Credit Palota

[Bagga Desilijic Azari' eli]

Mike figyelmesen halgatta végig a férfit, és megértette indokait, hogy miért ne Bagga adja az arcát a két százalékhoz. Azonban azt is tudta,hogy õ sem az ideális ember erre a célra. Az õ arcáról is tudják, hogy kit szolgál. Szóval keresni kell egy balekot... Mike végiggovdolta a lehetõségeket. A zsoldosok nem jók ilyen célra, tárgyalásokon nem tanácsos a jelenlétük, fõleg nem tárgyaló félként. Talán Mark, de õ is túl nyilvánvaló. Maradt Nancy... Egy ilyen nõ biztos tetszene a többi tulajdonosnak. Remélhetõleg Bagga is le tud róla mondani néhány órára, és talán nem is olyan hülye, hogy ne tudja követni a szájbarágós utasításokat...

- Megértem az aggályait, azonban az sem lenne túl bölcs, ha az én könnyen Baggához köthetõ arcom szerepelne a többi mellett.Szóval ha lehetséges, akkor inkább övét használjuk. - mondta vigyorogva, majd a holofon memóriájából a következõ alak rebbent fel:

-

-A neve Nancy, csak így simán. Remélem megfelel.
Mark nagyon remélte, hogy ez a opció mindenkinek megfelel. Még
Baggának is.

[Seraph Llava]

(Mike)

Ron megeresztett egy halvány mosolyt. Ez szólt annak is, hogy a szerződés immár megköttetett, és szólt Nancy-nek is. Ront ugyan nem érdekelték a nők, de ezt Mike nem tudhatta. Azt viszont megmosolyogta, hogy a többi tulajdonosnak bizonyára tetszene egy ilyen tárgyalófél.
-Nos, ha kicsit feljebb tudják öltöztetni... -jegyezte meg, még mindig mosollyal a szája szélén- És ha ért annyira az üzlethez, hogy tárgyalóképes legyen, ám rendben. Maguk tudják, mennyire alkalmas a posztra. Ha így megfelel, az ő neve fog a tulajdonosok listájára kerülni.

Az üzletkötés még bő egy órát vett igénybe. 24 ezer credit gazdát cserélt, Nancy pedig hivatalosan is bekerült a tulajdonosok közé. A szerződéshez Marlo Bik is jelen volt természetesen, minthogy mindig kellett egy harmadik fél tanúnak. Miután mindent elintéztek, Ron készségesen fogott kezet ismét Mike-al.
-Öröm volt üzletet kötni. Ezen a számon -egy egyszerű papírcetlit adott át egy holoszámmal- bármikor elérhetnek engem, hogy a hivatalos gyűléseken kívül is tudjunk egyeztetni, ha szükséges. Az építkezés idején gyakran lesznek gyűlések, erre készítsék fel Nancy-t. A maradék 11% pedig hozzáférhető egészen addig, míg valaki fel nem vásárolja, úgyhogy szívesen várom vissza a főnökét!

[Bagga Desilijic Azari' eli]

Mike elrakta a cetlit, meg a holofont, majd unottan teljesítette köteleségeit a szerzõdéskötés közben. Aztán megszorította Ron kezét, és a szemébe nézett.
- Köszönöm a segítségét. Remélem ez a tranzakció egy gyümölcsözõ üzleti, vagy akár attól független kapcsolat kezdete Önökkel. Kérem adja át Bagga üdvözletét Mr.Llavanak. A 11% százalék, és Nancy problémáját pedig megpróbáljuk minél hamarabb orvosolni. - fejezte be kedélyesen. Aztán kezet nyújtott Bik-nek is, utána pedig követte az alkalmazottat, aki kikisérte õt.
Az utcáról még utoljára felnézett az épületre, és rágyujtott egy minõségi szivarra. Úgy gondolta benéz még valahova egy italra, mielõtt hazamegy. Így aztán megcélozta a legelsõ Desilijic hû csehót.

[Seraph Llava]

Ron egy darabig csendben ácsorgott a tárgyalóterem ablakánál. A sors iróniáján merengett.
"Először megöltük Jiliacot. Aztán Jabba fizetett nekünk egy nagyobb összeget: azt a vérdíjat, amit Llavára tűzött ki, ő maga zsebelte be valaki másért. Azóta annak a kaszinónak a tulajdonosai vagyunk, aminek a tetejéről lelőttük Jiliacot. És most, egy Desilijic hutt válik a szövetségesünkké a Credit Palota belső ügyeiben. Úgy tűnik, az életünk összefonódik ezzel a klánnal... A kérdés csak az, hogy hogyan, és mennyire?"
Fáradtan megdörzsölte a szemeit, és közben sóvárogva gondolt Llavára. Milyen hosszúak itt a napok... Néha olyan sok a tennivaló, és olyan kevés az idő aludni, hogy össze is folynak. Mennyi idő kell még? Mennyi idő, míg újra láthatja az ikreket? Az évek során úgy megszokta, hogy minden nap mellettük van. Még a cigifüst is hiányzott neki, pedig ő sosem dohányzott.

Egy idő után a titkára kizökkentette a merengésből, és ő visszatért a dolgához. Míg más nem volt vele, levedlette a szerepet, amit itt felvett, és ismét az a kicsit félős, épphogy-felnőtt gyerek volt, mint szokott.
Még két órát bírt, aztán letette munkát, és úgy döntött, inkább kialussza magát. Annak a francos független huttnak az ügyére még mindig nem talált megoldást, de ma két dologban nagyot lépett előre: kiegyenlítette a hatalmas kiadást az új tulajdonos pénzével, és felfogadott egy reményteli csapatot a makacs üzlettulajdonos elűzésére. Már csak az a hutt...

Kissé tompa aggyal hagyta ott a tárgyalót, aztán a sok emeletnyi magasságot. Útján sok alkalmazott köszönt neki, Marlo Bik egy darabon el is kísérte, egyszerűen azért mert kötelességének érezte. Ron néha örült neki, máskor bosszankodott, de azért hálás volt neki.
Végül (immár egyedül) kilépett a kivilágított utcára, és mélyet szívott a levegőből. Frissnek éppen nem lehetett mondani, sőt, inkább csak büdös és dohos volt, ám így is kicsit magához térítette. Útját az egyik kijelölt parkoló felé vette, ahol a Credit Palota magán járműi parkoltak.

[Son Tool]

A Credit Palota: a szennyes bolygó egyik legnagyobb bűnbarlangja. Élőleények ezrei nyüzsögnek ki és be naponta, hogy piszkos úton szerzett pénzüket itt forgassák legálisabb formába. Óriási vagyonok cserélnek gazdát, melyre sem régi, sem új tulajdonosuknak sincs igazán szüksége. Másoknak - millióknak - az életet jelenthetné a kredithalmoknak csak egy piciny szelete, de rájuk soha, senki nem gondol. Ez egy bűnös hely - egy bűnös városban.

Son Tool a biztonságiak számára láthatatlanul, az utcai frontról hatolt be a parkolóra, droidja, világító szemoptikáját kikapcsolva egy sötét sarokban állt lesben, hogy gazdáját figyelmeztethesse, ha valaki közeledne. A Kel'dor agresszív maszkja és sötét ruhája beolvadt az árnyak közé, ahogy a pislákoló fényben oszloptól-oszlopig suhant, figyelve, hogy útjába akad egy bűnös lélek, akinek elpusztításával előrébb viheti szent küldetését.

[Seraph Llava]

Ron nem a belső (épület alatti és őrzött) parkolóba állt, csak az egyik kinti, nyílt helyre. Ide vendégek is ugyanúgy jöhettek, csak a kijelölt helyeket volt tilos elfoglalniuk. Sokszor itt álltak meg a kaszinó luxus légikocsijai is, amik azokat a gazdagabb vendégeket szállították, akiknek nem volt elég pénze saját kíséretre, ám annyi pénze volt, hogy előkelő járművel jöjjön. Azok is itt álltak meg, akik nem akartak túl nagy feltűnést: a parkoló egy része ugyanis annyira az épület árnyékában volt, és a földszinti bejáratok egyike is közel volt hozzá.

Néhány őrön kívül szinte senki sem tartózkodott a parkolóban. Ebben az időben a felsőbb emeleteken volt nagy a forgalom, és ezáltal a fentebbi parkolók voltak tele érkező, vagy távozó utasokkal. Ott mulattak ugyanis a szemtelenül gazdagok, akik akár ilyen későn is ráértek szórakozni.

Ron végigvágott az őrök között. Valamennyi köszönt neki. Az árnyékosabb rész felé tartott, de útközben még megállította egy utána loholó nő, és sietve a kezébe nyomott pár adattáblát. Csetlett-botlott, és nem csak a futás közben, de beszédben is; meglátszott rajta hogy még új itt.
-Ne haragudjon uram, csak nem találtam meg az adatokat, utána meg a program... De itt van minden...
-Az egyesített ételrendelés. Holnap is odaadhatta volna...
-De mára mondta uram... Sajnálom.
-Nincs semmi baj, ezt úgyis Marlo intézi, engem csak tájékoztatni kell. A hármas csoporttal van, ugye? Menjen haza, és aludja ki magát.
-Köszönöm uram. -a nő hálás, és nagyon megkönnyebbült arccal hagyta ott.
Ron végül csak elérte a légikocsit, amivel jött. Egy egyszerű, nem túl hivalkodó járművel járt; nem nagyon akart, és nem is mert drágább kocsival utazgatni.

Míg a kezébe nyomott adattáblákat és saját táskáját igyekezett valahogy átcsoportosítani, hogy felszabadítsa egy kezét, a közelben, a sötét rész felől egy csapat rosszarcú lény settenkedett a parkoló felé. Talán nem ide akartak bejönni, talán igen, ez még nem derült ki.

[Son Tool]

Mikor Tool elég messzire ért, az oszlopok mögül több személyt is észrevett. Az egyik légikocsinál magas, szőke humán álldogállt, épp beszállni készült. Son felmérte a távolságot, és elkezdte azt latolgatni, hogyan juthat észrevétlenül a közelébe, mielőtt annak lenne ideje felpörgetni a jármű motorját. Hirtelen apró lökést érzett a vállán. Ha idegen közeledik, azt megérezte volna, így anélkül, hogy hátrafordult volna, tudta, hogy Zéró lebegett oda hozzá.

A droid módosított irányzékán, és megállt a füle magasságában, vokabulátorából recsegve, és erőteljesen lehalkítva szólt jellegzetes géphangja.
"Nonhumánok a bejáratnál." jelezte, és a szerzetes úgy döntött, inkább azzal a társasággal foglalkozik. Lopakodva indult visszafelé, léptei nem vertek hangot. Pár oszloppal odébbról már látta a vegyes fajú társaságot, akik még a parkolón kívül tartózkodtak ugyan, de egyre közelebb értek. Tool készenlétbe helyezte kardját, és csendesen feléjük indult.

[Seraph Llava]

Ron nagy-nehezen megoldotta a problémát, ám ahogy abbahagyta a zajkeltést, ő is meghallotta a csapatot a parkoló határain túl. Csendben haladtak, de nem voltak teljesen józanok a lopakodáshoz... Az arkán egy darabig meresztette a szemét az árnyékok közé, aztán úgy döntött, nincs veszélyben. Ezt támasztotta alá az is, hogy az őrök közül ketten felfigyeltek az alakokra, és közelebb jöttek, hátha kárt akarnak tenni a kocsikban.

A vegyes társaság közben közelebb ért. Ron még nem láthatta a sötét miatt, de hatan voltak, és ebből kettő olyan részeg volt, hogy többször is az épület falának dőlt. A többi vagy támogatta őket, vagy egy késsel játszadozott, vagy épp a környező sikátorokat és utcákat kémlelte. Úgy tűnt, keresnek valamit.
Végül az egyik, mintha csak most vette volna észre, hogy egy parkoló mellett sétálgatnak, rávigyorgott a többiekre. A többiek szórakozottan vállat vontak, aztán elindultak az oszlopok felé.

Eközben Ron sikeresen kinyitotta a légikocsit és bedobta a cuccát az ülésre. Mielőtt azonban rendet rakott volna, még intett egy harmadik őrnek is.

[Son Tool]

Az Éjvadász immár a parkoló bejáratához legközelebbi oszlop mögött rejtőzött, jótékonyan eltakarva annak árnyéka által. A hat főből álló csoport egyre közelebb ért, négyen fogtak közre két másikat akik még a járáshoz is túl illumináltak voltak. Tool visszafojtotta lélegzetét, nehogy a maszk által eltorzított hang elárulja ottt létét. Pár másodpercre lehunyta szemét, megtisztította elméjét, és felkészítette magát a közelgő küldetésre. Végül kiürítette tüdejét, lassan, halkan, és mire a sóhaj elhalt, a harcművész minden idegszála a csapat tagjaira volt hangolva.

Villámgyors mozdulat - az oszlop mögötti sötétségből egy kéz nyúlik ki - és ujjai a jövevények leghátul haladó tagjának torkára kulcsolódik. Aztán egy erős rántás következik, és a kéz a lénnyel együtt tűnik el a sötétben, mielőtt társai bármit is észrevehetnének.

[Seraph Llava]

A szedett-vedett csoport először észre sem vette, hogy eltűnt egy társuk. Az egyikőjük végül hátranézett, majd kissé bambán elindult visszafelé, a földön keresve az eltűntet, hátha csak odaájult az egyik oszlop tövébe. A többiek figyelmét azonban nem keltette fel a dolog a három őr miatt.
-Hé ti! Nyomás innen kifelé! -kiáltott oda az egyik biztonsági.
Figyelmeztetésképpen elővették a pistolyukat is.

Ron még egy darabig figyelte a jelenetet, de aztán visszafordult a légikocsi felé... Ám a szeme sarkából észrevett valami furcsaságot. Mivel a félhomályban nehezebben látott, nem vette ki tisztán ami történt... De valami akkor is megmozdult az egyik oszlop mögött. Talán csak az egyik eszement futott arra, de ki tudja?

[Son Tool]

Tool egy pillanatra mozdulatlanná merevedett a sötétben, egyik kezét a foglyul ejtett nonhumán szájára tapasztotta, a másikat pedig tarkójára helyezte, és előre szorította fejét, hogy az csak nagy fájdalmak árán tudjon mozdulni. A szorítófogás tökéletesen bevált, mert az idegen már az első szabadulási kísérletnél rá döbbent, hogy nincs esélye kitörni. A Kel Dor egy ideig hallgatózott, de nem észlelte jelét annak, hogy a banda keresni kezdte volna társát.

"Hé ti! Nyomás innen kifelé!", hangzott az oszlop túloldaláról egy parancsoló hang, mely minden bizonnyal a biztonságiak egyikétől származott. Az Éjvadász tudta, nincs sok ideje. Még mielőtt az őr befejezte volna mondandóját, gyors csavarással vetett véget a nonhumán életének - az elroppanó csigolyák száraz hangját leplezte az őr beszéde - majd készenlétbe helyezte hajítócsillagját.

A kis korongból egy gombnyomásra hosszú pengék csúsztak elő, Tool pedig elhajította a szerszámot. Az halk süvítéssel szelte át a levegőt, majd az egyik oszlopon pattanva irányt változtatott, és visszafelé tartott... a három biztonsági őr egyike felé. Hasadó hús jellegzetes hangja hallatszott, miközben a férfi mellkasából tenyérnyi hosszú penge csúszott elő.

Egy pillanatra minden tekintet az összerogyó tetem felé fordult; és ez a kihhagyás pontosan elég volt az Éjvadásznak, hogy kivont karddal közöttük teremjen, és halálos táncba kezdjen.

[Seraph Llava]

A dobócsillag mindenkiből más reakciót váltott ki.
Az az egy, aki az eltűnt társat keresgélte, meglátta a kel'dort, és előrtántva a pisztolyát, ordítva lőni kezdett felé. A két részeg közül az egyik a mellkasból kiálló pengét látva azonnal kijózanodott, és fegyveréhez nyúlva, kissé dülöngélve, de immár éles szemekkel fordult körbe, hogy honnan érkezett a támadás; merthogy abban biztos volt, hogy az őrt nem a társai ölték meg. A másik részeg nem igazán fogta fel, hogy mi történik, csak annyit fogott fel, hogy az őr vicces merevséggel a földre bukik. Hangosan elkezdett rögögni. A maradék két, viszonylag józan lény hátrálni kezdett. Egyikük (aki egy kést amúgy is a kezében tartott) pengéjét fenyegetően maga előtt tartva, kissé megroggyantva a lábait, támadásra készen nézett körbe. Másikuk ennél sokkal lassaban reagált, még éppen a pisztolyát igyekezett elővenni.

Az őrök megrökönyödve nézték, ahogy a társuk a földre rogy. Csupán egy pillanatig tartott ez az állapot, utána mindketten élesre állították a pisztolyt, és azonnal a támadót keresték. Amint a kel'dor kimozdult az oszlop mögül, nem is kellett tovább keresniük.
-Mi a fene!... -lőni kezdtek rá.

[Son Tool]

Az egyetlen nonhumán, aki visszafelé indult társa eltűnését követően, fegyvert rántott, és a Kel Dor-ra szegezte azt - de elkésett vele. Gyors, felfelé ívelő vágás, és a sugárvetőt markoló kéz csuklóból levált a lény testéről, és pörögve tűnt el a parkoló légikocsik között. Tool, mintha tényleg csak táncot járna, gyorsan előrelépett, felemelte keze lefelé sújtott. A második vágás a bal szeme alatt érte a betörőt, mélyen a húsba hatolt, és szinte megfelezte arcát, mielőtt az Éjvadász továbbpördülve kirántotta volt a pengét a sebből.

Közben azonban a másik karja is csatlakozott a koreográfiához, a kesztyűjét díszítő karmok villámgyors kígyócsapást követően mélyedtek a késsel a kezében megforduló, következő bandatag torkába.

A hat jövevényből három már halott volt, az őrök közül pedig kettő volt talpon. Utóbbiak pedig éppen ezekben a pillanatokban emelték célra sugárvetőjüket. Egy gondolat csupán - és a két embert láthatatlan Erő kapta fel és repítette hátra. Éltek ugyan, de egy időre kiestek a harcból.

Az Éjvadász felemelte kardját, és három megmaradt ellenfele irányába fordult.

[Seraph Llava]

A kavarodásban az épphogy kijózanodott non-human lőni kezdte a tőle alig négy lépésre lévő kel'dort, és ilyen közelről nem is vétett nagyot: súrolta a vállát, és a következő lézercsík a bal kezet találta telibe.

Az, amelyik lassabban vette elő a fegyverét, most tágra nyílt szemekkel meredt két csúfos véget ért társára. Inába szállt a bátorsága, és a többiekkel nem is törődve, botladozva-ordítva hátrálni kezdett a kel'dortól.

A részeg, aki csak ebben a pillanatban fordult meg, csuklott egyet, meglepett arcot vágott, aztán öklendezni kezdett. Végül úgy tűnt, legyűri a hányingert, és előhalászta a nála lévő hosszú pengéjű belezőt. A fém éle elmosódva "rezgett": vibropengének tűnt. A lény agya homályosan fogta csak fel a körülötte történő dolgokat, de a teste ösztönösen cselekedett. Majdnem teljesen hibátlan támadóállást vett fel, aztán ahogy közelebb ért hozzá a támadója, meglepően gyors védést és ugyanazon mozdulattal, merészen előrelépve, vágást készült bevinni a felé lendülő kéz sebezhető izületeire.

A két őr megsínylette a váratlan -és egyúttal teljesen ismeretlen- támadást. Egyikük messze elrepült, majd a földön csúszott még hosszú métereket. Másikuk kevésbé szerencsés módon egy légikocsinak csapódott; keze megreccsent, és a fejét is beverte, így azonnal eszméletét vesztette.
Közben a harc hangjaira (és főleg a messze repülő őrre) a többi biztonsági őr is felfigyelt, és futva a csata felé indult.

Ron ekkor lépett közbe.
Egész eddig ledöbbenve nézte a mészárlást. Először arra gondolt, ráhagyja a biztonságiakra, és hazamegy. Elvégre látta már errefelé ólálkosni ezt a csoportot, még ha eddig nem is léptek be a Credit Palota területére. A kel'dor pedig lehetett egy ismerősük, aki valamit be akart rajtuk hajtani.
De aztán nem engedte el a látvány. Nem akart belekeveredni, de a kel'dor nagyon jó harcosnak tűnt - igaz, alig néhány másodperce nézte a harcmodorát, ám mozdulatai és gyorsasága már most tanúbizonyságot tettek erről. Ron elég sok harcot látott már életében, és ő maga is elég jól ki volt képezve; így felismerte, ha valaki különösen erős.

Ami pedig végül maradásra bírta, az a kel'dor következő lépése volt. A fekete ruhás lény eltaszította a közeléből a két őrt. Nem használt fegyvert, és semmilyen értelmes magyarázat nem volt a jelenségre. Ron régen sokat hallott ilyesmi képességekről, egyszer pedig saját szemével látta, hogyan is működnek a "humbugok", amiket a jedik -vagy mik- használnak.

Még kölyök volt akkor, csupán 16 éves, és mintha már évtizedekkel ezelőtt történt volna. Llavával ültek egy bárban, amikor leült hozzájuk az a jedi. Egyértelmű volt, hogy a halálukat akarja. Aztán anélkül, hogy hozzáért volna Llavához, folytogatni kezdte. Kívülről nem látszott semmi, és Llava sem mutatta jelét félelemnek; de Ron elég jól ismerte már hozzá, hogy a karcos hangból rájöjjön: társának elszorították a légcsövét.
Azt a képességet sem lehetett megmagyarázni, és csak a szerencséjükön múlt, hogy végül túlélték. A támadót akkor Llava életben hagyta, hátha egyszer majd ismét tallkoznak - amit Ron azóta sem értett, mért tett, elvégre ez öngyilkosság...
Szerencsére az a jedi azóta sem találta meg őket. Igaz, használhatatlanná tették mindkét kezét, és otthagyták egy egész kocsmányi nehézfiúra, akik akkor már tudták róla, hogy jedi... De ezekről a megáltalkodott szerzetekről nem lehet tudni, mire képesek.
Igen, azt a férfit Nexunak hívták. És Ron hálát adott érte saját gondviselőjének, amiért nem látták azóta se.

Ez a kel'dor ugyanolyan volt. Ám a helyzet más. Ronnak úgy tűnt, a jedinek a szedett-vedett társaság volt a célpontja, és az őrt csak azért ölte meg, hogy ne álljon az útjába. Nagyon remélte, hogy igaza van...

-Állj! -kiáltott oda a rohanvást érkező őrökre, akik már épp élesre állították a pisztolyukat, hogy aztán célba fogják a verekedőket.
Mindannyian megtorpantak, némelyikük kérdőn a főnökre meredt, mások nem vették le a szemüket a verekedő kompániáról, de azért megálltak.
A Credit Palota tagjai tehát egyelőre nem vettek részt a harcban.

[Rhion "Nuke" Orzel]

Egy magas, szőke, bőrruhás alak lép be a főbejáraton. Megtorpan, tekintete végigvándorol a benti világon. A hangulat nem épp a legnyugodtabb, dehát ez a Nar Shadda, megszokhatta már a feszült helyzetet. A levegőben érezni véli a kreditek undorító szagát, ahogy mindent eláraszt. Persze ha egy helyen sok a kredit, a fegyver és az üzlet, kétségtelen, hogy Nuke találhat magának való munkát. Mikor kellően körülnézett, megszólítja az első biztonsági őrt, aki az útjába esik.
-Üdv. Ki a tulajdonos, és merre találom?
Igyekszik lényegretörő lenni, bár nem tudja, mit érhet el vele.

//Előzmény: Nar Shaddaa Űrkikötő