Dr. Julien Claude Yorath

[Dr. Julien Claude Yorath]

Név: Julien Claude Yorath Dr. (Korábban Julien Claude Duval)

Faj: ember

Nem: férfi

Kor: 28

Kaszt: Katona-orvos

Külsõ: 185 cm magas, sportos testalkatú. Rövid hajú, kék szemû fiatalember.

Elõtörténet:

Az egykori Köztársaság világán kívül, messze a törvények és a szabadság határain túl egy apró bolygón élte mindennapjait Vaughan és Margaret Duval. A bolygó, a Sellac Csillag jelentéktelen volt, így senki sem törõdött az ott folyó állandó harccal. Vaughan és Margaret még évekkel korábban érkezett erre a helyre, a Corellia-ról. A királyi családdal álltak rokonságban, így királyi felkérésre tanácsadói szerepet, késõbb a Sellac Csillag parlamentjének elnöki posztját Vaughan tölthette be. 6 évvel érkezésük után, a Birodalom elõtt 19 évvel látta meg a napvilágot fiúk, Julien.

Julien születése akkor történt, mikor fellázadt a nép a király, Elburs ellen. A bolygón kitört a közel 19 évig tartó polgárháború. A Duval család a Sellac gazdag fõvárosában éltek. A bolygó ugyan mérhetetlenül gazdag volt nyersanyagban, de a bolygón élõ két faj között hatalmas volt az ellentét. Az õslakos ember-szerû lények, valamint az alig 300 éve betelepült emberek között évtizedekig nem volt fegyveres összecsapás. Az õslakók a fallal, erõtérrel és fegyverekkel védett városokon kívül, a kis falvakban éltek szegénységben. Az emberek és az õslakók között szinte semmilyen kapcsolat sem volt, csak a néhány cseléd és alacsonyabb munkát elvégzõ õslakók jutottak be a városfalakon belülre.

A változást a bolygó kincseibõl egyre többet elvenni szándékozó, a városokon kívül élõ õslakosok indították el. A Duval család próbált békében élni, s kihasználni királyhoz közeli helyét. Évekig csak a peremterületen, a védett és szigorú határokon folyt az összecsapás szélsõséges csoportok és a katonák között, mely jelentéktelen volt. A harcok a polgárháborúval jutottak el a gazdag területekre. Az õslakos népesség közel 60%-a ragadott fegyvert, s törte át a határokat, és az elnyomásban, a nagyvárosokban élõk lázadtak fel.

A mezõgazdaságból élõ õslakosok leálltak a termeléssel, s harcba vonultak. A termelés csökkenésével a szegények körében kitört az éhezés. A polgárháború elsõ 4 éve alatt a 75 milliós lakosság 50 millióra csökkent. Mivel a legtöbb áldozat az õslakosok közül került ki, az emberek és õslakosok aránya nagyjából kiegyenlítõdött. Az õslakos lakosság jelentõs része a háborúban halt meg, de sokuk éhen halt. A Sellac Csillag a háború alatt csak még jobban elszigetelõdött.

A harcok elsõ négy évébõl Julien nem érzékelt semmit. Már nagyon fiatalon megkezdõdött taníttatása. Miközben a király a maga harcát vívta a monarchia-ellenes erõkkel, Julien szívta magába a tudást.


Noha véres csaták voltak, a nagyvárosok nem vesztettek semmit. Védte õket az évszázadok alatt kialakult merev elkülönülés a falvaktól. Még mindig volt valamekkora fejlõdés, s a kiesõ mezõgazdasági terményeket az emberek az import növelésével pótolták, melybõl az õslakók nem részesültek, a király sorsa mégis megpecsételõdött. Betegsége úrrá lett rajta, s ágynak esett.
Julien szülei emiatt egyre többet dolgoztak, s a fiú is egyre több idõt töltött a királyi palotában, ahol összebarátkozott a király legfiatalabb fiával, Maxiene-el.

Julien 8 éves volt, s a polgárháború is elcsitult. A szélsõséges megmozdulások, s a napi robbantásokon túl nem voltak véres összecsapások, az õslakók erõforrásai kiapadtak, de a béke sem formálódott. Mind a két fél kimerült, s a hatalmas veszteségekkel nem tudtak megbirkózni.

Julien szülei éjt-nappallá téve dolgoztak, s kevés szabadidejük maradt a gyerekekre, aki minden idejét a királyi palotában töltötte. Állandó vendég volt a hangárban is, ahonnan számtalanszor kirepültek a közeli, biztonságos hegyekbe. Lassan teltek az évek, a harcok kibontakozása után elcsitultak a monarchia-ellenes hangok. Két év béke köszöntött be. De a király ezt már nem élhette meg, meghalt. Legidõsebb gyermeke örökölte a trónt, lánya, Jovita vette át az ország és a parlament elnökségét. A gyenge lábakon álló gazdaságnak ideje sem volt talpra állnia, mert szinte egy idõben Julien 12. születésnapjával, újból kirobbant a háború. Az õslakosok erõsebbek voltak, s szervezettebbek, mint annak elõtte.

Jovita nem örökölte apja karizmáját, így reformokat indított el, s növelte a parlament szerepét, melynek elnöki posztjára Julien apját nevezte ki. A reformok azonban nem hoztak változást, s az õslakók ismét megerõsödtek, hogy kivívják a nekik járó szerepet a bolygó életében. Hatalmas ostrom alá vették a fõvárost, s a támadást követõen, a harmadik hónap idusán betörtek a városfalon belülre.
Julien éppen a királyi palota magas rangú dolgozóinak gyermekeivel tanult, mikor hatalmas robbanás rázta meg az épületet; a támadók bejutottak. A Duval házaspár és Julien, valamint a monarcha, s két öccse, néhány szolgálóval menekülõre fogták. Mire eljutottak a palota hangárjához, csapatuk - a testõrök és szolgák miatt - 20 fõsre duzzadt. Julien és a két herceg (a királynõ öccsei), Maxiene és annak bátyja, Dai két szolgával egy 5 fõs hajóra menekült, mely a levegõbe emelkedett, s várt. Julien szülei és Jovita még nem szálltak be a saját hajójukba, mikor fegyveresek lepték el a hangárt. Brutális kegyetlenséggel mészárolták le a 15 fõt, akik még a földön voltak, majd tüzet nyitottak a pár méter magasan lévõ hajóra. A robotpilótának az ûrbe kellett volna repítenie a kis csapatot, de a hajó megsérült, így a legközelebbi biztonságos helyszínre vette az irányt. A szomszédos város 150 km-re volt. A hajó lassan haladt, de szerencséjére nem akadt követõje.
A távolodó hajó mögött égõ város, s rajokban menekülõ emberek ûrhajói váltak egyre kisebbé. A fõváros elesett.

A szomszédos városba még nem sikerült betörnie a támadóknak. Az elõre küldött flotta jókora védelmet adott a kis csapatnak.
Egy órás utazás után végre megérkeztek, s leszálltak Traacon Városában. Julien csak ekkor, mikor már biztonságban volt, fogta fel, mi is történt, s hogy többé már nem látja szüleit. Több napra elvonult a szobájába, s még a herceg megkoronázásakor sem volt hajlandó elõjönni.
Hosszú idõ telt el, mire magára talált. Julien és Maxiene az új király mellett aktívan tevékenykedett, minden szociális és politikai döntésben támogatták a királyt, mely így fõhercegi címet adományozott nekik, s felvette a királyok nevét, a Yorath-ot, mellyel hivatalosan is családtagnak tekintették a fivérek Julient.

A nagyvárosok sorra estek el, s Julien is közel került a 14. életévéhez, mikor Sellac Csillag-i szokás szerint el kellett döntenie, milyen hivatást választ. Maxiene-nel közösen a hadsereg mellett foglalt állást. Az elsõ évek alapkiképzései után a hadsereg Traaconbéli klinikájára került, ahol hosszú évekig tanult. 16 éves volt, mikor Traacon maradt az utolsó megmaradt monarchikus város a bolygón. Dai király hatalma egyre apadt, s gyengekezû, rossz stratégaként lassan az Utolsó Város sorsa is megpecsételõdött. Végül az utolsó döfést a szociális nyomor adta meg. A város népessége - a menekültek miatt - 6-ról 15 millióra nõtt alig 4 év alatt. Ráadásul Dai igyekezete ellenére nem tudta megállítani, hogy a várost blokád alá vegyék. Noha közeledett a Köztársasághoz, az ugyancsak belsõ gondokkal, s egy sor háborúval volt kénytelen szembenézni, így a Sellac Csillagbéli demokrácia sorsa megpecsételõdött.

16 évvel a polgárháború kirobbanása után a király meghozta legvégsõbb döntését, mely a nép céljait szolgálta, minden erõforrást a menekülésre összpontosítottak. Noha mindenki ellenezte, senki sem látott más kiutat, így fejet hajtottak a döntés elõtt. Három évre rá egy sötét éjszaka milliók hagyták el a kiürített Traacont, melyet a menekülés során, hogy ne jusson az ellenség kezére, elpusztítottak. A király hajója viszont nem érte el az ûrt. Az õslakók elfogták Dait, s kísérõit, köztük Julient is. A vezetõjük, a Cacique (nagyfõnök) elé vitték õket, s még néhány magas rangú vezetõt, a többit megölték.

A királyt és társaságát börtönbe záratták. Két hónappal késõbb, Maxiene és Dai kivételével mindenkit szabadon engedtek. A régi városokat lerombolták, kivéve a fõvárost, ahová az õslakók jelentõs része beköltözött. Ugyan az emberek felett az õslakók uralkodtak, s az emberek félelemben éltek, mindaddig, amíg jól végezték munkájukat, nyugtuk volt. Julien is visszakerült a klinikára, ahol 20 éves korára megszerezte az alap doktori ismereteket. Maxiene és Dai egy éves rabság után szabadult. Mindkettõjüket megfosztották minden jogától. A közeli bolygókra menekült emberek új kolóniát alkottak, s saját vezetõket választottak, többen a Birodalomba menekültek. A Sellac Csillagon az emberek 300 éves uralkodása véget ért.

Maxiene és Dai szabadon mozoghattak a bolygón, melyet nem hagyhattak el, de az õslakók új üdvöskéjének, s a Sellac Csillagon ismét teretnyerõ, de ezúttal õslakos uralkodóház minisztériumaiban dolgoztak. Maxiene-t a hadsereg fogadta be, Dai-nak viszont esélye sem volt fontos posztot elnyernie, õt az új vezetõ kemény megfigyelés alatt tartotta. A bolygó lakossága 25 millió fõ lett, melybõl alig 400.000 fõ volt ember. Julien-nek egyáltalán nem volt ínyére, hogy az õslakók dirigálnak. Mikor Maxiene tudtára jutott, hogy balesetnek álcázott merénylettel akarnak majd végezni õt, és bátyját, Julien segítségét kérte.

Julienék a szökés mellett döntöttek. Egyik éjjel átutaztak a régi Traaconba.
Ûrhajót kellett szerezniük. Mivel Julien-nek jó kapcsolatai voltak a hadseregben lévõ jelentõs monarchia-párti emberekkel, elintézte, hogy egy ûrhajó várja õket a romvárosban. Az új uralkodó minderrõl tudott. Úgy akarta, hogy menekülés közben, az ûrben lõjék le hármójukat. Maxiene kiváló pilóta volt, a király pedig nem számított arra, hogy az irányt az új kolóniák felé veszik, akik fegyverrel védik meg régi uralkodójukat. A kolóniák átmenetileg szállást biztosítottak a három menekültnek. Közben megindult a vita, hogy újból koronázzák meg, s hívják vissza a trónra Dai-t. Már korábban tervben volt egy mentõakció, de azt a nehézségekkel küzdõ kolónia nem tudta megszervezni. Végül hosszas vita után, két évvel késõbb megkoronázták Dai-t, aki korábbi jogainál sokkal kisebb területen mozoghatott, s erõs parlamenti felügyelet alatt állt.

Julien ez alatt az orvosokra nagy igényt tartó, telepes klinikán dolgozott. A kolóniának meg kellett birkóznia az új bolygó környezetével, mely rengeteg új betegséggel sújtotta az embereket. Julien felvette a kesztyût, s egyre távolabb tekintett. Végül 21 évesen úgy döntött, a Caridán folytatja tanulmányait a birodalmi haditengerészet akadémiáján. Orvosi karrierjét sem adta fel, az akadémián klinikai kutatásban is részt vett. Komoly szakmai kapcsolatokra tett szert, s kimagasló tehetségnek tekintették. A Sellac Csillagon történtek azonban rányomta bélyegét a személyiségére. Visszahúzódó, s az idegenekkel szemben szkeptikus lett, a non-humánokat meg egyenesen ki nem állhatta. 26 éves korára megszerezte orvosi diplomáját, az akadémiát már korábban sikeresen abszolválta. Kutatásokban való aktív részvétele, s kimagasló szakmai aktivitása miatt sokan jósoltak nagy jövõt neki. Két évig a Corelliai katonai Klinikán dolgozott, majd hadnaggyá lépteték elõ. Dai új bolygójáról és a Sellac Csillagról azóta se hallott.

[Dr. Julien Claude Yorath]

Ha lehetséges, részt vennék egy csillagromboló munkájában, vagy ott, ahol van élet (mivel nem vagyok tolvaj, meg fejvadász, így nem is akarok nagyon olyan helyen játszani, ahol csak ilyen játékosok vannak).
A másik karakterem Loran N. AP-RHYS.

[Obi-Wan "Ben" Kenobi]

Üdvözöllek!

Az előtörténeted egész megnyerő, de sajnos akadnak benne, bizonyos javítandó elemek. Borzasztóan sok az elgépelés, ami bennem személy szerint az előtörténet összecsapottságának érzetét kelti…

„A Birodalom elõtt 24 évvel látta meg a napvilágot fiúk, Julien.” „Kor 28”

1) Jelen pillanatban, mint az a főoldalon is jól megfigyelhető, a Birodalom szerinti 9. évben járunk. Ennél fogva, a karakter korának megállapítása valamilyen irányba, de módosításra szorul.

„a bolygó kincseibõl egyre többet elvenni szándékozó, a városokon kívül élõ õslakosok indították el. A Duval család próbált békében élni, s kihasználni királyhoz közeli helyét. Sokág csak a peremterületen, a védett és szigorú határokon folyt az összecsapás, mely a polgárháborúval jutott el a gazdag területekre.”

2) Meglehet, rosszul értelmezem a leírtakat, de ha az őslakosok az emberek lakta városokon kívül, éltek, elszórtan, akkor hogyan lehetséges szigorúan őrizhető és védhető határokat fenntartani? Minden egyes város közül lettek volna önálló határövezetek?

„4 éve alatt a 175 milliós lakosság, melyből 50 millió volt ember, 100 millióra csökkent, melyből 40 millió volt az ember”

3) Számomra kissé meglepő, hogy a városokban lakó emberek ilyen jól tűrik az éhséget, hogy arányaikat tekintve kevesebben hulltak el a nélkülözésben, mint az őslakosok, akik rendelkeztek azzal az előnnyel, hogy akár a természetből, mely körülveszi őket, ellássák magukat. Városokban erre jóval kevesebb az esély. Importtal ezt elég nehéz megoldani hatalmas városok ellátását. Valahogy nem tudom elképzelni, hogy a Berlini Légihídhoz hasonló „csodát” lehessen művelni éveken át egy távoli viszonylag elszigetelt bolygóval. Nem beszélve arról, hogy az élelmiszerek ára, a csillagos ég fölé szökne, mint ahogy az hasonló körülmények között oly sokszor már megtörtént a mi világunkban. Furcsa, hogy arányait tekintve az éhínség és a hadakozás a kissebségben lévő népcsoportot kevésbé sarcolta meg, mint az őshonos fajt, akik rendelkezvén a városokon kívüli területekkel, valószínűleg önmaguknak mégiscsak megtermelhették a szükségleteket. Önszántukból valószínűleg nem akartak éhen halni. A járványok, általában ugyancsak a városokban szoktak kitörni, és „halálos aratást végrehajtani”. Szóval ez a statisztika szerintem igen komolyan sántít.

„A harcok elsõ négy évébõl Julien nem érzékelt semmit. Mivel mind a két szülõ szigorú neveltetésben részesült,
nemesi vér folyt ereikben, így a gyermekük is hasonlóan vasfegyelemmel bíró nevelést kapott.”

4) A szigorú nevelés és a nemesi vér nyújt védelmet sem a járványok, sem az éhínség ellen. Következésképp nem világos számomra, hogyan lehet ezen okokból kifolyólag semmit sem érzékelni a járványokból és éhínségből.

5) Kissé ellentmondásos számomra, hogy az uralkodó valahol fél úton megváltozott (Királyból - királynő). Ismereteim szerint a kettő általában nem szokott együtt uralkodni. Vagy egyik van, vagy másik.

„Julien és Maxiene az új király mellett aktívan tevékenykedett, minden szociális és politikai döntésben támogatták a királyt, mely így fõhercegi címet adományozott nekik, s felvette a királyok nevét, a Yorath-ot, mellyel hivatalosan is családtagnak tekintették a fivérek Julient.”

6) Hm, egy 12 év körüli fiúcska, noha nemesi család leszármazottja miként lehet jelentős támogatója egy uralkodónak. Birtok, és más anyagi javak nélkül, én erre nem sok módot látok, a szavak háborús időszakban nem sok támogató értékkel bírnak.

„A királyt és társaságát börtönbe záratták. Két hónappal késõbb, Maxiene és Dai kivételével mindnekit szabadon engedtek. A régi városokba visszaállt a rend.”

7) Mintha pár sorral feljebb azt írtad volna, hogy az utolsó régi várost épp a király parancsára semmisítették meg. Akkor most milyen városok maradtak, melyekben visszaállhatott a rend?

„Maxiene és Dai szabadon mozoghattak a bolygón, melyet nem hagyhattak el, de az õslakók új üdvöskéjének, s a Sellac Csillagon ismét teretnyerõ, de ezuttal õslakos uralkodóház minisztériumaiban dolgoztak. Maxiene a hadsreg fogadta be, Dainak viszont esélye sem volt, õt az új vezetõ kemény megfigyelés alatt tartotta.”

Hm, ez elég zavaros, és nem csak a helyesírási hibák miatt. Amennyiben az emberek alárendelt helyzetbe kerültek, mégis lehetőséget adtak számukra, hogy közigazgatási, valamint katonai pályán tevékenykedjenek? Ez általában nem jellemző. A hatalmon lévők nem nagyon szeretik, ha az elnyomottak az esély legcsekélyebb szikráját is megkapják egy későbbi visszavágás esélyének.

„Mikor Maxiene tudtára jutott, hogy balesetnek álcázott merénylettel akarnak majd végezni hármójukkal, Julien segítségét kérte.”

8) Az értem, hogy a két királyi sarjat miért akarják eltenni lába alól, de hogy jön ide a harmadik, miért vált célponttá?

„Ha lehetséges, részt vennék egy csillagromboló munkájában, vagy ott, ahol van élet (mivel nem vagyok tolvaj, meg fejvadász, így nem is akarok nagyon olyan helyen játszani, ahol csak ilyen játékosok vannak).”

Sajnálom, az a helyzet, hogy a Birodalmi Csillagrombolók fedélzetén, csak olyan orvosok tevékenykedhetnek, akik a Birodalmi Haderő kötelékében szolgálnak (valamilyen tiszti státuszban). Civil orvosok, sajnos nem dolgozhatnak a Császár hadiflottájának hajóin. Ha ilyen szándékaid vannak, akkor ahhoz, valamilyen Birodalmi Katonai Akadémia-i végzettséget kellene a karakter történetének végéhez illeszteni.

Összességében az előtörténet érdekes s olvasmányos, de ahhoz, hogy elfogadható legyen, az általam hibásnak, vagy kérdésesnek megjelölt részeket mindenképp részletezni, vagy módosítani kellene. Ehhez jó munkát kívánok.

Tisztelettel, Obi-Wan „Ben” Kenobi

[Dr. Julien Claude Yorath]

Átírtam, javítottam.
Remélem így jó lett.

Üdv:
Roland

[Obi-Wan "Ben" Kenobi]

Üdvözöllek ismét!

Elnézésedet kérem, amiért a kelleténél kicsit többet kellett várnod í bírálatra. Sajnos egy kicsit összetorlódtak a dolgaim. Cserébe sajnos nem ígérhetem azt, hogy ez az értékelés rövidebb lesz. Türelmedet ellenben ez úton köszönöm.

1) Egy-két apróság a katona-orvos inkább foglalkozásnak tekinthető, mintsem kasztnak. A kasztok oldalunkon egy kicsit más tagolást kaptak (lásd specialista, katona stb)

„Vaughan és Margaret még évekkel korábban érkezett erre a helyre, a Corellia-ról. A királyi családdal álltak rokonságban, így királyi felkérésre tanácsadói szerepet, késõbb a Sellac Csillag parlamentjének elnöki posztját Vaughan tölthette be.”

2) Egy kicsit furcsa számomra, hogy egy az ismert Galaxisból, pontosabban a Magvilágok között számon tartott bolygóról betelepült család rokoni kapcsolatban legyen a Köztársaság területén kívül, és minden mástól is meglehetősen távol eső bolygó uralkodó családjával rokonságban álljon, még ha az uralkodó család csak néhány évszázaddal korábban érkezett meg a bolygóra. Persze, ha egy kicsit bővebben kifejted a rokonság mibenlétét. akkor lehet szó ilyesmiről.

„Az õslakos ember-szerû lények, valamint az alig 300 éve betelepült emberek között évtizedekig nem volt fegyveres összecsapás. Az õslakók a fallal, erõtérrel és fegyverekkel védett városokon kívül, a kis falvakban éltek szegénységben. Az emberek és az õslakók között szinte semmilyen kapcsolat sem volt, csak a néhány cseléd és alacsonyabb munkát elvégzõ õslakók jutottak be a városfalakon belülre.

A változást a bolygó kincseibõl egyre többet elvenni szándékozó, a városokon kívül élõ õslakosok indították el.”

3) Ez így szerintem picit sántít, ha a két faj, azaz az őslakosok és a betelepültek egymástól jól elkülönülve, jelentős technológiai és életszínvonalbeli különbségben éltek, és gyakorlatilag nem is nagyon álltak egymással kapcsolatban (kivételt képeznek azon kevesek, akik az alacsonyabb rendű, droidoknak való munkákat végezték), ergo évszázadokig nem igen törődtek egymással, akkor az őslakosok, akik valószínűleg bányászattal sem nagyon foglalkozhattak. Feltételezem ezen a téren meglehetősen monopolhelyzetben voltak a betelepült emberek. Következésképp nem igazán értem, hogy a faluközösségek lakói mi késztette arra, hogy jószerével minden (olvasható) előzmény nélkül fegyveresen forduljanak az emberek ellen. A faluközösségek lakói valószínűleg nem igen rendelkezhettek olyan fegyverekkel, amelyek révén ilyen hosszúra nyúlhatott volna a konfliktus.

Hadtörténeti ismereteim alapján ki merném jelenteni, hogy a hosszabb háborús konfliktusok csak egymáshoz hasonló erejű, értsd hasonló fejlettségi szintű és létszámú haderővel rendelkező népek között lehetségesek. Onnantól, hogy valaki jelentősebb fegyverzeti (és létszám) fölényben van, Rövid idő alatt meg tudja nyerni a háborút.

Egyszóval ha fegyverekkel és erőterekkel vannak védve a városok, akkor azok megostromolása a számbeli fölény dacára sem vezethet eredményre megfelelő színvonalú fegyverek nélkül.

Tényleg tetszetős az ötlet, amely szerint egy bolygó primitív őslakosainak és a betelepült embereknek a harcát lefesteni próbálod, de ehhez szerintem egy kicsit alaposabban kellene részletezni a konfliktus mibenlétét, valamint a betelepültek és az őslakosok egymáshoz való viszonyát. Az alapkoncepció, hogy a két közösség egymástól elhatárolódva él, ellentmond azzal, hogy a termelés beszüntetése problémát okozott volna. Ez ugyanis valamiféle kereskedelmi kapcsolatok meglétére enged utalni, vagy esetleg arra hogy a bevándorlók által birtokolt földeken, bányákban éhbérért az őslakosokat dolgoztatták volna. Ez már így okot adna a konfliktus kiéleződésére. A polgárháború kifejezés megint csak arra utal, hogy egy egymással együtt élő közösségek között robbant ki a harc. Viszont akkor, ha az őslakosok és a bevándorlók nem alkottak egységes közösségeket, s nem voltak azonos vagy azonoshoz közeli jogállásúak, akkor a polgárháború kifejezés nem igazán állja meg a helyét véleményem szerint. Sőt egymástól külön álló, erőtérrel védett városok esetében országról sem nagyon beszélhetünk.

„A Duval család próbált békében élni, s kihasználni királyhoz közeli helyét. Évekig csak a peremterületen, a védett és szigorú határokon folyt az összecsapás szélsõséges csoportok és a katonák között, mely jelentéktelen volt.”

Amennyiben az emberek szinte kizárólag erőtérrel és fegyverrel védett városokban laktak, akkor miféle határ menti összecsapásokra került sor? Városok esetében beszélhetünk sikertelen, vagy sikeres ostromokról. Határ menti csetepatékról nem igazán. Esetleg az erőtéren kívülre küldött őrjáratokat, valamint a városok kívülre tévedet embereket támadták meg az őslakosok?

„A mezõgazdaságból élõ õslakosok leálltak a termeléssel, s harcba vonultak. A termelés csökkenésével a szegények körében kitört az éhezés. A polgárháború elsõ 4 éve alatt a 75 milliós lakosság 50 millióra csökkent. Mivel a legtöbb áldozat az õslakosok közül került ki, az emberek és õslakosok aránya nagyjából kiegyenlítõdött.”

5) Nézd, már a korábbi moderálásomban is utaltam rá, hogy nem kimondottan életszerű, hogy egyszerre mindenki leteszi a kapát, és kiegyenesíti a kaszát, majd megindul az emberek városai ellen. Amennyiben az őslakosok rendelkeznek kellő öntudattal az ellenszegüléshez és a fellázadáshoz, minden bizonnyal annyi eszük is van, hogy tisztában legyenek azzal, ha nem termelnek ételt akkor éhen halnak. Ellenkező esetben a leállt termelést követően rövid időn belül a nép egésze éhen veszett volna. Emberek és őslakosok egyaránt.

Ezt tovább nem ecsetelem, azt hiszem az előző moderálásom 3. pontjában evvel kapcsolatban mindent lényegest kifejtettem.

„Hosszú idõ telt el, mire magára talált. Julien és Maxiene az új király mellett aktívan tevékenykedett, minden szociális és politikai döntésben támogatták a királyt, mely így fõhercegi címet adományozott nekik, s felvette a királyok nevét, a Yorath-ot, mellyel hivatalosan is családtagnak tekintették a fivérek Julient.”

6) Lsd újra előző moderálás 6. pontját

„Julien is közel került a 14. életévéhez, mikor Sellac Csillag-i szokás szerint el kellett döntenie, milyen hivatást választ. Maxiene-nel közösen a hadsereg mellett foglalt állást. Az első évek alapkiképzései után a hadsereg Traaconbéli klinikájára került, ahol hosszú évekig tanult.”

7) Hm, egy kicsit furcsa, hogy a karakter a hadsereget választotta, de aztán az alapkiképzést követően egy katonai klinikára került volna. Ez a mi világunkra átültetve olyan, mintha egy amerikai közlegényt az alapkiképzést követően a Walter Reed Katonai Gyógyászati Központba küldték volna. Háborús helyzetben valószínűleg minden katonára a harctéren lenne szükség. Az alapkiképzés hosszát szerintem eltúloztad. A birodalmi rohamosztagosok kiképzése sem tart egy egész évig (a földi katonai alapkiképzések általában 12-20 hetesek). Gyanítom, hogy az orvosokat, illetve a katona-orvosokat sem a katonai kórházakban képezik, legalábbis nem azonnal a kórházba küldik őket, betegek és sebesültek közé, hanem előtte néhány évre az iskolapadba.

„A király hajója viszont nem érte el az ûrt. Az õslakók elfogták Dait, s kísérõit, köztük Julient is. A vezetõjük, a Cacique (nagyfõnök) elé vitték õket, s még néhány magas rangú vezetõt, a többit megölték.”

8) Ezek szerint az őslakosok ekkorra már rendelkeztek elfogó-vadászokkal, illetve vonósugarakkal és ezekhez szakképzett személyzettel? Mert ezek kellenének ahhoz, hogy elfogjanak egy, az űr felé igyekvő hajót.

„A régi városokat lerombolták, kivéve a fõvárost, ahová az õslakók jelentõs része beköltözött”

9) Egy harcokban megrongált városba beköltözni… érdekes. Főleg egy olyan nép tekintetében akik korábban falvakban éltek. Amennyiben minden várost leromboltak, akkor mért hagyták meg épp a fővárost, amit már korábban elfoglaltak, s amely ugyancsak sokat szenvedhetett a harcok miatt. Apropó, ha a városokat lerombolták, akkor az emberek hol éltek? Azért annak a pár százezer embernek, aki megmaradt is élnie kell valahol, bár ha az őslakosok lerombolták a városokat, miért kímélték meg az embereket? Az előbbiből egyenesen következhetne, hogy az embereket lemészárolják…

„Julien is visszakerült a klinikára, ahol 20 éves korára megszerezte az alap doktori ismereteket.”

10) Az őslakosok vélhetőleg bosszúból, porig rombolták a városokat, de mégis meghagyták az egyikben a kórházat? Ami, ha emlékezetem nem csal, katonai kórház volt?

„Maxiene és Dai egy éves rabság után szabadult. Mindkettõjüket megfosztották minden jogától.”

11) Hm, a sarkítottan vesszük, akkor az embert minden jogától csak a megölésével foszthatják meg, így azt hiszem egy kicsit ki kellene fejtened, hogy milyen jogokat vontak meg tőlük. Szabadon engedték őket, következésképp viszonylagosan nagy mozgásteret kaptak, azaz a szabadsághoz való jog megvalósult. Tekintve, hogy az emberek kisebbségbe kerültek és politikai vezetés az őslakosoké lett, azt hiszem politikai jogokról egyik ember esetében sem lehet beszélni.

„Maxiene és Dai szabadon mozoghattak a bolygón, melyet nem hagyhattak el, de az õslakók új üdvöskéjének, s a Sellac Csillagon ismét teretnyerõ, de ezúttal õslakos uralkodóház minisztériumaiban dolgoztak. Maxiene-t a hadsereg fogadta be, Dai-nak viszont esélye sem volt fontos posztot elnyernie, õt az új vezetõ kemény megfigyelés alatt tartotta.”

12) Ez így meglehetősen ellentmondásos azzal, hogy megfosztották őket a jogaiktól. Mindent egybevetve a minisztériumi munka számomra elég magas pozíciónak tűnik, főleg ha azt vesszük, hogy a földi történelem során a megbuktatott uralkodók rendszerint a nép akaratából a trónjukon kívül a fejüket is elveszejtették. Kissé sarkítva összefoglalva, ők jóval többet kaptak, mint amit általában az elűzött hercegek és királyok együttvéve.

„Julienék a szökés mellett döntöttek. Egyik éjjel átutaztak a régi Traaconba.”

Kicsit feljebb te írtad, hogy a régi városokat lerombolták. Most akkor, hogy van ez?

„Végül 21 évesen úgy döntött, a Caridán folytatja tanulmányait a birodalmi haditengerészet akadémiáján. Orvosi karrierjét sem adta fel, az akadémián klinikai kutatásban is részt vett. Komoly szakmai kapcsolatokra tett szert, s kimagasló tehetségnek tekintették. A Sellac Csillagon történtek azonban rányomta bélyegét a személyiségére. Visszahúzódó, s az idegenekkel szemben szkeptikus lett, a non-humánokat meg egyenesen ki nem állhatta. 26 éves korára megszerezte orvosi diplomáját, az akadémiát már korábban sikeresen abszolválta. Kutatásokban való aktív részvétele, s kimagasló szakmai aktivitása miatt sokan jósoltak nagy jövõt neki. Két évig a Corelliai katonai Klinikán dolgozott, majd hadnaggyá lépteték elõ. Dai új bolygójáról és a Sellac Csillagról azóta se hallott.”

13) Esetleg részletezhetnéd, milyyen kutatásokban vett részt az akadémián. Általában a katona-orvosoknak az orvosi diploma mellett katonai diplomával, vagy legalábbis katonai képesítéssel kell rendelkezniük. Négy év a Birodalmi Haditengerészeti Akadémia, az orvosi diploma megszerzése pedig szerintem szintén legalább ennyi időt felölel. Az akadémia végzése közben azt is abszolválni elég nehézkes lenne. Vagy előtte, vagy utána, de közben semmiképp. Viszont a kellően magas orvosi végzettség nélkül nem hiszem, hogy a karakter részt vehetett volna a caridai orvosi kutatásokban.

Feltételezem, hogy a Birodalmi Haditengerészet orvosai, hasonlóan a földi haditengerészetek orvosaihoz hajóorvosok. Következésképp haditengerészeti támaszpontokon, vagy hadihajókon dolgoznak. A Corelliai klinika (már, ha a Birodalmi Haderő támaszpontjának orvosi részlegét klinikának nevezzük) ezzel szemben a felszíni erők hatásköre. A fegyvernemek között ilyen jellegű átjárások szerintem nincsenek, de ennek utánakérdezek a Birodalmi Haderő felépítését és működését nálamnál jobban ismerőknél.


Az is különös számomra, hogy a karaktert egy csillagrombolóra tervezted ( A korábbi megjegyzésed és a történetben szereplő Birodalmi Haditengerészeti Akadémia is erre utal, ), mégis a Corelliai Támaszpont kórházába helyezted a történet végére...

Az előtörténetet jelenlegi állapotában, még mindig nem áll módomban elfogadni. Látható, hogy itt-ott módosítottad, ám a korábbi hibák közül is szép számmal hagytál benne. Javaslom, még egyszer gondold át a történetet, mielőtt a módosításokhoz fognál, mert itt-ott meglehetősen ellentmondásos és szakadozott. Az sem ártana, ha a belejavítgatáson túl el is olvasnád a késznek vélt állapotában, mert egyes mondatok meglehetősen hosszúra és nehezen értelmezhetőre sikeredtek. S gyakran nem állnak logikai kapcsolatban a megelőzővel vagy a következővel.

Tisztelettel, Obi-Wan „Ben” Kenobi