Sidias Candroon

[Sidias Candroon]

Név: ifj Sidias Candroon
Becenév: Sid
Születési idő: B.E. 18. (23 éves)
Születési hely: Alderaan
Nem: Férfi
Faj: Humanoid (Ember)
Foglalkozás/kaszt: Zenész, végzős diák az Alderaani Zeneakadémián
Felszerelés, személyes tárgyak: Hétköznapi, divatos ruhák sokasága; ünnepi fellépő ruha; egy elektromos és egy hagyományos gitár, egy nyaklánc, amin egy zöld adegan kristály függ.

ifj Sidias Candroon

Előtörténet:

Alderaan, 18 évvel a Birodalom születése előtt. Az Alderai Központi Kórház szülészeti osztályán egy izgatott apuka mászkál fel-alá, és már kb a 20. kávét fogyasztja el egymás után. Van is miért izgulnia, hisz egyszerre van veszélyben felesége, és születendő fia élete. A férfi remegő kézzel emelte didergő ajkaihoz a forró kávét, amikor is egy nővér jött ki az ajtón. A férfi, Sidias Candroon, azonnal megfordult és faggatni kezdte a nővért.

- Mi történt? Hogy vannak? Ugye életben maradnak?! Mondjon valamit, kérem! – Kérleli és faggatja idegességében a nővért.

A nő együtt érző tekintettel pillantott a férfira, majd bársonyos, nyugtató hangon elmondta, hogy komplikációk léptek fel a szülés során, és vagy a felesége, vagy a születendő fia, életét fogja veszteni, és a döntés most rajta áll. Ha a feleségét választja, akkor a fia hal meg; ha a fiát választja, akkor a felesége lángja huny ki. A férfira a szavak - voltak azok bármennyire is megnyugtató, és együtt érző hangon kiejtett szavak – hatalmas, több tonnás kőként nehezedtek. Lelke pillanatok alatt szilánkokra tört, és elkeseredettségében a földre esett. 2 ápoló azonnal a segítségére sietett, és felsegítette a földről a férfit.

Sidias fejében megállás nélkül visszhangzottak a terhes, szomorú szavak „komplikációk léptek fel… mi mindent megtettünk… de sajnos, egyikük meghal… és a döntés Önön múlik”. A többi körítést a férfi agya ignorálta, és salakként hajította félre tudatából, mintha el se hangzottak volna azok. Ekkor végleg megtört a férfi, és sírásba tört ki a kórházi folyosó közepén. Az ápolónőt, annak gallérjánál fogva szorította, és elkeseredett, megtört hangon kérlelte, szinte követelte, hogy mentsék meg mindkettőt. De az orvosok nem tudják mindkettőt egyszerre megmenteni, és ezt a nővér is elmondta, egyre együtt érzőbben. A férfi az egyik székbe roskadt, majd arcát kezeibe temette és csak zokogott. Közben agyában a régi szép időkre gondolt. Az első randevú Elvirával, az első csók. A házasság pillanatai, majd a gyermekáldásra való készülődés. Mindent megvettek a gyereknek. Nem tartoztak a gazdag családok közé, de nem is voltak különösebb anyagi problémáik. Elvira a Köztársaság hírszerzésénél dolgozott a központban, mint irodavezető. Sidias ezzel szemben egyszerű taxi sofőr volt. „Ó, az az első találkozás… Amikor késve indult a munkába, és nem indult a suhanója, és engem intett le... Milyen gyönyörű volt, és közvetlen... Nem voltak előítéletei a munkám miatt… Mindig is kisfiút szerettünk volna, de nem számított, a lényeg, hogy egészsége legyen…” Idézi fel magában Sidias a múltat. Az oly gyönyörű múltat, mely még gyönyörűbb jövőt remélt. Ám a jelen végül horrorisztikus pillanatokká formálódott.

Sidias szülei az esküvő után. Boldog pillanatok...

Nehéz döntés előtt állt a férfi, ám a sors különös, kegyetlen, ám ezúttal talán humánus játéka megtette helyette a döntést. Elvira szíve leállt, nem bírta a megpróbáltatásokat. Az orvosoknak sikerült a gyermeket megmenteni. A férfit, felesége halálhíre villámcsapásként érte, annak ellenére, hogy számítani lehetett rá. Néhány pillanattal később erőt vett magán, és bement a kórterembe.

- Sajnálom, őszinte részvétem! Kívánja látni a fiát? – kérdezte a doktor együttérzően.

Sidias bólintott, de előtte odalépett feleségéhez, akit fehér lepellel takartak le. Lerogyott az ágy mellé, és zokogott. Könnyeitől már szinte nem látott a férfi. Szomorú, könnyes tekintetét a nő letakarta arcára szegezte.

- Fiúnk született, drágám. – mondta remegő hangon – sajnálom… nem akartam… ha jobban odafigyelek… bocsáss meg nekem… - folytatta zokogva, önmagát okolva a történtekért. – Ígérem, hogy gondját viselem gyermekünknek – fejezte be végül reszkető, ám eltökélt hanggal.

Az ágytól felállva, az orvoshoz lépett, majd kérte, hogy mutassák meg gyermekét. Egy ápolónő lépett a terembe, és egy fehér köntösbe bugyolált csecsemőt hozott karjaiban. A gyermek mosolyogva tekintett apjára, de nem szólt semmit, nem sírt. Csak mosolygott. Ez a pillantás többet használt bármiféle részvétnél, és együttérzésnél…

Három évvel később:

A gyermek, apja után kapta nevét, ifj. Sidias Candroon. Szépen cseperedett fel a gyerek. Élénk kisfiú volt, csak úgy, mint társai, de azért túl sok gond nem akadt vele. Édesapja, id. Sidias Candroon időközben egy taxi vállalatot alapított az Alderaanon, abból a pénzből, amit felesége után fizetett a biztosító, és a Köztársaság. Jól menő vállalkozás volt, egészen addig, amíg egy új versenytárs meg nem jelent a piacon. Ez még önmagában nem is lett volna gond, hisz a Candroon Taxi Vállalat nívós cég volt Alderaanon. A bevétele a cégnek évi 8-9 millió creditre tehető, ami magasan a legjobb volt a többi taxis vállalat közül. A vállalat behálózta egész Alderaant, utasainak a 70%-a pedig a felsőbb körökből került elő. Az új vállalat épp erre lett oly irigy, és bármilyen eszközzel azon volt, hogy letaszítsa a trónról Sidiast a cégével együtt. A „bármilyen eszköz” valóban magában foglalt bármit.

A kicsi Sidias

A gátlástalan cégvezető, Padmon Myndraav úgy döntött, hogy ultimátumot ad Sidiasnak. Verőemberei betörtek Sidias házába, és a kicsi Sidiasra felügyelő bébi-szittert megölték, a kicsit pedig elrabolták. Az ajánlat egyszerű volt: Visszakapja a gyermekét, cserébe azonban a vállalatát át kell ruháznia teljes egészében Myndraav-ra. Sidias kétségbeesett, nem akarta fiát is elveszteni, azt már nem élné túl. Így végül, engedve a zsarolásnak, lemondott a cég vezetéséről Myndraav javára. Padmon, mondhatni úriember volt, hisz szavát betartotta, amint megkapta, amit kért, és a kicsi Sidiast visszajuttatta az apjának. Sidias a későbbiekben megpróbálta újra indítani vállalatát, vagyonából még sikerült is, ám nem sikerült újra az élvállalatok közé felverekednie magát. A Myndraav monopóliumát lehetetlen volt megtörni, és aki megpróbálta veszélyeztetni, az, bizony keservesen megbánta.

A Candroon taxi vállalat az elkövetkezendő években folyamatosan veszteséges volt, nem volt értelme fenntartani, így Sidias végül a cég megszüntetése mellett döntött. A csapások ezzel azonban még nem értek véget. Mivel a Myndraav bekebelezte a Candroont, a Candroonnál dolgozókat szinte egytől-egyig kirúgta Padmon, és a sajátjait rakta a helyükre. Az állásukat vesztett munkások folyamatosan perelték Sidiast, követelve a végkielégítésüket és további anyagi kártérítést. Sidias hiába próbálta Padmonhoz irányítani őket, Padmon okosan taktikázott: Mikor a szerződést aláírták, volt egy apró betűs rész, amely leírta, hogy az egyesülés után az egykori Candroon vállalat dolgozói csak Sidiasnál követelhetik esetleges végkielégítésüket és/vagy kártérítésüket. Mivel a szerződés megköttetésekor a férfi idegileg nem volt ráhangolva, hogy a szerződést végigolvassa, így szinte vakon írta alá azt, és ez lett a veszte. Mivel több, mint 400 dolgozója volt a cégnek, Sidiast az évek során kifosztották vagyonából. Az eddigi mondhatni fényűző életet szerényebbre volt hajlandó váltani. Egy emeletes bérházba költöztek, Sidias pedig magántaxisként dolgozott, ezzel próbálva megteremteni a napi betevőt. A csonka családnak sokat segített Elvira bátya, Ricardo Rato, aki az Alderaani Zeneakadémia rektora volt.

Ricardo Rato, Sidias nagybátyja és az Alderaani Zeneakadémia rektora

[Sidias Candroon]

Tíz év múlva:

Az évek során rengeteg változás történt az ifjabb Sidias életében. Édesapja nem bírva a ránehezedő megpróbáltatásokat, inni kezdett. Magabiztosan csúszott lefele a lejtőn, elérve arra a pontra, ahonnan már nem volt visszaút. Az akkor 13 éves Sidias, sokat szenvedett apja alkoholizálásától. Részegen a férfi dühkitöréseiben hol őt, hol saját magát hibáztatta, Elvira haláláért. Egyik esős éjszakán alaposan berúgott a férfi, és taxijával dolgozni indult, hiába próbálta a fia visszatartani. A fiú egész este nem tudott nyugodtan aludni, folyamatosan aggódott, hogy nehogy valami szörnyű dolog történjen apjával.

Másnap reggel Sidias nagybátya kopogott az ajtón. Sid ajtót nyitott, remélve, hogy édesapja jött meg. Ám „csak” nagybátya jött. Ezúttal azonban nem a szokásos vidámságával, amivel mindig is fogadta a fiút, amikor csak találkoztak. Szemében a szomorúság, és az együttérzés jelei jelentek meg. Kezeit Sidias vállára helyezve először csak annyit tudott mondani, hogy:

- Sajnálom…

Sidnek nem is kellett tovább magyarázni, tudta, hogy édesapja életét vesztette. Sírva berohant a lakásba, majd a nappali kanapéjára vetődve csak zokogott a fiú. Ricardo becsukta a lakás ajtaját, majd a fiú mellé ült, és a együtt érzően a hátát kezdte simogatni.

- De mégis hogyan? Mi történt? – kérdezte hirtelen, zokogó hangon a fiú.

Ricardo a plafonra emelte tekintetét, majd sóhajtott egy nagyot, hogy összeszedje gondolatait.

- Nem tudni pontosan. Egyelőre annyit derítettek ki, hogy ittasan taxizott, majd egy utassal a háta mögött nekiütközött egy oldalról érkező másik taxinak, és a falnak csapódott… - itt elhallgatott, ennél tovább részletezni most nem szabad, a gyereknek így is elég sokk ez – nagyon sajnálom, Sid. Őszinte részvétem.

Fejezte ki együttérzését, majd a konyhába ment és kitöltött egy pohár vizet a fiúnak. Ám Sid nem tudott most se inni, se enni, egyedül halott édesapjára tudott gondolni.

Sidias, édesapja gyásszertartásán

A bíróság egyhangúlag, úgy döntött, hogy a fiút Ricardora bízzák, mivel a nagybáty a fiú egyetlen élő hozzátartozója. Az új kezdet eleinte nehezen ment Sidnek, 2 évig járt pszichológushoz, mire végül sikerült valamennyire feldolgoznia az esetet. Ricardo mivel az Alderaani Zeneakadémia rektora volt, így lakásában rengeteg hangszert tartott. Sid kedvence egy régi gitár, amelyen rengeteget gyakorolt. Ricardo felfigyelt a fiú tehetségére, és ösztönözte, hogy az elemi elvégzése után, zenei középiskolába iratkozzon. Mivel a fiút eleve vonzotta a zenélés, természetesen belement. Az elemi iskolát 4,6-os átlaggal végezte, és sikeresen felvételt nyert az Alderaani Ének-Zene Tagozatos Gimnáziumba. A lázadó korszaka a fiúnak itt bontakozott ki. Erre csak rájátszott, hogy akkoriban tört ki a klónháború, és a fiú mindenáron részt akart venni a háborúban, a Köztársaság oldalán. Ez annak köszönhető, hogy nagybátyja Köztársaság hű nevelésben részesítette a fiút. Bár tanulmányi eredménye megfelelő volt, magatartása csapni való. Az összes csínytevésben benne volt, ha valami történt az iskolában, rendszeresen az ő neve is elhangzott a „gyanúsítottak” között.

Sid egyedül annak köszönhette, hogy nem csapták ki az iskolából, mert hihetetlen nagy tehetség volt zeneileg, és azért, mert a köztiszteletben álló nagybátyja közben járt az érdekében. Ennek persze híre ment az iskolában, és sokan ezért a tanári karból előítélettel voltak felőle, viszont tehetségét senki sem vitatta. Tizennyolc éves volt, amikor a háború a végéhez közeledett. Ekkor ismerkedett meg Larana Janinnal, aki egy nála 5 évvel idősebb, nő jedi lovag volt, és mesterével épp az Alderaanon teljesítettek küldetést, nem tudni, hogy mi céllal. Sid teljesen belezúgott a lányba, és udvarolni kezdett neki, ám a lány tudta, hogy soha nem lehet köztük semmi, hisz ő jedi, és az ilyen jellegű kapcsolatok tiltottak a jedik számára. Viszont a lány maga módján nagyon szerette a fiút, és nem akarta megbántani, így óvatosan a tudtára adta, hogy köztük nem lehet semmi, maximum barátság.

Sid nagyon csalódott volt, de elfogadta a barátságot, jobb híján, hisz azt nem bírta volna elviselni, ha a lánnyal megszakad a kapcsolata. Ám a háború közbe szólt. A lovagnak és mesterének a Thyferrarára kellett menniük. Sid megpróbált mindent annak érdekében, hogy visszatartsa a lányt, akinek azonban ismét hosszas győzködés után sikerült lecsitítania a szerelmes fiút. Egy nyakláncot adott Sidnek, amin egy apró, zöld színű adegan kristály függött.

- Vigyázz rá, kérlek. Visszajövök érte! – Mosolygott Sidre a lány, majd elbúcsúzott a fiútól, és útnak indult mesterével a Thyferrára.

Larana Janinnal, jedi lovag

Miután a lány elment, Sid rengeteg verset írt róla, de nevét a lánynak sosem írta bele. A múzsájává vált Sidnek a lány. Csak úgy ontotta magából a szebbnél szebb verseket, amelyeket aztán megzenésített gitárjával, amit nagybátyától kapott ajándékba. Alig pár hónap telt el azután, hogy a lány elment, és a háború látszólag befejeződött, megszületett a Birodalom, Palpatine pedig a Köztársaság árulóinak kiáltotta ki a jediket, és vadászatot indított ellenük. A fiú gyűlölte ezért az Uralkodót, és a dalszövegei ezek után leginkább a Birodalom, Palpatine, és Vader szidalmazásával volt kapcsolatos, valamint a régi rendszert éltette, de ugyanakkor a dalok szövegének a többsége megőrizte szerelméhez való vágyódását is.

A gimnázium utolsó évében, osztálytársaival egy amatőr zenekart alapított, Republion néven. Már az együttes neve utalt rá, hogy milyen jellegű zenéket játszanak: Köztársaságot éltető, és a Birodalmat szidalmazó. Az együttes tagjai: Sidias „Sid” Candroon, az együttes énekese és ő írja a dalszövegeket is. Bennar „Beny” Scorpio, a dobos; David „ D” Arireth, a gitáros; Oren „Ori” Solaro pedig gitáros, és szintén énekes, mint Sid. Az együttes a zenéiket leginkább rock stílusban adja elő, de előfordul néha-néha, hogy más stílusban is megvillantják tehetségüket. Első fellépésük egy kis csehóban történt, ahol hatalmas sikert aratott a banda, amihez persze hozzájárult az is, hogy arra a helyre leginkább, az egykori helyőrség katonái járnak, valamint olyanok, akik a Köztársasághoz közel álltak.

Bennar "Beny" Scorpio, David "D " Arireth, Oren "Ori" Solaro

Mire elvégezték a középiskolát, már voltak közismert slágereik, mint pl: „Ráncos mosoly, hazug mosoly”, vagy a „Zárlatos Pléhbili”, de hasonlóan nagy sláger a „Vérbe fojtott igazság” is. Tekintélyes rajongói táborral rendelkeznek, de szerencsére az együttes Birodalom ellenessége nem jutott el a Birodalmi vezetők füléig. Ellenben Sid nagybátyja füléig igenis eljutott, és alaposan lehordta a fiút, aki ekkor már 19 éves volt, és sikeresen felvételt nyert az Alderaani Zeneakadémiára (az együttes többi tagjaival együtt). A zenekar létezése mindig heves vitaforrás volt Sid és Ricardo között, hisz Ricardo féltette a fiú előmenetelét. Kiváló tehetség a fiú, viszont ha kitudódik, hogy ellenzi a Birodalom létezését, és Köztársaságot éltető zenéket szerez, és ad elő közönség előtt, az derékba törné a fiú pályafutását, és ő is búcsút mondhatna a rektori állásától. Így is nagyon megingott a léc alatta, amikor a Birodalom megszületett, ám hála a tanulóknak és azok szüleinek, a pozíciójában maradhatott, hisz mindenki szereti és tiszteli a rektort. A Birodalom nem akart még több gondot a nyakukba akasztani, elég volt nekik a rendszer megszilárdításán dolgozni.

Az egyetem évei alatt sikerült a bandának titokban maradnia, bár birodalmi tisztek hallottak pletykákat, hogy létezik egy együttes, ami a régi rendszerrel szimpatizál, de nem tulajdonítottak nagy jelentőséget a dolognak, úgy gondolták, hogy „lázadó tinédzser korszak, majd kinövik”, volt nekik elég bajuk e nélkül is. Sid jelenleg végzős a Zeneakadémián, magatartása árnyalattal jobb, mint a középiskolában, tanulmányai kiválóak. Már ami a zenélést, és a testnevelést illeti. A többi tantárgyakkal, úgy ahogy átszenvedi magát félévente. A gyengéi a matek, és a történelem. Utóbbival azért vannak gondjai, mert a történelem, amit tanulnak „csupa hazugság”, és ezt ő nem mindig hajlandó megtanulni. Egyedül nagybátyára való tekintettel szokott leülni, és legalább a kettes szintet megtanulni. Így is előítélettel vannak Sid iránt a tanárok és a diákok, mert nagybátyja a rektor, és úgy gondolják, hogy csak a protekció miatt maradhat benn. Ám a kétkedőket mindig „helyre rakja” elképesztő zenei tehetségével.

Ráadásul azért sem izgatja magát túlzottan emiatt, mert a diákok körében meglehetősen népszerű, főleg, ami a lányokat illeti. Ám ő neki mégsem ez a legfontosabb. Sid céljául tűzte ki, hogy összeszed annyi pénzt, amennyi elég ahhoz, hogy elutazhasson, és megkeresse szerelmét, mert továbbra is hisz benne, hogy a lány él. Erre most remek lehetőséget lát, hiszen már csak 4 hét, és kezdetét veszi a XIII. Intergalaktikus Zeneakadémiai Fesztivál, a Coruscanton, ahova minden bolygónak a Zeneakadémiájáról a legtehetségesebb zenekarokat, énekeseket, előadókat delegálják, hogy megmérkőzzenek egymással. Az első helyezet tekintélyes pénzösszeget nyer, és nem utolsó sorban tekintélyt. Jelenleg egy középosztálybeli felhőkarcolóban lakik, nagybátyjával a 35. emeleten...

Sid napjainkban...

[Sidias Candroon]

Kinézet:

Egy jóképű, 178-180 cm magas, 70-75 kg, izmos testfelépítésű, világos barna hajú, világoskék szemű fiatal férfi. Megjelenése mindig magabiztosságot sugároz magából, tipikusan az az alkat, aki mindig tudja, hogy mit miért tesz, és azt általában jól teszi.

Jellem:

Jellemét talán célszerű kétfelé osztani. Az egyik az, amit a külvilág tapasztal, a másik pedig, ami az „álca” mögött lapul. A külvilág egy tipikus vagány, csajozós, belevaló srácot lát Sidben, aki minden „muriban” benne van, és előszeretettel tör borsot pl a tanárok orra alá. Valójában azonban egy hős szerelmes, aki mindent megtenne annak érdekében, hogy újra láthassa Larana-t, érzelmileg nagyon érzékeny. Ami azonban mindenképp elmondható róla, hogy nagyszájú, és szeret hangot adni a véleményének, nehezen viseli, ha elnyomják, és megfosztják szabadságától. Egyetlen rokonához, a nagybátyjához nagyon ragaszkodik, és szereti, viszont ezt sokszor nem tudja kimutatni, mint úgy általában nem képes kimutatni az érzelmeit, egyedül versek és a zenélés formájában.

[Sidias Candroon]

Régi bővítés(ek)

Sid élete a megszokott rendben zajlott. Bejárt az akadémiára az előadásokra, elhülyült a barátaival, és borsot tört a tanárok orra alá, elsősorban azzal, hogy elkésik az előadásokról. Egy meghívásnak eleget téve, koncertet adtak a Menedék nevű szórakozóhelyen, Aldera belvárosában.

A koncerten hatalmas sikert könyvelhetett el a Republion. A rá következő napok ismét eseménytelenül teltek, leszámítva azt, hogy Sid kapott egy rektori intőt, azért, amiért hashajtót töltött a történelem professzor kávéjába. Barátai figyelmeztetővel megúszták.

A gálaestre készülődve, a fiúk sokat gyakoroltak, és a fontos nap hamar elérkezett. Sid alkalmi öltözékben indult az akadémiára, tömegközlekedési eszközt használva az utazásra. A kikötői állomásnál felszállt egy lány, aki ismerkedni kezdett a fiúval, majd pillanatok alatt elájult a fáradtságtól, és beledőlt Sid ölébe. Sid felébresztette a lányt, majd megtudta, hogy napok óta nem evett-ivott és aludt, valamint, hogy a szüleit megölték a birodalmiak.

Sid együttérzett a lánnyal, és úgy dönt, hogy segít neki. Elvitte az akadémiára, ahol a lány evett, ivott, és szépen lassan elkezdett beleszeretni Sidbe, és valamiért Sid számára sem volt közömbös a lány, aki Leelaa Mirathea-ként mutatkozott be.

A próbára elkísérte Sidet, majd a gálaestet is végigkövette, ahol Sidék Hatalmas sikert arattak, megnyerték a gálaestet és ezzel együtt a lehetőséget, hogy ők képviseljék az Akadémiát a Coruscanton megrendezésre kerülő XIII. Intergalaktikus Zenei Fesztiválon. A fellépések után állófogadást tartottak a vendégeknek és a fiatal előadóknak, ahol Beny flörtölni kezdett Leelaaval, ami szemmel láthatóan zavarta Sidet. Hosszas tanakodás és Ori általi győzködés után úgy döntött, hogy odalép a lányhoz, leszereli Benyt, és felkéri táncolni.

Tánc közben a lány megcsókolta Sidet, majd faképnél hagyta a fiút, és kirohant a díszteremből. Sid a lány után sietett, majd egy sötét folyosón megtalálta, ahol elmondta, hogy zavarja a köztük levő korkülönbség, ami valójában csak egy kifogás, hisz még mindig Larana emléke él benne intenzíven. Végül, ahogy érzelmei felülkerekedtek Siden, karon ragadta a lányt, magához húzta, és megcsókolta...