Post by Bagga Desilijic Azari' eli on Aug 11, 2008 15:41:22 GMT 1
Teljes Név: Bagga Desilijic Azari'eli
Születési idõ: B. E. 201
Születési hely: Nal Hutta
Nem: Hermafrodita, jelenleg férfi
Faj: Hutt
Beosztás: A BestiaPerfect volt tulajdonosa.
Felszerelés:
Egy hatalmas pipa, hozzá egy dohányos szelence õkelme kedvenc dohánykeverékeivel feltöltve.
Jellem: Nem sokban különbözik az átlag huttoktól, annak ellenére, hogy a galaxis kedves, állatszeretõ lénynek ismert meg.Hiszen imádom a kis bestiákat , de csak azért mert hasznot hoznak. A sok botor elfelejtette, hogy hutt vagyok. A pénzért bármire képes, ez esetben a színészkedésre is.
Azt hiszem így, naplóm elejére fel kell jegyeznem, hogy a hatalmat is szeretem. No meg a szép nõket. És a jó zenét.
Ma elõbujtam nemzõm erszényébõl. Bent voltam már vagy hatvan éve, de nem mertem rászánni magam a végsõ elõjövetelre. Persze ezelõtt is jártam már kint, de amint körbenéztem és láttam, hogy mekkora tér vár rám, és hogy milyen furcsa dolgokkal van tele egybõl visszabújtam nemzõm, Agga erszényébe.
De most elhatároztam, hogy nem fordulok vissza. Nem hallgatom meg újra a becsmérlõ szavakat, hogy normális gyermek ilyenkor már nemzõje mellet csúszik, meg hogy ilyen idõs korában õ már tíz embert csicskáztatott, és amit legjobban utáltam, hogy õ ilyenkor már egy egész chubát nyomott le a torkán.
Tehát kivártam, még idõs nemzõm abbahagyja a beszélgetést, és visszavonul. Ekkor kidugtam a fejem, majd kimásztam.
- Achuta Bagga! - köszöntött boldogan Agga, aztán a magáé mellett helyetfoglaló kényelmes heverõre mutatott. - Foglalj helyet gyermekem!
Engedelmeskedtem, miközben nemzõm behívott egy gyönyörû humán lányt. Azonnal tudtam, hogy ezt hívják idekint szépségnek. Nagy szemeimmel vágyódva bámultam. Meg akartam kapni.
- Hozzatok ételt fiamnak! - parancsolta. A lány némán meghajolt, és ezzel a mozdulattal betekintést engedett a mélyen kivágott dekoltázsába. Ezután megfordult, és kisétált a szobából. Most már tényleg akartam õt. És reméltem, hogy megszerezhetem.
- Nemzõm, minden szolgád ilyen gyönyörû? Mert ha igen adj egyet! - kértem. Agga mély hangján felkacagott, egy kicsit megijesztett ezzel. Aztán ahogy abbahagyta a röhögést, cinkosan rám kacsintott.
- Ez az én gyermekem! Alig jött elõ, és máris a ribancok érdeklik. Meg követelõzik! - mondta vidáman, aztán dorgáló hangon tette hozzá. - Azért ne szokd meg a parancsolgatást. A szolgákat utasíthatod, engem kérj! - tanítgatott boldogan. Néhány perc múlva egy tucat gyönyörû lány jött be, kezükben tálcákkal, amiken felséges ételek gõzölögtek. Belakmároztam, szórakoztam kicsit a lányokkal aztán elszundítottam.
Másnap apám bemutatott tanítómnak. Az idõs anx is kivételt képezett szolgáim közül. Neki is tisztelettel taroztam. A mai napot tanulással töltöttük, a bölcs öreg nagyjából elmesélte nekem klánunk, a Balacijik történetét. A család ötszáz éve alakult, tehát még fiatalnak mondható. Tagjainak üzletrésze a kereskedelem. Legális síkon nyersanyagokkal, droidokkal, mûszaki cikkekkel. Feketén pedig emberekkel, fûszerrel, és fegyverekkel. Nem vagyunk fontos klán, nem játszunk nagyban. Csak azért társultak tagjaink, mert együtt könnyebb, és itt viszonylagos függetlenséget élvezhettek. Vezetõnk a hétszázvalahány éves Barra Balacijik Nori. Gazdag hutt, aki szárnya alá vett néhány fiatalt, és klánt alapított. Õrá figyeltek a Tanácsban.
Az anx mondókáját egyfolytában kérdésekkel szakítottam meg. Hogy mi a fene az a klán? És a Tanács? Kérdéseimre türelemmel válaszolt, órákat beszélt a huttok büszke népérõl. A nap végére fáradtan másztam vissza a szobámba. Ott várt a jó puha ágy, rajta pedig egy adattábla. Csak most jutott eszembe, hogy még tegnap kértem apámtól. Fel kívántam jegyezni az életem történéseit. Neki is fogtam, de mivel írni nem tudtam, ezért felmondtam elsõ két napomat. Itt tartunk most.
Tíz év telt el, mióta kibújtam nemzõm erszényébõl. Ezt a tíz évet tanulással töltöttem. Az idõs anx tudástára hatalmas volt, és igyekezett minél több tudást rámruházni. Sajnos ebben nem voltam valami jó partner. A klánunk történelme még érdekelt is, szintúgy fajunké. Csakhogy ezeket a témákat gyorsan kiveséztük. Aztán ami még érdekelt az a háborúzás volt. Elõször az élethû holoanimációk tetszettek meg, de késõbb, amikor már a száraz tények jöttek... Nos ezek már nem kötöttek le. Emellé jött a számtan. Nem egy izgalmas tananyag. Aztán amit nagyon utáltam még az az volt, amikor tanítóm más fajokról fecsegett, aztán ebbõl akart kikérdezni. Én mondtam nekik, hogy más fajok nem érdekelnek. Hiszen azért lettek teremtve, hogy szolgálják a huttokat, és nem érdemlik meg, hogy én tanuljam ki õket. Mert csak azt tanuljuk ami fontos, de csak a hutt faj fontos, a többi alsóbbrendû.
Az anxnak nem tetszett a dolog, de másnap hagyta a témát. Helyette inkább elkezdtük megtanulni a galaktikus közöst. Ez könnyen ment, és talán ezért nem háborogtam. Ezzel párhuzamosan az öreg elkezdte megismertetni velem a többi hutt klán munkásságát. Megtanultam, hogy a két legnagyobb klán, a Desilijic, és a Besadii folyton egymást öli, mert mindig keresztbe tesznek egymással, az összes létezõ piacon. Emellett vannak kisebb klánok, egy részük független, akár csak a miénk, a másik részük pedig nyíltan támogatja valamelyik nagy családot.
Aztán egy nap Agga bejelentette, hogy mostantól mellette fogok tanulni. Ennek örültem. Mert most láthatom, hogyan üzletel nemzõm. Elõször is megmutatta a céget. Itt, a Nal Huttán "csak" egy jól menõ bárunk volt, meg a kereskedõ cégünk. A cég telephelye lenyûgözött. Láthattam a hatalmas teherhajókat, lenyûgöztek az ötletes titkos rekeszek. Megismerkedtem a pilótáinkkal, akik nem gyõztek hízelegni. Tetszett a dolog, éreztem végre a hatalmat. Aztán a bemutatkozás után bemásztunk Agga luxushajójába. Persze ez is tele volt gyönyörû lányokkal. Élveztem a velük való enyelgést, és ezzel nem én voltam egyedül. Nemzõmre is csak úgy tapadtak a lányok, persze a jobb elbánás reményében. Aggát ezt nem érdekelte, õ csak élvezte a társságukat, és megengedte, hogy testõreink is ezt tegyék. Az erõs férfiak örültek az ajándéknak, csak ritkán szórakozhattak. Sajnos nem lehettünk túl sokáig itt. Nemzõm meg akarta mutatni a bárt is. Nem szívesen hagytam itt a lányokat, már régen volt részem ilyesféle szórakozásban. Útközben, kérdésemre, hogy honnan szedjük a lányokat nemzõm elárulta, hogy a bárhoz tartoznak. Pénzért bármire kaphatóak, és sok férfi meg is akarja õket kapni.
Néhány perc múlva már a bárban másztam, és szomorúan vettem tudomásul, hogy sehol nincs egy jó bige sem. Szóvá is tettem, mire apám felkacagott, aztán türelmemet kérte. Körbementünk a báron, aztán Aggával, és a testõrökkel együtt egy liften az emeletre mentünk. Ott aztán csorgathattam a nyálam... Szép lányok táncoltak rudakon, körülöttük egy csomó asztal volt elhelyezve. Az asztaloknál férfiak ültek, és hozzám hasonlóan megigézve bámulták a szépségeket. Nemzõm elárulta, hogy fölöttünk is van még egy szint, ott lehet "szobára menni". Sajnos itt sem idõztem túl sokáig, mert le kellett mennünk a pincébe. Itt volt Agga irodája. Végignéztem, ahogy megegyezik üzletfelével, aki még kezet is csókolt neki mielõtt elment. Ezután nemzõmmel mi is hazatértünk.
Ettõl a naptól kezdve minden napomat Aggával töltöttem. Megismerkedtem klánunk vezetõivel, és szinte az összes alkalmazottunkkal. Néha napján behajtattuk a tartozásokat, meg elmentünk szórakozni. E kettõ volt a kiugrás az unalmas hétköznapokból. Állatviadalok, illegális bunyók, sabacc, és még néhány kártyajáték. Néha egy-két fogatverseny, és ami nagyon tetszett: egy verseny, ahol trutyinak kinézõ állatok versenyeztek egymással, különféle bonyolult pályákon. Valami Cseppversenynek hívják, de nekem maradt Trutyi-futam. Így ment ez egészen százhúsz éves koromig.
Már kicsivel kevesebb, mint tíz év hiányzott a felnõttséghez. Legalábbis szerintem. Mert Agga másként gondolta. Szerinte ötven év pont elég a tanuláshoz, most már hasznát akarta látni a tanulóéveknek. nekem nem tetszett a dolog. Eleinte tiltakoztam, sõt, rám nem jellemzõ módon hisztiztem. Nem akartam még felelõséget, csak hatalmat.
Tiltakozásomnak Agga dörgõ hangja vetett véget. Haragosan vágta fejemhez, hogy ha meghátrálok a feladat elõl ( aminek milétérõl fogalmam se volt) akkor szégyent hozok rá, és nem érdemlem meg, hogy huttnak hívjanak. Mert egy igazi hutt nem hátrál meg egy jó üzlet elõl.
Szégyenkezve másztam vissza a szobámba, és az egész napot ott töltöttem. Gondolkoztam Agga szavain, és rájöttem, hogy igaza van. Hiszen nem azért óvott az erszényében hatvan évig, hogy egy üzlethez nem értõ, semmirekellõ pénzszóró, szóval röviden a huttok szégyene váljon belõlem. Így hát másnap reggel a megbánás szellemében másztam Agga elé. Fejlehajtva bocsánatot kértem tõle, õ pedig megbocsátott.
Elmondta nekem a feladatomat. Volt egy adósunk, egy semmirekellõ ortolán. Valami Nonno-nak hívták. Állítólag jól zenélt, de az ételeknél inkább a minõség, és nem a mennyiség érdekelte. Ezen felül Agga egyik testõre sietve tette hozzá, hogy még a piákat is vizezik. Már megszoktam, hogy nemzõm nem bünteti meg bizalmas embereit ha közbeszólnak. Véleménye szerint a boldog zsoldos a jó zsoldos. Ehez szokása volt hozzátenni, hogy a rossz zsoldos halott zsoldos. Most csak elvigyorodott a testõr szavain, aztán folytatta feladatom ismétlését. Szóval a vendégek nem voltak megelégedve a bárral, és emiatt nem, hogy hasznot nem hozott, még komoly veszteséget is pakolt az ortói hájas vállaira. A muzsikus kedvû lénynek Agga adott kölcsönt a talpráálláshoz, de sajnos ennek nyomán még egy büdös fillér se jött vissza a "családi kincstárba". Nekem csak egy dolgom volt. Nem sokára letelik a határidõ, én akkor odamegyek, és elveszem tõle a boltot. A módszer rám van bízva. Ezután van tíz évem, hogy eredményt mutassak. Bizonyításom eszköze a bár lesz.
Másnap kiválasztottam néhány testõrt. Végtére is, ha már nagyban játszom, akkor nézzek is ki nagynak. Sajnos nem volt túl nagy választék zsoldos terén. A szokásos figurák: Õrült rodiánok, izomkolosszus niktók, néhány büdös gamorrai, no meg granok, weequayok. Köztük üde színfoltként hatott egy nõstény gathering, egy fiatal humán, akire ha rápillantottam a hideg futkosott a hátamon, a háttérben állt még egy aqualis, undorító csáprágókkal. Õk megfelelnek gondoltam, aztán sorban rájuk böktem. Szépen kisétáltak elém, és a humánon kívûl fejet hajtottak. Mérgesen dörrentem az engedetlen zsoldosra, hogy mégis mit képzel magáról. Õ valami olyasmit válaszolt hogy; " A munkámban bizonyítok, nem a hízelgésben. " Megdöbbentem merészségén, de valahogy tetszett nekem az ipse. Mondtam neki, hogy; "majd meglátjuk!", aztán megindultam a luxussiklónk felé. Kényelembe helyeztem magam, aztán elmondtam tervemet kísérõimnek.
Egy fél óra múlva már Nonno bárjában másztam a tulaj irodája felé. Bentrõl kellemes muzsika hallatszott ki. Intettem az aqualish-nak, az erõsen bekopogott. Az ajtót egy protokoldroid nyitotta ki. Ekkor óriási meglepetésben volt részem. Igaz, korábban én kértem embereimtõl az agresszív fellépést, de erre nem számítottam. A humán amint egy résnyire kinyílt az ajtó egy erõteljeset belerúgott a droidba . A gépezetet meglepetésként érte az akció, egyensúlyát vesztve fenékre huppant. A férfi ráugrott, lenyomta a földre, aztán feltépte hasán a borítást, és kitépett egy marék kábelt, mindezt egy pillanat alatt. Én meg a másik két testõr megilletõdötten bámultunk, valószínûleg az ortolán is így tett, miközben a droid sok millió nyelvbõl összehordott halandzsát kezdett sipítozni. A férfi csak hátranézett, és vigyorogva kitépett még egy adag huzalt. Mintha azt kérdezte volna, hogy megfelel-e. Összeszedtem magam, és becsúsztam a szobába.
- Bravó Zohan! - dicsértem emberemet, aztán az ortolánra pillantottam. - Magára is ez vár, csak egy intésembe kerül! - rivalltam rá. A megrémült tulaj egész testében remegve hajolt meg elõttem.
- Bocsáss meg Bagga! - kezdte a rimánkodást - Bocsáss meg, hogy nem fizettem. De nincs mibõl! - folytatta.
- Nem csodálom! - mondtam lenézõen - Micsoda hely az, ahol nem szolgálják ki egybõl a vendéget! - Nommo megint könyörgött, aztán beküldetett egy chubát, és egy pohár jó bort. Lenyeltem a chubát, jó volt. Belekortyoltam a borba, jó volt. Megdicsértem a kínálatot, Nommo megkönnyebbülten sóhajtott. Nem tudta, hogy, én úgy is belekötök valamibe.
- Jó a bor, finom, húsos a chuba! - mondtam el még egyszer megelégedve. - De hogy képzeled, hogy az embereimet nem szolgálod ki! - Az ortolán félve utasította a pincért, aki nem sokára három whiskyvel tért vissza. Zsoldosaim megköszönték az italt, még a humán is. Ezt megelégedve vettem tudomásul, aztán visszafordultam az ortolánhoz.
Elmondtam neki a lehetõségeit. Vagy átadja nekem a bárt, és dolgozik zenészként tovább, vagy ellenkezik, és akkor úgy végzi mint a protokoldroid. Nem kért valami sok idõt a gondolkozáshoz. Csak valami olyasmit susmorgott az orra alatt, hogy a Besadii a szomszédban van, és hogy itt nem fogok tudni megélni. Aztán miután ezt elmondta kezet csókolt, és nekiállt bemutatni a bárt. Nem volt valami nagy durranás. Sülteket árultak, a zene tényleg jó volt, de semmi extra. Szerencsére ötleteim voltak, a kivitelezéséhez meg csak idõ kellett.
Húsz év telt el mióta elkezdtem a bárral foglalkozni. Immáron teljes jogú hutt voltam. Fajtársaim felnõttként tekintettek rám, a Tanács ülésesein is részt vehettem, nem mintha túl sok vizet kavartam volna. A klán érdekeit Ragga egy személyben képviselte, és nem is rosszul. Vállalkozásaink szép profitot termeltek, és sikerült kompromisszumok árán elkerülni, hogy megsértsük a két nagy klán érdekeit. Legalábbis egy darabig...
Egy éve történt. Épp a saját nal huttai villámban idõztem, amikor üzenet érkezett. A Besadii egy követe kopogtatott az ajtómon. Üzentem, hogy engedjék be. Miközben vártam a vendéget Zohan-hez fordultam. Úgy tûnt a férfi semmit nem öregedett az elmúlt húsz évben. Néhány emberem szerint anzati a kedvenc zsoldosom. Szerintem nem. Igaz, hogy szó nélkül tette el láb alól azokat akiket erre a sorsa ítéltem (nem voltak sokan), de ne tudok róla, hogy egynek is kiszívta volna az agyát. Mindenesetre most megkérdeztem tõle, hogy mi baja a Besadiinak. Õ sem tudott semmirõl. Legjobb tudomása szerint, mióta megegyeztünk, hogy a bárban õk árulják a halálpálcikát. Szóval tanácstalanul vártuk a követet.
Aki hamarosan meg is érkezett. Üdvözölt, aztán bemutatkozott.
- Tarta Besadii Zure - zengte. Intettem a mellettem álló lánynak, hogy menjen el.
- Hozzas chubát, és bort! - súgtam a fülébe, aztán végigsimítottam a fenekén. Megelégedve tapasztaltam, hogy az ismerõs idomok még mindig gyönyörûek, aztán a hutthoz fordultam.
- Miben segíthetek Tarta Besadii? - kérdeztem a szemébe nézve.
- Nem kertelek ifjú testvérem. A klánunknak nem tetszik, az ami a bároddal történik. Amikor elkezdted, szemet hunytunk felette, hogy a szomszédságunkban kezdesz építkezni. Reméltük, hogy megmarad Mommo bárja annak ami. Egy kis étterem, ahol a legjobb zenét játsszák a környéken. Jártak oda az emberek, és jó hírû hely volt. Nem bántuk, hiszen nem vett el sok vendéget a kocsmáinktól.
De aztán te elkezdted alakítani a bárt. Továbbra is a zenéért mentek oda az emberek, de ez a zene más volt. Lemondtál arról a muzsikáról, amit a jól nevelt polgárok kedvelnek, és populárisabb zenét kezdtetek játszani. Nem haragszunk rád, sõt én még csodállak is, hogy mekkora tehetséggel választottad ki a zenekarokat. Helyi srácok , akik a húsz év alatt hírségekké nõtték ki magukat. Mint mondtam, ekkor már számottevõ vendéget raboltál el tõlünk, de a veszteséget kompenzáltuk halálpálcikák eladásával.
Ekkor a kapcsolatunk kölcsönösen jövedelmezõ volt.
De te a múl évben... - Vett egy chubat a belebegõ tálcáról, én is így tettem. - Igazán ízletes! - örvendezett megfeledkezve beszélgetésünk tárgyáról, és arról, hogy szigorúan kéne velem beszélnie. - Igazán finom a bor is! - mondta, aztán észhez kapott, és a tárgyra tért.
- Szóval te a múlt évben megvetted, vagy inkább elvetted a bár fölötti üzlethelységet. Átalakítottad, és itt adtál exkluzív vacsorákat gazdag lényeknek, ahol az õ szájízüknek megfelelõ zenekarokat léptettél fel. Ez nagy hasznot hozott számodra, és jó kapcsolatokat. Ezzel semmi bajunk. De azzal inkább, hogy mire használtad a kapcsolataidat. Bezárattad a legközelebbi lebujunkat, és az a néhány kiöregedett börtöntöltelék elindult a te bárodba. Nem volt nagy a kár, de az a szemtelenség, hogy kikezdesz a Besadiival... nem tetszett a többségnek, de a vezetõink úgy voltak vele, hogy adunk még egy esélyt. Követeket küldtünk, hogy van alkunk. Nem lépünk, feltéve, hogy a kócerájodban mi árulhatjuk a halálpálcát. Ezen felül szavadat adtad, hogy nem bõvíted tovább a helyet.
Erre a minap egy új helységet vettél a régi alatt. Tudod, ha más vezetné a Balacijicet, akkor már égne a bár. De mi tiszteljük Barrát, nem akarunk háborúba keveredni vele. Téged bármikor megölhetnénk, de nem tesszük. De ajánlom, hogy az új helységben irodát hozz létre, vagy ha nem... - mondta, majd befejezésül jobb kezét félreérthetetlenül húzta el hájas nyak elõtt. Én csak néztem ki a fejembõl. Eszembe jutottak Mommo szavai. Rájöttem, hogy igaza volt. Nem tudtam mit tegyek. A büszkeségem azt diktálta, hogy ne engedjek a Besadiinak. A józan ész viszont azt, hogy tegyem amit mondtak.
- Gondolkozom szavaidon Tarta. A klánod erõsebb mint én, és úgy hiszem csak egy esélyem van. Az eredmény remélem kielégíti a Besadiit. - az idegen hutt bólintott, aztán kicsúszott a szobából.
Másnap elsõ utam Barrához vezetett. A lassan nyolszázötven éves hutt nem volt valami jó bõrben. Miközben üdvözöltem, végignéztem testén. A látvány csak megerõsítette a szóbeszédet, hogy a vezér halálán van. Nem látszott rajta elég háj, bõre nem csillogott a nyálkától. Egyik szemét ronda hályog fedte, és olyan álmosan pislogott, mint aki egy órát sem aludt az utóbbi napokban.
Erõtlen hangon üdvözölt, és megkérdezte, hogy mi járatban vagyok. Mondtam neki, hogy mivel keresett meg a minap a Besadii. Az öreg a fejét csóválta. Elõadta véleményét, miszerint amire kérni fogom, azt nem tudja teljesíteni. A Tanácsban felszólalhat, de hangja már halk, és erõtlen. Még ha meg is fogadnák tanácsát, halála után úgyis eltipornák a bárt. Mondtam neki, hogy ne bolondozzon, még sokáig fog élni. Õ csak erõtlenül felkacagott, ami néhány másodperc után köhögésbe ment át. Válasznak ez is elég lett volna, de õ szavakba öntötte gondolatait. Biztos volt benne, hogy évek kérdése a halála, de õ már megbékélt a véggel.
És azután elõadta, hogy ezt a sok évet békében élte meg a két klánnal, és békében is szeretne meghalni. Kérte, hogy ha eszembe jutott a nyílt háború, vagy a segítség kérés e a Desilijictõl akkor felejtsem el. Veszélybe sodornám a Balacijik függetlenségét, és tagjainak békéjét. Láttam, hogy nem érhetek el semmit az érdekemben, ezért hát elbúcsúztam az öreg huttól, aztán hazautaztam. Nem volt mit tenni, a bár alatti helységet eladtam. Ezzel is nyertem néhányezer kreditet, és ami a legfontosabb elég idõt.
Százhatvankét éves koromban, huszonötéves nehéz betegeskedés után elhunyt Barra. Az alapítótagok közül mindössze csak négyen éltek. Az idõs vezér végrendeletében meghagyta, hogy õk szavazással döntsenek a vezér kilétérõl. Ennek lebonyolítása fényes bizonyítéka volt Barra gondolkodásának. A legerõsebb a legyen vezér, és az a legerõsebb, akit a legtöbben támogatnak. Éppen ezért titkos szavazáson vett részt a négy "rangidõs". Legesélyesebbnek nemzõmet tekintették, és papírforma szerint három szavazatot kapott. Örömmel vette át a vezetést, de megnövelte testõrei számát. Ugyanis nem feledte el, hogy egyvalaki nem õt látná a klán élén.
Miután biztonságban érezte magát emberei védgyûrûjében, elsõ lépésként elsimította problémáinkat a két nagy klánnal. Utána összehívta a Balacijicet, és elmondta terveit. Remélte, hogy az a hutt, aki nem támogatja, itt majd felszólal. De az ellenség meghúzta magát. Meg kell hagyni okos volt.
A gyûlés után nemzõm botor módon elfeledkezett a szavazásról. Biztos volt benne, hogy nem fogna ellene lépni. Gyanúját elaltatta a rengeteg ajándék a klántagoktól. Hiába mondtam neki, hogy ne legyen biztos ennyire a dolgában, õ nem hallgatott rám.
Én eközben megalapítottam a második vállalkozásomat. Vadállatokat fogtam be, és adtam el. Legális formában kis háziállatokat, feketén pedig viadalokra szállítottunk bestiákat. Jól ment a dolog, ez nem sértette a nagy klánok érdekeit. Bõségben éltem, gazdagabban mint valaha.
Közben egyre bizonyosabbá vált, hogy Zohan anzati. Az utóbbi években semmit sem öregedett, vonásai még mindig fiatalosak voltak, csupán annyiban változott arca, hogy az évek során rákerült néhány heg. Nem értettem, hogy miért szolgál, hiszen népére nem ez a jellemzõ. Mindenesetre bõségesen elláttam mindennel, nehogy már elhagyjon. Elvégre õ nem hal meg évszázadokkal hamarabb mint én.
Egy szó mint száz az életem tökéletes volt. Mígnem egy nap azzal fogadtak ébredésem után, hogy Aggát megmérgezték. Hatalmas haragra gerjedtem. Biztos voltam benne, hogy az ölte meg, aki annak idején ellene szavazott. Sajnos nem tudtam, hogy ki a gyilkos. Persze a Balacijicnek vezetõ kellett. A klán Zardot választotta meg, elsöprõ többséggel. Most már sejtettem honnan fúj a szél! Hát persze, támogatókat szerzett, aztán a többséggel a háta mögött mert lépni. Valahogy megmérgezte nemzõmet, aztán vigyorogva vette át a hatalmat. Egyelõre nem léptem. Tudtam, hogy ha észreveszi szervezkedésemet, akkor engem is eltesz láb alól. Ezért aztán nyugton maradtam.
Majdnem öt évig. Ekkor ugyanis Zard elkezdte a klánt a Besadii felé kormányozni. Elõször csak üzletelni kezdett velük, sokkal nagyobb engedményeket tett nekik, mint valaha is a Desilijicnek. De tudtam, hogy ebbõl évtizedeken belül beolvadás lesz. És én nem sok jóra számíthatok a Besadiiban. Miután ezt felismertem a Desilijichez fordultam. Rengeteg ajándékkal, és szívmelengetõ ígéretekkel bizonyítottam alkalmasságomat a csatlakozáshoz. Többek között felajánlottam a BestiaPerfectet. Ígéretet kaptam, hogy a Desilijic lecsap a Balacijicre, amint nyíltan kiállnak a Besadii mellett.
Immáron csak várnom kellett.
Húsz évvel ezelõtt a Balacijic beolvadt a Besadiiba. Én azonnal felmondtam mindenféle kapcsolatot a Balacijicel, és néhány hónapra rá már a Desilijic soraiban tudtam magam. Sajnos a BestiaPerfect kicsúszott a kezeim közül, a bár pedig Zard sajnálatos "balesete" után összeomlott. Üzletfeleim megvádoltak azzal, hogy nem fordítottam elég figyelmet a karbantartásra, legtöbbjükell megszakadt a jól fizetõ üzleti kapcsolatom. Én tudtam, hogy a Besadii keze van a balesetben, de bizonyítani nem tudtam.
Rengeteg pénzt emésztettek fel a korábban a bár által fedezett kiadások. El kellett adnom csodás villámat, a jármûveim, és luxuscikkjeimet, el kellett küldenem embereim nagy részét. Zohanre se tudtam már költeni, nem ért meglepetésként, hogy egy nap eltûnt. Szomorú voltam, tudtam, az életben nem találok senkit, aki helyettesíthetné. De a sok áldozat meghozta az eredményt: kikerültem az adóságcsapdából, és minimális vagyonnal továbbtengõdhettem.
Napjainkra azonban nem sikerült felállnom a padlóról. A Nar Shaddaan vettem egy nagyobb lakást. A klánban nem nagyon néztek föl rám, hiszen mindenemet elvesztettem. Igaz továbbra is alkalomadtán sikerül befogatnom egy-egy nagyobb állatot, és eladnom, de ne nincs megbízható pénzkereseti forrásom. talán egyetlen dolog, amivel kivívhatom társaim csodálatom a harc. Mert még mindig gyûlölöm a Besadiit, és mindent meg fogok tenni, hogy ezt a a háborút mi nyerjük.
Mivel a pénzem elfogyott, ezért a menekülttáborokból toboroztam embereimet. Egyedüli tapasztalt alvilági róka az ügyvédem, aki egyben a tanácsadóm. Megvéd a törvény elöl, parancsaimat átadja a többi zsoldosomnak. Neve Mike Prax.
A másik pribékem, akit még húsz éve fogadtam fel, Mark Lockir. Félelmet kellt mindenkiben, tapasztalataim szerint egyszemélyes hadsereg. Húsz éve még bérgyilkosként kereste kenyerét, ma már õ felel a védelmemért. Ahoz képest, hogy amatõrként kezdte, az ifjabb embereim félistenként néznek fel rá.
Alább a testõrségemet mutatom be. Õket is olcsón béreltem fel, de figyeltem rá, hogy félelmetesek legyenek. Még mindig utálom a sablonos testõrséget, úgy hiszem ezzel kitûnök a többiek közül. Három lény védi a biztonságomat, a késõbbiekben úgy hiszem növelni fogom a számukat. Élükön Mark áll.
gondolom Olló kinézete helyettem is elmondja, hogy miért kiváló testõr. Hatalmas méreteivel közelharcban szinte verhetetlen. A hûséges tarcot egy kocsmában szedte fel Mark. Állítólag jól
bunyúzott. Néhány hetes kiképzés, aztán már mellettem is lépdelt óriási lábaival.
Engem véd még egy nautolan is. Csápos koponyájában kiemelkedõen intelligens elme rejtõzik. Lehetett volna orvos, ügyvéd, jogász, de õ utált tanulni. Helyette inkább egy kölyökbandával fosztogatott az alsó szinteken. Beceneve Csápos. Az igazira már nem is emlékszem, mert mindenki a becenevén szólítja, és õ is azt használja. No meg vibrokardját, és a sugárvetõjét...
A harmadik lény aki az életemet vigyázza egy undorító bartokk, Nime. Fajáról az a szóbeszéd járja, hogy szinte minden sérülésbõl felépül, és agyának egy része a testében van, így ha levágják a fejét még egy ideig tovább harcol. Hogy mondjam... Õt sem az eszéért szeretem.
A védelmen kívül a támadásra is felkészültem, ahogy tudtam. Szerencsére vadászaimnak mindegy, hogy mi a préda. Ha azt mondom nekik, ugyanúgy elém hozzák egy rancor trófeáját, akár egy nem fizetõ kuncsaftét. Szerencsére testvérek, így nincs baj az összeszokotsággal. Nevük Ark, és Erk, bátor barabellek.
Persze a szórakoztatásomra is vannak embereim. Házi zenekarom, a néhány lelkes helyi fiatal álló Alvánia. Nem tom' nevük mi a francot jelent, de olyan zenét játszanak, amit imádok. Ezen felül eljárnak néha koncertezni, és ebbõl is csurran-cseppen néhány kredit számomra.
Adatlap:
Teljes Név: Bagga Desilijic Azari'eli
Születési idõ: B. E. 201
Faj: Hutt
Szint: ?
Pontok: ?
Vagyon:?
NJK-k: (6 harcoló, 5 nem harcoló) 3 pont (Hatalom faji bónusz)
Tulajdonok: Egy lakás a Nar Shaddaan. 0 pont (Hatalom faji bónusz)
Ajándékok:
Hatalom - A hutt fajú karakterek ingyen rendelkezhetnek három harcoló és öt nem harcoló NJK-val, valamint egy maximum két pontba kerülõ "lakással". A huttok minden illegális vállalkozása csak három pontba kerül és három pontonként bõvíthetõ. Ezek az illegális vállalkozások havonta 25%-al több hasznot termelnek, mint normális esetben. A huttok minden szálláshelyért, bárkáért és cirkálóért 20%-kal kevesebb pontot kell, hogy fizessenek.
Hutt Tanács Tagság - A huttok részt vehetnek a Hutt Tanács gyûlésein.
Kapcsolat - Minden hutt ismeri a Galaxis jelentõs alvilági személyeit, velük általában egyszer személyesen is találkoztak, némelyikkel szorosabb „munkakapcsolatban” vannak. (Ilyen személyek a játékban: Xizor herceg, Jabba, a Mouli klán, Talon Karrde stb.)
Erõs akaratú - A huttok akaratereje igen ellenálló. Az Erõhasználók mentális támadásai ellen igen jól védettek. Ez a játékban annyit tesz, hogy játékos karakter Erõhasználók nem képesek mentális befolyás alá vonni õket.
Erõ-érzéketlen (!) - A huttok vére általában mentes a midikloriántól. Ebbõl adódóan hutt karakter alaphelyzetben nem lehet Erõ-érzékeny. Erõérzékeny hutt karakter indításához moderátori engedély szükséges.[/color]
Születési idõ: B. E. 201
Születési hely: Nal Hutta
Nem: Hermafrodita, jelenleg férfi
Faj: Hutt
Beosztás: A BestiaPerfect volt tulajdonosa.
Felszerelés:
Egy hatalmas pipa, hozzá egy dohányos szelence õkelme kedvenc dohánykeverékeivel feltöltve.
Jellem: Nem sokban különbözik az átlag huttoktól, annak ellenére, hogy a galaxis kedves, állatszeretõ lénynek ismert meg.Hiszen imádom a kis bestiákat , de csak azért mert hasznot hoznak. A sok botor elfelejtette, hogy hutt vagyok. A pénzért bármire képes, ez esetben a színészkedésre is.
Azt hiszem így, naplóm elejére fel kell jegyeznem, hogy a hatalmat is szeretem. No meg a szép nõket. És a jó zenét.
Az életem
[/size] A második " születés "
Ma elõbujtam nemzõm erszényébõl. Bent voltam már vagy hatvan éve, de nem mertem rászánni magam a végsõ elõjövetelre. Persze ezelõtt is jártam már kint, de amint körbenéztem és láttam, hogy mekkora tér vár rám, és hogy milyen furcsa dolgokkal van tele egybõl visszabújtam nemzõm, Agga erszényébe.
De most elhatároztam, hogy nem fordulok vissza. Nem hallgatom meg újra a becsmérlõ szavakat, hogy normális gyermek ilyenkor már nemzõje mellet csúszik, meg hogy ilyen idõs korában õ már tíz embert csicskáztatott, és amit legjobban utáltam, hogy õ ilyenkor már egy egész chubát nyomott le a torkán.
Tehát kivártam, még idõs nemzõm abbahagyja a beszélgetést, és visszavonul. Ekkor kidugtam a fejem, majd kimásztam.
- Achuta Bagga! - köszöntött boldogan Agga, aztán a magáé mellett helyetfoglaló kényelmes heverõre mutatott. - Foglalj helyet gyermekem!
Engedelmeskedtem, miközben nemzõm behívott egy gyönyörû humán lányt. Azonnal tudtam, hogy ezt hívják idekint szépségnek. Nagy szemeimmel vágyódva bámultam. Meg akartam kapni.
- Hozzatok ételt fiamnak! - parancsolta. A lány némán meghajolt, és ezzel a mozdulattal betekintést engedett a mélyen kivágott dekoltázsába. Ezután megfordult, és kisétált a szobából. Most már tényleg akartam õt. És reméltem, hogy megszerezhetem.
- Nemzõm, minden szolgád ilyen gyönyörû? Mert ha igen adj egyet! - kértem. Agga mély hangján felkacagott, egy kicsit megijesztett ezzel. Aztán ahogy abbahagyta a röhögést, cinkosan rám kacsintott.
- Ez az én gyermekem! Alig jött elõ, és máris a ribancok érdeklik. Meg követelõzik! - mondta vidáman, aztán dorgáló hangon tette hozzá. - Azért ne szokd meg a parancsolgatást. A szolgákat utasíthatod, engem kérj! - tanítgatott boldogan. Néhány perc múlva egy tucat gyönyörû lány jött be, kezükben tálcákkal, amiken felséges ételek gõzölögtek. Belakmároztam, szórakoztam kicsit a lányokkal aztán elszundítottam.
Másnap apám bemutatott tanítómnak. Az idõs anx is kivételt képezett szolgáim közül. Neki is tisztelettel taroztam. A mai napot tanulással töltöttük, a bölcs öreg nagyjából elmesélte nekem klánunk, a Balacijik történetét. A család ötszáz éve alakult, tehát még fiatalnak mondható. Tagjainak üzletrésze a kereskedelem. Legális síkon nyersanyagokkal, droidokkal, mûszaki cikkekkel. Feketén pedig emberekkel, fûszerrel, és fegyverekkel. Nem vagyunk fontos klán, nem játszunk nagyban. Csak azért társultak tagjaink, mert együtt könnyebb, és itt viszonylagos függetlenséget élvezhettek. Vezetõnk a hétszázvalahány éves Barra Balacijik Nori. Gazdag hutt, aki szárnya alá vett néhány fiatalt, és klánt alapított. Õrá figyeltek a Tanácsban.
Az anx mondókáját egyfolytában kérdésekkel szakítottam meg. Hogy mi a fene az a klán? És a Tanács? Kérdéseimre türelemmel válaszolt, órákat beszélt a huttok büszke népérõl. A nap végére fáradtan másztam vissza a szobámba. Ott várt a jó puha ágy, rajta pedig egy adattábla. Csak most jutott eszembe, hogy még tegnap kértem apámtól. Fel kívántam jegyezni az életem történéseit. Neki is fogtam, de mivel írni nem tudtam, ezért felmondtam elsõ két napomat. Itt tartunk most.
Tanúlóévek
[/b]Tíz év telt el, mióta kibújtam nemzõm erszényébõl. Ezt a tíz évet tanulással töltöttem. Az idõs anx tudástára hatalmas volt, és igyekezett minél több tudást rámruházni. Sajnos ebben nem voltam valami jó partner. A klánunk történelme még érdekelt is, szintúgy fajunké. Csakhogy ezeket a témákat gyorsan kiveséztük. Aztán ami még érdekelt az a háborúzás volt. Elõször az élethû holoanimációk tetszettek meg, de késõbb, amikor már a száraz tények jöttek... Nos ezek már nem kötöttek le. Emellé jött a számtan. Nem egy izgalmas tananyag. Aztán amit nagyon utáltam még az az volt, amikor tanítóm más fajokról fecsegett, aztán ebbõl akart kikérdezni. Én mondtam nekik, hogy más fajok nem érdekelnek. Hiszen azért lettek teremtve, hogy szolgálják a huttokat, és nem érdemlik meg, hogy én tanuljam ki õket. Mert csak azt tanuljuk ami fontos, de csak a hutt faj fontos, a többi alsóbbrendû.
Az anxnak nem tetszett a dolog, de másnap hagyta a témát. Helyette inkább elkezdtük megtanulni a galaktikus közöst. Ez könnyen ment, és talán ezért nem háborogtam. Ezzel párhuzamosan az öreg elkezdte megismertetni velem a többi hutt klán munkásságát. Megtanultam, hogy a két legnagyobb klán, a Desilijic, és a Besadii folyton egymást öli, mert mindig keresztbe tesznek egymással, az összes létezõ piacon. Emellett vannak kisebb klánok, egy részük független, akár csak a miénk, a másik részük pedig nyíltan támogatja valamelyik nagy családot.
Aztán egy nap Agga bejelentette, hogy mostantól mellette fogok tanulni. Ennek örültem. Mert most láthatom, hogyan üzletel nemzõm. Elõször is megmutatta a céget. Itt, a Nal Huttán "csak" egy jól menõ bárunk volt, meg a kereskedõ cégünk. A cég telephelye lenyûgözött. Láthattam a hatalmas teherhajókat, lenyûgöztek az ötletes titkos rekeszek. Megismerkedtem a pilótáinkkal, akik nem gyõztek hízelegni. Tetszett a dolog, éreztem végre a hatalmat. Aztán a bemutatkozás után bemásztunk Agga luxushajójába. Persze ez is tele volt gyönyörû lányokkal. Élveztem a velük való enyelgést, és ezzel nem én voltam egyedül. Nemzõmre is csak úgy tapadtak a lányok, persze a jobb elbánás reményében. Aggát ezt nem érdekelte, õ csak élvezte a társságukat, és megengedte, hogy testõreink is ezt tegyék. Az erõs férfiak örültek az ajándéknak, csak ritkán szórakozhattak. Sajnos nem lehettünk túl sokáig itt. Nemzõm meg akarta mutatni a bárt is. Nem szívesen hagytam itt a lányokat, már régen volt részem ilyesféle szórakozásban. Útközben, kérdésemre, hogy honnan szedjük a lányokat nemzõm elárulta, hogy a bárhoz tartoznak. Pénzért bármire kaphatóak, és sok férfi meg is akarja õket kapni.
Néhány perc múlva már a bárban másztam, és szomorúan vettem tudomásul, hogy sehol nincs egy jó bige sem. Szóvá is tettem, mire apám felkacagott, aztán türelmemet kérte. Körbementünk a báron, aztán Aggával, és a testõrökkel együtt egy liften az emeletre mentünk. Ott aztán csorgathattam a nyálam... Szép lányok táncoltak rudakon, körülöttük egy csomó asztal volt elhelyezve. Az asztaloknál férfiak ültek, és hozzám hasonlóan megigézve bámulták a szépségeket. Nemzõm elárulta, hogy fölöttünk is van még egy szint, ott lehet "szobára menni". Sajnos itt sem idõztem túl sokáig, mert le kellett mennünk a pincébe. Itt volt Agga irodája. Végignéztem, ahogy megegyezik üzletfelével, aki még kezet is csókolt neki mielõtt elment. Ezután nemzõmmel mi is hazatértünk.
Ettõl a naptól kezdve minden napomat Aggával töltöttem. Megismerkedtem klánunk vezetõivel, és szinte az összes alkalmazottunkkal. Néha napján behajtattuk a tartozásokat, meg elmentünk szórakozni. E kettõ volt a kiugrás az unalmas hétköznapokból. Állatviadalok, illegális bunyók, sabacc, és még néhány kártyajáték. Néha egy-két fogatverseny, és ami nagyon tetszett: egy verseny, ahol trutyinak kinézõ állatok versenyeztek egymással, különféle bonyolult pályákon. Valami Cseppversenynek hívják, de nekem maradt Trutyi-futam. Így ment ez egészen százhúsz éves koromig.
Kamatoztasd Tudásod!
Már kicsivel kevesebb, mint tíz év hiányzott a felnõttséghez. Legalábbis szerintem. Mert Agga másként gondolta. Szerinte ötven év pont elég a tanuláshoz, most már hasznát akarta látni a tanulóéveknek. nekem nem tetszett a dolog. Eleinte tiltakoztam, sõt, rám nem jellemzõ módon hisztiztem. Nem akartam még felelõséget, csak hatalmat.
Tiltakozásomnak Agga dörgõ hangja vetett véget. Haragosan vágta fejemhez, hogy ha meghátrálok a feladat elõl ( aminek milétérõl fogalmam se volt) akkor szégyent hozok rá, és nem érdemlem meg, hogy huttnak hívjanak. Mert egy igazi hutt nem hátrál meg egy jó üzlet elõl.
Szégyenkezve másztam vissza a szobámba, és az egész napot ott töltöttem. Gondolkoztam Agga szavain, és rájöttem, hogy igaza van. Hiszen nem azért óvott az erszényében hatvan évig, hogy egy üzlethez nem értõ, semmirekellõ pénzszóró, szóval röviden a huttok szégyene váljon belõlem. Így hát másnap reggel a megbánás szellemében másztam Agga elé. Fejlehajtva bocsánatot kértem tõle, õ pedig megbocsátott.
Elmondta nekem a feladatomat. Volt egy adósunk, egy semmirekellõ ortolán. Valami Nonno-nak hívták. Állítólag jól zenélt, de az ételeknél inkább a minõség, és nem a mennyiség érdekelte. Ezen felül Agga egyik testõre sietve tette hozzá, hogy még a piákat is vizezik. Már megszoktam, hogy nemzõm nem bünteti meg bizalmas embereit ha közbeszólnak. Véleménye szerint a boldog zsoldos a jó zsoldos. Ehez szokása volt hozzátenni, hogy a rossz zsoldos halott zsoldos. Most csak elvigyorodott a testõr szavain, aztán folytatta feladatom ismétlését. Szóval a vendégek nem voltak megelégedve a bárral, és emiatt nem, hogy hasznot nem hozott, még komoly veszteséget is pakolt az ortói hájas vállaira. A muzsikus kedvû lénynek Agga adott kölcsönt a talpráálláshoz, de sajnos ennek nyomán még egy büdös fillér se jött vissza a "családi kincstárba". Nekem csak egy dolgom volt. Nem sokára letelik a határidõ, én akkor odamegyek, és elveszem tõle a boltot. A módszer rám van bízva. Ezután van tíz évem, hogy eredményt mutassak. Bizonyításom eszköze a bár lesz.
Másnap kiválasztottam néhány testõrt. Végtére is, ha már nagyban játszom, akkor nézzek is ki nagynak. Sajnos nem volt túl nagy választék zsoldos terén. A szokásos figurák: Õrült rodiánok, izomkolosszus niktók, néhány büdös gamorrai, no meg granok, weequayok. Köztük üde színfoltként hatott egy nõstény gathering, egy fiatal humán, akire ha rápillantottam a hideg futkosott a hátamon, a háttérben állt még egy aqualis, undorító csáprágókkal. Õk megfelelnek gondoltam, aztán sorban rájuk böktem. Szépen kisétáltak elém, és a humánon kívûl fejet hajtottak. Mérgesen dörrentem az engedetlen zsoldosra, hogy mégis mit képzel magáról. Õ valami olyasmit válaszolt hogy; " A munkámban bizonyítok, nem a hízelgésben. " Megdöbbentem merészségén, de valahogy tetszett nekem az ipse. Mondtam neki, hogy; "majd meglátjuk!", aztán megindultam a luxussiklónk felé. Kényelembe helyeztem magam, aztán elmondtam tervemet kísérõimnek.
Egy fél óra múlva már Nonno bárjában másztam a tulaj irodája felé. Bentrõl kellemes muzsika hallatszott ki. Intettem az aqualish-nak, az erõsen bekopogott. Az ajtót egy protokoldroid nyitotta ki. Ekkor óriási meglepetésben volt részem. Igaz, korábban én kértem embereimtõl az agresszív fellépést, de erre nem számítottam. A humán amint egy résnyire kinyílt az ajtó egy erõteljeset belerúgott a droidba . A gépezetet meglepetésként érte az akció, egyensúlyát vesztve fenékre huppant. A férfi ráugrott, lenyomta a földre, aztán feltépte hasán a borítást, és kitépett egy marék kábelt, mindezt egy pillanat alatt. Én meg a másik két testõr megilletõdötten bámultunk, valószínûleg az ortolán is így tett, miközben a droid sok millió nyelvbõl összehordott halandzsát kezdett sipítozni. A férfi csak hátranézett, és vigyorogva kitépett még egy adag huzalt. Mintha azt kérdezte volna, hogy megfelel-e. Összeszedtem magam, és becsúsztam a szobába.
- Bravó Zohan! - dicsértem emberemet, aztán az ortolánra pillantottam. - Magára is ez vár, csak egy intésembe kerül! - rivalltam rá. A megrémült tulaj egész testében remegve hajolt meg elõttem.
- Bocsáss meg Bagga! - kezdte a rimánkodást - Bocsáss meg, hogy nem fizettem. De nincs mibõl! - folytatta.
- Nem csodálom! - mondtam lenézõen - Micsoda hely az, ahol nem szolgálják ki egybõl a vendéget! - Nommo megint könyörgött, aztán beküldetett egy chubát, és egy pohár jó bort. Lenyeltem a chubát, jó volt. Belekortyoltam a borba, jó volt. Megdicsértem a kínálatot, Nommo megkönnyebbülten sóhajtott. Nem tudta, hogy, én úgy is belekötök valamibe.
- Jó a bor, finom, húsos a chuba! - mondtam el még egyszer megelégedve. - De hogy képzeled, hogy az embereimet nem szolgálod ki! - Az ortolán félve utasította a pincért, aki nem sokára három whiskyvel tért vissza. Zsoldosaim megköszönték az italt, még a humán is. Ezt megelégedve vettem tudomásul, aztán visszafordultam az ortolánhoz.
Elmondtam neki a lehetõségeit. Vagy átadja nekem a bárt, és dolgozik zenészként tovább, vagy ellenkezik, és akkor úgy végzi mint a protokoldroid. Nem kért valami sok idõt a gondolkozáshoz. Csak valami olyasmit susmorgott az orra alatt, hogy a Besadii a szomszédban van, és hogy itt nem fogok tudni megélni. Aztán miután ezt elmondta kezet csókolt, és nekiállt bemutatni a bárt. Nem volt valami nagy durranás. Sülteket árultak, a zene tényleg jó volt, de semmi extra. Szerencsére ötleteim voltak, a kivitelezéséhez meg csak idõ kellett.
A Besadii-nak nem tetszik...
[/b]Húsz év telt el mióta elkezdtem a bárral foglalkozni. Immáron teljes jogú hutt voltam. Fajtársaim felnõttként tekintettek rám, a Tanács ülésesein is részt vehettem, nem mintha túl sok vizet kavartam volna. A klán érdekeit Ragga egy személyben képviselte, és nem is rosszul. Vállalkozásaink szép profitot termeltek, és sikerült kompromisszumok árán elkerülni, hogy megsértsük a két nagy klán érdekeit. Legalábbis egy darabig...
Egy éve történt. Épp a saját nal huttai villámban idõztem, amikor üzenet érkezett. A Besadii egy követe kopogtatott az ajtómon. Üzentem, hogy engedjék be. Miközben vártam a vendéget Zohan-hez fordultam. Úgy tûnt a férfi semmit nem öregedett az elmúlt húsz évben. Néhány emberem szerint anzati a kedvenc zsoldosom. Szerintem nem. Igaz, hogy szó nélkül tette el láb alól azokat akiket erre a sorsa ítéltem (nem voltak sokan), de ne tudok róla, hogy egynek is kiszívta volna az agyát. Mindenesetre most megkérdeztem tõle, hogy mi baja a Besadiinak. Õ sem tudott semmirõl. Legjobb tudomása szerint, mióta megegyeztünk, hogy a bárban õk árulják a halálpálcikát. Szóval tanácstalanul vártuk a követet.
Aki hamarosan meg is érkezett. Üdvözölt, aztán bemutatkozott.
- Tarta Besadii Zure - zengte. Intettem a mellettem álló lánynak, hogy menjen el.
- Hozzas chubát, és bort! - súgtam a fülébe, aztán végigsimítottam a fenekén. Megelégedve tapasztaltam, hogy az ismerõs idomok még mindig gyönyörûek, aztán a hutthoz fordultam.
- Miben segíthetek Tarta Besadii? - kérdeztem a szemébe nézve.
- Nem kertelek ifjú testvérem. A klánunknak nem tetszik, az ami a bároddal történik. Amikor elkezdted, szemet hunytunk felette, hogy a szomszédságunkban kezdesz építkezni. Reméltük, hogy megmarad Mommo bárja annak ami. Egy kis étterem, ahol a legjobb zenét játsszák a környéken. Jártak oda az emberek, és jó hírû hely volt. Nem bántuk, hiszen nem vett el sok vendéget a kocsmáinktól.
De aztán te elkezdted alakítani a bárt. Továbbra is a zenéért mentek oda az emberek, de ez a zene más volt. Lemondtál arról a muzsikáról, amit a jól nevelt polgárok kedvelnek, és populárisabb zenét kezdtetek játszani. Nem haragszunk rád, sõt én még csodállak is, hogy mekkora tehetséggel választottad ki a zenekarokat. Helyi srácok , akik a húsz év alatt hírségekké nõtték ki magukat. Mint mondtam, ekkor már számottevõ vendéget raboltál el tõlünk, de a veszteséget kompenzáltuk halálpálcikák eladásával.
Ekkor a kapcsolatunk kölcsönösen jövedelmezõ volt.
De te a múl évben... - Vett egy chubat a belebegõ tálcáról, én is így tettem. - Igazán ízletes! - örvendezett megfeledkezve beszélgetésünk tárgyáról, és arról, hogy szigorúan kéne velem beszélnie. - Igazán finom a bor is! - mondta, aztán észhez kapott, és a tárgyra tért.
- Szóval te a múlt évben megvetted, vagy inkább elvetted a bár fölötti üzlethelységet. Átalakítottad, és itt adtál exkluzív vacsorákat gazdag lényeknek, ahol az õ szájízüknek megfelelõ zenekarokat léptettél fel. Ez nagy hasznot hozott számodra, és jó kapcsolatokat. Ezzel semmi bajunk. De azzal inkább, hogy mire használtad a kapcsolataidat. Bezárattad a legközelebbi lebujunkat, és az a néhány kiöregedett börtöntöltelék elindult a te bárodba. Nem volt nagy a kár, de az a szemtelenség, hogy kikezdesz a Besadiival... nem tetszett a többségnek, de a vezetõink úgy voltak vele, hogy adunk még egy esélyt. Követeket küldtünk, hogy van alkunk. Nem lépünk, feltéve, hogy a kócerájodban mi árulhatjuk a halálpálcát. Ezen felül szavadat adtad, hogy nem bõvíted tovább a helyet.
Erre a minap egy új helységet vettél a régi alatt. Tudod, ha más vezetné a Balacijicet, akkor már égne a bár. De mi tiszteljük Barrát, nem akarunk háborúba keveredni vele. Téged bármikor megölhetnénk, de nem tesszük. De ajánlom, hogy az új helységben irodát hozz létre, vagy ha nem... - mondta, majd befejezésül jobb kezét félreérthetetlenül húzta el hájas nyak elõtt. Én csak néztem ki a fejembõl. Eszembe jutottak Mommo szavai. Rájöttem, hogy igaza volt. Nem tudtam mit tegyek. A büszkeségem azt diktálta, hogy ne engedjek a Besadiinak. A józan ész viszont azt, hogy tegyem amit mondtak.
- Gondolkozom szavaidon Tarta. A klánod erõsebb mint én, és úgy hiszem csak egy esélyem van. Az eredmény remélem kielégíti a Besadiit. - az idegen hutt bólintott, aztán kicsúszott a szobából.
Másnap elsõ utam Barrához vezetett. A lassan nyolszázötven éves hutt nem volt valami jó bõrben. Miközben üdvözöltem, végignéztem testén. A látvány csak megerõsítette a szóbeszédet, hogy a vezér halálán van. Nem látszott rajta elég háj, bõre nem csillogott a nyálkától. Egyik szemét ronda hályog fedte, és olyan álmosan pislogott, mint aki egy órát sem aludt az utóbbi napokban.
Erõtlen hangon üdvözölt, és megkérdezte, hogy mi járatban vagyok. Mondtam neki, hogy mivel keresett meg a minap a Besadii. Az öreg a fejét csóválta. Elõadta véleményét, miszerint amire kérni fogom, azt nem tudja teljesíteni. A Tanácsban felszólalhat, de hangja már halk, és erõtlen. Még ha meg is fogadnák tanácsát, halála után úgyis eltipornák a bárt. Mondtam neki, hogy ne bolondozzon, még sokáig fog élni. Õ csak erõtlenül felkacagott, ami néhány másodperc után köhögésbe ment át. Válasznak ez is elég lett volna, de õ szavakba öntötte gondolatait. Biztos volt benne, hogy évek kérdése a halála, de õ már megbékélt a véggel.
És azután elõadta, hogy ezt a sok évet békében élte meg a két klánnal, és békében is szeretne meghalni. Kérte, hogy ha eszembe jutott a nyílt háború, vagy a segítség kérés e a Desilijictõl akkor felejtsem el. Veszélybe sodornám a Balacijik függetlenségét, és tagjainak békéjét. Láttam, hogy nem érhetek el semmit az érdekemben, ezért hát elbúcsúztam az öreg huttól, aztán hazautaztam. Nem volt mit tenni, a bár alatti helységet eladtam. Ezzel is nyertem néhányezer kreditet, és ami a legfontosabb elég idõt.
Az áruló
Százhatvankét éves koromban, huszonötéves nehéz betegeskedés után elhunyt Barra. Az alapítótagok közül mindössze csak négyen éltek. Az idõs vezér végrendeletében meghagyta, hogy õk szavazással döntsenek a vezér kilétérõl. Ennek lebonyolítása fényes bizonyítéka volt Barra gondolkodásának. A legerõsebb a legyen vezér, és az a legerõsebb, akit a legtöbben támogatnak. Éppen ezért titkos szavazáson vett részt a négy "rangidõs". Legesélyesebbnek nemzõmet tekintették, és papírforma szerint három szavazatot kapott. Örömmel vette át a vezetést, de megnövelte testõrei számát. Ugyanis nem feledte el, hogy egyvalaki nem õt látná a klán élén.
Miután biztonságban érezte magát emberei védgyûrûjében, elsõ lépésként elsimította problémáinkat a két nagy klánnal. Utána összehívta a Balacijicet, és elmondta terveit. Remélte, hogy az a hutt, aki nem támogatja, itt majd felszólal. De az ellenség meghúzta magát. Meg kell hagyni okos volt.
A gyûlés után nemzõm botor módon elfeledkezett a szavazásról. Biztos volt benne, hogy nem fogna ellene lépni. Gyanúját elaltatta a rengeteg ajándék a klántagoktól. Hiába mondtam neki, hogy ne legyen biztos ennyire a dolgában, õ nem hallgatott rám.
Én eközben megalapítottam a második vállalkozásomat. Vadállatokat fogtam be, és adtam el. Legális formában kis háziállatokat, feketén pedig viadalokra szállítottunk bestiákat. Jól ment a dolog, ez nem sértette a nagy klánok érdekeit. Bõségben éltem, gazdagabban mint valaha.
Közben egyre bizonyosabbá vált, hogy Zohan anzati. Az utóbbi években semmit sem öregedett, vonásai még mindig fiatalosak voltak, csupán annyiban változott arca, hogy az évek során rákerült néhány heg. Nem értettem, hogy miért szolgál, hiszen népére nem ez a jellemzõ. Mindenesetre bõségesen elláttam mindennel, nehogy már elhagyjon. Elvégre õ nem hal meg évszázadokkal hamarabb mint én.
Egy szó mint száz az életem tökéletes volt. Mígnem egy nap azzal fogadtak ébredésem után, hogy Aggát megmérgezték. Hatalmas haragra gerjedtem. Biztos voltam benne, hogy az ölte meg, aki annak idején ellene szavazott. Sajnos nem tudtam, hogy ki a gyilkos. Persze a Balacijicnek vezetõ kellett. A klán Zardot választotta meg, elsöprõ többséggel. Most már sejtettem honnan fúj a szél! Hát persze, támogatókat szerzett, aztán a többséggel a háta mögött mert lépni. Valahogy megmérgezte nemzõmet, aztán vigyorogva vette át a hatalmat. Egyelõre nem léptem. Tudtam, hogy ha észreveszi szervezkedésemet, akkor engem is eltesz láb alól. Ezért aztán nyugton maradtam.
Majdnem öt évig. Ekkor ugyanis Zard elkezdte a klánt a Besadii felé kormányozni. Elõször csak üzletelni kezdett velük, sokkal nagyobb engedményeket tett nekik, mint valaha is a Desilijicnek. De tudtam, hogy ebbõl évtizedeken belül beolvadás lesz. És én nem sok jóra számíthatok a Besadiiban. Miután ezt felismertem a Desilijichez fordultam. Rengeteg ajándékkal, és szívmelengetõ ígéretekkel bizonyítottam alkalmasságomat a csatlakozáshoz. Többek között felajánlottam a BestiaPerfectet. Ígéretet kaptam, hogy a Desilijic lecsap a Balacijicre, amint nyíltan kiállnak a Besadii mellett.
Immáron csak várnom kellett.
Bagga Desilijic Azar'eli
Húsz évvel ezelõtt a Balacijic beolvadt a Besadiiba. Én azonnal felmondtam mindenféle kapcsolatot a Balacijicel, és néhány hónapra rá már a Desilijic soraiban tudtam magam. Sajnos a BestiaPerfect kicsúszott a kezeim közül, a bár pedig Zard sajnálatos "balesete" után összeomlott. Üzletfeleim megvádoltak azzal, hogy nem fordítottam elég figyelmet a karbantartásra, legtöbbjükell megszakadt a jól fizetõ üzleti kapcsolatom. Én tudtam, hogy a Besadii keze van a balesetben, de bizonyítani nem tudtam.
Rengeteg pénzt emésztettek fel a korábban a bár által fedezett kiadások. El kellett adnom csodás villámat, a jármûveim, és luxuscikkjeimet, el kellett küldenem embereim nagy részét. Zohanre se tudtam már költeni, nem ért meglepetésként, hogy egy nap eltûnt. Szomorú voltam, tudtam, az életben nem találok senkit, aki helyettesíthetné. De a sok áldozat meghozta az eredményt: kikerültem az adóságcsapdából, és minimális vagyonnal továbbtengõdhettem.
Napjainkra azonban nem sikerült felállnom a padlóról. A Nar Shaddaan vettem egy nagyobb lakást. A klánban nem nagyon néztek föl rám, hiszen mindenemet elvesztettem. Igaz továbbra is alkalomadtán sikerül befogatnom egy-egy nagyobb állatot, és eladnom, de ne nincs megbízható pénzkereseti forrásom. talán egyetlen dolog, amivel kivívhatom társaim csodálatom a harc. Mert még mindig gyûlölöm a Besadiit, és mindent meg fogok tenni, hogy ezt a a háborút mi nyerjük.
Embereim.
[/b]Mivel a pénzem elfogyott, ezért a menekülttáborokból toboroztam embereimet. Egyedüli tapasztalt alvilági róka az ügyvédem, aki egyben a tanácsadóm. Megvéd a törvény elöl, parancsaimat átadja a többi zsoldosomnak. Neve Mike Prax.
A másik pribékem, akit még húsz éve fogadtam fel, Mark Lockir. Félelmet kellt mindenkiben, tapasztalataim szerint egyszemélyes hadsereg. Húsz éve még bérgyilkosként kereste kenyerét, ma már õ felel a védelmemért. Ahoz képest, hogy amatõrként kezdte, az ifjabb embereim félistenként néznek fel rá.
Alább a testõrségemet mutatom be. Õket is olcsón béreltem fel, de figyeltem rá, hogy félelmetesek legyenek. Még mindig utálom a sablonos testõrséget, úgy hiszem ezzel kitûnök a többiek közül. Három lény védi a biztonságomat, a késõbbiekben úgy hiszem növelni fogom a számukat. Élükön Mark áll.
gondolom Olló kinézete helyettem is elmondja, hogy miért kiváló testõr. Hatalmas méreteivel közelharcban szinte verhetetlen. A hûséges tarcot egy kocsmában szedte fel Mark. Állítólag jól
bunyúzott. Néhány hetes kiképzés, aztán már mellettem is lépdelt óriási lábaival.
Engem véd még egy nautolan is. Csápos koponyájában kiemelkedõen intelligens elme rejtõzik. Lehetett volna orvos, ügyvéd, jogász, de õ utált tanulni. Helyette inkább egy kölyökbandával fosztogatott az alsó szinteken. Beceneve Csápos. Az igazira már nem is emlékszem, mert mindenki a becenevén szólítja, és õ is azt használja. No meg vibrokardját, és a sugárvetõjét...
A harmadik lény aki az életemet vigyázza egy undorító bartokk, Nime. Fajáról az a szóbeszéd járja, hogy szinte minden sérülésbõl felépül, és agyának egy része a testében van, így ha levágják a fejét még egy ideig tovább harcol. Hogy mondjam... Õt sem az eszéért szeretem.
A védelmen kívül a támadásra is felkészültem, ahogy tudtam. Szerencsére vadászaimnak mindegy, hogy mi a préda. Ha azt mondom nekik, ugyanúgy elém hozzák egy rancor trófeáját, akár egy nem fizetõ kuncsaftét. Szerencsére testvérek, így nincs baj az összeszokotsággal. Nevük Ark, és Erk, bátor barabellek.
Persze a szórakoztatásomra is vannak embereim. Házi zenekarom, a néhány lelkes helyi fiatal álló Alvánia. Nem tom' nevük mi a francot jelent, de olyan zenét játszanak, amit imádok. Ezen felül eljárnak néha koncertezni, és ebbõl is csurran-cseppen néhány kredit számomra.
Adatlap:
Teljes Név: Bagga Desilijic Azari'eli
Születési idõ: B. E. 201
Faj: Hutt
Szint: ?
Pontok: ?
Vagyon:?
NJK-k: (6 harcoló, 5 nem harcoló) 3 pont (Hatalom faji bónusz)
Tulajdonok: Egy lakás a Nar Shaddaan. 0 pont (Hatalom faji bónusz)
Ajándékok:
Hatalom - A hutt fajú karakterek ingyen rendelkezhetnek három harcoló és öt nem harcoló NJK-val, valamint egy maximum két pontba kerülõ "lakással". A huttok minden illegális vállalkozása csak három pontba kerül és három pontonként bõvíthetõ. Ezek az illegális vállalkozások havonta 25%-al több hasznot termelnek, mint normális esetben. A huttok minden szálláshelyért, bárkáért és cirkálóért 20%-kal kevesebb pontot kell, hogy fizessenek.
Hutt Tanács Tagság - A huttok részt vehetnek a Hutt Tanács gyûlésein.
Kapcsolat - Minden hutt ismeri a Galaxis jelentõs alvilági személyeit, velük általában egyszer személyesen is találkoztak, némelyikkel szorosabb „munkakapcsolatban” vannak. (Ilyen személyek a játékban: Xizor herceg, Jabba, a Mouli klán, Talon Karrde stb.)
Erõs akaratú - A huttok akaratereje igen ellenálló. Az Erõhasználók mentális támadásai ellen igen jól védettek. Ez a játékban annyit tesz, hogy játékos karakter Erõhasználók nem képesek mentális befolyás alá vonni õket.
Erõ-érzéketlen (!) - A huttok vére általában mentes a midikloriántól. Ebbõl adódóan hutt karakter alaphelyzetben nem lehet Erõ-érzékeny. Erõérzékeny hutt karakter indításához moderátori engedély szükséges.[/color]