Post by Nathaniel A. Rosenberg on Jul 22, 2008 17:19:46 GMT 1
Űzütt vad
- Elnézést - mondta Nate a férfinek, akit majdnem fellökött a piactéren.
Az szerencsére csak mogorván nézett vissza rá, de aztán hátat fordított és eltűnt az emberek hömpölygő tengerében. A jedinek leginkább a figyelem volt az, amit kerülnie kellett. Egy ideje valaki nagyon szorosan rátapadt és csak egy-két nap előnye volt az üldözőjével szemben. Nem tudta, hogy ki lehet az és hogy hogyan talált rá, ám az Erőn keresztül érezte, hogy nagyon nagy veszély fenyegeti és minnél hamarabb el kell tűnnie a bolygóról. A saját gépét nem merte használni, ugyanis amikor a dokkokhoz ért egy torokszorító érzés kerítette a hatalmába és azonnal elsietett onnan.
Sokat járt már a város utcáin, ezért tudta, hogy merre jár, noha pontosan nem is tudta mit keres. Mindenképpen valami alvilági érdekeltségű üzletet kellett találnia, ahol egy megfelelő képességekkel rendelkező csempész ki tudja vinni őt minden feltűnés nélkül a bolygóról, valahova. Illetve akárhova csak el innen. A galaxis rendkívül hatalmas így elbújni sem annyira nehéz. Az egyik utcánál aztán végre megpillantotta amit keresett. A Félszemű Rancor éppen ideálisnak tűnt. Ablakok nem voltak, minden fény mesterséges volt bent és nem lehetett bekukocskálni. Nem volt valami fényűző, de azon alakok aki ide betértek nem azt keresték.
Mikor Nate belépett, néhány tekintet rászegeződött. A hely nagyjából félig volt tele, de még így is sok üres box volt. Ő azonban a csapos felé indult el, visszanézve azokra, akik rábámultak. Ez megtette a hatását és nemsokára ismételten mindenki azzal foglalkozott, ami a dolga volt. Rosenberg közben odaért a söntéshez és leült.
- Egy corelliai whiskeyt éjszakára szobát és információt - sorolta, hogy mire van szüksége és szép számmal hintett kreditchipeket az asztalra.
A csapos megfordul és letette az üveget amit éppen törölgetett. A vállára csapta a kendőt majd eltüntette az elé rakott pénzt és átadta a kért italt. Az erőhasználó nem szerette az alkoholt és igyekezett kerülni, de ilyen helyeken csak plusz feltűnést keltett volna.
- A hármas lyukat kapod. És milyen infóra fáj a fogad haver? - hajol túl közel a kopaszodó helyi, izzadtságszaga pedig szinte kimarrta Nathaniel orrát.
- Kell nekem valaki aki - hatásszünet - elvinne engem innen szépen csendben.
A nem túl bizalomgerjesztő fickó bólintott majd kiegyenesedett. Intett az egyik emberének, akit Rosenberg eddig észre sem vett, az pedig odasietett az egyik iszogatóhoz. Láthatóan beszéltek valamit, aztán az alak odalépett egyenesen Natehez.
- Ranghorst vagyok - kezdte az idegen, de mielőtt még Nate elmondhatta volna az álnevét, felemelte a kezét. - Nem szükséges kedves Bob. Hova lesz a fuvar?
Noha nem látszott meg a jedi arcán, nagyon örült annak, hogy ilyen tapasztalt emberrel volt dolga. A célállomással azonban nem volt tisztában. Először a Csempészek Holdja ötlött az eszébe, ám az túl egyértelmű lett volna, azoknak az emberekenk ugyanis akik fel akartak szívódni, Nar Shaddaa volt a végállomás -néha több értelemben is. Végül ránézett Ranghorstra:
- A Zeltrosra - amaz bólintott.
- Mikor indulunk?
- Holnap reggel, közvetlenül reggeli után.
Ranghorst bólintott, aztán elköszönt és visszaült a boxhoz. Nathaniel A. Rosenberg pedig átment a szomszédos folyosóra, ahol hármas számú szállás is található volt. Az ajtó beengedte és amikor beért jött rá, hogy onnan lehet csak bezárni a szobát. Más kijárat - vagy ablak - nem volt. Az egész szoba egy wc-ből és priccsből állt, mint valami börtön. Egy régi vászonlepedő volt az ágynemű és a táskáját használta párnaként.
