Seraph Llava
Junior Member
Fejvad?sz Az ?v J?t?kosa (2007) III. helyezett
Gazdag szabad?sz?!c!dimgray
Posts: 369
|
Post by Seraph Llava on Aug 16, 2008 13:40:27 GMT 1
A nagy forgalomnak örvendő kaszinó egy hatalmas épülettömb északi oldalán foglal helyet. A szórakozóhely egészen a legfelső emeletig tart, így (bár széltében nem, de magasságában) óriási a befogadóképessége. Minden szinten más és a más a hangulat: más a berendezés, más a világítás, mások a színek. Így minden faj megtalálhatja a neki megfelelő helyet. A földszinti nagy bejáraton kívül szinte minden második emeleten van egy újabb hívogató ajtó az épület előtt húzódó járdáról. A kaszinó küzel van a Desilijic klán központjához, de nem tartozik a fennhatósága alá. Jó elhelyezkedése miatt könnyű megtalálni.
Úgy hírlik, a Credit Palota tetejéről lőtték le még évekkel ezelőtt a Desilijic klán akkori vezérét, Jiliac-ot.
A kaszinónak jelenleg öt tulajdonosa van, közöttük a részesedés arányában oszlik meg a döntésekben való szavazás súlya. Bár hivatalosan egyik hutt klán sem részesedik a kaszinóból, maguk a tulajok is úgy sejtik: ötük közül akár többen is valamelyik klán tagjai lehetnek. Ám ha így is van, senki sem áskálódik a másik után, ez pedig érdekes helyzetet teremtett: a cég ügyeiben tökéletesen együttműködnek a vezetők, még akkor is, ha esetleg az egyik társ az ellenséges klán tagja. Itt közös üzletről és közös bevételről van szó.
Jelenleg a Credit Palota terjeszkedésen fáradozik. Az épülettömb többi üzletét igyekszik bekebelezni valamilyen módon. A környező kisebb vállalatokkal már megeggyezett a vételről, így ott meg is kezdődtek az átalakítások. A maradék boltokkal és cégekkel még folynak a tárgyalások. Az építkezésekkel és üzletkötésekkel egyidőben új tulajdonosokat is keresnek, akik készek beszállni a terjeszkedés költségeibe. A vezetőség erre a célra a vállalat 15%-át bocsájtotta eladásra.
|
|
Seraph Llava
Junior Member
Fejvad?sz Az ?v J?t?kosa (2007) III. helyezett
Gazdag szabad?sz?!c!dimgray
Posts: 369
|
Post by Seraph Llava on Aug 27, 2008 22:11:27 GMT 1
Ron nehéz heteket tudhatott maga mögött. Amint megérkezett a huttok híres-hírhedt holdjára és jelezte ezt az igazgatóságnak, éppenhogy talált magának egy hotelszobát, a kaszinó tulajdonosai máris gyűlést hívtak össze. A következő napokban hosszú órákat töltöttek ötletek megvitatásával, egy-egy már megszavazott lépés részletes megtervezésével... Hogy ki mire ügyel, és mi a feladata, hogy mi jut ki nyilvánosságra, mi az, ami a köreiken belül marad... Ügyelni kellett a pénz folyamatos forgására, és hogy nehogy veszteséges legyen bármilyen csatorna... Rengeteg téma, rengeteg megbeszélnivaló... Végül megállapodásra jutottak mindenben, és a Credit Palota lassan megkedzte az első lépéseket. Az igazgatóság saját embereit kiküldve, előre megtervezett sorrendben és időben tárgyalásokat kezdett az épülettömb más cégeinek, zugboltjainak tulajdonosaival. Persze a vállalat sosem használt nyiltan fenyegetést, vagy a beszéden kívül bámilyen más erőt. A legtöbb esetben a szó, és a mindkét félnek megfelelő megállapodás elég volt. A legtöbb esetben. Amelyik üzlethelységet átírták a Palota nevére, a lebontás azonnal megkezdődött. A problémásabbnak vélt tárgyalófelek maradtak a végére, hogy ők már láthassák: a kaszinónak elég ereje van ahhoz, hogy bekebelezze, és ha kitart a saját helye mellett, hamarosan beleroskad abba, hogy a Palota elszívja a forgalmát.
Ron a Credit palota új épületszárnyának egyik felső termében székelt. Néhány szobát már átalakítottak irodának, és azokat azonnal el is foglalták a sok "papírmunka" miatt. A főépület kevéske tárgyalóterme folyamatosan foglalva volt, így kénytelen volt ide költözni az embereivel. A szomszédság építkezésének zaja enyhén átszűrődött, de nem volt zavaró, épp ellenkezőleg. Egyedül ült a modern szürke-kék terem igazgatói székében, senki sem zavarta. Végre volt ideje egy kicsit szusszanni. Minthogy elég ügyesnek bizonyult, a legproblémásabb ügyeket kapta. Fájt is a feje miattuk. És nem csak miattuk, hanem a cég belső ügyei miatt is. Az öt tulajdonos mindegyikének más feladata volt, mégis, valamilyen rivalizálás alakult ki köztük. A dolog nem tűnt komolynak, de Ron megérezte, hogy ha nem figyelnek, ez is komoly probléma lehet még. És most, ezekben a zavaros időkben, amikor a hutt klánok a közvetlen közelben esnek egymásnak, talán szükségük lesz egy támogatóra is... De egyelőre jelenlegi feladatára kellett koncentrálnia.
Általában elég volt saját embereit használnia, de a legutóbbi két "ügyfélhez" úgy tűnt, külső segítségre lesz szükség. Névtelenekre, akiknek még nincs közük a kaszinóhoz. Így komolyabb lépést is tehetne. Miután a ötletet eléggé átgondolta, keresni kezdett a holoneten. Zsoldoscsapatra volt szüksége, akik nem túl nagyhírűek, de elég képzettek ahhoz, hogy diszkréten megoldjanak egy problémát. Ám mikor behozta a megfelelő oldalakat, rájött, ez így annyi adat egyszerre, amire ő egyedül kevés... Szüksége lett volna az alá rendelt titkárra, és még vagy három emberre, hogy megfelelő hirdetést találjanak - de az utóbbi napokban annyi időt töltött velük, hogy nem akart lemondani magányáról. "Ezekkel az emberekkel élek már hetek óta! Együtt kávézunk, együtt éjszakázunk, már-már együtt megyünk vécére... Még jó, hogy nem lakunk és alszunk együtt... Llava, remélem, nemsokára befejezik a hajót, és idejössz..." Úgy döntött, egyedül keresgél. Találomra rábökött hirdetésekre, leírásokra, hátha talál egy megfelelőt. Meglehet, így sok lehetőséget elszalasztott, de gyorsabban haladt az oldalakkal, és ez jó érzés volt... Még ha áltatás is.
Végül talált néhány egészen ígéreteset. Ezeket lementette, majd felkelt a székéről, és a széles ablakok egyikéhez lépett. Még volt pár perce, hogy élvezze a csendet, a tarkán kivilágított felhőharcolókat bámulja, és a szerelmére gondoljon. Aztán úgyis becsörtet valaki, hogy ez és ez a problémája akadt, vagy nem talál egy adattáblát... De addig kifújta magát. Még mindig furcsa volt neki ez a helyzet. Nemesnek született, és annak is nevelték - de aztán az utcán kötött ki, és rabszolgaként serdült fel. Rabszolgából szabad ember lett, de egy fejvadász mellett vált felnőtté, sosem volt otthona, és a Galaxist járta. Ez a fényűzés, és hogy egyszer ő a főnök, idegen volt neki. Igaz, sosem volt gondja a színészkedéssel, és hamar alkalmazkodott, így mindig olyannak mutatta magát, amilyennek akarta. Az emberei ezért figyeltek a szavára, és ezért kapta ő a legproblémásabb ügyeket.
Öt perc sem telt el, valóban betoppant a titkár: egy sárga twi'lek. A legfrissebb kimutatást hozta a vállalat pénzforgalmáról, és a másik négy tulajdonos részletes beszámolóját az előző heti eredményekről. -Tegye csak az asztalra. A férfi bólintott, és már ment is volna a dolgára, de Ron utánaszólt: -Várjon! -fejével az asztal egyik felhajtott vetítőjére bökött- Lementettem néhány cikket. A feladóknak írjon személyes üzenetet egy találkozóról holnap utánra. Adjon meg olyan időpontokat, hogy ráérjek velük személyesen foglalkozni. -Rendben. -a titkár ismét bólintott, majd amint átvette az adatokat a saját adathordozójára, már ki is ment. Ron visszaült a helyére, és kezébe vette az első kis chipet. A twi'lek majd megoldja azt az apró problémát, hogy két hirdetésnél nem szerepelt holocím. És a megadott időpontokat holnap kézhez kapja. Erről ennyit. És most, a kimutatások...
|
|
Seraph Llava
Junior Member
Fejvad?sz Az ?v J?t?kosa (2007) III. helyezett
Gazdag szabad?sz?!c!dimgray
Posts: 369
|
Post by Seraph Llava on Sept 2, 2008 22:37:44 GMT 1
Ismét egy nap a Credit Palotában. Tegnap a vételre ajánlott részesedésből 2 százalékot kivásárolt egy "üzletember", akivel utólag Ron is találkozott személyesen. Utólag, mert ő épp elfoglalt volt: egy újabb vállalatvezetőt igyekezett jobb belátásra bírni. Nehéz volt a dolga, de végül egy hatalmas összeggel sikerült meggyőznie az igazgatót. Talán ez volt az eddigi legnagyobb kiadása a kaszinónak az összes közül... Ezzel egyidőben ugyanakkor megszerezték a keleti oldal egyik ominózus helységét, és vele együtt a beleépített holomozit is. Annak az átalakítása azonban már nem az ő feladata volt. A röpke 24 óra csak erre a hosszúra nyúlt egyezkedésre és egy rövidebb találkára volt elég. Utóbbin egy kisebb elektronikai vállalat főnökével beszélt újra, de (mint már ezelőtt kétszer) ez alkalommal sem haladtak előrébb. Ideje volt már a külső segítségnek...
Ron ismét a szürke-kék teremben trónolt. Az előző nap fáradalmait még ki sem pihente, és a három órás alvás bizony rányomta a bélyegét a hangulatára is. Nyomasztotta a gondolat, hogy elmaradt három napi jelentésével, és hogy a tegnapi borsos fizetséget bizony meg fogja érezni a cég. Talán heteket fog késni valamelyik építlezés miatta... Vagy talán az új tuladonos vagyona elég lesz a hiány pótlására... Az arcára azonban mindez nem ült ki; a karikás szemeket is megoldotta egy jó erős koffeinkapszulával. Jelenleg ugyanis nem volt egyedül a tárgyalóban.
Hárman ültek vele szemben: egy marcona, de a maga módján kiöltözött férfi és két cseppet sem bizalomgerjesztő társa. Az egyik csapat azok közül, akiknek a titkár üzenetet küldött. A beszélgetés végén jártak, és Ron egyáltalán nem volt elragadtatva tőlük. Sem a megjelenésük, sem a főnökükkel való társalgás nem győzte meg arról, hogy ez a három képes lenne a diszkrécióra. Márpedig neki arra volt szüksége. Ezek talán csak bemennének a kijelölt boltba és felrobbantanák az egészet. -Köszönöm, hogy eljöttek. -zárta le gyorsan a vizsgát, hiszen titkára üzenetben jelezte: telefonon keresik, és a másik épületszárnyból is megérkezett a tíz takarító, aki eligazításra várnak. -Akkor megkapjuk a munkát? -kérdezett közbe a nagydarab vezér, mikor látta, hogy Ron felkel a helyéről. A fiú hirtelen nem is tudta, hogyan küldje el őket. A feladatról természetesen nem mondott még semmit, nehogy felhasználják ellenük az információkat - de ezeknek olyan alacsony volt az intelligenciája, hogy azt sem fogták fel, ez mit jelent. -Uraim, tökéletesen megfelelnének, ha vérfüdőt akarnánk rendezni. Ezt vegyék dícséretnek. -komoly arcot vágott hozzá, és elég meggyőzőre is sikeredett. Egy ilyen kijelentés pedig a Nar Shaddaa-n amúgy sem volt meglepő - mindenkinek, még a legtisztábbnak tűnő cégeknek is voltak alvilági érdekeltségei. Hát egy kaszinónak ne lettek volna? -De most nem erre van szükségünk. Az elérhetőségüket azonban megőrizzük. A fejvadászok felfogták végre, hogy nem kapják meg a munkát. Ingerülten álltak fel, de szerencsére úgy tűnt, nem akarnak felfordulást okozni. Bár a magas szőke férfi egyedül volt velük, a fegyvereiket le kellett adniuk; és bár elszórtan, de akadtak a folyosón fegyveres biztonságiak. Ron pedig (látszólag) megrendíthetetlen nyugalomban várta, hogy távozzanak. Mindezt végiggondolva a három férfi végül csak röviden morrant egy köszönésfélét, majd kimasírozott.
Mikor elhagyták az épületet, az ismerős sárga twi'lek jelent meg az ajtóban. Először nem szólalt meg, mivel Ron éppen a holohívást intézte. -A takarítók, uram. Ron sóhajtott egyet, és megdörzsölte a szemeit. -Rendben, engedje be őket.
|
|
Mogorva
New Member
Katona
dezert?r kl?nkatona!c!Default
Posts: 35
|
Post by Mogorva on Sept 12, 2008 12:44:10 GMT 1
A Credit palota fő bejárati ajtaját feltépve nyugtázom magamban, megérkeztünk. Nemsokára talán végre újra bevetésre indulhatunk, s ez némi elégetettséggel tölt el. Céltudatosan egy recepciós külsejű személyt keresek, s hozzá lépve egyből, kertelés nélkül kibököm, hogy egy megbeszélt időpontra jöttünk, mint katonai konzultáns...
|
|
Seraph Llava
Junior Member
Fejvad?sz Az ?v J?t?kosa (2007) III. helyezett
Gazdag szabad?sz?!c!dimgray
Posts: 369
|
Post by Seraph Llava on Sept 16, 2008 20:00:00 GMT 1
Ahogy a csapat a Credit Palota fő bejáratán belépett, azonnal megérezhették azt a játékhangulatot, ami egy kaszinóból áradni szokott. A hosszú recepciós pultokon túl fel-feltűnt egy-egy felszolgáló (mind gyönyörű nők és jóképű férfiak a legkülönbözőbb fajokból - de leginkább emberekből), akik a beérkező vendégeket beljebb invitálták. Hatalmas csomagmegörző terem és fegyverleadó; ezek votlak a következő állomás egy vendégnek, majd ha a kötelezőkön túljutott azonnal pezsgőspoharat nyomtak a kezébe, és eligazították a különböző emeletekről és szolgáltatásokról. Persze ez mind a recepción túl várt volna... Mikor az egyik pulthoz léptek és bejelentkeztek, a négy férfinak öt percet várnia kellett, míg a recepción ülő nő beszélt a biztonsági központtal, majd azon keresztül a vezetőséggel. Végül beazonosították a csapatot, és a nő megnyerő mosollyal fordult Mogorváékhoz: -A másik épületszárnyba kell menniük. Ez a hölgy - mutatott a közben épp megérkező biztonsági emberre- átvezeti önöket a megfeleő helyre.
|
|
Léonard Beaumagnan
Junior Member
Politikus
Politikai tan?csad?, a Naboo szen?tora, a MediCorp t?bbs?gi r?szv?nyese!c!#4682B4
Posts: 324
|
Post by Léonard Beaumagnan on Sept 21, 2008 0:47:37 GMT 1
Tom azért jött a bolygóra, mert főnöke a Hutt szektorban is akart befektetést eszközölni. Azonban a főnök személye nem engedhette meg magának, a személyes részvételt a tárgyalásokon. Sőt! Olyannyira távol tartotta magától az egész ügyletet, hogy több baráton, fedőcégen és megbízotton keresztül juttatja majd el a pénzt Stonekeynek, ha talál megfelelő befektetést. Nem titkolt, hogy az időzítés sem véletlen. A kirobban hutt háború miatt, egyes csoportok talán új "barátokat", befektetőket keresnek s egy új piaci szereplőnek ez nagyszerű alkalom. Tomnak persze nem is kellett több és kapott az alkalmon s a Creditpalota rejtett, de észrevehető hírdetésén. Megjelent hát a kaszinónál. Megkereste az első recepcióst. - Üdvözlöm! Egy olyan személyt keresek, akivel tudok tárgyalni...befektetés ügyben...tud nekem segíteni?
|
|
Seraph Llava
Junior Member
Fejvad?sz Az ?v J?t?kosa (2007) III. helyezett
Gazdag szabad?sz?!c!dimgray
Posts: 369
|
Post by Seraph Llava on Sept 23, 2008 18:36:31 GMT 1
A Credit Palota első pillantásra megnyerő lehetett Tomnak: nagy, feltűnő és szemmel láthatóan rengeteg látogatója volt. A hirdetésben pedig az állt, terjeszkedni szeretne - az északi épületrész mögött pedig hatalmas hányada már el volt kerítve a felhőkarcolónak. Tehát a kaszinó valóban naggyá növi ki magát. Belépve a repepción ücsörgő t'wilek férfi begyakorolt mosollyal fordult az újabb vendéghez: -Üdvözlöm, miben segíthetek? Majd miután meghallotta az érkező szándékát, folytatta: -Kérhetném a nevét? Természetesen bizalmasan kezeljük, de tudnom kell, kit jelentsek be.
|
|
Léonard Beaumagnan
Junior Member
Politikus
Politikai tan?csad?, a Naboo szen?tora, a MediCorp t?bbs?gi r?szv?nyese!c!#4682B4
Posts: 324
|
Post by Léonard Beaumagnan on Sept 24, 2008 21:23:49 GMT 1
Tomot, egy hangyányit zavarta, hogy egy férfi twi'lek a recepciós. A bűn szektorának eme legmocskosabb bolygóján, legalább egy lenge öltözetű hölgyet várt volna. Mondjuk az is igaz, hogy belátja: egy férfi legalább nem vonja el a figyelmet az üzletről. Bár nem lenne rossz ötlet. Ki lehetne szűrni az amatőröket. Igaz, akkor ő is ki lenne szűrve. Ezen elmosolyodott. - Thomas Stonekey...befektető...
|
|
Seraph Llava
Junior Member
Fejvad?sz Az ?v J?t?kosa (2007) III. helyezett
Gazdag szabad?sz?!c!dimgray
Posts: 369
|
Post by Seraph Llava on Sept 28, 2008 22:08:57 GMT 1
A recepciós csatornát nyitott, és hutt nyelven bejeltette Tomot. -<Itt a B 255-ös pult. Egy bizonyos Thomas Stonekey érkezett, üzletkötés céljából. Hová küldjem?> Ha a férfi hutt nyelven ért is, a választ nem hallhatja, mivel az a t'wilek fél fülére helyezett kommunikátorán keresztül jött. Addig is, amig ő a "semmibe bámult", Tom körbenézhetett kicsit: a folyamatos forgalomnak örvendő recepciós pultok mögött hol nők, hol férfiak ültek. Némelyik ember, némelyik non-human... Két közös dolog volt bennük: szépek és elegánsan öltözöttek voltak mind. Egyik sem kirívó, vagy hiányos öltözetű; ám ha a leendő befektető tekintete beljebb vándolrolt, úgy láthatott épp elég "ruhahiányos" hostot is a vendégek között elvegyülve.
A t'wilek hamarosan visszafordult Tomhoz, és ismét közösnyelven folytatta: -Uram, máris érkezik egy biztonsági őr, aki átvezeti Önt a másik épületszárnyba. Az irodáink jelenleg kétfelé vannak osztva, így kérem ne vegye ezt udvariatlanságnak. Természetesen az egyik tulajdonossal fog beszélni, ám ő most az új épületrészben tartózkodik. Mire befejezte a mondatot, egy nagydarab marcona kinézetű férfi állt meg Tom mellett. Nem volt túl bizalomgerjesztő... De úgy tűnt, belénevelték a jómodort, mert illedelmesen fejet hajtott, és máris mutatta az utat: -Erre tessék. A kaszinó belsejében kalauzolt végig, elvonulva a vendégsereg és a fal között, át egy csendesebb folyosón, majd egy liftbe beszállva a felsőbb emeletek felé vitte Tomot.
|
|
Mogorva
New Member
Katona
dezert?r kl?nkatona!c!Default
Posts: 35
|
Post by Mogorva on Sept 30, 2008 13:38:30 GMT 1
Várni, csak várni, mindig csak várni... Mégis, fogjuk-rá-türelemmel megvárjuk a bébiszitterünket, aki elkísér minket a megfelelő helyre. Mikor megérkezik, s kiderül, hogy hölgy az illető, neheztelő pillantást vetek Dokira, jelezve, hogy ez nem az a pillanat, most ne "csajozzon". Követjük a nőt a másik épületszárnyba, a recepciósnak búcsúzóul intek egy aprót, s már indulunk is. Ahogy végigsétálunk a különböző termeken, próbálok mindenre odafigyelni, és minél jobban megfigyelni, megjegyezni az apró részleteket. Hallhatóan megköszörülöm a torkom, jelezve ezzel a többieknek is, hogy tegyék ugyanezt.
|
|
Léonard Beaumagnan
Junior Member
Politikus
Politikai tan?csad?, a Naboo szen?tora, a MediCorp t?bbs?gi r?szv?nyese!c!#4682B4
Posts: 324
|
Post by Léonard Beaumagnan on Oct 1, 2008 12:17:56 GMT 1
Azért megnyugodva konstatálja, hogy látni lehet lenge ruhás hölgyeket. Persze itt nem fog eltölteni egyetlen igazán vad estét sem. A munkát nem keveri az élvezetekkel. Még a végén az a vád érné, hogy a háttérben megbújó főnöke pénzügyi farvizén élősködik. Pedig ez közel sincs így. - Szép épület...jó helynek tűnik. - ~ ...érdemes lehet befektetni, ha olyan a könyvelés és a vezetőség. ~ De ezt már nem mondja végig, mert jól megtanulta már. Sose lehet tudni, hogy hol vannak rejtett lehallgató készülékek. - Milyen a munkamorál, a hangulat? Nekem nyugodtan elmondhatja...nem adom tovább...
|
|
Seraph Llava
Junior Member
Fejvad?sz Az ?v J?t?kosa (2007) III. helyezett
Gazdag szabad?sz?!c!dimgray
Posts: 369
|
Post by Seraph Llava on Oct 7, 2008 11:13:51 GMT 1
(Mogorva) A biztonsági őr valami eldugottabb folyosón vezette végig a csapatot - valószínű ezt az utat a személyzet használta általában. Kamerák voltak elhelyezve (eltakarva, hogy kevésbé legyen feltűnő) minden sarkon és az ajtókhoz szemmel láthatóan külön kártya kellett, ha valaki be akart lépni. A falak és az ajtók azonban még itt is ízlésesek és hangulatosak voltak. Néhány őrbe is belefutottak míg elértek egy átjáróhoz, ami átvezette a csapatot a másik épületrészbe. A tágas átvezető folyosóról kilépve egy nagy fogadóterembe léptek be, ahol kísérőjük egy pulthoz terelte a négy férfit. A teremben szökőkút és növények javították a hangulatot, a biztonsági őrök többsége valahol a fal mentén ácsorgott, hogy ne nyomasszák a beérkező vendégeket. Látogatókból pedig akadt bőven: a megfelelő pultoknál intézték ügyeiket, érdeklődtek, vagy az egyik tulajhoz szerettek volna bejelentkezni. -Uraim, itt le kell adniuk minden fegyverüket. -fordult a csapathoz a nő aki eddig vezetett. A pult mögül eközben előlépett néhány itt dolgozó (többségük nő, elegáns ingben és nadrágban) hogy átvegyék a leadott tárgyakat, majd átröntgenezzék a vendégeket. Ez sokkal megnyerőbb megoldás volt, mintha a biztonsági emberek kérték volna el a felszerelést...
Míg a négy férfi ezzel foglalatoskodott, kísérőjük bejelentette őket.
|
|
Seraph Llava
Junior Member
Fejvad?sz Az ?v J?t?kosa (2007) III. helyezett
Gazdag szabad?sz?!c!dimgray
Posts: 369
|
Post by Seraph Llava on Oct 7, 2008 11:22:40 GMT 1
(Tom) -Milyen a munkamorál, a hangulat? Nekem nyugodtan elmondhatja...nem adom tovább... -tette fel a kérdést Tom a mellette ácsorgó biztonsági őrnek. A nagydarab férfi egy pillanatig csak méregette, de mivel a liftben utaztak felfelé (és ez a rengeteg emelet miatt bizony sokáig tartott) arra a következtetésre jutott, hogy nem kerülheti ki a kérdést. És hát az illem, ugye... -Jól fizetnek. -kezdte vontatottan. Szemmel láthatóan nem volt a szavak embere.
|
|
Mogorva
New Member
Katona
dezert?r kl?nkatona!c!Default
Posts: 35
|
Post by Mogorva on Oct 7, 2008 11:58:14 GMT 1
Amikor meghallom, hogy le kell pakolnunk a fegyvereinket, elnyomok egy halk szitkot az orrom alatt. Nemcsak, hogy rühellek fegyver nélkül mászkálni - szinte pucérnak érzem magam nélkülük - de ez nálunk még ótvar sok időbe is telik. Megpillantva azonban a biztonságiakat, s mikor észreveszem, hogy röntgen is lesz, jelzek a többieknek, ha ez kell, hát ez kell. Kerekes és Lángoló mosolyogva kezdik leakasztani övükről a házi készítésű repeszgránátokat, amíg Doki kedvenc késeivel kezdi az "adakozást". Nálam a lazán hátamra dobott puskán és az oldalamon pihenő pisztolyomon kívül már csak a csizmaszárba rejtett két késem van, nem beszélve persze a saját két gránátomról. Kelletlenül pakolom a pultra ezeket a hasznos holmikat, majd vigyorogva nézem végig, ahogy Doki kirámolja a zakóját - sugárpisztoly, dobókések és egy újabb repeszgránát kerülnek a pultra. Hangos csattanással fejeződik be a nagy rendezkedés - Lángoló sugárkarabélya landol a fegyvereink súlya alatt igencsak szenvedő pulton. Kerekes apró lézerpisztolya eltörpül mellette, s már csak a két jómadár zsebkése hiányzik, ezeket egyenest az őrök kezébe nyomják. Jöhet a röntgen - gondolom, hiszen nincs nálunk már semmi fegyvernek nevezhető eszköz. Hogy mégis némiképp nyugodt vagyok, annak köszönhető csupán, hogy tudom, a pusztakezes kiképzésünk is elég kemény volt, és simán megálljuk a helyünket így is. Miután bejelentettek minket végre, a jó öt perces "lefegyverzés" után, kényelmes léptekkel indulok meg a kérdéses iroda felé.
|
|
Seraph Llava
Junior Member
Fejvad?sz Az ?v J?t?kosa (2007) III. helyezett
Gazdag szabad?sz?!c!dimgray
Posts: 369
|
Post by Seraph Llava on Oct 8, 2008 22:41:24 GMT 1
A sok fegyver láttán némelyik nő elámult, de a legtöbben csak gyakorlottan eltették, amit a pultra rakott a csapat. Valószínű nem ez volt az első eset hogy ennyi fegyvert láttak együtt. Kipakolás után kaptak egy holoazonosítót, amivel majd a megfelelő minidokkból visszakaphatják saját felszerelésüket; majd az egyik személyzetis feléjük fordult: -Uraim, a 67. emeletre tessék. -mutatott a liftek felé- Ott majd kapnak eligazítást, melyik terembe menjenek. A résztulajdonos, bizonyos "Ron" már várja Önöket.
Kísérőt ezuttal nem kapott a négy férfi, mehettek maguktól: fel a lifttel, majd a megfelelő emeleten át egy újabb nagy fogadótermen. Itt szinte egy vendég sem tartózkodott, benti dolgozók viszont annál inkább. Nem volt egyenruha, mindenki saját ízlése szerint öltözhetett, a látvány elég tarka volt: megfért egymás mellett a kirívó lenge, és a bebugyolált, vagy akár kevésbé elegáns öltözet is. Az egyetlen egységes ruhát itt is a biztonsági őrök hordták, akik -szokásukhoz híven- a fal mentén álltak, vagy járőröztek. A nagy kavarodásból (mindenki sietett éppen valahová) egy sárga t'wilek férfi vált ki, és elég egyértelműen a csapat felé tartott. Mikor odaért, meghajtotta a fejét. -Üdvözlöm Önöket. Erre tessék.
Ismét egy átvilágítás, ezúttal sokkal gyorsabban. A biztonság kedvéért, hátha átjutott valami az előző ellenőrzésen... Ezután azonban a t'wilek végre megmutatja az ajtót. -Ide kell majd bemenniük. Gondolom így is sokat várattuk már önöket, de ne aggódjanak: éppen jókor érkeztek, az előző vendég várhatóan most fog távozni. Mire befejezte a mondatot, kinyílt az ajtó, és valóban kijött rajta valaki. Szemüveg, pedáns öltözet, divatosan nyírt frizura - valószínű üzletember volt.
De a lényeg, hogy már bemehetett a csapat a már említett "Ron"-hoz.
|
|