Post by Paul Orant on Jan 6, 2008 19:48:35 GMT 1
Név: Paul Orant
Faj: Ember
Nem: Férfi
Kor: 24 éves
Kaszt: Birodalmi Rohamosztagos / 415. Hadtest egyik szárazföldi támadó szakaszának egyik tizedese
Felszerelés:
Jelleme: Képzése során megtanulta, hogy azt aki rangban ssz magatartás mellett a fiú közepes tanuló volt, bár ez nem agyi befelette áll, annak feltétlenül engedelmeskedjen és hajtsa végre a parancsait. Félelmet nem nagyon ismer, megtanították, hogy ne féljen semmitől sem. Rendkívül bátor és hősies, bármilyen rá szabott feladatot legjobb tudása szerint próbál végrehajtani. Él benne a becsvágy, hogy magasabbra jusson a ranglétrán és egyre több ember tisztelje.
Kinézet: Izmos testalkatú, arca olyan mintha mindig mérges lenne. Teste tele van különbféle tetoválásokkal. Nagyon rövid a haja, barna a szeme. Szolgálaton kívül kényelmes, testhezálló, fekete ruházatot hord.
Mikor szolgálatban van, akkor fehér, rohamosztagos páncélzatát viseli.
Előtörténet:
Prológus
Carmen Bexter Orant épp otthon feküdt Coruscanti lakásukban, a holonet előtt, mikor erős és folyamatos fájásai kezdtek lenni. Ez volt már a kilencedik hónap, hogy még meg nem született gyermekét a szíve alatt hordta. Ez egy dolgot jelentett, hogy jön a baba. Stan Orant, Carmen férje, azonnal a siklóba segítette feleségét, majd a legközelebbi kórházig meg sem álltak. Érkezésük után Carment rögtön bevitték az egyik szülőszobába, mely ajtaját csak 2-2,5 óra múlva nyitották ki. Stan azonnal felpattant a váróból és a doktorhoz lépett.
- Hogy vannak?
- Mindketten épségben vannak uram, fiú lett.
- Nagyon jó, köszönöm doktor úr. És Carmen végül melyik nevet adta neki?
- Paul-nak hívják.
- Paul Orant…
A következő héten már otthon töltötte mindenki az éjszakát, bár aludni senki sem tudott a kis Paul miatt, aki folyton sírt, hogyha szülei magára hagyták.
Nagyon eleven gyerek volt és folyton gügyögött valamit, nem bírta befogni a száját. Szüleit ez nem zavarta, mindig örömmel foglalkoztak fiúkkal, csupán egyszer-kétszer tört el a mécses. Egyszer mikor egyedül hagyták néhány pillanatra a fiút, akkor az egy rendkívül értékes vázát döntött le a helyéről és törte szét. Carmen még a nagyanyjától kapta ajándékba a műtárgyat, ráadásul nem volt egy olcsó dolog, Paul pedig eltörte. Anyja ekkor kiabált vele először, de ilyenre még bőven lesz példa a későbbiekben.
Három éves kora után Stan és Carmen elküldték fiukat óvodába. Paul nem szeretett volna idegen emberek között lenni, így megsértődve töltötte el első napját a többi gyerek között. Nem szólt hozzá senkihez és nem játszott senkivel, de rádöbbent, hogy ezt rosszul teszi, hiszen mindenki jól érzi magát körülötte, csak ő nem. A következő nap mintha kicserélték volna, teljesen eleven lett. Mindenki megkedvelte a fiút, mindenki vele akart játszani. Neki viszont nem volt kedve mindenkihez, így megalakította a saját kis baráti körét, ahova akárki nem tartozhatott, csak az óvoda legjava. Akik nem tartoztak ide, azokra kemény idők vártak, hiszen Paul és ”bandája” mindig bántották és megtréfálták a náluk gyengébbeket. Az óvónők ettől teljesen ki voltak akadva és tudták, hogy az egész felfordulásnak Paul Orant lehet az oka. Beszéltek erről a szülőknek, akik biztosra vették, hogy fiuk nincs benne a dologba, egészen addig, amikor egy kicsit korábban mentek Paul-ért az óvodába, ő pedig éppen vizes wc papírral dobálta az egyik gyengébb fiút. Carmen fülön fogva ráncigálta el fiát egészen a siklóig, ahol aztán megkapta a magáét. Megígértették vele, hogy többet nem csinál ilyet, amit Paul látszólag meg is fogadott, de mintha az egyik fülén be a másikon ki. Másnap ugyanúgy folytatta a dolgot társaival, de ezúttal úgy, hogy a tanárnők ne vegyék észre.
Ez a magatartás az iskolában teljesen megváltozott, Paul ráébredt, hogy ez így nem mehet tovább. Megkomolyodott és a tanulásra kezdett összpontosítani. Az első pár évben a könnyű tananyag miatt kevés időráfordítással is kitűnő tanuló volt. Mikor hazament körülbelül egy óra tanulást szervezett be programjába, a többit játszással töltötte. Nagyon szerette a háborúval és csatával kapcsolatos dolgokat, mint minden fiú. Előszeretettel rendezett "házi háborút" a játékaival. Idővel a bábúk gyilkolását már taktikai támadások váltották fel, több taktikai lépést talált ki, melyek lehet, hogy a valóságban is megállnák a helyüket.
Miután felső tagozatos lett a tanulmányi eredémenyei kezdtek romlani. Úgyan annyit tanult felsőben mint alsóban, csakhogy itt már ez nem volt elég ahhoz, hogy kitánő legyen. Eredményei hármas és négyes között tengődtek, mely még mindíg nem nevezhető rossznak, de már nem tartozott az osztály éltanulói közé. A háborúval kapcsolatos szenvedélye továbbra sem csökkent, sőt úgy tervezte, hogy ha felnő, akkor katona lesz belőle. Ezt a tervét szüleivel is közölte, akik örömmel fogaták a hírt, hogy fiuknak van már elképzelése a jövőjét illetően. Persze jobban örültek volna, hogyha egy kevésbé veszélyes hivatást választ magának, de megígérték, hogy mindenben támogatni fogják, hogy Paul elérhesse célját. Stan-nel volt egy ismerőse a Caridán, egy bizonyos Rom Mohc, aki a Caradiai Katonai Akadémia igazgatója. A férfi elmondta Rom-nak, hogy fia milyen tervekkel állt elő mire az megkérte, hogy fiát mindenképpen az ő akarémiájára hozzák, hogyha kötelességtudó és eredményes katonát szeretnének belőle csinálni.
Leadták a felvételt az Akadémiára a kétszer 6 hónapos Rohamosztagos képzésrre melyet természetesen elfogadtak.
Stan és Carmen saját maguk vitték el Paul-t a Caridára, ahol az Akadémia egyik campusában, Spinara Plateau-ban elszállásolták. A szülők tudták, hogy lehet, hogy sosem fogják újra látni a fiukat, de még mindig jobb, minthogy ha a börtönből kellene kihozniuk.
Az Akadémia és a kiképzés
Az épület maga úgy néz ki mint egy vár. Tornyok és támpillérek díszítik a falakat. Itt-ott Birodalmi zászlók lógnak alá, ezzel jelezve, hogy kinek a fennhatósága alá tartozik az Akadémia.
Belül a legmodernebb eszközök állnak mindenki rendelkezésére, a berendezési tárgyak is egyszerűen szemkápráztatóak. Az épület mellett volt a kiképző terep, melyet nehezebbnél nehezebb akadályok tarkították, de volt egy gyanúsan üres placc. Később kiderült, hogy ott fogják csinálni az erőléti edzéseket (fekvőtámasz, felülés, stb.).
A campusban mindenki elfoglalta a helyét, kicsomagolták a csomagjaikat, majd átvették az Akadémia uniformisát. Ez egy sima sötét színű tréning nadrág és felső volt, az Akadémia címerével ellátva, továbbá megkapták a rohamosztagosok páncélzatát, hogy már az elejétől fogva szokják, hogy milyen azt viselni. Az első napot az ismerkedésnek és a hely megszokásának szentelték, a kiképzés csak másnap vette kezdetét. Első nap a kiképző elmondta nekik, hogy itt majd megtanulják, hogy mi a fegyelem és mindenki húzza meg magát. Paul fittyet hányt az egészre, nem tudta még, hogy mi fog rá várni. Két sráccal is megismerkedett, Walt Landers-el és Kal Walker-el. Mind a kettő igyanazon a véleményen volt mint Paul, de gondolatuknak ők sem mertek hangot adni. Ők sem tudták, hogy mi lessz itt még és, hogy ez a véleményük néhány hét alatt teljesen meg fog változni.
Az első nap még könnyű volt, csak elmondták, hogy mivel fognak foglalkozni, milyen képzésen fognak átesni és néhányszor ezt illusztrálták is. Paul nem jutott szóhoz a nagy követelmény miatt. Az 5:30-as ébresztőtöl és a 9:30-as takarodó hallatán leesett Paul álla. Ebben benne van a testedzés és a fegyverekkel való képzés. Az kiképzésbe beiktatták melynek a Harcászati ismereteket is, melyet Gandl Vorkosiegge oktatta. Megismerkedtek a kiképző őrmesterrel is, aki Dauren, egy volt rohamosztagos katona volt. Mindegyik kiképző, kivétel nélkül szigorú volt és nagy elvárással álltak a diákok előtt.
Hamarosan meg is kezdődött a képzés kemény része. Paul észrevette, hogy mostantól nem tudja majd a kemény gyereket játszani, réjött, hogy meg kell húznia magát ha nem akar problémát. Ez könnyen ment neki, hamar beletanult, hogy hogyan mennek itt a dolgok. Néhány heti képzés után Paul megizmosodott, mint testileg mint mentálisan. Az első néhány hét eléggé kínkeserves volt, teljesen összezúzták a személyiségét. Ezután belenevelték a lojalitást és a Birodalommal szembeni feltétlen engedelmességet és tiszteletet. A Harcászati ismereten elkezdték tanulni, hogy tevékenykedik egy osztag, egy szakasz, egy század, hogy mi a feladatuk. Megismerkedtek néhány betartandó alakzattal, betartandó formai követelményekkel, valamint, hogy miként kell eleget tenni a parancsoknak. Néhány hónap után bebizonyosodott, hogy Orant nagyszerű taktikai és vezetési képességekkel rendelkezik. Amikor felhoztak példának pár csatahelyzetet, Paul azonnal tudta, hogy milyen taktikai lépéssel lehetne áttörni a védelmet, vagy kivédeni a támadást.
A nehézségektől eltekintve Paulnak nagyon tetszett az egész és tudta, hogy így sokra viheti majd. A szórakozást tiltották az Akadémián, csak hétvégén lehetett elhagyni az Akadémia épületét. Paul sokat sétált az épületen belül, sokszor kielemezte a bejáratnál lévő szobrot, friss levegőt szívott a kiképző terepen, majd ezután mindíg elment lefeküdni.
[/img][/center]
Kétszer hat hónapon át tartott a képzés. Az első félév a közlegényi képzés, a következő pedig a tiszthelyettesi képzés volt. Elmélyítették minden tudásukat a fegyverek és a taktika terén. Félévkor és év végén vizsgát kellett letenniük. A félévit Paul még könnyen letette, de év végén az egész évi anyagból kellett letenni a vizsgát. Ez olyan volt mint egy érettségi, de itt az volt a tét, hogy kikerüljenek az Akadémiáról az egyik hadtestbe. Paul rengeteget tanult a tesztre, éjt nappallá téve a könyveket bújta. Emellett a testedzés sem maradt el, már csak a vizsga választotta el az ifjú Orant-ot attól, hogy igazi katona legyen.
Rettenetesen izgult a fiú, egészen addig amíg be nem lépett a vizsgaterembe, itt ugyanis minden izgalma szerte foszlott. Leült a padba ahova mutatták neki, majd kapott maga elé egy több oldalas karikázós tesztet. A lényege az volt, hogy négy válasz közül a helyeset kellett kiválasztania. Paul meglehetősen könnyűnek találta a tesztet, nem csoda hiszen rengeteget tanult rá. Körülbelül háromnegyed óra alatt végzett, majd elhagyta a termet. Egy hét múlva volt az eredményhirdetés, az iskola faliújságokra kitették, hogy ki ment át. Aki nem találta rajta a nevét, annak el kellett hagynia az akadémia falait és valószínüleg soha nem válhatott belőle katona. Paul izgatottan keresgélte a nevét, melyet szerencsére meg is talált, ez azt jelentette, hogy Orant átment.
Első katonai évek
Paul 415. hadtestbeküldték szolgálatra. Az első három évben nem kellett mást tennie, csak Coruscanton járőrözni, hogy ha pedig valami incidens zajlott akkor közbe kellett lépnie. Nem sokszor történt fennakadás, néhányszor lefüleltek egy-egy csempészt, aki Coruscant határain belül próbált üzletelni.
Az első komoly bevetés - Renatasia-i csata
A Birodalom megalakulásuk utáni 6. évében újra felfedezte a Renatasia-i rendszert és tervbe vették, hogy átveszik az uralmat a rendszer felett. Ezt a Centrality közreműködésével próbálta meg véghezvinni. Osuno Whett-et és Vuffi Raa-t küldték el, hogy kémkedjenek, járjanak utánna dolgoknak. Miután elnyerték a Renatasiaiak bizalmát, mindent megtudtak amit szerettek volna, majd megpróbálták tárgyalás útján egyesíteni a rendszert a Birodalommal. A rendszer lakói nem adták be a derekukat, minek következtében az egyesített Birodalmi és Centralitas erők támadást indított a rendszer ellen. Rengeteg LAAT és különbféle osztagok utaztak ide, a 415. Hadtest is teljes létszámmal vett részt a csatában. Paulnak és az egyik ezrednek az volt a feladata, hogy hatoljanak be a Renatasia III-ra és ott a foglalják el a Városházát. Be is hatoltak a légtérbe, ahol a bombázóknak sikerült kilőniük a légvédelmi ágyúkat. Ezután biztonságban landoltak a bolygó felszínén és azonnal megközelítették az épületet. Már az épület előtt szembe kellett nézniük a bolygó katonai erejével. Paul végig az élen haladt és mindíg időben fedezékbe húzódott, ha a helyzet úgy kívánta. Körülbelül fél órája harcoltak, mikor sikerült az épület előtti teret megtisztítani a bolygó katonáitól. Ezt a területet azonnal elfoglalták, majd néhány zászlóaljt az épület mögé küldtek, hogy két oldalról támadhassák meg. A megbeszélt jelre megrohamozták a városházát. Paul szemből tört be, ahol már a védekező pozícióba állított katonákkal és testőrökkel kellett szembe nézniük. Itt pár perces tűzharcba keveredtek, míg meg nem érkezett hátulról a segítség, viszont addig több rohamosztagos is elesett. Sok embert vesztettek a 415-sök, és Paul szakaszának őrmesterét is lelőtték. Nem élte túl, így valakinek csata közben át kellett vennie a helyét, melyet a rangidős tiszt tette meg. Paul több társával egyetemben redületlenül tartott felfelé az emeleteken, ahol már egyre kevesebb ellenséggel találkoztak. Sikeresen foglalták el a Városházát, de a politikusokat nem sikerült elfogni, valószínüleg már a támadás előtt elhagyhatták a bolygót.
Ezután visszavonulásra kényszerítették Renatsia katonáit és kihírdették, hogy a bolygó mostantól a Birodalom fennhatósága alá tartozik, majd a LAAT-ok fedélzetén elhagyták a bolygót, de néhány osztagot otthagytak.
A második próbatétel - Maridun
Mikor visszatértek a Coruscant-ra, a vezetőség tudomást szerzett Paul teljesítményéről és úgy döntöttek, hogy tizedessé léptetik elő.
Egy év múlva, 11 bby-ben, a Maridun-ra küldték az 415-söket, hiszen a Birodalom nem rég felfedezte a bolygót és hasznos lett volna megkaparintani bányászati okokból. Azonnal összeszervezték a Birodalmi erőket, majd a bolygóra utaztak. Nem folytattak előzetes tárgyalásokat, azonnal a csata következett. A 415. Hadtest Frickett parancsnok vezetésével kezdte meg a harcot. A többi egységet Ziering generális, Gage kapitány, Bex főhadnagy és Janek Sunber parancsnok vezetésével lépett a bolygó felszínére. Ziering generális csapata azonnal védőpajzsot vont a Birodalmi tábor köré, melyre néhány esetben Pauléknak kellett vigyázni, hogy az Amanin hacosok nem tudjanak átlopakodni rajta. Ez még csak a csata előkészülete volt, komolyabb tűzharcra nem került sor egyelőre. Minden azzal kezdődött, hogy Gage kapitány felderítő konvojt indított a térségbe, mely a helyi harcosok megtámadtak. Három zászlóalj sietett a segítségükre és megakadályozták, hogy a kapitány egysége nagyobb veszteséget szenvedjen. Paul is részt vett a mentő akcióban, a támogató egységekkel együtt tüzelt az Amanin-okra, ezzel fedezve Gage-éket. Ekkor Frickett parancsnok nyílt tüzet rendelt el Pauléktól, akik engedelmeskedtek a parancsnak. Jack Sunber próbálta figyelmeztetni a parancsnokot, hogy az Amaninok csaptád állítottak, de Frickett a saját feje után ment, így Paulék csapdába estek. Az "égig érő fűben" kellett megkűzdeniük az ellenséggel, ahol rengeteg rohamosztagos odaveszett, sőt maga Frickett is. Összesen egy zászlóalj menekült meg hála Sunber parancsnok egységének, akik kicsit késve, de még idejében megérkeztek a csatatérre. A megmenekített zászlóalj csatlakozott a parancsnok egységéhez, majd másnap megtámadták az Amaninokat. Ez csak egy csel volt, mert közben Zieringék az ellenség háta mögé kerültek, így azok kereszttűzbe kerültek. Végül a többi egység is megérkezett és az Amanin tábor minden tagját eltették láb alól. A véres csata három napig tartott.
Paul fejében egy percre sem fordult meg a vereség gondolata, pedig sok embert vesztettek. Ziering és Frickett generális és az egységüknek 90%-a odaveszett.
Végül az Amanin harcosok majdnem 100%-a meghalt, de a Birodalom is hatalmas veszteségek árán érte el a győzelmet.
Az utóbbi egy év
A csatát követően Paul hazatért a Coruscantra, ahol ismét kikerült az utcákra, de ezúttal a szakasz már az ő irányítása alatt rótta az utcák és a sikátorok sorait és az ő parancsai szerint cselekedtek.
Név: Paul Orant
Szint: 1. szint
Pontok: 3 pont
Felhasznált pontok: 1 pont
Maradék pontok: 2 pont
Felszerelés:
- Katonai lakosztály a Coruscanton (1 pont)
NJK-k: -nincs-
Vállalkozás: -nincs-
Jutalmak: -nincs-
Kreditek: ? $
Utolsó módosítás: 2008.01.06.
Faj: Ember
Nem: Férfi
Kor: 24 éves
Kaszt: Birodalmi Rohamosztagos / 415. Hadtest egyik szárazföldi támadó szakaszának egyik tizedese
Felszerelés:
- Rohamosztagos páncélzat
- E-11 sugárvető.
- SE-14r ismétlő sugárpisztoly
- Hő detonátor
- Komlink
- Sisakba épített holocam
Jelleme: Képzése során megtanulta, hogy azt aki rangban ssz magatartás mellett a fiú közepes tanuló volt, bár ez nem agyi befelette áll, annak feltétlenül engedelmeskedjen és hajtsa végre a parancsait. Félelmet nem nagyon ismer, megtanították, hogy ne féljen semmitől sem. Rendkívül bátor és hősies, bármilyen rá szabott feladatot legjobb tudása szerint próbál végrehajtani. Él benne a becsvágy, hogy magasabbra jusson a ranglétrán és egyre több ember tisztelje.
Kinézet: Izmos testalkatú, arca olyan mintha mindig mérges lenne. Teste tele van különbféle tetoválásokkal. Nagyon rövid a haja, barna a szeme. Szolgálaton kívül kényelmes, testhezálló, fekete ruházatot hord.
Mikor szolgálatban van, akkor fehér, rohamosztagos páncélzatát viseli.
Előtörténet:
Prológus
Carmen Bexter Orant épp otthon feküdt Coruscanti lakásukban, a holonet előtt, mikor erős és folyamatos fájásai kezdtek lenni. Ez volt már a kilencedik hónap, hogy még meg nem született gyermekét a szíve alatt hordta. Ez egy dolgot jelentett, hogy jön a baba. Stan Orant, Carmen férje, azonnal a siklóba segítette feleségét, majd a legközelebbi kórházig meg sem álltak. Érkezésük után Carment rögtön bevitték az egyik szülőszobába, mely ajtaját csak 2-2,5 óra múlva nyitották ki. Stan azonnal felpattant a váróból és a doktorhoz lépett.
- Hogy vannak?
- Mindketten épségben vannak uram, fiú lett.
- Nagyon jó, köszönöm doktor úr. És Carmen végül melyik nevet adta neki?
- Paul-nak hívják.
- Paul Orant…
A következő héten már otthon töltötte mindenki az éjszakát, bár aludni senki sem tudott a kis Paul miatt, aki folyton sírt, hogyha szülei magára hagyták.
Nagyon eleven gyerek volt és folyton gügyögött valamit, nem bírta befogni a száját. Szüleit ez nem zavarta, mindig örömmel foglalkoztak fiúkkal, csupán egyszer-kétszer tört el a mécses. Egyszer mikor egyedül hagyták néhány pillanatra a fiút, akkor az egy rendkívül értékes vázát döntött le a helyéről és törte szét. Carmen még a nagyanyjától kapta ajándékba a műtárgyat, ráadásul nem volt egy olcsó dolog, Paul pedig eltörte. Anyja ekkor kiabált vele először, de ilyenre még bőven lesz példa a későbbiekben.
Három éves kora után Stan és Carmen elküldték fiukat óvodába. Paul nem szeretett volna idegen emberek között lenni, így megsértődve töltötte el első napját a többi gyerek között. Nem szólt hozzá senkihez és nem játszott senkivel, de rádöbbent, hogy ezt rosszul teszi, hiszen mindenki jól érzi magát körülötte, csak ő nem. A következő nap mintha kicserélték volna, teljesen eleven lett. Mindenki megkedvelte a fiút, mindenki vele akart játszani. Neki viszont nem volt kedve mindenkihez, így megalakította a saját kis baráti körét, ahova akárki nem tartozhatott, csak az óvoda legjava. Akik nem tartoztak ide, azokra kemény idők vártak, hiszen Paul és ”bandája” mindig bántották és megtréfálták a náluk gyengébbeket. Az óvónők ettől teljesen ki voltak akadva és tudták, hogy az egész felfordulásnak Paul Orant lehet az oka. Beszéltek erről a szülőknek, akik biztosra vették, hogy fiuk nincs benne a dologba, egészen addig, amikor egy kicsit korábban mentek Paul-ért az óvodába, ő pedig éppen vizes wc papírral dobálta az egyik gyengébb fiút. Carmen fülön fogva ráncigálta el fiát egészen a siklóig, ahol aztán megkapta a magáét. Megígértették vele, hogy többet nem csinál ilyet, amit Paul látszólag meg is fogadott, de mintha az egyik fülén be a másikon ki. Másnap ugyanúgy folytatta a dolgot társaival, de ezúttal úgy, hogy a tanárnők ne vegyék észre.
Ez a magatartás az iskolában teljesen megváltozott, Paul ráébredt, hogy ez így nem mehet tovább. Megkomolyodott és a tanulásra kezdett összpontosítani. Az első pár évben a könnyű tananyag miatt kevés időráfordítással is kitűnő tanuló volt. Mikor hazament körülbelül egy óra tanulást szervezett be programjába, a többit játszással töltötte. Nagyon szerette a háborúval és csatával kapcsolatos dolgokat, mint minden fiú. Előszeretettel rendezett "házi háborút" a játékaival. Idővel a bábúk gyilkolását már taktikai támadások váltották fel, több taktikai lépést talált ki, melyek lehet, hogy a valóságban is megállnák a helyüket.
Miután felső tagozatos lett a tanulmányi eredémenyei kezdtek romlani. Úgyan annyit tanult felsőben mint alsóban, csakhogy itt már ez nem volt elég ahhoz, hogy kitánő legyen. Eredményei hármas és négyes között tengődtek, mely még mindíg nem nevezhető rossznak, de már nem tartozott az osztály éltanulói közé. A háborúval kapcsolatos szenvedélye továbbra sem csökkent, sőt úgy tervezte, hogy ha felnő, akkor katona lesz belőle. Ezt a tervét szüleivel is közölte, akik örömmel fogaták a hírt, hogy fiuknak van már elképzelése a jövőjét illetően. Persze jobban örültek volna, hogyha egy kevésbé veszélyes hivatást választ magának, de megígérték, hogy mindenben támogatni fogják, hogy Paul elérhesse célját. Stan-nel volt egy ismerőse a Caridán, egy bizonyos Rom Mohc, aki a Caradiai Katonai Akadémia igazgatója. A férfi elmondta Rom-nak, hogy fia milyen tervekkel állt elő mire az megkérte, hogy fiát mindenképpen az ő akarémiájára hozzák, hogyha kötelességtudó és eredményes katonát szeretnének belőle csinálni.
Leadták a felvételt az Akadémiára a kétszer 6 hónapos Rohamosztagos képzésrre melyet természetesen elfogadtak.
Stan és Carmen saját maguk vitték el Paul-t a Caridára, ahol az Akadémia egyik campusában, Spinara Plateau-ban elszállásolták. A szülők tudták, hogy lehet, hogy sosem fogják újra látni a fiukat, de még mindig jobb, minthogy ha a börtönből kellene kihozniuk.
Az Akadémia és a kiképzés
Az épület maga úgy néz ki mint egy vár. Tornyok és támpillérek díszítik a falakat. Itt-ott Birodalmi zászlók lógnak alá, ezzel jelezve, hogy kinek a fennhatósága alá tartozik az Akadémia.
Belül a legmodernebb eszközök állnak mindenki rendelkezésére, a berendezési tárgyak is egyszerűen szemkápráztatóak. Az épület mellett volt a kiképző terep, melyet nehezebbnél nehezebb akadályok tarkították, de volt egy gyanúsan üres placc. Később kiderült, hogy ott fogják csinálni az erőléti edzéseket (fekvőtámasz, felülés, stb.).
A campusban mindenki elfoglalta a helyét, kicsomagolták a csomagjaikat, majd átvették az Akadémia uniformisát. Ez egy sima sötét színű tréning nadrág és felső volt, az Akadémia címerével ellátva, továbbá megkapták a rohamosztagosok páncélzatát, hogy már az elejétől fogva szokják, hogy milyen azt viselni. Az első napot az ismerkedésnek és a hely megszokásának szentelték, a kiképzés csak másnap vette kezdetét. Első nap a kiképző elmondta nekik, hogy itt majd megtanulják, hogy mi a fegyelem és mindenki húzza meg magát. Paul fittyet hányt az egészre, nem tudta még, hogy mi fog rá várni. Két sráccal is megismerkedett, Walt Landers-el és Kal Walker-el. Mind a kettő igyanazon a véleményen volt mint Paul, de gondolatuknak ők sem mertek hangot adni. Ők sem tudták, hogy mi lessz itt még és, hogy ez a véleményük néhány hét alatt teljesen meg fog változni.
Az első nap még könnyű volt, csak elmondták, hogy mivel fognak foglalkozni, milyen képzésen fognak átesni és néhányszor ezt illusztrálták is. Paul nem jutott szóhoz a nagy követelmény miatt. Az 5:30-as ébresztőtöl és a 9:30-as takarodó hallatán leesett Paul álla. Ebben benne van a testedzés és a fegyverekkel való képzés. Az kiképzésbe beiktatták melynek a Harcászati ismereteket is, melyet Gandl Vorkosiegge oktatta. Megismerkedtek a kiképző őrmesterrel is, aki Dauren, egy volt rohamosztagos katona volt. Mindegyik kiképző, kivétel nélkül szigorú volt és nagy elvárással álltak a diákok előtt.
Hamarosan meg is kezdődött a képzés kemény része. Paul észrevette, hogy mostantól nem tudja majd a kemény gyereket játszani, réjött, hogy meg kell húznia magát ha nem akar problémát. Ez könnyen ment neki, hamar beletanult, hogy hogyan mennek itt a dolgok. Néhány heti képzés után Paul megizmosodott, mint testileg mint mentálisan. Az első néhány hét eléggé kínkeserves volt, teljesen összezúzták a személyiségét. Ezután belenevelték a lojalitást és a Birodalommal szembeni feltétlen engedelmességet és tiszteletet. A Harcászati ismereten elkezdték tanulni, hogy tevékenykedik egy osztag, egy szakasz, egy század, hogy mi a feladatuk. Megismerkedtek néhány betartandó alakzattal, betartandó formai követelményekkel, valamint, hogy miként kell eleget tenni a parancsoknak. Néhány hónap után bebizonyosodott, hogy Orant nagyszerű taktikai és vezetési képességekkel rendelkezik. Amikor felhoztak példának pár csatahelyzetet, Paul azonnal tudta, hogy milyen taktikai lépéssel lehetne áttörni a védelmet, vagy kivédeni a támadást.
A nehézségektől eltekintve Paulnak nagyon tetszett az egész és tudta, hogy így sokra viheti majd. A szórakozást tiltották az Akadémián, csak hétvégén lehetett elhagyni az Akadémia épületét. Paul sokat sétált az épületen belül, sokszor kielemezte a bejáratnál lévő szobrot, friss levegőt szívott a kiképző terepen, majd ezután mindíg elment lefeküdni.
[/img][/center]
Kétszer hat hónapon át tartott a képzés. Az első félév a közlegényi képzés, a következő pedig a tiszthelyettesi képzés volt. Elmélyítették minden tudásukat a fegyverek és a taktika terén. Félévkor és év végén vizsgát kellett letenniük. A félévit Paul még könnyen letette, de év végén az egész évi anyagból kellett letenni a vizsgát. Ez olyan volt mint egy érettségi, de itt az volt a tét, hogy kikerüljenek az Akadémiáról az egyik hadtestbe. Paul rengeteget tanult a tesztre, éjt nappallá téve a könyveket bújta. Emellett a testedzés sem maradt el, már csak a vizsga választotta el az ifjú Orant-ot attól, hogy igazi katona legyen.
Rettenetesen izgult a fiú, egészen addig amíg be nem lépett a vizsgaterembe, itt ugyanis minden izgalma szerte foszlott. Leült a padba ahova mutatták neki, majd kapott maga elé egy több oldalas karikázós tesztet. A lényege az volt, hogy négy válasz közül a helyeset kellett kiválasztania. Paul meglehetősen könnyűnek találta a tesztet, nem csoda hiszen rengeteget tanult rá. Körülbelül háromnegyed óra alatt végzett, majd elhagyta a termet. Egy hét múlva volt az eredményhirdetés, az iskola faliújságokra kitették, hogy ki ment át. Aki nem találta rajta a nevét, annak el kellett hagynia az akadémia falait és valószínüleg soha nem válhatott belőle katona. Paul izgatottan keresgélte a nevét, melyet szerencsére meg is talált, ez azt jelentette, hogy Orant átment.
Első katonai évek
Paul 415. hadtestbeküldték szolgálatra. Az első három évben nem kellett mást tennie, csak Coruscanton járőrözni, hogy ha pedig valami incidens zajlott akkor közbe kellett lépnie. Nem sokszor történt fennakadás, néhányszor lefüleltek egy-egy csempészt, aki Coruscant határain belül próbált üzletelni.
Az első komoly bevetés - Renatasia-i csata
A Birodalom megalakulásuk utáni 6. évében újra felfedezte a Renatasia-i rendszert és tervbe vették, hogy átveszik az uralmat a rendszer felett. Ezt a Centrality közreműködésével próbálta meg véghezvinni. Osuno Whett-et és Vuffi Raa-t küldték el, hogy kémkedjenek, járjanak utánna dolgoknak. Miután elnyerték a Renatasiaiak bizalmát, mindent megtudtak amit szerettek volna, majd megpróbálták tárgyalás útján egyesíteni a rendszert a Birodalommal. A rendszer lakói nem adták be a derekukat, minek következtében az egyesített Birodalmi és Centralitas erők támadást indított a rendszer ellen. Rengeteg LAAT és különbféle osztagok utaztak ide, a 415. Hadtest is teljes létszámmal vett részt a csatában. Paulnak és az egyik ezrednek az volt a feladata, hogy hatoljanak be a Renatasia III-ra és ott a foglalják el a Városházát. Be is hatoltak a légtérbe, ahol a bombázóknak sikerült kilőniük a légvédelmi ágyúkat. Ezután biztonságban landoltak a bolygó felszínén és azonnal megközelítették az épületet. Már az épület előtt szembe kellett nézniük a bolygó katonai erejével. Paul végig az élen haladt és mindíg időben fedezékbe húzódott, ha a helyzet úgy kívánta. Körülbelül fél órája harcoltak, mikor sikerült az épület előtti teret megtisztítani a bolygó katonáitól. Ezt a területet azonnal elfoglalták, majd néhány zászlóaljt az épület mögé küldtek, hogy két oldalról támadhassák meg. A megbeszélt jelre megrohamozták a városházát. Paul szemből tört be, ahol már a védekező pozícióba állított katonákkal és testőrökkel kellett szembe nézniük. Itt pár perces tűzharcba keveredtek, míg meg nem érkezett hátulról a segítség, viszont addig több rohamosztagos is elesett. Sok embert vesztettek a 415-sök, és Paul szakaszának őrmesterét is lelőtték. Nem élte túl, így valakinek csata közben át kellett vennie a helyét, melyet a rangidős tiszt tette meg. Paul több társával egyetemben redületlenül tartott felfelé az emeleteken, ahol már egyre kevesebb ellenséggel találkoztak. Sikeresen foglalták el a Városházát, de a politikusokat nem sikerült elfogni, valószínüleg már a támadás előtt elhagyhatták a bolygót.
Ezután visszavonulásra kényszerítették Renatsia katonáit és kihírdették, hogy a bolygó mostantól a Birodalom fennhatósága alá tartozik, majd a LAAT-ok fedélzetén elhagyták a bolygót, de néhány osztagot otthagytak.
A második próbatétel - Maridun
Mikor visszatértek a Coruscant-ra, a vezetőség tudomást szerzett Paul teljesítményéről és úgy döntöttek, hogy tizedessé léptetik elő.
Egy év múlva, 11 bby-ben, a Maridun-ra küldték az 415-söket, hiszen a Birodalom nem rég felfedezte a bolygót és hasznos lett volna megkaparintani bányászati okokból. Azonnal összeszervezték a Birodalmi erőket, majd a bolygóra utaztak. Nem folytattak előzetes tárgyalásokat, azonnal a csata következett. A 415. Hadtest Frickett parancsnok vezetésével kezdte meg a harcot. A többi egységet Ziering generális, Gage kapitány, Bex főhadnagy és Janek Sunber parancsnok vezetésével lépett a bolygó felszínére. Ziering generális csapata azonnal védőpajzsot vont a Birodalmi tábor köré, melyre néhány esetben Pauléknak kellett vigyázni, hogy az Amanin hacosok nem tudjanak átlopakodni rajta. Ez még csak a csata előkészülete volt, komolyabb tűzharcra nem került sor egyelőre. Minden azzal kezdődött, hogy Gage kapitány felderítő konvojt indított a térségbe, mely a helyi harcosok megtámadtak. Három zászlóalj sietett a segítségükre és megakadályozták, hogy a kapitány egysége nagyobb veszteséget szenvedjen. Paul is részt vett a mentő akcióban, a támogató egységekkel együtt tüzelt az Amanin-okra, ezzel fedezve Gage-éket. Ekkor Frickett parancsnok nyílt tüzet rendelt el Pauléktól, akik engedelmeskedtek a parancsnak. Jack Sunber próbálta figyelmeztetni a parancsnokot, hogy az Amaninok csaptád állítottak, de Frickett a saját feje után ment, így Paulék csapdába estek. Az "égig érő fűben" kellett megkűzdeniük az ellenséggel, ahol rengeteg rohamosztagos odaveszett, sőt maga Frickett is. Összesen egy zászlóalj menekült meg hála Sunber parancsnok egységének, akik kicsit késve, de még idejében megérkeztek a csatatérre. A megmenekített zászlóalj csatlakozott a parancsnok egységéhez, majd másnap megtámadták az Amaninokat. Ez csak egy csel volt, mert közben Zieringék az ellenség háta mögé kerültek, így azok kereszttűzbe kerültek. Végül a többi egység is megérkezett és az Amanin tábor minden tagját eltették láb alól. A véres csata három napig tartott.
Paul fejében egy percre sem fordult meg a vereség gondolata, pedig sok embert vesztettek. Ziering és Frickett generális és az egységüknek 90%-a odaveszett.
Végül az Amanin harcosok majdnem 100%-a meghalt, de a Birodalom is hatalmas veszteségek árán érte el a győzelmet.
Az utóbbi egy év
A csatát követően Paul hazatért a Coruscantra, ahol ismét kikerült az utcákra, de ezúttal a szakasz már az ő irányítása alatt rótta az utcák és a sikátorok sorait és az ő parancsai szerint cselekedtek.
Név: Paul Orant
Szint: 1. szint
Pontok: 3 pont
Felhasznált pontok: 1 pont
Maradék pontok: 2 pont
Felszerelés:
- Katonai lakosztály a Coruscanton (1 pont)
NJK-k: -nincs-
Vállalkozás: -nincs-
Jutalmak: -nincs-
Kreditek: ? $
Utolsó módosítás: 2008.01.06.
Remélem így már elfogadható lesz. Egyébként az erőérzékenységet azért szerettem volna, mert szeretnék Paul-ból Császári Testőrt faragni Kennede mester kalandjában és ott jól jön az efféle kiváltság. De kiszedtem.