Post by Dhrrow on Jun 25, 2008 0:53:17 GMT 1
Teljes Név: Dhrrow
Becenév: -
Nem: Hím
Faj: Togoriai
Kaszt: Zsoldos, fejvadász
Születési Idõ, hely: B.E. 26 (35 éves), Togoria
Felszerelés: - Két db BlasTech DT-12 sugárpisztoly
- Két db vibrotõr
- Egy db adattábla
- Tartalék energiacsomag
Elõtörténet
Togoria,Togoriaiak
Togoria egy apró bolygó a Középsõ Gyûrûn, a Thanos rendszerben. Felszínén fõleg füves puszták, hatalmas erdõsségek, és magas hegyek helyezkednek el. Õslakosai a togoriaiak, hatalmas, szõrös, macskaszerû lények. Embereket nem tûrnek meg maguk közt. Egyszerûségben élnek, tartózkodva a civilizáció vívmányaitól. Fizikailag rendkívül erõsek, a nõstények 2,2 méterre, míg a hímek 3 méteresre is megnõhetnek. A hímek avdászó életmódot folytatnak a hegyekben, évente egyszer térnek haza társaikhoz, kik a kölyköket nevelik. A togoriaiak lakhelyüket fõként hatalmas fákra építik.
Gyermekkor
A primitív, egyszerûen berendezett szobát bevilágította a felkelõ nap fénye. A helyiségben három alak tartózkodott: Egy togoriai hím, ki egy priccs mellett gubbasztott, melyen egy nõstény feküdt, karjaiban újszülött fiukkal. Egymásra néztek majd mély, búgó hangon dorombolni kezdtek.
- A neve legyen Dhrrow, mint az apámé... Megtisztelõ lesz neki egy ilyen hatalmas vadász nevét viselni, mint õ volt.-Szólalt meg halkan a hím. Így vette kezdetét a hazájától messze elsodródó togoriai élete.
Midõn hatévessé cseperedett, törzsük hagyományai szerint megkezdõdött Dhrrow harci oktatása a többi egyezõ korú fiatallal együtt. Megtanították neki, hogy maradjon életben a vadonban, hogy terítsen le pillanatok alatt egy vadállatot, miképp bánjon a szúró- és vágófegyverekkel, a puszta kezes harcra, és mindenre, melyre egy vadásznak szüksége van. Mivel a togoriai nõstények sokkal mûveltebbek, és nyitottabbak a civilizáció iránt, az anyja megtanította írni, olvasni, megtanította vele a közös nyelvet, s különféle témákról szóló könyveket olvastatott vele. Eleinte ezek a dolgok nem érdekelték, de késõbb, az évek során egyre jobban érdeklõdött a tudományok iránt, fõleg a gépek terén. Ebben nagyban különbözött társaitól.
Késõbbi évek
Tizenkilenc évesen megérett a feladatra, hogy apjával és a többi hímmel együtt vadászni induljon a hegyekbe. Nem volt könnyû helyzetben, hisz az idõsebb és tapasztaltabb hímek eredményesebbek voltak a zsákmány elejtésében, és megvetették õt. Apja azzal vigasztalta, hogy ez dolgok rendje, mindenki így kezdi, de egy nap nagy vadász válik belõle. Ez tartotta benne a lelket, de apja szavai csak évek múltán nyertek hitelt. Mikorra huszonkét éves lett, elérte, hogy az idõsebb hímek is egyenrangúként tekintsenek rá. Ezen felbuzdúlva Dhrrow meggondolatlan cselekedetet hajtott végre: Egyedül indult el vadászni az erdõközepe felé, hogy ezzel is lenyûgözze az idõsebbeket. Csendben haladt a sûrû bokrok közt, alig csapva valami zajt. Eddig csak apróbb vadakat látott, de ezeket most nem bántotta... Valami nagyobbra vágyott. Az erdõ egyre sötétebb és sûrûbb lett, és a fiatal hím már olyan helyeken járt, hova a togoriaiak még csoportban is nagyon ritkán merészkednek el. Több óra várakozás után megpillantotta, amit keresett: egy hatalmas ragadozó bestiát, amint éppen aludt. Nem tudta, miylen fajból való, soha nem látott még ilyet ezelõtt. Fején nagy tülkök voltak, testét pedig vastag, szürke bõrréteg fedte. Torz vigyorra húzta száját, és a talpán levõ párnáknak köszönhetõen szinte hang nélkül közelítette meg a fenevadat. Nem volt elég óvatos. A lény hirtelen felriadt, szemeit Dhrrowra emelte, és támadásba lendült. Sokkalta nagyobb testû volt a vadásznál, így testi erejében aligha bízhatott. Elõkapta az apjától kapott vibrotõrét, s a lény elõl félreugorva, félfordulatból megpróbálta megsebezni, azonban ellenfele vastag bõre ellenállt a támadásnak. Megpróbálkozott még néhány efféle akcióval, de aztán megtörtént a baj: Dhrrow lassúnak bizonyult, így a bestia felöklelte õt, majd pedig rá is taposott. Szörnyû fájdalmat érzett, és tudta, hogy jónéhány csontja is eltört. Meggyötörten feküdt, de az állat még nem végzett vele. Vérben forgó szemekkel felemelte hatalmas lábait, hogy véget vessen Dhrrow életének. A togoriai azonban minden erejét összeszedve a vad puha hasi részébe szúrta pengéjét, majd kigurult alóla. Hallotta, ahogyan felüvölt, majd egy tompa puffanást... Ez volt az utolsó, amire emlékezett. Apja talált rá órákkal kédõbb, talán az utolsó pillanatban. Azonnal hazavitte Dhrrow anyjához, aki napokon keresztül ápolgatta, míg eszméletlen volt. Több mint egy hónap múlva siekrült csak lábra állnia, és addig pedig a könyveket bújta szobájában... Fõleg az ûrhajókról szólókat. Ekkor határozta el, hogy egyszer pilóta akar lenni a Köztársasági Flottában.
Látogató
Egy felhős, borús napon, mikor Dhrrow épp olvasott, különös hangokat hallott a falu központja felől. Mikor kiment a ház elé, s felpillantott az égre, elámult. Egy űrhajót látott. Lassan ereszkedett, majd leszállt a falu közepén lévő téren. Mire Dhrrow odaért, a falu nagy része már a jármű köré csoportosult, köztük a falu vezetője is. Nem nézték jó szemmel azt, hogy a hajó ide szállt le. Néhány perc elteltével a rámpa lenyílt, és egy fekete dzsekit és nadrágot viselő, fiatal férfi lépett ki az űrhajóból. Egy pillanatra megállt, és végignézett az összeverődött tömegen. Mhrrog, a falu vezetője közelebb lépett hozzá, meghajolt, és megszólította.
-Üdvözletem idegen. Mhrrog vagyok, a falu vezetője, mondd, mi dolgod itt!- A férfi viszonozta a meghajlást, majd válaszolt.
-Üdv! Radon Ghrod vagyok. Az űrhajónkban meghibásodott pár áramkör, ami megnehezítette a dolgunkat, így le kellett szállnunk a legközelebb levő bolygón, ami ez volt. Szükségünk van egy kis időre, míg kijavítjuk a hibát. Ígérem, nem fogunk bajt okozni, és jutányos árat is fizetnénk. - Miután befejezte a mondandóját, Mhrrog elgondolkodott, majd bólintott.
-Rendben van. Három napot kaptok, azután el kell mennetek. Ha megsértitek a törvényt, kiváló harcosaink elbánnak veletek.
Rabszolgaság
Dhrrow kinyitotta a szemét,majd viszacsukta. Mintha meg akart volna gyõzõdni arról, hogy valóban ébren van-e. A fejéhez kapott,mert érezte hogy belenyilal a fájdalom. Hatalmas púp éktelenkedett rajta. Felszisszent és elkapta a kezét a fejétõl. Megpróbált felülni. Teste roppantul el volt gyötörve, mintha tüzes parázzsal kínozták volna. Emlékei most kezdtek visszatérni. A tûz, a behatolók, a kûzdelem az anyja majd a sötétség. Megpróbálta összerakni a fejében a történteket. Körülnézett. Egy sötét, nyirkos cellában van, és egy mogorva tekintetû twi’lekkel osztozkodott a helyiségben. Felállt nagy nehezen, odament a twi’lekhez, és megszólalt a közös nyelven.
-A nevem Dhrrow… Meg tudja mondani hol vagyok?
Alkalmi beszélgetõpartnere felnézett, jó alaposan végigmérte õt, majd félvállról válaszolt.
-Téged, és egy csoport hozzád hasonló lényt pár napja hoztak be ide. Elfogtak titeket a rabszolgakereskedõk. Egyébként valami elhagyott raktárhelyiségben vagy a Nar Shaddaan. Hiába próbálsz szökni, jeladó van a füled mögött. Valószínûleg nem sokáig maradsz itt, az ilyeneket mint te gyorsan megveszik. Addig is, maradj nyugton, és ne zaklass a kérdéseiddel.
Az ifjú togoriai elvicsorodott. Mardosó dühöt érzett belül. Aggasztotta, hogy vajon mi történt az anyjával. Innen azonban nem tehet semmit. Fél óra múlva egy fehér-vörös páncélba öltözött katona jelent meg a cella ajtajánál. Szemét végigjártatta Dhrrowon és a twi’leken, kinyitotta a cellaajtót, megütötte a togoriait a fegyverével, és beterelte egy nagyobb helyiségbe. Itt két alak várta.Az egyik izmos testalkatú, alacsony, fekete hajú ember, a másik pedig egy vékony, szikár, elegáns öltönybe bújt alak. A köpcös egyszer csak megszólal.
-Látod Doracs,mondtam hogy rendkívül erõs példány. A Togoriai fajból való. Néhány napja fogtuk el.
-Hmm... Való igaz,nagyon jó munkaerõnek látszik. Megveszem.
Dhrrow kivicsorította fogait. Nem tetszett nkei, hogy tárgyként kezelik. Jelen pillanatban azonban meg van kötve a keze. Míg a két ember elintézte az anyagiakat, a togoriairól levették a nyomkövetõt, és kivezették egy kisebb teherhajóhoz. Ott bedobták a rakodótérbe ahol már két fegyveres katona várta.Nem tudta hova viszik, de nem is érdekelte, fejében csak egy dolog járt: a szökés. Érezte hogy felemelkednek. Agyában a fogaskerekek teljes gõzerõvel dolgoztak a szökési terven, és végül döntött. Villámgyorsan ragadta torkon a hozzá közelebb lévõ katonát, fegyverét kicsavarta a kezébõl, és a fuldokló testet pajzsként maga elõtt tartva szegezte a másik katonára újonnan szerzett sugárvetõjét, és megszólalt. -Ha megmozdulsz,kilyukasztom a fejed a társadéval együtt. A katona nem vette komolyan. Megeresztett néhány pontatlan lövést, majd a pilótafülke felé iramodott. Dhrrow azonban nem blöffölt. Volt rá elég ideje, hogy becélozza a férfit, majd meghúzta a ravaszt. Ellenfele holtan rogyott össze. A másik alak még mindig keze erõs szorításában vergõdött, majd abbahagyta a mozgást, és végül elernyedt. Elengedte az élettelen testet, és elindult a pilótafülke felé, de késõn. A raktér bejáratában további két katona tûnt fel, és a togoriaira céloztak, s õ is felemelte a fegyverét, majd megpróbált félreugrani, s lõtt. Az egész egy másodperc töredéke alatt történt. Lövések zaja hallatszott, és a két katona összerogyott. Azonban Dhrrow sem úszta meg egykönnyen a dolgot. Az egyik lövés a karján, a másik a combján érte. Felordított, és hirtelen felindulásból jó nagyot ütött a duracél falba. A pilótafülkébe támolygott, egy laza mozdulattal vágta el karmaival a pilóta nyakát. Elfordította a gépet, és egy üres leszállórámpán landolt. Megpróbálta ellátni sebeit a helyiségben talált elsõsegélycsomag segítségével, hogy legalább addig enyhítsen fájdalmán, míg orvosi kezelést nem kap.
A jelen
Sikerült eladnia a hajót, a pénzbõl bérelt egy olcsó lakást, sebesüléseit pedig meggyógyítatta. További pénzt abból szerzett, hogy apróbb munkákat vállalt el különféle alvilági személyek megbízásából. S hogy mit hoz a jövõ, ezt senki sem tudhatja…
Becenév: -
Nem: Hím
Faj: Togoriai
Kaszt: Zsoldos, fejvadász
Születési Idõ, hely: B.E. 26 (35 éves), Togoria
Felszerelés: - Két db BlasTech DT-12 sugárpisztoly
- Két db vibrotõr
- Egy db adattábla
- Tartalék energiacsomag
Elõtörténet
Togoria,Togoriaiak
Togoria egy apró bolygó a Középsõ Gyûrûn, a Thanos rendszerben. Felszínén fõleg füves puszták, hatalmas erdõsségek, és magas hegyek helyezkednek el. Õslakosai a togoriaiak, hatalmas, szõrös, macskaszerû lények. Embereket nem tûrnek meg maguk közt. Egyszerûségben élnek, tartózkodva a civilizáció vívmányaitól. Fizikailag rendkívül erõsek, a nõstények 2,2 méterre, míg a hímek 3 méteresre is megnõhetnek. A hímek avdászó életmódot folytatnak a hegyekben, évente egyszer térnek haza társaikhoz, kik a kölyköket nevelik. A togoriaiak lakhelyüket fõként hatalmas fákra építik.
Gyermekkor
A primitív, egyszerûen berendezett szobát bevilágította a felkelõ nap fénye. A helyiségben három alak tartózkodott: Egy togoriai hím, ki egy priccs mellett gubbasztott, melyen egy nõstény feküdt, karjaiban újszülött fiukkal. Egymásra néztek majd mély, búgó hangon dorombolni kezdtek.
- A neve legyen Dhrrow, mint az apámé... Megtisztelõ lesz neki egy ilyen hatalmas vadász nevét viselni, mint õ volt.-Szólalt meg halkan a hím. Így vette kezdetét a hazájától messze elsodródó togoriai élete.
Midõn hatévessé cseperedett, törzsük hagyományai szerint megkezdõdött Dhrrow harci oktatása a többi egyezõ korú fiatallal együtt. Megtanították neki, hogy maradjon életben a vadonban, hogy terítsen le pillanatok alatt egy vadállatot, miképp bánjon a szúró- és vágófegyverekkel, a puszta kezes harcra, és mindenre, melyre egy vadásznak szüksége van. Mivel a togoriai nõstények sokkal mûveltebbek, és nyitottabbak a civilizáció iránt, az anyja megtanította írni, olvasni, megtanította vele a közös nyelvet, s különféle témákról szóló könyveket olvastatott vele. Eleinte ezek a dolgok nem érdekelték, de késõbb, az évek során egyre jobban érdeklõdött a tudományok iránt, fõleg a gépek terén. Ebben nagyban különbözött társaitól.
Késõbbi évek
Tizenkilenc évesen megérett a feladatra, hogy apjával és a többi hímmel együtt vadászni induljon a hegyekbe. Nem volt könnyû helyzetben, hisz az idõsebb és tapasztaltabb hímek eredményesebbek voltak a zsákmány elejtésében, és megvetették õt. Apja azzal vigasztalta, hogy ez dolgok rendje, mindenki így kezdi, de egy nap nagy vadász válik belõle. Ez tartotta benne a lelket, de apja szavai csak évek múltán nyertek hitelt. Mikorra huszonkét éves lett, elérte, hogy az idõsebb hímek is egyenrangúként tekintsenek rá. Ezen felbuzdúlva Dhrrow meggondolatlan cselekedetet hajtott végre: Egyedül indult el vadászni az erdõközepe felé, hogy ezzel is lenyûgözze az idõsebbeket. Csendben haladt a sûrû bokrok közt, alig csapva valami zajt. Eddig csak apróbb vadakat látott, de ezeket most nem bántotta... Valami nagyobbra vágyott. Az erdõ egyre sötétebb és sûrûbb lett, és a fiatal hím már olyan helyeken járt, hova a togoriaiak még csoportban is nagyon ritkán merészkednek el. Több óra várakozás után megpillantotta, amit keresett: egy hatalmas ragadozó bestiát, amint éppen aludt. Nem tudta, miylen fajból való, soha nem látott még ilyet ezelõtt. Fején nagy tülkök voltak, testét pedig vastag, szürke bõrréteg fedte. Torz vigyorra húzta száját, és a talpán levõ párnáknak köszönhetõen szinte hang nélkül közelítette meg a fenevadat. Nem volt elég óvatos. A lény hirtelen felriadt, szemeit Dhrrowra emelte, és támadásba lendült. Sokkalta nagyobb testû volt a vadásznál, így testi erejében aligha bízhatott. Elõkapta az apjától kapott vibrotõrét, s a lény elõl félreugorva, félfordulatból megpróbálta megsebezni, azonban ellenfele vastag bõre ellenállt a támadásnak. Megpróbálkozott még néhány efféle akcióval, de aztán megtörtént a baj: Dhrrow lassúnak bizonyult, így a bestia felöklelte õt, majd pedig rá is taposott. Szörnyû fájdalmat érzett, és tudta, hogy jónéhány csontja is eltört. Meggyötörten feküdt, de az állat még nem végzett vele. Vérben forgó szemekkel felemelte hatalmas lábait, hogy véget vessen Dhrrow életének. A togoriai azonban minden erejét összeszedve a vad puha hasi részébe szúrta pengéjét, majd kigurult alóla. Hallotta, ahogyan felüvölt, majd egy tompa puffanást... Ez volt az utolsó, amire emlékezett. Apja talált rá órákkal kédõbb, talán az utolsó pillanatban. Azonnal hazavitte Dhrrow anyjához, aki napokon keresztül ápolgatta, míg eszméletlen volt. Több mint egy hónap múlva siekrült csak lábra állnia, és addig pedig a könyveket bújta szobájában... Fõleg az ûrhajókról szólókat. Ekkor határozta el, hogy egyszer pilóta akar lenni a Köztársasági Flottában.
Látogató
Egy felhős, borús napon, mikor Dhrrow épp olvasott, különös hangokat hallott a falu központja felől. Mikor kiment a ház elé, s felpillantott az égre, elámult. Egy űrhajót látott. Lassan ereszkedett, majd leszállt a falu közepén lévő téren. Mire Dhrrow odaért, a falu nagy része már a jármű köré csoportosult, köztük a falu vezetője is. Nem nézték jó szemmel azt, hogy a hajó ide szállt le. Néhány perc elteltével a rámpa lenyílt, és egy fekete dzsekit és nadrágot viselő, fiatal férfi lépett ki az űrhajóból. Egy pillanatra megállt, és végignézett az összeverődött tömegen. Mhrrog, a falu vezetője közelebb lépett hozzá, meghajolt, és megszólította.
-Üdvözletem idegen. Mhrrog vagyok, a falu vezetője, mondd, mi dolgod itt!- A férfi viszonozta a meghajlást, majd válaszolt.
-Üdv! Radon Ghrod vagyok. Az űrhajónkban meghibásodott pár áramkör, ami megnehezítette a dolgunkat, így le kellett szállnunk a legközelebb levő bolygón, ami ez volt. Szükségünk van egy kis időre, míg kijavítjuk a hibát. Ígérem, nem fogunk bajt okozni, és jutányos árat is fizetnénk. - Miután befejezte a mondandóját, Mhrrog elgondolkodott, majd bólintott.
-Rendben van. Három napot kaptok, azután el kell mennetek. Ha megsértitek a törvényt, kiváló harcosaink elbánnak veletek.
Rabszolgaság
Dhrrow kinyitotta a szemét,majd viszacsukta. Mintha meg akart volna gyõzõdni arról, hogy valóban ébren van-e. A fejéhez kapott,mert érezte hogy belenyilal a fájdalom. Hatalmas púp éktelenkedett rajta. Felszisszent és elkapta a kezét a fejétõl. Megpróbált felülni. Teste roppantul el volt gyötörve, mintha tüzes parázzsal kínozták volna. Emlékei most kezdtek visszatérni. A tûz, a behatolók, a kûzdelem az anyja majd a sötétség. Megpróbálta összerakni a fejében a történteket. Körülnézett. Egy sötét, nyirkos cellában van, és egy mogorva tekintetû twi’lekkel osztozkodott a helyiségben. Felállt nagy nehezen, odament a twi’lekhez, és megszólalt a közös nyelven.
-A nevem Dhrrow… Meg tudja mondani hol vagyok?
Alkalmi beszélgetõpartnere felnézett, jó alaposan végigmérte õt, majd félvállról válaszolt.
-Téged, és egy csoport hozzád hasonló lényt pár napja hoztak be ide. Elfogtak titeket a rabszolgakereskedõk. Egyébként valami elhagyott raktárhelyiségben vagy a Nar Shaddaan. Hiába próbálsz szökni, jeladó van a füled mögött. Valószínûleg nem sokáig maradsz itt, az ilyeneket mint te gyorsan megveszik. Addig is, maradj nyugton, és ne zaklass a kérdéseiddel.
Az ifjú togoriai elvicsorodott. Mardosó dühöt érzett belül. Aggasztotta, hogy vajon mi történt az anyjával. Innen azonban nem tehet semmit. Fél óra múlva egy fehér-vörös páncélba öltözött katona jelent meg a cella ajtajánál. Szemét végigjártatta Dhrrowon és a twi’leken, kinyitotta a cellaajtót, megütötte a togoriait a fegyverével, és beterelte egy nagyobb helyiségbe. Itt két alak várta.Az egyik izmos testalkatú, alacsony, fekete hajú ember, a másik pedig egy vékony, szikár, elegáns öltönybe bújt alak. A köpcös egyszer csak megszólal.
-Látod Doracs,mondtam hogy rendkívül erõs példány. A Togoriai fajból való. Néhány napja fogtuk el.
-Hmm... Való igaz,nagyon jó munkaerõnek látszik. Megveszem.
Dhrrow kivicsorította fogait. Nem tetszett nkei, hogy tárgyként kezelik. Jelen pillanatban azonban meg van kötve a keze. Míg a két ember elintézte az anyagiakat, a togoriairól levették a nyomkövetõt, és kivezették egy kisebb teherhajóhoz. Ott bedobták a rakodótérbe ahol már két fegyveres katona várta.Nem tudta hova viszik, de nem is érdekelte, fejében csak egy dolog járt: a szökés. Érezte hogy felemelkednek. Agyában a fogaskerekek teljes gõzerõvel dolgoztak a szökési terven, és végül döntött. Villámgyorsan ragadta torkon a hozzá közelebb lévõ katonát, fegyverét kicsavarta a kezébõl, és a fuldokló testet pajzsként maga elõtt tartva szegezte a másik katonára újonnan szerzett sugárvetõjét, és megszólalt. -Ha megmozdulsz,kilyukasztom a fejed a társadéval együtt. A katona nem vette komolyan. Megeresztett néhány pontatlan lövést, majd a pilótafülke felé iramodott. Dhrrow azonban nem blöffölt. Volt rá elég ideje, hogy becélozza a férfit, majd meghúzta a ravaszt. Ellenfele holtan rogyott össze. A másik alak még mindig keze erõs szorításában vergõdött, majd abbahagyta a mozgást, és végül elernyedt. Elengedte az élettelen testet, és elindult a pilótafülke felé, de késõn. A raktér bejáratában további két katona tûnt fel, és a togoriaira céloztak, s õ is felemelte a fegyverét, majd megpróbált félreugrani, s lõtt. Az egész egy másodperc töredéke alatt történt. Lövések zaja hallatszott, és a két katona összerogyott. Azonban Dhrrow sem úszta meg egykönnyen a dolgot. Az egyik lövés a karján, a másik a combján érte. Felordított, és hirtelen felindulásból jó nagyot ütött a duracél falba. A pilótafülkébe támolygott, egy laza mozdulattal vágta el karmaival a pilóta nyakát. Elfordította a gépet, és egy üres leszállórámpán landolt. Megpróbálta ellátni sebeit a helyiségben talált elsõsegélycsomag segítségével, hogy legalább addig enyhítsen fájdalmán, míg orvosi kezelést nem kap.
A jelen
Sikerült eladnia a hajót, a pénzbõl bérelt egy olcsó lakást, sebesüléseit pedig meggyógyítatta. További pénzt abból szerzett, hogy apróbb munkákat vállalt el különféle alvilági személyek megbízásából. S hogy mit hoz a jövõ, ezt senki sem tudhatja…
