Doffun Kayetta

[Doffun Kayetta]

Név: Doffun ’Jaguár” Kayetta
Kor: 27
Faj: ember
Kaszt: Mesterlövész, harc/kardművész, a Guando mestere, Erőérzékeny
Nem: férfi

Jellem:

Doffun egy nagyon megfontolt ember. Acél idegzettel, és magas tűrőképességgel rendelkezik, mely igen hasznos neki. Tudását, nem használja gyilkolásra, és ádáz pénzszerzésre.Saját, eddig életét, mindig fkellemesebbé akarja tenni, törekvőkészsége is páratlan számba megy. Fantáziája nagyon élénk. Sok mindent képes összefabrikálni, és átalakítani, ha akar. Barátságos, ám nem kezdeményező jellem. Amikor idegenek között van, mindig megvárja, míg azok szólnak hozzá, nem szereti, ha idegenekkel kell összejönnie. Következetes, rendkívül előrelátó, és megfontoltan cselekszik, akármi történjék. A fájdalom-tűrése magas szinten van, így soha nem adja fel. Futóképessége igen magas, igazi sprinter.

Külső:

Arca sokak szerint kissé szelíd. Fogai kiállnak, ajka felfelé biggyesztett. Enyhén kreol bőre van, mely a nappal szemben igazi előny. Barnás fekete haja van, melyet befogva hord hátul. Szeme barna, és igazán megnyerő a mosolya is. Sok különös, már-már nomádokhoz hasonló ékszert visel magán. Körülbelül 186 centi, és 82 kiló, mely szín tiszta izmot képez rajta. Bicepsze, úgy 40-es lehet, s karján sok tetoválás mutatkozik. Általában éjfekete ruhát visel, hogy eltűnjön a környezetében. Mellkasán egy beforrott seb helyezkedik el, melyet egy ellenségétől szerzett. Továbbá maradandó porcleválások a térdén, melyek ugyan begyógyultak, de még kórosan mozgathatók. Ezeket sérüléseket, a kemény edzések okozták. Egy ősi jel van a feje hátsó részére tetoválva, melyet dús haja miatt nem látni. Ökle elrettent mindenkit, aki ellene akar szegülni.

Felszerelés:

- YT-1500: Abból a pénzből vette, amit katonaként keresett, illetve anyja spórolt pénze, és az eladott hajó.

- Mesterlövész szilárdlövő: Remek kiszuperált fegyver, mellyel a lehető legjobban képes lőni. Kihozza belőle a legjobbat, amit tud.

- BlasTech DT-12: Remek fegyver, mely vész esetén rendelkezésére áll

- Guando kard: Ez egy roppantul kemény, törlehetetlen, és könnyű fegyver. Doffun simán kezeli.

- Fekete zubbony, ékszerek és egyéb kisebb tárgyak.

[Doffun Kayetta]

Előtörténet:



- Nem, nem hinném… persze, igen ha jól emlékszem elengedtek… mondom el-en-ged-tek… igen… igen… persze Doggando, találkozok önnel, csak… SARAH AKTIVÁLD A PAJZSOT… Sarah! - egy családapa nagyon rossz üzletbe keveredett Nar Shaddaa egyik negyedében. Akarata ellenére, karpereccel, mely ellenállásra robban, kordában, és pórázon tartották két hónapig. Szerencsére egy profi segítség érkezett hozzá, mely szabadulást tette lehetővé. A családapa, azaz Lendo Ge’Movana, és felesége Sarah Hajen, menekülésre kényszerültek a Hutt űrből.


A férfi a család barátja volt; egy műszaki zseni, aki kissé őrült számba ment. Tette minősíti tiszta lelkét, mellyel megmentett két életre érdemes, szerencsétlent. Ám fel kellett áldoznia magát értük. Nar Shaddaa dokkjában, megszöktette őket, és magára helyezte a karperecet, majd az üldözőknek rohant, és szétrobbantotta magát. Szegény, szerencsétlen ember, ki segíteni akar, halállal lakol. A férfi, és annak felesége, fel tudtak szállni, és még időben kiléptek a hiperűrből. Ám a nagyfejes nem adja ilyen könnyen magát, senkinek, főleg nem annak, akinél egy tervrajz van. Egy zseniális találmány, melyet erővel el akartak venni. Lendo el akarta adni terveit, de kiszimatolták, és elrabolták, feleségével együtt. Nagy csel volt ez, hiszen egy veszélyes helyre csalták el őket, ahol észrevehetetlenül el lehetett végezni a feladatot. Viszont azt, hogy egy zseniális elme, és egy mindenben társ furfangos feleség, miért sétál ekkora bakiba, senki nem tudja. Főleg…áldott állapotban. Ugyanis Sarah várandós volt, mikor ez történt. Egy pici fiú nőtt benne, kit már el is neveztek. Doffun nevet adták neki, ami annyit tesz: „A zsivaly” Azért adták, mert rengeteget mocorgott, mikor kifejlődtek lábai. Már anyja hasában rengeteg energiája volt, melyeket mellesleg le sem tudott vezetni. Nagyon örültek a gyereknek a fiatalok, ráadásul, ha sikerült volna eladni az apa ötletét, akkor vállalkozást is nyithattak volna, és soha gondjuk nem adódott volna. Ám nem így történt, mivel a sors, nem ezt akarta. Miután elmenekültek a bolygóról, az üldözök, utánuk eredtek. Három gyors gép eredt a nyomukba, és a fiatal pár oly annyira kiszámítható, és lassú volt, hogy utol is érte őket a végzet. Innentől émelygés, és iszonyatos száguldás vette kezdetét. Legalább három gép volt mögöttük. Az elhárító pajzsok mereven álltak. Sokáig üldözöttként haladtak, ám nem adták fel. Sokáig sodródtak az űrben, mígnem teljesen, számukra ismeretlen területre értek. Itt a pajzsok nem bírták tovább, megroppantak a nyomás alatt, és a hajót súlyos találat érte. A gép zuhanni kezdett egy kisebb bolygó felé.
- Uram, hiszen lezuhannak, a tervekkel együtt! - mondta egy rémült fejvadász.
- Fenébe velük, úgyis megdöglenek, inkább takarodjunk, az elfogok tűzerejétől, különben mi is itt döglünk meg! - azzal az üldözők eltávolodtak a térségből. Minden lecsendesült. A hajó hangja is elhalkult már. Aki ott lett volna, nézhette, akár a hajók ottmaradt kisebb nyomait is, és hűlt helyüket.

Pár perc múlva, egy zuhanó, és félig égő hajó tart egy kisebb bolygó légterébe. Úgy tűnik, még a leérkezés előtt meghalnak, vagy porrá égnek. Ám valamiért az Erő, egyben tartotta a hajót. A rémült apa, a nagy jajveszékelés mellett, nagy nehezen rávette magát, hogy beszálljanak az egyszemélyes mentőkabinokba. Ám akkor el kell hagynia feleségét, és a csöpp gyermekét is. Bizony nem volt más választás. Elhangzott pár siess, meg vigyázz magadra, majd két apró kabin lövellt ki a légtérbe, melyeknek hibátlan ellenállása volt. Sajnos az édesapa kabinja, súlyosan sérült a hajó találatakor, így nem tudta fékezni. Elégett a légtérben, a terveivel, álmaival, és minden vágyával együtt. Az anya mit sem tudott erről, hiszen teljesen máshova sodorta őt az Erő, mint férjét. Ő továbbment lefelé a bolygó felszínének, mely látszólag dzsungelhez hasonlított. A nő kábán sírt, és jajveszékelt, közben már a 10. hónapban járt, ezért fognia kellett hasát, melyben kicsi fia mozgolódott és meg volt rémülve. A nő elkeseredetten imátkozott. Egyenesen egy folyóba zuhantak. Egy vízesés végére, ahol a zuhatag a csendes patakkal fut össze. Nem merültek el, de a nő annyira nem tudta mi tévő legyen, hogy inkább kimászott belőle, és kievickélt a partra. Ott hány egy nagyot, de nem értette miért. Hirtelen rosszul lett, és elkezdett csikarni a hasa. A baba mocorgott benne. Érezte, hogy jönni fog. Elfolyt a magzatvize, és a kis csemete elkezdett kifelé jönni. A nő agyában, egyből férje jelent meg, milyen jó is lett volna, ha ott van. A lángelme viszont halott, és nem segíthet. Most neki kell megküzdenie a fájdalmakkal, melyet átél. Nem tudta mi tévő legyen. Ott fetrengett a patak partján, ahol iszappá lett homok leledzett, és tehetetlenül nyomta saját gyermekét. Az izgalomtól elájult, eszméletét vesztette.A part mentén pár ember jelent meg, akik észrevették az ájult anyát, és hatalmas hasát. Alsójuk volt, de felsőt nem viseltek. Különös ékszerek ékesítették arcukat, és fülüket, egyéb szerveiket. Rendes közös nyelven beszéltek, ahogy mindenki.Nem tűntek nomádoknak, főleg pár korhű fegyver ékeskedett az övükön. Nem lehettek oktalan vademberek. Megpróbálták ébresztgetni az anyát, aki jókora vizet köpött fel. Alig élt, de tudta, hogy szülni fog. Aminek jönnie kellett, az jött is. Keményen küzdött, és a férfiak segítettek neki. Pár nyomás után, egy gyönyörű babát hozott világra, majd a fáradtságtól újra eszméletét vesztette. A segítőkész férfiak, maguk által készített hordágyra fektették az anyát, és gyorsan berohantak vele a sűrű dzsungelbe.
- Jengolo, a fiút vidd a táborba, adj rá ruhát, és lásd el. A nőről majd én, és Jonson gondoskodunk! –hangzik, majd így is tesznek.

[Doffun Kayetta]

Remény Csillaga

A kis fiú, 3, és fél éves lett. Tisztán beszélt, rohangált, és jelentkezett nála, hogy okos is. Nagyon fogékony mindenre, és szeretne sokat játszani. Egyfolytában bunyózott a többi kisgyerekkel, és folyton folyvást nyert. A férfiak csak nevettek rajtuk, de Devon kiszúrta a tehetséget. Talán Erőérzékeny, nem lehet tudni. De a férfi is titokzatos volt Mindenesetre az, hogy benne lakozik-e Erő, vagy sem örök homály marad. Azt viszont mindenki tudta, hogy ügyes férfi válik belőle. Anyja sokat olvasott neki, de legfőképpen előre akarta tanítani számolni, írni, és olvasni. Azt akarta, hogy ügyes legyen, és mindenki elébe járjon. A fiút nem érdekelte ekkor, hogy anyja mit akar. Kis délceg legényke, azt nézte, hogy a férfiak hogy edzenek. Valami különös harcot folytattak, amit egy öreg mester tanított mindenkinek. A faluban mindössze 2 mester volt. Egy öreg, és egy fiatal. A harcművészet neve Guando volt. Érdekes mozdulatokból állt, és egy közel öt éves gyerek fel tudja fogni a mozdulatok lényegét. Iszonyatosan gyors mozgást igényel, és koncentrációt. Akár egy ütés is halálos lehet. Sok féle fegyvert tartalmaz, különleges pengéjű kardok, és dobócsillagokat használnak, mely halálos lehet. Gyakran csak bottal próbálkoztak, és harcoltak a férfiak. Mindenesetre, minden Guando tanítványnak, véstek egy jelet a tarkója főlé. Ezzel pecsételik meg magukat, hogy ennek a harcművészetnek áldozzák erejüket. A Guando, akárcsak a jediknél, alapelveket tartalmaz, melyeket a tanítványok mind betartanak.

„Nincs szükség az érzelmekre, tedd amit kell!’
„Használd ellenségeid ellen, védd meg testvéreidet!”
„Öncélú viselkedés a torkolatban elhal!”
„A Guando a természet szülöttje, ne tedd mássá!”
„Ha segítség kell, támaszkodj arra, ki kéri!”

Míg ezeket megtanulják, és felfogják, sok idő telik el. Csak a legtehetségesebbek jutnak el mester címig. Viszont itt, nem számít a kor. Ahogy a nagymester mondta.
- A legnagyobb Onsensey 17 éves volt! -

Guando, legfiatalabb, és legnagyobb Onsenseye; 17 évesen lett mester!
Az öt éves kisfiú, kitűzte magának a célt; ő mester lesz. Az anyja sem ellenezte, hogy ezzel foglalkozzon, de mellette, nem nagyon akart tanulni. Egész idejét arra áldozta, hogy megtanulja a különböző fogásokat, és a kard forgatását. Látta, hogy a nagymester, csupán apró nekifutásból, ereje levezetésével, könnyedén felfut egy középmagas fa feléig, és onnan visszaszaltózva talpra érkezik. Ez nem mindenkinek sikerülhet, mert nagyon kemény koncentrálást igényel. A Guando harcforma alapjait, másfél év alatt sajátította el. Anyja büszke volt, de szorgalmazta, hogy elmenjen a városba, és beiratkozzon a Műszaki Iskolába. Végül fia is igent mondott, és elkezdte az elemi iskolát. Eleinte belefért az idejébe a tanulás. A többi tanonccal tanulta, és fejlesztette a harcformát. Később megtudta, hogy nem mindenkit válogatnak be. Csak a gyors, és mozgékony, és viszonylag tehetséges gyerekeket.

Doffun 7 évesen, ő volt a legtehetségesebb a tanoncok között!
A nép tagjai között, körülbelül százan tanulhatták a kis tanoncok közül. Hatszáz másikat, pedig kiszórtak. Sarah fia, a legtehetségesebbek közé tartozott. Elnevezték Fürge rókának, hiszen olyan gyorsan mozgott, hogy amikor harcoltak ellene, mindent bele kellett adjanak, hogy kövessék a bonyolult lépéseit. Olyan gyorsan fejlődött, hogy lehagyta a mellette tanulókat. Ez a sok Guando tanulót lenyűgözte. Ezzel egyetemben, az asszony jóslatai, miszerint nagyon tehetséges lesz a fia, beváltak. Kiváló eredményeket szerzett az iskolában. Osztályelső azért nem volt, mert sokat törődött a harcművészettel, de semmi gond nem volt vele. Hat éves korára, annyira érett lett, hogy szinte egyedül is oda-vissza elmehetett volna az iskolába. Ez egyszer meg is történt. Elszökött az egyik óráról, mert nem bírt magával. Számtanból, és a Műszaki elméletből, éppen színjelest kapott, amikor megunta, és megszökött. Vissza akart menni a faluba, hogy minél jobb legyen a vibrokard forgatásában. De nem jutott messzire, mert útonállók akarták elvenni a cuccait. Az utca épp kihalt volt, mikor két suhanc, akik sokkal nagyobban voltak nála, elállták az útját. A fiúnak több sem kellett. Átengedte magában a Guando szellemét, és áthatotta vele egész lényét.Hét évesen, két gyereket vert meg, hogy azok mozdulni sem tudtak. Izmai annyira jól fejlődtek, és annyira rugalmasan voltak, hogy nem is tudták követni a mozgását. Ő innen egészen vissza, az dzsungelig futott, ahol rátalált a falura. Persze kapott eleget anyjától, hogy hol csatangolt, meg hogy mi történt vele, de nem nagyon érdekelte. Csak arra tudott gondolni, hogy hasznosította tudását, és megvédte magát. Eljött a pillanat, hogy a két nagymester, kiválogassa a legjobbakat, akik mestert kapnak, és különleges vívási, és mozgási kordinációkat, formákat tanulhatnak meg. Az ősi szokások szerint, egy sast engedtek el, és megvárták míg visszajön. Állítólag ez a sas, bejárja a Galaxyst, és addig gondolkodik, hogy ki legyen az a pár tanonc. Két napig feszültek az idegek, mígnem az állat visszatért, és leszállt a nagymester vállára. Ekkor derült ki, hogy csak egy gyerek érdemes rá. És az Doffun volt. Amit érzett, hogy az egész falu szeme láttára a legjobb harcosok közé kerülhet elképesztő volt. A falunak voltak még katonái, de ők nem tudták kezelni ennek a bonyolult művészetnek a gyakorlatait.Ezt, csak az arra érdemesek tudhatták, és Duffen közéjük tartozott. A mesterek, hosszas Tanácskozás után úgy döntöttek, hogy a fiú kabalája a „Jaguár”lesz. Egy kifaragott figurát akasztottak a nyakába, amin egy fürge, épp futó Jaguárhelyezkedett el. Ekkor be kellett lépnie a Guando nagymestereihez, és a körülöttük ülő mesterekhez. Amikor belépett, szemét be kellett hunynia, mert köd volt. Ugyanis itt, füstölők voltak elhelyezve. A Guando hívei tudták, hogy az árnyakban rejlik igazi énjük.
A hosszas küzdelemnek meg lett az eredménye. A fiú, tíz évesen, kapott egy bizonyos mozgás mesterét, aki ki fogja rá tanítani. A mester bizony Devon volt. Akit jedinek hittek, ő nem jedi volt. Hanem a Guando mestere. És a Fürgeség mozgásának tanítója. A Guandoban, az ifjoncok, tovább tanulnak ezután, és addig várnak, míg el nem érkezik a perc, hogy egy mozgásnak a tanítója, fel nem fogadja őket. Devon is titkon örült ennek, hogy a bolygó titokzatos szervezetének az egyik mestere lehet, és most egy kitűnő tehetséget tudhat magáénak. Bolygón, így már megközelítőleg 240 Guando tanuló, tanonc, és mester, illetve nagymester élt összesen. A Galaxys egyedüli példái, erre a Harcművészetre. Az anya sírva fakadt, mikor a tíz éves fiát felavatták. Ömlöttek a könnyei az örömtől. Büszke lehetett rá, amiért idáig eljutott. A mester, most már külön edzett a fiúval. Ennek a mozgásnak a lényege, nagy ugrásokban, mozgékonyságban, és az erőben rejlik. Megtanultak gyorsan lengni az indákon, gyorsan mozogni a fán. A kis Duff, mert így becézték, 5 másodperc alatt, mászta a fákat, és lengett, élvezte ezt a tudást. A különleges légzések, és az ősmódszerek edzették belé, amire nem lenne mindeki képes, az,hogy ezt befogadja.
Eközben egyre jobban kezdte érdekelni a gépek, és a fegyverek világa. A Guando nem tiltott semmit, amit a Jedi-Rend tiltana. Tanai nem hazudtolnak meg semmit, és nem is köthetők semmihez. Duff sokat olvasott a lövészekről. Érdekelte a téma, hogy egy ember, remek pontossággal, egy lövéssel is leterítheti ellenfelét, észrevétlenül. Ő, hihetetlen gyors, és halk volt. Ráadásul remek érzéke volt a célzáshoz. A lándzsát is milliméter pontossággal hajította. Mestere azt mondta, hogy remek szakma lenne, ha jelentkezne mesterlövésznek a Köztársaság katonáihoz. Ekkor még nem volt tudomásuk a klónokról, melyet Sifo-Dias mester rendelt. Devon, mint mindig óvatos volt, és sokat tanította a fiút. Egyre jobb, és jobb lett. A mester mindig emlékeztette, hogy soha ne harcoljon ártatlanok ellen, és ne öljön kedvtelésből. A fiú fogadta a szavakat, hiszen nagyon tisztelte mesterét, de az igazság az, hogy a tisztelet kölcsönös volt. Időközben a fiú nagyon megedződött. Hihetetlen erős, és céltudatos lett. Vállizomzata, háta, és karja, lábai, és minden izma háromszor akkora lett. Hihetetlen nagydarab ember lett belőle, aki különös erő birtokában van. És a szerencséje az, hogy ezt az erőt, nem ismeri senki, csak az itt élők. A bolygó, még ebben az időben tartozott a Birodalom kezébe, mert nem is létezett a Palpatine által irányított Galaktikus Birodalom. A Köztársaság korrupt szenátorait, meg nem izgatták, hogy ezek a bolygók mit rejthetnek. Elég volt nekik Kashyyyk rejtelme. Egyszóval teljes biztonság övezte őket. A fiú 14 éves korában, kiérdemelte a Lufol címet.

A Lufol cím, az első lépés, hogy mesterré válhasson, és legyőzze azt, aki a legközelebb áll hozzá, és ez nem anyja volt. Hogy, az majd kiderül. A fiú nagyon boldog volt, hogy mestere megadta neki ezt az elismerést, amire ezt a választ kapta.
- Nem egyedül döntöttem így tanítványom -

[Doffun Kayetta]

Bizony, az ülésen döntötték el, hogy a fiúnak feljebb kell kerülnie a ranglétrán. A fiú nőttön-nőtt, és egyre jobban kezelte a stílust, melyet képviselt. Sok mindent kitanult, amit ki kellett neki. Úgy festett, nem lesz 17 évesen mester, mint a legnagyobb Onsensey, de tehetsége így is átlagon felüli volt ebben a szférában. Már szinte repült a fákon, vasat tört, hiszen a Kemény Öklöt választotta, ami azt jelenti, az erősebbik kezén addig erősíti a csontot, míg kő kemény nem lesz, amivel aztán "mindent" porrá zúzhat. A dobásokat, melyekkel védekezni lehetett, szinte minden dobást tartalmaztak, és technikásan alkalmazta őket. Támadásai villámgyorsan fejlődtek, és végül mesterét is - igaz ritkán - le tudta győzni. A fegyverekkel zseniálisan bánt, dobócsillagjai nem tévesztettek célt. Ekkor volt 18 éves, és eljött a felnőtté avatása. Amikor a medált a nyakában, a mellkasára forrasztják. De ezt, nem érhette el egykönnyen. Végeznie kellett egy Jaguárral, ami nem könnyű feladat, még egy mesternek sem.. Sok bíztatást kapott, és mestere, a felkészülési időben, ami három hónap volt, keményen edzette. Főleg sprinteltek, ami Duffnak a legjobban ment szinte az egész társulatban. Bár egy Jaguár iszonyat gyors, Duff nem közelíthette meg a sebességet. Talán a jedik, az Erőgyorsítással tehetnék ezt meg. Ez az év, számára gyorsan eljött. Anyja időközben 40 éves lett, és már közel sem volt olyan fitt, mint régen. Már nagyfiának szólította Duffot, aki igen érett volt korához képest. Szerette anyját, és amit apjáról megtudott, nem volt sok ahhoz, hogy őt is szeresse. Még a vizsgája előtt, ami a felnőtté válással egybekötött, el akarta végezni az iskolát, melyben műszaki, és katonai dolgokat tanult ki. Mindenkifelnézett rá, és nem mertek kötekedni a delta hátú fiúval. Sok barátra nem tett szert tájszólása miatt, ahogy a Galaktikus Közöst beszélte. Viszont a népen belül, voltak barátai nem is kevesen, akik szerették, és tisztelték. Megszeretett egy lányt, akit Pamelonnak hívtak. Gyönyörűszép, éjfekete lány volt. Vele szeretkezett először, és így vesztette el szüzességét. Ám nem akarta, hogy a szerelem, harcművésztének tökéletesítésére menjen rá.
Elérkezett a nap, amikor férfivá válik. A nagymesterek, akik ketten voltak, betessékelték egy bozótosba, mondván azon át, rálel az útra. Egy nagy méretű jaguár falkával találkozott, akik a fán heverésztek. Felnézett, és elhűlt benne a vér. Az anya, és az apa, ott feküdtek a fán, kis kölykeikkel együtt. Egyenlőre nem keltett feltűnést, mert ha egyszerre támadnak rá, semmi esélye. Ám késő volt. Az apa leugrott a fáról, és féltve kölykeit, nekirontott a fiúnak. Annak nem volt más választása, így nekivetemedett, és elkezdett teljese erőből futni. Ahogy csak bírt. Inaszakadtából, amíg csak bírta, izmai megfeszültek, és megpróbált valami cselhez folyamodni nem adhatta fel.

Elkezdett fáradni a hatalmas sprint után, de ő nagyon kitartónak született. De semmit nem érhet egy ilyen állattal szemben. Minden ereje kifogyóban volt, és végül elérte a tudása küszöbét. Egy reakcióidő alatt, futás közben elrugaszkodott, megfordult a levegőben, az állat már ott is volt hogy elharapja torkát, de öklét, és erős kezeit használva, még leeste előtt eltörte az állat nyakát. Így ketten estek a földre, de egyikükben nem volt élet. Megölte a Jaguárt, és ledobta magáról. Szokáshoz híven, kitépte a bajszait, és a tartóba tette. De ekkor egy hatalmas, erős mancs, belemélyesztette, kidülledő mellkasába karmát, és fájt bele egy hatalmas mély sebet. A következő pillanatban az állat holtan hevert a földön. Egy fegyver végzett vele, és a fán mestere volt.
- Benned hagyta életed végéig nyomát, ez nem véletlen tanítványom! - mondja, majd folytatja. - És ugye azt is tudod, hogy egy mesternek való feladatot bíztunk rád, utánad küldtek, hogy ne hallj meg, de te megcsináltad, ami a mesterré válláshoz szükséges volt! - mondta, és megveregette tanítványa vállát, és lassan egy mosoly jelenik meg rajta . - Mester lettél Duff! - mondja boldogan, majd visszavezeti a boldogságtól megrökönyödött, megilletődött fiút.

Az anyja összetett karral sírva, féltve fiát, odarohan, és megöleli. Ezután ellátják vérző sebét, és a nép összegyűlik. Mindeki ott van. A fiút, befestik, és az ékszereit ráhelyezik. Kezébe ládzsát tesznek, és rákezdenek.
- Te Doffun Kayetta, elérkeztél férfivé válásod pontjára, és ezt az ünnepet megkoronázza, hogy a Guando mestere is lettél egyben, fogadd szeretetünket, és bátorításunkat az elkövetkezendő sok évben! - mondja a nagymester, majd megégeti a medált, és belenyomja mellkasába.

A forróságot nem is érzi a boldogságtól, anyja szeme szinte patakzik a könnytől. Férfivé, és mesterré vállt, innentől szabad az útja, bárhová, és teljesülhet nagy vágya, hogy bekerülhet a legjobb mesterlövészek közé. Ekkor következett az ünnepség, mely egy új Holdat, s virradatot hozott.


A fiú, még két évig a faluban maradt, tanult, és képzésre járt. Keményen edzett, hogy még jobb legyen. Húsz éves korára ért, amikor igazi férfi lett. Egy kemény, céltudatos férfi. Megtanult bánni a lézerfegyverekkel magas szinten is, az ezzel foglalkozó harcosok segítségével, és be akart jelentkezni a Katonai Akadémiába. Eleinte nem akarta megtenni, ezt a lépést, hiszen életében nagy változást hozna, és ettől félt. Sokat sírt emiatt, de egy nap, anyja odalépett mellé és nyíltan közölte.
- A döntés rajtad áll fiam…én mindig itt leszek, és akárhogy döntesz, mindig szeretni foglak! - és egy nagy csókot nyomott az arcára. Abbahagyta a sírást, és elgondolkodott. Végül eldöntötte; elmegy a bolygóról, és Coruscanton fog tanulni. Ekkor már több mint húsz éves volt, és a rengeteg edzés, tanulás után megért arra, hogy nekiveselkedjen a világnak, és változás lépjen fel az életében. Ezek után bement a bolygó egyetlen városába, és bérelt az anyjától kapott, összekuporgatott pénzen vett egy hajót, majd a tanult módon felszállt, és elindult a koordináták felé.

[Doffun Kayetta]

Csalódás

Az útja Coruscantba a Császárvárosba vezetett. A hatvanhatos parancsnak immáron eljött az ideje, és a jedik üldözötté váltak a Galaxysban. Duff nem értett sokat belőle, de nem ez izgatta a legfőképpen. Azt viszont tudta, hogy a Galaktikus Köztársaságnak bealkonyult, és a helyébe, a Palpatine irányította I. Galaktikus Birodalom lépett. Hallott a klónhadseregről, melyek remek harcosok voltak. Tudta, hogy ha sikerül bekerülnie, kiváló mesterlövész lehet, hiszen az a Harcművészet, melyben mesteri címet ért el, a pontossággal is foglalkozik. Elindult az Akadémiára, ahol kemény felvételi volt kötelező. Felmérték az idjoncok testi, lelki erejét, és képességeit. Ez már nem a dzsungel volt, ez Coruscant. Eszébe jutott anyja szeretete, és a falu, mely élőhelyet biztosított számukra. Most be kell bizonyítania, hogy mit tud. Amikor betessékelték őket, először testi állapotot nézték meg. Fizikai épséget. Nagyon elcsodálkoztak, amikor meglátták a jeleket, de itt nincs idő ezzel foglalkozni. Ránéztek, és izmait látva, súlyát mérve, és testi állapotát megtekintve tovább intették. Az első próbán túlesett. Aztán következett a harc. Egy bárgyú ökör állt ott, és puszta kézzel kellett kiállni az ütéseit, és ha tovább bírta egy percnél, tovább mehetett. Sok ember hullott ki itt, míg eljött Duff ideje. Ő került sorra. A férfi első ütését hárította, a következőnél villám gyorsan földre vitte. Ő nem érezte, de a megdöbbenés nagy volt. Még sok vizsgálaton esett át, amikor kezébe adták a jogot, elkezdhet tanulni. Négy év volt a tanulási idő, míg harcképessé nem vállnak. Duff nem érezte, hogy kiemelkedő lenne, ő úgy hitte eltűnik a többi között, mert rengeteg tehetséges katona volt ott. Ám a magsabb rangúak látták, kiváló képességű ember. Amíg tanult nem nagyon szerzett barátokat. Naplót vezetett, minden mozdulatról, amit tett, mindent leírt. Nagyon fejlett technika volt Coruscantban, amit ő nem szokott meg. A katonák kezébe kiváló fegyverek kerültek. Elcsodálkoztak pontosságán, és készségein. Egyre jobb, és jobb lett, valamint az önbizalma is megnőtt. Természetesen az egészséges önbizalom soha nem árt. Magasan jobbá érett mint a többi, így előbb adták meg neki a címet. Doffunból mesterlövész lett, amiben nagyon sok munkája volt. Mostmár kötelessége volt a Birodalmat szolgálni, és nem is volt gondja vele, hiszen nem értett ő az igazságból semmit. Pár hét szabadságot vehetett ki, elhatározta, hogy hazalátogat, és megtekinti a bolygót, mennyit változott, és anyja épsége is érdekelte. Vegül, mikor bolygójára ért, mindeki szívesen fogadta, de nagyon szomorúak voltak. Sokat kellett faggatnia az ott élőket, hogy elmondják. A Birodalmiak kiírtották az összes tanoncot, tanítványt, és mestert, valamint a két nagymestert is, akik a Gaundot tudták. Mindenkit. Mert egy valakit kerestek Devont…ő is jedi volt. Hát mégis az volt…játszódott le a fejében, miközben arra gondolt, hogy a mester miért távozott a Rendből jóval a 66-os parancs előtt. Megtudta, hogy Pamelon férjhez ment a városban, mert nem bírt rá várni. Ez volt a legkevesebb, anyja közeli barátságba került , s amikor a jedit meg akarták ölni a klónok, ő védte, és a párbaj áldozatául esett. Iszonyatosan nagy kő szakadt a szívére, mely nyomta, és nem hagyta nyugodni. Két napig a faluban maradt, és egész nap bezákózva sírt, és gyűlölte a Birodalmat.
- Hogy szolgálhatom ezt a fajt?! - a Birodalom szentségtelen…esküszöm, hogy addig nem nyugszom, míg vége nem lesz! - gondolta dühösen, majd Doffun sok szerencsét kívánt, és mostmár kökemény akarattal, férfiként lépett be a hajójába, és iszonyatos erővel száguldott ki az űrbe, hogy megküzdjön azzal, ami még rá vár.

[Doffun Kayetta]

Elbeszélés, A Napló

Avatás után a 1876.

"Hazamegyek...kivettem egy hét szabadságot, mert jól végeztem a gyakorlaton. Egyre jobban megy a lövészet. Ma még nem meditáltam, remélem arra is sor kerül. Elfogyott, az összes faggyúm, nem tudok olvasztani. A mai nap belémkötött Jackson. Elnémítottam pár percre. Holnap indulok haza!"

Avatás után a 1877.

"Nagyon rossz kedvem van. Ma reggel haza felé mentem, és boldog voltam. Ma már gyülöletet érzek. Hazaérve, csak halállal, és vérrel találkoztam. Soha többé nem térek vissza a Birodalom elit mesterlövészei közé. Bujdosva élem tovább az életemet. Állítólag Dev mesterem, akit apámként tiszteltem, elárulta, hogy lehet bennem Erő. Azonban ezt senki nem tudja, és soha nem derült ki. Soha nem gondoltam annak valószínűségét, hogy Erőérzékeny lennék. Én a Guandoban vagyok tehetséges, soha nem lennék jedi. Nem is kívánom. *könnyfolt csöppen a papírra*
Úgy hiányzik az anyám...de legalább te itt vagy velem Napló. Beléd önthetem szívem minden bánatát. Duingus asszony azt mondta, a Birodalom mindenesetre keresni fog, de reméli nem tesznek velem semmit. Én...nem vagyok jedi, és az, hogy esetleg Erőérzékeny vagyok, nem jelent már semmit. Az életem sem jelent semmit."

Avatás után az 1878.

"Ma egész napra kivettem egy szállodai szobát. Tizenhét órán kersztül meditáltam. Kitisztult a fejem, de még mindig kevés a szellemi erőm. Anyám hiánya miatt. Azt hiszem holnap aludni fogok, és nem árt egy kis gyúrás."

Avatás után a 1879.

"Ahogy terveztem, este van...egész nap aludtam...a bánatom nem enyhül, azt hiszem elmegyek, és jól leiszom magam. Holnap elutazok innen...Nar Shaddaara."

Avatás után az 1880. nap.

"Kerek nap a mai. Ma kétszer is voltam anyám sírjánál. Meditáltam is előtte. Elhalmozam csupa jó kívánsággal. Azt hiszem még csak holnap indulok a Hutt űrbe. Még itt kell maradnom anyám mellett. Ezt az éjszakát imátkozással töltöm."

Avatás után az 1881.

"Elindultam...és most egy teljesen idegen bolygón vagyok. Ráadásul teljesen részegen. Lehetnek helyesírási hibák...leittam magam, nem szégyenlem...bevertem egy férfi orrát...azt hiszem eltört, az anyámat szidta, nagyon sok a kötöszködő, de az egyik klubban legalább van tekintélyem. Megpróbálok mostantól észrevétlen maradni."

Avatás után az 1882.

"Mai nap a halálé volt. Két jedit öltek meg az utcán, rohamosztagosok. Én bújdosok, és egyre észrevehetetlenebbé válok. Használom az utolsó formát. Stratégiát dolgoztam ki a menekülésre. Az összes taktikájukat ismerem. Nem lehet gond...kemény volt a kivégzés. A két jedi elkezdte kivágni magát, és fel is tudtak szállni. Alig lehettek 20 évesek, és mind a kettőnek kék fény futott keresztül a kezéből. Azt hiszem ez lehet a fénykard. Kecses fegyver, megpróbálok szerezni egyet. Amikor fel próbáltak szállni, az elfogók porrá lőttéka hajót. Az egyik ki tudott ugrani. Az ütődéstől szétnyílt a koponyája. Innentől elmentem...nem bírtam!"

Avatás után az 1883.

"Tegnapi nap után jókat hánytam. Azt hiszem megérdemeltem, egy kis nőzést. Hármat vettem, mind a három megvolt. Az egyik egy jó bőr Twi'Lek volt. Nem rossz bigék. Hiába titkolózok, néha rámjön a sírás. Tegnap este, nem tudom mindek hatására, azt álmondtam, hogy jedi vagyok. Pedig egyáltalán nem akarom. Átvettem az Erő alapgyakorlatait...aztán fizethettem a retyót. Nem került sokba. Lepukkant helyet béreltem."

Avatás után az 1884.

"Ma korán keltem, mert alvás közben rájöttem, rég tisztítottam kardomat. Ideje volt kiélezni, és átfényezni. Kifejlesztettem egy mérgező savat, melyet egy gomb megnyomásával aktiválok a kardomon. Beleáll ellenfelembe, majd 2 másodperc alatt roncsolja az idegrendszert, és behatol az ideggyökökbe. De csak azután, mikor a bőre lerohadt. Azt hiszem a legádázabbak ellen jól jöhet!"

Avatás után az 1885.

"Gyógyszérumot gyártok. Amiket megtanultam hasznosítok mindent. Azt hiszem az utóbbi napok a tudományról szóltak. Vennem kell egy új csizmát, mert a régi töri a lábamat. Örülnék egy szivarnak, vagy pipának..."

Avatás után az 1886.

"...Ehh..."

Avatás után az 1887.

...Ehh... Aki nem értené annak leírom. Egész nap lebzselek, és pihenek.

Avatás után az 1888.

"Mai napot anyámra, és a meditálásra, valamint gyakorlásra, és tanulásra szenteltem. Holoneten is böngésztem, és ráakádtam egy nagyon jó játékra. Szerepjátéknak hívják, és egy másik karaterrel kell nyomulni, amit mi találunk ki...nagyon jó!"

Avatás után az 1889.

"Ma elmentem egy szórakozóhelyre, mert igen le vagyok égve. És szerettem volna egy kis pénzhez jutni. Magához hívott egy rossz arcú férfi, és elmondta, hogy elég erősnek vél, és menjek harcolni neki az ő bárjába. Pontosabban ketrecharcost akart belőlem faragni...elvállaltam, és győztem. Nyolcszor is. Senki nem hitt a szemének."

Avatás után az 1890.

"Ma meditáltam, nem is tudom mit fogok tenni holnap. Imátkozni fogok anyám lelkéért, és azt hiszem, ideje lenne elindulnom errőla bolygóról. Szereztem némi pénzt. A harcért kaptam 5000 kreditet. Egész jól kerestem vele. Ma égetett a Jaguár jel a mellkasomon...valami furcsa dolog fog történni!"

Részletek a személyes feljegyzésekből...


. . . Az élet megy tovább, anyja nélkül is. Ki tudja mit hoz a sors neki... még talán az Erő sem!

[Doffun Kayetta]

Leírások, kiegészítők:


A Goudros

Ez egy dzsungellel bevont bolygó, mely rengeteg állatfajjal van gazdagítva. A civilizációt, az ember jelenti rajta, mely egy nagy várost, és több elhanyagolhatót képez. Tökéletesen követi a változásokat, informált, és békés bolygó volt, míg ki nem adták a 66-os parancsot.
Azóta a Birodalom tulajdona, és itt is jogosultak a jedik írtására. Ezen a bolygón, egy katonai létesítményt akarnak létrehozni, mely a klónok kiképzését szolgálja majd. Természetesen nem annyira jelentős mértékben. Az éghajlata átlagos, és a talaja is. Szinte olyan mint a Kashyyyk, de minden tekintetben. Az bolygót áthatja az életerő, melyet a Templomok sugároznak, miket a Guando nagymesterei tiszteletére emeltek. Ezek a látványosságok, igen szemet gyönyörködtetően tárulkoznak mindeki elé, de sajnos a bolygónak nem nagy a forgalma. Az itt élők boldogok, és élik életüket, mely általában gondtalanul folyik. A veszélyt, a birodalom kutyái, illetve a vadállatok jelenthetik, de az erdő lakta emberek megtanultak alkalmazkodni.

A bolygó maga, teljesen elkerülendő, még vész esetén sem nagyon szállnak le rá. (Kizáró eset, a Kayetta családé) Kredittel üzletelnek, és általában szöveteket árusítanak a jól fizető bolygóknak. Rengeteg pamut van a bolygón, melyet sokan kihasználnak. A kereskedők igen gazdagok errefelé, kiemelkedő jólét ötvözi őket.

Még valamitől különleges ez a bolygó. Egy faj jelenléte...

---

Jaguárok

A jaguár (Panthera onca) a cathar egyik nagy számban élő faja. Elsősorban Goudros melegebb éghajlatú régióiban él. Közeli rokonságban áll a kath vérebekkel és , és ez az Goudrosban élő legerősebb és legnagyobb cathar féle.

A jaguárok testhossza 162–183 cm között van, nem számítva a farokhosszot, mely körülbelül 76 cm. Marmagassága 67–76 cm és súlya 56 és 96 kg között van, de a tudósok feljegyeztek már 131 és 151 kilogrammos egyedeket is. A nőstények általában húsz százalékkal kisebbek, mint a hímek. A Goudros hidegebb területein élő jaguárok általában kisebbek, a hímek és nőstények 56, illetve 40 kg súlyúak. A jaguárnak van a macskafélék között a legerősebb és a ragadozók között a második legerősebb állkapcsa. Méretéhez viszonyítva a jaguár által kifejtett harapás ereje nem hasonlítható össze más cathar. Fogságban élő jaguároknál feljegyeztek már olyan esetet, hogy fogaik segítségével 6 milliméteres lyukat ütöttek egy tekegolyóba. „Elég erősek ahhoz, hogy egy 800 fontos reek 25 lábra vonszoljanak állkapcsaik segítségével és porrá zúzzák a legkeményebb csontokat is. Két fajtája van, az éjfekete, és a pettyes.[/i]

---

A Guando harcművészet

A Guando alapjában véve, egy ritmusra működő, összességében összefüggően felépített harcforma, mely nomád alapokra épül. A bolygóra tévedt emberek közül, páran új tehetségüket felhasználva tették lehetővé, hogy leszögezzék ezen forma alapjait. A bolygóra, letepülésük után, s miután felderítették a terepet, gyermekeiket, és mindenüket behozták, és itt éltek, a fák között a sűrű, és veszélyes dzsungel közepén.
A lélek, és a fizikai állapot egyarát segítette őket a vadászatban, és az életben. Ekkor kialakult egy adott életforma, mely nomád alapokon nyugszik. Ám az itteni embereknek kellett a lelki egyensúly, mely létüket övezi. Egy ember, kinek zsigereiben volt az Erő, kifejlesztette a Guandot, melyben sok mozgást tett alapul. Az itteni vadállatok mozgását vette alapul., és utánozta őket. Rájött, hogy az ember is képes elsajátítani ezeket a mozgásokat, és a tehetségesek akár fejleszthetik is. Kitalálta az öt alap tanulmányt, melyek az ősi írásokban lettek papírra vetve, és amit mestrek adnak át tanítványaiknak.

Mozgékonyság: Az alappillérek közül, az egyik legösszetettebb műfaj. Magába foglalja a fákon, és egyéb magas dolgokon való könnyű mozgást. A tapadást, mely az erős ujjakon alapul, amit szintén kidolgoztak a tanulók, valamint a kemény sprinteket. A menekülést szolgálja, és a gyors kontrákat, az ellenféllel szemben. Ezeket a fomákat kitanulni, csak az ilyen kiváló képességű, erre alkalmasakat választanak ki a senseyek.

Felleg: Ők repülésnek hívják, de igazándiból, a magas súlypontemelkedést jelenti. Szintén igénybe veszia fürgeséget, ám nem kell hozzá nyer erő. Inkább a védekezést, mintsem a támadást szolgálja. Szemtől szemben az ellenféllel, gyors elugrásokat, és a kar kiedzését igényli. Ezt az alkar fenyítésével hozzák létre, és megedzik a csontot, hogy akár kókuszt is törjön vele, Az ütsése halálos is lehet.

Erő: Magában foglalja az ököl, a fej, és a láb erejét, melyet szintén kiedzéssel hoznak létre. A csont szinte megacélosodik, és könnyű célponttá tesz mindenkit. Csak is a támadást szolgálja, nem mást.

Pontosság: A szem fejlesztését, igényli. Akik ezt kitanulják, ennek urai lesznek. Mindenféle gyakorlaton vesznek részt, és úgy edzik magukat, hogy szemük távolra látó legyen. A nagymeterek gyógyfüveket termesztettek ennek érdekében. A pupillákat tágítják, és nem teszik ki fénynek. Sötétben könnyű tájékozódást kap, aki kitanulja. A pontosság alapja, a kar, és az önfegyelem. Ennek a formának tanulói, kemény fegyelemmel élik mindennapjaikat.

Találékonyság: A műfaj alapja, a tudás, a stratégia, és a tanulás. Rengeteg trükköt tud, ki ennek a főmestere, és aki ebbena legjobb. Ismernie kell az összes élőlényt, virágot, fát, talajt, fegyvert, stratégiai modult, harcászatot, és mindent ami ebbe tartozik. Általában csak a zsenik fejlesztik tőkéletesre a műfajt. A csöndben harcot szolgálja, ami annyit tesz, nem szemtől szemben küzd, hanem eszével. Hozzáteszem kegyetlen reakcióidőt igényel.

Ezek az alapillérek a következőképpen működnek; Egy fiú, elkezdi tanulnia Guandot, és mindennek az alapjait. Kiderül, miben különösen tehetséges, és azt a műfajt sokkalta többet gyakorolja, minta többit. Itt semmi nem korfüggő, bárki akármikor mesterré válhat, ha annyira jó. Ha eléri azt a tudást, hogy megadják neki az első lépést affelé, hogy mestert kapjon, kinevezik. Három lépés van a mestereri címig.

Lufol; Nodol; Sensey

A Lufol címet, akkor kapják, ha az illető, egy műfajt elfogadható szintre emel. Ekkor az összes ilyen tanítványt, leültetik, és egy sast eresztenek útjára. Állítólag az addig gondolkodik, majd visszajön, és elmondja az Onsenseynek, kik lehetnek méltók rá. Ekkor kap egy mestert, aki annak a formának tudója, amiben vizsgázott a címért.

A következő lépés, amikor a mester, tökéjjé fejleszti a gyermekkel együtt, azt a műfajt, amiben a legjobb. Ekkor jöna következő lépés a Nodol szint, amikor ebből vizsgázik. Ha átment, az ősi írások szerint, félmester, azaz Gonsensey lesz.

A senseyé válláshoz pedig, az összes lehetséges formát ki kell tanulnia, és meserivé kell fejeleszteni. És még ez sem lenne elég. Amiben különleges tehetsége van, azt mindenkinél jobban kell tudnia.

Ezután jön az Onsensey, de ezt csak különleges jel esetén kapják meg. Állítólagos csodatétel, ilyesmik. Nagyon ritka, hogy valakiből ez vállna.

Ezek hát a Guando harcstílus alapjai, melyek az ősök könyvében meg van írva. Mint tudjunk, Doffun mesteri címig vitte, és így nagy előnyt jelent számára az életben.