hívják, repülõs iskola, hogy némely elszigetelt esetben egy ilyen 2 hónapos kiképzés után is lehet vadászpilóta az emberekbõl.
Így történt, hogy Dash és Alec az Axxilai véderõ flottájába kerültek, Li Kenor kapitány parancsnoksága, a 67. "Waldomen" repülőszázadhoz, Tesbir űrmarsall parancsnoksága alá. A 67. század vezetője részletes jellemzést kapott a két - immár repülős tiszti rendfokozatban szolgáló - kadétról. Éppen teljesítményük miatt kaptak sokkal több feladatot az alapvető kiképzésen túl, mint az alapvető vadászpilóta-képzést. Hamar túlestek egy 20 órás szimulátoros képzésen, majd nyomban vadászgépbe ülhettek. Gyakorlatilag a két hónapos kitérõ az Axxilára nem telt mással, mint hogy megtanulták a TIE vadászok kezelését, és kötelék repüléseket végeztek minden alkalommal magas rangú vadász-pilóta tisztek parancsnoksága alatt. Egyébiránt pedig megtudták, hogy minden rendszerben a szabadságolások végett kellettek õk is a szolgálatba. Járõr feladatokat láttak el a rendszerben és ismerkedtek a csillagromboló életével, a legénység életével, összetételével és természetesen a fedélzeti mérnökök munkájával.
Napi három repülést hajottak végre, de sosem repültek együtt, rendre magasabb rendfokozatú tisztekkel repültek, hiszen Tesbir marsall nem engedhette meg, hogy gyakorlatlan pilótajelöltek legyenek kint ketten az űrben. Persze Dash majd' minden nap elmondta, hogy véleménye szerint ez botorság, hiszen Alec-kel együtt úgyis leiskoláznának mindenkit, mégis meg kellett szoknia a helyzetet. Dash a PS-36-10 azonosítóval repült, Alec a PS-36-12 azonosítóval. Mindig más időpontban repültek, és az unalmas járőrtevékenység mellé néhány alkalommal behozott szimulált légiharc gyakorlatok is épp csak színesítették a két hónapnyi tanulást és szolgálatot.
Sajnos a két hónapnyi távollét Alec kapcsolatára is rányomta bélyegét. Violet már régen nem jelentkezett és Alec kezdte feladni a reményt. Dash pedig nem vigasztalta és nem hagyta hogy hiú ábrándokba meneküljön barátja. Sosem nyugtatta azzal, hogy úgyis vár rá a lány, inkább felajánlotta neki, hogy szívesen bevezeti a Corulagi éjszakába, hogy jobb betekintést nyerjen a "célpontok levadászásában".
A két hónap eseménytelensége az utolsó napok egyikén megtört. Dash, Alec és még két jóval tapasztaltabb pilóta láttak el 1-1es formációkban járõr repülést a rendszerben. A parancsnoki csillagromboló jelezte, hogy azonosítatlan teherhajó lépett a rendszerbe, azonosítására pedig Dasht és pilóta társát rendelték ki. Alec egységét pedig a csillagrombolóhoz közel rendelték. Dash és az aktuális repülõs parancsnoka megközelítették a módosított YT-1300-as teherhajót. Dash nyomban jelentette a csillagrombolónak, hogy torony fedélzeti fegyverrel rendelkezik a teherhajó, és hiába kérték többször is, hogy azonosítsa magát, nem történt semmi. Dash repülésvezetője Ty Cahen hadnagy aztán többször is közel ment a pilótafülkéhez, és kézjelekkel is intett a pilótának, hogy azonosítsa magát. A következõ pillanatban az események felgyorsultak. A teherhajó oldalára billent, a fedélzeti fegyvert aktiválták és Dash átmeneti társa a TIE vadászával együtt vált porrá és hamuvá. Dash azonnal bevágott a gép alá, ahol nem volt kiegészítve torony fedélzeti fegyverrel a teherhajó. Dash ekkor kért tûzparancsot, amit természetesen megkapott és egyben indították Alecet és ideiglenes repülõs társát, valamint közölték Dash-sel, hogy indítják az ötös riadó egységet. Dash tudta jól mit jelent ez, hiszen egy alkalommal õk is riadó egységben voltak, ami 6 TIE vadászt jelentett. A teherhajó is megismerhette a veszélyt, mert az addig bolygó felé tartó gép, most visszafordult az ûr felé.
Dash megkapta a parancsot, hogy tartsa vissza a gépet, amennyire csak tudja. Dash így folyton a hajtómûre adott le lövéseket, de folyton a torony fedélzeti fegyver tûzíve alatt kellett magát tartania, így elég nehéz volt a folyamat, addig míg Alec és társa meg nem érkeztek. A három TIE vadász már kellõen le tudta kötni a teherhajó legénységét, addig míg megérkezett a riadó egység. Alec meg is mentette társa életét egy alkalommal. Dash elbénázott egy manõvert, valahogy kiesett a koncentrációból, és hát a teherhajó tûz alá vette. Nem találta el ugyan, de Dash igencsak komoly manõvereket kellett, hogy végrehajtson. Alec ekkor megcélozta a gépet, és több helyen úgy találta el, hogy az ne tudjon többé Dashre tüzelni. Az 5ös riadó egységgel a teherhajót a csillagromboló felé terelték. Sõt, miután - vélhetõleg - a pajzs megszûnt egy adás érkezett a teherhajóról, amelyben kapituláltak. A csillagromboló aztán bevontatta a teherhajót. Dashék az eligazításon aztán megtudták, hogy csempészek voltak, és jelentõs mennyiségû Halálpálcát és fûszert találtak a gépen.
Pár nappal az esemény után, a gyakorlat a végéhez ért. Tesbir marsall pedig az irodájába kérte a két fiút. Alec folyton attól tartott, hogy itt a vége a karrierjüknek, és mehetnek teherhajóra, de Dash jól tudta, ez nem következhet be. Többek között azért nem, mert valahogy megérezte, hogy valami jó következik. Nameg a sok elismerő hátbaveregetés is sokat mondó volt, amiket a gyakorlott vadászpilótáktól kaptak. Tesbir marsall aztán némi búcsúbeszéd óta egy-egy értékelést nyújtott át a két kadétnak, melyek másolatait elküldte Corulagra. Mindketten csak a marsall irodája előtt nyitották ki a papírokat. Tesbir marsall dícséretben részesítette őket.
A visszaút Corulagra eseménytelenül telt. Noha Dash megtartotta remek stílusát és állandóan az "ütközetről" mesélt, vagy éppen a teherhajó és sikló pilótákat fikázta. Alec nagyokat hallgatott, valószínűleg gondolatai messze, Violetnél jártak. Dash aztán látta, hogy társa nem szól semmit sem, így megpróbálta elterelni gondolatait. A végére sikerrel járt. Alec döntött, és nem akart többé görcsösen ragaszkodni ehhez, ám azt azért fenntartotta, hogy egy hívással még megpróbálkozik. Dash ezt egy hosszú sóhajjal vette tudomásul és a hátralévő úton inkább a szabakk rejtelmeibe próbált betekintést nyerni.
Leszállás után jelentkeztek az Akadémián. Az évfolyamparancsnokuktól tudták meg, hogy az elkövetkezendő huszonöt napos eltávozást rendkívüli események bekövetkezése miatt - pontosabban egy a Középső Gyűrűben található Birodalmi Haditengerészeti támaszpontot ért masszív, de visszavert pergamoni támadás okán - megvonták. A legmagasabb fokú riadókészültséget léptették életbe, amely így kihatott Dash és Alec hátralévő idejére. Dash elégedett volt, hogy nem kellett hazatérnie. Minden nap várta az első felszállást, és addig persze szimulátorban repült. Aztán próbálta kihasználni kapcsolatait, de ezúttal nem tudott meg semmit, azt viszont elérte, hogy Alec kapjon egy privát holo-terminált, ahol aztán lerendezhette hívásait. A hívás után barátja összetörve kereste meg. Elmondta, hogy barátnője otthagyta, és más karjaiban keresett vigaszt. Dash keresve sem találhatott volna jobb időpontot a Corulagi vadászmező kiaknázására és ennek felkínálására Alecnek.
A készültség során minden nap Alpha-3 Nimbus osztályú V-szárnyú vadászokkal láttak el szolgálatot. Őrjáratokat végeztek Corulag felett, vagy épp órák hosszat várakoztak a felszállópályákon. Dash persze egy-két ilyen alkalommal azért kimutatta foga fehérjét. Heccelte a földi személyzetet, majd mikor ezt már nem tudta toppon tartani, egyszerűen lefeküdt, sisakját a feje alá tette és úgy lazított a bevetés kezdetéig.
A második évben Dash és Alec kapcsolata még szorosabbá vált. Alec folyton úgy tekintett társára, mint valami bátyra, Dash pedig odafigyelt Alec minden lépésére. Sõt... nem csak a tanulásban, a csajoknál is egyengette útját. Könnyedén megtehette, pláne mikor egyszer úgy látta, mintha káprázna a szeme. Ribát vélte felfedezni, ahogy egyik tanóráról a másikra mentek át éppen. Pilótaruhában voltak, sisakjukat a kezükben hordva Dash most is épp két elõttük haladó társukat gúnyolta és nagyokat röhögött rajta, amikor egyszercsak elakadt a szava. Alec nem is értette, hogy miért, majd õ is meglátta a lányt...
A lány egy CEC korvett külsõ ajtajában állt, valakinek magyarázott és nyilván nem vette észre a pilótákat, akik elõtte masíroztak a rájuk váró V-szárnyú vadászok felé, pedig ma épp kísérési feladat volt a tananyag és épp a CEC korvettet kellett kísérniük, melyen természetesen szintén hallgatók dolgoztak. Alec unszolására Dash nagy nehezen tovább indult és elmondta, hogy õ bizony nem más, mint Riba Hurten. Csak azt nem tudta elképzelni, hogy hogyan került a lány oda, az õ akadémiájára. Ráadásnak Riba is idõsebb lett, és nagyon dögösen nézett ki. A kísérési feladatot aztán 100%-osan abszolválták, Dash üdvözlõ repülésének azonban senki sem örült. Ilyenkor nagy sebességgel húzott el a hajó irányítóközpontja elõtt. Kifejezetten szerette bosszantani az embereket. A földön aztán sor került a találkozásra. Riba igencsak bosszús volt, és azt a pilótát kereste, aki azzal szórakozott, hogy túl közel ment a géphez. Természetesen amikor Dash mászott le a gépbõl, pont Alecnek magyarázott valamit az üdvözlõ repülés mûvészetérõl, a lány viszont már a háta mögött állt. Alec persze integetett neki, de Dash nem fogta a jeleket. A lépcsõ alján állva pont szembe találta magát Ribával.
- Te voltál? - kérdezte korábbi bosszús hangulata ellenére a szõke lány.
- Én hát..., de te hogy kerülsz ide?
- Hallottam egy igazán tehetséges pilótáról, és kihasználtam az évfolyam elsõ lehetõségét és kértem áthelyezésem a Corulagi Akadémiára.
- Úgy... szóval hallottál rólam?
- Nem volt nehéz. Azt mondták, van egy isteni tehetségû pilótajelölt, aki istenien repül, de egyébként kibírhatatlan. Tudtam, hogy csak te lehetsz... - mondta mosolyogva.
Dash pedig már épp válaszolni akart, amikor Riba folytatta - ... de ha még egyszer veszélyezteted a legénységemet egy ilyen manõverrel, Dash Paranga, pokollá teszem az életed.
Dash ekkor vette észre a lány hajtókáján lévõ zászlósi rendfokozatot.
- Ohh... értem, zászlós. Igyekszem megfelelni a feladatnak - mondta mosolyogva és hátat fordított régi barátjának, majd Alec-kel együtt elsétáltak.
Riba még utána szólt:
- Pilóta, nem mondtam, hogy távozhat!
- Sajnos ön nem az elöljáróm, zászlós.
- Elsőtiszt voltam ezen a gyakorlaton, szóval az vagyok repülős.
- Akkor sem elöljáróm zászlós - mondta Dash és elsétált a többiekkel.
* * *
- Igen, igen... Riba Hurten - emlegette Alecnek késõbb a szobájukban - de megtréfálom a kis hölgyet.
- Gondolod, hogy arra vágyik?
- Ismerem... oda van értem, most is csak eljátszotta ezt a parancsnoki bla-blát. Ezt nevelik beléjük.
- Nekem elég komolynak tûnt, ráadásnak már elsõtiszt volt abban a feladatban.
- Szerinted ez engem érdekel?
- Tudom-tudom... csak megjegyeztem.
Dash elõkészítette a tréfát. Elõször azt tervezte, hogy elrabolja és az egyik oktató ARC-170es vadászbombázón fogja felvinni repülni egy kicsit. Aztán mivel nem tudta megvesztegetni a vadászokért felelõs tisztet, mégis elvetette a dolgot. Az elrablás azonban megmaradt, csak épp egy gyertyafényes vacsorára vitte a lányt.
Riba elõbb persze veszekedni akart vele, de aztán a gyertyafényes vacsora megtette hatását. Elmaradt a veszekedés, sõt késõbb az egész éjszakát együtt töltötték...
A második félévben olyan tantárgyakat is felvettek, mint vadászgép javítás, antigravitációs jármûvek javítása, parancsnoklás és meg kellett tanulniuk a vadászgépeken túl szállítóhajókat is vezetni, mint pl. a Lambda osztályú sikló vagy épp a LAAT/i, esetleg a Sentinel osztályú ûrsikló. Dash nem igazán élvezte ezeket a repülõ órákat. Ezek a gépek egyáltalán nem voltak jól manõverezhetõk, nem lehetett velük akármit megcsinálni. Alecnek korábbi jártassága miatt könnyebben ment ezen gépek repülése. Az oktatók több alkalommal is elismerõen szóltak róla, amikor ezekkel a gépekkel repült. Néha túlságosan is kesztyûs kézzel bánt ezekkel a gépekkel, és ilyenkor az oktatók megjegyezték, hogy igazán nem kell finomkodnia, mivel ezek katonai gépek és bírják a durvább használatot is. Ezidõtájt alakult ki a nézet Alecrõl, mely szerint mindennel tud repülni, aminek szárnya és hajtómûve van.
Ebben a félévben ismerkedtek meg a kadétok a Birodalmi Haderõ széles körben használt több funkciós vadászbombázójával, az ARC-170-es módosított, együléses változatával. A gép módosítása abban jelentkezett, hogy míg korábban tüzér személyzet és asztrogációs droid vett részt a pilóta mellett a hajó vezetésében és a tûzfegyverek kezelésében, addig most elég volt „csak” a droid és a pilóta. A hátsó sugárágyú kezelését egy nagy feldolgozó képességû tûzvezetõ számítógép hajtotta végre. A pilótafülke alakja is megváltozott, a korábbi hosszúkás kialakítású helyett immár egy magasabban elhelyezett, rövidebb, buborékformájú kabintetõ került be a gépbe. Ez sokkal jobb kilátást biztosított a pilótának, mint az elõzõ fejlesztés. Az új fejlesztéssel új célzó és befogórendszer is került a gépbe. A vadászbombázó így kiválóan alkalmas volt több szerepkörre. Csapásmérés, légi támogatás, távolsági felderítés és egyben kiváló csillagvadász.
A második félév túlnyomórészt a repülésekrõl szólt. A leendõ vadászpilótáknak gyakorlatban kellett bemutatniuk, hogy miket sikerült elsajátítani az elméleti oktatásokon. Eleinte droidvadászok ellen repültek. Ezek viszont már nem lebutított, hanem újraprogramozott automata vadászok voltak. Fegyverzetük nem volt élesítve, a találatokat szimulálta a rendszer. Volt olyan leendõ vadászpilóta, aki az elsõ ilyen repülések során alulmaradt a támadókkal szemben. Dash azonban nem tartozott ezen kadétok közé. Sõt, legjobb barátja – mondhatni testvére – is remekül helyt állt. Dash kiszámíthatatlan stílusa még a programozott droidvadászokat is megzavarta. Alec a szokásos precíz stílusban repült állandóan és gyõzött rendre.
A gyakorlatok egyre összetettebbek lettek, folyamatosan nehezítettek az oktatók és változatos módon hol egy-egy elleni, egy-kettõ elleni és kettõ-kettõ elleni légiharcot vívtak, aztán következtek a kötelék repülések, melyben egyik kötelék repült a másik kötelék ellen. A droidvadászokat a félév vége felé felváltották az oktatók és a magasabb évfolyamba járó kadétok hallgatói. Dash és Alec voltak a legügyesebbek az évfolyamukban. Mindkét ifjú pilótának igazán jót tett a nyári Axxilai kiruccanás. Dasht ösztönös repülése és a nyáron tanultak verhetetlen pilótává tették. A két pilóta külön-külön is ügyesnek bizonyult, Dasht soha senki nem tudta legyõzni az oktatókon kívül sõt nekik is megnehezítette a dolgát. Amikor azonban együtt repültek, kizárólag az iskola magas szintû, még aktív vadászpilótái tudták õket legyõzni. Minden ilyen feladat után méltatták a kadétokat, s ez csak tovább fokozta Dash amúgy sem kis önbizalmát.
A légiharc gyakorlatokon túl nagy hatótávolságú felderítõ repülések végrehajtását valamint földi célpontok felderítését és leküzdését gyakorolták az ARC – 170 F/A vadászbombázókkal. Így ugyebár egyre több gépre szereztek jártasságot. A gyakorlatokon a klón-háborúkból hátramaradt, a Baktoid Fegyvermûvek által gyártott hadifelszerelések képezték a célpontokat. A repülések során elsõként a célterület feletti átrepüléssel kellett azonosítani a célpontokat, majd második körben megsemmisítõ csapást kellett rájuk mérni a fedélzeti fegyverek és rakéták, bombák felhasználásával. Nehezítésként állították be az oktatók úgy a pályákat a késõbbiekben, hogy barátságos egységeket is felállítottak a célterületen. Ezek elsõ sorban selejtezett Köztársasági harcjármûvek, elsõ generációs lépegetõk vagy csapatszállítók voltak. Dash számára kifejezetten szórakoztatóak voltak ezek a bevetések. Szeretett rárepülni a célpontokra kifejezetten alacsony repülési magasságban, és semlegesíteni azokat fõképp a fedélzeti sugárfegyverrel.
A második félév méltó befejezése nem maradhatott el. Vizsgafeladatot kellett végrehajtaniuk mind V-szárnyú vadászgéppel, mind pedig ARC-170-es vadászbombázóval. Elõbbivel a légiharc fortélyaiban kellett tanúbizonyságot tenniük, másodikban pedig természetesen bombázás, földi csapatok támogatása volt a feladat. Ezek az ARC-170esek már fejlesztett, átalakított modellek voltak. Nem kellett hozzájuk másodpilóta, sem tüzér. Az asztromechanikai droid segítette a pilótát a repülésben és a tûzfegyverek kezelésében.
A légiharc vizsgán viszont a kiképzõk úgy gondolták, hogy egymástól elválasztva tudnak majd igazán bizonyítani. Dash mellé egy addig nem éppen jól szereplõ pilótajelöltet osztottak. Teg Chiars kadét lett a repülés vezetõje a V-szárnyú vadászokkal tartott vizsgán. Dash ezt egyébként ki is kérte a vizsgát vezetõ tisztnél magának.
- De hát Chiars az akadémia egyik utolsó helyén álló hallgató, én pedig az egyik legjobb vagyok! Miért teszi ezt velem uram? – kérdezte hóna alatt sisakjával a Fondori.
- Pontosan ezért, Paranga. Pontosan ezért! – válaszolta a kiképzõtiszt, miközben bajsza alatt alaposan megmosolyogta a méltatlankodó ifjú repülõst.
Teg valóban nem volt valami profi. A vadász vizsgafeladat több részbõl állt. Az egész vizsga jópár órán át tartott, és az elején Teg próbálta megtartani a járõr-vezetõ szerepét, azonban a vizsgafeladat 2/3-ához érve Dash átvette a vezetést. Elõbb légiharcban, majd támogató szerepkörben kellett megmutatniuk, hogy mit tanultak. Légiharcban keselyû droidok voltak az ellenfelek. Veszedelmes ellenfélnek számítottak, és kicsin múlt csak, hogy Teg „nem hagyta ott a fogát”. Dash kétszer is kihúzta a bajból, hiszen a keselyû droidok programja is észrevette, hogy Teg a könnyebb célpont. Természetesen nem éles fegyverekkel végezték a légiharcot, és talán épp ez volt Teg szerencséje.
A következõ feladat két birodalmi szállítóhajó kísérete volt az ugrópontig. Dash egyszerûen meg volt róla bizonyosodva, hogy lesz valami „meglepetés” számukra. Ezt az érzetét meg is osztotta Teg-gel, aki viszont arrogánsan lekezelte, és közölte vele, hogy maradjon formációban. Természetesen Dash megérzése helytálló volt. 1 perccel azelõtt, hogy elérték volna az ugrópontot, Z-95ös vadászok ugrottak be eléjük. A vadászok manõverezõképessége legalább olyan jó volt, mint a V-szárnyúaké. A Z-95ösök ketté osztották saját magukat. 4-en Dashre és Tegre vetették magukat, 4-en pedig a szállítóhajókat kezdték támadni. Dash azonnal a védelmükre sietett és utasította a szállítóhajók pilótáit, hogy haladjanak tovább, koncentrálva az ugrásra. Alecet nem hagyta volna magára, de Teg fényévekkel mögötte járt mindkét repülõs tisztnek. Viszont egy darabig – amíg Dash meg nem semmisítette a támadó Z-95ösöket – pont jól lekötötte a vadászokat. Dash azért hagyott neki is egy találatot, már csak becsületbõl is, felvezette a pilótajelöltet és hagyta, hogy az utolsó célpontot õ lõjje ki.
A következõ feladat a Corulag feletti ûrszemétben végrehajtott repülésre küldte a pilótákat. Dash itt az élre állt, tekintettel Teg komm. rendszerének hibájára. Tudta ugyanis, hogy minden egyes feladatot le kellett volna kommunikálni a parancsnoksággal, de Teg egyiknél sem jelentett. Dash ezt kihasználta és részben megmentve Teg-et, részben pedig magát lehetõséghez juttatva ezzel átvette a formáció feletti parancsnokságot.
A roncshalmaz megközelítése nem volt eseménydús. Dash már épp kezdett volna elaludni, mikor az egyik egykori droid vezérlõ hajóról elõbb három, majd még három droid Tri-vadász szállt fel. Dash azonnal utasította Teget, hogy zárkózzon fel hozzá a bal oldalára és maradjon is ott, amíg ellenkezõ utasítást nem ad, majd jelentette a parancsnokságnak, hogy harcba bocsátkoznak az ellenséggel, de nem kell erõsítés, hiszen egy kis ujj torna lesz csak neki. Valóban az volt. Az elsõ három vadászt még feléjük közelítve – az Erõtõl vezetve – lõtte ki. Teg valóban csak kísérõ volt, a másik három azonban egybõl szétvált és külön-külön kezdték immár Dash gépét lõni. Dash persze nem keseredett el, ösztönös repülése itt is követhetetlennek bizonyult. A Tri-vadászok komputere sem tudta „felvenni a ritmust” és hamar váltak porrá, Dash találatai miatt. Egyet azonban elmulasztott. Odafigyelni Tegre. Teg olyan – szimulált – találatot kapott, hogy hajója irányíthatatlanná vált. Dash ezért felzárkózott a hajója mögé és a maga hajójával egész egyszerûen kitolta a roncsmezõbõl, a bolygó felõli oldalra. Jelentette a parancsnokságnak, a helyzetet és szállítóhajót kért társának. A parancsnokság utasította, hogy maradjon ott, amíg a szállítóhajó meg nem érkezik.
Dash így lekapcsolta készenléti állapotba a rendszereket, és várt. Meg is jelent egy szerviz-droid néhány perccel a hívás után, amely a megbénult hajón újra mûködõképessé tette a rendszereket, de amíg dolgozott, újra 3 Z-95ös vadász jelent meg. Dash jelentette a felettébb „gyanús” gépeket, majd belevetette magát a harcba. A három Z-95ösön repülõs oktatók voltak az akadémiáról. Dash azonban felhagyva a birodalmi taktikákkal, saját feje után ment. Sorra bevágott egy-egy ellenfele mögé, a sebesség-figyelõ-egyeztetõ mûszerrel azonnal egyeztette a sebességet, és hátulról tökéletes tüzelõhelyzetbõl lõtte ki mindhárom gépet, minimális sérülést elszenvedve. A végére már a javító droid is végzett és elindult vissza. Teg gratulált Dashnek, hiszen õ be volt avatva a dolgokba, és ez volt a záró-akkordja a vizsgának. Ezután visszatértek a támaszpontra, leszálltak, Dash pedig visszaadta a V-szárnyút a technikai csapatnak, aki várta. Adott munkát rendszeresen nekik. A túlhajszolt vadászgépeket rendszeresen karban kellett tartani, több energiát ráfordítva, mint a többire, amikkel nem Dash repült.
Kiértékelés nem volt. Elõbb még a másik feladatot kellett teljesíteniük, és persze mindenki másnak is. Dash azonban tudta, hogy tökéletesen helyt állt. A vizsgáról a saját körletébe érve zuhanyzott, majd elegáns ruhába bújt és Ribához ment. Jól kibeszélték egymás vizsgafeladatait, majd Dash letérdelt imádott nõje elõtt és megkérte a kezét. Riba rögtön igent mondott, és elhatározták, hogy a vizsgák után, még mielõtt Corulagról elmennének, jöhet is az esküvõ.
Másnap Dash kipihenten, jóval Riba után ébredt. Jövendõbelije már régen elment, ma is vizsgázott, ahogy Dash is, de õ egyike volt az utolsóknak azon a napon, így nem sietett. Nagy nehezen pilótaöltözékbe öltözött és magával vitte sisakját, és egyenesen a pilóták eligazítójába ment. Erre a napra, Zekk Hunt repülõs tisztet jelölték ki társául. Dash volt a parancsnoka a mai repülésnek, aminek felettébb örült és ezt ki is fejezte:
- Másképp nem is lehetne – vigyorodott rá Zekkre, akivel egyébként jó viszonyban voltak, és hát nyilván Zekk is örült a társaságának, hiszen elégedetten bólogatott.
Ráadásnak a kiképzõknek úgy tûnt, megesett a szívük Dashen, hiszen Zekk utánuk következett közvetlenül a képzeletbeli ranglistán. Aztán Dash vezetésével, az eligazítás után elindultak a gépekhez. A repülõs tisztek elõbb azzal kezdtek, hogy átvizsgálták gépeiket. Miután mindketten rendben találták a gépet, beszálltak és megkezdték a felszállási procedúrát. A repülés irányító engedélye után Dash az élre állva elindult, hogy teljesítse a küldetését.
Dash feladat végrehajtás közben
Természetesen ez a vizsgafeladat is több lépcsõs volt. Elõször a célzóna feletti átrepüléssel és vizuális azonosítással kezdtek. Dash vette észre elõbb, aztán pedig Zekk is, hogy bizony a fõ célterületet légelhárító lövegek védik. Dash aztán a feladat elsõ részének végrehajtására kijelölte Hunt repülõs tisztet. Õt érhette tehát a megtiszteltetés, hogy Dash felvezeti a támadásra, Õ pedig nullázhatja a célpontokat. Zekk egyetlen apró hibával teljesítette a feladatot. Egy esetben túl közel repült el egy sugárágyúval rendelkezõ célpont felett, ami tüzelésbe is kezdett, viszont Dash épp idõben érkezett, hogy semlegesítse a célpontot.
A második fázisban természetesen a kiképzõk is tartogattak némi meglepetést a párosnak. Miközben Zekk éppen fedélzeti sugárfegyverrel támadta az egyik leküzdendõ célpontot, három Z-95ös vadászgép jelent meg a horizonton, mintegy megtámogatva a földi egységeket. Dash persze azonnal reagált, kis híján otthagyta a célzónában társát, azonban mielõtt kiemelte volna a gépet, még rádión figyelmeztette Zekket, hogy társaságot kaptak.
Dash persze itt is hozta formáját. Egyedül akarta levadászni mind a három vadászt, akik ellen természetesen csak virtuálisan jegyzett találatokat vihettek be, hiszen mind a három vadászban oktató ült. Dash remélte, hogy oktatók lesznek a gépekben, hiszen ezzel tovább fényezheti majd egóját, hogy újabb három oktatót gyõzött le. Így is történt. Rövid, földközeli légiharcban a három oktató alulmaradt a Paranga, Hunt páros ellen. Hunt nem sokat tett hozzá a gyõzelemhez, pusztán annyit, hogy megmaradt végig Dash mellett, és fedezte, amennyiben valaki a mögékerüléses harcmodort akarta választani.
A második célzónában is tökéletes helyt állt a páros, de hátra volt még az utolsó zóna, ahol habár fixen telepített célpontokat kellett semlegesíteniük, a zóna tele volt légvédelmi üteggel. Itt értette meg Dash, miért kaptak õk, a többiektõl eltérõ fegyverzetet. A legtöbb vadász ugyanis nem irányított rakétákkal és bombákkal volt felszerelve, míg Dash és Zekk irányított rakétákat és nagy töltõsúlyú bombákat kaptak. A párosból Dash vállalta magára a légvédelmi egységek likvidálását. A célzott rakéta találatokhoz ugyanis a légvédelmi egységek lõtávolságán belülre kellett repülnie. Nagyon éles fordulókkal tarkított cikk-cakk repülést hajtott végre, de még így is sikerült magára vonni két késõi irányítású rakéta figyelmét. Miután a célját semlegesítette, utasította Zekket, hogy vegye kezelésbe a fix létesítményeket, melyek a fõ célpontot jelentették, míg õ lerázza „önkéntes követõit”. Éles fordulatokat tett és a megfelelõ pillanatban rakéta-elhárító zavarókat juttatott a légtérbe. Mindkét rakétát sikerült leráznia, és már épp sikerének kezdett örülni, mikor a parancsnokság jelentkezett be mindkettejüknél.
Új feladatot kaptak. 15 perccel a támadásuk elõtt három célpont hagyta el a bázist, három különbözõ irányban, és mindháromnak két-két vadászfedezete volt, a radar-felvételek tanúsága szerint. A feladat nehézsége abban állt, hogy mindhármat el kellett kapni, mielõtt még elhagyják a célzónát. Dash és Zekk elindultak hát, hogy felkutassák a három célpontot. Az egyiket hamar megtalálták, és a két vadászfedezet sem volt különösebben nehéz feladat. Viszont ekkor kapták az utasítást, hogy lépjenek minél gyorsabban, hiszen mindkét másik célpont egyre csak távolodik. Természetesen az ellenkezõ irányba kellett repülniük, és külön utakon járni, hogy sikerrel vehessék az akadályt. Dash így természetesen utasította Zekket, hogy váljanak szét és egy-egy célpontot semlegesítsenek. Zekk is és Dash is elindult, hogy leküzdjék az utolsó akadályt, amely a tökéletes vizsgaeredménytõl választotta el õket.
Zekk hamarabb végzett, õ volt közelebb. Dash viszont éppen az egy darab megmaradt irányított rakétának köszönhette csak a sikerét, ugyanis nagyjából 10 másodperccel azelõtt, hogy célpontja elhagyta volna a célzónát, semlegesítette azt.
Minden egyes célpontot lenullázva hagyták el a gyakorló zónát 100%-os teljesítményt nyújtva. A feladat után a kiértékelés még váratott magára másnapig. Dash így egy kézfogást követõen visszatért körletébe, ahol pont összetalálkozott Alec-kel. Elmondta, hogy mindkét feladatot viszonylag könnyûnek találta, és hogy elsõ napon kifejezetten idegesítette a tehetségtelen kadéttal való együtt repülés, aki nem csak megnehezítette a dolgát, de még hátráltatta is.
A feladatok kiértékelésére a nagyeligazítóban került sor, ahol külön értékelték Dash repülését, jó helyzetfelismerését és kiváló harcteljesítményét. Baldwing ûrmarsall maga értékelte ki a második évfolyam vizsgafeladatait, és ismertette az eredményeket. Az õ szájából hallani Dash eredményeit kifejezetten jó volt, bár Dash tulajdonképp egyáltalán nem volt meglepve. Eredményei és a külön megjegyzések hallatán, csak ennyit fûzött hozzá:
„- Hát igen, nem mindenkit csinálhatott az én apám…” – igaz csendben mondta, de hallgatósága – a szomszéd padokban helyet foglalók – csendes nevetéssel nyugtázták a Fondori újabb megjegyzését. Alec ezzel szemben igencsak meg volt lepve, hogy maga is a kitûnõen végzettek között szerepelt. Dash csak megveregette a vállát és csendben, viccesen odasúgta:
„- Biztos nem vagyunk mi testvérek?” – kérdezte tõle, de a választ tudta jól. Ha vértestvériség nem köti õket össze, akkor is testvérek lettek. Dash kész volt bármikor feláldozni az életét Alecért, és tudta, hogy ez fordítva is igaz. A kiértékelés végén természetesen mindenkivel ismertették a következõ évi gyakorlati foglalkozás cél-alakulatát. Dash és Alec is a 314. kísérõ és támogató flottilához került. Az alakulat feladatköre a Birodalmi Haderõ hajógyárai és támaszpontjai között különféle ellátmányok, a helyõrségek számára szükséges felszerelések és utánpótlások szállítását végzõ hajócsoportok kísérése volt.
A kiértékelés estéjén, Dash és Riba vacsorára hívták meg Alecet, amit csak nagy unszolással fogadott el. Dash és Riba itt számoltak be Alecnek az esküvõrõl, melyre tanújának Dash, Alecet kérte fel. Az esküvõt óriási készülõdés elõzte meg. Dash nagyapja egykori titkárát hívta meg „esküvõszervezõnek”, aki természetesen csodaszép esküvõt tervezett az ifjú párnak. Corulag fõvárosának anyakönyvvezetõje elõtt mondták ki a boldogító igent. Az akadémia kiképzõinek színe java megjelent az eseményen. Az esküvõn Alec megismerkedett, méghozzá elég közeli ismeretséget kötött Karia Denive zászlóssal, Riba tanújával.
Ahogy Dash ígérte ellátogattak Corelliára. Alec jóvoltából egy exkluzív szállítóhajóval tehették meg az utat, így nem kellett az igencsak kényelmetlen Birodalmi szállítóegységet használni. Alec volt a kísérõjük, mindent megmutatott nekik Corellián. Az ifjú pár természetesen egy hét magányt is kapott, a Naboora látogattak el, ahol egy csodálatos nászúton vettek részt együtt.
Következett az akadémia harmadik, befejezõ éve, ami szétválasztotta Dasht és Ribát. Riba Piett kommodore flottájához került gyakorló szolgálatra, Dash és Alec pedig a 314. Támogató és kísérõ Flottillához, ahogy korábban ezt már biztosan tudták. Dash a Nabooról érkezett ezúttal, Alec pedig Corelliáról így az utat nem tudták együtt eltölteni. Viszont valami oknál fogva Lambda siklóik pont ugyanakkor értek oda Corulagra, ahol átvehették megbízatásaikat állomáshelyükön. Alec nem is gondolta volna, hogy már itt újra találkozik barátjával, de egy hangos szóváltásra igencsak felfigyelt mindenki a kikötõben. Dash szidkozódott, és pörölt a siklójának pilótájával, nyilván valami nem tetszett neki az út során. Aztán Alec meg is látta, a valamit. Dash ruhája végig volt öntve valamivel, a kezében pedig egy frissítõs üveget tartott, ami szinte teljesen üres volt. Épphogy sikerült Alecnek barátja elé ugrania, mielõtt az nekiment volna az egyébként igencsak flegma pilótának. Aztán Alec unszolására Dash otthagyta a pilótát.
Dash és Alec közel a teljes befejezõ akadémiai évet a 314-eseknél töltötte. Rev Tysar parancsnok irányítása mellett. Velük együtt 8 leendõ vadászpilóta és legalább egy tucat leendõ hadihajó fedélzeti tiszt csatlakozott Corulagon a 314-es hajócsoporthoz. Dash és barátja, Alec az egyik Carrack osztályú könnyûcirkálóra került, mely a Silence Sabre névre hallgatott. V-szárnyúakkal kellett repülniük, illetve készenléti szolgálatot ellátni. Feladatuk abból állt, hogy a hiperûri ugrócsomópontok illetve kényszerû kilépési pontok közelében, még kilépés elõtt elhelyezkedjenek gépeikben, melyeket azonnal indítottak, mihelyst a gépek visszatértek a normál ûrbe. A vadászgépekkel járõrtevékenységet kellett ellátniuk a hajók között, míg el nem következett a következõ ugrás, vagy végre nem hajtották egyéb normálûri feladatukat.
Elsõ útjuk a Sullustra eseménytelenül zajlott. Dash hangot is adott vágyának, miszerint kéne már valami, amitõl felébredne a pilótafülkében. A többiek, akikkel együtt repült – fõleg az idõsebb tisztek – meg-meg korholták ezért a kijelentéséért, de Dasht ez egyáltalán nem érdekelte.
Rev Tysar parancsnok
A Sullustnál új feladatot kapott a flottilla. Egy része az Eriadura távozott, míg másik része a Sluis Van felé haladt tovább. Néhány parsecre a Sluis Vantól a kis konvoj hajóit – merthogy a flotta kisebb része ment a Sluis Vanra – valamilyen erõ egész egyszerûen kitépte a hiperûrbõl. A vadászokat azonnal indították, mihelyst volt rá lehetõség, de még így is hat ARC-170F/A többcélú vadászgép került villámgyorsan a veszteséglistára. A V-szárnyú vadászok pedig, révén nem rendelkeztek akkora tûzerõvel, mint az ARC-k, nem tudták behozni az egyértelmû lemaradást az N-1, Y-szárnyú vadászbombázók, és módosított teherhajók ellen.
A birodalmi csapatok nagyon hamar kétszeres túlerõvel találták szembe magukat. Még Dash és Alec sem tudott egybõl változást elõidézni a csatában, kiváló repülésükkel. SS-5ös és az SS-6os jelzésû V-szárnyú vadászok bár tökéletes munkát végeztek az agresszorok ellen, mégis a mérleg nyelve a kalózok oldalára látszott billenni.
Alec precízsége most is megmutatkozott, míg Dash jobbára most is megérzéseire hagyatkozott. Dash közeli és távoli célpontok esetében is pontos lövéseket adott le, fõleg azután, hogy Alec megosztotta az információt minden pilótával az N-1es gépek gyenge pontjára nézve. Ettõl kezdve kezdett csak el kiegyenlítõdni a harc. Alec és Dash gyakorlatilag egymással versengve, mesteri repüléssel semmisítették meg gyors egymásutánban a kalózok vadászait.
A vadászok harca közben az Y-szárnyúak és néhány N-1es protontorpedókkal a cirkálókat támadták, míg a teherhajók, amelyek eddig látszólag csak megfigyelõ szerepet töltöttek be, most elindultak, és a szétszóródott teherhajók ellen indítottak összefogott támadást. Tysar parancsnok gyorsan átlátta a harcot, illetve a kalózok taktikáját, s parancsot adott két ARC-170F/A gépnek, valamint két V-szárnyú vadásznak, hogy a megszálló teherhajókat semlegesítsék, vagy fogják el. Ez utóbbi két vadászpilóta természetesen Dash és Alec voltak. Alec vezetésével repültek rá az egyik teherhajóra, amely már majdnem csatlakozott az egyik teherhajó külsõ burkolatához. Több rácsapásra volt szükségük, hogy sikerrel vegyék az akadályt, de egyiküknek sem okozott problémát a hajó elpusztítása. Alec a támadásuk során gyenge pontot is felfedezett a teherhajókon, így utólag már célzottan odalõtt.
Hála a remek kiképzésnek a teherhajók pilótáit sem kellett olyannyira félteni, hogy ne tudták volna kivágni magukat. A mûködõ teherhajók az egyik cirkáló hasa alá beúszva nyertek menedéket, hiszen a cirkáló pontos lövései leradírozták a kalózok gépeit az égrõl. Egy hajó azonban szerencsésen kimenekült az elhárító lövegek tûzfüggönyébõl, ám nem tudott menekülni a Weld és Paranga párostól, akik nyomban a nyomába eredtek és végeztek vele. A pusztulásával megszûnt a gravitációs kút is, amely a hiperûrbe való ugrást tette lehetetlenné, így a megmaradt kalózok menekülõre fogták a dolgot. A birodalmi erõk összesen harminc kilõtt kalóz csillagvadász és módosított teherhajóval szemben mindössze 13 vadászt veszítettek.
Rev Tysar parancsnok felfigyelt a pilótapárosra. A hiperûrbe ugrást követõen Tysar parancsnok, aki maga is a Silence Sabre fedélzetére szállt le, magához hívatta Weldet és Parangát. Közölte velük, hogy a mai teljesítményük alapján a saját osztagába, az Internecine Dreadnought osztályú cirkáló fedélzetén szolgáló egységbe helyezteti át õket, amint csatlakoznak a flottához.
Az út hátralévõ része a Sluis Vanra probléma és eseménymentes volt. A szállítmány kirakodását és a következõ rakomány – Eriadura továbbítandó alkatrészek – berakodását követõen a megtépázott hajócsoport átmenetileg két további könnyûcirkálóval megerõsítve indult útnak az Eriadu felé. A hajócsoportot nem érte támadás. A kalózok nyilván visszatértek ûrbéli bázisukra, hogy az elszenvedett vereség okán sebeiket nyalogassák. Amint a flotta megérkezett az Eriadu fölé, Dash és Alec egy lambda osztályú hajón szálltak át az Internecine fedélzetére. A lambda eszméletlenül hánykolódott az ûrben, mintha nem is repültek volna, hanem valami göröngyös úton kellett volna egy régi, kerekekkel ellátott jármûvel közlekedni. A rövid, mindössze néhány perces repülés után az ûrkomp meglehetõsen keményen landolt a nehézcirkáló fedélzetén. Dash tengerészzsákja eldõlt a leszállás során – és bár törékeny nem volt benne – Dash mégis magából kikelve, cifra fondori káromkodásban tört ki, majd hosszasan emlegette a két pilóta felmenõit, nem kis örömére a velük utazóknak.
- Hogy a jó francba került ide két ilyen ökör, aki nem tud rendesen elvezetni egy ilyen egyszerû és kicsiny gépet? Mégis hogy a jó égbe kaphatott ez a két szerencsétlen pilótaengedélyt? Ha én így repülnék, már régen Fondorig repültem volna attól a seggberúgástól, amit a parancsnokaimtól kaptam. Tudom, hogy nem csinálhatott mindenkit az én apám, de ez azért mégiscsak túlzás! – mondta, miközben a pilótafülkét vette célba, hogy móresre tanítsa a pilótákat. Alec nyomban utána eredt társának nehogy Dash heves vérmérséklete valami visszafordíthatatlant eredményezzen. Azonban mikor feltárult a pilótafülke ajtaja, már Alec vetette rá magát az egyik pilótára, hiszen Davin Cade és Marw Rakhus – egykori Caridai körlettársuk – volt a két pilóta. Dashnek sem kellett több, és méltó nevelésben részesítette az általa csak „nyomoronc”-nak nevezett szerencsétlent, aki miatt eldõlt a zsákja. Természetesen ezután Alec és Dash is felelõsségre vonta mindkettejüket az ellopott vagyontárgyakat illetõen. A lambdáról való leszállás elég fura arcot kerekített a fedélzetmester arcára, de Dash gyors helyzetfelismerése és magyarázata tökéletesen kimosta õket a slamasztikából. Természetesen a két pilóta nem mert nemet mondani, hiszen karjaik hátrafeszített volta miatt az „így volt” kimondása is fizikai fájdalommal járt.
Ezután természetesen a két „nyomoronc” szálláshelyére mentek, ahol visszakapták az eltulajdonított értékeket. Ezt követõen Dash meggyõzõ erejét használta és felhívta figyelmüket arra az apróságra, hogy ha még egyszer hasonlóval próbálkoznak, akkor a hulladéktárolóban végzik. Eztán jelentkeztek Rev Tysar parancsnoknál eligazításra.
Fura módon Tysar elsõ kérdése pont az ûrkompon történt incidensre vonatkozott. Paranga és Weld kényszeredetten néztek össze, majd még mielõtt Dash újra elkezdhette volna profi történetmesélését, Alec töredelmesen és részletesen – még Caridáról kiindulva – bevallott mindent. A parancsnok jót derült a hallottakon, majd ígéretet tett arra, hogy Cade és Rakhus mielõbb el fognak távozni a hajóról. Azt is elmondta továbbá, hogy az akadémiai értékeléseket eleinte kétségbe vonta, de látva a páros remek harctéri teljesítményét, már egyáltalán nem kételkedik az akadémia vezetõ instruktorainak megítélésében, sõt közölte velük, hogy az elkövetkezendõ idõkre a két csatában elveszített szárnyemberének helyét is velük szándékozik betölteni.
A flottilla két nappal késõbb visszaindult Kuatra, ezúttal nyolc nagyméretû birodalmi szállítóhajót kellett elkísérniük, melyek a hajógyár számára vittek különféle elektronikai alkatrészeket. A hiperûri csomópontoknál a két ugrás közötti járõrtevékenységek alkalmával Dash és Alec már mint Tysar – IS-1 – szárnyemberei tevékenykedtek, hívónevük IS-2 és IS-3 volt. Az Eriadu és a Kuat közötti út egyszerû problémamentes rutinfeladatnak bizonyult. A pilóták a hiperûrben töltött órák alatt különbözõ szórakoztató elfoglaltságokat találtak. Alec persze ezúttal is nagyterjedelmû üzeneteket és leveleket fogalmazott barátnõjének és húgának. Dash emellett fõleg a szimulátorban ült, amikor pedig nem ott, akkor haditaktikát tanult, és régebbi csatákat elemzett, valamint lazításként a hajó kantinjában mulatott a többi pilótával együtt. A pilóták teljesen egyenrangú partnerként tekintettek mindkettõjükre, de fõleg Dash fogadtatta el magát, nagyon hamar. A pilótákat lenyûgözte Dash képessége, és mind szimulátor, mind éles harctéri eredményei.
Természetesen Dash és Alec több alkalommal is összefutott Rakhus-szal és Cade-del, akik ezen találkozások alkalmával többször is utat engedtek nekik, ha épp szûk folyosón találkoztak, illetve tekintetüket lesütve haladtak el mellettük, ha elfértek. Dash, Aleccel ellentétben azt gondolta, hogy az alapos veréstõl tartanak, mindazonáltal a lényeg az volt, hogy nem közeledett egyik fél sem a másikhoz, és az Internecine fedélzetérõl is eltávolították a két pilótát a Kuathoz való megérkezésüket követõen.
A Kuatra történt megérkezést követõen pár pihenõnappal is felérõ, szolgálati nap következett, mely a következõ kísérendõ konvoj összeállásáig és szállítmányának felrakodásáig, behajózásáig tartott. Dash és Alec állandóan együtt nyomultak és habár nem voltak már kisgyerekek, mégis elégedetten figyelték a behajózó állományt, vagy épp a nagyobb teherhajókat, ahogy betöltenek egy-egy szállítmányt.
Ezután jópár eseménytelen, mondhatni unalmas utazás következett a harci lázban égõ pilóták számára. Általában a Kuatról, vagy épp a Birodalmi központból végeztek kísérõ tevékenységet, és noha a BK több alkalommal is elterült „Dash lába alatt” mégsem tudott egyszer sem leszállni a felszínre, hiszen olyan hosszú kimenõt, vagy eltávot egyáltalán nem kapott. A célállomások jobbára a Peremvidéken, vagy a Középsõ Gyûrûn létesített kisebb-nagyobb helyõrségek, flották voltak. Ennek keretében meglátogatták a Hypori, Arkanis, Jabiim és Mygeeto helyõrségeket. Ezek után némi változást jelentett, hogy a flottilla a Magvilágokban és a Kolóniák régióban tevékenykedett egy létfontosságú ellátmányt továbbító konvoj biztosítását ellátva. Ezen útjuk során érintették a Rendili, a Corellia, a Cato Neimoidia és a Fondor bolygókat.
Dash és Alec is örömét fejezete ki, miszerint újra láthatják szülõbolygójukat, de Tysar hamar lelombozta az ifjoncokat, hogy csak ARC pilótafülkébõl, illetve TIE vadászból láthatják a bolygót, ahol megszülettek. Alecet ez szemmel láthatólag jobban lelombozta, mint Dasht, hiszen õ nagyon távoli emlékeket õrzött csak Fondorról. Egyik járõr repülésük során azonban éppen a Fondor felett jártak, és Dash alaposan szemügyre vette a bolygót, ahol megszületett. Elhatározta, hogy amint teheti, felkeresi a bolygót és meglátogatja édesanyja és nagyapja sírját, valamint megkeresi édesapját. Valahogy úgy érezte, édesapja még él. Nem tudta megmagyarázni, de úgy gondolta, most is figyeli az eget, hiszen tudta jól, hogy apja tudta, hogy vadászpilóta lett.
Az év közepe táján végre jött egy olyan út, amelyre Dash már régóta várt. Feltüzelve jött ki az eligazításról, a többi tiszt kíséretében, akik ráadásnak még tovább tüzelték lelkesedését, arra utalva, hogy végre megmutathatja képességeit. A Kuatról a Ziost-Korriban egyesített helyõrségnek vittek „A” besorolású hadianyagot, illetve normál, féléves tételû élelmiszer ellátmányt. Mindannyian, fõleg Tysar volt elképedve, mennyire alulbiztosították az ellátmányt, hiszen négy könnyû és egy nehézcirkáló volt mindösszesen a kíséret. Dash pedig többször is beszámolt Alecnek a rossz megérzésrõl, ami kísértette azóta, hogy az eligazításon részt vett.
A rossz elõjelekhez társult, hogy Druston sorhajókapitány kérte az admiralitást, hogy nagyobb erõkkel láthassák el a szállítmány kísérését, de erre csak negatív válaszokat kapott. Természetesen ezt hallva az állományban már fogadásokat lehetett kötni arról, hogy mivel találja majd szembe magát a flottilla.
A kísérõ feladatot végrehajtó 48 csillagvadász minden egyes hiperûri csomópontnál a normál ûrbe való visszatérést követõen feldühödött méhekként rajzottak ki az indítóállásokból, szabályos alakzatokba rendezõdve és vagy kettes vagy hármas egységekben foglalták el helyeiket a teherhajók és az õket kísérõ hadihajók között. Az állandó készenlét magas adrenalin szintet garantált a pilótáknál, pedig az elsõ öt ugrásnál gyakorlatilag semmi sem történt. Dash balsejtelmei azonban továbbra sem hagytak alább, sõt egyre fokozódtak. Több alkalommal is kifejezte aggódását Tysar parancsnoknak, aki megkísérelte minden alkalommal megnyugtatni a fondorit, hogy nem lesz gond.
A hatodik ugrásnál aztán, nagyjából 13 parsecnyire a Ziost bolygótól a konvojt összehangolt támadás érte. Az agresszor hajócsoport két Marauder osztályú korvettbõl, és egy Munificent osztályú fregattból állt, valamint maroknyi erõs fegyverzettel ellátott szállítóhajóból és mint a birodalmi vadászok rajzásánál kiderült, V-19es és Z-95ös vadászokból és jónéhány Y-szárnyú vadászbombázóból állt. A vadászgépek mondhatni elsöprõ fölényben voltak a birodalmi erõkkel szemben.
Ahogy már korábban is elõfordult a birodalmi haderõ ezen része nem reagált megfelelõ gyorsasággal az elnyomó erõkkel rendelkezõ ellenséges flotta haditevékenységére. Rögtön az elsõ percekben megsemmisült egy Carrack osztályú cirkáló, és súlyosan sérült egy másik. Az ezután kialakult csatahajó-párbajban azonban már meglátszott a birodalmi fölény, hiszen hamar leradírozták a két Marauder korvettet a birodalmi ûrbõl. A Munificent osztályú fregatt azonban méltó ellenfélnek bizonyult a megmaradt hajók számára, különösen, hogy Dashék korábbi állomáshelyéül szolgáló Silence Sabret pár lövéssel elpusztította. Ezután ráfordult a legkomolyabb ellenfelére, a Dreadnought osztályú cirkálóra.
A Tysar parancsnok által vezetett birodalmi szárny a kommunikációs rendszerek zavarása miatt nem tudott olyan összehangoltságban repülni, mint az elvárható lett volna tõle. Alec hamar leszakadt Dashrõl és Tysar parancsnokról, és saját útját járta. Dash nem is tudott ráfigyelni, hiszen neki, mint a parancsnok elsõ szárnyemberének az volt a fõ feladata, hogy a parancsnokot biztosítsa. Tekintete azonban folyamatosan kereste Alec gépének szignálját a fedélzeti radarernyõn. Szinte egy pillanatra sem vesztette szem elõl barátját, hogy ha bajban van, segíteni tudjon neki.
Tysar és Dash nagyon jó párost alkottak. Célpontjaikat egymás után semmisítették meg, kicsiny precíz, összehangolt manõverekkel. Kommunikációjukra sem volt gond, hiszen az egyiknek mindig csak a másikat kellett követnie és már tudta, hogy melyik célpont lesz a következõ a társ listáján. Dash aztán – bár utólag úgy nyilatkozott errõl, hogy csak véletlenül volt – átvette a kezdeményezõ szerepet és az élére állt a parancsnokkal közös köteléknek. Õ diktálta a tempót és a tõle megszokott határozottsággal hajszolta jármûvét újabb és újabb találatok elérésére. Folyamatosan változtatta a TIE vadász sebességét, és folyamatosan vagy a fegyverekre, vagy a hajtómûre adott több töltést, ami aztán a késõbbiekben rengeteg munkát adott a mérnököknek, akik a géppel foglalkoztak. Hála az Uralkodónak a gép bírta a gyûrõdést. Dash így könyvelt el mintegy 8 jegyzett találatot egymás után semmisítve meg a kalózok Z-95ös vadászait. Egyszercsak a radarernyõn újra feltûnt Alec szignálja, de mögötte két, nagyjából tökéletes tüzelési helyzetben lévõ Z-95ös vadász is megjelent. Dash gyorsan billentette oldalára a gépet, miközben növelte a hajtómûvek energiáját, majd bevágott Alec üldözõi mögé. Csak remélte, hogy Tysar is ott van, de valahogy érezte, hogy a parancsnok követi õt és nem hagyja cserben. A két TIE vadász pár pontos célzott lövéssel semmisítette meg a Weld által irányított vadász üldözõit.
Miután a hármas újra összeállt, Tysar parancsnok jelölte meg az újabb célt. Ezúttal ez egy módosított teherhajó volt, amely épp egy birodalmi szállító hajót ostromolt ion-tûzzel, amivel sikerült is megbénítania célpontját. A három TIE vadász bár nem rendelkezett akkora tûzerõvel, mint ARC társaik, mégis mozgékonyabbak és fordulékonyabbak, ezáltal pedig jobban irányíthatóak voltak. Ennek volt köszönhetõ, hogy három TIE vadász könnyedén elbánt a monstrummal. Elõbb Alec mért halálos csapást a gép lövegtornyára, majd Tysar parancsnok tette tönkre a gép hajtómûvét, a végén pedig maga Dash adta meg a kegyelemdöfést.
A három TIE vadász folytatta útját, újabb hajókat a pusztulás irányába hajtva. Rátörtek egy teherhajóra, amely miatt nyomban négy V-19es szegõdött a nyomukba. Dash és Alec sebészi pontossággal döntötték oldalra gépeiket, hogy megosszák támadóik figyelmét. A kalózok azonban nyilván nem voltak képzett vadászok. Haditaktikából minden valószínûség szerint egyikük sem rendelkezett képzettséggel. Dash és Alec így villámgyorsan újra parancsnokuk és az õt üldözõk mögött teremtek és elpusztították a kalózokat, újabb gyõzelmet aratva. Miután a vadászok megszûntek létezni, Tysar vezetésével a két „testvér” egy teherhajó elpusztítására törtek. Sorozatos rácsapásokkal megsemmisítették az ekkorra már menekülõ teherszállító hajót. A kalózhajó felrobbanását követõen, egy percen belül egy nagyobb robbanással a fregatt is átadta magát az enyészetnek.
Alec azonban röviddel ezután levált a rajtól. Mint utóbb, rádió forgalmazásából kiderült Y-szárnyú vadászokat látott meg, amelyek a megbénított szállítóhajókat támadták. Alec végzett a maga célpontjaival, ahogy Dash és Tysar sem voltak tétlenek. Pár perccel késõbb már egyetlen ellenséges jelzésû gép sem volt az ûrben. A birodalmi csapatok azonban komoly veszteségeket szenvedtek, mind vadászállományból, mind nagyobb hajókból. Két cirkáló, több teherhajó és 38 vadász volt a mérleg „másik” tányérjában.
Ezután Druston sorhajókapitány segítséget kért, mire azt a választ kapta a flottilla elsõ embere, hogy a következõ kilépési pontnál kap segítséget a kicsiny egység. A következõ négy óra, amire javítások miatt volt szükség, eseménytelenül telt el. A kalózok nem mutatkoztak ismét. Dash – hogy még véletlenül se tudjon tüzelni, amíg nem kell – teljesen 0-ra csökkentette a fegyverrendszerének töltését. Amint az utolsó hajó is végzett a javítással Tysar visszarendelte embereit, és azok sorra dokkoltak az Internecine erre szolgáló gondoláiban. Midõn mindannyian kikecmeregtek gépeikbõl, Tysar gratulált a pilótáknak hõsies helytállásukért és elmondta, hogy mindannyijukat felterjeszti szolgálati érdeméremre, amint visszatérnek a Kuatra.
Utóbb Alec elmesélte, hogy Tysar megfeddte, amiért több alkalommal is elhagyta a köteléket. Dash pedig elmesélte, hogy Tysar méltatta mindkettejük képességeit leszállás után, de csak neki elmondva. Ezzel tértek nyugovóra, hiszen 8 óra állt rendelkezésükre a következõ ugrópontig. Dash hamar elaludt, és aztán elsõként ébredt és rohant, hogy újra elfoglalhassa helyét TIE vadászában. Bár a gépet annyira nem kedvelte, mint az ARC többcélú vadászgépet, mégis örült, akárhányszor repülhetett. A hiperûrbõl kilépve a gépek újra elõrajzottak és õk szembesültek elõször a látvánnyal, amit egy Venator osztályú csillagromboló, két Dreadnought osztályú nehézcirkáló, négy Tartan cirkáló és négy osztagnyi ARC-170es jelentett. Õk voltak az erõsítés, mely ettõl kezdve végig elkísérte a 314-eseket.
Ettõl kezdve az útjuk háborítatlan volt. Elõbb a Ziosti helyõrség kapta meg a szállítmányt, majd csupán egyetlen ugrással elérve a Korribani helyõrséget, oda is leszállították az ellátmányt. A visszaútjuk sima volt, harci eseményre nem került sor. A Kuatra érve azonban még nem pihenhetett az állomány, hiszen a BBFH nyomozói valósággal megszállták a hajókat. Dash elég ideges volt, mire kikérdezték, hiszen gyakorlatilag õket vették utoljára, de minden rendben volt a kihallgatásoknál, a nyomozóknak rá kellett jönniük, hogy ha ki is szivárgott valahonnan az információ a flottilla tevékenységérõl, az akkor sem innen.
A harcban mutatott teljesítményéért Tysart soron kívül vadászkommodore-rá léptették elõ, s az általa kitüntetésre felterjesztettek névsorát két kivétellel elfogadták. A két kivétel a Flottillához rendelt akadémiai hallgató közül életben maradt páros, Paranga és Weld repülõtisztek voltak. Alec nem különösebben lepõdött meg a dolgon. Dash azonban nemhogy meglepõdött, egyenesen bírálta felettes tisztjeit, persze ezt csak Tysar füle hallatára, aki tájékoztatta róla a két ifjú repülõs tisztet, hogy teljesítményük alapján a kitüntetés nem fog sokat váratni magára. Tysar együtt érzõ pillantásai tudták csak megnyugtatni az ifjú pilótát, aki szinte teljesen lenyugodva bandukolt vissza szálláshelyére. Egy szót sem szólt, tõle szokatlan módon.
A kabinba visszaérve is csak felmászott az emeleten lévõ priccsre és órákig gubbasztott, még Alecnek sem mondta el mi baja van. Aztán elaludt. Másnap tudták meg a hírt, hogy a 314-esek három hétig fognak a Kuat mellett állomásozni, mire elvégzik a szükséges javításokat a flotta hajóin, valamint mire megkapják a szükséges utánpótlást. Ez idõ alatt az elvesztett vadászpilóták pótlása is megtörtént. Meglepõ módon a pótlásként érkezett pilóták csaknem felét, kényszerû okokból a Birodalmi Haditengerészeti Akadémiák utolsó éves növendékei képezték. Tysar vadászkommodore kihasználta a rendelkezésére álló idõt, hogy pilótái további harci gyakorlatra tegyenek szert. Tysar mintegy kárpótolva Dash-t és Alecet õket és magát nevezte ki agresszornak a gyakorlatok idejére. Esetenként persze kísérletet tett arra is, hogy Alec és Dash repüljön ellene és két vadász ellen, de ez esetben még õ maga is szorongatott helyzetbe került a két ifjonc által.
Ezért aztán õ is belátta, hogy a két õstehetséget támadóként kell funkcionáltatni. A pótlásként érkezetteknek igencsak meggyûlt a baja az egymás között csak „végzetes-raj” néven emlegetett trióval akár együtt alakzatban, akár egyedül csaptak le ellenfeleikre. Alec élvezte a gyakorlatokat a maga módján, kielemezve a technikai hátterét a gépek közti különbségeknek, míg Dash csupán annak örült, hogy kiszabadulhatott végre a szimulátorból. Minden egyes sikerét igazán élvezte, és az ellenfelek lelövését követõen hajlamos volt a rádióban saját magát méltatni a többiek kárára. Ezeket az incidenseket késõbb Kuat valamelyik kantinjában néhány korsó sör mellett sikerült barátságosan elrendezni.