Csupa Chuba Étterem

[Jabba a hutt]

A Csupa Chuba Étterem egy kicsi vállalkozás, de annál jelentősebb. Az öreg Fandor már húsz éve vezeti a vendéglátói létesítményt és ezidáig elkerülte a huttok befolyását. A finom chuba azonban vonzó mind a Besadii mind a Desiljik tagok számára.

[Narta Besadii Fura’mi]

Narta és kísérete a klánközponttól rögtön idejött. A mostani vészterhes időkben nem akart elveszíteni egy üzletfelet sem, így tárgyalni jött.
Nyomában a chubákkal belépett. Jó benyomást akart kelteni, de mivel ismerte saját lobbanékony természetét, nevében a ketár intézkedik, amíg nem kezdődik az igazi tárgyalás.

Az ajtónálló hangosan, de nem harsányan köszön a csoportnak. Miután elhagyták az ötméteres körzetét, alig hallhatóan sóhajtott.

[Narta Besadii Fura’mi]

Narta és testőrsége csendben haladt az igazgató irodája felé. Egy pincér bekopog, majd a válasz után bevezeti oda a vendégeit.

-(Üdvözlöm!)- SZólt a tulaj a huttok nyelvén. -(Jól hallottam, hogy chubákat hozott?)
-(Valóban hoztam, hogy felajánljam...3500 kreditért itthagyom az étteremben.) - Narta tudta, hogy irreális az ár, de néha a tekintélye meghozza gyümölcsét.
-(2000 kreditet adok érte...)-Válaszolt rögtön a vendéglátó.
-(A magáé!)
/ Ez valamit tud, amit én nem?/-morfondírozott Narta.
-(szeretném, ha zárt ajtók mögött folytatnánk!)
Kérése azonnal teljesült, mert hallani lehetett, amint egy dúracél ajtó lesiklik a szépen faragott faajtó mögött.

[Vure Desilijic Farus]

A Csupa Chuba étteremtől körülbelül tíz-tizenöt méterre lévő sikátorban öt férfi tanyázott. Vezetőlyük, Morn, épp próbálta felmérni a terepet, hogy miként is lehetne feltűnés nélkül megközelíteni, majd bejutni az épületbe. Két féle terv motoszkált a fejében, az egyik a terrorista akció, robbantás és eszeveszett lövöldözés, a másik pedig a feltűnés nélküli bejutás és túszejtés. Utóbbi sokkal jobban tetszett neki, de ahhoz először körbe kell puhatolózni. Morn épp a feladathoz illő multal rendelkezik, Obel viszont még számítástechnikai ismereteivel is a csapatot erősíti.
- Obel. Gyere közelebb. - szólította fel a sötét bőrű férfi újdonsült társát - Most rád van szükségem. Ha jól tudom te a számítástechnika nagymesere vagy, és a szabotőr akciók sem esnek nehezedre.
- Ahogy mondod, Morn.
- Remek. Akkor menj be az épületbe...egyedül. Bemész, és kapcsold le a világítást az egész épületben. Nagyon fontos, hogy nem bukhatsz le. Ha viszont megtörténne, akkor nem ismersz minket és a Desilijic-et. Érted?
- Igen. - mondta határozottan a twi'lek.
- Akkor nyomás. - majd átnyújtott neki egy kést. - Próbáld meg feltűnés nélkül végrehajtani.
Morn és a többiek a falhoz húzódtak, hogy az épületből és annak környékéről ne nagyon lehessen őket kiszúrni. Hajléktalanoknak álcázták magukat, így talán nem fogják azt hinni odabent, hogy épp megfigyelik a helyet.
Obel határozott léptekkel indult meg az étterem felé, majd egy úttesten átsétálva benyitott a Csupa Chuba-ba.

[Bagga Desilijic Azari' eli]

Három bérencem Olló, a tarc vezetésével lépett be az étterembe. Elõttök egy twi'lek lépegetett. Õk mit sem törõdtek vele, leültek egy asztalhoz, ami a nagyobb lényekhez volt méretezve. Már jól kitervelték a dolgot. Azt mondják a pincérnek, hogy úgy tudják itt fogja várni õket a Besadiitól. Aztán megkérdezik, hogy érkezett-e a fönökhöz mostanában valaki, akire ráillik a közvetitõ szerep. Ha igen, akkor nem tesznek mást, addig esznek, amíg ki nem jön az irodából az ellenség. Ha nincs ellenség, akkor ebéd után meglátogatják a górét, és ráveszik egy jó üzletre.
A pincér felvette a rendeléseket (három bantha bélszín, egy extra adag, és két normál véresen), aztán megkérdezte szolgálhat-e még valamivel. Rendeltek három sört, aztán Erk a barabellekre jellemzõen kicsit pöszén valami mást is rendelt.
- Mondja, nem jött valaki, aki úgy nészett ki mintha a huttok küldték volna? Tudja aszt mondta a Beszadii, hogy itt találkosszunk vele. - kérdezte hangjában színlelt türelmetlenséggel. A többiek a választ várták, és a biztonság kedvéért az asztalap takarásában fegyvereik csak egy apró mozdulatnyira pihentek kezüktõl.

[Vure Desilijic Farus]

Obel belépett az étterembe, majd rögtön egy két személyes asztalnál foglalt helyet. Nem akart sok időt étkezéssel tölteni, ez csupán ürügy volt, hogy addig felmérhesse magának a terepet. Nem sokáig kellett várakoznia, egy pincér hamar odasietett hozzá, kezében csupán egy adattábla volt.
- Üdvözletem, uram. Mit hozhatok önnek? - érdeklődött kedélyesen a férfi.
- Jó estét. Egy adag bantha steak-et kérnék, egy pohár szénsavmentes ásványvízzel.
- Máris hozom. - azzal elrobogott a pincér a konyhára, hogy leadja a rendelést a szakácsnak.
Obel addig a helyet figyelte, megnézte, hogy honnan ki jön ki, ki mehet be, hol számíthat ellenségre vagy őrökre. Remélte, hogy a Besadii még nincs itt, és akkor könnyebb dolga lehet. Ha viszont itt vannak, az valamelyest megnehezíti a dolgot.
Hamarosan felfigyelt rá, hogy néhány dolgozó egy kis folyosón sokat jár kel, hol csak egy ajtó van, melyen tábla díszeleg: Csak alkalmazottak részére. Ekkor meghozták neki az ételt, melyet ő lassan kezdett el fogyasztani, hogy több ideje legyen a megfigyelésre.

[Narta Besadii Fura’mi]

Narta az egészből semmit sem vett észre, de emberei a lezárt irodában sem tétlenkedttek: ugrásra és lövésre készen vártak.
Narta tudta, hogy az erőszaknak semmi értelme, hiszen egy földig rombolt étteremmel semmit sem érne a klánja. Tudta, hogy a Desilijic is egyben akarja megkaparintani az éttermet, ezért bízott benne, hogy nem fogják felrobbantani, amíg ő is bent van.
(-Tudom, hogy eddig sem állt kötélnek, de azért had tegyek ajánlato...)
Egy síp miatt hagyta félbe a mondandóját, ami valószínűleg valami rejtett kom jelzése lehetett. A tulajdonos valószínűleg megnyomott egy gombot, bár a hutt ezt nem látta, de utána megzólalt a recepciós:
-Uram, Juans azt mondja, hogy néhány vendég az Ön tárgyalópartnerére vár.
Narta eddig nézelődött, de rögtön felfigyelt arra, hogy őt említik.
A ketár rögtön odaugrott:- Miszter, kérdezze meg, mifélék.
A válaszból kiderült, hogy egy tarc és két társa keresi őt. Rettentően megijedt, hogy Aruk megharagudott rá, de akár más klán is küldhette őket.
-Javaslom, hogy -ha van- használjuk a kamerákat.-Szólt az egyik gran, majd el is indult a képernyők felé. A választ sem várta meg, rögtön nézni kezdte azokat, majd tömpe újjával rámutatottaz asztalra, aminél a tarc ült.
-Mindháromnak az asztal alatt van a keze...uram, ez nem lesz, jó...

[Bagga Desilijic Azari' eli]

A pincér egy pillanatog eltöprengett, aztán segítõkészen válaszolt.
- Van itt egy hutt... - kezdte bátran, aztán elbizonytalanodott - De nem tudom a Besadii-tól vannak-e. Most a fõnoknél vannak. - mutatott egy "csak alkalmazottak részére" fentartott folyósóra. - Szólok a fõnöknek, akkor majd tudjuk, hogy az önök kapcsolata van-e bent - tettte hozzá segítõkészen.
A vendégek figyeltek a pincérre, de amikor szóba került, hogy szól a bent ülõ huttnak, akkor mindegyikük felkapta fejét.

- Ne fáraccon! - mondta neki a leginkább egy óriás hangyára hasonlító Nime.
-Nem fáradság! - biztosította õket a pincér.

Miközben ezek ketten beszélgettek Ollónak volt ideje átgondolni a dolgokat. Végülis ha a Besadiinak is annyi embere van, mint a Desilijicnek, akkor bent lévõ hutt hiheti azt, hogy a Besadiitól jöttek. Már feltéve, hogy Besadii tag a hutt. Mert ha nem, akkor valószínûleg visszaszól a pincér, hogy még várniuk kell.
- Nagyon köszönjük a figyelmességét! - mondta a pincérnek, miközben egy pillantással némította el a másik kettõt. A férfi elsétállt a személyzeti folyósóra, közben a fülébe dugott komlinkhez nyúlt, és beleszólt néhány szót.
Ezalatt Olló elmagyarázta a többieknek, hogy miért engedte meg, hogy értesítsék a huttott. Azok bólogattak rá, aztán hátrahajoltak, hogy helyet engedjenek az italnak. A sör látványa egybõl elvette a félelmérzetüket, és két kézzel kaptak a korsó után. Jól meghúzták, aztán csevegni kezdtek. Elmesélt Erk egy történetet egy közös ismerõsükrõl, amin nagyot kacagtak. Az elsõ korsó sör gyorsan elfogyot, ekkora lényeknek nem nagyon ártott ha isznak mégegyet, úgy hogy elhatározták, hogy rendelnek egy új kört. A felszabadultabb hangulatban egyre kevesebbett pihent kezük az ölükben, és a feladat helyett inkáb bazt figyelték, hogy mikor jön a pincér ismét feléjük az étellel. És talán egy fontos válaszzal...

[Vure Desilijic Farus]

Obel csak figyelt és figyelt, közben Bantha steakjét falatozgatta. Tőle két asztalnyira három fickó ült, és sörözni kezdtek először. Egy pincér lépett oda hozzájuk, majd ételrendelés után furcsa szóváltásba elegyedtek. Arról érdeklődtek, hogy nem-e érkezett ide valaki, akit huttok küldtek? A pincér elárulta nekik, hogy van itt egy hutt, de nem tudja, hogy a Besadii-tól van-e. A twi'lek ebből arra tudok következtetni, hogy az ellenség itt ül mellette két asztalnyira. Elvégre aki a Besadii-val akar tárgyalni, az minden bizonnyal nem a Desilijic-hez tartozik. Vagy talán őket is a Csupa Chuba Étterem elfoglalására küldték ide, és most csak próbálnak úgy tenni, mint a Besadii-hoz tartoznak? Obel úgy döntött, hogy még egy ideig elidőzget és megpróbál még többet kideríteni hallgatózás útján.

[Narta Besadii Fura’mi]

A ketár a képernyőket fürkészte, majd a kezébe vette az irányítást.
-Mr. Fandor, kérem legyen a segítségemre, és mondja meg a pincérnek, hogy a főnök már indulóban van, így bejöhetnek. Az Ön...és persze a mi biztonságunk érdekében mindenféle fegyvert rakasson le velük. Az az ízeltlábú fegyver nélkül is elég zavaró tényező.

Narta elgondolkodott...ha ezek a Besadii-tól jöttek, akkor jobb, ha nem idegesíti fel Arukot, mint amikor elvonult. Viszont ha ellenségek, de azok nem tudják, ő miféle, akkor elhitethetné, hogy barát.
(-Mondja meg, hogy a hutt örömmle várja barátait...ha akarnak, mindannyian jöjjenek...de fegyvereket ne engedjen be ide!)

Az öreg megint megnyomta pincérhez tartozó a kom gombját, majd beszélni kezdett:
-Mondja meg, hogy a vendége barátjait szívesen várom az irodában...viszont mivel ott senki nem hordhat fegyvert, azt adják le a portán.
Látszott, hogy nincs ínyére hogy a hutt parancsait követi, de húsz éve, amióta ezt az éttermet vezeti, mindig meghúzta magát, hogy ne csapjanak le rá.

A pincér meghalgatta a dolgot, és örült, hogy nem kell elutasítania az ilyen veszedelmes vendégek óhaját:
-A hutt üzeni, hogy kánjának embereit szívesen várja. Viszont azt kell kérnem, hogy ha van önöknél, tegyék le fegyvereiket a portán...természetesen senkit nem engedünk oda enélkül az intézkedés nélkül. Miután az utolsó mondatot elhadarta, merően fixírozni kezdte a három alak övét.

[Bagga Desilijic Azari' eli]

A bantha sült elmaradt a pincér kezébõl, és nem is a második kör sört cipelte. Helyette hozzájuk hajolt, és halkan közölte, hogy bemehetnek a fõnökhöz, meg a hutthoz, de a fegyvereiket hagyják itt. Persze az embereim nem voltak hülyék...
A sugárvetõket lecsatolták az övükrõl, és az asztalra rakták, azonban Olló még így is rendelkezett két éles rákollóval, no meg négy erõs karddal. Nime, a bartokk hatalmas jobb lábára volt felhelyezve egy kis tõr, ami szinte teljesen beleillett rút bõrének színébe. Erk pedig a csizmájában hordott egy kis sugárvetõt, a másikban pedig egy vibrotõrt.
Ezt az ilyen ügyekben gyakorlatlan pincér nem szúrta ki, de egy motozás valószínûleg simán lebuktathatja õket. Ezt tudta Olló is, úgy hogy útban az iroda felé odaszólt a többieknek.
- Van egy tervem, hagyjatok beszélni. Próbáljatok rájuk ilyeszteni! - mondta nekik, miközben a pincér háta mögött izgatottan várta, hogy felynyiljon az ajtó.

[Vure Desilijic Farus]

Hamarosan az Obel által megfigyelt személyekhez visszatért a pincér, de ételt nem hozott nekik, azoban közelebb hajolt hozzájuk, és valamit odasúgott, melyet a twi'lek képtelen volt meghallani. Látta, hogy az asztalnál ülők lecsatolják fegyvereiket, majd az asztalra helyezik őket, majd elindulnak arra a folyosóra, hova csak az alkalmazottak léphetnek be. Nem derült ki ezúttal sem, hogy a fickók a Besadii avagy a Desilijic klánhoz tartoznak-e, de úgy döntött, hogy tárgyalni fog velük.
Obel a komunikátorán keresztül üzenetet küldött Morn-nak, hogy jöjjenek be. Néhány perc elteltével a sötét bőrű férfi, a vuki és a gran beléptek az étterembe, majd leültek a twi'lek asztalához. A pincér felfigyelt rájuk azonnal, ezért nekik is rendelniük kellett valamit. Mindannyian gyümölcslét rendeltek, nem akartak költekezni, csupán beszélni jöttek.
- Na, mi a helyzet? Miért nem intézted el a dolgot? - kérdezősködött Morn, Obeltől.
- Van itt egy társaság, akik az étterem tulajdonosával jöttek beszélni, csupán az nem derült ki, hogy a Desilijic vagy a Besadii tagjai-e. Meg kellene tudnunk, hogy kinek a pártján állnak. - közölte a tényeket a twi'lek.
- Értem. Akkor várjuk meg míg kijönnek, majd aztán elbeszélgetünk velük.
Ezután mindannyian úgy tettek, mintha csak beszélgetnének egymással, és rendeltek maguknak jópár kör italt, míg várakozniuk kellett.

[Bagga Desilijic Azari' eli]

A bérenceim egy hutott pillantottak meg. A Besadii tag zöld, és sárga színû ragyás testét egy csoport zsoldos védte. Rajtuk kívûl még az étteremigazgató volt jelen. Olló végignézett a társaságon, Erk, a barabell pedig szokásához híven mérgesen vicsorgott. Nime csak állt, de így is félelmet keltett az étteremigazgatóban, aki hasonló lényeket csak a kamrájában láthatott, igaz sokkal kisebben.
Olló most meghajolt, aztán mély hangon üdvözölte a jelenlévõket.
- A nevem Zorg, Aruk küldött ide. - hazudta, mint a vízfolyás. - A feladatunkat csak ön hallhatja nagyságos Besadii , de fontos, hogy gyorsan végezzünk vele.
A másik kettõ bérenc közben végigmérte az igazgatót, és élvezték, ahogy az megremeg a félelemtõl. A hutt és az emberei bezzeg rutinosak voltak. Ha féltek is nem mutatták ki...

[Jabba a hutt]

Mindenki aki bent tartózkodik

A különböző tervek több-kevesebb sikerrel haladtak a maguk útján, ám váratlanul valami olyasmi történt, amire senki sem számított. A bejáraton besietett hat állig felfegyverkezett alak és szétszóródtak egymástól 2-2 méterre. Sugárkarabélyaikat a vendégekre szegezték és egy kopasz, jól megtermett, fekete ruhát viselő ember lépett elő. Ő állt középen, mögötte egy vörös hajú nő, balra egy aqualish és trandoshai, jobbra egy gran és egy twi'lek. Az ember szólalt meg:

- Mindenki nyugodjon meg és akkor nem lesz semmi baj! Csak némi pénzt és ékszereket viszünk magukkal. Aki ugrál, azt agyonlőjjük. Remélem világos volt. Gyerünk Manini - intett a mögötte álló fiatal nőnek, aki egy zsákot fogva kezdett el asztaltól asztalig járni, hogy begyűjtse a pénzt, bankkártyát és bármilyen egyéb értéket.

[Jabba a hutt]

Mindenki

A hat rabló már éppen az akciójuk közepén volt, senki sem merte megakadályozni őket tervük végrehajtásában, hiszen féltették az életüket. Végül nem várt helyről érkezett a segítség. Egy birodalmi rohamosztag járőrözött a környéken és az egyik közlegény kiszúrta az ablakon át, hogy mi történt. Hatalmas káosz kerekedett a helyzetből, tűzharc és halál. Végül néhány áldozattal ugyan, de a birodalmiak visszaállították a rendet.

//Minden JK távozhat, de a kölcsönvett NJK-k otthagyták a fogukat. A játékszituáció inaktivitás miatt félbeszakad, mindenki kap kárpótlásul 10.000 kreditet, ajándékként tüntessétek fel az adatlapotokon.//