Post by Jo Reaper on Nov 3, 2007 11:10:34 GMT 1
Név: Joana "Jo" Reaper
Nem: Nő
Faj: Ember
Kor: 26
Kaszt: Csempész és Technikus
Magasság: 163 cm
Haj: Barna, hosszú, egyenes szálú
Szemszín: Barna
Alkat: Karcsú
Felszerelés: Ruházat, Övtáska, Hidrokulcsok, Sugárpisztoly, Vibrotőr
Előtörténet:
Joana 17 évvel a birodalom előtt született, méghozzá nem máshol, mint a Nar Shadda. A csempészhold sötét, nyirkos utcái nem gyereknek való hely, Reaper és felesége vállalták a feladatot, hogy itt nevelik fel lányukat. Különösebb nem történt a gyermekkorában, ami szinte csodával határos, és hihetetlen, tekintve, hogy apja technikus, anyja csempész.
Jo-t, ahogy később nevezték szülei 15 éves korátol vitték magukkal a küldetésekre. Jo nem járt iskolába, szülei tanították meg írni, olvasni, számolni, ők okították ki a hajótechnikusi vonalon, a sugárpisztoly kezelésében. És 15 éves korától eljött a kalandok ideje.
Jo első feladata már majdnem az életébe került: egy Thiggala nevű bolygóról kellett elhozniuk egy rakománnyi csempészett hődetonátort. Harminc tonna robbanószert vittek volna a huttoknak. Az elején minden simán ment, leszálltak, és a rakodófloaterrel, amit vittek, elindultak. A repulzorjárművel elmentek a raktárhoz, felpakoltál a 500 hődetonátort, amit dúracél ládákba tettek, és ezt egyszerű ruhaszállítmány közé rejtettek, és elindultak vele. Ám senki nem számított arra, hogy baj lesz...
Már csak tíz percre voltak a hajótól, mikor hat speeder jelent meg mögöttük. Anyja a hajónál várta őket, apjával ültek csak a lebegőn. Mikor az első lövés eltalálta a floater oldalára kinyúló egyik repulzort, és a lebegő megremegett, a majdnemhogy kormányozhatatlanná vált járművet apja nem hagyhatta ott. Jo-nak kellett kimásznia a rakomány tetejére, hogy egy sugárpisztollyal megpróbálja leszedni üldözőiket. Ekkor még nem volt túl gyakorlott lövő, és zavarta, hogy akik üldözik, szintén érző, lélegző emberek. Ám végül elszánta magát, felnyitotta az egyik ládát, kivett egy hődetonátort, benyomta és elhajította. Bár a három üldöző könnyedén kitért az ügyetlenül dobott hődetonátor elől, ám Jonak új ötlete támadt. Folyamatosan dobálta a hődetonátorokat, és közben sugárpisztollyal néha a kitérő üldözők felé lőtt. Valószínüleg az Erő kegyéből, de sikerült kilőnie három támadót úgy öt perc után. A másik három üldözőjük lelassított, kiálltak Jo dobótávolságából. A lány azonban már tudta mit kell tennie. Hat gránátot kiszedett az egyik dobozból, és sorban maga mögé dobta, közben tüzelt. A lövések eltalálták az egyik üldözőt, leütötték speederéről, a másik kettő ezzel feladta a követést.
Mikor megérkeztek, Jo könnyes szemmel rohant anyjához, míg apja a sérült speedert felvezette az öreg YT-600 -as rakodóterére. Haza úton Jo egyszer sem szólalt meg...
Jo ez után egy teljes galaktikus hónapon át nem mozdult ki a kis Nar Shaddai lakásból. Ám végül mégis rálépett a csempészek útjára...
--- 5 évvel később ---
Anyja és apja meghaltak egy szerencsétlen balesetben két évvel korábban, egy Nar Shaddaan rendezett speederversenyen. Húsz éves kora óta egyedül tartja el magát Jo. Igencsak jó csempészként ismerik az alvilági körök, aki teljesíti a feladatot, ha ezzel életét veszélyezteti is.
Külseje sem mindennapi: Érett, felnőtt nő lett azóta, hosszú, barna haja, barna szeme, idomai, kinézete igencsak felhívják a férfiak figyelmét, míg viselkedése, jelleme tiszteletet parancsolóak. Ekkor történt, hogy egy különleges feladatra akarták felbérelni...
Fűszert kellett volna csempésznia, ami a Birodalom ideje alatt nem kis kockázatot jelent. Jo elvállalta, hogy a Dantooinera elviszi a rakományt a Nar Shaddaaról. Nem is sejtette, mi lesz a vége.
Ahogy megérkezett az Dantooinera, birodalmi felügyelők várták, és több másik csempésszel együtt letartóztatták: Csapda volt, pár birodalmi tiszt zseniális ötlete, hogy a számukra haszontalan csempészeket kivonják a forgalomból. Valójában nem volt semmiféle üzlet, és a Hutt űrből ki kellett csalni a Jo-hoz hasonlóakat... Egy ideiglenesen felállított dantooinei fogdába terelték őket, s statáriális kivégzést helyeztek kilátásba.
Szerencsére a csempészek talpraesettebbek voltak annál, mint amire a birodalmiak számítottak. Mivel Jo volt az egyetlen nő, őt bízták meg azzal, hogy bájait bevetve elcsalja a tisztet, aki az akciót vezeti, szerezze meg a kulcsokat, szabadítsa ki a többieket.
Szerencsére a tiszt a közeli kihallgatószobába vitte a szemrevaló csempészlányt, és őrség nélkül próbálta meg ujjai közé csavarni őt, mivel nem számította veszélyesnek Jot. Tévedett.
A lány egy hatalmas gyomorrúgással, majd több ütéssel kifektette a felkészületlen birodalmi tisztet, megszerezte a kulcsot és a tiszt pisztolyát, lelőtte a két őrt, akik az ajtó előtt várakoztak, kinyitotta a cellát, és kiengedte a rabokat. Összeszedték cuccaikat a raktárból, és egy igen hosszú és véres küzdelem után már úton voltak a lefoglalt hajók kikötőjébe. A százhúsz csempész közül mindössze negyvenen élték túl...
Jo elbűvölten nézte a látványt, ahogy vagy harminc másik csempészhajóval együtt az ég felé tör, átszakítja a felhőket, és kivágódik az űrbe. A csillagromboló, ami ott várakozott, tüzet nyitott, ám a felkészületlen birodalmiak nem tudtak hirtelen mit tenni, mivel a csempészcsapat pár másodperc múlva már a hipertérbe lépett, és eltűnt Nar Shaddaa környékén.
Ám ekkor ébredt rá Jo, hogy társra lesz szüksége...
--- Újabb négy év múlva ---
Azóta több társa volt, mint ahányat az ujjain meg tud számolni. Volt, aki átverte, volt, aki lefektette, volt, aki megcsalta, volt, aki meglopta, volt, akit meglopott vagy épp átvert, mert nem bízott benne... Ám még mindig nem találta meg a társat, akivel együtt dolgozhatna. Szülei örökségét nem akarja feladni, s mindent, amit megtanult, azóta továbbfejlesztette. Küzd, harcol, és jelenleg a Tatooine -on tengeti napjait munkát és társat keresve...
Nem: Nő
Faj: Ember
Kor: 26
Kaszt: Csempész és Technikus
Magasság: 163 cm
Haj: Barna, hosszú, egyenes szálú
Szemszín: Barna
Alkat: Karcsú
Felszerelés: Ruházat, Övtáska, Hidrokulcsok, Sugárpisztoly, Vibrotőr
Előtörténet:
Joana 17 évvel a birodalom előtt született, méghozzá nem máshol, mint a Nar Shadda. A csempészhold sötét, nyirkos utcái nem gyereknek való hely, Reaper és felesége vállalták a feladatot, hogy itt nevelik fel lányukat. Különösebb nem történt a gyermekkorában, ami szinte csodával határos, és hihetetlen, tekintve, hogy apja technikus, anyja csempész.
Jo-t, ahogy később nevezték szülei 15 éves korátol vitték magukkal a küldetésekre. Jo nem járt iskolába, szülei tanították meg írni, olvasni, számolni, ők okították ki a hajótechnikusi vonalon, a sugárpisztoly kezelésében. És 15 éves korától eljött a kalandok ideje.
Jo első feladata már majdnem az életébe került: egy Thiggala nevű bolygóról kellett elhozniuk egy rakománnyi csempészett hődetonátort. Harminc tonna robbanószert vittek volna a huttoknak. Az elején minden simán ment, leszálltak, és a rakodófloaterrel, amit vittek, elindultak. A repulzorjárművel elmentek a raktárhoz, felpakoltál a 500 hődetonátort, amit dúracél ládákba tettek, és ezt egyszerű ruhaszállítmány közé rejtettek, és elindultak vele. Ám senki nem számított arra, hogy baj lesz...
Már csak tíz percre voltak a hajótól, mikor hat speeder jelent meg mögöttük. Anyja a hajónál várta őket, apjával ültek csak a lebegőn. Mikor az első lövés eltalálta a floater oldalára kinyúló egyik repulzort, és a lebegő megremegett, a majdnemhogy kormányozhatatlanná vált járművet apja nem hagyhatta ott. Jo-nak kellett kimásznia a rakomány tetejére, hogy egy sugárpisztollyal megpróbálja leszedni üldözőiket. Ekkor még nem volt túl gyakorlott lövő, és zavarta, hogy akik üldözik, szintén érző, lélegző emberek. Ám végül elszánta magát, felnyitotta az egyik ládát, kivett egy hődetonátort, benyomta és elhajította. Bár a három üldöző könnyedén kitért az ügyetlenül dobott hődetonátor elől, ám Jonak új ötlete támadt. Folyamatosan dobálta a hődetonátorokat, és közben sugárpisztollyal néha a kitérő üldözők felé lőtt. Valószínüleg az Erő kegyéből, de sikerült kilőnie három támadót úgy öt perc után. A másik három üldözőjük lelassított, kiálltak Jo dobótávolságából. A lány azonban már tudta mit kell tennie. Hat gránátot kiszedett az egyik dobozból, és sorban maga mögé dobta, közben tüzelt. A lövések eltalálták az egyik üldözőt, leütötték speederéről, a másik kettő ezzel feladta a követést.
Mikor megérkeztek, Jo könnyes szemmel rohant anyjához, míg apja a sérült speedert felvezette az öreg YT-600 -as rakodóterére. Haza úton Jo egyszer sem szólalt meg...
Jo ez után egy teljes galaktikus hónapon át nem mozdult ki a kis Nar Shaddai lakásból. Ám végül mégis rálépett a csempészek útjára...
--- 5 évvel később ---
Anyja és apja meghaltak egy szerencsétlen balesetben két évvel korábban, egy Nar Shaddaan rendezett speederversenyen. Húsz éves kora óta egyedül tartja el magát Jo. Igencsak jó csempészként ismerik az alvilági körök, aki teljesíti a feladatot, ha ezzel életét veszélyezteti is.
Külseje sem mindennapi: Érett, felnőtt nő lett azóta, hosszú, barna haja, barna szeme, idomai, kinézete igencsak felhívják a férfiak figyelmét, míg viselkedése, jelleme tiszteletet parancsolóak. Ekkor történt, hogy egy különleges feladatra akarták felbérelni...
Fűszert kellett volna csempésznia, ami a Birodalom ideje alatt nem kis kockázatot jelent. Jo elvállalta, hogy a Dantooinera elviszi a rakományt a Nar Shaddaaról. Nem is sejtette, mi lesz a vége.
Ahogy megérkezett az Dantooinera, birodalmi felügyelők várták, és több másik csempésszel együtt letartóztatták: Csapda volt, pár birodalmi tiszt zseniális ötlete, hogy a számukra haszontalan csempészeket kivonják a forgalomból. Valójában nem volt semmiféle üzlet, és a Hutt űrből ki kellett csalni a Jo-hoz hasonlóakat... Egy ideiglenesen felállított dantooinei fogdába terelték őket, s statáriális kivégzést helyeztek kilátásba.
Szerencsére a csempészek talpraesettebbek voltak annál, mint amire a birodalmiak számítottak. Mivel Jo volt az egyetlen nő, őt bízták meg azzal, hogy bájait bevetve elcsalja a tisztet, aki az akciót vezeti, szerezze meg a kulcsokat, szabadítsa ki a többieket.
Szerencsére a tiszt a közeli kihallgatószobába vitte a szemrevaló csempészlányt, és őrség nélkül próbálta meg ujjai közé csavarni őt, mivel nem számította veszélyesnek Jot. Tévedett.
A lány egy hatalmas gyomorrúgással, majd több ütéssel kifektette a felkészületlen birodalmi tisztet, megszerezte a kulcsot és a tiszt pisztolyát, lelőtte a két őrt, akik az ajtó előtt várakoztak, kinyitotta a cellát, és kiengedte a rabokat. Összeszedték cuccaikat a raktárból, és egy igen hosszú és véres küzdelem után már úton voltak a lefoglalt hajók kikötőjébe. A százhúsz csempész közül mindössze negyvenen élték túl...
Jo elbűvölten nézte a látványt, ahogy vagy harminc másik csempészhajóval együtt az ég felé tör, átszakítja a felhőket, és kivágódik az űrbe. A csillagromboló, ami ott várakozott, tüzet nyitott, ám a felkészületlen birodalmiak nem tudtak hirtelen mit tenni, mivel a csempészcsapat pár másodperc múlva már a hipertérbe lépett, és eltűnt Nar Shaddaa környékén.
Ám ekkor ébredt rá Jo, hogy társra lesz szüksége...
--- Újabb négy év múlva ---
Azóta több társa volt, mint ahányat az ujjain meg tud számolni. Volt, aki átverte, volt, aki lefektette, volt, aki megcsalta, volt, aki meglopta, volt, akit meglopott vagy épp átvert, mert nem bízott benne... Ám még mindig nem találta meg a társat, akivel együtt dolgozhatna. Szülei örökségét nem akarja feladni, s mindent, amit megtanult, azóta továbbfejlesztette. Küzd, harcol, és jelenleg a Tatooine -on tengeti napjait munkát és társat keresve...