Post by Greg Frein on Jul 15, 2008 14:58:47 GMT 1
Név: Greg Frein
Faj: Ember
Nem: Férfi
Kor: 19 éves
Születési Idő, Hely: B.E. 10 év, Dantooine
Foglalkozás: Kereskedő
Kinézet: Nagyjából 180 cm magas, vékony, és hosszú vállig érő, barna haj
Jellem: Mindig tisztelettudó és a törvény szerint cselekszik. Bár a Birodalom módszerei közül sokat ellenez, igyekszik elkerülni az összetűzést velük.
Erőérzékeny, képes rá, hogy megérezze az életveszélyes helyzetek bekövetkezését és kitérjen előlük.
Felszerelés: YT-1300(Özvegy II), hétköznapi ruhák, egy Blastech DL-22 önvédelmi célból, tőr szintén önvédelemre
Előtörténet:
I. A költözés
Két esztendő telt egy Greg Frein nevezetű kisfiú megszületése óta. A fiú éppen a lépéseket gyakorolta mivel pár napja rájött, hogyan kell használni a lábait járásra. Anyja boldogan figyelte őt és segített neki megtámaszkodni, ha épp elvesztette egyensúlyát. Édesapja Fredrich Frein éppen úton volt, mivel el kellett tartania a családot. Kereskedő volt, emiatt gyakran távol volt, de ha tudta mindig a családjával töltötte idejét. Nemegyszer fordult el, hogy a szebb helyekre a család is elkísérte. Ám most egészen más okokból volt távol. Jelenleg a Naboon tartózkodott és a család költözését intézte. Régóta tervezték, de a pénz egy része és a Dantooine-i birtok vevője még hiányzott. Most, hogy mindkettő megvolt Fredrich elutazott, hogy egy családi ház adás-vételét intézze Theed városában. Annak, hogy költözni szeretne a Frein család két igen egyszerű oka van: az egyik, hogy a szülők úgy vélik Greg a Naboon remekül érezné magát, főleg a tóvidék környékén. A másik, hogy a kereskedő vállalat, ahol Fredrich dolgozott a Naboon új üzletet nyitott, melynek vezetőjének Fredrich Freint nevezték ki. Viszont így nem sokat láthatná családját, így elhatározták: itt az idő a költözésre. Dantooine-on már bejelentették a költözést, sőt a papírokat is aláírták már. Annyi volt hátra, hogy a Naboon aláírják a szerződést is költözhet is a család. Greg éppen megtette eddigi legnagyobb távját: egyhuzamban végigment a nappalin. Anyukája lehajolt érte, felvette, majd megcsókolta arcát. Ekkor csengetés hallatszott. Mivel kora délután volt ezen nem lepődött meg édesanyja. Ajtót nyitott, és megörült mikor meglátta ki az az illető aki megérkezett: Fredrich volt az. Ezek szerint hazatért.
- Szia Mary! Jó hírem van. Költözhetünk! Már csak oda kell mennünk, és véglegesíteni az üzletet. Holnap meg a munkatársaim, akik szintén a Naboora jönnek segítenek a bútorokat átszállítani. Aztán délután indulhatunk is. Hiszen úgyis jön az új lakó. - szólalt meg!
- Ez csodálatos! És olyan büszke vagyok, hogy végre előléptettek. - örvendezett Mary. A házaspár csókot váltott, majd az apuka kézbe vette Greget. A kicsi nevetett, ha az apja ölében lehetett. A délután további részében Greg újabb lépéseket tett meg, majd az est folyamán míg a kicsi aludt a szülők összecsomagoltak a költözéshez.
Másnap délelőtt Fredrich munkatársai megérkeztek. Egy utolsó ebéd után a három fős család és a segítők felpakoltak Özvegyre, a régi YT-1300-as űrhajóra, illetve a másik két teherhajóra. Fredrich leadta a kódkártyákat a hivatalban. Ezáltal már minden készen állt az indulásra. A hajó megremegett, majd felszállt és megkezdte útját a Naboo felé. A több órás út után a pilótafülke ablakán megjelent az új lakhely. Fredrich a főváros, Theed felé kormányozta a hajót, miután végzett a szokásos ellenőrzésekkel és leszállási engedélyt kapott.
- Amíg elintézem a papírokat addig ti nézzetek körül. - mondta, majd elindult, hogy az utolsó papírokat is kitöltse. Mary és Greg elsétáltak Theed főterére, ahol a csöppségnek nagyon tetszett a környezet. Élvezte a fákat, a díszes épületeket és a sok embert maga körül. Alig egy óra múlva Fredrich baktatott feléjük nagy mosollyal az arcán.
- Megvan minden. Mehetünk. Már megkértem őket, hogy a csomagjainkat hozzák át. Mi le is sétálhatjuk nincs ez olyan messze. - javasolta Fredrich. Mary bólintott, majd elindultak, hogy egy új fejezetet kezdjenek életükben.
II. Greg a túlélő
Tíz esztendővel később Greg Frein éppen hazafelé gyalogolt az iskolából. Barna haja meg-megcsillant a napsütésben. Az iskolában nagyon jól teljesített, eddigi átlagai 4,5 voltak. Miközben mendegélt néhány barátja közeledett felé.
- Szevasztok! - köszönt rájuk.
- Helló! - köszöntek vissza. - Greg nem akarsz eljönni velünk a tóhoz?
- De csak előtte ledobom a cuccaimat.
- Elkísérünk!
- Rendben.
A kis csapat elindult a Frein ház felé. Greg bement, hogy letegye a tanszereit. A házban nemvolt senki, így írt egy üzenetet, magához vett egy gyümölcsöt, hogy útközben megegye, majd bezárta a házat és elindult két barátjával. A tóvidék felé menet viccelődtek és nevetgéltek, amikor kiáltást hallottak. Ehhez egyikőjük sem volt hozzászokva, mivel Naboo békés bolygó, ritka a bűncselekmény. Kíváncsiságuk felülkerekedett félelmükön és a hang irányába indultak. A sarkon befordulva látták amint egy férfi épp leüt egy nőt, majd elveszi a táskáját. A nő sikított, ezúttal hangosabban, majd egy újabb pofon következtében elhallgatott. A férfi eközben elkezdte a táska tartalmát kipakolni. Iratokat dobált a földre, míg végül megtalálta amit keresett: egy vékony aranyláncot, rajta egy kártyával, mely elfért a tenyerén. Greg hátrapillantott a válla fölött és látta, hogy a rendfenntartók már közelednek a helyszín felé. Ekkor azonban a férfi egy vibrotőrt vett elő öve rejtekéből. Greg egyik barátja nem bírta ki és elkiáltotta magát. A férfi megfordult és láthatóvá vált sebhelyekkel borított arca.
- Azt már nem! Nem fogok börtönbe jutni néhány taknyos kölyök és egy ostoba nő miatt! - kiáltotta, majd eldobta a táskát, eltette a kártyát és futásnak eredt. Az őrök üldözőbe vették őt. A kis csapat dermedten állt hosszú másodpercekig. Bill, aki a legmagasabb volt hármójuk közül, szólalt meg először.
- Jolan ni? - hadarta el a mondatot. A nő szája felrepedt, és szeme alatt is lila folt éktelenkedett. Miközben felállt kicsit megtántorodott, nyilván az ütések erejétől.
- Ezt nem értem. - felelte csodálkozó arccal a nő. Bill megrázta magát.
- Azt akartam mondani, hogy jól van-e?
- Igen. De vigyázzatok magatokra. Az a férfi veszélyes. Higgyetek nekem, tudom. A hegek az arcán azért vannak, mert nem én voltam az első akit megtámadott. Már a huttok is vérdíjat tűztek a fejére. Csak azért mászkál még szabadlábon, mert az öccse hajóját, és hamis igazolványokat használ. Emellett mestere az álcázásnak. Ha tömeg van körülötte szinte láthatatlan lesz.
- És mit vitt el? - szólt közbe Boby. Az ő egyik rossz tulajdonsága volt, hogy mindig mindenbe beleütötte az orrát.
- A lakásomban található széfnek a kódkártyáját.
- Honnan ismeri ennyire őt? - kapcsolódott be Greg, aki furcsállta, hogy a nő ilyen jól ismeri támadóját.
- Ő a férjem. De most jobb, ha mentek. Még nekem is beszélnem kell az őrökkel.
Azzal a nő elindult a rendfenntartók felé. A gyerekek pedig folytatták útjukat a tó felé, hiszen abban a hiszemben voltak, hogy már biztos elkapták a férfit, vagy legalábbis a nyomában voltak.
Mikor esteledni kezdett a gyerekek elindultak hazafelé. Már fáradtak voltak az egész napos úszástól. Sétálás közben még beszélgettek és a délutáni incidenst tárgyalták ki.
- Szerintetek elkapták a férfit? - kérdezte Greg.
- Biztosan. - felelték a barátai. Bobby elbúcsúzott, majd befordult a sarkon és egyedül folytatta útját. Néhány sarok után Greget rossz érzés fogta el.
- Mi az? - kérdezte Bill.
- Nem tudom. Mintha valaki figyelne minket. - mondta Greg, majd körbepillantott. Bill is nézelődött.
- Nincs itt senki. Szerintem csak fáradt vagy.
- Lehet.
Továbbmentek, de Greg újra és újra hátrapillantott. Nagyjából tíz perc után Greg egy belső késztetés erejére oldalra ugrott odébb lökve Billt is. Nagyon jól tette ezt, mert ott ahol két másodperce az ő mellkasa volt most egy vibrotőr repült el. Egyenesen Greg szívébe állt volna.
Bill felkiáltott, de Gregnek elakadt a lélegzete attól ami most következett. Mellettük a bokorból kilépett a sebhelyes arcú férfi.
- Helló fiúk! Csak nem megijedtetek? - kérdezte. Bill talpra állt és felsegítette Greget. A két barát együtt hátrált miközben a férfi közeledett feléjük.
- Magammal viszlek titeket hátha akkor a rendfenntartó bácsik elengednek a városból. Tudjátok keresnek engem hála nektek - minden egyes szava után tett egy lépést a fiúk felé.
- Haza kell mennünk, vacsorázni. - mondta Greg. - Vagy mérgesek lesznek a szüleink.
- Óóó én is adok nektek kaját. Mit kértek?
- Neeeem! - mondta Bill.
- Na jó velem jöttök ha tetszik, ha nem! - azzal meglódult a férfi. Greg és Bill két oldalra ugrottak. Bill talpon maradt, és kihasználva a szabad utat futásnak eredt. Néhány méter után azonban megtorpant és hátrafordult, megnézni barátját. Greg nem volt ilyen szerencsés, ő nekiesett egy épület falának és elvesztette egyensúlyát. A férfi lehajolt, megfogta a karjánál fogva és felemelte.
- Egyedül is jöhetsz! - mondta. Greg kiabált, majd kalimpálni kezdett. Keze csapkodásával és lába rugdalásával többször is eltalálta a férfit.
- Au! Milyen... harcias... vagy! - mondta, kissé szaggatottan mivel több ütés is eltalálta az arcát. Testi épségét komolyan félteni kezdte, így a földre lökte Greget. Az felnézett és a háttérben látta, amint Bill lehajol a földre valami miatt, majd lassan, de határozottan közeledni kezd feléjük. A férfi eközben az övéről leakasztott egy sugárpisztolyt és Greg fejére fogta. A fiú tudta: bármennyire is ügyes, ezt nem fogja tudni kikerülni. Számára eljött a vég. A sebhelyes arcon gonosz mosoly terült szét.
- Lám, ha velem jössz megúszhattad volna. - szólt szinte suttogva, mégis érthetően. Ujja a ravasz felé indult, amikor hirtelen felordított, majd muszáj volt neki a falnak támaszkodnia. Mögött ott állt Bill a vibrotőrrel a kezében. Mindketten a férfira néztek, és látták, hogy a jobb combjából erősen folyik a vér. Tekintete a sebre vándorolt. Bill kezéből kiesett a vibrotőr, és koppanva a padlón landolt, de egyikük sem törődött vele.
A fiúk kihasználták az alkalmat és futásnak eredtek. A férfinek se kellett több követni kezdte őket. A kiabálásra több ház ajtaja is kinyílt és riadt arcok jelentek meg benne. Egy sikló hangja és hallatszód ni kezdett. A sebhelyes dühében lőtt egyet Gregék után, de célt tévesztett, és egy ház falát találta el. Greg megbotlott futás közben és a földre került. A következő pillanatban már talpon volt, de ez a rövid idő elég volt arra, hogy a férfi karnyújtásnyira kerüljön tőle. Meglendítette kezét, hogy elkapja a fiú nyakát, de csak a levegőt markolta. Greg ugyanis egy újabb ugrással kitér jobbra. A férfi utánafordult, de ahogy rátámaszkodott sérült lábára, térdre rogyott, és újra fájdalmasat ordított. Az utca túloldalán befordult a sikló rajta a rendfenntartók egy háromfős csapatjával. A bűnöző megpróbált felállni, de lába a legkisebb terhelésre is hatalmas fájdalmat okozott. Az egyik rendfenntartó fegyverét célzásra emelte, majd meghúzta a ravaszt. Kékes sugár tört elő a pisztolyból, ami egyenesen a férfi hátába csapódott. A jajgatás megszűnt és a férfi nem mozdult többet, de látszott, hogy lélegzik, vagyis életben van. A siklóval gyorsan odasiettek, majd megkötözték és a negyedik ülésre tették. Ekkor egy újabb sikló érkezett, vezetőülésénél Fredrich Frein. Lefékezett Greg mellett, majd kipattant a járműből és átölelte fiát.
- Jól vagy?
- Már igen.
- Jó. Köszönjük! - mondta oda a rendfenntartóknak.
- Máskor vigyázzon magára fiatalember. Nem mindig lesz ekkora szerencséje. - azzal elhajtottak a kapitányságra. Fredrich, Bill és Greg beültek a siklóba.
- Honnan tudtad, hogy baj van? Hisz még csak nem is vagyok késésben. - kérdezte Greg.
- Tudod mesélte a szomszéd, hogy az a férfi délután sikeresen lerázta a rendőröket. Valami azt súgta, jobba, ha értetek megyek.
Elindultak, és először Billt vitték haza. A fiú megköszönte, majd elbúcsúzott aztán bement a házba. Miután hazaértek Greg megvacsorázott, majd lefeküdt aludni, hogy kipihenje a fáradalmait.
III. Az ajándék
Hét esztendővel a bűnözős incidens után Greg Frein kinyitotta szemét. Boldog volt, hiszen ezen a napon ünnepli tizenkilencedik születésnapját. Kikelt az ágyból, hogy megreggelizzen. Amint felállt körbetekintett szobájában. Az pontosan úgy festette, ahogyan előző este hagyta. Falain a családi képek, íróasztalán hatalmas káoszt okoztak az el nem pakolt pólók. Greg beletúrt hajába, majd a konyhába ment. A ház üres volt csak egy cetlit talált amin ez állt:
„Gyere Theed hatodik dokkjába és kezdődik a születésnap! U.i. Reggeli a hűtőben.”
Greg kinyitotta a hűtőt, ahol meg is találta a szendvicseket. Befalta őket, majd a fürdőszobába ment, hogy rendbe szedje magát. A tükörben, mikor belenézett egy magas, jó képű fiút látott. Haja az évek során megnőtt, a válláig lelógó barna tincsei megcsillantak a reggeli napfényben. Szemei gesztenyebarnák voltak csakúgy, mint anyjának. Az utóbbi időben rendszeresen sportolt, és ez meg is látszott izomzatán, bár volt még mit dolgozni rajta. Miután elvégezte a reggeli tisztálkodást végigjáratta tekintetét a házon. A barátságos nappalin, kedvenc karosszékével, szülei hálószobáján, saját szobáján, a konyhán, a fürdőn. Az egész olyan békés volt, főleg a kellemes barackszínével. Most mégis úgy érezte, mintha örökre hagyná el a házat. Vagy legalábbis hosszú időre. Mindezek után bezárta a házat és elindult a megadott dokk felé. Útközben azon gondolkodott mért pont a dokk? Ha reményei beteljesülnek akkor sejti mi várja ott. Húsz perces séta után odaért és mikor a leszállóhelyhez sétált elakadt a lélegzete. Soha nem volt még ilyen boldog, mivel a legnagyobb vágya pihent ott. Egy vadonatúj YT-1300-as pihent a dokkban. Előtte ott álltak a szülei és integettek neki. Odasietett hozzájuk.
- Isten éltessen fiam! - mondta Fredrich.
- Boldog születésnapot. - köszöntötte anyja.
- Köszönöm. Mi ez a hajó? - kérdezte, hogy biztos legyen abban amit érez. Három hónapja sikeresen letette az űrhajóvezetés vizsgát, és szülei megígérték neki, hogy ha eljön az idő megkapja az első hajóját is.
- Ez az ajándékod. Özvegy II! - felelte az apja.
- Köszönöm nektek! - ujjongott Greg örömében.
- És megszeretnélek kérni valamire. Legyél kereskedő a cégemnél! Nagyon fontos lenne nekem. Főleg most, hogy az öreg Tred nyugdíjba ment, kell valaki aki szállíthatná az árut.
- Természetesen apa. Mindig veled akartam dolgozni.
Anyja szemébe könnyek szöktek ettől a pillanattól. A család nevetni kezdett, majd mind felszálltak az új hajóra, hogy kipróbálják, és leteszteljék Greg vezetői tudását...
Három hónappal később Greg már javában apja cégénél dolgozott. Fő feladatai az alkatrészek és technikai holmik szállítása volt a nagyobb gyártókhoz. Jól megélt belőle. Átlagosan 2-3 ezer kreditet keresett egy hónapban. Mivel néhány napja végzett a legutóbbi szállítással éppen pihenő napjait tölti a Naboon. Még kettő van hátra, aztán újra munkába kell állnia. Az úti célról az irodában kap majd eligazítást, így most még gond nélküli pihenését tölti a tóvidéken.
Adatlapom
Faj: Ember
Nem: Férfi
Kor: 19 éves
Születési Idő, Hely: B.E. 10 év, Dantooine
Foglalkozás: Kereskedő
Kinézet: Nagyjából 180 cm magas, vékony, és hosszú vállig érő, barna haj
Jellem: Mindig tisztelettudó és a törvény szerint cselekszik. Bár a Birodalom módszerei közül sokat ellenez, igyekszik elkerülni az összetűzést velük.
Erőérzékeny, képes rá, hogy megérezze az életveszélyes helyzetek bekövetkezését és kitérjen előlük.
Felszerelés: YT-1300(Özvegy II), hétköznapi ruhák, egy Blastech DL-22 önvédelmi célból, tőr szintén önvédelemre
Előtörténet:
I. A költözés
Két esztendő telt egy Greg Frein nevezetű kisfiú megszületése óta. A fiú éppen a lépéseket gyakorolta mivel pár napja rájött, hogyan kell használni a lábait járásra. Anyja boldogan figyelte őt és segített neki megtámaszkodni, ha épp elvesztette egyensúlyát. Édesapja Fredrich Frein éppen úton volt, mivel el kellett tartania a családot. Kereskedő volt, emiatt gyakran távol volt, de ha tudta mindig a családjával töltötte idejét. Nemegyszer fordult el, hogy a szebb helyekre a család is elkísérte. Ám most egészen más okokból volt távol. Jelenleg a Naboon tartózkodott és a család költözését intézte. Régóta tervezték, de a pénz egy része és a Dantooine-i birtok vevője még hiányzott. Most, hogy mindkettő megvolt Fredrich elutazott, hogy egy családi ház adás-vételét intézze Theed városában. Annak, hogy költözni szeretne a Frein család két igen egyszerű oka van: az egyik, hogy a szülők úgy vélik Greg a Naboon remekül érezné magát, főleg a tóvidék környékén. A másik, hogy a kereskedő vállalat, ahol Fredrich dolgozott a Naboon új üzletet nyitott, melynek vezetőjének Fredrich Freint nevezték ki. Viszont így nem sokat láthatná családját, így elhatározták: itt az idő a költözésre. Dantooine-on már bejelentették a költözést, sőt a papírokat is aláírták már. Annyi volt hátra, hogy a Naboon aláírják a szerződést is költözhet is a család. Greg éppen megtette eddigi legnagyobb távját: egyhuzamban végigment a nappalin. Anyukája lehajolt érte, felvette, majd megcsókolta arcát. Ekkor csengetés hallatszott. Mivel kora délután volt ezen nem lepődött meg édesanyja. Ajtót nyitott, és megörült mikor meglátta ki az az illető aki megérkezett: Fredrich volt az. Ezek szerint hazatért.
- Szia Mary! Jó hírem van. Költözhetünk! Már csak oda kell mennünk, és véglegesíteni az üzletet. Holnap meg a munkatársaim, akik szintén a Naboora jönnek segítenek a bútorokat átszállítani. Aztán délután indulhatunk is. Hiszen úgyis jön az új lakó. - szólalt meg!
- Ez csodálatos! És olyan büszke vagyok, hogy végre előléptettek. - örvendezett Mary. A házaspár csókot váltott, majd az apuka kézbe vette Greget. A kicsi nevetett, ha az apja ölében lehetett. A délután további részében Greg újabb lépéseket tett meg, majd az est folyamán míg a kicsi aludt a szülők összecsomagoltak a költözéshez.
Másnap délelőtt Fredrich munkatársai megérkeztek. Egy utolsó ebéd után a három fős család és a segítők felpakoltak Özvegyre, a régi YT-1300-as űrhajóra, illetve a másik két teherhajóra. Fredrich leadta a kódkártyákat a hivatalban. Ezáltal már minden készen állt az indulásra. A hajó megremegett, majd felszállt és megkezdte útját a Naboo felé. A több órás út után a pilótafülke ablakán megjelent az új lakhely. Fredrich a főváros, Theed felé kormányozta a hajót, miután végzett a szokásos ellenőrzésekkel és leszállási engedélyt kapott.
- Amíg elintézem a papírokat addig ti nézzetek körül. - mondta, majd elindult, hogy az utolsó papírokat is kitöltse. Mary és Greg elsétáltak Theed főterére, ahol a csöppségnek nagyon tetszett a környezet. Élvezte a fákat, a díszes épületeket és a sok embert maga körül. Alig egy óra múlva Fredrich baktatott feléjük nagy mosollyal az arcán.
- Megvan minden. Mehetünk. Már megkértem őket, hogy a csomagjainkat hozzák át. Mi le is sétálhatjuk nincs ez olyan messze. - javasolta Fredrich. Mary bólintott, majd elindultak, hogy egy új fejezetet kezdjenek életükben.
II. Greg a túlélő
Tíz esztendővel később Greg Frein éppen hazafelé gyalogolt az iskolából. Barna haja meg-megcsillant a napsütésben. Az iskolában nagyon jól teljesített, eddigi átlagai 4,5 voltak. Miközben mendegélt néhány barátja közeledett felé.
- Szevasztok! - köszönt rájuk.
- Helló! - köszöntek vissza. - Greg nem akarsz eljönni velünk a tóhoz?
- De csak előtte ledobom a cuccaimat.
- Elkísérünk!
- Rendben.
A kis csapat elindult a Frein ház felé. Greg bement, hogy letegye a tanszereit. A házban nemvolt senki, így írt egy üzenetet, magához vett egy gyümölcsöt, hogy útközben megegye, majd bezárta a házat és elindult két barátjával. A tóvidék felé menet viccelődtek és nevetgéltek, amikor kiáltást hallottak. Ehhez egyikőjük sem volt hozzászokva, mivel Naboo békés bolygó, ritka a bűncselekmény. Kíváncsiságuk felülkerekedett félelmükön és a hang irányába indultak. A sarkon befordulva látták amint egy férfi épp leüt egy nőt, majd elveszi a táskáját. A nő sikított, ezúttal hangosabban, majd egy újabb pofon következtében elhallgatott. A férfi eközben elkezdte a táska tartalmát kipakolni. Iratokat dobált a földre, míg végül megtalálta amit keresett: egy vékony aranyláncot, rajta egy kártyával, mely elfért a tenyerén. Greg hátrapillantott a válla fölött és látta, hogy a rendfenntartók már közelednek a helyszín felé. Ekkor azonban a férfi egy vibrotőrt vett elő öve rejtekéből. Greg egyik barátja nem bírta ki és elkiáltotta magát. A férfi megfordult és láthatóvá vált sebhelyekkel borított arca.
- Azt már nem! Nem fogok börtönbe jutni néhány taknyos kölyök és egy ostoba nő miatt! - kiáltotta, majd eldobta a táskát, eltette a kártyát és futásnak eredt. Az őrök üldözőbe vették őt. A kis csapat dermedten állt hosszú másodpercekig. Bill, aki a legmagasabb volt hármójuk közül, szólalt meg először.
- Jolan ni? - hadarta el a mondatot. A nő szája felrepedt, és szeme alatt is lila folt éktelenkedett. Miközben felállt kicsit megtántorodott, nyilván az ütések erejétől.
- Ezt nem értem. - felelte csodálkozó arccal a nő. Bill megrázta magát.
- Azt akartam mondani, hogy jól van-e?
- Igen. De vigyázzatok magatokra. Az a férfi veszélyes. Higgyetek nekem, tudom. A hegek az arcán azért vannak, mert nem én voltam az első akit megtámadott. Már a huttok is vérdíjat tűztek a fejére. Csak azért mászkál még szabadlábon, mert az öccse hajóját, és hamis igazolványokat használ. Emellett mestere az álcázásnak. Ha tömeg van körülötte szinte láthatatlan lesz.
- És mit vitt el? - szólt közbe Boby. Az ő egyik rossz tulajdonsága volt, hogy mindig mindenbe beleütötte az orrát.
- A lakásomban található széfnek a kódkártyáját.
- Honnan ismeri ennyire őt? - kapcsolódott be Greg, aki furcsállta, hogy a nő ilyen jól ismeri támadóját.
- Ő a férjem. De most jobb, ha mentek. Még nekem is beszélnem kell az őrökkel.
Azzal a nő elindult a rendfenntartók felé. A gyerekek pedig folytatták útjukat a tó felé, hiszen abban a hiszemben voltak, hogy már biztos elkapták a férfit, vagy legalábbis a nyomában voltak.
Mikor esteledni kezdett a gyerekek elindultak hazafelé. Már fáradtak voltak az egész napos úszástól. Sétálás közben még beszélgettek és a délutáni incidenst tárgyalták ki.
- Szerintetek elkapták a férfit? - kérdezte Greg.
- Biztosan. - felelték a barátai. Bobby elbúcsúzott, majd befordult a sarkon és egyedül folytatta útját. Néhány sarok után Greget rossz érzés fogta el.
- Mi az? - kérdezte Bill.
- Nem tudom. Mintha valaki figyelne minket. - mondta Greg, majd körbepillantott. Bill is nézelődött.
- Nincs itt senki. Szerintem csak fáradt vagy.
- Lehet.
Továbbmentek, de Greg újra és újra hátrapillantott. Nagyjából tíz perc után Greg egy belső késztetés erejére oldalra ugrott odébb lökve Billt is. Nagyon jól tette ezt, mert ott ahol két másodperce az ő mellkasa volt most egy vibrotőr repült el. Egyenesen Greg szívébe állt volna.
Bill felkiáltott, de Gregnek elakadt a lélegzete attól ami most következett. Mellettük a bokorból kilépett a sebhelyes arcú férfi.
- Helló fiúk! Csak nem megijedtetek? - kérdezte. Bill talpra állt és felsegítette Greget. A két barát együtt hátrált miközben a férfi közeledett feléjük.
- Magammal viszlek titeket hátha akkor a rendfenntartó bácsik elengednek a városból. Tudjátok keresnek engem hála nektek - minden egyes szava után tett egy lépést a fiúk felé.
- Haza kell mennünk, vacsorázni. - mondta Greg. - Vagy mérgesek lesznek a szüleink.
- Óóó én is adok nektek kaját. Mit kértek?
- Neeeem! - mondta Bill.
- Na jó velem jöttök ha tetszik, ha nem! - azzal meglódult a férfi. Greg és Bill két oldalra ugrottak. Bill talpon maradt, és kihasználva a szabad utat futásnak eredt. Néhány méter után azonban megtorpant és hátrafordult, megnézni barátját. Greg nem volt ilyen szerencsés, ő nekiesett egy épület falának és elvesztette egyensúlyát. A férfi lehajolt, megfogta a karjánál fogva és felemelte.
- Egyedül is jöhetsz! - mondta. Greg kiabált, majd kalimpálni kezdett. Keze csapkodásával és lába rugdalásával többször is eltalálta a férfit.
- Au! Milyen... harcias... vagy! - mondta, kissé szaggatottan mivel több ütés is eltalálta az arcát. Testi épségét komolyan félteni kezdte, így a földre lökte Greget. Az felnézett és a háttérben látta, amint Bill lehajol a földre valami miatt, majd lassan, de határozottan közeledni kezd feléjük. A férfi eközben az övéről leakasztott egy sugárpisztolyt és Greg fejére fogta. A fiú tudta: bármennyire is ügyes, ezt nem fogja tudni kikerülni. Számára eljött a vég. A sebhelyes arcon gonosz mosoly terült szét.
- Lám, ha velem jössz megúszhattad volna. - szólt szinte suttogva, mégis érthetően. Ujja a ravasz felé indult, amikor hirtelen felordított, majd muszáj volt neki a falnak támaszkodnia. Mögött ott állt Bill a vibrotőrrel a kezében. Mindketten a férfira néztek, és látták, hogy a jobb combjából erősen folyik a vér. Tekintete a sebre vándorolt. Bill kezéből kiesett a vibrotőr, és koppanva a padlón landolt, de egyikük sem törődött vele.
A fiúk kihasználták az alkalmat és futásnak eredtek. A férfinek se kellett több követni kezdte őket. A kiabálásra több ház ajtaja is kinyílt és riadt arcok jelentek meg benne. Egy sikló hangja és hallatszód ni kezdett. A sebhelyes dühében lőtt egyet Gregék után, de célt tévesztett, és egy ház falát találta el. Greg megbotlott futás közben és a földre került. A következő pillanatban már talpon volt, de ez a rövid idő elég volt arra, hogy a férfi karnyújtásnyira kerüljön tőle. Meglendítette kezét, hogy elkapja a fiú nyakát, de csak a levegőt markolta. Greg ugyanis egy újabb ugrással kitér jobbra. A férfi utánafordult, de ahogy rátámaszkodott sérült lábára, térdre rogyott, és újra fájdalmasat ordított. Az utca túloldalán befordult a sikló rajta a rendfenntartók egy háromfős csapatjával. A bűnöző megpróbált felállni, de lába a legkisebb terhelésre is hatalmas fájdalmat okozott. Az egyik rendfenntartó fegyverét célzásra emelte, majd meghúzta a ravaszt. Kékes sugár tört elő a pisztolyból, ami egyenesen a férfi hátába csapódott. A jajgatás megszűnt és a férfi nem mozdult többet, de látszott, hogy lélegzik, vagyis életben van. A siklóval gyorsan odasiettek, majd megkötözték és a negyedik ülésre tették. Ekkor egy újabb sikló érkezett, vezetőülésénél Fredrich Frein. Lefékezett Greg mellett, majd kipattant a járműből és átölelte fiát.
- Jól vagy?
- Már igen.
- Jó. Köszönjük! - mondta oda a rendfenntartóknak.
- Máskor vigyázzon magára fiatalember. Nem mindig lesz ekkora szerencséje. - azzal elhajtottak a kapitányságra. Fredrich, Bill és Greg beültek a siklóba.
- Honnan tudtad, hogy baj van? Hisz még csak nem is vagyok késésben. - kérdezte Greg.
- Tudod mesélte a szomszéd, hogy az a férfi délután sikeresen lerázta a rendőröket. Valami azt súgta, jobba, ha értetek megyek.
Elindultak, és először Billt vitték haza. A fiú megköszönte, majd elbúcsúzott aztán bement a házba. Miután hazaértek Greg megvacsorázott, majd lefeküdt aludni, hogy kipihenje a fáradalmait.
III. Az ajándék
Hét esztendővel a bűnözős incidens után Greg Frein kinyitotta szemét. Boldog volt, hiszen ezen a napon ünnepli tizenkilencedik születésnapját. Kikelt az ágyból, hogy megreggelizzen. Amint felállt körbetekintett szobájában. Az pontosan úgy festette, ahogyan előző este hagyta. Falain a családi képek, íróasztalán hatalmas káoszt okoztak az el nem pakolt pólók. Greg beletúrt hajába, majd a konyhába ment. A ház üres volt csak egy cetlit talált amin ez állt:
„Gyere Theed hatodik dokkjába és kezdődik a születésnap! U.i. Reggeli a hűtőben.”
Greg kinyitotta a hűtőt, ahol meg is találta a szendvicseket. Befalta őket, majd a fürdőszobába ment, hogy rendbe szedje magát. A tükörben, mikor belenézett egy magas, jó képű fiút látott. Haja az évek során megnőtt, a válláig lelógó barna tincsei megcsillantak a reggeli napfényben. Szemei gesztenyebarnák voltak csakúgy, mint anyjának. Az utóbbi időben rendszeresen sportolt, és ez meg is látszott izomzatán, bár volt még mit dolgozni rajta. Miután elvégezte a reggeli tisztálkodást végigjáratta tekintetét a házon. A barátságos nappalin, kedvenc karosszékével, szülei hálószobáján, saját szobáján, a konyhán, a fürdőn. Az egész olyan békés volt, főleg a kellemes barackszínével. Most mégis úgy érezte, mintha örökre hagyná el a házat. Vagy legalábbis hosszú időre. Mindezek után bezárta a házat és elindult a megadott dokk felé. Útközben azon gondolkodott mért pont a dokk? Ha reményei beteljesülnek akkor sejti mi várja ott. Húsz perces séta után odaért és mikor a leszállóhelyhez sétált elakadt a lélegzete. Soha nem volt még ilyen boldog, mivel a legnagyobb vágya pihent ott. Egy vadonatúj YT-1300-as pihent a dokkban. Előtte ott álltak a szülei és integettek neki. Odasietett hozzájuk.
- Isten éltessen fiam! - mondta Fredrich.
- Boldog születésnapot. - köszöntötte anyja.
- Köszönöm. Mi ez a hajó? - kérdezte, hogy biztos legyen abban amit érez. Három hónapja sikeresen letette az űrhajóvezetés vizsgát, és szülei megígérték neki, hogy ha eljön az idő megkapja az első hajóját is.
- Ez az ajándékod. Özvegy II! - felelte az apja.
- Köszönöm nektek! - ujjongott Greg örömében.
- És megszeretnélek kérni valamire. Legyél kereskedő a cégemnél! Nagyon fontos lenne nekem. Főleg most, hogy az öreg Tred nyugdíjba ment, kell valaki aki szállíthatná az árut.
- Természetesen apa. Mindig veled akartam dolgozni.
Anyja szemébe könnyek szöktek ettől a pillanattól. A család nevetni kezdett, majd mind felszálltak az új hajóra, hogy kipróbálják, és leteszteljék Greg vezetői tudását...
Három hónappal később Greg már javában apja cégénél dolgozott. Fő feladatai az alkatrészek és technikai holmik szállítása volt a nagyobb gyártókhoz. Jól megélt belőle. Átlagosan 2-3 ezer kreditet keresett egy hónapban. Mivel néhány napja végzett a legutóbbi szállítással éppen pihenő napjait tölti a Naboon. Még kettő van hátra, aztán újra munkába kell állnia. Az úti célról az irodában kap majd eligazítást, így most még gond nélküli pihenését tölti a tóvidéken.
Adatlapom
Kérlek csinálj neki adatlapot, és az avatárod alá írd ki, hogy Erőérzékeny.
