Tatooine-i Csatamező

[Mogorva]

//Ez a kis kaland amolyan erőpróba, Drake "A Keselyű" Wadrat Pestis Kommandója és a négy dezertőr klónkatona között. Győzzön a jobbik!!//

Végeláthatatlan homokbuckák közt kicsiny, romos erődítmény kuporog magányosan, elfeledve és elhagyatva - titkokat s kincseket rejtve.
Csak kevesen tudják, mit rejt komor falai között, azok viszont, akik most közeledtek felé, szinte semmit sem tudnak múltjáról.
Régi-szakadt térképeket követve két zsoldoscsapat közeledett a romokhoz. A homokdűnék között aztán, a környezetüket kémlelve a két csapat észreveszi egymást - egyik oldalon a Pestis Kommandó veterán harcosai, míg a másik oldalon a klónháborúkat otthagyó különleges kommandós csoport.
Kelet felől egy Gian suhanó közeledik, négy utasa távcsővel jól látható. A suhanó maga láthatóan lassan, nem teljes sebességgel halad, puhatolózik, keres valamit...
A Pestis Kommandó dél felől közeledve pillantja meg a suhanót, s nem nehéz kitalálni, hogy a másik fél is az erőd esetleges kincseire feni a fogát...

//Drake, kérlek írd majd le pontosan, hogyan közelítitek meg a romokat, milyen járművel, vagy akár gyalogosan, stb. Hogy tudjam hogyan taktikázzak Nektek egyszerű dolgotok lesz, a csapat egy suhanóval közlekedik, mindenki egy rakáson//

[Mogorva]

Amint mozgolódást veszünk észre délről, Kerekes kapcsol, és sebességbe rakja a gépet. A belem majd kihányom, ahogy cikcakkba rángatózunk, de azért valamennyire hozzászokhattunk már, hogy a srác egy vadállat.
A "másik fél" messze van, szart se látok belőlük, csak azt tudom, hogy nem véletlenül egyezik az útirányunk, és nem, egyikünk se teázni jött.
Felmérve a távolságot rá kell jönnöm, hogy egy frankóbb mesterlövész-puska csinosan elhord ennyire simán, úgyhogy hányinger ide vagy oda, bíztatom Kerekest a még keményebb manőverezésre. Persze ilyenkor örülök, hogy nekünk nincs ilyen fegyverünk...aha.
Röhögnöm kell, ahogy Lángoló átfurakszik hátul Doki másik oldalára, hogy minél kevésbé legyen látható, amikor kidob egy kis szeretetcsomagot a homokba. Régóta nyomják ezt a trükköt, így a suhanó is épp egy domb takarásába vonul erre az időre, és később, ha van olyan szerencsénk, hogy nem durrantják szét azonnal a seggünket, majd erre próbáljuk csalni az ellent. Ha sikerül, akkor boldog születésnapot, és lehet kívánni...

[01 - A Keselyű]

A Pestisek már vagy tíz perce lépkedtek a forró homokon, mióta maguk mögött hagyták a siklót. A sivatag elég lehangoló táj. Akármerre néz az ember mindenhol csak homokot és mégtöbb homokot lát. Csak a dűnék törték meg a vidék unalmas sziluettjét. Ráadásul pokoli hőség volt. A csapat tagjainak szerencsére ez nem volt hátráló tényező. Mindenki rendelkezett a megfelelő öltözékkel, ami alacsony hőmérsékleten tartotta testüket.
A csapat némán menetelt, csak Gyutacs szisszent fel időnként.
- Fene essen ebbe a homokba! Lassan tele lesz tőle a csizmám.
- Ne síránkozz, inkább tartsd a tempót. - bíztatta társát a Keselyű.
- Könnyű annak, akinek rohad a lába és nincs szüksége csizmára. - motyogta maga elé a férfi, utalva ezzel arra, hogy főnöke mezitláb talpalt a homokban.
A csapat rendíthetetlenül menetelt tovább. Időnként Gyutacs lemaradt a csapattól, hogy csizmáját kiürítse, de hamar felzárkózott. Hamarosan felértek egy nagyobb dűne tetejére, ahol szusszantak egyet.
- Basszus, ha már a homokra nézek attól szomjas leszek. - recsegte Klón, majd lekapta sisakját és a derekára erősített kulacsot a szájához emelte. A víz frissítően hatott rá. Eközben Keselyű és Lövész azt a szakadt térképet tanulmányozta, ami a nő kezében volt.
- Tehát, ha leereszkedünk ezen a buckán és északkelet felé tartunk, akkor egy-két mérfölden belűl elérjük a romot. Nincs igazam? - kérdezte a férfi.
- Igen, valahogy úgy. Azon az úton kell haladnunk. - mutatta Lövész a térképen.
- Csak tudnám mi a francnak kellett a siklót hátrahagynunk. Miért nem mehettünk volna egyből a romokhoz? - kérdezte a hozzájuk csatlakozó Gyutacs.
- Azért te szerencsétlen, mert ha más is lesz ott - márpedig biztos hogy lesz - akkor csak feltűnést keltenénk. - válaszolta Klón, majd újfennt feltette sisakját.
- Rendben emberek, elég a pihenőből. Indulunk. - adta ki az utasítást Keselyű és nekikezdett leereszkedni a dűnéről. Lövész összehajtotta a térképet, majd követte társát. Klón és Gyutacs párosa zárta a sort.
Nem sokkal azelőtt, hogy leértek volna a bucka aljára keletről valami furcsára lettek figyelmesek. Valamin megcsillant a fény. Egy mozgó járművön. Méghozzá egy siklón.
- Lám, lám mégis társaságot kapunk.
- Mindenki fusson ahhoz a másik buckához. Gyorsan! - adta ki az utasítást Keselyű. A csapat tagjai odafutott az említett buckához, majd hasravetették magukat. Lövész elővett egy távcsövet és szemlélni kezte az idegeneket.
- Négy férfi, többségük igencsak megviselt állapotban. Ha jól látom fegyveresek. Szinte, biztos, hogy ők is a romokat keresik. - informálta társait a nő - Várjatok, most hirtelen cikázni kezdtek.
- Észrevettek minket. Rendben van, akkor tesszük, amit tennünk kell. A megbízónk nem szeretne konkurenciát. Gyutacs! Lődd ki a siklót. - adta a parancsot Keselyű.
Gyutacs lecsatolta hátáról a rakétavetőt és kézbe vette. Oldaltáskájából elővett egy robbanó töltetet és betöltötte fegyverébe. Kibújt a bucka mögül, így láthatóvá vállt a sikló utasai előtt. Várt egy keveset, majd egy kisebb durranással kísérve útraengedte a rakétát. A töltet egyenest a jármű felé tartott és a köztük lévő távolság rohamosan csökkent. Azonban a pilóta ügyes manőverezésének köszönhetően a rakéta nem sokkal de elszáguldott a suhanó mellett és nagyot robbanva a homokba vágódott.
- Francba! Mellé. - sziszegte Gyutacs.
Keselyű kitépett pár cérnaszálat ruhája széléből, majd szélnek eresztette és szemével követte az anyag mozgását.
- Nyugati szél fúj. - állapította meg fennhangon - Gyutacs, lőjj egy neurotoxikus lövedéket a bucka keleti oldalára. A szél befújja hozzájuk és kénytelenek lesznek elhagyni a fedezéket.
A férfi bólintott, hogy érti a parancsot. Pár pillanattal később újabb lövedék lövellt ki, ezúttal a bucka felé. Miután becsapódott nem robbant akkorát, de a töltetből egyre gyanúsabb füst kezdett szivárógni, egyenest a suhanó és utasai felé. Eközben a Pestisek óvatosan megindultak a bucka másik oldala felé, hogy az arról érkező ellenfeleket tőrbecsalhassák.

[Mogorva]

Nem kell csalódnom új kis barátainkban, mindenféle kérdés nélkül egyszerűen tüzet nyitnak ránk. Még szerencse, hogy Kerekes ekkora barom, úgy vezet, mintha seggrészeg lenne, gyakorlatilag képtelenség eltalálni minket - a rakéta ártalmatlanul csapódik be az egyik domb oldalába.
A sisakomat felcsapva látom már, hogy négyen vannak, és úgy tűnik, gyalogszerrel...melyik idióta gyalogol a sivatagban? Legalább olyan hülyék, mint mi, hogy itt a csillogó villogó suhanónkban közzé tesszük magunkat. Esküszöm, ha túlélem, felfestem mindkét oldalára, hogy ide lőj, vagy ilyesmi.
Még egy lövés zaja ér el minket, és ez alkalommal valami furcsa füstszerű kezd el terjengeni a levegőben - nem túl meglepő módon felénk. Bevillan valami - biológiai hadviselés - és egy pillanatra tisztelettel adózok ellenfeleimnek. Végre valami kihívás! Időt persze nem pazarlok elmélkedésre, hiszen a bőrünk múlik rajta. Én védve vagyok a sisakom szűrőrendszerének hála, de mi lesz a többiekkel?
Odaüvöltök Kerekesnek, de kérés nélkül is élesen elrántja a suhanót, maximális sebességre kapcsolva egyenesen a felhő mögé igyekszik, hogy az közénk és támadóink közé kerüljön, s a nyugati szél ártalmatlanul elfújja szépen. Gyors összebeszélés után Doki és én kipattanunk a suhanóból, Kerekesék meg a suhanóban maradva, kissé távolabb várják, hogy szétoszoljon a füst.
A fekete páncél most nem jön valami jól, rejtőzködni nem nagyon tudok, így hát marad a porba hasalás egy domb tetején, várva a felbukkanó ellenséget. Doki szerencsére kivételesen nem öltönyben, hanem álcaruhában van, így kissé arrébb, szintén elhasalva a homokban kevésbé észrevehető.
Hiába a rengeteg bevetés, ahogy a puskámat kibiztosítom és "célra tartom", megremeg a kezem. Nem mintha annyira nehéz lenne, csak újra elkezdem félteni kicsit a szaros életem...

[01 - A Keselyű]

A négyfős társaság lassan, fegyvereiket készenlétben tartva elindult a domb felé, ami mögött ellenfeleik lapultak. A bucka alját elérve Keselyű intett, mire Lövész és Gyutacs óvatosan megindult felfelé. Ő és Klón kelet felé kerülték meg a hatalmas természeti képződményt. Az első társaság félúton hasravetette magát és hasonfekve folytatta felfelé vezető útját. Nem sokkal a dűne teteje előtt megálltak. Lövész táskájából elővett egy kicsi fém periszkópot, majd úgy helyezkedett, hogy természetes fedezékéből kitudja dugni a szerszám fejét. A nő belenézett. A füsttől nehezen látott, de azt kitudta venni merre van a suhanó. Eddigi utasai közül már csak ketten voltak benne, ebből arra következtetett, hogy a többiek kiszálltak és valahol lesben állva várják Keselyűéket.
- Ketten elhagyták a suhanót. Valószínűleg felétek tartanak, vagy lesben állnak. - figyelmeztette két társát a kommon keresztül.
- Vettük, értettük. - jött a válasz.
A nő továbbnézte a járművet és épp azt próbálta bemérni, milyen távolságra lehet tőlük a gép.
- Ion kell? - kérdezte Gyutacs.
- Igen. Látod azt a suhanót? - azzal a férfi kezébe nyomta a periszkópot.
- Ühüm.
- Tedd harcképtelenné egy iontöltettel. Ha nincs az a gép, nagyobb eséllyel vesszük fel a harcot.
Gyutacs bólintott, majd nekiállt előkészíteni a fegyverét. Miután betöltötte jelezte Lövésznek, hogy készen áll.
- A gázfelhőn keresztül célozz. Várd ki míg eltakarja őket a füst, így túl későn látják meg a lövedéket. Mielőtt bármit tehetnének a sikló elektronikája kisül.
A nő visszaszámolt az ujjain. 3...2...1... ebben a pillanatban a füst takarásában Gyutacs felállt, majd az ionlövedék megindult a suhanó felé. Nem sokkal a becsapódás hangja után Keselyű és Klón, akik ezidáig a domb aljában várakoztak csendben bevetették magukat a füstbe és megindultak az ellenfél irányába. Miután a méregfelhő felszálló része újfennt kitisztult Lövész is feltérdelt és fegyverével a suhanónál lévőkre lőtt.

//Az írásodból úgy vettem ki, hogy nem azon a dombon vagytok, amelyik mögé bújtatok, hanem egy attól északabbra lévőn. Remélem jól írtam.//

[Mogorva]

Miközben várjuk a csodát, hirtelen fényes villanás látszik a füstfelhőn túlról, az első gondolatom az, hogy mekkora pazarlás, hiszen a felhőn keresztül gyakorlatilag lehetetlen eltalálniuk minket. Aztán amikor látom, hogy nyílegyenest a suhanónkba csapódik egy helyes ionlövedék...felidézek pár szitkot, amiért a legvisszataszítóbb kocsmákból is másodpercek alatt kihajítanának.
Ez az a pont, ahol megelégelem a dolgot, és rádión rászólok a többiekre, hogy nem finomkodunk. Dokit beküldöm, hogy kerülje meg az egész kócerájt, és valahogy lopózzon a támadóink seggébe, elvégre teljes sivatagi álcaruha van rajta, csak sikerül - vagy legalábbis nem lesz közvetlen célpont. Érti a dolgát, és a homokbuckák takarásában, ha nem is fél perc alatt, de észrevétlenül oda fog kúszni - ebben biztos vagyok.
Még mielőtt teljesen elöntené az agyamat a vér, rászólok Kerekesékre, hogy adjanak nekik. Mivel a füst mögül jött a lövés, nyilván megfelelő a felszerelésük, hogy ők figyelmen kívül hagyhassák azt - és követve a biológiai hadviselés taktikáját, konkrétan a feltehetőleg mérgező füstből fognak ránk támadni. A parancsom egyértelmű - repeszgránátokat nekik.
Kerekes és Lángoló Kamino, miután az ideiglenesen használhatatlanná vált suhanóból kikászálódnak, két-két gránátot vágnak a füstbe, nagyjából a mérgező gázok vélhető gócpontjába, de igazából az egész benne lesz a szórásban - nem szívesen lennék a benn ácsingózók helyében. A két jómadár aztán gyorsan fedezékbe vonul, egyelőre laposkúszásban egy domb mögé.
Mozdulataikat én magam fedezem, sisakom célzórendszerével bemérve azt a helyet, ahonnan az ionlövedék megindult útján. Reménykedve, hogy így talán nem ugrál ki senki szitává lőni a barátaimat, két rövid sorozattal ajándékozom meg az ellent, majd rövid szünetet tartva elszámolok magamban háromig, s a tárban maradt energiát egy harmadik sorozattal szintén rájuk köpöm. Az első két sorozat majdnem hajszálpontosan ugyanakkor cikázik át a füstön, amikor a gránátok ki lettek biztosítva, s a négy hangos robbanás után egyből jön is a harmadik lézer-eső.
Utána már csak a saját bőröm kell menteni, ami szerencsére egyszerű, legurulok a domb oldalán, hogy teljes takarásban legyek mögötte. Gyorsan kicserélem az energiacellát, és örömhírt közlök a Lángolóval - ha akarja, megsütheti őket...

[01 - A Keselyű]

Az ionlövedék eltalálta a suhanót, sikeresen kivonva a harcból. Lövész leadott lövései csak a gép borítását érték, a bennük lévők sikeresen fedezékbe vonultak. Nem sokkal később sorozatlövés érkezett az egyik szemközti bucka felől. A nő és társa idejében visszahúzódtak, így a lövedékek csak a homokot szántották fel.
Ezzel egy időben Keselyű és Klón a füstfelhő mögött két mozgó hőforrást (Kerekes és Lángoló Kamino) fedezett fel. Lövéseket adtak le rájuk, valószínűleg el is találták őket. Ennek ellenére ellenfeleiknek sikerült belehajítanuk több valamit a füstbe egyenest feléjük.
- Gránátok! - üvöltötte a Keselyű, majd futásnak eredt a domb lába felé, melynek tetején Lövészék foglaltak állást. Pár másodperc múlva érezte háta mögül a robbanást, illetve robbanásokat. A detonációk lökőereje őt is és Klónt is nekivágta a buckának. Keselyűnek felégett a jobb oldala combtól egészen a felkarjáig. Testének sérült fertályát iszonyatos fájdalom érzése töltötte el. Vérző karját fogta, miközben nagy nehezen feltápászkodott, hogy megnézze mi történt társával. Klón nem volt ennyire szerencsés. Jobb lábának térd alatti részéből csak vérző csonk maradt. Elvitte a robbanás. Testének nagyobb részét azonban a klónpáncél megóvta.
- Ááááá...a lábam.... - üvöltötte fájdalmában, miközben parancsnoka odabicegett hozzá. A férfi nem tehetett most sokat. Egy baktatapasszal gyorsan lekötötte a sebet, de ettől függetlenül gyors orvosi ellátás nélkül Klón órákon belül meghalhat.
- Jól vagytok? - kérdezte aggódó hangon Lövész a kommon keresztül.
- Azt nem mondanám. Klónnak oda a jobb lába, nekem pedig az oldalamat perzselte fel a robbanás. Igyekszünk visszavergődni. Ti pedig tudjátok a dolgotokat. Méregfelhőt akarok látni több ötven méter mélyen észak irányba. - adta ki az utasítást a parancsnok.
Lövész és Gyutacs hallotta az utasítást. A nő lecsatolt az övéről pár gránátot, majd ellenfelei felé hajította. Gyutacs eközben két rakétát lőtt ki kicsivel beljebb a sivatag felé. Miután becsapódtak a töltetek belőlük is és a gránátokból is ezúttal a korábbitól eltérő színű és szagú füst tört elő. Ez a gáz egyike volt a Pestisek leghalálosabb gázainak. Mustárgáznak nevezték. Nemcsak légzéssel kerül be a szervezetbe, hanem bőrön keresztűl is így téve tönkre a szöveteket és a nyálkahártyát. A gázfelhőbe került áldozatnak felmarja a bőrét és kimarja a torkát, az orra belsejét és a szemét is. Ez volt a valaha ismert legfájdalmasabb méreg fajta. De ezt az ellenfél nem tudhatta. A felhő ezúttal nagyobb tömegben és gyorsabban képződött az előzőnél és nagyon gyorsan haladt az ellenfél fedezéke mögé. Eközben pedig Keselyű Klónt támogatva visszafelé evickélt a domb biztonságot nyújtó fedezékébe. Lövésekre nem számítottak, az elleségnek amúgy is pillanatokon belűl nagyobb gondja lesz, mint az ő menekülésük.

[Mogorva]

Helyzetjelentés Lángolóéktól - a szerencsétlen tűzszerész telitalálatot kapott a jobb karjába, és több lövés is majdnem eltalálta őket. Hja, mire is jó a mellvért, mérget vennék rá, hogy az húzta ki őket a szarból. Sajna még egy ilyen esélyt nem kapnak, ezért gyorsan elküldöm őket jó messzire észak felé, hogy ássák be magukat valahol, hadd készüljenek fel a második menetre.
Az eddig se olyan békés sivatag csendjét újabb robbanások verik fel, és ekkor Doki jelentkezik be rádión - a szemközti dombról ketten újra mérges gázt eregetnek. Jó, ha egyszer már keményen játszunk, hát játsszunk keményen! A sisakvizoromat átállítom hőkeresőre, nyilván a mozgásuk alapján megtalálom a támadókat, bármilyen füst is lesz majd. Közlöm a Dokival, hogy övé a bal oldali, azaz a hozzá közelebbi, a másik az enyém. Veszek egy mély lélegzetet, eltökélem magam. A fene se tudja, már megint milyen gázzal rukkoltak elő, csak a páncélomban bízhatok - elvileg a tartalék oxigénnel és a védőréteggel jó esélyem van bármi ellen, ami nem sugárzó...reménykedem. Ha mást nem, legalább magunkkal visszük az ellenséget is!
Ó, bárcsak újra ott lehetnék, amikor elfogadtuk az ajánlatot! Röhögve dobnám vissza a megbízó képébe a koszos kis térképét, s hazáig csak ezen hahotáznánk mind...
De most már végig kell játszani. Miközben még egy utolsót robban az egyik töltetük, felrohanok a dombra, kezemben a régi öreg stukkerral...a sisak célzórendszere rendre be is azonosítja a két célpontot, s én már meg is húzom a ravaszt. Mindketten épp a teljes környék - vagy talán a teljes bolygó, kit érdekel - elgázosításával foglalatoskodnak. Sajnos elvileg még minimum ketten lehetnek, és fogalmam sincs, merre, avagy mit csinálnak épp. Feladtam a fedezékem, de talán így Kerekes és Lángoló ki tudnak mászni ebből a csapdából - Dokit nem féltem, ő simán meglép. Ha kinyúvadok, kinyúvadok.
Ugyanekkor Doki, aki mindeddig észrevétlenül kúszott a homokban, még mindig fekve szintén lead pár lövést - a másik alakra...

//Mogorva célpontja Lövész, míg Doki Gyutacsra tüzel - így a szabad szemmel nehezen felfedezhető katona a két Pestis Kommandósnak jobb kéz felől van ugyebár//

[01 - A Keselyű]

Nem sokkal azután, hogy a méregfelhő megkezte szétterjedését váratlanul lövés érkezett szemből. Lövész igyekezett gyorsan visszabukni a fedezék mögé. Igaz ő maga nem sérült meg, de a maszkba vezető oxigénszelepet ellőtte a támadó, így az használhatatlanná vált. Mostantól kerülnie kell a méregfelhőket. Ugyanabban a pillanatban, mikor a nő lebukott újabb lövések hangja hallatszott ezúttal oldalról. Szeme sarkából az utolsó lövés villanását is láthatta. A nemrég még térdeplő Gyutacs hirtelen megdermedt, majd kiesett kezéből a fegyver. Lövész tudta, hogy társának vége, de annyit még tehetett érte, hogy megbosszúlja halálát. Látta, honnan jött az utolsó találat és abban a pilanatban, mikor a férfi felbukott, ő már tudta hova kell lőnie. Meghúzta a ravaszt és leadott egy pontos lövést egyenest oda, ahonnan a gyilkos találat érkezett. Ilyen helyzetből nem hibázhatta el.
Közben Karvaly és Klón sikeresen a domb fedezékébe ért, így pont látták, amint egykori társuk élettelen teste legurul a dűnéről.
A méregfelhő eközben teljesen beterítette a csatatér domb előtti részét. Azok akik nem viseltek maszkot már elkezdték érezni, amint a méreg belemar a bőrükbe, szétmarja a szemüket és a torkukat. Utóbbi miatt egyre nehezebbé vállik a légzésük.

[Mogorva]

Szinte egyszerre durrantunk oda Dokival, de valami nem stimmel, mert a túlvégről visszalőnek. Hirtelen pompás kis ötletem támad, és csak azért nem kezdek el tapsikolva körbe-körbe táncikálni, mert gusztustalan baromságnak tartom az ilyesmit. De azért mondhatnánk, hogy megörültem kicsit a dolognak.
A BOMBA!
Még amikor észrevettük ezt a bandát, Lángoló akkor dobott le egy szeretetcsomagot, hogy majd megpróbáljuk fölé csalni őket, és durr...ez sajnos nem sikerült, a sisakom taktikai kijelzője alapján vagy kétszázötven méterre van tőlünk. Talán bejöhet a dolog...
Több, mint kilenc éve dolgozom együtt Lángoló Kaminoval, ismerem a módszereit és jól tudom, melyik kütyüje mire képes. A "boldog születésnapot" például eléggé idétlen egy bomba, két dologra alkalmas - megfélemlítésre, és egy kisebb terület teljes átsütésére. A robbanás maga viszonylag kevés pusztítással jár, csak száz méteres sugarú körben borít mindent lángokba, a hanghatása és a lökéshullám azonban nagyon ütős. Ha minden igaz, még Doki sincs benn a hatáskörében.
Belegondolok, milyen is volt, amikor láttam ezt a fajta bombát akcióban, és azt hiszem, megfelelő lesz most is - aztán szólok rádión Lángolónak, hogy süsse meg őket! Ha jól sejtem, a mérgező gázok egy részét is eltűnteti majd, de ami biztos, hogy majd’ ötszáz méteres körben mindenki megsüketül ideiglenesen, és az is fix, hogy ösztönösen a robbanás felé fog mindenki lesni. Állítok kicsit a sisak taktikai gépén, hogy a lehető legjobban ellensúlyozza a robbanás hangját - talán még hallani is fogok valamit - majd megtörténik a csoda!
Keleten furcsa fény gyúl, és orkánszerű széllökés formájában ér el minket a hatalmas lökéshullám. Jó előre hasra vetettem magam, mert sejtésem szerint az állókat kissé odébb taszítja ez a löket. A hanghatás szörnyű, a sisak tompítása mellett is majd széthasad a fejem, de magasról teszek a fájdalomra, és továbbra is célra tartom a fegyverem. Az ég felé kúszó lángnyelvek fényében meseszépen kirajzolódnak a szemközti dombon tanyát vert mesterlövész kontúrjai, ahogy a löket könnyedén arréb teszi oldalra, ki a fedezékéből...ha nem épp erre várnék, sem hibáznám el a lövést. Egyenest a fejre célzok, és ahogy az idegesítő teapartnerünk kobakja agyvelő és csontszilánkok gusztustalan egyvelegévé robban, megintcsak eszembe jut valami. Kettő kidőlt, a másik kettő nagy valószínűséggel a lövész fedezékének alján van, vagy - ha eszesebbek - menekülnek.
Bárhogy legyen is, nem lenne illendő útravaló nélkül hagyni őket, így egy hanyag mozdulattal lecsatolok övemről egy repeszgránátot - kettő szokott nálam lenni, és most már nem csodálom, hogy Kerekesék négyet-négyet hordanak - és bevágom oda, ahol a maradékot sejtem, azaz a domb mögé.
Nem érdekel különösebben, hogy találok - e, hiszen előzőleg is repeszt kaptak...azt, hogy még talpon vannak, egyedül az adrenalin löketnek köszönhetik, ami most sejtésem szerint másodperceken belül szépen elmúlik. Kicsit kuncogok, amikor arra gondolok, hogy egyre több és több apró sebet vesznek majd észre...amikor felfogják, hogy testük tele van apró fémszilánkokkal, rájönnek, hogy azonnali orvosi segítség nélkül pillanatokon belül elvéreznek...
Szeretem a repeszgránátokat. Legközelebb Lángolóval olyat is készíttetek, amiben csavarok meg szögek vannak, na aztán lehet próbálkozni a túléléssel...sok sikert!
Két dolog van csak, ami aggaszt - az egyik, hogy Doki nem jelentett rádión, a másik, hogy a páncélos alak túlélhette a repeszgránáttal való randevút. Megnyugtatom magam - Doki lehet, hogy csak a bomba miatt süketült meg, vagy megsebesült...de talán még életben van. A páncélos meg...hát, lehet, hogy még nincs vége a csatának!

[01 - A Keselyű]

//Szeretnék egy kis offot megejteni mielőtt reagálnék az írásodra. Szerintem egy kicsit túl sok mindent csináltál legutóbbi reagodban. A méregfelhő hatástalanítása egész klassz ötlet volt, de mint régebben írtam nagyobb adag vegyszert engedtünk szabadon mint az első alkalommal. Nagyobb adag méreg+tökéletes szélirány=gyorsabb beterítés. Okés, hogy a robbanás a méregfelhő nagy részét kilökte a csatatérről, de azért az furcsa, hogy védőruha nélküli társaid közül egy se kapott korábban a méregből még egy kis dózist sem. Továbbá, attól hogy valakit váratlanul vagy tudatosan várva ér a robbanás még nem jelent annyi föleszmélési különbséget, hogy odafuss hozzá éssimán lelődd. Azért a két használt fedezék között van távolság. És ha Lövészt le is lőnéd mint írtad, nem lenne annyi időd, hogy a lent ácsorgókra gránátot dobhass, mert pillanatokon belűl szitává lőnének. Jah, és elfelejtetted leírni, hogy Dokival mi történt. Bár gondolom hasonlóan járt, mint Gyutacs az én oldalamon.

Elnézést kérek, hogy offot írtam válasz helyett és remélem nem veszed zokon az általam fentebb említetteket. Csak azt szeretném szem előtt tartani, hogy az eseményekhez képest minnél reálisabban zajlon le a csapataink közti ütközet. Eddig nagyon élveztem a kalandot, remélem a továbbiakban is így lesz. Ha javítottál igyekszem minnél előbb írni.//